Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-14 / 38. szám

1978. február 14. • PETŐFI NÉPE • | KÉpZlŐMtVE VA, GÉPBEN *■» 10 Az impresszionizmus • Egry József rényiltas balatoni kompozíciója. • Edouard Manet: NŐI arckép. Ha dióhéjban akarjuk megfo­galmazni a modernség általános sajátosságait, elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy a mű­vész már nem szavaikkal leírható (történetet, cselekményt ábrázol, és nem törekszik természethűség­re. A valóság elemeit csupán esz­közül használja egyéni érzései, formai meglátásai kifejezéséhez, és szabadon bánik velük; meré­szen átalakítja a látványt, gyak­ran a felismerhetetlenségig. Az első „izmus”, az Impresszio­nizmus (az „impresszió" azaz a benyomás szóból képzett elneve­zés) az aprólékosan természethű naturalizmus és a régi mesterek stílusát utánzó alkadémlzmus el­len bontakozott ki, Franciaor­szágban, a múlt század utolsó harmadában. Hívei szerint a mű­vészetnek nem feladata társadal­mi tartalmak, drámai mondani­valók közlése, célja önmagában van: a szépség, elsősorban a szí­nak harmóniájának rögzítése. Ez a l’ar,t pour l'art (lár pur lár, annyi mint: művészet a művé­szétért), vagyis az öncélú művé­szet elve. Az Impresszionista festő szá­mára a világ színek és fényje­lenségek együttese. Ihletője a látvány, függetlenül attól, hogy táját, virágcsokrot vagy embert örökít-e meg. A témát nem tart­ja fontosnak. Minden méltó a festésre, ami alkalmat nyújt kel­lemes színharmóniák ötvözésére. Száműzi a — valóságban nem lé­tező! — vonalat, kerüli a testes, plasztikus formálást, foltokban rakja egymás mellé a színeket, ami síkszerűvé teszi a kompozí­ciót. lAz Impresszionisták (a francia Manet, Renoir) tették uralkodó módszerré a szabadban való fes­tést, a plen air-t (plener, annyi mint: szabad levegő), vásznaik ezért többnyire élénk színűek. Kiváltképpen érdekelte őket a napfény színeket átalakító hatá­sa. Mivel pedig a tünékeny fény- jelenségek állandóan változtatják a színek értékét (valőrjét), a lát­vány rögzítéséhez gyors ecsetvo- násokra volt szükség; Innét ké­peik „vázlatszerűsége”. Egyes mesterek — polntllllsták — ke- veretlen színpettyeket, vonalká- kat rakták egymás mellé, moza- ikszerűen, melyek a szem rece­hártyáján alakulnak át megfele­lő tónusokká. 'Az impresszionista módszerrel festett képet kellő távolságból kell szemügyre venni; közelről a festmény kusza ecsetvonások együttese csupán. Mlvél fő alko­tóeleme a színfalt, a színek ár­nyalatgazdagsága — színtelen reprodukció alig árul el valamit a mű szépségéből. Az újszerű színhatásokon ala­puló impresszionista stílus a színtelen szobrászatban a felüle­tek érzékletes, játékos fény-ár­nyékokkal szabdalt mintázásban öltött testet. Kompozíció és plasz­tikus formálás dolgában nem ho­zott újat, s a művészek ezért új utakat kerestek. A festők jelen­tős része viszont ma is lényegé­ben az Impresszionista látvány­festészet elvei szerint dolgozik. Hazánkban a nagybányai isko­la kamatoztatta leginkább ennek az irányzatnak a tanulságait (például Csók István, Szőnyi Ist­ván). „Tiszta" formájában az impresszionizmus már rég a múlttá. A mai látványfestők fel­használják azoknak az izmusok­nak a vívmányait Is, amelyek éppen az Impresszionizmus elle­nében bontakoztak ki, a század- forduló táján. (Folytatjuk.) A falu télen... A falusi télről azóta jelennek meg ripor­tok. publicisztikák, amióta újságot írunk. Mi tagadás, ezek az eszemfuttatások szinte re­ceptre készültek. Harminc esztendővel ez-- előtt még azt írtuk, hogy télen a falu pihen. Mostanában azt írjuk, hogy a falu télen sem pihen. Országos és megyei programok alap­ján tanfolyamokat szerveznek, tanul a falu. Igaz, hogy az országos és megyei oktatási; közművelődési programok kicsit elkényelme- sítették a helybelieket. Ez ellen szeretnénk most szólni. Bizonyos, hogy a MÉM Tovább­képző Intézet nem tud mindenütt téli tanfolyamot szervezni, az e célra rendelkezésre álló állami pénzösszegekből sem jut minden­hová. Szakember azonban min­denütt van. Megteheti tehát a téesz, a fogyasztási szövetkezet, hogy saját szervezésű tanfölya- mot rendez. Összeülnek például a nyáron felvásárlással foglal­kozó alkalmazottak az ÁFÉSZ agronómusával és elbeszélgetnek arról, hogy melyik terménynél mire kell vigyázni, hogyan lehet­ne ügyesebben csomagolni stb. Nem tanfolyam ez csak beszél­getés, néhány napos, néhány órás eszmecsere, de a felvásárlók job­ban dolgoznák majd nyáron. Ugyanezt a téeszekben még tá- gaibb körben, még több variá­cióban lehet megtenni. Ez per­sze nem kerül be a statisztikák­ba, éppencsak a munkában fel­használható szakismeret javul egy árnyalattal. De ne csak a termelésről be­széljünk. Minden falunak, min­den téesznek vannak esett sorsú, magára hagyott öreged. Segítik persze őket, de tavasszal, nyáron, ősszel sok a munka, sokfelé kel­lene figyelem, társadalmi erő. Hát most egy kicsit ráérünk!Hát azok a fiatalok, vagy nem fiata­lok, akik egy kicsit „'lazítani” tudnak a kertészetben, vagy má­sutt, igazán felkereshetnék az öregeket. Kiszállítani egy kis tü­zelőt, vagy feldarabolni a tüs­két, amibe az öreg ember már nem vágja bele a fejszéjét. Ta­lán egy kicsit rendet is lehetne teremteni a ház körül, vagy — csak elbeszélgetni. Néha a leg­nagyobb hiány éppen az emberi szó, egy csengő hang a régi bú­torok között. Érdemes éppen most beszélni arról a bizonyos centralizálásról Is. Hogy téeszek egyesültek, fal­vak egyesülteik, AFÉSZ-ak egye-; sülitek. így ott maradt sok apró község, közigazgatási központ nélküli, gazdasági központ nélkül: Persze ezek a települések is tar­toznak valahová, csakhogy a ve­zetők általában a központiban vannak. Zárszámadás után; terv­készítés után könnyebb időt sza­kítani, hogy kimenjemek azokra a településekre, ahol csak 500, netán mindössze 50—ilOO ember lakik. Szót érteni velük, meghall­gatni gondjaikat. Mert gondjaik vannak, minél távolabb került a központ, annál nyomasztóbbak. És most nemcsak a vezetőknek van Idejük, de együk-másik szo­cialista brigádnak is, egyik-má­sik szállító- vagy útkarbantartó gépnek Is. Taláh amíg tart a „fa­lusi tél” alkalom kerül arra, hogy minden különösebb előkészítés nélkül meg Is oldjanak egy-két gondot. Betömni kátyút, megja­vítani tetőt, Illetve nem Is kell tanácsot adni, aki felkeresi az oldalirányba eső településeket, meglátja, meghallja, mi a légi fontosabb. A télből — reméljük — már nincsen sok hátra, kifelé hala­dunk belőle. De annyi Idő még mindenképpen van, hogy néhány hasznos tennivalót elvégezzünk! F. B, ŐSMAGYAR SÍROK LENGYELORSZÁGBAN Régészeti szenzáció • Dr. Andrzej Koperski przenysli régész és mun­katársai ősmagyar sírokat tárnak fel. A Przemysl- ben levő mú­zeum ikonjai, az ezeréves vá­ros emlékei, s történelmi ne­vezetességű Ja- roslaw műkin­csei méltán hozzák Izga­lomba az ér­deklődőket. Az idén azonban egy új, valóban nem minden­napi régészeti leiét fordította ide a közfi­gyelmet Tudó­sok, történé­szek, régészek, s a muzeális dolgok iránt érdeklődő nem szakközönség is felkapta a fejét a hírre: ősma­gyarok sírját tárták fel a vá­ros határában. Kik lehettek ? A múzeumiban kísérőm dr. Andrzej Koperski régész, az idei nagy felfedezések hőse. Szívélye­sen kalauzol fel a restauráló műhelybe, ahol a szenzációs le­let tárgyi tartozékait, a 6Írok mellékleteit hozzák rendbe a tudományos munkatársak. — A sírokat ebben az évben találtam és tártam fel — mondja a régész. A föld alatt kilencven centi mélységben bukkantunk rá. Először még sejtelmünk sem volt arról, hogy ez a feltárás az év nagy meglepetését hozza. A kör­nyéken ugyanis gazdag régészeti anyag található, hiszen Przemysl és környéke hajdanán fontos út­vonalon feküdt. A feltárt sírok­ban olyan lelet feküdt, amely el­ső rá tekintésre Is sugallta: Itt olyan temetkezési helyre bukkan­tunk, amely leginkább a magyar kutatások során feltárt honfog­laláskori sírokra emlékeztet. Mi­vel ilyen vagy hasonló lelet ed­dig még sosem bukkant fel Itt, ezért joggal fogalmazódott meg a kérdés: vajon hogyan kerültek ide ősmagyarok? Elemzések után Koperski dr. ezután elmond­ta: a sírokat alapos vizsgálat alá vetették. Megállapították, hogy nem harcban elesett katonák sír­ját találták meg. A közelben ta­lált asszony- és 'gyermeksírok azt bizonyították, hogy itt élhettek egykor a magyarok. Mert a tár­gyak, az ékszerek, fegyverek, ru- hamaradványak vizsgálata bebi­zonyította: magyarok voltak. A X. században itt élt, vagy erre járt magyar családról van szó. A harcost lovával és fegyverével együtt temették el, tehát a lo­vasnomád magyarok lehettek. További közös kutatások A leletek mentése után a bronz, ezüst és vas felszerelése­ket, a csontvázakat a közönség elé tárják. Az érdeklődés ugyan­is rendkívüli, hiszen mindenki számára Izgalmas kérdés: hogyan maradtak magyarok a Kárpáto­kon kívül a honfoglalást követő században Is. A felfedezést és következteté­seinket magyar régészeti folyó­iratban Is publikálni szándékoz­zuk — folytatja Andrzej Ko­perski. — Nagyon jó lenne, ha a rendkívüli lelettel kapcsolat­ban a magyar és a lengyel tu­dások közösen folytatnák a ku­tatásokat. Mert kérdés van bő­ven. Követek voltak az itt meg­találtak? Vagy egyáltalán nem Is mentek az újhazába, hanem a vándorláskor maradtak Itt? Vagy a Kljev és Halles felé vezető út mentén volt missziójuk? Bizonyára a magyar régészek Is érdeklődéssel fogadják a prze- mystl leletet B. L. DOKUMENTUMOK A PETROVICS- CSALÁDRÓL Érdekességek KÉZZEL ÍRT FELHÍVÁS 1848-BÓL Szabadszállás múltjából Szabadszállás nagyközség tör­ténete 1423—1975; ezt a címet viseli az a vaskos — háromszáz- huszonkét oldalas és százötven- hat értékes fotóval Illusztrált — kéziratos monográfia, amelynek két szerzője van: Tóth Sándor helybeli kutató és Kiss Géza nyugdíjas, budapesti lakos (aki­nek művelődéstörténeti témájú cikkeit lapunkban is több alka­lommal közöltük már). A szer­zők eredeti forráskutatások alap­ján a nagyközségi tanács felhí­vására készítették tanulmányu­kat. A település-, gazdaság- társa­dalom- és művelődéstörténeti szempontból egyaránt becses do­kumentumokat, értékes forráso­kat tartalmazó kötet azért is ér­demel külön figyelmet, mert halhatatlan költőnknek, Petőfi Sándornak és családjának sza­badszállási kapcsolataival bőven foglalkozik. Ugyanez mondható el József Attila, Szász Károly és Prielle Kornélia Itteni kötődései­ről is. Külön érdeme a szerző­pár közös munkájának, hogy be­szédes adalékokat találunk ben­ne az 1848-as forradalom idősza­kának helyi eseményeiről, törté­néseiről. Szabadszállás legelső említése 1423-ban keltezett Zslgmond ki­rály úgynevezett védlevelében „Zombathsallas” néven szerepelt akkor a település, s az olvasható a fennmaradt iratban, hogy sen­ki ne háborgassa a szabadszállá­si kunokat. Egyébként o kunok letelepedésének körülményeit kü­lön fejezet taglalja. A lélek- szám alakulásával, a gazdasági élet eredményeivel, a termelési módokkal, az állattenyésztés mindenkori helyzetével, a köz­igazgatási és a közlekedési vi­szonyokkal Is bőven foglalkoz­nak a szerzők. Érdekes és szí­nes az a rész is, ahol a dűlő­neveket magyarázzák. Az egész lakosság életére ki­ható nagyobb és emlékezetesebb történeti és más eseményekkel kapcsolatban a történetírás szá­mára hasznos adatokat olvasha­tunk a monográfiában. Többek között az 1703-as rác betörésről • Szabadszállás régi pecsétje a 17. századból maradt fenn. (harminc halottjuk volt akkor); az 1831-es nagy kolerajárvány­ról (négyszáznál több áldozatot követelt); az 1838-as árvízről (háromszáznyolcvan ház össze­dőlt) stb. Külön értéke a kötet­nek, hogy a szabadszállási em­berek mindenkori nehéz és küz­delmes életéről sokszínű és va­lósághű képet ad. Említettük már, hogy milyen értékes dokumentumokat tartal­maz a tanulmány az 1848-as for­radalommal kapcsolatban. Ezek között található egy kézzel írt felhívás, amelyet a márciusi ese­• Az 1964-ben előkerült régészeti lelet: az őstulok-maradvány. ./'/f/ J.r /, * f ***•**&+* 'J 7*" > .X, tJZ, mű--* V'-'*"-' — ■;/* ,^ rfj&'z::.'. :z. y ■rc&kJ .V.? • Az 1848-as plakát. mények nyomán függesztettek ki a városháza' kapujára. A haza­fias érzésektől áthatott szöveg így kezdődik: „Polgártársak! A haza szorongó helyzetben vant Határait mindenfelől ellenség fe­nyegeti, kincstára kiürült, nem • A csikós «• a lova —' 1937-ben, képes a hazát védő polgárokat zsolddal ellátni.” Egy mások 48- as forrás a jászkun kapitány feli hívását tartalmazza; s ez olvas­ható benne: „Mlndenik, kinek fegyvere van, kard, puska, pisz­toly, tegye le azt a haza oltárát r&” Ebből az Időszakból maradt fenn jórtéhány olyan forrásanyag is, amely a Petőfi családjával kapcsolatos. A szülők letelepedési engedélye, a várossal kötött szer­ződése, Petőfi öccsének, István­nak a keresztelő bejegyzése egy­aránt értékes adalék. S íme, né­hány érdekesség az eredeti do­kumentumok közül: 1836-os kol­dulási engedély; a község 1822- es évszámú pecsétje; különböző korszakokból származó címerek; Szabadszállás első orvosának — dr. Helle Jánosnak — 1848-ban készült fényképe stb. Mindent egybevetve: Tóth Sán­dor és Kiss Géza rendkívül be­cses forrásanyagot gyűjtött ösz- sze, sok-sok éves szorgos kuta­tómunkával. Véleményünk sze­rint a megfelelő lektori—szer­kesztői közreműködéssel értékéé helytörténeti kiadvány születhet meg a gazdag tartalmú kézirat alapján. v. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom