Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
4 • PETŐFI N£PE • 1978. nArclu* 11. Az erdőművelés gépesítése Intézet Kísérleti Állomásának feladatai • Módosított facsemete-ültető gép, amely a tüskök miatti mozgást csökkenti. I | 1 = 10 Számítástechnikai vetélkedő HARMADIK FORDULÓ A harmadik fordulóban öt kérdésre kell választ adni. 1. Egy feritgyűrű átmérője kb. 0,4—0,6 milliméter, ön szerint minimálisan hány elektromos vezeték van átfűzve rajta? Mi a vezetékek funkciója? 2. Mi az előnye és hátránya a mágneslemezes perifériáknak a mágnesszalagos perifériákkal szemben? 3. Milyen perifériákat jelölnek az alábbi szimbólumok? 4. Soroljon fel öt géptől füg getlen programnyelvet. 5. Milyen tömegszervezet vállalt védnökséget a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program felett? Mikor született ez a döntés? I A me«fejtések beküldési határidejét 1978. március 18. déli 18 óra. A megfejtéseket a kóvetkezfl címre kell beküldeni: KISZ Bács-Klskun megyei Bizottsága, 6000 Kecskemét. Május l. tér S. sz. Kérjük a borítékra ráírni: 1 + 1 — 10 A helyes megfejtések beküldői kB- ztttt tíz könyvet sorsolunk ki. Az elsfl fordulóban közölt kérdésekre a helyes válasz: 2xx3x8l2xxxltl. Az első fordulóban 116 telltalálatos válasz érkezett be. Ezenkívül 13 találatot értek el st-en, il-es találatot 20-an, u-es találatot 8-an. Könyvjutalmat nyertek: Németh István Kecskemét, Torday László Kecskemét, Temeti Edit Kecskemét, Schel- belhoffer Mária Kecskemét, Fekete Gyula Kiskunhalas, Körösi imréné Kecskemét, Földi Péter Kecskemét. Katona Viktor Kecskemét, Bolla Kálmán Kecskemét, Kiss Sára' Kecskemét. A nyereményeket a nyerteseknek postán küldjük el. A Szovjetunió vízkészletei A szovjet embereket nem fenyegeti „vizinség". Az ország területén 775 ezer folyó és 1600 nagyobb tó található. A Szovjetunió számára a legfőbb probléma a vizkésztelek racionális fel- használása, s a szennyeződéstől való védelem. Az ország több körzetében hatalmas vízellátó rendszerek, víztisztítók és -tárolók épülnek. Az a tény, hogy számos iparágban a vízhűtést léghütés váltotta fel, lehetővé tette, hogy a vállalatok és üzemek az elmúlt évben több millió köbméter édesvízről lemondjanak. Ennek eredményeként ugyanakkor jóval tisztább maradt a Volga, az Ural, a Káma, a Don, az Ob és az irtis, valamint a Moszka folyó vize. (BUDA- PRESS—APN) Ha asztalunk mellett favázas székünkön ülve papírt fűzünk az írógépbe, nem gondolunk arra, hogy az asztal, a szék, a papír, erdelnk „terméke”. Ahhoz, hogy ezek a termékek létrejöhessenek, a fát el kell ültetni, ki kell termelni, fel kell dolgozni. Mindez hosszú ideig tartó, fáradságos munka, hiszen az erdők élete akár évtizedekkel is mérhető. És ha vétenek a fák törvénye ellen, rövid idő alatt tönkremehet az addig szépen cseperedő faállomány. Célszerű tehát, ha az erdő természetét kis területen, kísérletekben tapasztalja ki az ember. Ezt a munkát végzik az Erdészeti Kutató Intézetben és ennek hazánkban levő hét kísérleti állomásán. A speciális feladatokból a kecskeméti kísérleti állomás az erdészeti gépesítés vizsgálatát, vállalta magára, természetesen a megyei viszonyok közt élő fafajták biológiájának kutatása mellett. Az erdőtelepítés, -művelés és a fakitermelés nagy energiákat igénylő munka, gépek segítsége nélkül ma már elképzelhetetlen. A fakitermelés gépesítéséről gyakran hallunk, a motoros fűrészek, a szállítójárművek képe sem ismeretlen előttünk, bár a gyakorlat azt mutatja, hogy még ezeket a munkákat is lehet és kell is könnyíteni, Most mégsem a fakitermelés gépesítettségéről szeretnénk szólni, hanem a kevésbé ismert előbbiekről, az erdőtelepítés és a -művelés korszerűsítéséről. Ezekhez tartozik a facsemeték nevelése, a leendő erdő talajának előkészítése, a telepítés és az erdő mintegy ötéves koráig tarló ápolása. A legnehezebb ezek közül talán a talajelőkészítés, főképp. ha a területen előzőleg szintén erdő volt. Az ott levő tüskök kiemelése, a talajfelület. szabaddá tétele, a mélyszántás, a simítózás. Ezeknek a műveleteknek az elvégzéséhez vannak ugyan gépek, de üzemeltetésük nugyon energiaigényes, sok részműveletet végeznek. A technológia 'korszerűsítésének egyik útja a tuskózás nélküli erdőfelújítás. Ezt egy olyan furfangos gép végzi, amely mélylazitó egységének kiképzése olyan, hogy „megérzi” a talajban az akadályt, azon átcsúszik, így a tuskó a területen marad. Igen ám, de az ültetésnél az ültetőgépen ülő dolgozónak nugyon kellemetlen a talrfjegye- netlenség miatti mozgás, ezért alakították ki azt a gépet, amely ezt a függőleges mozgást bizonyos mértékig csökkenti. Ez a szerkezet azonban még csak korlátozottan felel meg az igényeknek, korszerűsítésre szorul. A kisebb, értékes növények termesztésének megalapozásához, a palántaneveléshez ma már nagyon gyakori a tápkockák alkalmazása. Ezt az erdészeti munkákhoz hazánkban egy finn gépsor állítja elő, igaz, ez nem tápkocka, hanem például egy olyan cserép tőzegből, amelyben a fiatal fács- kák kezdeti növekedésükhöz kellemes környezetet találnak. Csakhogy Finnországban mások a termőhelyi viszonyok, mint nálunk. Ezek a gépek olyan „kockákat” készítenek, melyben a fácskák csupán 14—16 centiméteres gyökeret ereszthetnek kiültétésük előtt. Ez nagyon kevés a ml vidékünk alacSöhy talajvízszlntjelhez. Az erdőművelés szerves része a sorközök ápolása. Ennek egyik legkorszerűbb megoldása a vegyszerezés. Ezeknek a munkáknak a gépsora szintén rendelkezésre áll, itt lényegesebb a technológia és a hatékonyabb permetezőszer megválasztása. Van tehát tennivalója az Erdészeti Kutató Intézet Kecskeméti Kísérleti Állomása kutatóinak, amíg a Duna—Tisza köze erdeinek megmunkálására alkalmassá teszik a meglevő gépeket. Nem kevésbé abban, hogy a megfelelő energetikai, munkaminőségi vizsgálat után a berendezéseket olyan erdőkben dolgoztathassák majd a gyakorlat szakemberei, amelyekben értékes fafajokat — fenyőt, nyárt — termesztenek. G. E. • Motoros kézifűrésszel dolgoznak Bács-Kiskun megye erdészeteiben. Képünkön: döntik az ártéri erdőben kivágott fát. A műszaki brigád Az Újpesti Gépelemgyár kecskeméti gyáregységének jelentős szerepe van a közúti Jármű- program megvalósításában. Az Itt gyártott 23 féle kettős működésű munkafhenger- rel igen elégedettek úgy a bel-, mdnt a külföldi megrendelők. Évek óta szoros kapcsolatban állnak a svéd Volvo céggel, s részükre különböző útjavító gépekhez gyártanak munkahengereket. A svéd megrendelő elégedettségét bizonyítja, hogy most 7 féle újabb termék prototípusára adott megbízást. sőt ezek elkészülte, minősítése irtán nagyobb sorozatra lesz szüksége. A belföldi partnerek közé • Hevesi István brigádvezető és Stojanovics Miklós esztergályos elégedetten állapítják meg, hogy az átalakított esztergapad pontos munkát végez. lépett a Győri Vagon- és Gépgyár, amely a Rába gyártmányú munkagépekhez rendelte meg különböző munkahengerek prototípusait. Ezeknek az importot helyettesítő termékeknek az első példányait áprilisban minősitik és ezt követően kezdődhet meg a sorozatgyártás. A gyáregység tevékenységében, sikereiben —, abban, hogy azonos létszámmal 1977-ben 15 százalékkal többet termeltek, mint az azt megelőző évben —, nagy szerepe van a 11 szocialista brigád 130 tagjának. Közülük külön említést érdemel a műszaki brigád. Ez a három évvel ezelőtt műszaki szakemberekből és fizikai dolgozókból alakult kollektíva nemcsak a termelésben és a társadalmi munkában jár élen, hanem becsülettel kiveszi a részét az újítómozgalomból is. Az ő nevükhöz fűződik például a korábban nagy gondot okozó csőfurat megmunkálásának megoldása. Az ötlet 1976-ban született. Egy régi, más célra már nem alkalmas esztergapadot alakítottak út a művelet elvégzésére. Akkor az *50 milliméter átmérőjű hengerek furatmegmunkálását oldotá ták meg, tavaly pedig egy újabb gépet tettek alkalmassá 63—80 és 100 milliméteres hengerekben végzendő munkára, A két gép munkába állítása jelentősen növelte a termelékenységet és kielégíti a szükségleteket. A műszaki brigád idei vállalásai között az is szerepel, hogy fokozott gondot fordítanak a furatmegmunkáló gépek állandó üzemképességének biztosítósára. Vállalták azt Is, hogy mindnyájan részt vesznek a szakmai továbbképzésen, s a jövőben is hozzájárulnak újításaikkal, ésszerűsítéseikkel a gyáregység eredményeinek növeléséhez. O. L. :ut.or jíisd.vilK A hosszú életű grúzok A hosszú élet titkát, okait kutatják a szovjet tudósok a Kaukázuson túli szovjet köztársaságban, Grúziában. Grúzia ötmillió lakosa közül több mint 14 ezer kilencvenéves, vagy még idősebb, s mintegy kétezren lépték át a „százas" határt. A rekordot két testvér tartja, akik 149, illetve 144 évesek. Figyelemre méltó, hogy a hosz- szú életű nők száma kétszerese a hasonló korú férfiakénak. A nagy életkort megért asszonyok többségének 4—6 gyermeke van. A rekordot a 11 gyermekes, most 107 éves Vamara Kekelija tartja. A Grúziában élő 90 év feletti „öregek” jó egészségnek örvendő, kiegyensúlyozott idegrendszerrel és jó emlékezettel bíró emberek. Látásuk, hallásuk kiváló, ma is megterhelő fizikai munkát végeznek. Naponta általában 3—4 alkalommal esznek: sok gyümölcsöt, zöldséget és mézet fogyasztanak, de nem vetik meg a tejet és a húst sem. Többségük a köztársaság nyugati részében él, ahol nedves szubtrópikus a klíma és intenzív a napsugárzás. (BUDAPRESS— APN) MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (9.) Tollaslabda-felszereléssel állított be egy este, emlékeztetve ezzel Kati igényére, hogy menjenek ki egy vasárnap Lajos bácsihoz, a csónakházba. Lám: ő komolyan vette a Kati igényelt. Egy olyan apának, aki csak nevelő — vagyis mostoha — apa, fokozottabban kell figyelnie apai kötelességei teljesítésére. A tollaslabda Kati szemében ugyan gyerekség volt, de szerencsére nem tett semmi elhamarkodott megjegyzést, ö is jól megtanulta anyjától az ilyen dolgok diplomáciáját. Hiszen ennek most örülni kell! — villant á't rajta még idejében, s lelkes puszit adott Apunak és szemrehányóan nézett Anyura, mert ő viszont későn kapcsolt és elhamarkodottan megkérdezte: — Mi ez? Játék? Kinek? Talán azt gondolta, hogy pillanatnyi elmezavarában Apu játékot hozott Katinak, megfeledkezvén arról, hogy időközben felnőtt. Felnőtt és így felnőtt lett. Nagyon is. Csak nem akarja játékkal megsérteni? — Meghívást ugyan hivatalosan még nem kaptunk, de arra gondoltam, hogy ha majd Lajosnál, a csónakházban... Ez most nagyon divatba jött, azt mondják. Tollaslabda... nem hallottad? Idősebbeknek is nagyon jó... fogyaszt. Nem is volt drága. Gitta-Anyu még karcsúbb volt, mint a lánya. Bámulatosan megőrizte az alakját. — Fogyaszt?! — nézett Apura a megsértett hiúság, majd saját alakjára a jogos megelégedettség tekintetével. — Fogyaszt? — kérdezte még egyszer; de mert meg szokta fontolni, hogy milyen mértékben érdemes megsértődnie, csak ezt fűzte hozzá: — remélem, nem engem. — Ugyan, téged, Anyu... Magamra gondoltam. De meg hiszen ... játék. — Szóltál már Lajos bácsinak, Anyu? — kérdezte Kati ártatlanul — Még nem; de most már látom, hogy nem lehet halasztani., Ti biztosan összeesküdtetek a hátam mögött. Apu ugyan már régen túl volt azon, hogy kétségbe vonják apai gondosságát, de mint ahogy önmaga is még mindig fokozottan ügyéit kötelességteljesítésére, az elismerés, vagy éppen a Katival való cinkosság vádja valóságos kitüntetést jelentett számára. Ellágyult saját jóságos volta nyilvánvalóságától, s ilyenkor szinte szétfolyt a fotelben. — Kati biztosan segít nekem,, vagyis engem fogyasztani ezzel a... ugye kislányom. — Hogyne Apu.., úgy szeretném már kipróbálni! S odaálit mellé, onnan tekintett Anyura, a jó kislány öntudatával. Tekintetével nemcsak önmagát minősítette, hanem Anyut is, aki lám, a vállalt kötelesség elmulasztásának a bűnében marasztalható el. — Jó, jó, most már nyilvánvaló, hogy összeesküvés... Rajtam ne múljék, reggel felhívom Lajost. Tudta, hogy nem is kis dologra vállalkozik. Telefonálni Lajosnak a munkahelyére! Hiszen önmagában az is idegromboló vállalkozás: telefonálni Budapesten. De LajosnakI A gyárba! Szörnyű. Pedig csak annyit kellett megkérdeznie: Jó lesz-e jövő vasárnap? Este aztán azzal fogadta Aput: — Te, ez a Lajos úgy örült; hiszen olyan régen voltunk nála. Azt mondta, majd főz valamit, amit te szeretsz. — Főz? — kérdezte rémülten Aipu. Egyáltalán nehezen tudta elképzelni, hogy egy férfi főz. Hát még azt, hogy ő egyen a főztjéből! — Mondom, kizárólag valami olyat, amit te szeretsz... — Amit én szeretők? Anyu csendesen és szigorúan bólintott. Aztán mindenre készen megkérdezte: — Vagy csomagoljak grillcsirkét? — Azt azért nem tehetjük vele... — mondta letörten Apu. — Miért ne? Azt hiszed, ő olyan sértődés? Igazad van, gondolhattam volna arra, hogy te... hogy a te kényes gyomrod ... Kati, hallgatva őket, már attól félt, hogy ez válik a főkérdéssé: meg tudja-e enni Apu a Lajos bácsi főztjét? Az ő kényes gyomra... Pedig még nem is tudja, hogy mikiet kell majd megemésztenie. Kati sietett megmondani Tibornak, hogy most mér aztán sürgősen meg kell beszélnie a dolgot a szüleivel. — A csónak ház, tudod! Az eljegyzés! — Igen, persze, természetesen. De most már nem lehet ám így elintézni, kismulyám. Igen- perszetenmészetesen ... Nekem be kell számolnom kedves szüleimnek, hogy a te kedves szüléiddel is minden meg van beszélve; minden rendben van-e. Szóval érted ? — Értem, hogyne... — Tehát mikor mondod meg nekem, mit végeztél? — Hát ugye, amikor... — Hátugyeamiikor... ilyen sincsen. Nap van, óra van. Minden percünk ki van számítva. Vagvis nap sincs. Legfeljebb a holnap. Tibor nem azért húzódzkodoct a pontos határidőtől, mert valami oka volt rá. Csák mert eleve irtózat volt benne a határidők iránt. S ismerte annyira önmagát, hogy tudta: jogosan fél a határidőtől. Nem attól félt, hogy beszélgetnie kell a szüleivel az eljegyzésről, hanem attól, hogy egyáltalán beszélgetést kell kezdeményeznie. Javasolnia kell nemcsak az eljegyzést magát, hanem egy bizonyos csónakházat is, a helyszínt, amit ő maga még soha nem látott. A legkönnyebbnek egyelőre az látszott, hogy ilyeneket mond Katinak: Igenpensze- termiészetesen. De ez most már nyilvánvalóan nam ment. Szlilándlan elhatározta, hogy amint hazaér, vagyis amiint belép az ajtón, rögtön elkezdi mondani, és jöjjön, aminek jönnie kell. 10. Először szerencsére az anyjával találkozott. Szigorú rend volt náluk, a cipőt az előszobában le kellett vetni. 0 még éppen fele cipőben és fele papucsban volt, s már el is kezdte: — El ne felejtsd, édesanya, hogy az eljegyzésről beszéljek! — A legjobb, ha a lényeget most rögtön megmondod, kisfiam — fonta össze a karját az édesanyja, mert félt, hogy egy fontosnak látszó dologban Tibor elfelejti majd, hogy mit is akar elmondani. — Azt mond ja Kati,, hogy a csónakház... vagyis a szüleiben egy kis maradiság, és ha már nem is nagyon szokás ... szóval szerinte eljegyzést kellene csinálni ... — Én már azt hittem, hogy már az esküvőt tervezitek Egyszerre nem sürgős? — De, hogyne, csakhát előtte... szóval eljegyzés... — utána már nem lehet, ugye... éa akkor... — Tétessük bele az újságba is? Én nem bánom, fiam, legyen eljegyzés !... De remélem, nem itt?! — Ugyan, édesanya... hiszen mondom, hogy a csónakházban. — Csónakházuk is van? Eddig nem mondtad. — Nem nekik, Lajos bácsinak. — Lajos bácsi. Az meg kicsoda? — Valami rokon. — És az odaadja a csónakházát eljegyzésre?... És csónak is van? Ml az a csónakház, valami kalyiba? — Nem, komoly betonépület. Én még nem láttam. — Gondoltam, kisfiam. Nem kellene megnézni, mielőtt egy ilyen hülyeségbe belemegyünk? — Ne aggódj, édesanya! Biztosan meggondolták. Meg kell értenünk... A történelmi összefüggések ... az öregek romantikája ... maradiság... vagyis a Kati szülei kissé... — Romantikusok, értem. Különösen az anyja, arról messziről látszik, hogy milyen romantikus. Va'jon mibe akarnak ezek belevinni, kisfiam? — De édesanya ... — Jó, jó, Tiborkám. Ahogy Óhajtják. Én nem leszek elron- tója. Apád sem. Amilyen romantikus ő is... Eszerint ők a hívó fél... Ök adják a díszvacsorát? Van ott konyha is? — Nem is tudom. (Folytatása következik.)
