Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-08 / 57. szám

i nők egyenjogúságáért sl vívott harc világmére­tű tekben már a század­fordulón megkezdődött, hi­szen a kizsákmányolt társa­dalmakban akkor és ma is a nő másodrendű, társadalmi jo­gaitól megfosztott ember. Tu- jj0 lajdonképpen erre a döbbe­netes társadalmi jelenség­re épült a nők egyenjogú­sági törekvése, amelyben persze nemcsak a nők vet­tek részt, hanem a férfi­akkal vállvetve küzdöttek a különböző haladó moz­galmakban, a múlt század­ban kialakult szakszerveze­tekben, s a munkásosztály pártjaiban. A történelem során sokszor és sokfélekép­pen kísérelték meg a nők, hogy kivívják jogaikat. De $§ ez nem sikerülhetett sem a francia forradalom győzelmé­ért küzdő asszonyoknak, sem pedig azoknak a polgári femi­nista nőcsoportoknak, amelyek a kapitalizmus talaján, osztály­harc és osztálykülönbség nél­kül igyekeztek változtatni : gyötrő helyzetükön. Sajnos, §§! mindez nem hozhatta meg a kizsákmányolt proletárasszony és a cselédsorsú szegénypa- r raszt asszony egyenjogúsága kivívásának sikerét. A nők egyenjogúsága nem elszigetelt probléma, hanem H az összefüggő társadalmi kér­dések egyike, amelyet csak a kapitalista társadalom meg- f§ döntésével lehet megoldani. Még a múlt század vége táján Klara Zetkin úgy szólt a nők érdekében, hogy .követelte: HÍ Ismerjék el az asszonyokat egyenrangú harcosnak. Itt fo­galmazódott meg, hogy a nő- £$ munka visszaszorításáért kell harcolni. Ezt nem is lehet el­érni, hiszen egyrészt a fejlő­dés törvénye, hogy a női mun­kára szükség van, másrészt a gazdasági függetlenségen mú­lik a nők politikai és szociá­lis szabadsága. , L enin nagyon találóan állapította meg: „A proletariátus nem vív- ɧ hatja ki a teljes szabadságot, ha nem vívja ki a .nők teljes szabadságát.” Ebben a tömör fogalmazásban benne van a nő társadalmi egyenjogúságá­nak lényege, az. hogy ö nők felszabadítása része a prole­tárforradalomnak, a szocializ- . ; f mus építésének. Éppen ezért nem véletlen az, amelynek a világ jelentős részén manap­ság tanúi vagyunk, hogy föld­résznyi területeken még a kezdeti lépéseket sem tették meg a nők egyenjogúsításáért. Túl a nemzeti és osztályelnyo­máson, a nők tíz- és százmil­liói élnek anélkül, hogy hazá­juk. vagy akár saját szűkebb környezetük sorsának alakí­tásában joguk lenne részt ven­ni. A Szovjetunió példája nyo- mán 1945 után alakulhatott ki a világon olyan helyzet, hogy az államok, kormányok, nagy nemzetközi szervezetek, közöt­y tűk az ENSZ is kötelességük­nek tartották lépéseket tenni a nők egyenjogúsításáért A világszerte fellendülő nő­mozgalomban határozottabb, szélesebb körű akciók vannak folyamatban. Megváltozott, új tartalmat kapott a nőkérdés, összekapcsolódik a szolidaritá­sért, a békéért és a leszerelé­sért folyó harccal. Mindezek ellenére a világ egy részén kevéssé változott a helyzet. Van egyenjogúsági törvény, de nincs lehetőség arra, hogy éljenek vele. Pedig ugyancsak klasszikustól szár­mazó megállapítás: „A tör­vényes egyenlőség még nem valóságos.” Látjuk, hogy a tő­kés világgazdasági válság első számú kárvallottjai a nők és a fiatalok. A nőket foglalkoz­tató szakmákban alacsonyab­bak, sőt állandóan csökkenő- ek a bérek. A mezőgazdaság­ban dolgozó nők tömegei nagy elmaradottságban és nehéz munkakörülmények között él­nek. A gyermekintézményi gondoskodás szinte ismeretlen, a művelődésben való elmara­dottságuk közismert. Az 1917-ben született szo­cialista világban kezdődött el az a folyamat, amely lehető­vé tette társadalmi méretek­ben, hogy a nő helye és sze­repe megváltozzék és kiala­kuljon az új nőtípus, aki már nem „házi rabszolga”, nem elnyomott és nem elmaradott, tud élni emberi és állampol­gári szabadságával és képessé­geinek teljes értékű kifejtésé­vel tud használni hazájának. Mondhatjuk úgy is, hogy ki­alakult a modern asszony tí­pusa, aki kilépett az otthon szűk falai közül, látóköre ki­tágult, látja az ország fejlő­dését és a nemzetközi össze­függéseket, gyakorolja politi­kai, közéleti jogait. A mi tár­sadalmunkban a nő szabad, művelt és a szocializmus ér­dekében hivatást betöltő, fel­emelt fejű emberré vált. Ha­zánkban a nők fejlődése szem­pontjából az volt a legdöntőbb, hogy lehetőséget kaptak a felszabadulás után több mint három évtizede tartó ország- építésben. . . z a munka nevelte tu­lajdonképpen felnőttek­ké a nőket. Az azelőtt visszahúzódó asszonyok politi­kai érdeklődése kitágult, több­sége megtalálta helyét a társa­dalom munkaposztján, meg­ismerték az összefüggéseket saját életük, a fejlődés és a haza előbbrejutása között. Magyarországon nőpolitikái határozat és ebből következő számos kormánydöntés igazít­ja a nők sorsának helyes irá­nyú alakulását. A megye la­kosságának több mint fele nő, (51,2 százalék), tehát je­lentős szerepet töltenek be a megye gazdasági, társadalmi életében. A megyében foglal­koztatottak 46 százaléka nő és a munkaképes korú nők 67 százaléka áll munkaviszony­ban, ami szinte már a maxi­mumot jelenti. Megállapítható, hogy munkahelyükön dereka­san helytállnak és aktív ré­szesei a politikai, gazdasági célkitűzések megvalósításának. Tehát a nők helyzetének ala­kulása alapvetően megfelel a párt idevonatkozó politikájá­nak. A munkahelyi vezetők többsége is felismerte a nők helyzete állandó javításának társadalmi szükségességét. atározottan állíthatjuk, hogy növekedett a nők politikai aktivitása és érdeklődése a közügyek iránt. Számuk egyre inkább növek­szik a szocialista brigádmoz­galomban, amelyben csaknem 34 ezer nő dolgozik, ami egy­ben azt is jelenti, hogy sok nő számára itt kezdődik a közélet alapiskolája, a szemé­lyiség fejlődésének és kibonta­kozásának lehetősége. A párt­tagság csaknem 30 százaléka nő. Részt vesznek a választott testületekben, a Vöröskereszt­ben. szülői munkaközösségek­ben és a lakóbizottságokban. A nőpolitikái határozat meg­jelenése óta a nők vezető posztra állításának feltételei megteremtődtek, mivel a 40 éven aluli dolgozó nők iskolá­zottsága azonos szintű a fér­fiakéval. Mindezek hatására nagy fejlődés tapasztalható a nők előléptetése terén, ami el­sősorban középvezetői szinten számottevő (923 női középve­zető a megyében). Azonban mérsékeltebb az eredmény, ha az első számú vezetői be­osztásokat vizsgáljuk. Van fejlődés e téren is, de a lehe­tőségek és a szükségletek en­nél lényegesen nagyobbak. Fej­lődött a nők szakmai kép­zettsége is, itt azonban lassú az előrehaladás. Kevés közöt­tük a szakmunkás és kevesen vesznek részt a szakmunkás- képzésben. 1976-ban a fiatal lányok aránya a szakmunkás- képző intézetekben 36,8 száza­lékos volt, ami nem lebecsü­lendő eredmény. A gyorsabb elöbbrejutást azonban nehezí­ti a pályairányítás nem kielé­gítő volta, és a kollégiumi hely hiánya. z utóbbi időben külön­böző intézkedések ré­vén viszonylag gyor­sabb a fejlődés a nők gazda­sági szociális helyzetének ja- vitásában. Bővültek a munka­helyi szociális létesítmények, a gyermekintézmények, javultak a munkakörülmények (egyes helyeken azonban szembe­tűnő az elmaradás). Számot­tevően javult a sokgyerme­kes és egyedülálló anyák helyzete. A szolgáltatás, a kereskedelem fejlődése — bár még közel sem kielé­gítő mértékben — hozzájá­rult a nők helyzetének ked­vező változásához, könnyí­tette az otthoni munkát. A megye bölcsődei ellátottsága fS az 1973. évi ezer bölcsődés ko­rúra jutó 68 hellyel szemben 1975—77. között 63-ra csök­kent. A fejlesztési célkitűzések és a rangsorolások alapján ugyanis bölcsődei fejlesztés el­maradt az élveszületések nö­vekedése mögött. Az óvodai helyek száma két év alatt 1760-nal, 11 százalékkal gya­rapodott. Az államkassza az országos adatokat tekintve családi pót-' lékra, az elmúlt évben 8,5 mil­liárd forintot folyósított. 13 százalékkal többet az 1976. évi­nél. A megyében 1977-ben a családi pótlék részaránya a lakosság összes bevételének 10,7 százalékát tette ki. A nö­vekedés összege 18,5 millió fo­rint, ami a kívántnál alacso­nyabb. A mérséklődő dinami­ka arra utal, hogy a korábbi, az anyagiakkal is támogatott családpolitikai intézkedések hatása folyamatosan gyengül. Gyermekgondozási segélyre tavaly az ország 3,8 milliárd forintot fizetett ki és ebben a segélyben az elmúlt év de­cemberében 290 ezer anya ré­szesült, a dolgozó nők 13 szá­zaléka. Hasonló a helyzet a szocia­lista országokban is. A nők egyenjogúsága. társadalmi, családi és szociálpolitikai kö­rülmények javítása szervesen illeszkedik be egy-egy ország nemzeti programjába, ezzel sí - gítve, jó példát mutatva a nemzetközi törekvéseknek is. jogukért harcoló nők március 8-án az egész világon egyre gondol­nak: jogaik megszerzésére, ahol már megvan: megtartá­sára, társadalmi szerepük je­lentőségének fokozására és bi­zonyítására. arra, hogy lehe­tetlenség szerep nélkül élniük a világ valamennyi földrészén. A Magyar Szocialista Munkás­párt nőpolitikája ezzel kap­csolatosan elismert és vonzó példát mutat a Föld vala­mennyi térségének, miként kell és lehet gyakorolni a népi hatalomból származó humani­tást, és mekkora, az ország es az egész emberiséget formáló erők szabadulnak fel akkor, hogy ha a nő szabad. Munkapadtól a bírói székig A pihenésre is jut idő A tanulmányok folytatásának mechanikus rendje: általános is­kola, középiskola, majd az érett­ségi után valamilyen főiskola vagy egyetem. Dr. Sipos Károly- né, a Kecskeméti Megyei Bíró­ság büntető bírója a jogi diplo­máját ennél jóval körülménye­sebb, nehezebb úton szerezte meg. Kiskunfélegyházán nevelkedett, s a hat elemi elvégzése után szü­lei hallani sem akartak arról, hogy továbbtanuljon. Kisiparos édesapja aztán mégis beleegye­zett, hogy kitanulja a cipőfelső­rész-készítő szakmát. Aztán elsa­játította a női szabó mestersé­get is, de nem dolgozhatott, mi­vel otthon a háztartásban kellett segítenie. Házasságkötése után a félegyházi vegyi gépgyár elődjé­hez, a Bányászati Berendezések Gyárába ment, ahol lakatosként dolgozott. — 1952-ben elküldték a szege­di kihágási bírói tanfolyamra, de mivel közben megszüntették a kihágási bíráskodást, a Budapes­ten levő bírói ügyészi akadémiá­ra javasoltak — folytatta életút­jának történetét a bírónő. — Az akadémiát kitűnő eredménnyel végeztem el. 1954-ben kinevez­tek a Kiskunfélegyházi Járásbí­rósághoz bírónak. Kezdettől fog­va elsősorban büntető ügyeket tárgyaltam, de néha besegítettem a polgári ügyszakba is. Dr. Sipos Károlynét két évi gyakorlat után felvették a sze­gedi egyetem jogi karára. A hi­vatali, s az otthoni munka mel­lett nem volt könnyű a tanulás. Szegeden avatták jogi doktorrá. Nyolc évvel ezelőtt a Kecske­méti Járásbírósághoz helyezték át, most január 1-től pedig a megyei bíróság büntető bírájává nevezték ki. — Mindig arra vágytam, hogy emberekkel foglalkozhassam. Ép­pen ezért gyermekkoromban — gyerekfejjel — a kereskedői szakma volt minden álmom. Bí­ró lettem, tehát hivatásomnál fogva az emberi hibákkal, az emberi gyengeségekkel foglalko­zom. A büntető ügyek tárgyalá­sakor mindig arra gondolok, hogy én az adott körülmények között mit tettem, hogyan visel­kedtem volna. Igyekszem bele­élni magam a vádlott, a sértett, vagy akár a tanú szerepébe, s ezek szerint fogalmazom meg a kérdéseimet is. — Nagyon jó érzés volt, ami­kor 1960-ban átvehettem az Igazságügyi Minisztérium dicsé­retét és a következő évben az Igazságügy Kiváló Dolgozója ki­tüntetést. Mint beszélgetésünk végén megjegyezte, ennél csak az a jobb érzés, amikor egy-egy vád­lott a büntetésének letöltése után felkeresi és elmondja, hogy meg­változott, rendezett körülmények között, becsületesen dolgozik, él... T. L. Anika Vlnoé- né, a tiszakécs- kei Béke és Szabadság Ter­melőszövetke­zet kertészeti munkacsapat­vezetője egy kicsit megha­tódva meséli: — Bizony meglepődtem, amikor a zár­számadási köz­gyűlésünkön a kitüntetések átadásakor en­gem is szólí­tottak. Budai István elnök átnyújtotta a Kiváló Terme­lőszövetkezeti Dolgozó jel­vényt a vele járó pénzzel. Azóta Is több­ször visszaidé­zem ezeket a kellemes pilla­natokat. Miivel érdemeltem én meg ezt az elismerést, hiszen csak úgy dolgoztam, mint a töb­biek. Igaz, szerétek itt lenini a zöldségkertészetben, jól megért­jük egymást a többi asszonnyal. Nyolctagú munkacsapatunk van. Igazgatja a kendőjét, majd így folytatja: — Amikor beléptünk a terme­lőszövetkezetbe, még a kezdeti gondokkal küzdöttek a nagyüze­mek. 1960-ban a férjem határozta el először, hogy szövetkezeti tag lesz. Sok tépelődés előzte meg a belépést. A fejlődés azonban igazolta azokat, akik bíztak a nagyüzemi gazdálkodásban. 1968- ban én is elszántam miagam és szövetkezeti tag lettem. Immár tíz esztendeje. Akkoriban a Bé­ke Termelőszövetkezetbe léptünk. Néhány évvel ezelőtt a mi gaz­daságunk és a Szabadság egye­sült. Ezért lett a jelenlegi szövet­kezetnek Béke és Szabadság a neve. Sóhajt. Elszaladt az idő. A férjem már nyugdíjas. Ezt nem hittük volna, hogy valaha a parasztemberek nyugdíjat kapnak! Meg fizetett szabadságot. Elhatároztuk, hogy az idén a Szovjetunióban töltjük a pihenőidőt. Mintegy ötvenen, egy autóbusszal utazunk majdi el. A termálvízzel fűtött fóliaala- gút alatt jelenleg is folyik a munka. — A retek után saláta került a földbe, majd paradicsom- és pjapnikapalántát ültetünk. A szö­vetkezet ki tudja használni a meleg vizet fűtésre. így aztán fo­lyamatosan tudunk termelni a fólia alatt. Szállítjuk a primőrt a városi lakosságnak. K. S. 1978. március 8. • PETŐFI NÉPE • 3 I ^ í Szolgálat vezető poszton Dr. Vargáné Verasztó Jolán számára az el­múlt év külö­nösen jelentős volt. Amolyan fordulópont- féle. Miért is? Kinevezték a Bács-Kiskun megyei Tanács gazdasági osz­tályvezetőjé­nek. Korábban ugyancsak a tanácsi appa­rátusban dol­gozott, mint az ipari osztály főelőadója. A kérdés önma­gától adódik: hogy érzi ma­gát új beosz­tásában, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a megyében egyike azoknak a nőknek, akik magas állam- igazgatási tisztséget visel­nek. — Talán legfontosabb, amit mondha­tok, hogy va­lóban jó közér­zettel végezhe­tem a munká­mat. Bőveb­ben? Már most tapasztalom: a bizalomra naponta rá kell szol­gálni, nem elég egyszerűen csak ígéretet tenni, hogy minden jól megy majd. Munkatársaimra, a nagyobb közösség, az apparátus egészének segítőkészségére min­denkor számíthatok. Hogy vol­tak-e, akik kétkedve fogadták, hogy nőt neveztek ki megyei osztályvezetőnek? Biztosan akad­tak ilyenek. De ki meri teljes bi­zonyossággal állítani, hogy egy férfi vezető kinevezésekor min­den megítélés pozitív. A vezetők­kel szemben támasztott követel­mények egységesek, és most raj­tam a sor, hogy bizonyítsam — nem a „statisztika javítása” mi­att esett rám a választás. Vargáné 1963-ban szerzett vegyipari gépészmérnöki diplo­mát, majd 10 év múlva gazda­sági mérnöki tanulmányait is befejezte. Két diploma birtoká­ban jócskán volt alkalma ta­pasztalatokat gyűjteni a gazda­sági életben. Korábbi munkái kö­zül az ALUTERV-nél végzettek­re gondol vissza legszívesebben. Részt vett timföldipari export- ajánlatok, megvalósíthatósági ta­nulmányok, külföldön létesítendő timföldgyárak elő- és kiviteli tervéiben, elkészítésében. Jól dolgozott-e? Egy miniszteri és egy vállalati kitüntetés jelzi, hogy igen. — Az iparban szerzett ismere­teit miként tudja hasznosítani a jelenlegi munkakörében? — Osztályunk a tanácsi szer­vek belső gazdasági munkájáért felelős. Egyszerűbben — olyan technikai és tárgyi feltételeket kell biztosítanunk az apparátus számára, hogy munkájukat ma­gas szinten tudják ellátni. Mind­ez persze sok-sok részfeladat összehangolt és folyamatos telje­sítését feltételezi. Jelentős szere­pünk van az ügyvitelkorszerűsí­tési program megvalósításában, az ügyvitelgépesítésben, a mik­rofilmtechnika gyakorlati alkal­mazásában is. Egy. dátum marad a beszél­getés végére: 1961 óta tagja a pártnak. Korábban pártvezetősé­gi tagként teljesítette pártmegbí­zatását. Most, mint osztályvezető, jóval több ember politikai, szak­mai és emberi fejlődéséért, ma­gatartásáért felelős. Emberekkel foglalkozik türelemmel, megér­téssel és félre nem érthető követ­kezetességgel. A közös ügy szol­gálatában. Sz. A. Hivatása ápolónő Megyesi Mátyásné életútja be­lefér két mondatba. Az általá­nos iskola után, mint kiskorú, két évig apróságokat gondozott egy újszegedi intézetben, aztán a szentesi, majd a kiskunfélegy­házi városi kórház belgyógyásza­tára került. Közben elvégezte az ápolónőképzőt, férjhez ment — a lánya 16, á fia 15 éves —, le­érettségizett és 1964 óta nem vál­toztatott munkahelyet. Este fél tíz. Kórtermekből ki­szűrődő, villanyoltás utáni ne­szek. Bizonytalan-óvatos folyosói csoszogást merevít ki a hirtelen liftajtócsapódás. Akár egy féksi­koly — megint a mentősök... A nővérszoba rezzenéstelen arcai. Fürge mozdulatok, hűvös, mű- szeres-gézes nyugalom. Alszik a belosztály. Műszakváltás ideje. Észrevétlen cserél őrangyalt het­vennégy ágylakó... Délután már értesítették — a kedvemért jött kicsivel előbb. Megszokott kérdések jutnak eszembe, kórházat megjárt em­berek zavartsága bénít. Mi von­zotta a pályára, mi marasztal­ta, milyenek a betegek, megbe- csülik-e munkáját, minek tud igazán örülni, miért bánkódik, és így tovább. Készségesen bár, de nehezen fogalmaz, a szemei beszédesebbek. Egy zavart mo­soly: ritkán jut ideje ilyesmin elmélkedni, meg aztán ez annyi­ra egyszerű, de annyira... Ko­rán elvesztette szüleit, nevelői nem vállalták taníttatását. Ka­póra jött a gyermekotthon hir­detése. Sorsát, jövőjét meghatározó, tragikus élménye volt: édesany­ja szenvedése, halála... Nem tudta, nem akarta elhinni, hogy létezik betegség, mely gyógyít­hatatlan. Talán ez vezette — vagy inkább menekítette? — az orvosok mellé, mégha kisegítő­nek is. Soha meg nem fordult a fejében, hogy más munkát ke­ressen, és a belgyógyászattól sem válna meg szívesen. Aztán feloldódik, tekintete szelíden tüzel, hallatlan erőt, tartást sugároz. És beszél, mond­ja. Hogy nincs nagyobb öröm, mint amikor egy súlyos beteg egészségesen távozik; hogy óri­ási a felelősség éjszaka, mivel nehezebb a megfigyelés, gyak­rabban kell ellenőrizni, sokan még csak szólni, jelezni sem bírnak; hogy a visszajáró pá­ciensek ragaszkodnak hozzá, sokszor megállítják az utcán ré­gi ismerősök, mesélnek neki, há­lásak; hogy a 14-esben fekszik egy nagymama, aki mindig meg­simogatja a haját, jóságosán, né­ha könnyes szemekkel, hogy en­nek a foglalkozásnak a gyakor­lati része a legfontosabb és ha valakiből hiányzik a rátermett­ség, hát bele se fogjon; hogy az iskolában is az a baj: szinte ki­zárólag elmélettel foglalkoznak; hogy... hogy szakma ez, gyö­nyörű szakma, amit csak teljes odaadással, alázattal szabad csi­nálni, csakis hivatásszerűen... Harminchét éves, ápolónő. Me­gyesi Mátyásnénak hívják. A be­tegeknek „csak” Marika. Marika nővér. A termekben félhomály, egyenletes szuszogás, csend. És nyugalom. Az alvók tudják: ezen a héten Megyesi né Marika az egyik éjszakás, reggel ő fog ébreszteni. Megszokott kedves­ségével, s a lázmérőkkel... K. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom