Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-09 / 34. szám

f" 11 4 0 ff* m 1 m f * 1 1 fjjfy; ■V? ^ Fíik "n. m Hatvan esztendő a paprikanemesítés szolgálatában ’ü A magyar fűszerpaprika-termesztés kialakulása több évszázadra tekint vissza. A sajátos éghajlati és talajviszonyok, valamint az Al­föld szorgalmas parasztsága elsősorban Kalocsa és Szeged környékén kezdett hozzá termesztéséhez, tette kedvelt fűszerré a paprikát Ma­gyarországon és szinte Európa valamennyi országában. Hazánkban a fűszerpaprikát az 1500-as évek óta ismerik. A fennmaradt eredeti feljegyzések szerint 1822-ben már a kalocsai érseki birtokok job­bágyai dézsmát, illetve kilencedet fizettek a fűszerpaprika után. Ku­tatásával a századforduló után kezdtek el foglalkozni Kalocsán. Nem is olyan régen, 1967-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját a Kalocsai Fűszerpaprika Kutató Állomás, amely ta­valy betöltötte a hatvan évet. Az újabb jubileum megünneplésére különféle meg­fontolások alapján az idén kerül sor. Az elmúlt hatvan esztendőben nemzetközi hírnévre szert tevő tudósok, kutatók dolgoztak az intézmény falai között. A kalocsai fűszerpaprika- nemesítés és -termesztés úttörői nem kisebb nagyságok voltak, mint Obermayer Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, dr. Benedek László tudományos osztályvezető, dr. Schmidt Gabriella tudományos munkatárs, dr. Búik Gábor vegyész, Horváth Ferenc vegyész, s még sorolhatnám. E tudósok vetették meg az alapját a ha­zai fűszerpaprika-nemesítésnek. Ma dr. Kapeller Károly vezető kutató, dr. Márkus Ferenc, dr. Béré- nyi Miklós tudományos munkatársak és mások folytatják a nagy elő­dök által megkezdett munkát. A jubileumi megemlékezés mindig bizonyos megilletődöttséggel jár, visszapillantásra kötelez. A magyar tudomány joggal büszkélkedhet azzal, hogy a hazai nemesítők korán bekapcsolódtak a fűszerpaprika­kutatásba. A paprikakereskedők kezdeményezésére 1917-ben létrejött a Paprika- és Vegyszervizsgáló Állomás, amelynek megalapítója Ober­mayer Ernő volt. Az akkori kutatás kizárólag a Kalocsa környéki paprikakereskedők érdekeit szolgálta. A kezdeti nehézségekkel küsz­ködő állomás nem kapott segítséget az akkori Földművelésügyi Mi­nisztériumtól. Az iroda, a könyvtár, a laboratórium fejlesztése, vala­mint a személyzet fizetése is magánerőből történt. A szántóföldi kí­sérleti munkások bérét ugyancsak az állomásnak kellett előteremteni. Az intézet 1920-ban költözött a mai helyére. Egyidejűleg a Foktői út mellett 12 hold földet vásároltak kísérleti célokra. Hozzákezdtek a fajtafenntartó nemesítéshez. A kutatók bekapcsolódtak a vetőmag­ellátásba is. Obermayer Ernő itt állította elő a 87—89—90 és a 91— 95-ös számú, csípős fűszerpaprika-fajtáit, amelyek elsők voltak az országban. Obermayer Ernőt 1927-ben Szegedre helyezték, ahol a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából hozzákezdett a Szegedi Mezőgazdasági Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomás szervezé­séhez. A kalocsai állomás vezetője Horváth Ferenc lett. Az ő közlése szerint, 1928 a fordulat évét jelentette. Az történt ugyanis, hogy a csípős paprikafajták között csípmenteseket találtak. E törzset sza­porítva fele magot Szegedre küldték, így mind a két kutatóhelyen hoz­záláttak az új paprikafajta nemesítéséhez. A kalocsai csípősségnélküli törzsek 1932—33-ban a Bátya környéki termelőkhöz kerültek közter­mesztésre. Innen terjedt el rövid idő alatt az egész országban, amit az akkori Földművelésügyi Minisztériumban nem néztek jószemmel. Kel­lő ismeret hiányában ugyanis féltették a magyar fűszerpaprika vi­lághírnevét A kalocsai nemesítési kutatómunkával párhuzamosan Szegeden Obermayer Ernő végezte a csípősség nélküli, majd később Benedek László a csípős fajták nemesíté­sét, a termesztésbe történő bevezetését. Nyugalomba vonulásuk után Erdei István tudományos munkatárs folytatta e munkát A csípősség nélküli faj­ták gyors térhódítása forradalmasította a feldolgozást. Elmaradt az igen költséges, úgynevezett kézi hasítás, vagyis a csípős erezet el­távolítása. Ennek nyomán növekedett a paprikaexport, ami az 1934. évi 34 vagonról 1966-ra 248 vagonnyira emelkedett. 1934-ben a kalocsai kísérleti állomás a Földművelésügyi Miniszté­rium kísérletügyi főosztályához került. Egy évvel később létrehoz­ták a talajtani osztályt és a tizenkét holdas állami terület mellé 37 holdat béreltek a bátyai úton. A fűszerpaprika-termelés és -feldol­gozás erőteljes növekedésére való tekintettel 1937-ben a főépületet is­mét bővíteni kellett. Ekkor épült egy laboratórium és néhány kutató­helyiség. Horváth Ferenc, a kalocsai állomás vezetője 1938-ban a kár­pátaljai Nagybaktára került állomásvezetőnek, helyette dr. Búik Gá­bor vegyészmérnök vette át az irányítást, aki elsőként foglalkozott a fűszerpaprika talajtani és tápanyagfelvételi vizsgálataival. A második világháború visszavetette a kutatók munkáját. 1945-ben, 1946-ban teljesen szünetelt a kísérleti munka. Egy évvel később, 1947- ben azonban kibővült az állomás. A Földművelésügyi Minisztérium Növényegészségügy! Ügyosztálya Kalocsához csatolta a Dunántúlon levő várszegpusztai száz, és a dokomláspusztai húsz katasztrális hol­das paprikakísérleti telepet. Ebben az időszakban állította elő Vár- szegpusztán Kiss László, a Várszegi I. és Vll-es fajtákat, Dokomlás- pusztán pedig dr. Komlóssy György és dr. Schmidt Gabriella a do- komlási 2710-es, 417-es paprikafajtákat. Az 1949—50-eá években Kom­lóssy doktor Kalocsára, majd Tápiószelére az Agrobotanikai Intézet­hez került. Ebben az időszakban újból átszervezték a kalocsai kí­sérleti állomást, amelyet 200 kataszteri hold földterületével együtt a Szegedi Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézethez csatoltak. Egy ideig a kalocsai üzemegységként szerepelt, két évvel később viszont 1100 kataszteri holdra növelt területtel Kalocsai Kísérleti Gazdaság néven önálló vállalattá alakult, de 1955-ben ismét Szegedhez csatol­ták. A munka az átszervezések alatt sem szünetelt. Dimitrov György nemesítő vezetése alatt előállították a Kalocsai E—15 fajtát, amely dr. Schmidt Gabriella nevéhez fűződik. Az egymást követő gyakori átszervezések után 1955-ben a kalocsai fuszerpaprika-nemesítő részleget a kecskeméti Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézethez csatolták és mint fűszerpaprika-ne- mesítési csoport működik tovább. A gyakori — két-három évenkénti — átszervezés után 1960-tól megerősödik az intézet. A kutatómunka fokozott javítása nyomán új kalocsai nemesítésű pap­rikafajtákat jelentenek be. Az egyik a kalocsai 504-es bőtermő, magas festéktartalmú, gombabetegségekkel szemben ellenálló fajtajelölt ne- mesítése dr. Kapeller Károly nevéhez fűződik. A Kalocsai determi­nált 601-es, amely felálló termésű, csokros elhelyezkedésű, gépi beta­karításra alkalmas, korai érésű, magas festéktartalmú fajtajelölt, dr. Márkus Ferenc nemesítette. A nemesítői munka mellett hozzákez­denek az agrotechnikai módszerek, az öntözés^ a trágyázás, a növényvédelem, a termesztéstechnológiai eljárások kikí­sérletezéséhez. Megszervezik a szakta­nácsadást és időnként termesztési be­mutatókat is rendeznek Az utóbbi tíz esztendő a szervezeti felépítésben változást eredmé­nyezett. A kalocsai fűszerpaprika-kutató csoportot 1968-ban a kutató- osztály rangjára emelték, 1970-ben pedig a szegedi kutatócsoportot is. Egy évvel később, 1975-ben a Zöldségtermesztési Kutatóintézet Fűszerpaprika Kutató Állomása lett Kalocsa, és Szegedet kutatási osztályként csatolták hozzá. Jelentős állami támogatás mellett ekkor indult meg a programozott munka. Kalocsán öt, Szegeden négy ku­tató dolgozik az újabb és újabb eredmények eléréséért, amit a gya­korlat hasznosít. Az új paprikafajták genetikai tulajdonságaiknál fog­va megfelelnek a korszerű termesztés követelményeinek és lehetővé vált a paprika helyrevetéses termesztése is. Az új fajtákat ma már az országos termőterület 80—90 százalé­kán termelik a gazdaságok, amihez a vetőmagot is a kutatóintézet adja. 1975-ben 41 mázsia, 1976-ban már 67 mázsa, 1977-ben pedig már 169 mázsa vetőmagot állítottak elő. A fajtaválasztékot kilenc kalo­csai és hét szegedi paprikafajta adta az elmúlt esztendőben. A jó eredmények további fokozására a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tá­mogatja az intézetet. Az országos szervek segítségével egy 1200 négy­zetméteres üvegházat és egy 6 ezer négyzetméteres fóliatelepet építet­tek kutatási célokra, ez utóbbit saját erőből 10 ezer négyzetméterre növelte a kutatóállomás. Ugyanakkor saját beruházásban 1974-ben került átadásra egy műszaki épület. Jelenleg OMFB-támogatással ve­tőmagtisztító, -osztályozó és -kalibráló gépsor beszerzése, üzembe helyezése van folyamatban. Ezzel megteremtődnek a feltételek az újabb, még nagyobb eredmények eléréséhez, amelynek alapletétemé­nyesei a kutatók. (x) Nemzetközi hírnév Az új fajták térhódítása Szervezett szaktanácsadás A CÉL: A HATÉKONYSÁG ES A JO MINŐSÉG Kutatási eredmények a gyakorlatnak A Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet Kalocsai Fűszer- paprika Kutató Állomása több évtizedes nemesítő munkával széles fajtasort ál­lított elő. A fajtaválaszték lehetővé teszi, hogy a kü­lönböző termőhelyi adottsá­gok között a legmegfelelőbb fajta megválasztásával a ter­melés hatékonysága és a mi­nőség fokozása lehetővé vál­jék. Az ajánlott fajtaválaszték, a régi és az új fajták, vala­mint fajtajelöltek alkalmasak arra, hogy palántázva vagy helyrevetve, kézi, illetve gé­pi betakarítással megfelelő termesztéstechnológia alkal­mazásával jó minőségű, nagy terméshozamot érjünk el, ki­tűnő festőképességű, íz-, il­lat-, zamatanyagokban gaz­dag őrleményt állíthassunk elő. Régi fajták Kalocsai E—15: államilag elis­mert (1959), csípősség nélküli. Folytonos növekedésű, csüngő ter­mésállású, középkései érésű, nagy­hozamú. Festéktartalma 6—7 g'kg az utóérlelt termésfalban. Termő­képessége 120—160 mázsa hektá­ronként intenzív körülmények kö­zött. Betegségekkel szemben vi­szonylag jó tűrőképességgel ren­delkezik. Szegedi 47—25: államilag elis­mert (1959), csípősség nélküli. Csüngő, folytonos növekedésű. Festéktartalma 6—7 g'kg. Termő- képessége 100—150 mázsa hektá­ronként jó körülmények között. Szegedi 57—13: államilag elis­mert (196-7), csípősség nélküli. Csüngő folytonos növekedésű, bő­termő. Festéktartalma 6—7 g/kg. Termőképessége 120—160 mázsa hektáronként jó körülmények kö­zött. Kalocsai 57—231: államilag elis­mert (1967) csípősség nélküli. Ter­le­ülései felállóak, ezért kézzel nehe­zebben szedhetők, mint a csüngő fajták. Festéktartalma 7—8 g/kg őrleménye élénkpiros színű. Ter­méshozama jó körülmények kö­zött 120—160 mázsa hektáronként. Űj fajták Kalocsai 504: államilag elismert (1971), csípősség nélküli. Csüngő termésállású, nagy bogyójú, kézzel könnyen szedhető. Betegségekkel szemben jó tűrőképességgel ren­delkezik. Intenzív termesztési fel­tételeket kíván, s azt nagy hozam­mal hálálja meg. Festéktartalma utóérlelt állapotban 7—8 g/kg. Terméshozama 140—160 mázsa hektáronként. Szegedi F—03: államilag elis­mert (1971), csípős. Csüngő ter­mésállású, korai érésű, jó alkal­mazkodóképességű. Festéktartalma 8—10 g kg. Terméshozama 120— 140 mázsa hektáronként. Kalocsai merevszárú 622: álla­milag elismert (1974) csípősség nélküli. Felálló, féldeterminált, korai érésű, a levél- és gombabe­tegségekkel szemben jó tűrőképes­séggel rendelkezik. Kézzel nehe­zebben szedhető, mint a csüngő termésállásúak. Intenzív termesz­tési feltételeket kíván. Festéktar­talma 8—10 g/kg. Termőképessége 140—160 mázsa hektáronként. Kalocsai determinált 601: álla­milag elismert (1974), csípősség nélküli determinált. A termések felállóak, csokrosan helyezkednek el, közel egyszerre érnek, e tulaj­donságai teszik alkalmassá az egy- menetes gépi betakarításra. Egy­ségnyi területen kétszeres növény­szám szükséges a folytonos növe­kedésű fajtákhoz képest. Intenzív termesztési feltételeket kíván. Fes­téktartalma 7—8 g/kg. Termőké­pessége 140—160 mázsa hektáron­ként, helyrevetésre ajánlott. Kalocsai V—1: államilag elis­mert (1977), igen csípős. Csüngő termésállású, betegségekkel szem­ben nagyfokú ellenállósággal ren­delkezik. örleménykészítésen kí­vül különböző capsaicinkészítmé- nyek előállítására is alkalmas. Gé­pi betakarításra is megfelelő. Fes­téktartalma 6—7 g/kg. Termőké­pessége 120—140 mázsa hektáron­ként. Kalocsai Cs—631: államilag el­ismert (1977). Csokros, csüngő ter­mésállású, csípősség nélküli. Bő­termő. termőképessége 120—160 mázsa hektáronként. Betegségel­lenálló képessége, tenyészterület- igénye a Kalocsai merevszárú 622-es fajtáéhoz hasonló. Festék- tartalma 7—8 g 'kg. Szegedi 20: államilag elismert (1977). Folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípősség nélkül. Korai érésű. Termőképes­sége 120—160 mázsa hektáronként. Festéktartalma utóérlelve 7—9 g kg. Kalocsai 505: államilag előzete­sen elismert (1977). Folytonos nö­vekedésű, csüngő termésállású, enyhén csípős. Elsősorban kézi­szedésre ajánlott. Nagytermésű, bőtermő. Betegségellenálló képes­sége, tenyészterület-igénye a Ka­locsai 504-es fajtáéhoz hasonló. Festéktartalma- utóérlelve 8—9 g/kg. Kalocsai D—621: államilag elő­zetesen elismert (1977). Csgkros, felálló típusú, csípős. Egymenetes gépi betakarításra és helyrevetés­re javasoljuk. Tenyészterület igé­nye, termőképessége a Kalocsai D—601-es fajtáéval azonos. Fes­téktartalma azonnali feldolgozás esetén 7—8 g/kg. Szegedi 40: államilag előzetesen elismert (1977). Folytonos növeke­désű, csüngő termésállású, csípős­ség nélküli. Szedés után mielőbbi feldolgozást kíván. Termőképessé­ge 120—160 mázsa hektáronként. Festéktartalma 6—7 g/kg. Fajtajelöltek Kalocsai 10 Export: fajtajelölt (1977). Folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípősség nélküli. Kalocsai Cs—G—60: jubileumi fajtajelölt (1977). Determinált csüngő csokros, csípősség nélküli. Kalocsai Cs—G—72: fajtajelölt. (1977). Csüngő csokros, csípősség nélküli. Kalocsai D—G—6: fajtajelölt (1977). Determinált felálló csok­ros, csípősség nélküli. Szegedi 31: fajtajelölt (1977). Folytonos növekedésű, csüngő ter­mésállású, csípősség nélküli. Szegedi 157: fajtajelölt (1977). Folytonos növekedésű, csüngő ter­mésállású, csípős. A fajtajelölteket 1978-ban nagy­üzemi fajtakísérletre ajánljuk. Az alapvető termesztéstechnológiát a kutatóállomás esetenként adja meg. Valamennyi fajtából a kuta­tóállomás kiváló minőségű elitve­tőmagot állít elő és a termesztés­hez szaktanácsot ad. Zöldségtermesztési Kutató Intézet, Fűszerpaprika Kutató Állomás 6300 Kalocsa, Obermayer tér 9. Telefon: 50, 613 Telex: 26 360 MNB 253—90173—2787 Szegedi Kutatási Osztály 6700 Szeged, Alsókikötö sor 5. Telefon: 12-133 öt halom telefon: 11-346

Next

/
Oldalképek
Tartalom