Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-02 / 52. szám

1978. március 2. • PETŐFI N£PE • 3 Harminc éves Harminc éve — az 1848-as forradalom és sza­badságharc kezdetének 100. évfordulóján — a Ma­gyar Partizánok Szövetségének és a Magyar Parti­zánbarátok Szövetségének egyesülésekor bontotta ki zászlaját a Magyar Honvédelmi Szövetség jogelőd szervezete, a Magyar Szabadságharcos Szövetség, február 29-én. Az évfordulóról megemlékeztek teg­nap délelőtt Kecskeméten, az MHSZ megyei veze­tői, kecskeméti városi és járási apparátusának mun­katársai. Az ünnepségen Bognár Ferenc alezredes, megyei titkár bevezetője utá Kovács Pál modelle­zési főelőadó — az MHSZ legrégibb megyebeli dol­gozója — idézte fel az elmúlt három évtized jelen­tős eseményeit. A megyei pártbizottság közigazga­tási és adminisztratív osztályának üdvözletét dr. Lakatos István tolmácsolta, majd Bognár Ferenc a közeljövő feladatairól beszélt. A Magyar Honvédelmi Szövetség szervezettsége napjainkban a legmagasabb megyénkben: 206 klub­ban 7600 tag tevékenykedik, s több mint ezren pár­toló tagok. A március tizedikéig megyeszerte befe­jeződő — januárban kezdődött — klubgyűléseken, az eredmények ismertetésén túl mindenütt meg­emlékeztek a három évtizedes szövetségről. Ezzel kapcsolatos megyei aktívaértekezletet és országos ülést is tartanak. az MHSZ A KÖZLEKEDÉS BIZTONSÁGA POLITIKAI FELADAT Pártalapszervezeti munka A megyei BM-szervek pártbizottságához öt alapszervezet tartozik, amelyek a határozat- CTk nak megfelelően megtartották az éves beszá- móló taggyűléseiket. Közülük eggyel szeret­nénk részletesen foglalkozni, ugyanis a közlekedési alosztály szakmai és pártmunkája a legszorosabban csatlakozik a pol­gári élet hétköznapjaihoz. Ezzel kezdte a beszámolót Orosz István rendőr törzszászlós, a pártalapszervezet titkára is. Valóban, sajátos helyzetüknél fogva, nem határolhatják el egymástól a szakmai és a politikai tevékenységet. A közleke­dés biztonsága jelentős politikai ügy, amely nap mint nap foglalkoztatja a közvéleményt. Az alapszervezet kommunistái a párt- és a kormányhatároza­toknak megfelelően végezték munkájukat, esetenként az em­beri erőfeszítés végső határáig. a közlekedésii morál javítása ér­dekében a pártalapszervezet ve­zetősége mozgósította a kommu­nistákat és a párton kívülieket is, hogy a társadalmi ellenőrzé­sek megszervezésével csökkenteni tudják a halálos kimenetelű és a gyermekbalesetek számát. En­nek megfelelően még az elmúlt év elején olyan határozatot hoz­tak, hogy minden párttag ha­vonta háromórás forgalomelle­nőrző szolgálatot teljesít, s aki­nek van, az a saját gépkocsijá­val. Ez a pártmegbízatás, fel­ajánlás a szakmai 'ekötöttség mellett eredményesen megvaló­sult. A halálos balesetek száma az alosztályhoz tartozó területen a múlt évben kettővel csökkent. Ezt az akciót ebben az évben fokozottabban érvényesíteni akarják, hiszen a halálos balese­tek száma ugrásszerűen emelke­dett. A beszámoló kitért arra is, hogy a segítségnyújtás elmulasz­tásával összefüggésben elkövetett bűncselekmények esetében az egész állomány fáradságot és időt nem kímélve, teljesíti feladatát. Ezért az alapszervezet vezetősé­ge köszönetét is kifejezte. A pártalapszervezethez tartozó szakmai egységek létszámához viszonyítva a párttagok aránya magas, több mint 70 százalék. Három pártcsoport tevékenyke­dik, amelyek tekintélyes részt vállalnak az aktuális politikai és szakmai kérdések megbeszélésé­ben, a párttaggá nevelés munká­jában. Az egyes pártcsoporthoz tartozik a gépjármű-nyilvántartó. Itt a munka intenzitására a kö­vetkezők a jellemzők: változat­lan létszámuk ellenére, öt év alatt a vezetői engedélyek kiadá­sa, 205, bevonása 380 százalékkal emelkedett. Nem csoda, hiszen öt év alatt a gépjárművek állomá­nya 69 ezerről 110 ezerre emel­kedett. Ezzel kapcsolatos az ügy­félforgalom is, amely öt év alatt megduplázódott. A nyilvántartó dolgozói ennek ellenére napraké­szek, sőt, társadalmi munkában iskolákat patronálnak, a közle­kedés biztonságának megszilárdí­tása érdekében. A pártcsoport ülését rendszeresen megtartják, amelynek következményeképpen megszilárdult a kollektív szel­lem. Nagyobb nehézségekkel küzd a kettes pártcsoport, amelynek tag­jai a helyszínelő és a baleset­vizsgálói állományba tartoznak. A túlterheltség, a szerteágazó munka miatt, a pártcsoport érte­kezletek nem voltak rendszere­sek, ám ennek ellenére a kom­munisták beszámoltak a vállalt társadalmi tevékenységükről, és sorravették a szakmai munkában rejlő hiányosságokat. A két párt­csoport között nagyon jó a mun­kakapcsolat, s ennek köszönhető, hogy néhány óra elegendő külön­böző határozatok elkészítésére, beszerzésére. A harmadik párt­csoport összefogása, irányítása sokkal egyszerűbb, hiszen ide azok a kommunisták tartoznak, akik forgalomellenőrző állomány­ban vannak. Az itt dolgozók szí­vesen nyújtanak segítséget a többi kommunistának, de ugyan­akkor a balesetvizsgálók is szí­vesen támogatják a forgalomel­lenőrzőket. A pártalapszervezet tagsága a napi munka mellett, a társadal­mi megbízatások teljesítésén túl, nemcsak szakmailag, de politikai­lag is képezi magát. Ketten a marxista egyetem szakosító ta­gozatának hallgatói, s huszonha- tan végezték el a marxista kö­zépiskolát, a közlekedési rend­őrök — bár ők intézkednek ba­leseteknél, büntetik meg a sza­bálysértőket — célja a szeren­csétlenségek számának csökken­tése. Ezért fogalmaztak úgy a kommunisták, hogy az öt párt­alapszervezet közül ők azok, akik legtöbbet érintkeznek a lakosság­gal, a forgalomban résztvevőkkel, a járművek üzemben tartóival. Naponta meggyőződhetnek a ve­lük kapcsolatba kerülő állampol­gárok szakmai tudásáról, ember­ségükről. A jó és a szakszerű in­tézkedésekkel az a céljuk, hogy elmélyítsék kapcsolataikat a be­csületes és jóérzésű közlekedők­kel. Az élet már számtalan eset­ben bizonyította, ha a közlekedési rendőrök ilyen módon végzik munkájukat, igen gyakran nagy segítséget kapnak az állampolgá­roktól. Gémes Gábor Pályázat tankönyvek írására 19 általános- és középiskolai tankönyv megírására hirdetett pályázatot a Tankönyvkiadó Vál­lalat — megfelelő szakmai és pe­dagógiai tapasztalattal rendelkező szakembereknek, gyakorló peda­gógusoknak, munkaközösségek­nek. Az új tantervek alapján meg­írandó tankönyvekből 1981-től, illetve 1982-től tanulnak majd a diákok. A pályázóknak teljes koncepciót kell kidolgozniuk, ezen belül meg kell jelölniük, hogy milyen nyomtatott eszközö­ket — munkafüzeteket, feladatla­pokat — tartanak szükségesnek a tankönyvhöz mellékelni. Ezenkí­vül részletesen ki kell dolgozni­uk a tankönyv egy megadott és egy szabadon választott fejezetét. A pályázatok benyújtásának ha­tárideje: 1978. október 1. Az első három díj 15 ezer, 10 ezer és 8 ezer forint. A pályázat jeligés. A most meghirdetett pályázat eredményét decemberben teszik közzé. (MTI) Megkezdődött az Szerdán megkezdődött és már­cius 15-ig tart a tanköteles kor­ba lépő gyermekek, az új elsősök beíratása. A beiratkozások pon­tos idejét mindenütt a helyi ta­nácsok határozták meg, országo­san mintegy másfélszázezer gyer­mek lép tanköteles korba, néhány ezerrel több, mint az előző év­ben. Az 1978—79-es tanévre azokat a gyermekeket veszik fel az is­kolába, akik a 6. életévüket szep­tember elsejéig betöltik. A rend­tartás szerint az iskola 'igazgató­ja kivételesen azoknak a félvé­telét is engedélyezheti, akik a 6. életévüket szeptember 1. és 30. között töltik be, feltétel azonban, hogy testileg és szellemileg al­kalmasak legyenek az iskolai ta­nulmányok megkezdésére, s az iskola is tudjon biztosítani helyet a számukra. Ilyen esetben a szü­lőknek vagy a gondviselőknek a kérelmet április 15-ig kell be­nyújtaniuk az igazgatóhoz. A ké­relemhez csatolni kell a fejlett­séget igazoló hatósági orvosi bi­zonyítványt, s ha óvodába járta kisgyerek a vezető óvónő véle­ményét is. Az október 1-e és 31-e között született gyerekek felvé­elsősök beíratása telét rendkívül indokolt esetben a megyei tanács művelődésügyi osztálya engedélyezheti. A leendő elsősöket a lakásuk szerint körzetileg illetékes álta­lános iskolába kell beíratni. A szülők, gondviselők feltétlenül vi­gyék magukkal személyi igazol­ványukat, illetve a gyermek szü­letési anyakönyvi kivonatát A rendtartás intézkedik arról is, hogy a beiratkozáskor a nem­zetiségi szülők figyelmét fel kell hívni arra, anyanyelvét is tanul­hatja a gyermek az iskolában. Ha a lakóhelyen, illetve a kör­zetben levő iskolában nincs erre lehetőség, a szülők kívánságára más, a nyelvet tanító iskolába is felvehető a tanuló. A szeptemberben első osztály­ba lépő tankötelesek kötelező or­vosi vizsgálaton vesznek részt a beíratást követően. A vizsgálat helyéről és időpontjáról az iskola igazgatója legkésőbb nyolc nap­pal korábban írásban értesíti a szülőt, gondviselőt. Az óvodába járók orvosi vizsgálatát az óvo­dában bonyolítják le, sokhelyütt ez már a befejezéséhez közele­dik. (MTI) Az autó lassan kapaszkodik fel a Ferenc-csatorna szeremlei árvíz, gátjára, majd leereszkedik a kompkikötőhöz. A túlsó parton már is nyílik a kompőr kis házi­kójának ajtaja és idős ember lép ki rajta. Kezében a kőrisfából fa­ragott húzófával indul a komp fe­lé. A révész Az öreg, de még mindig izmos kar megfeszül, lábaival szinte ma. ga alatt tolja a nehéz kompot, ki tudja hányadszor. Tóth Zoltán — a révész — tavaly novemberben múlt 67 éves. Nagyokat húz a drót­kötélre akasztott húzófával, s né­hány perc múlva tompa zökkenés­sel megáll a komp a túlsó parton. Az őrházban két vaságy van. Az egyik az övé, a másik a barátjáé. A falon 4 horgászbot — ha jól lá­tom mogyorófából — és egy me. rítőháló. Az egyik ágyon szép pél­dányú fél szarvasagancs. A révész észreveszi, hogy az agancson fe­lejtem tekintetem, s már is mond­ja: Az egyik gépkocsivezető talál­ta az erdőben, idehozta, majd jön érte a vadőr. — Nem eladó? — Ugyan, hogy gondolja, ezt be kell szolgáltatni. — Milyen az élete egy révész­nek? — Hát, látja! Figyelem az abla­kon keresztül, hogy jön-e valami jármű. Ha feltűnik a túlsó parton, már fogom a húzófát és hozom át a kocsit a komppal. Ez a dolgom. — És ha nincs forgalom? — Fát vágok, rádiózok, amiben a meccset szeretem a legjobban, pláne ha a Vasas játszik. Néha meg olvasok. — Persze az utóbbit szemüveg­gel. — Nem kell nekem az. Itt ez a könyv — mutat egy iskolás törté­nelem könyvre — itt találtam a napokban. Olvassak belőle? S már emeli is a szeméhez. Se nem kö­zel, se nem távol. Ügy, ahogy má­sok is szokták. — Meglátom én ott távol a to­ronyórát is, hogy hány óra — mondja nem kis büszkeséggel. — Most fél egy. Utánanézek, de én biz csak szemüveggel tudom kontrollálni. — Kosztja, vize honnan akad a révésznek? — Kosztot otthonról hozok, vi­zet meg innen az erdészháztól. Látja ilyen szikkadt vagyok. De ilyen voltam én fiatalkoromban is. Az esküvői ruhám még ma is fel­veszem. Igaz, hogy csak egy év­ben kétszer-háromszor a nagy ün­nepeken, ezért is tartott ki idáig. — Mióta révészkedik a Gemenci Erdő- és Vadgazdaságnál? — Csak hat éve. Azelőtt tsz-tag voltam, de lerokkantosítottak. — Ha befagy a víz, hogyan köz­lekedik a komp? — Itt a csákány — mutat a sa­rokba — fogom, feltöröm a jeget, hogy a favágók hasábfáit, rönkjeit el tudjuk szállítani ha esik, ha fúj. De még a komplejárókat is sózni kell, hogy az autók fel tudjanak kapaszkodni. — A falon szögreakasztott hor­gászbotok a magáé? — Az az enyém. Tudja sport­horgász vagyok. A napokban kap­tam emléklapot mint 20 éve sport­horgász alapítótag. A derekam bi­zony fáj, pláne ha ilyen alacsony a vízállás. A komp alja leér a fe­nékre, s így sokkal nehezebb húz­ni. — Szórakozása van-e? — Van bizony, a szőlő. Már alig várom a tavaszt, hogy kimehessek. A révész élete is sokkal szebb ta­vasszal, meg nyáron. A szava hirtelen eláll. A túlsó partra figyel. A gátra most ka­paszkodott fel egy teherautó. Már­is indul a révész ... Szabó Ferenc Egy virágárus megpróbáltatásai TEJET, LÁKGOST, KOLBÁSZT VEGYENEK! Csökkent az Utasellátó bevétele a szeszárusítás korlátozása nyomán Harmincnégy évi szolgálat után 1957-ben a Kecskeméti Konzerv­gyár nyugdíjba küldte Veroszta Vilmos Kecskemét, Ipoly utca 9. szám alatti lakost, aki a gyár­ban aépkocsivezető volt. Az ak­kor hatvankilenc éves férfi még nem akart nyugdíjba menni, hi­szen 1954-ben a tanács segítsé­gével lakásépítkezésbe fogtak, s bizony az ötszáz forintos nyug­díj ehhez, maid a kölcsön tör­lesztéséhez vajmi kevésnek bizo­nyult. A feleség beteg, állandó munkára nem alkalmas. Az épít­kezés abba maradt, s a ház még ma sincs teljesen befejezve. — Én akkor elkezdtem gondol­kozni. Mit lehetne tenni, hogy be­csületes úton, könnyű munkával mégis pénzhez jussak — magya­rázza a feleség, Veroszta Vil­mosáé. Közben elmondja, hogy férje a kilencvenedik évéhez kö­zeledik, ugyanakkor velük lakik egy 88 éves nőrokon is. A támasz Veroszta néni. aki maga is túl van a hatvanötödik életévén. — Ügy gondoltam, virágot fo­gok árusítani a megyei kórház bejáratánál. A virág nekem meg­terem az otthoni kertben, szép csokrokat készítek, s eladom. Mondhatom szépen ment minden, de egyszer igazoltattak, s nekem bizony nem volt árusítási enge­délyem. Nem tudtam, hogy kell ilyen. Na, semmi baj. Bementem a városi tanácshoz, és kértem en­gedélyt. Kaptam is. Tessék nézni, elhoztam a másolatát — nyújtja felém a papírt, amelyen többek között ez olvasható: „... Veroszta Vilmosné, Ipoly utca 9. szám alatti lakos részére engedélyt adok arra, hogy a me­gyei kórház bejárata előtt virág- árusítás céljára 1967. január 28- tól egy négyzetméter területet igénybe vegyen... Az elfoglalt terület után négyzetméterenként havi öt forint díjat állapítok meg...” Pecsét, aláírás. — Hát ezután nyugodt voltam, fizettem a díjat és bizony nagyon jól jött a kis kereset az öregek­nek. El tudtam őket látni min­dennel, amire szükségük volt, a kölcsönt is bírtam fizetni. Nem is gondoltam, hogy nekem harago­saim vannak a virágárusítás mi­att. Mert többen is árultak ott. Valaki az én nevemben beirt a tanácshoz egy olyan kérelmet, hogy emeljék meg a díjat, s nem havi öt forintot, hanem napi három forintot fizessek. Hamaro­san kaptam a tanács építési és közlekedési osztályától egy papírt, innen tudtam meg, hogy valaki írt oda. Ez van a papíron: „Tudomásul vétel végett köz­löm. hogy az ön részére kiadott közterületfoglalási engedély hatá­rozatlan időre szól, azért azt sem meghosszabbítani, sem pedig mó­dosítani nem kell. Az engedély annak visszavonásáig érvényes. Kecskemét, 1971. május 24.” Pe­csét, aláírás. Megint megnyugodtam és árul­tam szépen a virágokat. A kór­háziak olyan aranyosak voltak, hogy igazán csak jót tudok mon­dani róluk. Télen, vagy hidegebb időben engem beengedtek az elő­térbe a virágaimmal, hogy ne fázzak. Nyáron, tavasszal meg öröm volt kint lenni. Jöttek a látogatók: — Hogy a virág néni­kém? És vitték a sok gyönyörű portékát. De most már megva­gyok zavarodva, nem tudom mit tegyek, mert gonoszok az embe­rek. A hivatalnál sem tudok el­igazodni. Igaz, nincs nekem sok iskolám, de az írást értem, a be­tűkön eligazodok. — Engem megvertek. Most ja­nuárban volt egy éve, hogy dél­után két óra körül, tehát fényes nappal három fiatalember rontott rám. Nem a pénzem kellett ne­kik, hiszen láthatták, hogy egy magamfajta öregasszonynak nem lehet rabolnivaló pénze. Ütöttek, ököllel. És szidalmaztak csúnya szavakkal. Olyat is kivettem a beszédjükből, hogy majd mi meg­mutatjuk, nem fogsz te virágot árulni a kórház előtt... Aztán el­szaladtak. Mentő vitt a kórházba. Onnan a saját felelősségemre tá­voztam, mert ugye a két öreg otthon nem tudta mi lehet ve­lem, hogy olyan sokáig távolma­radók. Nem szoktam én olyat ten­ni. — Na, gondoltam, kérek én egy igazolást a tanácstól, hogy ne­kem jogom van ott árusítani. Itt van az igazolás. „Városi Tanács V. B. Mezőgaz­dasági és Élelmezési Osztálya Kecskemét. Igazolom, hogy Ve­roszta Vilmosné virágtermelő jo­gosult saját termelvényeit a kecs­keméti megyei kórház bejárata előtti helyen árusítani. Ezen iga­zolást a tanács kereskedelmi cso­portjának egyetértésével adtam ki. Ezen igazolás 1977. december 31-ig érvényes a közterület fog­lalási engedély érvényessége ese­tén." Pecsét, aláírás. — December 31 után kérvényt írtam a tanács műszaki osztá­lyához, hogy hosszabbítsák meg. De ott úgy látszik nem értették miről van szó, mert tessék nézni, ezt írták nekem: „Veroszta Vilmosné kérelmét, melyben a megyei kórház bejá­rata előtt virágárusítás céljából közterület foglalási engedélyt kért — elutasítom... Indoklás: az en­gedély kiadásához a városi-járási rendőrkapitányság nem járult hozzá, mivel a kérelem nem in­dokolt ...” Pecsét, aláírás. — Lehetett volna fellebbezni, ötven forintos bélyeggel. De az tíz liter tej az öregeknek, s ne­kem meg kell gondolni mire te­szem a pénzt. Meg aztán mindig arra gondolok, amit azok a vere­kedők mondtak, hogy megmutat­ják, nem fogok virágot árusítani a kórház előtt. Pedig jön a ta­vasz, nyílnak a virágok, amiket én gondozok, palántázok, neve­lek. Hát mi tévő legyek, ha így elbánnak velem. Tessék monda­ni? A rendőrségnek nem lehet baja velem, hiszen a forgalmat nem zavarom. Én a második lép­csőn vagyok, oda nem jönnek autók. Meghúzódok az oszlop mellet szépen. És mindig rendet csinálok ha elmegyek. Eltakarí­tok, a vizet feltörlöm, mert tu­dom én mi a kötelesség. De nem bírok mászkálni egyik hivatalból a másikba. Gál Sándor Űjabb tejárusító pavilonok nyi­tásával. automaták telepítésével az ételválaszték bővítésével igyek­szik enyhíteni a szeszértékesítés korlátozásából adódó vesztesége­it az Utasellátó Vállalat, amely­nek januári forgalma 16 száza­lékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt. Az előzetesen számítottnál is nagyobb csökke­nés okát abbán látják, hogy a korábban főleg szeszt árusító üz­letek az egyéb áruk — kávé. szendvics, édesség stb. — forgal­mából 1 adódó bevétel jórészétül is elestek. A szeszárusítást korlátozó ren­delet az Utasellátót a vendéglá­tó szakma átlagánál jobban érin­tette. A vállalat 600 üzletében nem árusíthat szeszes italt reg­gel 9 óráig, de a hajóállomások, A Német Demokratikus Köztár­saság az idén 21 országban 26 nemzetközi vásáron és árukiállí­táson teljes gépgyárakat, felszere­léseket, elektronikai és elektro­technikai gyártmányokat, műsze­reket, vegyi és fogyasztási cikke­ket állít ki. A milánói, hannove­az autóbuszpályaudvarok üzletei­ből, mintegy 520 helyről, teljesen kitiltották az égetett szeszt Intézkedési tervük szerint megfelelő kínálat kialakításával bővítik a reggelizés lehetőségeit a vasútállomásokon további tej- büféket, tejet és tejterméket árusító pavilonokat nyitnak és újabb automatákat állítanak fel. Az eddig főleg szeszes italt áru­sító pavilonokban bevezetik vagy bővítik a meleg büféáruk, a lán- gos, a kolbász, a grill-ételek stb. árusítását, s erre néhány új pa­vilont is nyitnak. Ahol minder­re nincs hely, ott bővítik a csak melegítést kívánó gyorsfagyasz­tott konyhakész ételek, valamint a finom pékáruk, a sütemények, a tej- és tejtermékek, a jégkrémek, üdítő italok választékát. (MTI) ri, párizsi, lisszaboni, helsinki és bécsi vásárokon való részvétel hasznosan járul hozzá az NDK és az európai kapitalista országok közötti külkereskedelmi kapcso­latok további megszilárdításához. (BUDAPRESS — PANORÁMA) Részvétel 26 nemzetközi vásáron

Next

/
Oldalképek
Tartalom