Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-22 / 45. szám

1978. február 22. « PETŐFI NEPE « 3 A diákok közhasznú foglalkoztatásának országos bevezetését javasolja az ÁIB , ' Megérett az országos bevezetésre az Állami Ifjúsági Bi­zottság határozata alapján indított kétéves kísérlet, amely szerint a VII—VIII. osztályos diákok, valamint a gimnazisták tanévenként 12 napot valamelyik ipari vagy mezőgazdasági üzemben közhasznú munkával töltenek. A társadalmi munkának ez a szervezett formája minden ko­rábbnál hatékonyaibbnaik bizo­nyult — állapította meg az ÁIB, az Oktatási és Munkaügyi Mi­nisztérium a Fejér megyében, Debrecenben és Budapesten 16 ezer általános iskolás, továbbá 13 ezer gimnáziumi tanuló mun­kára nevelésével kapcsolatos ta­pasztalatokat összegezve. Az 1975—76-os tanévtől 32 gimnázium és 202 általános isko­la kapcsolódott be a kísérletbe, s talált munkáltató partnerre 50 ipari, 129 mezőgazdasági üzem és 9 szolgáltató vállalat „szemé­lyében”. A kísérlet sikerében fontos szerepet játszott az a kö­rülmény, hogy az iskolák csak olyan munkalehetőségekkel éltek, amelyek a gyerekek életkorához igazított, s egyúttal társadalmi­lag hasznos termelőmunka vég­zésére adtak alkalmat. A kísérlet egyik legfőbb ered­ménye: az üzemi élet megismeré­sén és megszerettetésén kívül je­lentősen hozzásegítette a fiata­lokat a helyes pályaválasztáshoz, különféle szakmák megismerésé­hez. A szülők nagy többsége is hasznosnak, szükségesnek tartja e foglalkoztatást. A pedagógiai jelentősége sem elhanyagolható annak, hogy a tanulók a munkájukért járó fi­zetést közvetlenül kapják meg. Egyes helyeken órabérben, má­sutt teljesítménybérben fizették őket. A kísérlet második évében mind több vállalat helyezett súlyt arra, hogy rendszeresen ér­tékelje a végzett munkát, s a jobb teljesítményt megfelelően jutalmazza is. Az Állami Ifjúsági Bizottság megállapította: a tapasztalatok hasznosításával már az 1978—79- es tanévtől oélszerű a kísérlet országos bevezetése. Ez minde­nütt nagy körültekintést kíván. A megyei, fővárosi tanácsok fel­adata lesz, hogy azoknál a vál­lalatoknál, szövetkezeteknél, amelyeknél a tanulók munkájá­hoz szükséges feltételek biztosí­tottak — a társadalmi és tö­megszervezetekkel közösen — megszervezzék a közhasznú fog­lalkoztatást. Az oktatási minisz­ter gondoskodik majd arról, hogy a tantervek összhangba kerülje­nek a termelőmunkával. Az ÁIB felkérte a munkaügyi minisztert a diákok' bérezésének egységes rendezésére. Az egészségügyi és a munkaügyi miniszter — az életkori sajátosságok figyelembe­vételével — kidolgozza' a munka­végzés fiziológiai feltételrendsze­rét, s meghatározza a foglalkoz­tatásiba bevonható munkahelyek körét. Az ÁIB ajánlása: a diá­kok munkaideje általános, isko­lások esetében négy óra, gimná­ziumi tanulók körében — össz­hangban a Munka Törvény­könyvével — 6—8 óra legyen. Az iparban történő foglalkoztatás a mór meglevő iskolai, üzemi kap­csolatokra épüljön. A gyermekek munkavégzésének pozitív hatása ugyanis ott volt leginkább érez­hető, ahol az iskola és az üzem kapcsolata nem korlátozódott a 12 napi munkára, hanem kiegé­szült az „egy üzem — egy is­kola” mozgalom törekvéseivel, s a szocialista brigádok, az osz­tályközösségek, illetve az ifjúsá­gi szervezetek közvetlen kapcso­latokat ápoltak. (MTI) Külpolitikai fórum Ma reggeltől lehet kérdezni Külpolitikai fórumot sugároz szerdán este a televízió az 1-es műsorban. A fórumhoz szerdán reggel 10 órától kérdéseket lehet feltenni a 170-700-as számon. A választ adók a Magyar Rá­dió és a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói. Közülük töb­ben a fórumra érkeztek haza ál­lomáshelyükről: Brüsszelből Pol­gár Dénes, Kairóból K eresz ty András, Moszkvából Csók Ele­mér, Párizsból Hável József, Washingtonból Heltai András. Rajtuk kívül tévé-kapcsolat lé­tesül Varsóból Krassó Lászlóval, Berlinből Pintér Istvánnal, Bonn­ból Sándor Istvánná’. Rómából Siimó Endrével. Idegenforgalmi rekordév A világ minden tájáról érke­zett sok millió látogatóval ide­genforgalmi rekordévet zárt 1977-ben a Szovjetunió. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából az In- tuniszt utazási iroda 20 útvona­lon szervezett különféle társas­utazásokat, így a jubileumi ün­nepségek alatt 30 000 külföldi tu­rista 50 szovjet városba látoga­tott el. A Szovjetunió az idegen- forgalom nagyarányú fejlesztését tervezi: 1980-ig 150 országból 25 miilllió turistát várnak, és remél­hetőleg 18 millió szovjet állam­polgár utazik külföldre. Az In- turiszt 1980-ig 300 millió rubelt fordít új szállodák építésére, 40 000 új szállodai férőhelyet lé­tesít (BUDAPRESS) Több zöldségvetőmag A Vetőmag­termeltető és Értékesítő Vál­lalat termelési adatai jól tük­rözik a háztáji gazdaságok és kiskerttulaj­donosok zöld­ségtermeszté­si kedvének fo­kozását. A két évvel ezelőtti, huszonnyolc millió egység­áras tasakos ve­tőmag helyett az idén már több mint öt­venmilliót jut­tattak el febru­ár közepéig az ország négy- ezer-hatszáz árusítóhelyére. Képünkön: a félautomatika berendezés na­ponta mintegy harmincezer tasakot tölt. (MTI-fotó: Csikós Gábor felvétele —KS) Sötét az utca Idősebb kecskemétiek emlékez­nek rá: volt idő, amikor a fő­térről nyíló mellékutcák egyiké- ben-másikában már csak fütyö- részve merészelt gyalogosan köz­lekedni az ember. Még akkor is, ha tiszta volt a lelkiismerete. Hol osont, hol lopakodott, hol meg futóbajnok módján nekiru­gaszkodott, hogy faképnél hagyja aizt a titokzatos valakit, aki szin­te a sarkában — vagy még azon is innen — dübörgött. Míg végül rá nem jött, hogy a saját szív­dobogása kótog, s attól hiába menekül Féltünk na, ez az igazság. Hogy a csudába ne rettegtünk volna a sötét mellékutcákban! Hiszen annak idején is krimik „emlőiből” táplálkozott fantázi­áink, és a fekete kapualjakba éppúgy ránk leső banditákat képzeltünk, mint a fatörzsék mö­gé. Még a neszezést is tisztán hallottuk, pláne, hogy lélegzet­visszafojtva húztuk a csíkot — minél távolabb. „Ahá, most húz­za elő a kést, netán a hangtom­pítás stukkert!” Otthon vettük aztán észre, hogy a vésztjósló zörejecskék „gyümölcse” ingünkön vagy za­kónkon pecsétlik — ártatlan ma­dárkák álmából alábocsátott üd­vözletként. Azért akadtak, akik ama mel­lékutcákon ennél rosszabbul is jártak, és vérző homlokkal, sze­mük körül monoklival botladoz­tak e.1 kivilágított fertályra!. Gondolom, kitalálták már, hogy arra a korra célzok, midőn biz’ elég mostoha volt a közvi­lágítás Kecskemét egyes negye­deiben, még a városközpontba számító kisebb utcákban is. Em­lékszem, igen-igen szurtyongai- ták akkoron az olvasók a Pető­fi Népét is: miért nem teszi már 6zóvá erélyesebben ezt az álla­potot? Nos — többször nekidu- ráltuk magunkat — váltott új­ságírókkal s váltott műfajú cik­kekkel egyaránt. Máig is felem­legetjük magunk közt egyik ide­ges, volt városatya élőszóban ki­nyilvánított véleményét — a közvéleményre: „Hogyne, majd díszkivilágítást rendezünk este tízkor is ... Drága pénzért, an­nak a néhány lumpen alaknak a kedvéért, aki ilyen későn is az utcán settenkedik!” No de> átvészeltük azokat a sejtelmes, kecskeméti éjsötéteket. Segített persze az a magasságos menmybéli is, mert ciklikusan gondoskodott holdvilágról, s ab­ból esett néhány sugár a világ­talan utcákra is. Hacsak nem volt borús az ég. Magánbeszélge­• • • téseiinken pedig az előidőfcből összekeresett példázatokkal tar­tottuk a lelket egymásban. Hogy — ugyecsak, a neonvilágítás ko­rában sincs új a nap alatt. Mert például Pest városában már 1715-ben ilyen rendeletet hoztak: „Esti harangozás után nyáron 9, télen pedig 8 órán túl senki kocsmában, vendéglőben vagy aiz Utcán ne találtassék, mert kü­lönben az ilyenek haladéktalanul bekísértetnek, és irgalmatlanul megbüntettnek. Aki pedig éjsza­ka lenne kénytelen hazamenni, annak megparancsol tátik, hogy égő gyertya vagy lámpa nélkül ne találtassék, hanem alkalmaz­kodjon mindenki a parancshoz, és óvakodjék a büntetéstől!” Lett is olyan parázs vita ilyen „történelmietlen” párhuzam miatt, hogy szenvedélyünk tüzével akár a szóban forgó mellékutcákat is ki lehetett volna világítani. Hogy tudniillik a XVIII. század elején érthető volt az ilyen hangvéte­lű Ukáz. Egyre célszerűbbé, szük­ségesebbé vált a városok, na­gyabb települések kivilágítása Ugyanakkor — a gyertya igen drága, közvilágításra való fel­használása megengedhetetlen lu­xus lett volna. A petróleum- lámpa meghonosítása egyelőre még a XIX. század méhében szunnyadt. Legkifizetődőbb az oiajmécses maradt, amelyet fém­ből és üvegből készült védőbur­kolatban, tokokban helyeztek el, és falra vagy faoszlopra szerel­tek — a főbb útvonalakon. Eze­ket nevezték laternáknak. (Ku­tatókra vár annak felderítése, élt-e már akkoriban a szóvicc: „Ne keverjük össze a laternát a latrinával!” ?) — De hát e jószándékú jószá­gok imbolygó lángja alatt in­kább csak tapogatózni lehetett! — szánta a kor emberét egyi­künk. Mire a másik rá vágta. — Szívesen eltapogatóznék én laterna alatt is, ha legalább ez lenne — semmi helyett — a kecskeméti városközpont vaksi szögleteiben. — A világítástechnika mai fejlettségi fokán te is igazán megtehetnód, hogy biztonság okáért tokos lámpával, azaz gyertyával vagy mécsessel rónád a megyeszékhely sikátorait. Per­sze, ha tisztes szándékkal kelsz útra Nos, eme óhatatlan személyes­kedések velejártak a termékeny fejtegetésekkel. Valakiben fel­ötlött, hogy az utcai világítás forradalmasítását az üvegkémény, azaz a láng fölé helyezett cilin­der jelentette. Habár a XVIII. század küszöbén találkozott ez­zel az emberiség, az még min­dig nem a petróleumlámpa „ké­ménye” volt. — Ne marháskodjunk már! — kelt ki magából a következő okos koLtógáink. — Világítás-far - radailimasítás cilinderrel... Hát még mit nem?! Akkor Murdock William skót származású mérnök találmánya 1803-ban csak afféle „reform” volt? Gőzgépszakértő­• Itt még a körforgalom is „világit”, de kintebb már... (Pásztor Zoltán felvétele) je volt az akkori időknek, és ki­dolgozta a világítógáz nagyipari termelésén alapuló gázvilágítást. Folyt az áldásos ki-mit-tud? a világítás fejlődéséről s mind e szellemi tusa élesztője a kecske­méti közvilágítás egy-egy sötét- faltja volt A gázvilágítás eszünkbe jut­tatta, hogy sok más technikai új­donság között — ezt már 1815- ben, Angliában jártakor megis­merte a 24 éves Széchenyi Ist­ván. (A Petőfi Népében „elme­séltük”, milyen kalandos úton sikerült a „gőzgépmodellt” haza­lopnia.) Nagycenki kastélyába be is vezettette a gázvilágítást. Amikor Deák Ferenc vezetésé­vel, 1840. augusztus 20-ára, az országgyűlés küldöttsége Cenkre érkezett István-napi köszöntésre, „már gázlámpák világították meg a kastélyt”. A gázház a kastélytól keletre emelkedett. Erősen elferdült, hengeres kémé­nye ma is áll, a kertészház szomszédságában. Feltehetően eb­ben a gázházban volt Magyaror­szág első gázgyára, amely az el­ső világháború végéig működött. Jókai Mór a Nemzeti Színház megnyitásakor, 1837-ben találko­zott a gázlámpával, öt másképp érintette az élmény, mint Szé­chenyit. A majdani nagy mese­mondó nem is annyira a gázlám­pa fényére, mint inkább „ápo- rodótt szavanyúkáposzta-szagára” figyelt fel. Talán azért, mert képzelőereje már akkor túlröpítette e kora­beli újdonságon — és javában a „jövő század” technikai beren­dezkedése körül járt. Esetleg már a megnyitó ünnepség unal­mas negyedórái alatt feltámadt benne az ifjonti hév: „Hej, ha egyszer nagy leszek, írok egy iz­galmas mesét. Arról, hogy a jö­vő században a városok mellék­utcáin is kifogástalan lesz a köz­világítás ...” * És tényleg ez irányba tendált az elektrotechnika is. Ám nem minden zökkenő nélkül. Amikor például Ada városatyái 1896-ban a villany bevezetését latolgatták, végül is ilyen érveléssel vetet­ték el: „Becsületes embereknek este otthon a helyük, a becste­leneknek pedig este célszerűbb sötétben bujkálni.” Hasonlóan vélekedtek a kanizsaiak is... Mondom — a múlt század végén. Jókai se gondolta, hogy ilyen nézet hullámrezgései még a XX. század utolsó negyedére is át­terjednek. Hja — részletekben a zseniális mesemondók is téved­hetnek. Tóth István Az ötvenedik művelődési ház Alig néhány esztendeje, hogy az első művelődési ház megkezdte te­vékenységét Holguinban, Kuba keleti tarto­mányálban. A tömegkultúra e központjai azóta már az egész országban megtalálhatók. Tavaly avatták fel ünnepélyes külsősé­gek között az ötvenedik művelő­dési házat. Az év végén pedig a művelődésügyi minisztérium il­letékes osztálya tanácskozást hí­vott össze Havannába e házak tevékenységéről. Ez a megbeszélés a tapaszta­latcsere fórumává változott Ki­tűnt az is, hogy a gyakorlatban bevált az az intézkedés, hogy a művelődési házak igazgatóit mindenütt a néphatalom helyi szervei nevezzék ki jól képzett ottani kultúrmunkásokból. A mű­velődési hiázak vezetői így va­lóban jól ismerik a gondjaikra bízott terület hagyományait és adottságait. Egyes helyeken, ahol a népművészeteknek erős hagyo­mányai vannak, az igazgatók el­sősorban ezek továbbfejlesztésére összpontosítják az erőfeszítéseket. Olyan képzőművészeti köröket szerveznek, melyek tevékenysé­gét országos hírű művészek pat­ronálják. A havannai egyetem képzőművészeti fakultásának egy-egy professzora időről időre vidékre látogat, hogy tanácsaival, útmutatásaival segítse a népi festők és szobrászok munkáját. Műveikből vándorkiállításokat szerveznek és ezek színhelye a többi művelődési ház. Tervbe vették azt is, hogy a művelődé­si házak legkiválóbb művészei­nek munkáiból mozgó kiálh'tást rendeznek, s a vasúti kocsikban elhelyezett művészeti anyagot országjáró utakra irányítják. Másutt a műkedvelő színját­szás a helyiek erős oldala, s a művelődési házak igazgatói köz­ponti segítséggel elsősorban ezt fejlesztik. Egyes ilyen intézmé­nyeknek már országosan is is­mert színjátszó csoportjai van­nak. Isimét más helyeiken pedig a műkedvelő zenekarok és ének­karok a helyi foklór zenekincs feldolgozásálban olyan kiemelke­dő eredményt érték el, hogy a rádió- és televíziós szereplésire is gyakran kérik fel őket. Az 50 művelődési ház mindegyikének kiterjedt sportszakosztályai is vannak és ezek országosan is összemérik erőiket. A közoktatás állandó, gyors ütemű fejlesztése is az egyik leg­fontosabbnak tekintett tevékeny­ség a forradalmi Kubában. A szigetországban', amely korábban arról is hírhedt volt, hogy azok közé tartozott La tin-Ameri kában, ahol a legmagasabb az analfabé­ták száma, rövid idő alatt töme­ges felnőtt-tanfolyamok szervezé­sével emberek százezreit tanítot­ták meg írásra-oivasásra. Megszűnt már az, a forradalom előtti időkre annyira jellemző helyzet, hogy a gyerekek az ál­talános iskola néhány alsó osz­tályának elvégzése után abba­hagyják a tanulást és kenyér­kereső tevékenység után néznek. Kubában hat osztályos az általá­nos iskola. Legutóbb Fidel Cast­ro a nemzetgyűlésben elmondott beszédében büszkén közölhette: 1978-ban 270 ezer fiatal végzi el az általános iskola hatodik osz­tályát Ez pedig azt jelenti, hogy a hat évvel ezelőtt beiratkozott 284 ezer tanulóból csak 14 ezer morzsolódott le, maradt ki az általános iskolából. A cél egyébként az, hogy mi­nél több fiatal tanuljon tovább a középiskolákban. Ebben is nagy sikereket értek el az el­múlt esztendőkben. 1975-ben ösz- szesen 590 ezer diák tanult Ku­ba középiskoláiban. Az idén szeptemberben pedig már majd kétszer annyian, 1 millió 50 ez­ren vesznek részt a középfokú Oktatásiban. Ennyi diák tovább­tanulását eredetileg csak 1980-ra tervezték, hiszen meg kellett te­remteni ennek anyagi feltételeit, új is kólákra, tanárokra és tan­szerekre volt szükség. A tanár­képzési program túlteljesítésével sikerült biztosítani a megfelelő számú oktatógárdát, s a tan­könyvellátási gondokra is sike­rült áthidaló megoldásokat ta­lálni. Az egyetemi és főiskolai hall­gatók száma is jelentősen emel­kedett az elmúlt években. Az idén 140 ezerre emelkedik a ku­bai felsőoktatási intézményekben tanulók száma és ez meghaladja aiz 1980-ra tervezett előirányza­tot. Hogyan érheti el Kuba ezeket a kiemelkedő oktatási és népmű­velési eredményeket, amelyek rendkívüli hatást tesznek Latin- Amerika, a fejlődő világ más or­szágaira? Mint Fidel Castro rá­mutatott: az ország szocialista fejlődése biztosítja ezt a gyors haladást a kulturális felemelke­désben is. Nemrég fogadták el a szigetország 1978. évi költségve­tését a nemzetgyűlésben. A szigetország állami költség- vetésének számai magukért be­szélnek: közoktatásra, népműve­lésre és közegészségügyre 2,68 milliárd pesót fordítanak, ezzel szemben a honvédelem és a bel­ső rendfenntartó erők együttes kiadása ennek kevesebb, mint egy harmada, 784 millió pesó. Arkus István (Vége.) KUBA — 1978 Szagojan építész remeke Garnyiban A Szovjetunió nagyszerű kul­turális értékek őrzője. Az or­szágban több mint 150 ezer épí- tőművészeti, művészeti emlék, értékes múzeumi gyűjtemény ta­lálható. A fiatal szovjet köztársaság már megalakulásainak első évé­ben védettnek nyilvánította a kulturális és történelmi értéke­ket. 1977 márciusában lépett élet­be az új műemlékvédelmi tör­vény. A Szovjetunió új alkotmá­nyában külön cikkely foglalkozik a kulturális örökség védelmével, amely többek között kimondja: „Az állam gondoskodik a szel­lemi értékek védelméről és nö­veléséről, széles körű felhaszná­lásukról, hogy ezzel emelje a szovjet emberek kulturális szín­vonalát”. Az ősi városokhoz, múzeumok­hoz, szabadtéri múzeumokhoz és történelmi emlékművekhez több ezer turistaút vezet. Az ország­ban több mint 70 restaurátor- ríiűhely és intézet foglalkozik a műemlékek védelmével és tanul­mányozásával. Jerevántól 27 kilométerre, Gar- nyi faluban található az időszá­mításunk utáni első évszázadban épült, a hellén kultúrát őrző, nagyszerű örmény templom, • Helyreállították az i. sz. elfő században épült örmény templo­mot. melynek leírásával a római tör­ténész, Tacitus munkáiban is ta­lálkozhatunk. Az épület húsz év­százados fennállása alatt sok megpróbáltatáson ment keresztül. Számos alkalommal lerombolták, majd újra felépítették. Legutóbb a perzsák ellen, 300 évvel ez­előtt vívott háborúban kapott súlyos sérüléseket, majd az ezt követő földrengéskor teljesen rombadőlt. 1966-ban megkezdték az ősi templom restaurálását A mun­kákat Alekszandír Szagojan épí­tész vezette. A restaurátorok tízéves munkával a szó szoros értelmében darabonként rakták össze a templomot Az épület te­tejét 24 oszlop tartja, bejáratá­hoz kilenc széles kőlépcső ve­zet A templomhoz mindig sok lá­togató érkezik: a környező fal­vak és városok lakói, szovjet és külföldi turisták jönnek, hogy gyönyörködjenek az antik ör­mény kultúra nagyszerű emlék­művében. (APN—KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom