Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
\ 1978. Március 15. • PETŐFI NÉPE # 5 CSÍKI LÁSZLÓ: Változatok Ferenczy Béni szobrára i Álltam széken, szavaltam tojásért — „kicsi vagyok én, majd megnövök én” —, néha tán úgy álltam a földön, akár egy szál haJ a rémülettől egy kopasz úr fején, Álltam iskolapadokban, mögöttem megizzadt az osztály, de lehet, épp mert mindig jól tudtam a leckét: meztelen álltam doktorunk előtt, amig a szivem megkeresték... Álltam ablakokkal szemben, néztem bennük — magamat, hídon is, mely felúszott, mégis állt. Álltam az őrület bomló partján, és szinte hittem a halált. Álltam egy apa előtt, akár a szabónál, hogy rólam mértéket vegyen: — Kicsi a zseb, túl bő a nadrág... — Hogy segít ez a nemzeten? ... Álltam a Lépcsőn, erkélyeken és ablakokban, s a szájam soha be nem állt... Lent a nép... S a fáklyáknak még akkor csak a fénye, nem a füstje szállt. Megálltam százszor, míg százan szétfutottak, de hiába lökött utánuk akármi... Mikor a lándzsán lölcsillan a halál, tudom, így fogok akkor is megállni. 11. Gyöngének, szült, ki szült. Sovány, tiszta voltam, mint lehántott fűzfaág, mely a szélben eltöri magát — a legutolsó lehettem volna tán. Verset írtam, lettem a legnagyobb bolond: azt kellett tennem, mit nem ,tud senki más. A legutolsónak kellett volna lennem, de a legelsőnek nincs szabadulás. (Én költő vagyok! De ki is a költő? Egy ember, ki talán a félelemtől bátor, s mire észrevenné, hogy tilosba tévedt, nem menekülhet el már a haláltól.) Így kellett lenni: száműztem magamból azt, ki méltatlan volt arra, hogy én legyek — A hozzám méltatlan hozzátok legméltóbb vezér lett, s mert vezér lett — hajtsatok fejet. 111. Asszonyom inkább magába zárna, de amúgy se futhatok semmi áron. Jön, jön a végső, nagy végső szabadság, biztosan, akár a halálom. Mint összeharapdált nyelv, e kis nép majd nélkülem ráng száz évig, mint ezer óta — ránk zárja megsápadt, kegyes ajkait némán a nagy-nagy Európa. De az anyanyelv rám csukja kelyhét, halálból, földből kiringat, ki virágkoporsóban őrzi álmainkat. " P. s. Tán ilyen voltam ...De sokak hitét hittem, s azzá kellett lennem, mivé ők akartak: hős, magyar, a legkeményebb ember — és kitaláltam egy forradalmat. Kossuth Lajos és a szabadcsapatok A végsőkig ellenezte a szabadságot követelő nép hivatott vezetője a háborút. Csak akkor kiáltott riadót, „amikor vétkesen fegyvert emeltek azon ország ellen, melynek védelmére esküvel és becsülettel köte- leztettek”, amikor a király megszegte esküjét, amikor megtámadták a forradalmat. Kossuth jól tudta, hogy csak akkor győzhet a nemzet a kényszerből vállalt önvédelmi harcban, ha a nép által cselekvőén támogatott erős hadsereget forradalmi szellemben, újszerű taktikával vezetik, ha a sereget „a nép lelkesült ereje" is növeli. Szükségességük Jellasics szeptemberi hitszegő betörése már-már végveszélybe sodorta a hazát, amikor Kossuth Lajos az Alföld népéhez fordult. Szavaira tízezrével álltak a nem* zetőrök mellé, vonultak a Dunántúlra. Részük volt az ellenség megállításában I Az 1848 őszi ütközetekben, a honvédség Irányításában még a tényleges katonaságtól a honvédséghez átállt tiszteké volt a főszerep. Bármennyire Is kívánták a had isi kereket, képtelenek voltak alkalmazkodni az új helyzethez. Lebecsülték a gerilla-harcmodort, a nép támogatását. Csak a balsikerek, és Kossuth fellépésének hatására látták be, hogy nem nélkülözhetik az ellenséget zavaró, utánpótlását elpusztító száguldó csapatokat. Kecskeméten 1848. december 31-én határozták el, hogy portyázó csaptokkal nyugtalanítják az ellenséget. Szomorú újesztendő riasztotta a magyar hazafiakat. Karácsony napján meglódultak az osztrák hadak a Dunántúlon. A magyar tábornokok hibát-hibára halmozták. A móri csata után Pest sorsa kilátástalanná vált. Az ország- gyűlés Debrecenbe költözött. A nehéz helyzetben Bem erdélyi sikerei csillantották föl a reményt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a háború az ország közepén, a Duna kormánya ezennel e kerületben is általános népfelkelést rendel a nemzet nevében. Népfölkeléét nem a végett, hogy az ellenség ágyúi elébe távolabb vidékre vezettessék, hanem a végett, hogy ha a fegyveres seregek a vidéken volnának kéntele- nek a hazát, s magát a vidéket annak saját szent földjén védeni, akkor az általános népfölkelés az ellenség elöl az élelmiszert eltakarítva, annak nyugtat soha nem hagyva, azt éjjeli szállásában száguldozásaival nyugtalanítva, egyes csapatait, a vidék ismerétére alapított ügyességgel megsemmisítve, társzekereit elfogva, szóval az ellenséget a nép- fölkelésben fekvő győzhetetlen erővel gyengítve hadseregeink mozdulatait elősegítse. A legfontosabb a lovasság ... A népfölkelés rendezésére nézve megjegyzem: miként fő- erőt a lovasságba kell helyezni, mert ha az Alföld népe lóra kel. ezernyi tömegeivel körülszáguldozza az ellenséget t..” 1849. ianuár 12-én ezért háborította föl Gergelyi őrnagy kiskunfélegyházi önkényeskedése: „nem okozhat körülményeink közt semmi nagyobb szerencsétlenséget, mint az, ha a föld népét saját seregeink erőszakosan zsarolják és nyomorgatják.” Kalocsáról jobb hírek érkeztek: a lakosság nyilatkozatban fejezte ki hűségét. A honvédelmi bizottmány nevében köszöntötte Kossuth buzgalmukat: „...az ellenség ezredéves szabadságunkat letlpornl soha képes nem leend, ha a nép olly hű leend hazájához, mint Kalocsa város közönsége." Személyesen adott tanácsokat, utasításokat a solti járás népének. A januór 29-én és 26-án kelt rendelkezés „működési tért" nyitott a hazafiú lelkesedés számára. Szeles Lajos képviselőt és Balajthy Vendel kiskunsági kapitányt részletes útmutatással látta el. A legfontosabbak: „Alakíttasson ön szabad mozgó csapatokat,... ártson az ellenségnek, a mennyire és amint bír és tud. A honvédség és a gerillák Egyidejűleg kiáltvánnyal fordult a solti járás és a Kiskunság népéhez, „Ha... akaratban, kitörésben összeforrnak, a megszaggatott erejű ellenséget tűzhelyétől leheljeiével is elfúhatják”, Hihetetlennek tartotta a kecskemétiek behódolásáról szállongó történeteket. „Nem! Kecskemétnek romlatlan népe nem süllyedhet annyira, hogy a szolgajáromba önként nyújtsa a nyakát... A legközelebbi napokban Kecskemét lakosai láthatók közel szomszédságukban előre nyomulni Perczel győzelmes seregét,.. Keljen fel Kecskemét tömegestől! segítse e vitéz seregeket.,." (1849. január 26.) Örömmel nyugtázta február 13- án Kiskunfélegyháza város küldötteinek hűségnyilatkozatát. A dicsőséges tavaszi hadjárat előtt ismét a néphez fordult. Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Abony, Szolnok és Kiskunfélegyháza népének megparancsolta: ......hadseregünk győzelmének e lső biztos hírére a harangokat félreveressék, felhívó jelül a népnek, hogy felkeljen megsemmi- ■Itnl a futó elkenaéget, hogy ne maradjon belőle hírmondónak se." A lakosság felvilágosítását legfőbb dolgai közé sorolta. Hosszú levélben tájékoztatta Szeles Lajos solti kormánybiztost, hogy miért nem segíthetik regu- rálls csapatok a népfölkelőket, miért hagyták őket magukra é* tűrik az oda betört horvát csapatok garázdálkodásait. A győztes csaták boldogsága fényesíti a „három városhoz” április 3-án intézet kiáltványt. „Ml itt, a nemzet vitéz hadserege, megverjük az ellenséget — Önök keljenek föl tömegestől megsemmisíteni annak maradványait.” A cári csapatokkal egyesült osztrák hadak támadását a fölkelt néppel szövetséges honvédség sem háríthatta. A kiskunsági, a solti száguldó csapatok bátor vállalkozásai mégsem voltak hiábavalók: erősítették a nemzetközi tudatot. Kossuth Lajos korán felismerte jelentőségüket, ez a tény pedig forradalmár mivoltát jelzi. Heltai Nándor és a Tisza között dől el. A haditanács Cibakháza környékére parancsolta a főerőket, megkezdődött az ellentámadás előkészítése. Kossuth egyre Inkább úgy vélte, hogy a regurális csapatok és a gerillák együttműködése hozhat fordulatot. Január 9-én Debrecenből utasította Perczel tábornokot népfőlkelés hirdetésére. „... Czegléd, Kőrös és Kecskemét városaihoz, úgy Pest megyének többi lakosságához is proclamatiot tessék bocsátani a népfölkelés tárgyában, melynek legfőbb feladatául az ellenség s különösen lovassága előtt minden élelmiszerek eltakarítása tűzessék ki.” Harci módszerek Három nap múltán az ország- gyűlés határozatának megfelelően rendeletet adott ki Bihar, Szabolcs, Heves megye lakosai, a jászkun és a kiskun kerületek, valamint Debrecen, Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét városoknak mozgósítására. Mintha a szónoki emelvényen állna, úgy diktálta a lelkesítő rendeletet: „...A Tisza lelkes népe eddig is megértette a hazafiság szent sugallatát: bár távol volt a vész saját tűzhelyétől, seregenként állította ki a honvédeket, önkénteseket, s mozgó nemzetőrséget, s bizonyosan nem fog késlekedni az önvédelem szent kötelességében, midőn arról van szó, hogy a Tisza magyar földje az ellenség fertőzésétől megóvassék. Ennek következtében az ország A szabadságharc örmény katonái Az 1848-as magyar szabadság- harc idején távoli, nemzetek fiai és az országban élő nemzetiségek is részt vettek a szabadságért vívott harcban. Az országban élő nemzetiségek közül az akkor alig tízezer főt számláló örménység is csatlakozott Hazánk területére már a honfoglaló magyarokkal együtt érkeztek örmény csoportok és Esztergom városában telepedtek le. 1672-ben pedig Apafi Mihály erdélyi fejedelem 3000 örmény családot telepített le Erdély területén. Az örmények által alapított városok közül Szamosújvár polgárőrséget állított a forradalom alatt. Nevük később vadászcsapat lett. Honvédeket helyeztek el a városban, majd a nagy- enyedl menekülteknek adott otthont és katonai élelmiszerraktárt tartott fenn. Hatvanhárom újoncot szerelt fel Bem tábornok rendelkezésére. Erdélynek Magyarországgal való unióját az örmény városok követei is megszavazták. A szabadságharcnak három örmény származású tábornoka volt. A szabadságharc előtt az erdélyi magyar hadsereg vezérkari főnöke Czetz János őrnagy. A nagyszebeni csatában elért sikereiért Bem tábornokká léptette elő. A világosi fegyverletétel után külföldre menekült, részt vesz az • Czetz János 1902. évi Buenos Aires-i fénykép után. (Fotó: Sugár János — KS.) itáliai magyar légió szervezésében. 1861-ben kivándorolt Argentínába, ahol megalapította és igazgatta a katonai földrajzi intézetet. 1904-ben halt meg Buenos Airesben. Budapesten utcát neveitek el róla. Örmény szánmazású volt Kiss Ernő tábornok, a Hannover huszárezred parancsnoka. A szabadságharc kitörésekor a hadviselés költségeire felajánlotta családi ezüst- és aranytárgyait. 1894. október 6-án az aradi tizenhármakkal együtt végezték ki. Lázár Vilmos családja Erzsébetvárosról származott Nagy- becskerekre. Karánsebest, Orso- vát, Lúgost védte, majd Világosnál került fogságba. Október 6- án Aradon végezték ki. A szabadságharc bukása után a magyar emigráció törökországi tartózkodása idején közvetlen kapcsolatba került a keleten élő örménységgel Kossuth kutahiai tartózkodása idején ismerkedett még az örménység törökellenes szabadságmozgalmával, melyet figyelemmel kísért Londonig tar-' tó útja alatt. Több levelet intézett Makk ezredeshez „Argumentumul az enreglsterrementnál felhasználható momentumok: az örmények részére egyenlő jog, egyenlő oltalom és egyenlő szabadság”. Az európai hatalmak azonban éppúgy nem hallgatták meg Kossuthnak az örmény szabadság érdekében hangoztatott érvelt, mint ahogy nem törődtek a magyar szabadsággal sem. rddtM. Simon J. Zaven MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (12.) Szózuhatag; kérdészuhatag; Kati úgy érezte, el is temeti, ahogy itt ül a hokedlin, mert ez az egész a konyhában volt. ott szoktak ők ketten négyszemközt beszélni. Szóval, hogy a szavak ellepik, és ő süllyed a habok alá, alig-alig tud lélegzet után kapkodni. Csak akikor tűnt fel part, vagy legalábbis egy mentőkötél, mikor Anyu egy váratlan fordulattal kijelentette: — Hát akkor most már nekem kell megbeszélni Apuval. És elhallgatott. — Tulajdonképpen Apu már tudja is, nem? Hiszen tollaslabdát is vásárplt... Vagy hogy is? — Vagyhogyis, kislányom, vagyhogyis... Tollaslabdát, azt igen, de ő még csak annyit tud, hogy meg vagyunk híva Lajos bácsihoz a csónakházba, de nem is sejti, hogy ott eljegyzés lesz, és Ti,borék, meg Gusztiék, meg... meg szóval a felajánlások. Pedig ezt úgy keálene kidolgozni, mint egy szerződést, vagy egy izét. egy hadi tervet, pontról pontra ... Mondtam ugye, hogy a legnehezebb az enyém ■” lesz... Nyolc nap van, ugye, nyolc nap, azalatt nem is képes ennyi mindent felfogni; gyorsan, még ma hozzá kell fognom, legelőször Is megmondom, hogy a Tibor szülei... ez ugye a te ötleted lesz... a Tibor szüleivel Is össze akarsz egy kicsit melegedni, ez teljesen érthető, és ha már ezt megemésztette, akkor előjövök a nagy ötlettel, hogy ez éppen lehet egy füst alatt eljegyzés is... — Nagyon okos vagy, Anyukám, te vagy a világ legokosabb Anyuja. Meg is csókolta, megslmogatta a fejét, hadd legyen szegénynek nagyobb kedve ehhez a bonyolult művelethez, hogy Apu tudatába átültesse mindazt, amire még ezen a nyolc napon futja az időből. 13. Ami azt illeti, valóban ez volt a legnehezebb. Gitta számolt férje kimondott és kimondatlan gondolataival, sőt még azokkal is, amik csak félig vagy félig sem születtek és érlelődtek meg az agyában. Nagyon lényeges elemnek tartotta, hogy Barna egyrészt sokat adott arra, hogy olyan jó apa színében szerepeljen, aki már-már nem is mostahaapa, másrészt... hát másrészt, ha nem is mondta ki, de érzékenyen számon tartotta a Katira áldozott kiadásokat. A Guszti által küldött — pontosan küldött I — gyermektartás összegével gondosan számolt a havi költségvetésben. Ezt Gitta ugyan nem rótta fel hibájául, nem azért főkönyvelő (ibár csak helyettes) szóval természetesnek vette, vagy legalábbis érthetőnek. Csak hát, szóval, számolt vele. Erről az oldalról mindenesetre biztosítani akarta magát; azt akarta, hogy Barna-Apu ne csak arról vegyen időben tudomást, hogy Lajos bácsinál nem egyszerű látogatás, nem is csak nászok közelebbi megismerkedése lesz, hanem valamilyen módon anyagiak ds szóba kerülnek. Azt azonban nem tudta pontosan kiszámítani, hogy miennyire kell belemennie a részletekbe, mennyit kell előzetesen megbeszélniük. Ügy gondolta, hogy legjobb, ha kényszerhelyzetként adja elő az eljegyzést; kényszerből született ötletként. A televízió nélküli csendes hétfő estére időzítette a beszélgetést. — Hallod, ez a Kati megint elhebrencsikedett valamit... Tudta, hogy Barna erre kötelességének érzi, hogy szeretett kis mostohalánya védelmére keljen. — Na...? — Egyelőre csak ennyit mondott. De már ebben a kérdő dünnyögésben is benne volt a kételkedés, és ha netalán szükség lenne rá. a megbocsátásra való hajlandóság is. — Meghívta a Tibor szüleit is Lajos bácsihoz. — Hm... És Lajos... mát szól hozzá? — Lajos, Lajos... Tudod, hogy ő mit meg nem tenne a kedvéért! Csak tessék, kérem! Majd főzök blrkátl Vagy halat! De mikor végre egy nyugodt napot akartunk kint tölteni, a csónakházban. Mondtam Katinak, hogy Igazén megkérdezhette volna. Mikor te még tollaslabdát is vettél ... Hogy jobban megismerkedjünk. azt mondja ... — Hát nézd, Anyu... tulajdonképpen Igaza van. Nem árt, ha találkozunk velük. Majd őket ds befogjuk tollaslabdáznli. Az is pihenés. Vagy téged zavarnak? — Engem, engem... Én terád gondoltam. — Semmi baj, majdcsak elleszünk. Még jobb is, ha ilyen helyen találkozunk, mintha mondjuk itthon. Kötetlenebb. És olcsóbb — gondolta Gitta —, különösen ha Lajos magára vállalja az ebédet. Ez így egyelőre elég is volt. Gondolt^, hogy ha magát a találkozásit Apu már így elfogadta, akkor az eljegyzéssé fejlesztést hét közben már ő maga Is kitalálhatja. Esetleg, mint egy takarékossági ötletet. — Másnak — nem is várt vele tovább — már másnap ezzel fogadta a munkából fáradtan megtérő férjurát: — Tudod, mit találtam ki? Ha már úgyis ott leszünk együtt Lajosnál, egy füst alaitt ezt éppen el is nevezhetjük eljegyzésnek, nem kell még egy cirkuszt rendezni. Most jót eszembe, hogy nyafogott ez a lány egyszer valamit erről, hogy eliegyzés. Hát ha már odahívta őket, legyen meg az eljegyzés! Nem a pénzmegtakarítás miatt mondom, csak a hercehurca... de ha .meggondolom, még anyagilag isi... ez se utolsó szemponit. — Ahogy akarod, drágám.,. — mondta Barna ájtatosan, s homlokon csókolta, mintegy hálából, s természetesen szeretettel. • De még nem esett szó Gusztiról. Vagyis Gusztiékról. Ezt Gitta akkora falatnak ítélte, hogy erre nem egy napot akart hagyni, hanem legalább kettőt. Barnának csak kell egy kis időt adni két megemészteni- való között. De ehhez váratlan segítséget kapott Katitól. Kati másnap vacsora közben ugyanis megkérdezte: — Anyucikám, megbeszélted már Apuval az eljegyzést? Nincs kifogása ellene? — De látva az igenlő válaszra készülő arcokat, rögtön oda is fordult Apuhoz: — Mit szólsz 'hozzá, Apu, nem jó ötlet? Egy füst alatt megtartjuk a kézfogót! Csak azt akarom nektek mondani, gondolkoztam a dolgon, ha már eljegyzés lesz, akkor nem hagyhatjuk ki Guszti apái sem, nehogy megsértődjék... nem igaz, Apu? S hosszasan, figyelmesen csüngött Apu ajkán, onnan várva a bölcs kinyilatkoztatást. — Nem vagyok benne olyan nagyon biztos, kislányom, — szólalt meg gyorsan Anyu, mert egy kissé bizonytalannak látta a férjét, s ellentmondásra akarta ingerelni, Sikerült is. — De miért, Gittám? Azaz miért nem? Katinak ebben teljesen igaza van. Csak ne teremtsünk sértődés! alkalmakat. Ha nem muszáj. Titokban ugyan azt remélte, hogy Gitta a maga ragyogó érvelésével most mindjárt bebizonyítja, hogy ezúttal Igenis muszáj. s mindjárt mond egy-két olyan érvet, amire ő eddig nem gondolt, s ezzel elhárítja a Guszti részvételének bosszantó árnyékát. Igazán nagyon szívélyes, majdhogynem baríti volt a viszonya feleségének első férjéhez, de szeretni nem szerette, s bár megítélése szerint ezt elég jól sikerült lepleznie, .titokban már a puszta megjelenése valahol önmagában is idegesítette. Sőt még csak az említése is. De igazán, ezt már aztán éppen ő semmiképpen sem mondhatja Katinak. De csak addig reménykedett, amig Gitta meg .nem szólalt. — Gondolod drágám? — kérdezte meg Gitta, és hosszasan, fürkészően nézett rá. — Ha nagyon ragaszkodtok, az én kedvem ugyan azzal sem tudja elrontani, ha éppen ott lesz. S belemerült a táplálkozás bonyolult műveleteibe. Odatolta Apunak az apróra vágott petrezselyemmel teli tálkát, hogy hintse be vele a húst. Nemrégen hallotta, hogy ez kitűnő szer a véredények tisztántartására, óv a meszesedéstől. Ebben a korban erre már fokozottabban kell ügyelni. Apu szófogadóan nyúlt a petrezselyemért, s némi csalódással jegyezte meg: (Folytatása következik.)
