Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

1978. március 9. • PETŐFI NÉPE

YIM)fc(;fJNK VOLT:

V. Zinaida Ivanovna

} Nemrégiben Makarenko-emlékünnepség volt Kecskeméten, a Tudomány és Technika Háza kongresszusi termében, a nagy szovjet nevelő születésének kilencvenedik évfordulója 'alkalmából. Az eseményen több rangos hazai és külföldi szakember méltatta Makarenko írói—pedagógiai—tudományos életművét. Köztük volt Vasziljeva Zinaida Ivanovna, a le- ningrádi Herzen Pedagógiai Intézet tanszékvezetője is, a pedagógiai tudományok doktora. Vele beszélgettünk az emlékezetes tanácskozás szünetében.

, — Mióta tartózkodik, Magyarországon és milyen céllal?

— Egyhónapos tanulmányúton vagyok;

Szegeden és Budapesten Ismerkedem a magyarországi nevelés és oktatás helyzetével. Közelebbről:

A József Attila

Tudományegyetem szakembereinek, vezetőinek segítségével tanulmányozom az Önök oktatási rendszerét.

— Mi az itteni kutatásainak fő témája?

— A pedagógiai kérdés egyik központi * kérdése: a pedagógusképzés helyzete eredményei.

Valamint a pedagógia tantárgyi módszertana. Örülök, hogy közelről láthatom mindazt, ami Magyarországon történik ma a pedagógiában. Részt veszek tanszéki üléseken, megismerkedem kutatókkal, műhelyekkel, módszerekkel és a különféle törekvésekkel.

— Ügy hallottuk, hogy közben előadásokat is tart itteni tanul- mányútja során. Milyen témákkal foglalkozik ezeken a szakmai összejöveteleken?

— Fő témám: a nevelés és az oktatás egysége a mai Iskolában.

— Mit tart a legérdekesebbnek a: eddigi szegedi élmények közül ?

— Azt, hogy a pedagógia kitűnő szakemberei mellett városi és megyel művelődési vezetőkkel is megismerkedhettem. S hogy a nagyszerű törekvéseket sokféleképpen láthatom. Azt tenném még hozzá ehhez, hogy külön élmény együtt látni az elméleti és gyakorlati pedagógia eredményeit.

— önt a Makarenko-emlék- ülésre hívták előadónak. Mit tart fontosnak elmondani erről?

— Először is: jó, hogy ilyen fontos témát tűzött napirendre a Magyar Pedagógiai Társaság, és annak megyei tagozata. Másodszor: örömmel nyugtázom, hogy ennek a fontos eseménynek részese lehetek magam is. Ügy érzem, hogy az én témám — A közösségi nevelés problematikája Makarenko munkásságában — ugyancsak beleillik a témakörbe. Szeretném, ha jómagam is hozzájárulhatnék a nagyszerű tanácskozás sikeréhez.

— Miben látja ön a makaren- kói életmű legfőbb jelentőségét?

— Az ő módszertani és gyakorlati munkájának alapja a marxizmus—leninizmushoz való szoros

Palenque - a titokzatos város TIT: KISKUNFÉLEGYHÁZA

Többet akarnak a középszernél

kötődés. Makarenko létrehozott egy egységes és sokoldalú, hatékony rendszert a közösségnevelés érdekében.

Ennek a nagy nevelőnek, tudós pedagógusnak az életében és napi munkásságában megfogalmazódott a közösségen belüli szemé- iylségformálás valamennyi fontos és élő kérdése. 0 elméletileg és gyakorlatilag bebizonyította: közösségen kívül nincs, nem lehet eredményes nevelő tevékenység. Bebizonyította, hogy a nevelés a közösségkialakítás folyamatában kaphat csak igazi tartalmat, értelmet úgy, hogy közben felelősségi rendszer is megvalósul, kialakul a gyakorlatban.

— Mit gondol: a ma pedagógusa hogyan, miként, milyen mértékben alkalmazhatja Makarenko tanításait napi munkájában?

— Hangsúlyozom: Csakis alkotó módon szabad a témához közelíteni! Minden formalizmus, üres utánzás csakis árthat.

— Tudja ön, hogy hazánkban manapság milyen sok szó esik Makarenko tanításairól? Tud arról, hogy a televízióban és a szakmai lapokban — és másutt is — milyen sokan és sokszor foglalkoznak ezzel a kivételes nagyságú és mélységű életművel?

— Hallottam erről. És nagyon örülök ahnak, hogy így történik. Ez jó dolog.

— Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést: először van városunkban?

— Igen. Sőt, eddig még Magyarországon sem voltam. De elmondhatom, hogy mindaz, amit itt láttam, arra ösztönöz, hogy máskor is eljöjjek ide.

Varga Mihály

Elhagytuk a Yucatan-félsziget párás poklát, s a moszkltókat, kezdődik a közép-amerikai Kor- dlllerák vonulata. Néhány kilométerre nyugatra már Guatemala van, a határig szinte áthatolhatatlan őserdők borítják az egyre emelkedő előhegységeket. Palenque, talán a legcsodálatosabb maja romváros szélén állunk.

Jobbkéz felől a Feliratok Temp- \ loménak alappiramisa emelkedik, olyan meredek lépcsősorral, amelyre még csak felmegy az ember, de lefelé jövet bizony könnyen megszédül. A majakutatás történetében fontos szerepet játszik ez az építmény, hiszen 1952-ben rejtett sírt fedeztek fel benne. Ezzel megdőlt az a korábbi feltételezés, hogy a maja piramisok csak a rájuk emelt templomépítmények alapjául szolgáltak.

A sír feltárási munkálatai során kiderült, hogy elhelyezési módja, rejtettsége, sokban emlé- keztetet az egyiptomi piramisokban levő féldomborműveken hat- A piramis tetején, a templom padlójában négyszögletes nyílás van: ezen kell leereszkednünk. Jó 20 méterrel a templom padlója alatt, a szivárgó nedvességtől örökké nedves mészkőlépcsőkön csúszkálva végre vízszintes járatba jutunk, s néhány apró villanylámpa takarékos fényétől megvilágítva megpillantjuk a pompás kőlapot. Alatta nyugszik a maja birodalom egyik főpapja, Pokal. A legalább 8 négyzetméter felületű sírt záró kőlapon csodalatos dombormű: stilizált maja istenek körében a főpap, félig fekvő helyzetben, homlokából az újjászületést jelképező kukorica nő ki, (Ez a kőlap — a- maja művészet remeke — szerepelt például Erich Danikén, a botcsinálta „jövőkutató” Magyar- országon is játszott filmjében, „A jövő emlékel”-ben. Däniken azt próbálta bizonygatni, hogy a főpap sírját fedő kőlapon egy űrhajós és különféle irányító műszerek láthatók.)

Miután megjártuk a sírlátogatás viszontagságos útját, megkérdeztem idegenvezetőimet, a maja származású Francisco Amezcuat, („civilben” egyébként lelkes majakutató) lát-e valami szokatlant, a maja ornamentika megszokott elemeitől eltérőt a szóbanforgó kőlapon, Mint mondta, a fedőlap mind stílusában, mind tartalmában szervesen beleillik a maja kultúrába. A főpap számos más domborművön Is szerepel,

A**40—50 éves korában halt meg. Egyetlen eltérő sajátossága: kb. 1 méter 70 centiméteres testmagasságával jóval kiemelkedett, az átlagos 1,50 méter magas maják közül. De erre is van magyarázat — tette hozzá. A főpapok, a vezető emberek, részint az átlagosnál jobb táplálkozás miatt, részint pedig az egymás közt való házasság révén generációkon át megőrizték családi sajátosságaikat.

Sok majakutató szerint ennek a titokzatos, teljes egészében máig sem ismert birodalomnak a bukásához ez a tényező — a rokonházasság — is hozzájárult. A maja birodalom fénykorát az időszámításunk szerinti IX. évszázadban érte el, kevéssel később, az ezredforduló körül, a birodalom az északról betörő barbár tolték törzsek ellenőrzése alá került. A palenquei központi palota falán még ma (is viszonylag jó állapotban levő féldomborműveken hat ujjú jellegzetesen deformált lábú és koponyájú maja főemberek szerepelnek. Orvosok szerint ezek a rendellenességek közeli rokonok házasságából született utódokra jellemzők.

A palenquei központi palota teraszáról jól láthatók a domboldalakon, a síkságon szétszórt, bozóttal, fűvel benőtt óriási halmok. Egykori maja templomok, középületek maradványai, s csak itt a környéken, amerre a szem ellát, legalább 250 van belőlük. Bár számos maja várost már feltártak, ez a vidék, Dél-Mexikó még mindig régészparadicsom.

Az épületromok tanúsága szerint ilyen fejlett építőművészetet nem lehetett volna megteremteni megfelelően szervezett állam, gazdasági rendszer nélkül. A VII—Vili. században Palenque környékén is mintegy százezer alattvalóból álló állam virágzott, Városaikban csatornarendszer működött, sőt, a palenquei központi polota egyik része — mint vezetőnk elmondta — afféle nyilvános illemhely szerepét töltötte be, külön személyzettel, Mindazonáltal nincs rá magyarázat, hogy miért nem Ismerték a ná- iuknál kevésbé fejlett civilizációk által is használt olyan eszközöket, mint a kerék vagy a boltív. Naptáruk viszont pontosságával felülmúlja még a ma használatost is. Eme nagy kultúrájú nép élete, sorsa még hosszú Ideig megválaszolandó kérdések özönét veti fel a maják iránt érdeklődőknek. D. P.

Ritkán esik szó a TIT kiskunfélegyházi szervezetéről. A szolid megbízhatóság jellemzi tevékenységüket. Nincsenek kiugró eredményeik, váratlan visszaesésekről sem tudunk. Az elmúlt években mintha megkezdték volna a legaktívabb TIT-szervezetekhez a felzárkózást, mintha nem elégednének meg a tisztes középszer minősítéssel.

• Csillagvizsgáló maradványai. (A szerző felvétele)

A fellendülés tartósságát több tény valószínűsíti. Mindenekelőtt az elnökség összetétele, tapasztal tsága, összhangja, kapcsolataik erősödése. Dr. Juhász Antal, városi vezető ügyész, a szervezet elnöke személyesen tárgyal a szakszervezeti titkárral, kulturális felelősökkel, részt vesz az előadások ellenőrzésében.

Zvara Pál könyvtárigazgató 1959 óta irányítja titkárként az ismeretterjesztést. Tud mindenről, ismer mindenkit. Tisztában van azzal, hogy kitől mi várható, ki mire alkalmas. Munkásságáért többször kitüntették.

□ □ □

Optimizmusát arra alapozza, hogy a jó kapcsolatok egyre inkább hasznosulnak a közművelődésben, a közös cselekvésben. Jól látják az akadályokat, a nehézségeket, nem jelentésekből értesülnek a sikerekről, kudarcokról. '

Mostanában ő is, az elnökség több más tagja is elég sűrűn megfordul az üzemekben. Néhány helyen nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnék, ahogy kellene.

Egyik-másik gyár, vállalat 11- létékesel az ingázókra, a továbbtanulókra, a sokféle oktatásra hivatkozva, húzódoznak az ajánlott tematika elfogadásától, közös ismeretterjesztő terv kidolgozásától. Egyeseket korábbi csalódások tartanak vissza TIT- előadásök szervezésétől. Az Alföldi Cipőgyárban egyik-másik kecskeméti előadó késése, illetve távolmaradása ökozott zavart. A Fémipari Szövetkezetben ötödére csappant az érdeklődés, amikor az előadásokat nem a munkaidő befejezése előtt, hanem a csöngetés után kezdték meg.

□ □ □

A gondok — mint említettem — még nagyobb összefogásra serkentik a TIT-tagságot. Az el- csüggedéstől jó helyi példák óvják meg őket. Az Április 4. Művek Vegyipari Gépgyárában például kitűnően működik a munkásakadémia. Az érdeklődés felkeltésében nagy érdemeket szerzett Szabó Péterné kulturális felelős. Semmire se jutna azonban, ha a tematika összeállítói nem vették volna figyelembe a helyi kívánságokat. A Gyapjú- és Textllanyagforgalmazó Vállalatnál a Szocialista életmód kérdései sorozatot dicsérik. Időről időre megjelennek a TIT-előadók a háziipari szövetkezetben, a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban, a Halasi Építőipari Vállalat félegyházi telepén, az Állatforgalmi és Húsipari Válalatnál.

□ □ □ '

Az eddigiek mintha cáfolnák a cikk elején kifejtett reményeket. Téved, aki ellentmondásra gyanakszik. Több előadást tartottak az ismeretterjesztő évad első felében, mint hasonló időszakban bármikor.

Igaz, a növekedés minimális, de mégis valami. Többet jelent az, hogy a jó hangulatú előadások megkönnyítik a további szervezést, reálisan várható újabb rétegek bekapcsolódása.

Felhőtlenebb együttműködés alakult ki a társ kulturális intézményekkel, tömegszervezetekkel. Csupán a művelődési központtal kialakított kapcsolattal elégedetlen az elnökség. A múzeum már régóta az ismeretterjesztés egyik bázisa. Szinte természetes, hogy a könyvtár sajátos eszközeivel segíti a TIT tevékenységét és nemcsak a személyi kötődés miatt. Népszerűek az itt rendezett sorozatok. Már többször gondolták arra — például —, hogy megszüntetik a földrajzi szabadegyetemet, de látogatói mindig kikövetelik a folytatást. Van úgy, hogy százan is összejönnek. A honvédség és az MHSZ is számíthat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatra.

Mind többször kérnek előadásokat a KISZ-szervezetek, az oktatási intézmények.

□ □ □

A termelőszövetkezetek közül a Petőfi kötött szerződést a TITtel. Az áfész különféle szakcsoportjai is eljuttatták igényeiket.

A városkörnyéki községek közül eddig Kunszállás jeleskedett. A felnőtteknek szánt falusi és á fiatalabb korosztályok részére tartott ifjúsági akadémia látoga-' tott. Jól előkészített. Gátér és Petőfiszállás most már nem „fehér folt”, de a lehetőségek teljes kihasználásáról korántsem beszélhetünk.

□ □ □

A mérleg tehát azok felé billen, akik azt várják, hogy a kiskunfélegyházi TIT-szervezet az eddigieknél nagyobb részt kér a közművelődésből, még hatékonyabban formálja a közgondolkodást, az eddigi megbízható alapokon tovább bővíti tevékenységét. Mindez feltételezi a még nagyobb kezdeményező készséget, új erők bevonását.

Heltai Nándor

xwxtfXWXWXí'X'X-X'X'X'X'X-xí-X'XéNWNí'Ní'S'X'Xwx-x-x-x-x-x-x-xíMws

MOLNÁR

ZOLTÁN:

Eljegyzés

KISREGÉNY

(7.) Az anyjának csak azt mondta el, hogy ellenőrziték, van-e elég só, bors, paprika; kiegészítették a nyárskészletet, és hogy a táj, a természet lágy öle neki igazán nagyon tetszett, keresni sem lehetne eljegyzésre alkalmasabb helyet.

Vacsoránál közölte Apuval is, hogy Lajos bácsi meghívta őket Tiborral a osónakházba, de ő nem is tudja, talán jobb volna, ha mindnyájan klmennének egy alkalmas hétvégén. Apura is ráférne egy kis dunai levegő, víz, napfény. Olyan régen nem voltak így együtt valahol.

— Ml nem jut eszedbe kislányom? — nézett rá egy kis ingerültséggel Anyu — hiszen tudod, hogy mostanában azért nem járunk úgy együtt, mint régen, mert közben te felnőttél és jobban szereted az önálló programokat.

— De ha most éppen Katinak Jut eszébe — mondta Apu —, ne

rontsuk el a kedvét! Igazán kínlehetnénk egyszer ... Persze, ha Lajos szívesen lát.

— Majd alkalomadtán megemlítem neki, — mondta erre méltósággal Anyu.

Valamiért nyúlt, valamit kent a kenyérre; ez volt a mozdulata — egyébként nagyon bölcs, igazi anyui, szinte királynői mozdulat —, amellyel a dolgot (még azt is éreztette, hogy talán azért is, mert váratlanul érte, s előbb meg akarja emészteni) egyelőre levette a napirendről.

•

Kati, ha már benne volt, Tibornak is beszámolt látogatásáról Lajos bácsinál, öt úgyis mindig újra és újra ösztökélni kell.

— A csónakház szent hely. Lajos bácsi egyelőre csak minket tisztelt meg a meghívásával. De nekem az Jutott az eszembe, hogy ha már úgyis mindenárom eljegyzést kell csinálnunk e2 a csónakház volna a legalkalmasabb hely ennyi ember összecső- dítésére. Alkalmas, azt úgy értem, hogy szóval a maga alkalmatlanságában. Itt aztán semmit sem kell valami nagy szertartásossággal csinálni, mert egyszerűen úgyis lehetetlen. Nincs mód, legfeljebb valami Indián szertartásra. Azt hiszem, hogy az én szüléimét rá lehetne erre venni. Mit gondolsz, a tieidet?

— Miért ne lehetne? — mondta Tibor,

— Nem tudhatom ugye, hogy nem kívánnak-e... hogy v 1« mondjam.., kulturáltabb színhelyet egy ilyen szertartás számára..,

— De hiszen azt mondtad, nagyon szép.

— Szép persze. Vadregényes. De hogy egyebet ne mondjak, budi van. A bokrok mögött, ugye; nagyon diszkréten elhelyezve, de mégsem egy vízöblítéses városi vécé.

Tibor elgondolkodott. Katinak legalábbis határozottan az volt a benyomása róla, hogy gondolkozik. Aztán meghökkentő kijelentést hallatott.

— Én még sohasem láttam ilyen izé... budit.

— Most majd fogsz látni! — mondta Kati határozottan, sőt szinte diadalmasan. — Sőt! Apukád és anyukád is látni fognak. Budit!

Nem is értette, hogy miért in- gerli annyira a budi ismeretlensége Tibor, vagy Tiborék előtt, hogy egyszerre mindenáron mutatni szeretne nekik egy valódi budit. Hiszen neki magának sem volt sokkal több ilynemű tapasztalata.

— És mondanom sem kell, víz sincs a házban! Kétszáz méterről kell hozni, kannában!

Tibort ez sem ijesztette meg.

— Majd hozunk, Vagyis hozok én.

— Te egyedül? Képzeld el, ha mondjuk, egyetlen kanna van és azzal kell járni, járkálni a kútra. Oda-vissza, oda-vlssza. De Igazad van, nagyon romantikus.

Tibor ugyan nem az ismeretlen csónakház budiból, szabad tűzhelyből és vízhordásból összeállt romantikája miatt helyeselt. Egyszerűen csak szeretett volna már túl lenni az összes formaságokon, egyáltalán mindenen,

amin túl kellett egyszer lenni. Így fogta fel az eljegyzést, ha már fel kellett fognia: első formaság. Elhatározta, hogy fegyelmezetten végigcsinálja.

— És említetted már a szüleidnek? — kockázatta meg Kati — megpedzetted ?

— Még éppen nem, de...

Kati alig bírta magát türtőztetni. Ez a Tibor nem képes igennel, vagy nemmel felelni. Mit jelenthet az vajon, hogy mégép- pennemde? Az még, az éppen és a nem még valamennyire érthetők, de vajon hogyan tudná folytatni, ha mindenképpen folytatni kéne ezt a de-vel kezdett mondatot? De már gondoltam rá ~r, vagy mi akar ez lenni?

S 'Akar? Semmi sem akar!

Most már azért megemlíthetnéd, szívem — mondta gyöngéden.

Csak később gondolt arra, hogy most már ő is, illetve Anyu, vagyis ők ketten ... szóval éppen ők is megpedzhetnék már Apunak, hogy tudja meg végre, hogy az ő haladó gondolkodású rendéiben megbúvó ósdlság-elemek milyen vállalkozásra készülnek. Eljegyzés. Eljegyzés? Bizony, Apu, nincs kegyelem,

8.

— Osszuk meg a feladatokat, kislányom! Én beszélek Apuval, a kedves édesapáddal meg beszélj te, jó?!

— Ez nem egyenlő! Én már beszéltem Tiborral. Tudod te, hogy milyen nehéz vele?

— Tudom, kislányom. Én megbeszéltem veled, V e 1 e d 1 Az

se volt sokkal könnyebb. Amíg megértetted, amit meg kellett értened.

— Énrám nem sok panaszod lehet. Amilyen értelmes vagyok.

— Nagyon értelmes kislány vagy, persze. Éppen ezért gondolom, hogy apád szellemi igényeinek tökéletesen meg fogsz felelni. Rögtön el is helyezhetsz a fülében valami bogarat, hogy, mondjuk, attól tartasz, hogy a Tibor szülei az eljegyzésen akarják majd bejelenteni a hozományt, de te nem tudod, hogyan mondd ezt meg nekem, meg Apunak. Esetleg kérj tőle tanácsot!

— Ez valóban egyszerű feladat! Nem is tudom, miért gondolod, hogy valami értelem is kell hozzá.

— Nem mondom, hogy köny- nyű! Csak azt állítom, hogy te

. képes vagy rá. Vedd tudomásul, nincs nagyobb megtiszteltetés egy húszéves lány számára, mint ha az anyja ennyire megbízik benne.

— Kölcsönös, Anyu, kölcsönös! Én is nagyon megbízom benned!

— Ugyanúgy meg vagyok hatva, mint te, kislányom,

így társalogtak, Anya és lánya.

Kati is tudott ugyan, ha kellett, még az anyjával szemben is megfelelően riposztozni, de azt Í9 tudta, hogy ha megérlelődött benne egy ilyen elhatározás, akkor már nemigen lehet eltéríteni, . Biztosan van rá oka, hogy miért akarja rámbízni, gondolta, s valójában tudata mélyén már i készült is rá, hogy az apja előkészítése az ő feladata.

Azt azonban mindenképpen ki

akarta várni, hogy előbb Anyu beszéljen Apuval. Hogyne, majd én elkezdem, aztán meg benne maradok, mert Apuval közbejön valami. Anyunak mégsem sikerül olyan könnyed zöldágra vergődnie — gondolta. A férfiak kiszámíthatatlanok. Meg a nők.

A kapcsolatok melegen tartása végett azonban felhívta az apját *

Természetesen Klári vette fel a telefont.

— Hallóóó... Ezt olyan hangsúllyal tudta mondani, amiben már benne volt az elutasítás is; vagy legalábbis az érdektelenség, a közöny egy bizonyos neme. Nemhiába volt egy vezérigazgató titkárnője.

— Csókolom, Klári néni, Kati vagyok.

Ennél többet sohase tudott mondani; volt néha olyan gondolata, hogy néhány szót vele is kellene váltani, már csak a forma kedvéért is; de Klári erre nemigen adott alkalmat.

— Szervusz, Katicám, csókollak, hívom apádat.

Néha azt is hallani lehetett a telefonba, hogy ugyanezen a titkárnői hangján szólítja a férjét:

— Guuuszti,... a kislányod.

Ez a kislányod az idők folyamán kapott bizonyos hangsúly- és hnngszínmódosulásokat. Másképpen hangzott, amikor Kati még csukugyan kislány volt, másképpen, ahogyan nőtt, és most, amikor már felnőttszámba megy, most határozottan van valami ellenségesen gúnyos mellékíze.

(Folytatása következik.)