Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-08 / 57. szám

1978. március 8. • PETŐFI NÉPE • 8 Pályázati felhívás a marxizmus-leninizmus esti egyetemre Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága pályázatot hirdet a marxizmus-leninizmus esti egyetemi felvételre az 1078/79-es tanévre. Oktatási formák: „RÉSZT VEHETTEM DISZNÓÖLÉSEN, LAKODALMON“ Angol néprajzos Tázláron Tíz hónapig élt Tázláron C, M. Hann, végzős egyetemista, a tizenegyedikben kerestem. Csalq a címét — Cambridge, 51 Lensfield Road —, meg buzdítást kaptam. Sose búsuljak az elmaradt interjú miatt. Írjam meg kérdéseimet, biztosan vá­laszol, hiszen kedves, barátságos fiatalembernek ismerték meg. Igazuk lett. Az angol néprajzos, magyar nyelvű, árnyaltan fogalmazott, pontos feleletei azt mutatják, hogy őszintén ér­deklődik népünk iránt, gyorsan megtalálta a falubeliekkel a hangot és tárgyilagos rokonszenvvel figyelte a Béke Szak­szövetkezet életét. 1. A hároméves általános tagoza­ton az első évben filozófiát, a második évben politikai gazda­ságtant, a harmadik évben nem­zetközi és magyar munkásmoz­galmi történetet tanulnak a hall­gatók. i Felvehetők azok, akik: — érettségiztek, vagy ennél magasabb Iskolai végzettségük van; — 8 hónapos pártiskolával, 1 vagy 2 éves marxizmus—leninlz- mus esti középfokú Iskolával, vagy ennek megfelelő politikai tájékozottsággal rendelkeznek; — más iskolának nem hallga­tói, és tanulmányaik folytatását munkahelyük és az orvos enge­délyezi ; — sikeres felvételi vizsgát tesznek. Tandíj: évi-170.—Ft. 2. A kétéves szakosító tagozaton a marxizmus-leninizmus egy-egy szakágát tanulmányozzák a hall­gatók két éven át, ebből tanul­mányaik végén államvizsgát te­hetnek. A sikeresen letett állam­vizsga feljogosít a kiegészítő szakon további két államvizsga letételére. A három sikeres ál­lamvizsga főiskolai oklevelet ad. Az 1978/70-es tanévben a kö­vetkező szakok indulnak: a) filozófia b) politikai gazdaságtan (Kecs­keméten és Baján), c) magyar munkásmozgalom története. Felvehetők azok, akik: — elvégezték az esti egyetem hároméves tagozatét, vagy en­nek megfelelő előképzettséggel rendelkeznék (pl. egyetemen vagy főiskolán államvizsgáztak marxizmusból); — más Iskolának nem hallga­tói és tanulmányaik folytatását engedélyező munkahelyi és orvo­si igazolásuk van; — sikeres felvételi vizsgát tesznek. Tandíj: évi 280.—Ft 3. Egyéves kiegészítő tagozat in­dul a következő szakokon: a) filozófia, b) politikai gazdaságtan, c) nemzetközi munkásmozga­lom története. A kiegészítő szakokon felvehe­tők azok, akik a marxizmus egy-egy ágazatából a kétéves szakosítón sikeres államvizsgát tettek. A hallgatók egy éven át tanulmányozzák a választott szakágazatot és tanulmányaik be­fejeztével államvizsgát tesznek. Tandíj: évi 280,-Ft. 4. Speciális tanfolyamok Indulnak párt-, állami, gazdasági, tömeg­szervezeti vezetők, propagandis­ták részére, továbbképzés céljá­ból, A. Kétéves speciális tanfolya­mokat a következő témakörökben Indítunk: a) Gazdaságpolitika (Kecske­méten és Baján), b) A pártirányítás és pártélet kérdései (Kecskeméten és Kalo­csán), c) A párt kulturális politikájá­nak elvi kérdései (Kiskunfélegy­házán), d) A marxista szociológia elvei és alkalmazásának kérdései (Kis­kőrösön), e) Marxista etika (Kalocsán). B. Egyéves speciális tanfolya­mok indulnak az alábbi téma­körökben: a) A szocialista állam fejlődése és működése (Baján), Ib) A káder- és személyzeti munka kérdései (Kiskőrösön és Kiskunhalason), Jelentkezés az esti egyetem valamennyi tagozatára a járási, városi pártbizottságok propagan­da és művelődési osztályain, vagy az Oktatási Igazgatóság ta­nulmányi hivatalában beszerez­hető „Jelentkezési ]ap”-on törté­nik. A kitöltött és megfelelő javas­latokkal ellátott jelentkezési la­pokat 1978. április 10-ig a ki­bocsátó Járási, városi pártbizott­ságok propaganda és művelődési osztályához, vagy az Oktatási Igazgatóság címére (6000 Kecs­kemét, Ady E. u. 18.) kell el­juttatni. A jelentkezési laphoz mellékel­ni kell 2 db megcímzett válasz- borítékot, bélyeggel. Az április 10-e után érkezett jelentkezéseket nem tudjuk fi­gyelembe venni I A hároméves tagozat I. évfo­lyamai Kecskeméten, Kiskunfél­egyházán, Kiskunhalason, Baján, Kalocsán, Kiskőrösön, Solton és Kunszentmiklóson Indulnak. A hallgatók hetenként egyszer há­romórás kötelező foglalkozáson vesznek részt, negyedévenként beszámolót, félévkor kollokviu­mot, év végén szigorlatot tesz­nek. A kétéves szakosító és kiegé­c) A politikai vezetés elvei és módszerei (Baján és Kiskőrösön). C. öthónapos speciális tanfo­lyam: A politikai oktatás pedagógiai kérdései (Kalocsán és Kiskunfél­egyházán). A speciális tanfolyamok az adott témakörökhöz kapcsolódó kérdéseket tárgyalják, figyelem­mel a legújabb kutatási eredmé­nyekre, A hallgatók félévenként és a tanfolyam befejeztével vizs­gát tesznek, amelyről az Oktatási Igazgatóság bizonyítványt ad. Felvehetők azok: — akiknek e formákon történő továbbképzését a pártbizottságok szükségesnek tartják; — akiknek munkaköre vagy társadalmi megbízatása kapcsola­tos a speciális tanfolyamok té­makörével; — akik az esti egyetem há­roméves általános, vagy kétéves szakosító tagozatát elvégezték, vagy ennek megfelelő ideológiai képzettséggel rendelkeznek. A jelentkezők felvételi beszél­getésen kötelesek megjelenni. Tandíj: évi 250.—Ft. Az esti egyetem törvényes el­ismerését, valamint a hallgatók kedvezményeit (tanulmányi sza­badság, végzettség. elismerése sbb.) a fenti tagozatokon a Mi­nisztertanács és egyes szakmi­nisztériumok rendeletéi, valamint a különböző kormányszervek ál­lásfoglalásai biztosítják. szítő tagozat, a 2 éves politikai gazdaságtan szakosító kivételé­vel csak Kecskeméten működik, amelyre vidéki hallgatók is je­lentkezhetnek, ha a rendszeres beutazást meg tudják oldani. A szakosító tagozaton heti három óra kötelező foglalkozást tar­tunk. A hallgatók félévenként kollokviumot tesznek, tanulmá­nyaik végén államvizsgát tehet­nek. A speciális tanfolyamok a jel­zett helyeken működnek. A fog­lalkozások itt is kötelezőek (he­tenként 3 óra). A felvételi vizsgák május vé­gén, Illetve június első felében lesznek: pontos helyükről, ide­jükről, valamint a felvételi vizsgakérdésekről a tanulmányi hivatal külön értesíti a jelent­kezőket. A felvételi bizottság döntését július 13-lg küldjük meg. Az érdeklődőknek részletes felvilágosítást nyújtanak a járá­si-városi pártbizottságok propa­ganda és művelődést osztályai, valamint az Oktatási Igazgató­ság tanulmányi hivatala. A fenti oktatási formákra pár* * tonkívüliek is jelentkezhetnek. Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága — Hogyan került Magyaror­szágra? — Diákként jártam Budapes­ten egy közgazdasági nyári egye­temen. Az akkor még friss új gazdasági mechanizmusról tanul­tam és bár még nem tudtam ma­gyarul, szereztem néhány isme­rőst. Néprajzzal, főként „gazdasági antropológiával” foglalkozom. Cambridgebe hazatérve rövidesen döntenem kellett, hogy hová me­gyek terepmunkára. Rájöttem ar­ra, hogy az antropológusok a vi­lág minden részébe elmennek, de szinte senki sem foglalkozik Európával, különösen Kelet-Euró- pával. Igaz, ez lassan válto­zik. Kollégáim közül mostanában mások is készítenek egy-egy it­teni községről olyan tanulmányt, mint én Tázlárról. Már érvénye­sül egyik célunk: lehetőségünk van különböző európai tájak ösz- szehasonlítására. De még mindig keveset tudunk a jelenkori ma­gyar vidékről. Többet tudunk a Horthy-világról, mint a mostani körülményekről, noha az egyik magyar tudós tavaly angolul megjelent könyve fölkeltette az érdeklődést Magyarország iránt. — Miért Tázlárt választotta?' — A Magyar Tudományos Akadémia - néprajzi kutató cso­portjában dolgozó szakmai ve­zetőim tanácsára több falut néz­tem meg a kiskőrösi járásban. Tázlár tetszett a legjobban, Ta­lán ehhez az is hozzájárult, hogy véletlenül összetalálkoztam Dúl Sándorral, a szövetkezet akkori háztáji agronómusával. Tőle kez­dettől sok segítséget kaptam, éppúgy, mint a tanácselnöktől. Tanulmányaim szempontjából Tázlár azért felelt meg olyan jól a követelményeknek, mert szak­szövetkezeti falu, jobban megma­radtak a különböző társadalmi rétegek, Sok mindenben eltér a tipikus szocialista falutól. Persze Itt is fantasztikusak a változatok, meg sok az egyéni kivétel. De mégis, ami rövid idő alatt meg­történt majdnem húsz évvel ez­előtt a legtöbb magyar faluban, azaz a szocialista átalakulás, a végső tagosítás stb. az most megy végbe ezen a sajátos vidéken. Ei.nek a folvamatnak utolsó sza­kaszát akartam megfigyeílnl a községben. Nagy élmény volt szá­momra. — Mi érdekelte elsősorban? — Főként a magángazdálkodást vizsgáltam, de az egész községi társadalom érdekelt: az ottani ember gondolatvilága, hitrend­szere stb. fontossá vált számomra. Legfőképp a jelenlegi Időszak­kal foglalkoztam és például szin­te napról napra követtem a he­lyi szakszövetkezetben az esemé­nyeket. 1976 első felében éppen ót meneti bonyodalmak támadtak, Ez Is tanulságos volt, hiszen ná­lunk nem ismerik a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot, és így problémáit sem. Elég sokat kutattam a falu múltjáról is. Ezért köszönettel tartozom számos kecskeméti, ka­locsai és budapesti levél tárnok­nak, a helyi plébánosnak és Nagy-Pál István soltvadkerti helytörténésznek. Természetesen nagyon érdekelt volna az utóbbi 30 év részletes története is, de különböző okok miatt ezt nehéz megírni. — Találkozhatunk-e még va­laha Magyarországon, netán Táz­láron? — Szeretném őszre befejezni disszertációmat. Utána, ha lehet, Lengyelországba utazom ösztön­díjasként, hogy hasonló munkát végezzek egy olyan országban, ahol a körülmények hasonlítanak a tázlárihoz. Azután szeretnék Magyarországon elhelyezkedni, s ha így alakul, akkor visszamen- 'nék Tázlárra, amilyen sűrűn csak lehet.' Hoffer Tamás és Fél Edit vé­gezték Magyarországon^ a szocia­lista időszakban a legjobb falu­kutatást. 1951-ben fogtak mun­kához Átány községben (Heves megye) és első beszámoló köny­vük 1969-ben jelent meg. A szer­zők saját becslésük szerint 800 napot töltöttek a községben ak­tív gyűjtéssel. Az én majdani dolgozatomat nem lehet össze­hasonlítani ezzel a kitűnő mű­vel, az európai etnográphiának kiemelkedő teljesítményével. Esetemben mind a módszer, mind a központi témakör külön­böző, mégis érezhető, hogy ehhez képest az én munkám Tázláron alighogy megkezdődött. Ha majd 10 év múlva még mindig áll kapcsolatunk, ha akkor még em­lékeznek rám a faluban és meg­ismernek, amikor meglátogatom őket, akkor lennék megelégedve. Következtetéseim még félké­szek, Tíz hónapon, keresztül ter­mészetes, hogy sokat tapasztal­tam, valójában állandóan tanul­tam, legfőképpen kedves háziné­nimtől. Szerencsém volt: részt vehettem disznóölésen, lakodal­mon, tanácsülésen, kirándultam iskolásokkal, néha a srácokkal is fociztam. Jó kakaót reggeliz­tem a tejcsarnokban, jó kávét ittam a tanácsházán, szinte min­dennap a bisztróban ebédeltem. Természetesen hozzátartozik munkámhoz, hogy megismerked­jem az emberekkel, de nem szá­mítottam arra, hogy milyen so­kan meghívnak, befogadnak sa­ját otthonukba, úgy bánnak ve­lem, mint saját gyermekükkel. Sok barátom van Tázláron, so­kat gondolok rájuk. Ha nem le­velezek mindegyikkel, hát ez azért van, mert csak 24 óra fér bele egy napba. • Dr. Bárth Jánostól, a kalocsai múzeum igazgatójától, C. H. Hann egyik magyarországi párt­fogójától tudom, hogy angol ba­rátunk könyvet ir tázlári tapasz­talatairól. A kötet előreláthatóan egy híres néprajzi sorozatban ke­rül az olvasókhoz. Heltal Nándor ALVAR AALTO EMLÉKKIÁLLÍTÁSA • Alvar Aalto (1898—1976) kiváló finn építőművészt hazáján kívül Is Jól Ismerték, szakkörökben ma a század egyik legnagyobb építészeként tartják számon. Munkásságát a helsinki Flnlandia-palotában most ki­állításon mutatják be. (Fotó: LEHTIKUVA — MTI — KS) Jelentkezés MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (6.) Kati tudott volna egy-két dol­got mondani, amik miatt nem biztos, hogy az eljegyzés ötlete okvetlenül tetszik majd Tibor szüleinek. De ezt már igazán jobbnak látta, ha ráhagyja. Kü­lönben is, lehet, hogy még Ti­bornak magának is el kell mon­dania néhányszor, hogy vadóban bejusson a dolog abba a tudós pici kis agyába. * Lajos bácsi nem az az ember volt, aki ha rászánta magát va­lamire, sokat tétovázott a követ­kező lépésen. Egyszerűen felhív­ta Katit, jöjjön ki a csónakház­ba, nézzen körül, milyen előké­születeket látna szükségesnek. Kati, persze, semmit. A tűz köré ülők lábát éppen befogadó, kör alakú árok, felette körül durva deszka-ülőkékkel, gyeptégla háttámlával. Itt még akár náluk nagyobb társaság Is elférne a tűz-szalonnasütő- bográcstartó áldozati oltár körül, K ét-három ócska nyugágy, mely­ben megpihenhetnek az időseb­bek. A sűrű lomb a csónakház mögött, melyben rigó fütyül, vagy szél susog, a Duna habjai­nak alkonyati lágy csobogása. Az egész annyira egzotikus, hogy ki­találni sem lehetne különbet. — Ha már meg kell csinálni az öregek kedvéért, akkor már lega­lább itt, a természet kigyeptéglá­zott ölén tegyük. Jobbat nem le­het kitalálni. Lajos bácsi éppen csak észlel­te. hogy anya a lányának, lány az anyjának, vagy az „öregek”- nek tulajdonítja az óhajt, az el­jegyzés kezdeményezését. Csak észlelte, nem tette szóvá. — Halat főzzek, vagy birkát? — Ennyit kérdezett. — ó, ólyan aranyos vagy La­jos bácsi! Szerintem ez annyira csodálatos hely, hogy itt a zsíros kenyér is tökéletesen megfelel! — Jó! Zsíros kenyér lesz. — Hagyta rá I ja jós bácsi. Kati ettől meg is ijedt egy ki­csit; mert Lajos bácsi képes ar­ra. hogy szaván fogja az embert. Na de hát ilyen alkalommal!... Egy kis dörgölődzéssel gyorsan kiengesztelte. Aztán megnézte a csónakot is — vagyis a hajót —, mely hatal­masan, cölöplábakra fektetve trónolt a főhelyen, a betonfalú, hosszú épületben, melyhez köny- nyedén csak odatámaszkodott a lécfalú fészer, amely alatt vi­szont az emberek lelhettek alka­lomadtán menedéket. Itt halom­ba rakva a néhány nyugágy és kertiszék, meg egy kinyitható asztal, valamilyen utolsó eshető­ségre számítva, ami sohasem kö­vetkezett be, mert a főzés-étke­zés mindenkor az áldozati oltár körül történt. — Lajos bácsi, a nőket is min­dig idehívtad? Nem a lakásodra? Hiszen az egész életedben, mint egy agglegény... Lajos bácsi bölcsen, hallgata­gon, némán ránézett, megsimo­gatta a fejét. — Katikám, kislányom — só­hajtott —, a nőket... — Elmo­solyodott. — Mit szeretnél halla­ni? A magányos férfi éppúgy szabad préda, mint a magányos nő. Ha nem vigyáz magára juj... — Vigyázni kellett magadra? — Kellett? Még most is kell. Valaki elkap és ... De nekem fe­leség nem kellett másik ... meg­őrzőm annak az egy valamikori­nak az emlékét. Ez annyira elképesztően hang­zott, hogy Kati beleborzongott. — ... nő meg különben ...' van elég. Éppúgy, mint férfi. Keresni se kell. Csak éppen olyan ni, még egy. Ez valahogy őrült, ez a Lajos bácsi. Bár szerencsére. Ha nem volna őrült, már szóval így a maga módján, nem is hívna ide min­ket eljegyzést tartani. Meg még főz is, te jó isten! — Vagyis akkor... csak olyan pillanatnyi... Hát, ebben a pa­radicsomban ... — Nem, Katikám... Valami­kor mi itt töltöttük a mézeshete- ket, ahogy mondják. Én ide soha azóta más nőt nem hoztam. Van elég hely Pesten. A lakásom Is. — Azt mondják, ott vendéget nem fogadsz. — Vendéget nem. — Vagy éppen azért, hogy ne zavarjanak? — Nem éppen azért. Csak így alakult. — Furcsa vagy, Lajos bácsi. — Minden ember furcsa. Te is kislányom. Még nem tudhatod. Saját magát nagyon nehezen is­meri meg az ember. — Ö, én már mindent tudok magamról... Elhiszed? Lajos bácsi nevetett. Széttárta a karját. — Ha akarod, elhiszem. Mogyoróvesszőiket vágott a te­lek sarkában; bicskával szép kú­pos-hegyesre faragta. — Kevés a nyársam, hátha több nyársra lesz szükség. Kati tudta, hogy nem lesz szükség nyársra egyáltalán. Le­het, hogy bizalmas dolgai emlí­tése még Lajos bácsit is zavarba hozta? Fafaragással leplezi. 7. A fészer egyik sarkában, két kampóra fektetve bevertek az öreg, szalonnazsirral jól átitatott végű nyársak. Odarakta közéjük az újakat is. A fűszertartó a falba volt be­építve, kinyitotta a két kis kulcs­ra-nyíló ajtót, ellenőrizte, hogy van-e elég mindenből. — No, mire lesz még szüksé­günk? — Én nem tudom, Lajos bá­csi. — Hát akkor amit nem tu­dunk, az nem lesz. Kati csak vállat vont. — Akinek valami nem tetszik, az utána majd elmegy vacsoráz­ni. Itt az lesz, ami lesz. — Zsíros kenyér. — Ha zsíros kenyér, hát zsíros kenyér. % Most valahogy, itt Lajos bácsi­nál, a természet nagy csendjé­ben, minden olyan egyszerűnek tetszett, s mintha, minden töp­rengés eleve felesleges volna. Leszaladt a partra, cipője or­rával beletúrt az aprószemű ka­vicsba. Lajos bácsi még matatott valamit a csónakházban. Kati elképzelte, hogy ha most megházasodnának Tiborral, aztán itt töltenék a mézesheteket, utá­na ő meghalna gyermekágyi láz­ban, vagy miben is? Tibor egész életében őt gyászolná, soha töb­bé meg nem nősülne, s nem hoz­na ide nőt sem, soha. Tibor? Először is az csavarná az uj- jára, aki akarja. Bár bánatos vodna, vagyis In­kább bosszús. Egy darabig na­gyon is bosszankodna, az bizo­nyos. Hogy amikor már olyan szépen elrendeződött az élete, egyszeresek fuccs! — nincs fele­ség. Ilyen szemre és ágyba való jópofa kis feleség. Kezdhetne mindent elölről, mennyi vesződ- ség... szóval nagyon kellemet­len lenne. De a bánata azért csak addig tartana, amíg egy másik nő, aki úgy látja, hogy megéri neki, fel nem karolná. Nem volna nehéz. S amikor ezt így elgondolta, valahogy olyan szomorú lett tőle. Szomorú és bölcs. Nem is gyászolná a nyavalyás. Valójában csak önmagát sajnál­ná, engem bizonyisten nem is gyászolna. A kis kavicsgödröt összeszakí­totta a Dunával, aztán szétrúgta, felszaladt vissza az épülethez. Lajos bácsi éppen nagy, erős la­katot kattintott a vaspántra. Elnézte izmos, nagy alakját. Ahogyan a kulcsot akkurátusán zsebretette és elfordult az ajtó­tól. Valahol ebben a roppant mellkasban, vagy ebben a kopa­szodó fejben, ott őrződik annak a valamikori nőnek az alakja, a megszépített emlékképe vagy fantomja. Vagy harminc esztendeje. Hogy nem szakadt szét ez a mellkas? Hirtelen megérezte az alkonyt: Lajos bácsi is az órájára né­zett. — Menjünk, Katikám? Kati csak bólintott, elindult. ö ment elől az ösvényen a HÉV-megálló felé, de a Lajos bácsi lépteinek a ropogása erő­sebben hallatszott, önkéntelenül is átvette ezeknek a lépéseknek az ütemét. Csak később vette észre, hogy Lajos bácsi halkan, alig hallhatóan valami menetnó­tát dünnyög. ö Is kezdett vele dünnyögnl. Ha valaki így látna minket! Mint a bolondok. De nem járt arra senki; vala­mi cserje mellett mentek el. Va­lahol felettük már fel is jött az első csillag. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom