Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
1978. február 26. ® PETŐFI KÉPE ® S EREDMÉNYEINK ALAPJA: A SZORGALOM ÉS A MUNKA Községfejlesztés császártöltési módon Irigylésre méltó helyzetben vannak a császártöltési kis- és nagyiskolá- sqk, háromszázöt- venüknek 16 tanterem áll a rendelkezésére, az egy tanteremre jutó tanulók száma alig haladja meg a húszat, ami ideálisnak mondható. A kényelmes-korszerű oktatási körülmények megteremtését a község összefogása eredményezte. Falugyűlésen határozták el a község lakói: a meglevő pénzhez még hozzátesznek, hogy több tantermet építhessenek. Háromszázezer forint gyűlt így össze, s a tervezett két új tanterem helyett végül is öt tanteremmel bővítették az iskola régi épületét. Cserjés Sándor, a község tanácsának elnöke így mondja el ennek a történetét: — Az iskola bővítése 1 millió 673 ezer forintba került. A helyi Vegyes- és Építőipari Ktsz vállalta a tervezést és a kivitelezést. Olcsón, hiszen haza dolgoztak. — Az új iskolaszárnyat november 7-én vették birtokukba a gyerekek. Jelentős társadalmi munka is segítette az építkezést — teszi hozzá. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság Vásárhelyi Pál nevét viselő szocialista brigádja például a vízvezeték-szerelést vállalta. Csupán ez a munka 50 ezer forint megtakarítást eredményezett. No és azt, hogy a mellékhelyiségeket korszerűsítették, nincs már szükség az udvarszéli kicsi épületre... Jöttek a falu kisiparosai is, ki a falak festésébe, ki az ablaküvegezésbe segített be. A IV. ötéves tervidőszakban főként a kommunális létesítményeket fejlesztettük, az V. középtávú terv alatt pedig a művelődési ágazatban akarunk előbbre lépni. Ennek jegyében nemrég a tornaterem tervezését is megkezdte a ktsz, a 12x24 méteres épület december 31-ére elkészül. önkéntelenül kételkedő pillantással nézek a tanácsetnöíkre. — Tessék csak nyugodtan eljönni. akkorra készen lesz! A ktsz ha elvállalta, meg is csinálja. Hogy milyen említésre méltó fejlesztésre került még sor 1977- ben? Egymillió forintért megoldottuk a gyermekintézmények és a művelődési ház szennyvíz- elvezetését. — A lakásokat is bekapcsolják a hálózatba? — A házaknál derítővel .oldják meg a J^nnyvízi^f2$jfí$y Ez nem jelent * gondot, niszen egyetlen fúrott. vagy ásott kút sincs már használatban. A község valamennyi házát bekapcsoltuk a vízvezeték-hálózatiba, sőt az építésre kijelölt telkeket is közművesítve árusítjuk. A vízmű építése 1960-ban kezdődött meg, tíz évvel késeibb már minden házba eljutott a vízvezeték. — Hány ház épül évente? — kérdezem, s közben felvillan előttem a rendezett, modern község képe. — 1960-tól összesen 320 új ház készült, évente általában 15 új otthon épül. A Tanácsköztársaság útján a legkapósabbak a házhelyek. még van 20 építkezésre elegendő, de nemsokára gondoskodhatunk új parcellák előkészítéséről. — A Taverna mellett — ez a község egyik népszerű étkezőhelye — szabadon hagytunk egy nagy telket. Ide épül fel ugyanis a Kecel és Vidéke ÁFÉSZ-nek az ABC-áruháza. A jövő évben kezdik meg az építkezést, egy év múlva már készen lesz. Elkészültéig még be-be ugranak a nagyobb vásárlások lebonyolítására a császártöltésiek Bajára. □ □ □ Kevés község dicsekedhet azzal, amivel Császártöltés, hogy alig van magára maradt öreg a településen. Mégis, már nyolc évvel ezelőtt létrehozták az öregek napközi otthonát a művelődési házban, hogy amíg a „gyerekek” doLgoznak. addig se legyenek magúikra hagy va az idősek. Negyedszázán töltik napjaikat az otthonban. Császártöltés munkaképes lakosai a községben találnak munkát. Egy kézen is meg lehet számolni, ki az, aki máshová jár dolgozni. A Kossuth Termelőszövetkezetnek 1200 tagja van a nyugdíjasokkal együtt, Hatszázan aktívak. A ktsz mechanikai részlegében, ahol a Zsiguli-program keretében a műszerfalat és a kilométerórát készítik, kétszázan dolgoznak. Az IGV-nek pénztárgépeket szerelnek. S azok az asz- szonyok, akik a mezőgazdaságban vagy a szerelőmunkákban nem találtak helyet, a termelő- szövetkezet varrodájában dolgoznak. Az 1975-ben létesített varroda 80 dolgozója közül, akiknek egészségi állapota engedi, az az őszi betakarításban a földeken segédkezik. — A község asszonyainak, lányainak foglalkoztatása magával hozta az óvodai, bölcsődei helyek megteremtésének szükségességét — amivel számoltunk is —, óvodába és bölcsődébe is minden gyereket fel tudunk venni — mondja Cserjés Sándor. — • Az általános Iskolásoknak igazán van okuk az örömre, három, százötvenüké ez a hatalmas iskola, amelynek öt új tantermét a község lakói társadalmi munkájának igénybevételével építették. 1977-ben. (Méhesi Éva felvételei.) • A Vegyes- és Építőipari Ktsz mechanikai részlegében évente 440 ezer darab kilométerszámlálót, 800 ezer mutatóösszeállítást, 420 ezer darab műszerfalat gyártanak a Zsigulikhoz. Képünkön a kmszámláló szalag fürge kezű asszonyai. O okáig azt hittük, ^ hogy az alföldi megyék elmaradott helyzete a múltból örökölt hátrányokkal függ össize. Később rá kellett jönnünk, hogy a hátrányos helyzet újra „termelhető". A lényeg csak az, hogy a hátrány — a viszonylagos elmaradottság — ne tartson soká. Hiszen ezek az újmódi lemaradások éppen abban különböznek a hajdaniaktól, hogy nem egy-egy (történelmi korszak századokig tartó kísérői. De azért, mert bennük élünk, mégis kellemetlenek, és szabadulni szeretnénk tőlük, akárcsak azoktól a régiektől. A múltbéli hátrányokból is van még bőségesen. Habár nagy erőfeszítésekkel számolja fel megyénk például a .tanyán élőknek a kultúrából, az iskolai szakrendszerű oktatásból, ellátási előnyökből való kívülrekesztetitségét. Lassan a villanyvezetékek is mindjobban behálózzák a szétszórtan települt házakat, tanyabokrokat, könnyítve a munkát, segítve az emberibb életmód kialakítását. A régi- elmaradottság legnagyobb bűnei közt számontar- toU egészségtelen ivóvízből is egyre kevesebb ifaláLbató már az udvarokban, s a mi megyénk az elsők kozott volt a falvak törpe- vízművekkel való ellátásában. Nem pusztít már az egykori népbetegség a tüdőbaj — bár az alkoholizmussal tudnánk így leszámolni !... Még akad analfabéta. de miint társadalmi jelenség ennek tömegessége megszűnt, csak szórványosan van jelen. Munkanélküliség helyett a munkaerő-utánpótlás lett az egyik legnagyobb gondunk. És így sorolhatnánk tovább. A múltból örökölt hátrányok, Visszahúzó (tényezők nagy- részét tehát felszámoltuk, s Bács- Kiskuin elmaradottsága az ország fejlettebb megyéihez képest leg- fejlebb viszonylagos. Akad amiben előbb járunk, mint a többiek. s ha van lépéslháitrány, annak okai közit egyre ritkábban emlegetjük azt a bizonyos történelmi örökséget, a megye helyzeti különbözőségét, a messzebbről indulását másokkal szemben, Ugyanakkor változatlanul hangoztatjuk — az 1975-ben megtartott megyei pártértekezlet is felhívta rá a figyelmet —, hogy megyénknek sok tekintetben az országosnál gyorsabb ütemben kell fejlődnie ahhoz, hogy elérje az átlagos szintet. Illetve ne maradjon el attól. Ezit országos vonatkozásban a XI. kongresszus így fogalmazta meg: „A 'különböző körzetek dolgozóinak életkörümé- nyei. szociális ellátottsága és jövedelmi színvonala közeledjék egymáshoz ... Azon kell munkálkodnunk. hogy tovább csökkenjenek a különbségek az. azonos jellegű települések, valamint a Lépéstartás varos és a falu kommunális, kulturális, egészségügyi ellátásában. Településeink nyújtsainak a szocializmust építő embereknek mind kedvezőbb életfeltételeket.” A fejlődésnek tehát a kiegyenlítődés felé kell haladnia, ami természetesen nem jelent egyformaságot és egyenlősdit, sem a nemzeti vagyonnak valamiféle egalizáló mérlegen való elosztását. Az is világosan benne van a határozatban, hogy a „termelőerők elhelyezése feleljen meg a gazdasági hatékonyság követelményeinek.” Tehát a fejlesztés a jövőben is ott és olyan ütemben megy végbe, ahol az a legnagyobb eredményt hozza a népgazdaságnak, a társadalomnak. U isszatérve a bevezetőben ’ említett „újratermelődő” hátrányos helyzetre, erről akkor beszélhetünk, ha nem sikerül az adóttságdkat úgy kihasználni, hogy me 'keletkezzen újabb elmaradás a legfontosabb területeken. S főleg, hogy ne halmozódjanak ezek, merit a • leküzdésük egyre nehezebb lesz, hiszen a feladatok nem fogynak, hanem szaporodnak. Magyarán szólva a lépéstartásra 'kell törekedni minden teívfeladat megvalósításánál, különben alig behozható hátrányba kerülünk azdkkal szemben, ahol tartani képesek az élet diktálta ütemét. Konzerváljuk az elmaradást, ahelyett, hogy csökkentenénk a színvonalbeli különbséget. Sajnos — miközben a megye iparában, a mezőgazdaság több ágazatában sikerült dinamikus előrehaladást (tenni —, azt is tapasztaljuk, hogy egyes területeken mi magunk teremtjük meg a hátrányos helyzetet. Nagy az elmaradás például egyes gyermek- intézmények létrehozásában, romlik az elhelyezés a városi iskolákban, különösen kritikus a helyzet az új lakótelepeken, ahol késve épülnek még a bölcsődék, óvodák, a szolgáltató egységek. Hiába adnak át az építők egyre több lakóházát, ha az ott élő szülők nem tudják elhelyezni gyermekeiket. gondjuk nem Csökken, hanem szaporodik, hiszen ez a munkában is ákadá- lyozza őket. S ilyen vonatkozásban még az sem lehet vigaszunk, hogy — a héten elhangzott fórumból ítélve — nem jobb a helyzet a fővárosban sem, ahol nvás kerületekbe hordják az is- kolásgyermékekett az új lakótelepekről. Figyelmeztető jelzések ezek a most kialakult elmaradások, melyeket kár lenine szaporítani még másakkal, mondjuk av egészségügyi létesítmények, diákotthonok, iskolai konyhák és étkezdék területéről. Az a gyermek, aki három turnusban, hosszas sorbaállás után étkezik vagy ugyanannyi „műszakban” jár iskolába, van olyan hátrányos helyzetben, hogy körülményeit ne tekintsük eltür- hetőnek a szocializmus építésének mai szakaszában. S ínem hihetjük azt sem* hogy nincs megoldás. A bűvös „kapacitás” szó mögé örökösen nem bújhatunk, hiszen a sorrendet ennek felhasználására mi — embereik, vezetők, országos városépítők — állapítjuk meg, vagy néha mi sem? S ha ez a sorrend rossz, elavult, nem felel meg a követelményeknek, vajon kit lehet okolni érte? Túlságosan messzire, városunk, megyénk határain túlra nem mutogathatunk, ez bizonyos. Jobb tehát, ha szembenézünk a tényekkel. Előrehaladás egy-egy területen; módosítgatás másutt, új beruházások elkezdése, de még a réginek a befejezése is 'késik... Olyan ez. mint a menetelő csapatban a botladozó katona, akit végül is meg kell tanítani a lépéstartásra, különben a rend felborul. Mai elmaradásainkért, a kialakult hátrányokért már nem hibáztathatjuk a történelmi körülményeket. s egyéb külső okokat sem mindig. Ez a (történelem itt és most készül, sok látványos eredménnyel és restellni való botladozásokkal tarkítva. Talán mégis annak az öreg harcosnak lenne igaza, akii egyszer azt mondta valahol, hogy könnyebb volt gyárat elfoglalni, földet osztani, de még a szövetkezetek szervezése is, mint amit ma követel az élet tőlünk, mert ezit nem lehet megtanulni semmiféle iskolán? Ebbe a bölcselkedésbe nem nyugodhatunk bele. Hogy van mód a beavatkozásra. a „fegyelmezésre”, az egyenetlenséget okozó beruházási mániába esők — másokat visszaszorítok és fontos célokat kapacitás- hiánnyal megtorpedózok — rend- reintésére. azt napjainkban tapasztalhatjuk. Amikor a nemzett vagyon megfelelő elosztása érdekében a beruházási fegyelem megtartása, az alaposan meg nem fontoltak felülvizsgálására kényszerítik — nagyon helyesen — a népgazdaság minden ágában az érdekelteket. T épéstartásra van szükség, hogy ne kerüljünk nehezen leküzdhető hátrányba se a bölcsődéknél, sem az iskoláknál, sem az egészségügyi létesítményeknél. Mert az ilyen újonnan termelt elmaradásokra már nem fog felmentést adni a mai nemzedéknek az utókor. t. r. LESZNEK-E FAGYÁLLÓBB SZŐLŐINK, RUBINTOSABB KADARKÁINK? • Cserjés Sándor 22 éve tanácselnök, a község szülötte. Most vettük meg az óvodával szomszédos házat, 140 ezer forintért. Már egy csoport működik ott is, az épület korszerűsítésére — az építőanyagon kívül — még egyetlen forintot sem költöttünk. Társadalmi munkában csináljuk. A házihoz tartozó 400 négyszögöles porta elegendő lesz a kicsinyeknek, ha a bontás befejeződik. □ □ □ Sorra vettük a községi könyvtár működését, az orvosi ellátás minőségét, az utak, járdák állapotát, mennyiségét, s ez utóbbival kapcsolatban szó esett arról is, hogy a Kossuth Tsz rendszeresen karbantartja az utakat, földutakat — s ez nem foglaltatik benne az évi 200 ezer forint községfejlesztési hozzájárulásban. Még csak egy kérdés kívánkozik: mióta tanácselnök Cserjés Sándor? — Huszonkét éve. Előtte, az ötvenes években Fülöpszálláson voltam vb-titkáf. Ha összeszámolom, összesen 28 évet töltöttem a tanácsi munkában. Néha, már úgy érzem, hogy fáradok... őszintén megvallva, a község lendületes fejlődését látva, ez utóbbit alig hihetjük el... N. M. A kemény téli napsütésben messze világít a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet sárga épületcsoportja Miklósitelepen. Mozdulatlan a táj, csak duruzsoló gépkocsink töri meg a némaságot. Előtte, mögötte a csend szinte megfeszül a levegőben. Fehérbe öltözött fák, hóval sző- nyegezett mezők vigyázzák a nyugalmat. Álomvilágnak mondanám, ha a hideg nem markolna mohón a házakba, a guggoló bokrokba. Mínusz huszonegy fokot mértek hajnalban. A főépület előtt állunk meg. Mielőtt belépünk, elgyönyörködünk a szép tájban. Bent meg a serény munka látványában. Az egyik szobában termelőszövetkezeti vezetők két kutatóval tanácskoznak. Jó híreket hoznak, beváltak a Miklós- telepről vásárolt fajták. Megállapodásuk értelmében tíz éven át figyelemmel kísérik viselkedésüket, tapasztalataikat megosztják a nemesítőkkel, akik helyszíni tanácsadással viszonozzák az információkat. Farkas Gézáné tudományos ügyintéző a kisebbik pincét mutatja meg, éppen itt akad dolga. Útközben elmondja, hogy nekik jól jött ez a hideg. Pontosabban a Jubileum ’75 fajtának. Számításaik szerint bántatlanul átvészeli a tél, kemény támadásait Sokat várnak az Ezerjó és a Szürkebarát házasításából szárKutatók, télen mazó, bőtermő, 18—19 cukorfokos, fagyálló, az őszi esőzést jól tűrő fajtáitól. Az ilyen, magas- művelésre alkalmas fajták nemesítése a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet miklóstelepi kutató helyének egyik fő feladata. Bíznak abban, hogy a hamaro- sían sorra kerülő rügyvizsgálat is azt bizonyítja, hogy még az ilyen húsz fok körüli hideg sem árt a Jubileum ’75-nek. Farkas Gézáné a pincében pipetta és egy érdekes szerkezet, meg különféle szerek segítségével a tavaly fejtett borok kénessav- tartalmáról tájékozódik, majd „beállítja” a megfelelőnek látszó arányokat Közban munkához látott Majer Sándor kutatási segéderő is. Lap- szűrővel tisztítja a további vizsgálatokra előkészített borokat. Lassabban haladnak a szokottnál, mert az újságíró — számára kötelező kíváncsisággal feltett — kérdéseire is válaszolnak. Megtudtam — például —, hogy a Kurucvértől kapták a sápadt, halovány kadarkák a rubintos izzású színt. A kellő keverési arányt keresik. A végső cél persze a kadarkafajták kipirosítása, színezése. Remélik, hogy a telep fennállásának századik évfordulójára, 1983-ra kirukkolhatnak ilyen fajtákkal is. Céllal dolgozó emberekkel találkoztunk a laboratóriumban, a gazdasági épületekben. A pincében szorgalmasan érnek, tisztulnak a tavalyi fejtések, a fagy- páncélba burkolódzó rügyek egyre türelmetlenebbül várják a tavasz riadóját. Megélénkül majd a határ, madársereg zengi be a közeit és távolt, kirajzanak a kutatók, munkatársaik. MLklóstelep — meggyőződtünk erről — a tél csöndjében is a magyar mezőgazdaság szolgálatában álL, a törzstagok és ifjabb munkatársak szorgalmasan dolgoznak, hiába süllyed a hőmérő higanyszála mínusz tíz fok alá ... (Heltal—Tóth S.) • Az intézet főépületének homlokzata. Alul: Tisztítják a bort.
