Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

i 1978. február 21. • PETŐFI NÉPE • 5 ÍRÓ—OLVASÓ TALÁLKOZÓ, ÜZEMI ÉS KÜLTERÜLETI KÖNYVVÁSÁR Mezőgazdasági könyvhónap Az idei könyvhónapon az elmúlt évekénél gazdagabb választék varjú a vásárlókat. A kiadók öt­ven műveit. több. mint 500 ezer példányban jelentettek meg. A kecskeméti Katona József Köny­vesbolt polcain is megtalálhatók a nagyüzemek és a háztáji gazda­ságok részére a legújabb kiad­ványok. Naponta sok vásárló ke­resi fel az üzletet. Találkoztam egy Izsáki lakossal, akit a szom­szédja kért meg, vásároljon szá­mára a h'idegfűtésű fóliasátorról szóló könyvet, E témáról a Pe­tőfi Népe Házunk tája rovatában is olvasott. A cikk keltette fel az érdeklődésiéit az új eljárás iránt, Dakócsi László főkertész a ke­celi Szőlőfürt Szakszövetkezetből utazott Kecskemétre, hogy meg­vásárolhassa Sárközi Péternek A rendszerszemléletű módszerek a mezőgazdaságban című könyvét, amiből többet rakott a kosárba, mondván, visz belőle a kollégák­nál: is. A sok könyv mellett vá­sárolt egy agrometeorológiáról szóló szakkönyvet. Az üzlet igazgatójától, Gebeiné Miklós Erzsébettől kérdezem, elé- gcdett-e a forgalommal? — Nagyon sokan érdeklődnek a mezőgazdasági szakkönyvek iránt. Legkeresettebb a dr. Balázs Sán­dor—dr. Fllius István szerzőpár által írt Zöldségtermesztés a há­zikertben című könyv. Ebből mintegy háromszáz fogyott el ed­dig. de az átdolgozott, bővített ki­adásban megjelent Virágoskert, pihenőkert című könyvből is el­vittek már vagy százat. Könyveket azonban nemcsak itt a. boltban lehet vásárolni. A kecskeméti Tudomány és Tech­nika Házában, a lajosmizsei Al­ma virág Szakszövetkezetben egész februárban helyi árusítást szer­veztünk. Egyhetes árusítást tar­tottunk a kecskeméti vasútállo­máson is. Az Országos Szőíészeti Bocsájt vagy bocsát • Naponta sokan megállnak a kecskeméti Katona József Könyves­bolt kirakata előtt, hogy szemligyre vegyék a mezőgazdasági szak­könyveket. és Borászati Kutató Intézetben Katonatelepen, a Helvéciái Állami Gazdaságban tartott szakmai elő­adásokat szintén könyvvásárlás­sal kötöttük össze. Február 22-én az Izsáki Egyesült Sárfehér Ter­melőszövetkezetben megrendezés­re kerülő szakíró—olvasó talál­kozóra is elvisszük a könyveinket. Az előző évek gyakorlatát követ­• Dell Zsuzsanna Igazgatóhelyettes kirakatrendezés közben. • Jobbra: az üzletben külön polcon helyezték el a mezőgazdasági szakirodalmat, hogy a vásárló köny- nyebben megtalálja a számára leginkább megfele­lőt. (Tóth Sándor felvételei) \ I NDÍX.Í INK VOLT: Brigitte Soubeyran ve az idén 16 olyan helyre juttat­juk el a szakirodalmat, ahol nincs a közelben könyvesbolt. — Mekkora az üzlet könyvállo­mánya? — Csaknem 4 millió forint ér­tékű, aminek 20 százalékát mint­egy háromszázféle mezőgazdasági szakkönyv teszi ki. Ezekről úgy­nevezett készlettájékoztatát készí­tettünk. amit szétküldtünk a me­gye mezőgazdasági nagyüzemei­nek. Felkértük a gazdaságokat, nézzék át könyvtáraikat, és ame­lyik mű hiányzik, nálunk megvá­sárolhatják. A Bácsalmási Állami Gazdaság a jegyzékre reagálva 16 ezer forint értékű könyvet vitt el, amit bizománybán árusítanak, So­kat segít a terjesztésben a Zöld­ségtermesztési Kutató Intézet ve­zető könyvtárosa, Kerekes Magda, aki majdnem minden szakmai ta­nácskozásra magával viszi a könyvjegyzéket. Tájékoztatja az érdeklődőket a legújabb kiadvá­nyokról. — Valamennyi mezőgazdasági szakkönyv kapható? — Már eliögyott az Almater­mesztés a házikertben című — mondta Dell Zsuzsanna Igazgató- helyettes. — Ez azonban csak időszakos hiány, mert utánrende- lésre gyorsan megküldik a kért műveket. B. Z. Néhány adat a lengyel közművelődésről ■ IHSiSli Már percek öba a Megyei Művelődést Központ mű­vészklubjá- ban Idézik a friss élményt a Macskajáték utáni beszélge­tésre meghívot­tak, amikor Brigitte Sou- beyran csatla­kozik a társa­sághoz. A sze­replőkhöz ve­zetett első útja. Együtt dolgoz­tak hetekig, il­lő, természetes számára, hogy elsőként gratulál­jon a jó teljesítményhez. Ahogy elnézem: már megbeszélték az előadás tanulságait elemző össze­jövetel idejét A mindig jobb'at akarók közé tartozik, a teremtő nyugtalanság hajtja ösztönzi. Szinte észrevétlenül lépett be, mégis kis kör képződött körülöt­te. Nyúlánk, karcsú, csupa ideg, csupa roibbanékonyság asszony. Mondulatai, szavai furcsamód ko­mótosan kiszámítottak, tempósak; szemei jelzik a szüntelen fogé­konyságot, fokozott szellemi ké­szenlétet. Hibátlan artikulációval beszél németül, pedig felnőttként tanul­ta ezt a nyelvet. Párizsból hívta Berlinbe Benno Besson, Brecht híres tanítványa. (A klasszikus vígjátékok kiváló rendezője Svájcból települt a Német De­mokratikus Köztársaságba.) Szí­vesen válaszol kérdéseimre. — Hogyan talált 1974-ben a Macskajátékra, miért vállalkozott arra, hogy Berlinben megrendez­ze? — KedveLtek a nálunk rende­zett nemzeti hetek, segítik a ba­ráti népek kölcsönös Ismerkedé­sét. A ml színházunk, a Volks­bühne azt a feladatot kapta, hogy magyar műveket mutasson be. Tá­jékozódtunk, elutaztunk Buda­pestre, felfigyeltünk Örkény mo­dern játékaira., Hazatérve az igaz­gatóság elhatározta; a Jobb meg­ismertetés érdekében két örkény- művet mutat be a színház, a Tótékat és a Macskajátékot. Egy- e*y rendezői csoport foglakozottá két tragikomédiával. Mégegyszer Magyarországra utaztunk, Szemé­lyesen tisztáztuk, amit nem ér­tettünk pontosan, — Miért tekinti — mint hal­lottam, mint a rendezésből Is ki­; * * Lengyelországban 52 700 könyv­tár működik. Ez a szám 1960-hoz képest 7900-as növekedést jelent. A könyvtári kötetek száma ugyanebben az időszakban 31,1 millióról 73,9 millióra, az olvasó­ké pedig 3 587 000-ről 7 126 000-re növekedett. A színházak is szaporodtak: 86-ról 97-re, közöttük a drámai színházak száma 65-ről 72-re nőtt. Az elmúlt évben Lengyelország­ban 10 opera, 9 operettszínház és 19 nagy szimfonikus zenekar mű­ködött. A színházi előadások szá­ma elérte a 29 ezret, melyeket 9 $95 000 néző tekintett meg. A 2000 operai előadásnak 1,5 millió nézője volt. A hangversenyeken egymillióan jelentek meg. A háborús pusztítások ellenére az országban 35,789 műemléket tartanak nyilván. Az 1960—75-ös időszakban a müzéúmok* szánta 185-ről 364-re emelkedett. Ezek közül 316 állami, a többi különbö­ző társadalmi szervezetek irányí­tása alatt működik, ezenkívül több tájmúzeum is található,. Lengyelországban 87 napilap és 2920 különböző folyóirat és pe­riodikus kiadvány jelenik meg. A napilapok egyszeri összpéldány- száma eléri a 10,3 milliót, o folyó­iratoké pedig a 31,2 milliót. Ti­zenöt évvel ezelőtt 53 napilap 5,5 millió példányszámban, 935 pe­riodikus kiadvány pedig 16 mil­lió példányszámban jelent meg. A rádió-előfizetők száma ezer főre számítva: az 1960. évi 176-ról 1975-re 238-ra növekedett, a te­levízió-előfizetőké pedig 14-ről 189-re. (BUDAPRESS — INTER- PRESS) Nyelvünk tőváltozatokban na­gyon gazdag. Némely szónak két, sőt több változata Is lehet. Néha helyesírási változatról van szó: a helyesírási szabályzat csak a köz­nyelvi változatot engedi meg, a népnyelvl változatot meg sem ta­láljuk a Helyesírási tanácsadó szótárban. A régebbi költőket, írókat olvasók .elavuló vagy már egészen elavult ragozott alakokat olvashatnak. Azt mondhatjuk, hogy szinte a szemünk láttára, illetve a fülünk hallatára avulnak el egyes ragozott alakok. Van, amikor tetszés szerint választha­tunk két vagy több változat kö­zül. A legérdekesebb tőváltozatok azok, amelyeknek külön jelenté­sük fejlődőt ki. Ez a jelentésár­nyalatra töfekvés a nyelv termé­szetes fejlődésével, a kifejezés tu­datos gazdagításával függ össze. Ezekkel a változatokkal tehát mindenképpen érdemes foglakoz­ni, ha magyarosan, nyelvünk szellemében akarjuk kifejezni gondolatainkat. A címben levő kettősség elgon­dolkoztató. Helyesírási szabályza­tunk csak a bocsát alakot ismeri el köznyelvinek (pl. megbocsát, rendelkezésünkre bocsát), a mási­kat (boosájt) tájnyelvi szónak mi­nősíti. Es mégis állandóan csak a bocsájt alakot halljuk és olvas­suk. Helyesírásunk közelgő ter­vezett változtatásában feltétlenül figyelembe kell venni, hogy ezt a furcsa helyzetet kiküszöböljük. Némely Ige kettős változata közül szabályzatunk csak az el­sőt fogadja el, mivel a másik ré­giesnek és táj nyelvinek minősül. Ilyenek: ad — ád, hagy — hágy, kel — kél, Lesz — l^zen, vesz — vészén, megy — megyen, tesz — teszen. Visszaható igéinknek van egy csoportjuk, amely egyaránt vég­ződhet -ódzUc/ődzik, illetve ózikfőzik képzőre. Nyelvi szem­pontból bármelyik változat hasz­nálható, a második változat talán kissé választékosabb, simább hangzású. Egyébként csak beideg­ződés szerint érzünk köztük kü­lönbséget, és hol az egyik, hol a második változatot használják. Jómagam Is ezt teszem: váloga­tok közöttük. Tehát egyrészt aka- rádzik, lopódzik, másrészt hall- gatóziJc, rángatózik. A -v tövű igék közül a hiú, szív, vív, óv mellett találhatunk ma már régiesnek ható rövídebb alakokat Is: hí, szí, vi, ó. Az el­ső három ma már régies és né­pies. Arany János használta őket („De ki vina (ma: vívna) bajt az égi háborúval?”,, Hogy vitt (ma: vívott) ezerekkel, hogy vitt egye. dűl” „A széliül is ó (ma: óv.”) Közülük az ó már nem Is talál­ható a helyesírási szabályzatban, hiszen csak néhány alakja szá­mít ma már köznyelvinek. Pl. óva Int, óhatatlantul). Nagyon érdekes a gyerek — gyermek szópár használata is. Evvel érdemes behatóbban fog­lalkozni. Általában egyaránt használható: gyerekfejjel vagy gyermekfejjel, gyerekholmi vagy gyermekholmi. Használatuk azon­ban néha megkötött, de nyelv­művelésünk ajánlata sem egyön­tetű. Azt jegyezzük meg, hogy a gyerek használata általánosabb, a gyermek szó pedig nagyobb ér­zelmi töltésű. Az első változatra jegyezzük meg a következő pél­dákat! Gyerek vagy te ahhoz. Ne légy gyerek! Gyerekember, gyerekeskedik, ez csak gyerekség. Néhány szólásunk is ebben a változatban állandósult: Meghalt a gyerek, oda a komaság. Nevén nevezi a gyereket. Egy új tudo­mányágról, amely még nincs ki­fejlődve, azt mondjuk, hogy gye­rekcipőben jár. Néha pedig inkább a második változat járja: gyermekáldás (a gyerekáldés azt jelentheti, hogy valamit a gyerek megáld), gyer­mekbetegség, -orvos, -gondozónő, -gyógyász, -ifjú, -lélektan. Gye­rekorvosnak legfeljebb egy na­gyon-nagyon fiatal orvost nevez­hetünk. Feltétlenül tegyünk különbsé­get a gyermekjáték (a gyerme­keknek vett játék) és az „ez csak gyerekjáték" szólás között. Ha­sonlóan meg kell különböztetni a gyerekágyat (gyerek alszik ben­ne) és a szülő nő gyermekágyát. Nem feledkezhetünk meg sza­vaink e—ö hangváltozásáról sem. Néhány közismert példa: fel — föl, felesleges — fölösleges, fel­jebb — följebb, seper — söpör. Néha nem árt túllépni a nyelv­járási határokat sem. Mert pl. a csendháboritás szinte hivatalos szó lett, így ritka a csöndhábo- rítás. Az orvosok adott esetben cseppfertőzésről beszélnek. A csöpp fertőzés legfeljebb nagyon kisfokú fertőzést jelenthetne. A könnycsepp helyett se mondunk ma már könnycsöppet, hogy ne ismétlődjön az ö hang. A fenn- költ és a fennsík Is elég szokatlan fönnkött és fönnsík változatban. De ne hagyjunk el egy nagyon jellemző példát! Szeget vagy szö­get verünk a falba, ha valamilyen tárgyat, sőt esetleg meggyőződé­sünket akarjuk ráakasztanl. A szólásokban Is mindkét változat hallható: Kibújik a szög (szeg) a zsákból. Szöget (szeget) ütött a fejébe. Néha csak az e-s változat használatos: szegecs, szegecsel. De, korán kifejlődtek o-s alakban ar mértani szakszavak: háromszög, szögmérő. A mértani szakszavak hatására beszélünk szöges ellentét^ ről. A szögesdrót Is mér-már gya­koribb a szegesdrótnál. Szögletes modorról la szó lehet. A sport­nyelv Is az ö-s alakokat hasz­nálja: szöglet, -rúgás, -zászló. Ez a szeg szög az alapja Szeged ne­vének Is (a Tisza—Maros szögé­re utalva). A szóvégi -d nem azo­nos a régen nagyon gyakori ki­csinyítő képzővel (pl. Árpád), ha. nem annak ma már földrajzlnév- képzős változata. A szeg szög szótól meg kell kü­lönböztetni a csak szeg alakban használatos földrajzi területnevet (főképpen falurészek nevét). Pl. ailszeg, felszeg, hátszeg. Család­névalakban Is találkozunk vele (Alszegi). Ma már leggyakoribb használt alakja a Szegről-végről atyafiak vagyunk szólás. Kiss István tűnik — fontosnak, időszerűnek a Macskajátékot? — Mindenkit érdekel az öreg­ség, ez ragadott meg először. Itt nagyobb szerepet kapnak az idő­sek, mint nálunk, következéskép­pen itt másként hatott a mon­dandó is. Az NDK-ban eltérően fogadták Örkény színdarabját Voltak lelkesedők és teljesen el- zárkózók, ki hogyan találta meg a megértés kulcsát. Érdekes, hogy a harminc-negyven évesekre ha­tott a legkevésbé, a fiatalokra és a korosabbakra annál inkább. Hallottam, hogy a mű hatására többen azonnal felkeresték évek óta nem látott szüleiket. De azt hiszem, hiba lenne ha csak az öregedés problémájára szűkíte­nénk a Macskajátékot. Sajnálatos, hogy a modern, elsősorban a fo­gyasztói társadalomban egyre ke­vesebb fiatalnak jut ideje a já­tékra. A megtartó játékért érvel Örkény! — A rendezés során gondolt-e arra, hogy elsősorban falvakban, kisebb városokban játszik a Nép­színház? — Tudom, más a falusi közön­ség, de elsősorban saját gondola­taimat akartam kifejezni. Termé­szetesen a díszietezésnél, a játék­tér kialakításánál számoltam az adottságokkal, de úgy gondolom nem lehet lényeges különbség a városi és falusi színházkedvelők között, Itt Is, ott Is utat talál hoz­zájuk az Igaz szó. Erről az Érden tartott nyilvá­nos főpróbát követő beszélgeté­sen magam Is meggyőződtem. Készülődnek a többiek, mennem kell; búcsúzzunk. Hadd köszön­jem ezúton is a szíves vendéglá­tást, a kitüntető figyelmet, hadd gratuláljak ehhez a gyönyörű mű­velődési Intézményhez. H. N. ABODY BÉLA: Csoda a bútorokkal Oor került a bútorokra is, lé- ^ vén ezerkilencszázharminc- kettő, sokat mondó dátum. Először egy féllábú férfi érke­zett, fején akkora lyuk, hogy ki­sebbfajta húsvéti tojás fészkéül szolgálhatott volna. — Melyik az? kérdezte. — Sietek, autóval va­gyok. Gyula leültette, cigarettával kí­nálta, borral Is. Fél litert vett a sarkon. Maxhoffertől, elengedhe­tetlen befektetésnek vélte. Majd vérbe borul a vevő szeme, gondol­ta, a bútorok bűvös színhatások sugárzásába kerülnek, jobbra ér­demes lelkűk integet a lepattog- zott politúr mögül. Dadogni kezd, és azt mondja, hogy azonnal meg>- vesz mindent, csak adják! Másképpen alakult, A férfi — nepper lehetett — szakszavakat mormolt, botját az asztalnak tá- masztotta, Csak annyit mondott — kopott ez, kedves úr. Kopott, ez az Igazság. Kell nyolcvan? Nem kellett a nyolcvan, A sán­ta elment. — Meg fogja bánni — mondta. Kvázi — ezt Is mondta még, Miért? A második jelölt kövér nő volt, zöld lódenkabátban. Ez már az első szobában gyalázni kezdte a szekrényt. — Mert mit érhet egy ilyen, kérdem én? — mondta két­szer is. — Azt hiszik, valami is­tentudja milyen érték, aztán az ember feljön hiába. Hetvenöt, fil­lérei sem több. Figyelte a távozó nőt. A sarkon a sánta férfi várta, együtt men­tek el. Gyula rövid gondolkozás után mindent megértett, elkomo­rult, szipkáját rágta. — Hagyjál — mondta a feleségének. — Nem adjuk el, és kész. Nem szívesen tartom polcon a ruhámat. Ebből végtelennek ígérkező pár­beszéd kezdődött, először csak a szavak veszélytelen, formájukkal kacérkodó csobogása, utóbb szé­lesebb medret mosó hömpölygés, majd áradás. Szerencse, hogy újabb csöngetés szakította félbe. — Tessék — mondta Gyula ba­rátságtalanul. Tdősebb asszony állt az aj- tóban, ősz haján szerény, de ízléses kalapka, kezében feke­te retlkül. Sötétkék kabátja némi méltóságba fogta a látványt, s egy világoskék, mintás selyemsálon pihent meg a szem. — A szekrény ügyében, ha szí­veskednék ,.. Tudniillik — ma­gyarázta —, nagyon kellene a szekrény. Meg az a többi bútor Is, amit a hirdetésben tetszett Írni. Ha láthatnám .,. Gyula bevezette, — Nagyon szép — mondta az asszony, — Igazán nagyon szép. Látom, hogy jó állapotba!) van. Ha szabadna az árát? — Száznegyven — mondta Gyu< la. — Nem több, nem kevesebb. Már voltak itt érdeklődni. — Már voltak? — aggódott a hölgy. — De azért, ugye, még nem adták el? Pesterzsébetről jöttem, nem szeretnék hiába járni. — Száznegyven? — tette hoz­zá, kissé szórakozottan. — Nem sok. Igazán nem sok. Esetleg, ha a többit is vinném, kapok, ugye, valami engedményt? Mert az em­ber úgy van, hogy venne, csak hát... ✓~Jyula megmutatta a „többi bútort” is. Ezeket szemér­mét legyűrve; maga sem gondol­ta komolyan, hogy vevő akadna rájuk. Egy formás gramofon­szekrény, készülék nélkül. — Va­lami tartónak lehet használni — mondta. — Átalakítják és kész. — Volt még egy forgatható, de sebzett, trottyos könyvállvány, harmonikázó polcokkal, két szék, kibuggyant belük a padlót simo­gatta, s egy kiszámíthatatlan ren­deltetésű lépcsőszerű haboskőris állvány. — A faanyag miatt — magyarázta. A hölgy úhítatosan bólogatott. — Nagyon szép — mondta. — Megmondom őszintén, mind kelle­ne, Erre nekem szükségem van mindre. Ha meg tudunk egyezni. Megegyeztek, Gyula öt pengőt engedett a szekrényből, a többit harminc-negyven pengős átlaggal Illette. — A lépcső ráadás — mondta, — Ha mind el tetszik vinni. — Köszönöm — mondta a ve- vő. — Nagyon örülök. Igazán, na­gyon örülök. Holnap jövök a pénz­zel és a szállítókkal. Melegen búcsúztak, az előszo­bában beszélgettek is, családról, erről-arról. A fiam mérnök — mondta a hölgy. — Azoknak síhcs könnyű dolguk, a rajzoknál én is segítek. Megérdemlik ezek a gyerekek, hogy az ember az egész életét feláldozza értük? Hát, szó­val akkor holnap. Inkább dél fe­lé, mint reggel. Várták. Várták, de késett. — Biztos délután — vélte Gyu­la. — Közbejöhetett valami. Vagy holnap. De nem jött másnap sem. Nem jött harmadnap sem. T ehullottak a lombok, és nem ■*“' jött. Múltak az évek, és nem jött. Elváltak, Gyula kisebb lakásba költözött. Fia megházaso­dott. vidékre helyezték. Fogai ki- • hullottak. (Főként Gyulának.) Az elsőt úgy lepte el a fájás, mint öregedő nő szerelme,, az utolsó már alig volt érezhető, az orvos kiemelte. A néni azonban nem jött. A háború is kitört. Gyula ekkor már sűrűbben jár­ta a temetőket. Innen remélt va­lami nyomot. Talán kikel egy sírból a vevő, Vagy égi szózatot hallat? Nem és nem, Gyula meghalt. Bútorait elár­verezték, mert némi adósságokkal terhesen enyészett a túlvilág pá­rájába, fia nem segíthette, meg­volt a maga baja, három gyerek­kel, mind a három fiú, a min­denségit neki! A vevő nem jött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom