Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

1918. februir 8. • PETŐFI NÉPE • 3 T empera és olajfestés Az ókori eredetű táblaképfes­tészet bizánci példák nyomán honosodott meg nyugaton. A templomok oltáraira, fára festett szentképet fikont; ez görögül „kép"-et jelent) állították. A gö­rögkeleti Templomok szentélyét képsorozatokkal díszített fal vá­lasztja el a hívektől, ezt lkonosz- táznak nevezik. Az európai táblaképfestészet felvirágzása a gótika Idejére esik. A nagy ablakú, csúcsíves dómok" ban kevés hely maradt a fal­képek számára, viszont annál nagyobb szükség volt táblaké­pekre, amelyek a gazdagon fara­gott szárnyasoltárokat díszítették. A gótika volt a fénykora az ólompántokba ágyazott, színes üvegdarabokiból összeállított üvegfestészetnek is. Ezt a mű­fajt a moderh művészet is al­kalmazza a reprezentatív termek ünnepélyes hatásának emelésére. Az egyházi művészet stílusú Idővel utat talált a világi művé­szetben is, s az új feladatoknak megfelelően módosult. A tábla­képfestészet alakulását erősen befolyásolta az új osztály, a pol­gárság ízlése. A realista szemlé­letű polgár a művészettől első­sorban a természeti valóság részletezőn hű visszaadását kí­vánta. Ez az igény hívta életre a valósághű ábrázolásra kiválóan alkalmas olajfestést, melynek technikáját a németalföldi Hu­bert és a Jan van Eyck testvé­rek fedezték fel a XV. század­ban. Az olajfestéket régóta ismerték — ezt használták bútorok, szob­rok festésére —,, a képekhez azonban a temperát használták. A tojássárgájával, enyvvel hí­gított tempera fedőfesték, gyor­san szárad, színei nem keverhe­tők, a kép ezért tiszta — helyi • Flemallt mester: Férfiportré. Realista stiiusú gótikus olajkép. • A chartresl gótikus székesegyház ólompántos Uvegfcst­ményének részlete. „A néppel volt mindig 99 # .1 .ma í qö \ KSfi&TOft triU* íi »i nlosS A vagy lokális — színekből épül fel. Az olajfesték viszont lassan szárad, tehát sokáig alakítható, és színeit keverni lehet. Mindez alkalmassá teszi színárnyalatok és fények életteli jelzésére. A vékonyan felrakott festékréteg alól áttűz az alatta levő szín, (ésauM Y.toqsuiJii pv. ^4í.,J ÍH’:JjV23ÍÍ ami sajátos színhntásokat ered­ményez, ezt nevezik luzúrfestés- nek. A kemény és hideg hatású temperaképpel ellentétben az olajfestmény színei puhák, mele­gek, tüzesek. Az új technikának nagy része volt a késői középkor sajátos realizmusának felvirágzásában. Hamarosan elterjedt a reneszánsz Itáliában is, ahol a velencei mes­terek magas fokra fejlesztették technikáját, ök alkalmazták elő­ször a fa helyett a rugalmasabb, időállóbb vásznat. Vívmányaikat gazdagon gyümölcsöztette a ba­rokk művészet. Az olajfestés napjainkban is a legelterjedtebb festészeti techni­ka, A modem művészet azonban a hagyományos technikák körét újakkal bővítette, részben külön­féle anyagok merész keverésével, másrészt műanyagok, fémporok, szórópisztoly stb. alkalmazásával. Némely irányzat, például a ku- bizmus, dadaizmus, a pop-art hí­vei idegen anyagok — újságki­vágások, papírmontázs, fémek alkalmazásával — ' törekszenek újszerű hatásokra. (Folytatjuk) Nagy Lajos születésének ki- lencvenötödik évfordulóján azért töltöttem el egy napot a község­ben, hogy összehasonlítsam az 1934-ben megjelent Kiskunhalom, az író meghatározása szerint „szó. ciográfiai lényegű regény” vilá­gát a mai állapotokkal és kide­rítsem, . mit tudnak a mostani apostagiak, rokonai a mű kelet­kezéséről,* munkamódszeréről, hogy vélekednek róla. Kíváncsi voltam, vajon igazol­ta-e az idő Apostag híres szülöt­tének kesernyés töprengését. „MI történik ükkor amikor a nyomta­tásban megjelent írást Ők maguk elolvussák? Mert elolvassák... Á hazugságért, a tévedésért megha- rugusznak. Az igazságért, ha az nem kedvező, még jobban. Csak az eszményítő leírás elégítené ki őket. A napszámos legföljebb ak­kor viselné el a róla készült fo­tográfiát, hu annak folyamánya- képen mindjárt segítenének is rajta." □ □ □ A Bujcsy-Zsilinszky utca 12-es számú házban lakik Etelka néni (Vörös szódásné) Nagy Lajos uno­katestvére. Takaros épület, egy­szerű berendezéssel. Az utcai szo­bába vezet. — Édesapám, meg Lajos bácsi mamája voltak testvérek. Több ideig élt nálam. Itt, a belső szo­bában. Hogyan? Jó alvó volt, nyolc óra tájban keltek föl. Mert Berta nénivel a feleségével jött leginkább. Megreggeliztek. Lajos bácsi ha esett, ha fújt minden­nap kiment a Tabánitelekre. Kér­deztem, mit csinál ott, miért fá­rasztja magát, hiszen legalább egy óra járásnyi. „Leülök az árok­partra, elgondolkozom, azt csiná­lom.” Ilyen ember volt, tudja, ott szüleit, szedett gyerek volt. Ez mindig fájt neki. Visszajött, néha hozta a sarat. Szívesen járt a Dunára is, meg a faluba. Társasága nem nagyon volt. A papokhoz ment el néha, meg a tanítókhoz kártyára. Szó­rakozásból játszott, soha pénzre. Ritkán dúskált ebben. Gavalléro- san fizetett a kosztért, szállásért, ha kapott valahonnan, ha nem volt, hát nem. Maga is szegény létére szívesen g'iV'l ÚtWíiVíÜ leírás, olyan ténsasszony-féle nép volt, nagyságosnak akart látszani. A Weisz Artúr földbirtokos meg a Weisz Manó, az ő birtokán szü­letett Nagy Lajos. ... Ez a história is megtörtént. Kivel is? A Bognár Palival, nem adták hozzá akit szeretett, elbúj- dosott, holta hírét költötték, pont így, míg egy szép napon betop­pant. Máig is él, azt hiszem Sol­ton,. Azt tudja-e, hogy a Három bol­toskisasszony, a három-Bencze lány Itt élt a faluban, keresse meg a legkisebbet Irénkét. □ □ □ Debreceni Istvánné kölcsönad­ta valakinek — kinek is? — a róla Is szóló regényt, de jól Is­meri. — A Ferencz József tér 5, alatt volt az üzletünk. Szüleim korán elhaltak és így két nővérem ve­zette az üzletet. Ilona (Purgerné) volt a legidősebb, 16 éves. Én in­tézetben tanultam, lehettem 13. Lajos bácsi féltestvére, Nagy Gyula révén kerültünk rokon­ságba. Szívesen üldögélt az üzlet­ben, szót váltott az emberekkel. Ügy volt nagyjából minden, ahogy megírta a regényben, persze azért volt, ami nem egészen stimmelt. Tudtuk, mindent figyel, minde­nen átlát, vigyáztunk a viselke­désre. □ □ □ Sparing Lajosnét, a Tejbegyűj­tő vezetőjét is az ragadta meg, hogy Lajos bácsit minden, érde­kelte. — Nagy Lajos felnőttként 1931 után kezdett idejárni, öccse, Gyu­la esküvőjére nem jött el. Csak utána. Sokat időzött szüleim bolt­jában, rokonok voltak. Én már tudtam, hogy díjat kapott, meg azt is, hagy apróságokat is meg­ír a Pesti Hírlapba, krokinak mondták. Nem közölt semmit, pe­dig érdekelt bennünket. Senki se olvasta, talán csak a Babocsi Pa­li. Később már a háború után híre ment a dolognak, voltak akik magúkra ismertek, volt aki ép­pen sok piszkosságáról... Apámék üzlete ott volt a ta­nácsházával szemben. Rajos End­re és Endréné, ez állt a cégtáb- ■ Ián? *S(JkS20ir megírt minket azok­kal az apró gyöngy betűivel. ■í-i Hogy-‘Igáért frf-e? Nézze, a néppel szeretett lenni, avval volt az írásaiban. Itt éltem, olvastam kétszer is a Kiskunhalmot. Ma sem tudja mindenki, mennyire igaza volt. Van szobra, meg mú­zeuma, tanítják az iskolában, meg szocialista brigád is van róla, tö­rődik vele a tanács, de egy fél utcát végigjárhat, amíg valahol talál egy Kiskunhalmot. Heltai Nándor Széles e honban egyetlen olyan település található, melynek lakói nem sértődnek meg, ha azt mond­ják rájuk: alpári. Az pedig nem más, mint Alpár; vagy mint nagyközséggé emelkedése óta ne­vezik, Tiszaalpár. Fiai, leányai nemhogy szégyenlenék a jelzőt, de még többnyire büszkék is községükre, melynek homokos, füves me­zején — a magyarság történetét átköltő Anonymus szerint — a hon­foglaláskor Zalán fejedelmet amúgy magyarosan megtáncoltatták párducbőrös őseink. A község ma arról is nevezetes, hogy él benne három híres öreg­ember, három népművész. Mindhármuk tudása kapcsolatos a vidám­sággal, az ember boldog állapotával. Álpár híres öregei Butéliákat öltöztet Horti József bácsival találkoz­tam legrégebben. A vesszőfonás művésze, ő a legidősebb a falu híres öregei közül. Most jár a nyolcvanadikban, de azért még elkerékpározgat, ahova kell. Négy fiúgyereket neveltek föl a párjá­val, Juliska nénivel. Már régen ketten éldegélnek a Tpldi utcában, és még mindig dolgozgatnak, ita­los butéliákat öltöztetnek cifrá­zott fűzvessző ruhába. Az ország egyetlen vesszőfonó népművészének alkotásaiból a vinkó is úgy eshet, mint a tokaji aszú, olyan szépek. Jóska bácsi a harmincas évek elején kezdett kísérletezgetni dí­szes üvegfonatokkal. Mint kosár­fonó — Alpáron hagyományos ez a foglalkozás — rengeteget bab­rált az apró vesszőkkel, amíg fel­fedezte, hogy hány szálból is ho­gyan lehet mintás fonatot készí­teni a fél-, egy- és kétliteres üve­gekre. Munkái — díszüvegnek ne­vezi őket —, világkiállításokon is tetszést arattak később, a felsza­badulás után. Számos országban lehet találni olyan butéliákat, sőt egész italos-készleteket, tálcával, melyeket ott, a Toldi utcai kis házban fontak. A tekerőlantos — Berlinbe készülök — mond­ja Bársony Mihály népművész, amikor egyik nap Kecskeméten, az IBUSZ előtt összetalálkozom vele. — Az ottani magyar kultu­rális intézet hívott, hogy tanítsak meg néhány zenészt tekerőn ját­szani. Most intéztem az útlevelem. Miska bácsi, aki pár éve a ta­nyákról költözött be a községbe, sokat szerepel mindenfelé. Elég jól bírja még magát; hatvanhá­rom esztendős. A tekerőlant ti­zennyolc éves korában ejtette ra­bul. — Volt a környékben akkor vagy hét tekerős — mesélte egy­szer. — Lakodalmakba, padkapo­ros. bálákra, meg más mulatsá­gokra fogadták meg őket, szóló­ban, vagy más zenésszel. Egy al­kalommal Bárdos Lajos — az egyikük — jött haza hajnalban, ittasan, és összetörte a tekerő­lantot. Megvettem tőle és kijaví­tottam. Az volt az első hangsze­rem. A többi tekerőst lesöpörte a színről a változó zenedivat, de Bársony Mihály hű maradt hang­szeréhez. És ezért lett „híres" ember. Tizenhét esztendős volt, amikor Wolf erdészék kocsisaként oda vitte a sorsa a szülőfalujából. Csak felesége halála után, három éve telepedett vissza a Tisza mel­lé, ahol már gyerekfővel gulyás- kodott. Most is magam előtt látom a fényképet, amely Tánczos Péter bácsi alpári házában, a tisztaszo­ba falán függ. Asszonybolondító- an szép férfi néz le rám, a mat- kót erdészet fiatal kocsisa, Gön­dör Sándor, A falu rossza című népszínmű főhőse. Mert valaha eljátszotta ezt a szerepet Tánczos Péter a matkói színjátszókörben. Jegenye termetét máig sem gör­bítették meg az idők viharai. — A csikókat kérni, köszönni, letérdelni és lefeküdni tanítottam — hallottam tőle a másik tudo­mányáról. — Aztán felálltam a , lapockájukra és durrogtam a ka­rikással. Ennek a módját apám­tól lestem el. Értett a lovakhoz. „Alpár község Csintalannal ha­táros, / Kié ez a gulya, ménes, de sáros, / A bujtárja térdig sárban utána, / Számadója, Patkós János ott mulat / A csintalan! csárdá­ban ...” — énekelte kérésemre a népi énekes. Tízéves korában ta­nulta ezt a dalt. segített, ha tudott. Szólt egyszer, vigyek a szomszédba mindennap tejet, kikhez is, majd eszembe­jut, sok ott a gyerek, majd ő ki­fizeti. így történt, de hogy is hív­ják őket, hiába no, negyvenhat- negyvenhét éve volt, nem sokkal előbb építettük ezt a házat, Nap­közben mi a földön dolgoztunk, csak este ültünk össze. Inkább hallgatott, kevés be­szédű volt, csak az éneket ked­velte. Mit? A sorrentóí emléket, meg a Bogár Imrét. Az anyja ha­ragudott rá, ha tanul operaéne­kes is lehetett volna belőle. Majd elfelejtem, a Csorba Jánosékhoz Is eljárt, uram rokonaihoz. Be­szélgetett mindenkivel, vagyis kérdezett mindenkit. Főleg a sze­gényebbekkel. Később tartottak tőle, híre ment, hogy kiírja a népet, Azt a Kiskunhalom könyvet és csak a háború után néztem, egy kukkot se szólt róla. Az emberek Is ak­kor vették hírét. Bizony volt, aki haragudott, A szomszédunk azt mondta „a fene egye meg a ro­konodat, kiírta, hogy gebével me­gyek a tanyára. Nekem ne Iste­nítsék", így a Nyári bácsi, meg­halt szegény. Tényleg lefestette, lecifrázta a népeket, de Igaz, ami igaz, inkább a szegényeket. Szó­val, kicsit túlzott. Mikor írt? Amikor rákivént, főleg éjszaka. Petróleumlámpánál. Rengeteg papír volt nála, de ml nem nagyon figyeltük, az volt a dolgunk, hogy ellássuk a földet, Nincs nálam egy könyve se, ami írás volt, azt odaadtam a mú­zeumnak, Kicsi korától ismertem persze, míg fiatal volt, sokszor hazajött a faluba, azután csak amikor megnősült. Volt, hogy napokra, volt hónapokra. A háború után volt itt utoljára. Én is jártam ná­luk többször, nagyon kedves volt. □ □ □ Tóth Elek nyugalmazott taná­csi tisztségviselő 1925-től él Apos- tagon. ö sem olvasott semmit tő­le, de annak idején gyakran lát­ta. Segédjegyző voltam a felsza­badulásig. Innen a szomszéd Etel­ka néniéktől, a földvári útról gyakran sétált befele. A község­házára, majd a tanácshoz soha- *se, nem akadt “dolga." Síénfber fiz' elöljárósággal laktak Rajosék, ott -volt az üztetöfc1is, otP-nagyon sze­retett. Néha ott vett szállást. Felolvasom a Kiskunhalom né­hány részletét, felismernek-e va­lakit. — Éppen Ilyen volt az óvókis- asszony, csak másként hívták. Ez volt a Földvári utca és ezt ke­resztelték el a képviselő-földbir­tokos tiszteletére gróf Telekinek, a Fleischerné alighanem a mé­száros özvegy felesége. Ráillik a KÖNYVBARÁTOK, DIÁKFESTŐK, KIS MESEÍRÓK A kiskunhalasi ifjúsági könyvtár munkájáról Sokan elzarándokoltak már hozzá, akiket érdekel a nép ze­nei hagyománya. Nyaranta japán, finn, francia és más nemzetiségű kutatók keresik fel. Olykor hang­szert is rendelnek nála, mert Miska bácsi tud készíteni. Jártam kis műhelyében, megcsodáltam többnyire maga fabrikálta szerszá­mait. Hatvannál több nyenyeré- be „lehelt lelket” már a népmű­vész. Itthon is sokaknak átadta a szívósan őrzött tudását, köztük a jeles Sebő együttes tagjainak. Mos­tanában az alpári Pávakörben szólaltatja meg brummogó hangú tekerő jé t. A jó nótás ember — Visszavágytam Alpárra, va­lahányszor eljöttem ide a búcsú­ra — vallotta Tánczos Péter bá­csi, a „jó nótás ember”, ahogyan a hozzá hasonlókat faluhelyen emlegetik. Péter bácsi ötvenhárom évet Matkópusztán élt le az életéből. Sokan még azt sem /tudják, hogy merre van a városi gyer­mekkönyvtár — mondta Juhász Sóndorné, a kiskunhalasi városi könyvtár ifjúsági részlegének dől. gozója. 'Pedig az elmúlt évben több sikeres rendezvény, színes, játékos gyermekfoglalkozás szín­helye volt a halasi ifjúsági könyv­tár. A kiért fiatal munkatárs, Ju- hászné és Sztanyik Magdolna a hagyományos „szolgáltatáson", a könyvkölcsönzésen kívül Igyek­szik új ötletekkel, kezdeménye­zésekkel gazdagítani a könyvtári munkát. Az elmúlt évben ezernél több beiratkozott olvasójuk volt. Négy napközis csoport tanulói, köztük a hétközi otthon tanyai kisdiákjai szorgalmasan látogatják ma is az ifjúsági ’könyvtár játékos rendez­vényeit. A foglalkozásokon megis­merkedhettek az ifjúsági szépiro­dalom klasszikus és újabb alko­tásaival. gyermekeknek szánt szukkönyvekkel. színes sorozatok­kal. a könyvtárhasználat alapele­meivel. Az ifjúsági könyvtárban a gye­rekek manuális tevékenységére is mód és lehetőség nyílik. A diák- festő foglalkozásokon ollóval, szí­nes papírral, ceruzával, zsírkrétá­val. vizfestéklkel felszerelve dol­gozhatnak tetszésük szerint. Nagy sikere voLt az elmúlt évben hat- tíz éves tanulók részére meghir­detett meseíró pályázatnak, mely­re több mint nyolcvan gyermek nevezett be. Ugyancsak az elmúlt évben alakult, s az irodalomsze­rető hetedik-nyolcadikos osztá­lyok között igen népszerűvé lett a Könyvbarátok Klubja. Számos érdeklődőt vonzott a felsőtagoza- itosok részére tavaly meghirdetett földrajzi, képzőművészeti és szép­irodalmi vetélkedősorozat. Juhász Sándorné elmondta még, hogy a különböző vetélkedők és rendezvények előkészítésében, szervezésében hatékonyan együtt­működtek a kiskunhalasi úttörő- házzal. Arra törekszenek, hogy a közös célok megvalósítása érde­kében — gyerekekkel, szülőkkel, pedagógusokkal — az eddigieknél is szorosabb, széles körű kapcso­latokat építsenek ki. 5*. E. Aranypénz, kerámia, malomkő Sok száz nótát őriz a szívében ez az idős ember. Filmet forgat­tak már róla, nem egyet, külföl­di tévések is. Most a nyugdíja mellett éjjeliőrködik a téeszben, fákat nevelget az udvarában, s azt tervezi, hogy az idén anya­disznót állít be. A. Tóth Sándor A Plovdiv megyei Karadzsovo falu körzetében Antonius Pius császár (138—161) korából szár­mazó. 1 Philippopolisban, a mai Plovdivban vert arany- és ezüst­pénzekkel teli agyagedényt 'talál­tak. A kincs tulajdonosai valószí- lüeg a gótok elől menekülőben rejtették el a plénzt. A római bi­rodalom korabeli hanyatlására mutat, hogy a szakemberek sze­rint a pénzérmékben már kisebb az arany- és ezüsttartalom, főleg alacsonyabb értékű ötvözetekből állnak. * Sztara Zagora megyében, Gla- van helység mellett a régészek az időszámitás előtti XIII—XII. századból eredő nagy kősírokat, dolmeneket tárnak fel. Az eddigi leletek között a korra jellemző kerámiákra, maiomkövekne buk­kantak. A régészek az első után most további dolmeneket nyitnak fel. hogy felderítsék a korszak emberének életmódját, szokásait.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom