Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-22 / 69. szám

1978. március 82. • PETŐFI NÉPE • 1 A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET ÓTA TÖRTÉNT „A fejlődés állami intézkedések és társadalmi összefogás eredménye...” „MINDEN HÉTEN VAN EGY SZÉP NAPOM” Császártöltési hímző asszonyok Az 1975. februárjában megtar­tott megyei pártértekezlet felszó­lalói több fontos kérdés mellett hangsúlyozták az oktatásügy erő- . teljes fejlesztésének döntő fon­tosságát is. Terbe Sándor, a kis- kunmajsai általános Iskola igaz­gatója akkor az MSZMP Köz­ponti Bizottsága közoktatáspoli­tikai határozatainak valóraváltá- sáról tájékoztatta az értekezlet résztvevőit, és részletesen szólt a kiskunhalasi járás tanintézetei­nek gondjairól. A pártértekezlet óta három év telt el. Ez az idő már alkalmas arra, hogy érzékelhessük a járás községeiben azóta végbement változásokat, és vázlatos képet alkothassunk az elért eredmé­nyekről. Óvodák és gazdaságok Beszélgetésünk bevezetésekép­pen Terbe Sándor elmondta, hogy az MSZMP Kiskunhalasi járási Bizottságának vezetése rendszeresen foglalkozik az ok­tatáspolitika kérdéseivel. A vég­rehajtó bizottság évente napi­rendre tűzi a tanügyi szervek munkáját és ez a figyelem jó­tékonyan érezteti a hatását. — A járás gyermekintézmé­nyeinek „összképe” jelentősen megváltozott az eltelt három év alatt — mondta. — A legszem­léletesebb a fejlődés az óvodák­ban. Az intézmények száma 26- ról 29-re, a gyermekcsoportok száma pedig 74-ről 83-ra bővült. Ma már több mint 'kétezerkétszáz apróság jár rendszeresen óvodá­ba, azaz az igényjogosult szülők mintegy 80 százaléka el tudja' helyezni gyermekét. Ez többé- kevésbé azt jelenti, hogy az óvodai gond jórészt megoldódott, hiszen a tanyás külterületű köz­ségekben már alig-alíg indokolt, illetve gazdaságtalannak bizo­nyulna a további fejlesztés,.. Az erőteljes fejlődés elsősorban a gazdasági szervek segítségének köszönhető: JászszenUlászlón a helyi, illetve a mórlcgátl terme­lőszövetkezet két csoport létre­hozásában nyújtott segítséget, Tompán és Jánoshalmán, vagy Kéleshalmán pedig ugyancsak hasonló módon, társadalmi ösz- szefogással oldották meg az in­tézmények szükséges bővítését... Csökkenő számú iskolák A pártértekezleti felszólalásban arról is sízó esett, hogy gyors ütemben szűnnek meg az isko­láik; a kiskunhalasi járásban négy év alatt 76-ról 58-ra csökkent a számuk. Terbe Sándor elmond­ta, hogy jelenleg már csupán 36 külterületi tanintézetben oktat­nak. Erőteljes a községekbe való bevándorlás, sokfelé iskolabuszok szállítják a szakrendszerben ta­nító iskolákba a gyerekeket... A hatékonyabbá váló oktatásról tanúskodik az a tény is, hogy az intézmények számának csökkené­se ellenére a járás községeiben több mint hússzal növekedett a nevelők létszáma. — Az eltelt három év alatt sokat tettünk a hátrányos hely­zetű tanulók oktatásáért; 148-ról _ ___ • Terbe Sándor, a kiskunmajsai általános iskola igazgatója. 56-ra csökkent a még mindig összevont osztályokban tanuló felső tagozatosok száma. A test­nevelés fejlesztését szolgálva Kis- kunmajsón már elkészült, jövő­re pedig Jánoshalmán és Szán­kon vesznek használatba torna­termeket a gyerekek. Tompán uszodai medencét építettek, Jász- szentláiszlón pedig az idén szep­temberben kapnak a tanulók egy új, nyolctantermes iskolát. A társadalmi háttér Beszélgetésünk során szót vál­tottunk arról Is, hogy az Inten­zív fejlődés állami és társadal­mi összefogás eredménye, A tor­natermek, óvodák és intézmé­nyek erőteljes fejlesztése nem lett volna megoldható az üzemek, gazdaságok hatékony segítsége nélkül. — A járás lakosságának az ifjúsággal való áldozatos törődé­sét jól szemlélteti a Balatonaka- Itn tavaly létrehozott úttörő— KlSZ-tóbor — magyarázta. — Több termelőszövetkezet, üzem és állami gazdaság szocialista brigádja dolgozott létrehozásá­ért. Nekik köszönhető, hogy a szünidőben száz gyermeknek otthont adó faházas, villaniyvilá- gitásos, korszerű ifjúsági üdülő­táborban nyaralhatnak iskolása­ink. A három év alatt végbement változások jól érzékelhetők az oktató-nevelő munkában is. Az úttörőéletet játékosabb és egyre tartalmasabb programok jellem­zik, terjed az egy raj — egy szocialista brigád, illetve az egy taniintézet — egy üzem mozga­lom. És elmondható az is, hogy egyre több helyen érezhetőik má.r a nevelő iskola megvalósulásá­nak körvonalai. Szakemberek, bővítések A fejlődést kísérő gondok, el­lentmondások talán legfontosab­bika a pedagógusok hozzáértése, felkészültsége. Sajnos, a járás is­koláiban nem javult a képesítés nélkül tanítók aránya, sőt három év alatt 36-ról 49-re növekedett a szakképzettség hiányában is alkalmazott pedagógusok száma. — Azt viszont hangsúlyoznom kell — tette hozzá Terbe Sán­dor —, hogy a szükséges peda­gógiai végzettség nélkül dolgozó nevelők több mint 80 százaléka már elkezdte felsőfokú tanulmá­nyait, és két-három éven belül diplomát szerez. Tehát élethiva­tásuknak tekintik pályájukat... Ugyancsak gondot okoz az is­kolai tantermek „átcsoportosítá­sa”, hiszen míg a külterületen mind nagyobb számban kihasz­nálatlanul szomorkodnak az épü­letek és osztálytermek, addig, fő­ként a nagyközségekben mind nagyobb zsúfoltsággal kell meg- küzdenünk ... Szorgalmazni kell tehát az építkezéseket... A fel­sorolt problémákat azonban én a fejlődés 'kísérőjelenségeiként értelmezem. Egyben úgy vélem, hogy a megyei pártértekezlet, il­letve a XI. pártkongresszus ha­tározatainak hatására a társada­lom figyelme megélénkült az ok­tatásügy iránt, és ezt egyre nö­vekvő állami és társadalmi akti­vitás bizonyítja. Pavlovits Miklós Délután három óra. A tavaszt ígérő napsugarak cirógatják az arcot, de a hűvös szél kijózanít: ez még nem az igazi. Bent, a kellemes, meleg teremben tavasz van. Beszélgető, nevetgélő asszo­nyok színes párnák, térítők kö­zött. A legfiatalabb köztük tizen­kilenc éves. a legidősebb éppen hetven. A császártöltési Erkel Fe­renc Művelődési Ház díszítőmű­vész szakköre tartja a foglalko­zását. Mint minden szerdán, évek óta mér. Évődve kezdem a beszélgetést: — Aztán Igazi-e, valódi-e az a sok hímzés, ami itt készül? Gyor­san kész, szinte pattan a válasz: — De az ám! Akárki megnéz­heti! Czirkó Istvánná szakkörvezető meg is magyarázza: — Tudom, mire gondol. De mi magunk között egymásnak tiltjuk a giecset. — Mitől lesz giccsé valamely varrottas, vagy hímzett terítő, párna, más egyéb? — Egyszerű ez. Ha nem egy adott tájjellegnék megfelelő, ha nem a kialakult stílusjegyet vi­seli magán a készített tárgy. És ha nem hozzáértő iróasszonyok tervei alapján készül a hímzés, hanem csak úgy össze-vissza. Ab­ból zagyvaság lesz. Az olyat, mi nem értékeljük. Az íróasszonyok, Képek a tanyán Szürkület borítja az orgoványi tanyavilág gyümölcsöseit, a távo­li üdülőket, a tavasz-lélegzetű fekete földet. Karcsú nyárfák kö­zött fehérre meszelt épület. „Tisz­ta iskola” olvasom az alsójárást általános iskola falán. Az udva­ron tíz-tizenöt csizmás, kalapos parasztember. A gyerekek az is­kola békés komondorjával ját­szanak. — Szóltam az uramnak, hogy falugyűlés lesz itt ma este, meg valami filmvetítés —- mondja egy fiatalasszony. — Engem a fiam hozott el, Azt mondja, egyest kap az Iskolában, ha nem jövünk, de tudom, hogy a tanító úr nem olyan ... Huncut ez a gyerek — így egy fehértn- ges parasztember. Vagy húszán gyűlnek össze az olajozott padlójú, krétaszagú tan­teremben. — Animálni, azt jelenti: moz­gatni, lelket adni valaminek — kezdi mondandóját Hegyi Füstös László, a kecskeméti Pannónia Rajzfilmstúdió fiatal munkatársa. —- Ki gondolná, hogy egy tíz­perces rajzfilm elkészítéséhez kö­rülbelül egyhónapos emberi mun­ka szükséges?,,. A „Kitől mozog, mitől mozog" című rajzfilmtechnikát ismertető kulturális programmal — a TIT és a Katona József~ Megyei Könyvtár, szervezésében — har­madízben járják a ikörnyező ta­nyavilágot, nagy sikerrel. — Játsszunk egy kicsit! Rajzol­mmmm junk a táblára! Mondjon valaki egy betűt, gyorsan! — Például „g”. — No és mi legyen a „g”-ből? — Legyen gólya — mondja egy eleven srác. — Jó, legyen gólya, de tegyünk a csőrébe békát, Gólyából róka, rókából kutya, mammut, papagály, öregkirály, facsemete alakul rendre-másra a grafikus ügyes keze nyomán. —■ Játszani, átváltoztatni, moz­gatni, lelket adni. A mesékben min­dig azt szerettem, amikor valami, vagy valaki átváltozik. A moz­gásban, a változásban van valami nagyszerű. Ami kihozza az em­bert a sodrából, meglepi, csodál­kozásra készteti — magyarázza a fiatal szakember. Később bekapcsolják a villanyt, és pereg a film. A magyar rajz­filmtermés java alkotásait látjuk: Dargay Attila végtelen hosszú hernyóját, amelyben Schubert- dalocskává enyhül a fájdalom; a Napot és a Holdat elrabló sár­kányt; a földi élet pusztulását Pendereczki félelmetes zenéjére; Jankovics Marcell éneklő piócáit a Gusztáv-sorozatból; és a „Mélyvíz” című film emberi ha­láltáncát ... Csöndben állunk fel a vetítés befejeztével. A komondor csahol, felberregnek az autómotorok és nem sokkal később már az égig érő udvari nyárfákat sem látjuk. Különleges, szép este volt, P. E. • Munkában a szakkör. mint népművészek igazi, tiszta munkát adnak ki a kezük közül. Ha rajzukra finoman, szépen ráépül a hímzés, művészi lesz a terítő, akármi. — Említenének íróasszonyokat, akikkel jó együtt dolgozni? , — A kalocsai Szabadi Istvánná például; meg Greksa Borbála, vagy mondjuk Kővágó Maris. — Mikor alakult a szakkör? — öt éve. — Azóta együtt vannak? — Legtöbben. De maradnak ki persze, és jönnek újak is. Aman Gáborné, Stalter Józsefné és még többen is, kezdettől eljárnak ide. Az érintettek közbeszólnék: — És nem is bántuk meg! — Hol tanulta mindazt, amit a szakkörben másoknak , tanít? — kérdezem Czirkó Istvánnét. — Kézimunka-előnyomó a szak­mám. Amióta vezetem ezt a kört, elvégeztem egy díszítőművész tanfolyamot is; kaptam működési engedélyt. Hajóson vezetek egy gyermekcsoportot, Azt szeretném, ha felnőtt korukban is szeretnék és tudnák csinálni a hímzést. Szebb az ember élete ezzel, hlgy- gye el! — Hány tagja van a körnek itt Cf.ászártöltésen ? Tizenöt-húsz között szokott • Czirkó Istv&nné (balról) a cso­port egyik lelkes tagjával, özv. Akácz Jánosnéval. lenni. — Munkáikat ismerik mások is? — Kiállításokat rendezünk, és y olyankor százak és százak eljön­nél«, megnézik. Megtörtént, hogy ezernél jóval több látogatónk volt. Elhiheti, mennyire örültünk. — Most éppen mit csinálnak? — Változó. Nézze csak: Preb- szent Jánosáé buzsáki futót; Sági Józsefné ókalocsai hímzést, fehér anyagon pirosat; Radios Jánosné ugyanazt, de ő pirosra fehérrel; Híres Györgyné írásos párnát; Stalter Jánosné rábaközi piros fu­tót; Fischer Mária boldog! blúzt; Ladányi Józsefné jegykendőt mintával; Akácz Jánosné palóc­hímzést, Csupó Erzsébet túrái pi­ros-kék futót és Fischer Istvánná mezőségi futót készít, láncöltéses technikával. Mindezt a közelgő- kiállításunkon mutatjuk majd be. * y,­• Csupó Erzsébet tural hímzést készít (Pavlovits Miklós felvételei) Kérdezgetem az asszonyokat, lá­nyokat: miént járnak ebbe a szakkörbe, miért áldoznak rá oly sok időt? Ahányan vannak, any- nyiféle választ lehetne ideírni. Csupó Erzsébet: — Néhány hó­napja lakom csak Császártölté­sen, Hallottam a szakkörről és siettem ide. Nem bántam meg. A kalocsai hímzést itt tanultam meg. S már van egy sváb meny­asszonyi blúzom is. Stalter Já­nosné: — Én egyedül élek. Ezért különösen jól érzem magam. Min­den héten van egy szép napom; itt. másokkal együtt. Varga Mihály MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (18.) — Emlékszel, nagymama, vagy látod, hogy új ház? — Emlékszem is, látom is. Laci csendesen figyelte a nagy­mama és unokája közötti beszél­getést; nem akart beleavatkozni, De egy éles kanyarban Kati mint­egy figyelmeztetően a vállához kapott; akkor megkérdezte: — Nem vezetek elég gondosan? — De — mondta Kati a kezét visszahúzva — mint a sebészor­vos, mikor operál. ' Nagymama megértette, hogy itt róla van szó, — Miattam ne sebészkedjék, fiam, csak menjen nyugodtan, úgy, ahogy szokott! Kati most a nagymama vállára tette a kezét. Ezzel talán azt is Jelezte, hogy neki van egy Ilyen odakapkodó szokása, nehogy La­ci valahogy túlértékelje már az előbbi mozdulatát, amikor az ő vállához nyúlt. — Ne. aggódj, nagymama! Nem okozol semmi gondot... és még időben odaérünk. Most már a dűlőúton mentek; ha léhet, az eddiginél is óvato­sabban. iLaci segített Katinak megnyugtatni nagymamát, — Az eljegyzésre biztosan oda­érünk! — A visszapillantó tükör­ben kereste Kati arcát. — Én egyébként, ha magam vagyok, ak­kor is nagyon óvatosan vezetek, Nem repülőgép ez! A tükörben megtalálták egy­más arcát, Kati csak most enged­te el nagymama vállát és meg­jegyezte: — Hiszen az ő saját személyes biztonsága, az se kutya .., ugye, Laci?! — Ahol vannak ni! — mondta Laci — nyitva a kapu, 19. Mindenki klesődült a nagyma­ma fogadására, de Laci csak be­fordult és elment mellettük; a ház és a tűzhely közé már ki volt készítve a nyugágy; amellett állt meg, hogy nagymamának éppen csak ki kelljen szállni és belefe­küdni a kényelmes nyugágyba.. De nagymama, már ahogy lé­pett kifele — féltucat kéz nyúlt a segítségére — ingerülten rájuk szólt: — Vigyétek ezt inmien! Nem látjátok, hogy nem tudok tőle ki­szállni! Körültekintett és mielőtt kö­szönt volna, megkérdezte: — Hát Lajos hol van? Lajos bácsi a drótkapu bezá­rásával foglalatoskodott. Nem sietett; hadd fogadják a nagyma­mát, s végezzék el a bemutatko­zásokat, Nyilván a Tibor szüleit be kellett mutatni, De nagymama, felfedezve a ka­puval bajlódó Lajos bácsit, elő­ször Is őhozzá »letett: — Ó, te házigazda, hát te így fogadod a vendéget?! — Csak a kapu, Margit néni, a kaput zártam be... Káti nevetett is, bosszankodott is, hogy jövendő anyósának és apósának bemutatása késedelmet szenved. De ki kellett várni, amíg nagymama eleget örvendezik a Lajos bácsi jó szintén, s azon, hogy láthatja. Majd csak ő utána jöhettek sorban a többiek, Nagymama úgy mustrálta Tibor szüleit, hogy sók ember zavarba jött volna; de úgy látszik, ők ke­délyesen fogták fel. Azt is, hogy nagymama milyen viharosan bo­rult az előbb Lajos bácsi nyaká­ba, s ahhoz képest velük eléggé tartózkodóan viselkedett, Persze, nem Is sejtették, hogy ez Inkább a fiuknak szól; szegény Tibort nagymama sehogyan sem tudta megszokni. Most is legutoljára hagyta, s öt utasította a nyugágy megfelelőbb elhelyezésére. Felte­hetően ezt Is azért, hogy diadal­maskodhasson felette, mennyire ügyetlen, Tibor pedig nagyon igyekezett, de hiába, csak szét­esett, tűiig bírta összerakni. Nagymama nem szólt, csak szemüvegét a homlokára emelve hosszan szemlélte, hosszan és kri­tikusan, hogy mennyit kínlódik. Végre leült és Gusztiit intette ma­gához. Bizalmasan megkérdezte: — Hát neked meg hogy vált be az új házasságod? / Mintha csak egy vadonatúj, há­zasságról érdeklődött volna. — Szööörnyűűü sorsa van mellettem... — válaszolt he­lyette Klári. Gitta biztosan jobb volt néki, Dehát a jóisten rendezi a sorsúkat, — Te csak ne gúnyolódj a Jó­istennel! Lehet, hogy még fohász­kodni fogsz hozzá! — intette nagymama, Valahogy Klárit is családtagjának tekintette, mint a volt, veiének a jelenlegi feleségét, S bár Guszti csak évek múltán házasodott meg a válása után, valahogyan mégis Klárit tekin­tette csábítónak. Art azért tudta, hogy most Barna-aput, a jelenle­gi vejét kell szeretnie, Rá is mo­solygott, ahogy ott állt kibővülve a taUasiabdaütővel. — Játszotok, gyerekek? Mutas­sátok már, hogy megy ez?! — Rajta örümapák! — biztatta őket Lajos bácsi is, aki egy üveg villányi burgundival közeledett a tűzön csendesen rótyogó pap­rikáshoz, A nászok engedelmesen elkezd­tek ütögetnl. Gitta nem volt kíváncsi erre a látványra; egyre az járt az eszé­ben, hogy múlik az Idő, telik a nap. Eddig forgolódott valamit Lajos bácsi körül segítség címén, például a hagymát összeaprl tat­tá, de közben is az járt a tejé­ben, hogy neki persze nem ez az igazi tennivalója. Most már a Tibor anyjával készült beszélget­ni; óvatosan, mintegy véletlenül megközelítette, megfogta a kar­ját, és igyekezett véle félrevonul­ni. Csak még figyelmeztette Ka­tit: Foglalkozz nagymamával! Szomh uny őri tusából Kati úgy érezte, hogy ez már része Anyu stratégiájának, és engedelmeske­dett, Letelepedett a fűre, szinte nagymama lába mellé, s Igyeke­zett úgy helyezkedni, hogy a ke­ze ügyében legyem a feje, ha eszébe jutna megsimogatni, mint kislány korában, —• Hát felnőttél, Katikám — sóhajtott nagymama, és valóban meg Is simogatta a haját, mintha csak egy Gitta, vagy Kati által írt iorgatókönyvnek kellett volna en­gedelmeskednie egy modernnek álcázott mai romantikus drámá­ban, Kati szigorú tekintettel odapa- ranosalta Tibort is, hogy helyez­kedjék el a nagymama másik ke­ze ügyében. Hátha az ő fejét Is megsimogatná. Tibor már megtanulta a szó- fogadást, leereszkedett a fűre, de önkéntelenül is a nyugágy karjá­ra támaszkodott, és majdnem fel­billentette nagymamát. — Jaj istenem... — mondta, és lehuppant, — Tibor, Tibor... — csóválta fejét Kati, majd rámosolygott a nagymamára: — Olyan aranyos kis ügyet­len.., látod nagymama? Erről nagymamának a gépko­csit vezető piros trtkós fiú jutott eszébe: — De hol van az a barna gye­rek, aki idehozott? Ki az a fiú tulaj doniképpen ? Klári még ott volt; ő válaszolt: — A nőőővérem kisfia... ki­váló mérnök különben ... versen­genek érte a vááállalatok. — Igazán? Én azt hittem, va­lami birkózó, vagy futballista,,. — csudálkozott nagymama. — Szeretem az Ilyen izmos gyere­keket. Lajos bácsi felpillantott a tű* mellől, amire éppen gallyat ra­kott: — Birkózó és futballista más- más alkatot kíván, Margit nénit Lacit én evezősnek nézném. — Az evezősök rendes embe­rek, ugye, akárcsak te, Lajos?! Ezen mindnyájan nevettek, a Klári kiabált Lacinak: — Laci, a nagymama téged akar látni! Laci, jobb híján, eddig úgy akarta magáit kivonni a társa­ságból, hogy felnyitotta a motor- hózfedelet, s a motorban kotorá­szott, Most csak éppen vissza kel­lett engednie a fedelet a motor-i ra; kezét egy rongydarabbal meg- törütgetve, odaballagott a nagy­mama nyugágya elé, s egy moz­dulattal törökülésbe ereszkedett. 20. Gitta a jövendő nászasszony karját fogva, már a csónakhál tövéből, visszapillantott a jele­netre. Milyen együgyű vigyora van ennek a gyereknek, ennek a pdirostrlkósnak — gondolta. De mondani nem mondta. Nem akarta még ilyen módon sem annyi figyelemre méltatni, hogy egyáltalán bármi megjegyzés# engedjen meg magának. De a fél szeme akaratlanul is rajta vagy talán rajtuk maradt. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom