Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

1978. február 18. • PETŐFI NÉPE e 3 A párttagsági könyvek cseréjének tapasztalatai alapján a Központi Bizottság Titkársága 1977. november 8-án hatá­rozatot hozott a nyugdíjba kerülő párttagok lakóterületi pártszervezetbe történő átjelentkezésének rendjéről. Igaz barátság Harminc esztendővel ezelőtt, 1948. február 18-án a Ma­gyar Köztársaság és a Szovjetunió kormányainak képviselői Moszkvában aláírták az első magyar—szovjet barátsági, együttműködési, kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Hogy e dokumentum aláírásának milyen nagy jelentősége volt ha­zánk évezredes történelmében, azt az azóta eltelt idő bizo­nyítja legjobban. Az üzemekből és intézmények­ből nyugdíjba kerülők közül számosán szeretnének volt mun­kahelyük alapszervezetében ma­radni. Ragaszkodásuk egyik oka, hogy erős és érzelmi kötődésük a munkahelyekhez. Sokan több év­tizedet folyamatosan töltöttek el a munkahelyükön, mások a fel- szabadulást követően az üzemi, intézményi pártszervezet alapító tagjai közé tartoztak, nem keve­sen az ellenforradalom idején fegyverrel védték gyárukat, munkahelyüket. Munkáséletük során elvtársi, baráti kapcsolatok szövődtek, munkájukkal tekin­télyt vívtak ki a kollektívában. Egyes elvtársak azért akarnak a munkahelyi pártszervezetnél maradni, mert ott esetleg jobban megértik gondjaikat, problémái­kat. Mindezek emberileg teljesen érthetőek és méltánylandók. Vi­szont egyes nyugdíjba kerülő elvtársak indokolatlan fenntartá­sok miatt húzódoznak a körzeti alapszervezetekbe való átjelent­kezéstől. Ez azért van így, mert a nyugdíjba kerülőket nem ké­szítik fel a körzeti pártszerve­zeti életre, így nincs objektív tájékozottságuk a körzeti alap­szervezetek életéről. Gyakran le­becsülik, hatáskör nélküli párt- szervezetnek tartják a körzeti pártszervezeteket. Sokan azt sem ismerik, hogy a KB 1989. március 6-i határoza­ta milyen lehetőséget biztosít számukra üzemük, ' intézményük pártszervezetében a további munkára, ezért a körzeti pártta­gok közül — bár a feltételek nyugdíjba menetelük idején meg­voltak — számosán nem is kérték maradásukat. A tagkönyvcsere során kiderült, hogy a pártszer­vek és szervezetek egy részénél nem egyszer hiányzott a kellő megértés, figyelmen kívül hagy­ták a nyugdíjazással járó ne­hézségeket. emberi problémákat. Gyakran erőltették az átjelentke­zéseket, nem engedélyezték az üzemi pártszervezetbe maradást még akkor sem. ha arra a hatá­rozatban megszabott feltételek le­hetőséget adták. Ilyen okok miatt sajnos többen kiléptek a pártból olyanok is. akik több évtizede aktív részesei voltak a mozgalmi munkának, munkahelyükön és a közéletben példás helytállást ta­núsítottak. Ez érzékeny vesztesé­ge a pártnak. 'Ezért a KB titkársága úgy ha­tározott, hogy a nyugállományba kerülő párttagok üzemi, intéz­ményi pártszervezethez való tar~ tozásáról a jövőben rugalmasab~ ban, egyéni elbírálás alapján a taggyűlés döntsön, ne legyen szükség a járási, városi, kerületi Kecskemét Széchenyiváros. Pá- kozdi csata utca 14. Az alagsori helyiség fémbetűi — LOMKAM­RA — alatt fehér festékkel ez áll: ASZTALITENISZ-TEREM. Bent, a falon körös-körül magazinokból kiollózott színes fotók, híves együttesek, márkás autók, s is­meretlen tájak fényképei. Közé­pütt egy pingpongasztal, két szé­létől a falig egy-egy méter lehet a táv. A vasajtóra egy hivatalos levelet celíuxoztak. Az IKV küld­te, Abonyi István II. emeleti la­kónak. ..Kérjük, hogy a lomkam­rából kialakított asztalitenisz-he­lyiséget mielőbb megszüntetni szíveskedjék. A lépcsőház lakói közül panaszbejelentés érkezett, hogy az „asztalitenisz-helyiség"- ben nagy zajt csapnak, italoznak, s ezáltal a lakók nyugalmát za­varják. pedig a lakóknak csendre és pihenésre volna szükségük. Kérjük a fentiek szíves tudomá- sulvételét." A felszólítást kék go- lyós'ollal átixelték. s jó nagy belükkel rárajzolták a papírra: rum! F. Tóth Pál írta. Alvó városok című — az érintettek körében elé­gedettséget kiváltó — cikkében a Petőfi Népe január 17-i számá­ban: „Jó volna, különösen ősszel és télen egy-egy terem a fiata­loknak. ahol eltölthetnek az időt játékkal. szobaspcTrttal. mondjuk asztalitenisszel.” Ekkor már tizen­három napja pingpongoztak a házbeli gyerekek a Pákozdi csata 14 es számú épületének alagsorá­ban. Ám január negyedikétől, a pártbizottságok külön engedélyé­re. Fontos, hogy az egyéni elbí­rálás körültekintő és megalapo­zott legyen. Az alapszervezetek taggyűlé­seinek — a személyi körülmények mérlegelésén túl — figyelembe kell venni a KB 1969. március 6-i érvényben levő határozatát is, amely a pártszervezethez való tartozás engedélyezésének felté­teleit megfogalmazza. Eszerint: az alapszervezeti tag­gyűléseknek a párttag kérésére, a vezetőség javaslata alapján a kö­vetkező főbb szempontok alapján célszerű mérlegelni, engedélyezni az üzemi, intézményi pártszerve­zetbe való tartozást, ha: — a párttag a lakóterületi pártszervezet megismerése és az átállással kapcsolatos nehézségei feloldására fél­éves — egyéves időtarta­lomra türelmi időt kér; — a jogszabályokban megha­tározott kereten belül és módon az illető párttag részt vesz a termelő mun­kában; ■ — valamilyen választott párt-, vagy tömegszervezeti tiszt­séget visel; — az üzemben, intézményben egyéb — pl. sportmozga­lom, MHSZ, Vöröskereszt stb. — konkrét társadalmi megbízatása van; — egész munkáséletét egy munkahelyen töltötte le; — továbbá azok, akik munka­köri ártalmak miatt bete­gek lettek, rokkant állo­mányba kerültek; — kislétszámú — tíz főn aluli — önálló pártszervezetek­ben (pl. ktsz-ben), ha po~ lítikailag indokolt, nem kell nyugdíjba menő elv­társakat a körzeti pártszer­vezetekhez átjelenteni. A nyugdíjas párttagoknak, ha üzemük pártszervezetében marad­nak, a munkahelyi pártéletben részt kell venniük. Ha az üzemi és intézményi pártszevezethez való tartozás fel­tételei megszűnnek, a párttagok alapszervezetük pártéletében nem tudnak megfelelően részt venni, átjelentésüiket az alapszervezet vizsgálja meg és ha indokolt, él­jen a kezdeményezéssel. A titkárság a nyugdíjas párt­tagok érdekeit figyelembe véve, lehetőséget teremtett tehát az át- jelentések rugalmasabb kezelésé­re. Ugyanakkor szükségesnek tar­totta azt is, hogy a lakóterületi pártszervezetek megerősítése, párttagságuk folyamatos felfrissí­tése érdekében az üzemekből, in­„kezdettől” még egy hét sem telt el, amikor már ..nyilatkozatot” fogalmazott tizennégyből tizenhá­rom lakó. „Aláírásunkkal bizo­nyítjuk egyetértésünket azzal a ténykedéssel, amit Abonyi István végzett és végez ma is. ... Ügy érezzük, hogy gyermekeink, de önmagunk számára is hasznos ez a társas játéklehetőség.” Aztán, mielőtt Abonyi felvitte volna az IKV-hoz a papírt, bejött a szer­kesztőségbe. Kérdeztem, mi hasz­na származik abból, hogy a saját pénzén vesz egy pingpongasztalt, kétszázas izzót csavar a lomkam­ra hatvanas villanykörtéjének he­lyébe délutánonként beszerzi az üdítő italt... Kattantott az akta­táska zárján, s mutatta a párt­tagsági könyvét, majd nyomban hozzátette: ..Persze téved, ha azt hiszi, hogy ezért, hogy csak ezért. Tizenhat-tizenhét évvel ezelőtt én versenyeztem. Van egy kilencéves fiam és egy tizenegy éves lányom: a lépcsőházban meg összesen ti­zenhat gyerek. A harmadikon la­kó Nagy Imréné hajdan atletizált, húszéves fia és lánya van; este, ha már nem látják olyan sokan, leiön: most tanul pingpongozni. Lakik a földszinten egy nyugdí­jas bácsi, benéz hozzánk. ..mi van fiatalok?” f irtait já, velünk van egy darabig, aztán elmegy. És hí­re szaladt a dolognak lakótelep- szerte. máshonnan is jönnek a srácok, jól érzik magukat. Egyet kértem csak: szüleik tudják, hogy hol vannak.” A földszint I-ben lakik B. K. és felesége (kívánságukhoz híven tézményekből nyugdíjba vonuló párttagok közül minél többen kerüljenek a lakóterületi párt­szervezetekhez. A lakóterületi pártszervezetek vezetői, párttag­jai foglalkozzanak figyelmeseb­ben a hozzájuk került nyugdíjas párttagokkal. Segítsék beillesz­kedésüket, tanúsítsanak megér­tést problémáik iránt, türelemmel és körültekintéssel vonják be őket a pártszervezet munkájába. A munkahelyi pártszervezetek tartsanak szorosabb és rendsze­resebb kapcsolatot a lakóterületi pártszervezetekbe átigazolt nyug­díjasaikkal, időnként hívják ösz- sze és tájékoztassák őket az üzem, intézmény életéről, tevé­kenységéről. A körzetbe átjelentkezőktől pártcsoport-értekezleten, taggyű­léseken búcsúzzanak el, köszön­jék meg munkásságukat. Tájé­koztassák őket a körzeti alap- szervezetek szerepéről, munkájá­ról. Lehetőség szerint még az átjelentkezés előtt tisztázzák a körzeti alapszervezetek vezetői­vel, hogy ott milyen pártmunkát tudnak végezni és ezt közöljék az érintet't párttagokkal. A titkárság felhívta az irányító pártbizottságok figyelmét arra, hogy fordítsanak nagyobb gondot a lakóterületi pártszervezetek munkájára. A helyi politikai munkában, valamint a várospoli­tikai tevékenységben jobban tá­maszkodjanak rájuk. Ezzel is se­gítsék elő, hogy a nyugdíjba me­nő párttagok jobban érezzék a lakóterületi pártmunka jelentő­ségét, fontosságát és szépségét is. T. I. utcában csak kezdőbetűvel említem őket), akik elsőszámú ellenzői a kezde­ményezésnek, s akik azt a bizo­nyos, IKV által is jelzett panaszt tel ték. — Hogy én a saját otthonom­ban ne tudjak aludni? Azt nem. Én olyan helyen laktam, harminc­hét évig, kertes házban, hogy nyugalmam volt. Havonta ezer­negyvenhét forintot fizetek, ezért a pénzért nyugalmat akarok. Napestig a csatorálás, gondolja el, négy vasajtó alattunk, s lent a pingpong: a csövek iszonyúan ve­zetik a hangot, nincs egy perc nyugtunk. És. mondják, lent ita­lozás folyik. — Mondják? — Múltkor is a kamaszok rábo­rultak a korlátra, úgy itták a Márkát. De, mondják, sört is szoktak inni. Most, meg úgy be­szélik. pénzt; akar szedni. És ott nem lehet szellőztetni, cigaret­táznak. Nem akarok senkit se gá­tolni. de ne az én rovásomra csi­nálják ... A szemben lakó fiatalasszony­nak nincs kifogása ellene, hogy játszanak, jó ötletnek tartja, nem zavarja. Ha játszanak, az zajjal jár, fogalmaz, majd hozzáteszi, szerinte az győz, akiinek erősebb az ismeretsége. Abonyiékhoz me­gyek. alig kezdünk beszélgetni, mikor Túri János és Gyulai Nán­dor érkezik — tizenöt és tizenhét é\ esek — hallották, hogy lehet pingpongozni, az a véleményük, hogy nem lenne érdemes bezárni a helyiséget. Abonyi Istvántól A Volán intézkedései a személyforgalom javítására Az autóbuszközlekedésben egy­re több helyen okoz ma már a fővárosihoz hasonló gondot a zsúfoltság, bár a Volán múlt évi utasszámlálása a kiemelt váro­sokban napi átlagban 77,5 száza­lékos, más nagyvárosokban 60,8 százalékos buszkihasználtságot jelzett. Azokat az utasokat per­sze nem vigasztalja az átlag, akik a csúcsforgalomban naponta csak közelharc árán juthatnak fel a kocsikra. A mintegy 180 telepü­lés belső forgalmát is lebonyolí­tó Volán idei intézkedései ezért elsősorban arra irányulnak, hogy a csúcsidőben is 100 százalék alá csökkenjen a járművek kihasz­náltsága, s a csúcsforgalomban is kulturált utazási lehetőségeket te­remtsenek. Az idén az eredetileg tervezett­nél kevesebb, 883 autóbusz be­szerzésére van lehetőség, mégis magasabb színvonalon akarják ellátni a forgalmat. Az új jármű­vekkel főleg a nagyvárosi és az elővárosi közlekedést javítják. A Volánhoz tartozó négy ki­emelt városban 1978-ban már ki­zárólag korszerű, 200-as Ikaru­sok közlekednek. A budapesti és a miskolci elővárosi forgalomban ugyancsak teljesen újakkal vált­ják fel a régi kocsiparkot. Deb­recenben és Győrött a járműál­lomány 80 százaléka, Szegeden és Pécsett 60 százaléka áll majd új típusokból. Ezenkívül a forgalom­szervezést tovább korszerűsítve, dolgozókat és járműveket cso­portosítanak át azokra a vona­lakra és időszakokra, ahol és amikor arra a legnagyobb szük­ség van. Kisegítő járatokkal, va­lamint cél- és gyorsjáratok indí­tásával is igyekeznek enyhíteni a zsúfoltságot. Ezzel párhuzamosan a Volán a városok vezetőinek se­gítségét kéri az igen sokat jelen­tő lépcsőzetes munkakezdés be­vezetéséhez, szélesítéséhez, (MTI) kérdezem, mi az igazság az állí­tólagos pénzbeszedésből, az italo­zásból. Először elneveti magát, aztán komolyra vált. Három ütő tört el eddig s vagy húsz labda, Ezért a lépcsőházban tőle Orbán Rudolf (felsőbb emelet) hangosan azt kérdezte, hogy ki fogja ezt fizetni. Egyszer. Másodszor: egyé­ni bajnokság indult, a nevezés személyenként és örökáron öt fo­nni, ebből jutalmazzák az első hármat. Ital: igaz, volt már, hogy ebéd utáni pohár borát lent itta meg, ő, egyedül. Mivel, fűzi hoz­zá. szükségesnek tartja, hogy fel­nőtt is legyen a gyerekekkel az asztalitenisz-teremben. „Én azt fájlalom legjobban, hogy az IKV anélkül döntött, hogy képviselő­jét ide küldte volna, hogy meg­hallgatta volna a többség vélemé­nyét is. Hiába a többség: a tanácsi bérházakban efféle akcióhoz az összes lakó beleegyezése szüksé­ges. (Társasházinál elegendő lenne az egyszerű szótöbbség.) Két igazság. B. K-éké és Abony, Istvánéké. Különbség van köztük. Vérmérséklettől, életkortól, közös- ség: érzéstől és sok mindentől függően: nagy. vagy kicsi. A 14-es épülettel szemben ma­gasodnak a tízemeletesek. Az ot­taniak szóltak Abonyinak, csep­pet se bánkódjon. Ha úgy alakul, hogy a lomkamrából mégis kite­lepítik. „átigazolják” pingpong­asztalostól, ügyszeretetestől együtt, sót. nincs gond az engedéllyel se. Különbségek vannak tehát a házak igaz.ságai között is. Mint­hogy mások a házak is. Ballai József Mint minden nép, így a ma­gyar nép is mindig arra töreke­dett, hogy olyan biztosítékokkal rendelkezzék, amelyek nyugalmát, fejlődését, szuverenitását, függet­lenségét, a haladással való lépés­tartását garantálják. Hazánk küz­delmekkel, harcokkal, vívódások­kal tűzdelt nagy múltjára jellem­ző volt, hogy az effajta törekvé­sek rendre elbuktak. Az első pro­letárhatalom, a Tanácsköztársa­ság sem kaphatott — nem kis ■mértékben földrajzi helyzetünk folytán — támogatásit az erkölcsi segítségen és az értünk való ag­gódáson kívül. Hogy szabad és független országot teremthessünk, hogy népünk maga vegye kezébe . sorsának intézését, arra első al­kalommal viharos történelmünk­ben a felszabadulás után került sor a Szovjetunió fasizmus feletti győzelmének következtében. Amikor ennek a sóba el nem évülő, örökbecsű dokumentum­nak az aláírására sor került, már három éve szabad volt az ország. Ez a rövid idő alkalmat adott a haladó erők sikeres harcának ki­bontakoztatására, a kommunisták nép érdekeit szolgáló programjá­nak fokozatos megvalósítására. Az ország politikai helyzete harminc évvel ezelőtt még meglehetősen képlékeny volt. a baloldali erők jelentős tömbjével nem kis mére­tű jobboldali erők állottak szem­ben. Az 1947. augusztus 31-i vá­lasztás már csaknem vízválasztó­nak mondható a demokratikus erők felülkerekedésének kilátásai szempontjából. Az a 'tény. hogy akkor a Magyar Kommunista I'árt az ország legnagyobb pártja lett. hogy a baloldali erők tömb­je a parlamentből kiszorította a Pfeifferista jobboldali és az or­szág felszabadulás előtti múltját konzerválni akaró erőit, már csu­pán ennek révén is kibontakoztak a „fordulat éve” kontúrjai. De a numkáshatalom erősödéséhez niég sok minden hozzájárult. A nagy­bankok és a hozzájuk tartozó ipari és kereskedelmi vállalatok államosítása, s a Szociáldemokra­ta Párt jobboldalának sorozatos veresége, elhárította az akadályo­kat a két munkáspárt tényleges egvesülése elől is. és az akkori idők transzparensein már azt ol­vashattuk: „Tiéd az ország, ma­gadnak építed.” □ □ □ Ezek a sikerek, amelyek az or­szág általános balra tolódását je­lentették, igényelték a biztosíté­kot is a további előrehaladás fo­lyamatosságához. Mivel a magyar nép még a háború zajlásának idő­szakában meggyőződhetett' arról, hogy a szovjet hadsereg nem le- igázóként, vagy hódítóként lépett Magyarország földjére, hanem azért, hogy a fasizmust barlang­jában semmisítse meg, egyetértett azzal a fontos lépéssel, hogy egy szerződés megkötésére kerüljön sor. Az akkor született számos dokumentum és nyilatkozat a je­len idők számára értékes, időtálló érveket tartalmaz. Ennek bizonyítására néhány idézet a kommunista, vagy más pártbeli állami vezetőktől nagyon találóan juttatják kifejezésre a szerződés megkötésének múlha­tatlan szükségességét. Dinnyés Lajos, Magyarország miniszterel­nöke a szerződés aláírása alkal­mából a következőket mondotta; „A ma itt Moszkvában aláírt ba­rátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés tör­ténelmi jelentőségű a magyar nép életében. Az évszázados német iga alól való felszabadulásunkat a dicső szovjet 'hadseregnek 'köszönhet­jük. A magyar nép soha sem fegja elfelejteni azokat a véráldo­zatokat, amelyeket a szovjet had­sereg érte hozott és örök hálát érez a szovjet hősök iránt, akik a magyar földben porladnak. Nem felejtjük el. hogy a felszabadulás első pillanatától 'kezdve lépten-, nyomon éreztük nagy szomszé­dunk, a Szovjetunió segítő kezét, akár nemzeti függetlenségünk és szuverenitásunk megóvásáról, akár gazdasági nehézségeink le­küzdéséről van szó. Mi, magyar demokraták hálá­sak vagyunk azért a bizalomért, amelyet a Szovjetunió népe és kormánya nekünk felszabadulá­sunk óta előlegezett. Mi erre a bi­zalomra igyekeztünk rászolgálni és a jövőben is rá fogunk szol­gálni. Mi maradék nélkül levon­tuk az elmúlt évtized tanulságait és a felszabadulás óta azon fára- doz.unk. hogy létrejöjjön a meg­bonthatatlan. jóbaráti és jószom­szédi viszony Magyarország és a Szovjetunió között, amelv ma itt a Moszkvában aláírt szerződésben testet öltött.” Dr. Molnár Eri'k, az akkori kül­ügyminiszter a szerződés aláírása alkalmából a magyar és a kül­földi újságírók számára tartott sajtóértekezleten többek között a következőket nyilatkozta: .. Nem akarom most felsorolni az összes segítséget, amit a Szovjetuniótól kaptunk. Csak a közelmúltban történt, hogy a Szovjetunió, te­kintettel a rossz magyarországi termésre, hozzájárult ahhoz, hogy az 1947. évben esedékes jóvátéte- Li gabonaszállítást eil'halasszuk az 1948—49. gazdasági évre. És ugyancsak a közelmúlt eseménye az is, hogy a Szovjetunió hozzá­járult a jóvátétel! árak felemelé­séhez. ami bizonyos szállítási könnyítésekkel együtt az össz.es jóvátétel! tehernek mintegy 20 százalékkal való csökkentését je­lenti.” □ □ □ Gyöngyösi János, a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt főtitkára, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a szerződés országgyűlés elé terjesz­tésekor a következőket említette: „A Szovjetunióval kötött szerző- oéssel olyan óriási gazdasági terü­letre kapcsolódtunk be, amelynek az együttműködési és segítőkész­sége a magyar újjáépítés és gaz­dasági fejlődés szempontjából be­láthatatlan. A Szovjetunióval a felszabadulás után kötött gazda­sági, együttműködési szerződés megmutatta már azokat a rendkí­vüli lehetőségeket, amelyek az ilyen gazdasági együttműködésből erednek. Ennek a gazdasági együttműködésnek áldásos hatá­sát érezzük a háború után, külö­nösen iparunk újjáépítésében és a termelés megindításában. A Szovjetunióból kapott nyersanyag tette lehetővé, hogy iparunk alig egy esztendővel a háború befeje­zése után rohamléptekkel haladt előre. Azok az államok — köztük Magyarország is —. melyek a tervgazdálkodást folytató hatal­mas Szovjetunióval gazdaságilag szoros kapcsolatba léptek, a ma­guk újjáépítési, gazdasági ter­veit biatos alapokra helyezték, ment hiszen akár a nyersanyag- beszerzés, akár termelvényeink elhelyezése szempontjából a Szov­jetunió által nyújtott lehetőségek a mi arányainkhoz képest mérhe­tetlenek.” Czéh József, a Nemzeti Paraszt- párt szónoka a vitában ezt mond­ta: ,.A mi felemeltetésünk példá­ja és a többi példa immár elég ahhoz, hogy népünk örökre emlé­kezetébe vésse a két magatartás közti különbséget. A barbár né­met hódítónál még a kis szövetsé­gesnek is a kihasználása, kirab­lása és eltiprása volt a cél. A győzelmes Szovjetunió részéről a legyőzött kis népek felemelése egészen az egyenjogúságig, mi­után jelét adták annak, hogy őszintén a demokrácia útjára lép­tek. A két magatartás ellentétei­vel örökre emlékezetünkben ma­rad, és a hitleri magatartás bar­barizmusa. amíg népünk emléke­zete (tant, minit sötét árnyék, úgy fokozza értelmét és jelentőségét annak a megbecsülésnek és fel­emelésnek. amelyet a Szovjetunió részéről éppen ez a szerződés biz­tosított számunkra.” Akkor úgy állapodtak meg az aláírók, hagy a szerződés húsz évre szól, s utána automatikusan meghosszabbodik az érvénye to­vábbi öt-öt évre mindaddig, amíg valamelyik fél fel nem mondja azt. Mi ezt nem vártuk ki, hanem még az első húszéves ciklus le­járta előtt új sze^ődést kötöttünk. Erre 1967-ben került sor, amikor a két ország az előzőkhöz hason­lóan húsz évre szóló barátsági} együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződést írt alá. □ □ □ Hogy a szerződés mit jelent számunkra, iazt a számok tenge­rével tudnánk bizonyítani a nyers­anyag, az energia, egyéb más késztermékek szállítása, szabadal­mak ajándékozása, fontos szakmai ' ismeretekbe való betekintőetőség és annak révén is. hogy harminc esztendő alatt négyezer magyar ifjú tanult szovjet egyetemeken és főiskolákon. A kulturális kap­csolatok sokoldalúsága, az egyes megyéknek a Szovjetunió egy-egy területével való kapcsolata (Rács-Ki ?kun—Krím) mind-mind megerősíti népeinkben az évről évre tovább mélyülő igaz barát­ság és testvéri összetartozás ér­zését. Ez teszi igazán élővé, ma­radandóvá. megaLanozottá a há­rom évtizeddel eze’c'b aláírt nia- gv- r— szovjet, barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződést. KAZÁNOK ORENBURGBA 9 A Láng Gépgyár „Kazán” gyáregységében központi fűtés kazáno­kat, autoklávokat, valamint élelmiszeripari bepárlókat gyártanak. Képünkön: az orenburgi gázvezeték építéséhez is készítenek kazáno­kat, az idén 8 darabot. (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS.) Papírcsata a Pákozdi csata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom