Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-09 / 34. szám
f" 11 4 0 ff* m 1 m f * 1 1 fjjfy; ■V? ^ Fíik "n. m Hatvan esztendő a paprikanemesítés szolgálatában ’ü A magyar fűszerpaprika-termesztés kialakulása több évszázadra tekint vissza. A sajátos éghajlati és talajviszonyok, valamint az Alföld szorgalmas parasztsága elsősorban Kalocsa és Szeged környékén kezdett hozzá termesztéséhez, tette kedvelt fűszerré a paprikát Magyarországon és szinte Európa valamennyi országában. Hazánkban a fűszerpaprikát az 1500-as évek óta ismerik. A fennmaradt eredeti feljegyzések szerint 1822-ben már a kalocsai érseki birtokok jobbágyai dézsmát, illetve kilencedet fizettek a fűszerpaprika után. Kutatásával a századforduló után kezdtek el foglalkozni Kalocsán. Nem is olyan régen, 1967-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját a Kalocsai Fűszerpaprika Kutató Állomás, amely tavaly betöltötte a hatvan évet. Az újabb jubileum megünneplésére különféle megfontolások alapján az idén kerül sor. Az elmúlt hatvan esztendőben nemzetközi hírnévre szert tevő tudósok, kutatók dolgoztak az intézmény falai között. A kalocsai fűszerpaprika- nemesítés és -termesztés úttörői nem kisebb nagyságok voltak, mint Obermayer Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, dr. Benedek László tudományos osztályvezető, dr. Schmidt Gabriella tudományos munkatárs, dr. Búik Gábor vegyész, Horváth Ferenc vegyész, s még sorolhatnám. E tudósok vetették meg az alapját a hazai fűszerpaprika-nemesítésnek. Ma dr. Kapeller Károly vezető kutató, dr. Márkus Ferenc, dr. Béré- nyi Miklós tudományos munkatársak és mások folytatják a nagy elődök által megkezdett munkát. A jubileumi megemlékezés mindig bizonyos megilletődöttséggel jár, visszapillantásra kötelez. A magyar tudomány joggal büszkélkedhet azzal, hogy a hazai nemesítők korán bekapcsolódtak a fűszerpaprikakutatásba. A paprikakereskedők kezdeményezésére 1917-ben létrejött a Paprika- és Vegyszervizsgáló Állomás, amelynek megalapítója Obermayer Ernő volt. Az akkori kutatás kizárólag a Kalocsa környéki paprikakereskedők érdekeit szolgálta. A kezdeti nehézségekkel küszködő állomás nem kapott segítséget az akkori Földművelésügyi Minisztériumtól. Az iroda, a könyvtár, a laboratórium fejlesztése, valamint a személyzet fizetése is magánerőből történt. A szántóföldi kísérleti munkások bérét ugyancsak az állomásnak kellett előteremteni. Az intézet 1920-ban költözött a mai helyére. Egyidejűleg a Foktői út mellett 12 hold földet vásároltak kísérleti célokra. Hozzákezdtek a fajtafenntartó nemesítéshez. A kutatók bekapcsolódtak a vetőmagellátásba is. Obermayer Ernő itt állította elő a 87—89—90 és a 91— 95-ös számú, csípős fűszerpaprika-fajtáit, amelyek elsők voltak az országban. Obermayer Ernőt 1927-ben Szegedre helyezték, ahol a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából hozzákezdett a Szegedi Mezőgazdasági Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomás szervezéséhez. A kalocsai állomás vezetője Horváth Ferenc lett. Az ő közlése szerint, 1928 a fordulat évét jelentette. Az történt ugyanis, hogy a csípős paprikafajták között csípmenteseket találtak. E törzset szaporítva fele magot Szegedre küldték, így mind a két kutatóhelyen hozzáláttak az új paprikafajta nemesítéséhez. A kalocsai csípősségnélküli törzsek 1932—33-ban a Bátya környéki termelőkhöz kerültek köztermesztésre. Innen terjedt el rövid idő alatt az egész országban, amit az akkori Földművelésügyi Minisztériumban nem néztek jószemmel. Kellő ismeret hiányában ugyanis féltették a magyar fűszerpaprika világhírnevét A kalocsai nemesítési kutatómunkával párhuzamosan Szegeden Obermayer Ernő végezte a csípősség nélküli, majd később Benedek László a csípős fajták nemesítését, a termesztésbe történő bevezetését. Nyugalomba vonulásuk után Erdei István tudományos munkatárs folytatta e munkát A csípősség nélküli fajták gyors térhódítása forradalmasította a feldolgozást. Elmaradt az igen költséges, úgynevezett kézi hasítás, vagyis a csípős erezet eltávolítása. Ennek nyomán növekedett a paprikaexport, ami az 1934. évi 34 vagonról 1966-ra 248 vagonnyira emelkedett. 1934-ben a kalocsai kísérleti állomás a Földművelésügyi Minisztérium kísérletügyi főosztályához került. Egy évvel később létrehozták a talajtani osztályt és a tizenkét holdas állami terület mellé 37 holdat béreltek a bátyai úton. A fűszerpaprika-termelés és -feldolgozás erőteljes növekedésére való tekintettel 1937-ben a főépületet ismét bővíteni kellett. Ekkor épült egy laboratórium és néhány kutatóhelyiség. Horváth Ferenc, a kalocsai állomás vezetője 1938-ban a kárpátaljai Nagybaktára került állomásvezetőnek, helyette dr. Búik Gábor vegyészmérnök vette át az irányítást, aki elsőként foglalkozott a fűszerpaprika talajtani és tápanyagfelvételi vizsgálataival. A második világháború visszavetette a kutatók munkáját. 1945-ben, 1946-ban teljesen szünetelt a kísérleti munka. Egy évvel később, 1947- ben azonban kibővült az állomás. A Földművelésügyi Minisztérium Növényegészségügy! Ügyosztálya Kalocsához csatolta a Dunántúlon levő várszegpusztai száz, és a dokomláspusztai húsz katasztrális holdas paprikakísérleti telepet. Ebben az időszakban állította elő Vár- szegpusztán Kiss László, a Várszegi I. és Vll-es fajtákat, Dokomlás- pusztán pedig dr. Komlóssy György és dr. Schmidt Gabriella a do- komlási 2710-es, 417-es paprikafajtákat. Az 1949—50-eá években Komlóssy doktor Kalocsára, majd Tápiószelére az Agrobotanikai Intézethez került. Ebben az időszakban újból átszervezték a kalocsai kísérleti állomást, amelyet 200 kataszteri hold földterületével együtt a Szegedi Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézethez csatoltak. Egy ideig a kalocsai üzemegységként szerepelt, két évvel később viszont 1100 kataszteri holdra növelt területtel Kalocsai Kísérleti Gazdaság néven önálló vállalattá alakult, de 1955-ben ismét Szegedhez csatolták. A munka az átszervezések alatt sem szünetelt. Dimitrov György nemesítő vezetése alatt előállították a Kalocsai E—15 fajtát, amely dr. Schmidt Gabriella nevéhez fűződik. Az egymást követő gyakori átszervezések után 1955-ben a kalocsai fuszerpaprika-nemesítő részleget a kecskeméti Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézethez csatolták és mint fűszerpaprika-ne- mesítési csoport működik tovább. A gyakori — két-három évenkénti — átszervezés után 1960-tól megerősödik az intézet. A kutatómunka fokozott javítása nyomán új kalocsai nemesítésű paprikafajtákat jelentenek be. Az egyik a kalocsai 504-es bőtermő, magas festéktartalmú, gombabetegségekkel szemben ellenálló fajtajelölt ne- mesítése dr. Kapeller Károly nevéhez fűződik. A Kalocsai determinált 601-es, amely felálló termésű, csokros elhelyezkedésű, gépi betakarításra alkalmas, korai érésű, magas festéktartalmú fajtajelölt, dr. Márkus Ferenc nemesítette. A nemesítői munka mellett hozzákezdenek az agrotechnikai módszerek, az öntözés^ a trágyázás, a növényvédelem, a termesztéstechnológiai eljárások kikísérletezéséhez. Megszervezik a szaktanácsadást és időnként termesztési bemutatókat is rendeznek Az utóbbi tíz esztendő a szervezeti felépítésben változást eredményezett. A kalocsai fűszerpaprika-kutató csoportot 1968-ban a kutató- osztály rangjára emelték, 1970-ben pedig a szegedi kutatócsoportot is. Egy évvel később, 1975-ben a Zöldségtermesztési Kutatóintézet Fűszerpaprika Kutató Állomása lett Kalocsa, és Szegedet kutatási osztályként csatolták hozzá. Jelentős állami támogatás mellett ekkor indult meg a programozott munka. Kalocsán öt, Szegeden négy kutató dolgozik az újabb és újabb eredmények eléréséért, amit a gyakorlat hasznosít. Az új paprikafajták genetikai tulajdonságaiknál fogva megfelelnek a korszerű termesztés követelményeinek és lehetővé vált a paprika helyrevetéses termesztése is. Az új fajtákat ma már az országos termőterület 80—90 százalékán termelik a gazdaságok, amihez a vetőmagot is a kutatóintézet adja. 1975-ben 41 mázsia, 1976-ban már 67 mázsa, 1977-ben pedig már 169 mázsa vetőmagot állítottak elő. A fajtaválasztékot kilenc kalocsai és hét szegedi paprikafajta adta az elmúlt esztendőben. A jó eredmények további fokozására a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatja az intézetet. Az országos szervek segítségével egy 1200 négyzetméteres üvegházat és egy 6 ezer négyzetméteres fóliatelepet építettek kutatási célokra, ez utóbbit saját erőből 10 ezer négyzetméterre növelte a kutatóállomás. Ugyanakkor saját beruházásban 1974-ben került átadásra egy műszaki épület. Jelenleg OMFB-támogatással vetőmagtisztító, -osztályozó és -kalibráló gépsor beszerzése, üzembe helyezése van folyamatban. Ezzel megteremtődnek a feltételek az újabb, még nagyobb eredmények eléréséhez, amelynek alapletéteményesei a kutatók. (x) Nemzetközi hírnév Az új fajták térhódítása Szervezett szaktanácsadás A CÉL: A HATÉKONYSÁG ES A JO MINŐSÉG Kutatási eredmények a gyakorlatnak A Zöldségtermesztési Kutató Intézet Kalocsai Fűszer- paprika Kutató Állomása több évtizedes nemesítő munkával széles fajtasort állított elő. A fajtaválaszték lehetővé teszi, hogy a különböző termőhelyi adottságok között a legmegfelelőbb fajta megválasztásával a termelés hatékonysága és a minőség fokozása lehetővé váljék. Az ajánlott fajtaválaszték, a régi és az új fajták, valamint fajtajelöltek alkalmasak arra, hogy palántázva vagy helyrevetve, kézi, illetve gépi betakarítással megfelelő termesztéstechnológia alkalmazásával jó minőségű, nagy terméshozamot érjünk el, kitűnő festőképességű, íz-, illat-, zamatanyagokban gazdag őrleményt állíthassunk elő. Régi fajták Kalocsai E—15: államilag elismert (1959), csípősség nélküli. Folytonos növekedésű, csüngő termésállású, középkései érésű, nagyhozamú. Festéktartalma 6—7 g'kg az utóérlelt termésfalban. Termőképessége 120—160 mázsa hektáronként intenzív körülmények között. Betegségekkel szemben viszonylag jó tűrőképességgel rendelkezik. Szegedi 47—25: államilag elismert (1959), csípősség nélküli. Csüngő, folytonos növekedésű. Festéktartalma 6—7 g'kg. Termő- képessége 100—150 mázsa hektáronként jó körülmények között. Szegedi 57—13: államilag elismert (196-7), csípősség nélküli. Csüngő folytonos növekedésű, bőtermő. Festéktartalma 6—7 g/kg. Termőképessége 120—160 mázsa hektáronként jó körülmények között. Kalocsai 57—231: államilag elismert (1967) csípősség nélküli. Terleülései felállóak, ezért kézzel nehezebben szedhetők, mint a csüngő fajták. Festéktartalma 7—8 g/kg őrleménye élénkpiros színű. Terméshozama jó körülmények között 120—160 mázsa hektáronként. Űj fajták Kalocsai 504: államilag elismert (1971), csípősség nélküli. Csüngő termésállású, nagy bogyójú, kézzel könnyen szedhető. Betegségekkel szemben jó tűrőképességgel rendelkezik. Intenzív termesztési feltételeket kíván, s azt nagy hozammal hálálja meg. Festéktartalma utóérlelt állapotban 7—8 g/kg. Terméshozama 140—160 mázsa hektáronként. Szegedi F—03: államilag elismert (1971), csípős. Csüngő termésállású, korai érésű, jó alkalmazkodóképességű. Festéktartalma 8—10 g kg. Terméshozama 120— 140 mázsa hektáronként. Kalocsai merevszárú 622: államilag elismert (1974) csípősség nélküli. Felálló, féldeterminált, korai érésű, a levél- és gombabetegségekkel szemben jó tűrőképességgel rendelkezik. Kézzel nehezebben szedhető, mint a csüngő termésállásúak. Intenzív termesztési feltételeket kíván. Festéktartalma 8—10 g/kg. Termőképessége 140—160 mázsa hektáronként. Kalocsai determinált 601: államilag elismert (1974), csípősség nélküli determinált. A termések felállóak, csokrosan helyezkednek el, közel egyszerre érnek, e tulajdonságai teszik alkalmassá az egy- menetes gépi betakarításra. Egységnyi területen kétszeres növényszám szükséges a folytonos növekedésű fajtákhoz képest. Intenzív termesztési feltételeket kíván. Festéktartalma 7—8 g/kg. Termőképessége 140—160 mázsa hektáronként, helyrevetésre ajánlott. Kalocsai V—1: államilag elismert (1977), igen csípős. Csüngő termésállású, betegségekkel szemben nagyfokú ellenállósággal rendelkezik. örleménykészítésen kívül különböző capsaicinkészítmé- nyek előállítására is alkalmas. Gépi betakarításra is megfelelő. Festéktartalma 6—7 g/kg. Termőképessége 120—140 mázsa hektáronként. Kalocsai Cs—631: államilag elismert (1977). Csokros, csüngő termésállású, csípősség nélküli. Bőtermő. termőképessége 120—160 mázsa hektáronként. Betegségellenálló képessége, tenyészterület- igénye a Kalocsai merevszárú 622-es fajtáéhoz hasonló. Festék- tartalma 7—8 g 'kg. Szegedi 20: államilag elismert (1977). Folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípősség nélkül. Korai érésű. Termőképessége 120—160 mázsa hektáronként. Festéktartalma utóérlelve 7—9 g kg. Kalocsai 505: államilag előzetesen elismert (1977). Folytonos növekedésű, csüngő termésállású, enyhén csípős. Elsősorban kéziszedésre ajánlott. Nagytermésű, bőtermő. Betegségellenálló képessége, tenyészterület-igénye a Kalocsai 504-es fajtáéhoz hasonló. Festéktartalma- utóérlelve 8—9 g/kg. Kalocsai D—621: államilag előzetesen elismert (1977). Csgkros, felálló típusú, csípős. Egymenetes gépi betakarításra és helyrevetésre javasoljuk. Tenyészterület igénye, termőképessége a Kalocsai D—601-es fajtáéval azonos. Festéktartalma azonnali feldolgozás esetén 7—8 g/kg. Szegedi 40: államilag előzetesen elismert (1977). Folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípősség nélküli. Szedés után mielőbbi feldolgozást kíván. Termőképessége 120—160 mázsa hektáronként. Festéktartalma 6—7 g/kg. Fajtajelöltek Kalocsai 10 Export: fajtajelölt (1977). Folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípősség nélküli. Kalocsai Cs—G—60: jubileumi fajtajelölt (1977). Determinált csüngő csokros, csípősség nélküli. Kalocsai Cs—G—72: fajtajelölt. (1977). Csüngő csokros, csípősség nélküli. Kalocsai D—G—6: fajtajelölt (1977). Determinált felálló csokros, csípősség nélküli. Szegedi 31: fajtajelölt (1977). Folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípősség nélküli. Szegedi 157: fajtajelölt (1977). Folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípős. A fajtajelölteket 1978-ban nagyüzemi fajtakísérletre ajánljuk. Az alapvető termesztéstechnológiát a kutatóállomás esetenként adja meg. Valamennyi fajtából a kutatóállomás kiváló minőségű elitvetőmagot állít elő és a termesztéshez szaktanácsot ad. Zöldségtermesztési Kutató Intézet, Fűszerpaprika Kutató Állomás 6300 Kalocsa, Obermayer tér 9. Telefon: 50, 613 Telex: 26 360 MNB 253—90173—2787 Szegedi Kutatási Osztály 6700 Szeged, Alsókikötö sor 5. Telefon: 12-133 öt halom telefon: 11-346