Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-22 / 45. szám

1978. február It. • PETŐFI NEPE • 8 TIT: KECSKEMÉTI JÁRÁS SZÍNES KORSÓK, KANCSÓK, TÁLAK... Kezdeményezőkészség+összhang=siker A kecskeméti járásban általában sokra becsülik a gyakor­lati tapasztalatokat, támogatják a helyi kezdeményezéseket, igyekeznek elterjeszteni a másutt is alkalmazható új mód­szereket. Nem fogják vissza a nagyot akaró lendületet, s tíz­szer is megdicsérnek egy-egy intézményt, szervezetet, ha rá­szolgál. A járási pártbizottság és a járási hivatal azt szorgalmazza, hogy ezek az országos érvényű, de itt helyi sajátosságnak is tekinthető elvek a közművelődésben is hassanak. E törekvést jól példázza a TIT járási elnökségének legutóbbi elnökségi ülése. Az ismeretterjesztő társulat la­kiteleki és tiszakécskel munkájá­ról tájékozódtak. A két nagyköz­ségben természetesen! Az elnök­ség valamennyi tagja érdeklődés­sel hallgatta La kitteteken Gyön- gyössy Györgynek, a művelődési ház igazgatójának beszámolóját. Ritka öröm a közművelődési és oktatási intézményeik teljes, a cselekvésben is megmutatkozó összhangja, Közösen alakítják ki a terveket és mindenki részt vál­lal ezek megvalósításából. Az iro­dalmi rendezvényeken bizton szá­míthatnak — például — a pe­dagógusokra. A klubtalálkozók sikeréért a helyi TIT-szervezeten kívül a könyvtár, a nőblzoittság és a művelődési ház is fáradozik. Az aktivitás nyilván a kitűnő, jól előkészített, gyönyörködtető és ta­nító rendezvényeknek is,tulajdo­nítható. Minden hasonlat sántít, mégis megkockáztatom. Kicsit úgy van, mint a focinál: ha jól megy a csapatnak telkes a közönség, ha akadozik a 1áték. elmaradnak a hűséges szurkolók is, néma a né­zőtér. Ml Most összegezték az Ady Endre századik születési évfordulójának tiszteletére tartotjt előadások ta­pasztalatait. A költő pályaképével, életrajzával, irodalmunkra gyako­rolt hatásával foglalkozó témák keltették a legnagyobb érdeklő­dést. Erről szólt az előadásoknak több mint fele. Költészetéről, ki­fejező eszközeiről 15 helyen be­széltek. A forradalmár, a társa­dalmi igazságtalanság elten küzdő költőt 10 előadás mutatta be. Volt ahol az „Ady-per”, volt ahol a poéta szerelmi költészete, volt ahol egyes kötetei Iránt tudako­zódtak. A községek közül főként Tlsza- kécske és Kerekegyháza jeleske­dett, Az előadások számát tekint­ve Lakltelek harmadik. Külön is említendő, hogy valamennyi kécs- kel üzemben megemlékeztek a költőről. A beszámoló azt sem tit­kolta, hogy Kunszerttmiklóson (!), Izsákon, és jó néhány kisebb köz­ségben egyetlen Adyval foglalko­zó TIT-előadás sem volt. Bejelentették, hogy májusban wwlwX'Xv IwfflwwfS' Lakiteleken rendezik meg az írók, költők, irodalomtörténészek országos találkozóját és ősszel több évre tervezett irodalmi sza­badegyetem kezdődik. Tiszakécskén az MSZMP nagy­községi bizottsága székházában folytatódott a tanácskozás. Itt a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója alkalmából szervezett előadások mérlegét vi­tatták meg. Megállapították, hogy jól beváltak a központilag kidol­gozott tematikái vázlatok, majd mindenütt használták a felaján­lott szemléltető eszközöket. A leg­többször a Lenin — Október elő­adást kérték. Népesek voltak a mai szovjet valóságot bemutató rendezvények Is. Az elhangzott 67 előadásból Tl- szakécskén. Lakiteleken és Ke­rekegyházán .tartották a legtöbbet, az összes kétharmadát, Az ará­nyok Itt is elgondolkoztatók. Kovács István járási titkár ter­jesztette elő az 1078. évi-munka- tervet, Kovács Géza, a nyelvi szakosztály tikára a XII. Magyar nyelv hete előkészületeiről tájé­koztatta a járási elnökséget és a jelenlevő dr. Kiss Margitot, a já­rási pártbizottság titkárát. Tiszakécskén is harmonikus a kulturális intézmények együttmű­ködése. amit a hozzászólások is bizonyítottak. Többen egy kis kü­lön tapasztalatcserére is felhasz­nálták az alkalmat, gondosan Je­gyezték a bevált módszereket. A legközelebbi elnökségi ülést Kunszentmiklóson rendezik. H. N. Emléktáblák, szobrok után életrajz is Könyv Újhelyi Imréről „Egy neves állattenyésztő élete és munkássága” alcímet viseli az a Mezőgazdasági Kiadónál ez év elején megjelent életrajzi mű, amelynek szerzőpárja Kecskés Sándor és Mikó Kovács Miklós. Egy olyan férfiúnak, sokoldalú és szorgos-dolgos életnek állítanak emléket a könyv írói, akiinek em­bersége. haladó gondolkodása és pedagógiai-tudományos életműve ma is megérdemli a figyelmet. Bizonyára sokan emlékeznek még arra a néhány évvel ezelőtti eseményre, amikor Duwapatajon felavatták a község legnagyobb szülöttének a szobrát, elhelyezték szülőházán az emléktáblát. Ugyanekkor tartották a Kodály Zoltán nevét viselő művelődési intézményben azt az emlékülést, amelyen a magyar állattenyésztés szakemberei vettek részt az or­szág minden részéből. Ezt meg­előzően működése legfőbb színte­rén Mosonmagyaróváron ugyan­csak szobrot helyeztek el Üjhelyi emlékére. Szeretett egykori aka­démiája falán tábla és a róla el­nevezett érem ugyancsak rá em­lékezteti folytón-folyvásit azokat, okik szívesen törődnek hagyomá­nyainkkal. Újhelyi Imre Dunapatajon szü­letett 1866 január 12-én. Népes családjában — tizenegyen voltak testvérek — ő volt a legkisebb gyerek. Szülei többek között Bó- csán, Hartán, Patajon és Kalocsán éltek. (Illetve az édesanya öz­vegysége idején Baján Is, ahol 1809-ben meghalt.) A későbbi nagy hírű és tekintélyes tudós és kiváló pedagógus az iskoláit Ka­locsán, Szekszórdan és Baján vé­gezte. (ahol leérettségizett), majd ez óvári gazdaságit akadémiára került. Ennek elvégzése után az álla/torvositudományl egyetemen megszerezte a második diplomá­ját Is, és ezt követően, 1889-től harminc éven keresztül tanított az óvári akadémián, melynek tíz évig igazgatója is vált. Rendkívüli munkabírását és rit­ka sokoldalúságát bizonyítja töb­bek között; hogy az igazgatói • Újhelyi Imre arcképe. munka mellett jó néhány tantár­gyat állandóan tanított, részt vett a társadalmi és tudományos szer­vezési munkálatokban, miközben mintegy háromszáz cikket, tanul­mányt, továbbá állatgyógyászati tankönyvet írt. Külföldi tanul­mányútjai során Európa szinte valamennyi számottevő országá­nak gazdálkodását, állattenyészté­sét alaposan tanulmányozta, és az így szerzett tapasztalatokat cik­kekben, előadásokban és más mó­don igyekezett széles körben el­terjeszteni. Járta az országot, volt úgy, hogy három év leforgása alatt több mint 30 ezer — több­nyire paraszt — ember hallgatta végig, Sokoldalú és felbecsülhe­tetlenül hasznos tevékenységét külföldön és idehaza egyaránt fi­gyelemmel kísérték, óvári műkö­dése idején az általa igazgatott nagy hírű intézményt mintegy há­romezren látogatták meg. Kecskés Sándor és Mikó Ko­vács Miklós a tanítványok szere- tetével. sőt rajongásával számol­nak be az olvasóközönségnek a magyar állattenyésztés ügye iránt érdeklődő embereknek arról a ha­talmas erőfeszítésről, amellyel Dunapátaj tekintélyes fia igyeke­zett mindvégig gazdagítani a ma­gyar tudományt és a magyar pe­Világhírű fazekasmester kiállítása a Néprajzi Múzeumban dagógiát. Kitűnik szemléletesen a kötetből, hogy Üjhelyi tudósnak, nevelőnek, szervezőnek és ember­nek is mennyire nagyszerű volt. A társadalom nehéz sorsban élő embereinek, mindenekelőtt a pa­rasztembereknek az élete izgatta, azon akart és tudott is segíteni. Mint a szerzők írják, amikor más hozzá hasonló beosztású munkakö- rü emberek: a barátai, ismerősei szórakozni hívták, az volt a sza- vajánása, hogy a parasztjai kö- .zött érzi ő igazán jól magát. Ha­ladó gondolkodására vall. hogy ő szorgalmazta elsőnek, ő javasolta, hogy a nők felvételét is engedé­lyezzék az akadémiára. További kezdeményezései közül kiemelke­dik az általa létrehozott szarvas­marha-tenyésztő egyesület, a tej­kísérleti állomás és tejszövetkezet, az állatok törzskönyvezése, a mi- nöségvizsgálás bevezetése és elter­jesztése, a takarmányozás ellen­őrzése. a rendszeres minőségjaví­tás stb. stb. Mindent egybevetve: az említett szerzőpár életutat bemutató ta­nulmánya érzékletesen tárja az olvasó elé Újhelyi Imre túlzás nélkül nagyszerű életútját. A me­gyénkben olvasók bizonyára arról is szfvesen értesülnek e kötet lap­jairól, hogy az egyik patají lokál­patriótának, milyen sokat köszön­hetnek a szerzők, akiknek tollából e szavakat olvashatjuk: „Különö­sen köszönjük Pastyik Istvánnak, a pataji múzeum igazgatójának az Üjhelyi családra vonatkozó és fá- radságos munkával összegyűjtött adatait.” V. M. A Miska-korsók, írókás tálak nemzetközileg elismert mestere Kántor Sándor. Az idős karcagi fazekas, aki az elsők között kap­ta meg a népművészet mestere címet, ezúttal életművét mutatja be a Néprajzi Múzeumban. Kántor Sándor tizenkét éves korában, 1907-ben szegődött el fazekasinasnak. Mestere az egyik helybeli fazekas. Művészi pályá­ja sokat köszönhet egy véletlen találkozásnak: 1927-ben megis­merkedett Győrffy István nép­rajztudóssal, aki felismerte te­hetségét, és művészi munkára ösztönözte. Felhívta figyelmét a tiszafüredi díszes cserepekre. Eleinte másolta, később pedig egyre inkább saját elképzeléseit valósította meg. Győrffy és mások biztatására nemzetközi kiállításokra küldte el munkált. Berliniben, New Yorkban elnyerte a városok dí­jait, 1936-ban Tokióban arany­éremmel jutalmazták alkotását. A kiállított 400 alkotás között láthatók a pálya kezdetót idéző emberi figurák, a tiszafüredi or­namentikája! Miska-korsók, a madárvázák, a sárospataki és a pásztói motívumokkal díszített mázas edények. Minden stílushoz hozzáadott valami sajátosat, arra törekedett, hogy a régi formákból olyan edényeket alakítson ki, melyek a jelen emberének is mindennapos használati tárgyai tehetnek. Ma is érdeklődésre tar­tanak számot az óriás tálak, bütykösök, valamint a brüsszeli világkiállításon díjat nyert ma­dár- és. emberfigurái. A kiállításon nemcsak szép kerámiákat csodálhatunk meg, hanem bepillantást nyerhetünk a kerámiakészítés titkaiba: mű­helyrészletek, fotók illusztrálják a kerámiakészítés folyamatát. Hazánkban a népi fazekasság a XVIII—XIX. század fordulóján élte virágkorát. E mesterség máig megőrizte a hagyományos készíté. • A képeken: Kántor Sándor munkál. si módot. Az edények ma is láb­bal hajtott korongon készülnek és kézzel formázzák őket. A me- zőcsáti, tiszafüredi és a gyöngyö­si, pásztói korongosok művészeté­nek továbbvivő je, továbbfejlesz­tője a karcagi Kántor Sándor, aki nagy szorgalommal, munka- szeretettel több mint fél évszáza­da dolgozik. Tudatosan foglalko­zik az edények korszerűsítésével, az új formák kialakításával. Hí­res munkái a zöld mázas edé­nyek. Mdska-kancsóit, butellált, betyárpoiharaiit gyakran díszíti néhány soros versikékkel is. Al­kotásait ma is szívesen vásárol­ják szerte a világon. A brüsszeli világkiállításon nagydljat és aranyérmet nyert huszárdísze* Miska-kancsója, de jó hírnevet szerzett készítőjének az itóka- tartó, a pálinkásbutykos, a teás-r és a kávéskészletek sokasága is. Kántor Sándor alkotásai, népi szellemiben fogant új formái bi­zonyítják a legjobban, hogy a magyar népi iparművészeinek nemcsak múltja, Jelene, hanem jövője is van. A szép kiállítást májusig tekinthetik meg az ér­deklődőik. Ss. E. Egy ószláv kultikus lelet A régészek előtt isimert tény, hogy az NDK három északi me-, gyéjében egykor szláv települé­sek voltak. A nemzetközi szak­körökben is feltűnést keltett azonban hogy a Schwerin me­gyei Gross Rader,nbera nemrég egy IX. századi ószláv templom nyomaira bukkantak. Az archeo­lógia történetében első eset, hogy ószláv kultikus helyet si került 'feltárni és tudományosan meg­határozni. A Schwerin, Rostock és Neu- brandenburg megyék szláv tele­püléseire vonatkozó kutatásokat a Schwerin! régészeti intézet munkatársai végzik. Legújabb és legérdekesebb leletük az első ez­redév végéről származó ószláv templom, amely vár, templom és lakótelepüLéá együttesére utal. A templom 7,6 méter széles és 13 méter hosszú volt. A díszes töágyfapallók, amelyekből 53 ma­radt fenn a mocsaras talajban, bizonyítékai annak, hogy a vidék szláv lakói körében fejlett volt a famegmunkálás. A templom belsejében kélyheket és állati koponyákat találtak. Ezek közül egyes darabok szent relikviák, mások állatáldozat maradványai tehetnek. A szenzációs leletek feldolgozása folyik. (BUDA- PRESS-PANORAMA) Kálvária Vaszil Bikov nem egy novellá­ját választotta már a szovjet filmgyártás egy-egy film témá­jául. Larisza Sepityko most Szót- nyikov című elbeszéléséből ké­szített magas színvonalú, a drá­mai sűrítés lehetőségeivel bősé­gesen élő filmet. A Kálvária azok közé a há­borús filmek közé tartozik, ame­lyek a szovjet filmművészet leg­java erejét mutatják. Ha nem is éri el például azokat a magas­ságokat, melyeket az Emberi sors, vagy a Ballada a katonáról megközelített, de mind színészi játék, mind a rendezői munka az élenjárók közé sorolja. A történet ismert. Két végső­kig kimerült partizán minden irányból szorongatott társaik megsegítésére élelemért belopóz- kodlk egy faluba, s miközben küldetésük sikerrel jár, vissza­felé vezető útjukban a németek kezére esnek. A rendező tudatosan válasz­totta a fekete-fehér fényképezés lehetőségeit, a fény és árnyék • Képttnkön: Borisz Plotnyikov, a film egyik főszereplője. kemény ellentéteit, kontrasztjait, hogy ezzel is a drámai mélysé­gekre irányítsa a figyelmet. Az orosz táj látványosan szép, lí­rai elemei helyébe a vakító hó­mezőn vonuló katonák fekete árnyéka lép, a kitünően fényké­pezett közelképeken a dráma egyes mozzanatai az emberi ar­cokon játszódnák le. A legfőbb konfliktus egyéb­ként is az emberi lelkekben zajlik le. A nehéz helyzetekben felgyülemlő méreganyag az em­beri tudatban néha mindkét irányban ajtót nyit a cselekvés­nek. A hősies helytállás és a gyáva megfutamodás konfliktu­sainak kibontása teszi igazán felemelővé ezt a kitűnően rende­zett, jó színészeket foglalkoztató alkotást. A rendező mindvégig meg tud­ja tartani a drámai feszültségnek azt a magas hőfokát, amely át­süt már a film legelső jelenete­in is. Sőt, itt-ott fokozni is ké­pes, Talán néhány olyan mozza­nata van a filmnek, amelyben visszatér a szovjet filmművészet­re oly jellemző részletezés, az események és a vágások lassúbb tempója, egy-két mozzanat beál­lítása pedig színpadias és túlját­szott. Mindezek azonban nem vonnak le semmit e hallatlanul egységes szemléletű, kitűnő szí­nészi alakításokat felvonultató alkotás értékéből. A novella címadóját, Szót- nyikovot egy kitűnő szovjet szí­nész játssza, Borisz Plotnyikov. Ez az égő tekintetű, tragikus ar­cú fiatal színész egy-egy rezdü­lésével, tekintetével egész törté­neteket tud elmesélni. Társa, aki a harc továbbfolytatásának lehe­tősége érdekében a látszólagos árulás szégyenét vállalja, Vlagyi­mir Kosztyuhin játéka által vált igazán élővé. Mellettük a jó epi­zódalakítások egész sora szolgál­ja a film mondanivalóját. Larisza Sepitykónak eddig há­rom filmjét mutatták be hazánk­ban, közülük minden bizonnyal ez az alkotás a legérettebb, mert világosan mutatja a fiatal, tehet­séges rendező módszerbeli to­vábblépésének kétségtelen jeleit. Cs. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom