Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 12. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. Január 14. A vezetők és dolgozók egymásra utaltak Avagy: „nyomozás” az ötletgazda után Az Izsáki Állami Gazdaság az Idén mintegy 7,5—8,5 százalékos termelésnöveléssel akarja túlszárnyalni az elmúlt évi, ugyancsak figyelemre méltó eredményét — jelezte a közelmúlt napokban a járási pártbizottság ülésén elhangzott felszólalásában Horváth István, a gazdaság igazgatója. Ennek mikéntjére vonatkozó szavait — mégha oly magától értetődően hangzottak is —, nagy érdeklődés kísérte. — Előirányzatunkat a gazdaság belső tartalékaira alapozzuk — bocsátotta előre az igazgató. Aztán vázlatos kifejtésben Is meggyőzően hatottak a gazdaság törekvéseit — így a legelők eddiginél is erőteljesebb hasznosítását, s az oly gazdaságos húsroar- hatartás lov. bí'ejlesztjését —alátámasztó érvek! — A másik jelentős tartalék az üzemi demokrácia. Nagyon sok múlik a vezetők és a beosztottak kapcsolatán. Kölcsönös egymásra utalságunk sokféle és igen összetett együttműködésre ad lehetőséget'1. .. — fejtegette tovább az igazgató. Eközben jutott eszembe egy nemrégiben hallott, idevágó történet, amellyel egy jóbarátom hozakodott elő a következőképpen : — Ha egyszer Izsákon jár, érdemes lenne utánanéznie, felkutatnia az ötletgazdát, aki roppant egyszerű javaslattal rávezetett, milyen vályúból etethetők a legelőn tartott marhák. A szakemberek ugyanis sokáig keresték a megoldást, mígnem a bizonyos ötletgazda kitalálta a pénzbe sem kerülő alkalmatosságot. Nos, az Izsáki Állami Gazdaságban járva nem mulasztottam el felderíteni a témát. Az ötletgazda kutatását épp Horváth István igazgatónál kezdtem, aki szakmai okositásul előrebocsátotta, hogy a húshasznú szarvasmarha-állomány a telet- nyarat egyaránt a legelőn tölti. Az ágazat gazdaságosságát jelzi, hogy míg egy tejelő tehénre 60— 80 eí^r forint közötti a ráfordítás, a húshasznúnál ez a költség mindössze 3—4 ezer forint. A jószág takarmányozása ugyanis csak viszonylag rövid ideig, a téli időszakban szorul, kiegészítésre, su és ásványi anyagok hozzá- adagolására. — E célból kellett kitalálni a sznbadtartáshoz jól kapcsolódó, s főleg olcsó megoldást. A hagyományos deszkavályút csakúgy, mint a bádr ól készültet, az állatok széttapossák, s ráadásul igen költséges is. Tehát olcsót és házilag is megoldhatót kellett kitalálni. Végeredményben így került *ot a asznál: gumiabroncsok hasznosítására. Ezek szétfűrészelve i «merevítve kitűnően megfelelnek, nem rongálódnak, ha az állat beletapos is. S e vályú költsége szinte csak jelképes; ezeket használjuk ma már a juhászaiban is, a fából készültet elrágták a birkák... — magyarázta az igazgató. — Mindez világos, de ki volt az ötlet szerzője? Horváth István nem titkolta: név szerint nem tudja. Csak az bizonyos, hogy a megoldás kollektív fejtörés eredménye. Abban a pillanatban belépett Janik József igazgatóhelyettes, akinek nyomban nekiszegezte a kérdést: — Meg tudod mondani... ? — Hogyne! Először volt a használt traktorgumi. Az abroncsot lapjára szétuirészelve hasznosítani az Egyesült Államokban láttam. De az úgy behajtott, hogy a pofája nem fért a vályúba, amikor rátaposott a jószág. A téma nem került le a napirendről, a mindennapi munka közben itt is, ott is előjött a kérdés, hogyan lehetne a vályúgondot megoldani. így történt, hogy egyik alkalommal a szolgáltató kerület központi műhelyében Meleg Imrével és Gyarmati Dezsővel beszélgettünk. Egyikük kovács, a má bognár. Tőlük származik az ut let, hogy az abroncsot ne lapjára, hanem csak egy ponton szétvágni és kimerevíteni... Meleg Imre és Gyarmati Dezső nevének hallatán az igazga* ;e- lentőségteljesen megjegyezte: — Szinte gondoltam, mindketten párttagok! Gyarmati Dezső mellesleg párttitkár is... Pcrny Irén wmmmmmmmmmmmmmm i ne hallotta volna már a régi anekdotát, amelyben a pásztor elmegy a varázslóhoz, s tanácsot kér, mit tegyen, mert a nyája fele elhullott. A varázsló megkérdezi: ,.A folyó melyik partján szoktad legeltetni azokat a oirkákat?" .,/! bűi parton", volt a válasz, ..Elég baj, mondta a varázsló. Legeltesd a jobb parton!” Kis idő múlva ismét jön a pász- ■ tor. Megint elhullott a nyáj fele, ismét a „szakszerű” kérdés: A dombtetőn, vagy a domboldalon folyik-e a legeltetés? ,,A dombtetőn". „Baj, baj, a domboldalon kellett volna”. Ift te SlftullöK* nyája fele. Ismét kérdés: . ,.A domb melyik oldalán legeltetsz?'’ ,,Az. északin”. „Menj át a délire!” így folyik a dolog, mígnem az összes birka elhullik. Amikor megtudja: bosszankodva legyint a varázsló: Pedig még mennyi jó tanácsom lett volna! Ne tagadjuk, vannak vállalatainknál is ilyesféle jó tanácsadók,I Most nem a nagy tapasztalattal rendelkező idősebb mérnökökre, közgazdászokra gondolok akik ebben a munkakörben dolgoznak. Inkább azokra a kéretlen tanácsadókra, akik mint a i’állatatí vezetők egyikét-másikát, jól ismerő emberek, fülbesúgá- sokkal adnak tanácsokat, amelyek legtöbbször nem a vállalati kollektíva vagy a népgazdaság, hanem csoportok, vállalati klikkek érdekeit szolgálják. S ha ügyesen Kéretlen tanácsadók niűvelik ezt a tevékenységet, károkat okoznak a köznek, ha nem is kergetik teljes csődbe a t'ál- Ic,latot. Milyen >feladatra vállalkoznak ezek a mai’ vállalati varázslók? Képzettsége válogatja. A jogászok például szívesen tárnak fel *»ytya*i kiskapuk«^ amelyeken, ke-- res^m meg lehet kerülni a korlátozó ‘rijfflfclfteíéseket. Némely vállalatnál vagy szövetkezetnél örülnek is a vezetők az ilyen tanát soknak, mert úgy vélik, jó szolgálatot tesznek vállalatuknak. Mondjunk egy példát is errp. A téesz-egyesülések egy része népgazdasági szempontból is indokolt volt. De akadt néhány olyan, amelynek egyetlen célja az ebit, hogy a túlságosan magas jövedelmű, jó léesznek a gyengével történt egyesülése ré- " vén kisebb legyen az együtt kiszámított jövedelemnövekmény. s így jóval kevesebb jövedelemnövekmény-adót fizessen, vagy esetleg teljesen mentesüljön eme új adófajta fizetése alól. Ebben az esetben a népgazdaság károsodott, a költségvetés nem kapta meg tervezett bevételeinek egy • részét. Ha műszaki képzettségű a kéretlen tanácsadó, adhat olyan fejlesztési tanácsot, hogy a vállalat elsősorban azt a területet fejlesz- sze, ahol az illetőnek érdekeltsége van, ahol bálátok, „szesztes- vérek" várják a lehetőségeket. Ha ez nem esik egybe a vállalat érdekeivel, s ezt a tanácsadó körmönfont okoskodásokkal leplezi, a hibás döntés csökkentheti a fejlesztési alapot, s elveszi az eszközöket más, fontosabb területek fejlesztése elöl. Károsodik a népgazdaság. de a vállalati kollektíva Í8. x i ti.Au in.i* v , A legtöbb tanácsadó személyi, mPM MfalyfáfyiaS&m zik”. Ide nem kell szakképzett- sóg sem, azt bárki meg tudja indokolni. szerinte miért lesz jobb vezető X-ból, mint Y-ból, miéri kell több prémiumot kapnia íznek. mint Z-nelc. Az ilyen fülbe- súgásnk ártanak a vállalati légkörnek, s azoknak az embereknek is, akiket érdemtelenül'mellőznek mások miatt. it tehet a vállalati vezetés ívl az efféle tanácsadók ellen? Semmiképpen sem azt, hogy a vállalati vezető — miként Odüsszeusz — megkötözi magát, hogy ne cselekedhessen a szirénhangok hallatara. S ne is dugja' be fülét a középi'ezetöinek. mint a hires görög tette a legénységével. A hirtelen tanácsadóknak nem a fülét, száját kell bedugnia. X G. J. \ Bevált az új AFIT-szolgáltatás Néhány nappal ezelőtt a Népszabadság e^jik cikkében részletesebben beszámolt arról, hogy az Autófenntartó Ipari Tröszt, — közismert nevén az AFIT — milyen új szolgáltatásokkal járul hozzá a gépjárművek tulajdonosai javítási gondjainak megoldásához. A többi között közölte a cikk azt is, hogy kísérletképpen a múlt évben néhány üzemben belezették a gyorsszolgáltatást, amelyet az idén még jobban elterjesztenek. A X. számú AFIT kecskeméti szervizállomásán is megkezdték a múlt év őszén ezt az új szolgáltatást, s ennek eddigi tapasztalatairól beszélgettünk Csontos Gáborral, a szerviz vezetőjével. • A gyorsszolgálat egyik szerelője — Fazekas István — egy 1500-as Lada első kerekeinek kiegyensúlyozását végzi a korszerű olasz gyártmányú géppel. A javító gyorsszolgálat a múlt évben ' hozzásegített bennünket ahhoz, hogy kereken háromszázzal több gépkocsit javíthattunk — mondta Csontos Gábor. — Október 1-re megteremtettünk minden feltételt s műszakonként egy-egy jól, képzett szerelő végezte el azonnal azokat a munkákat, amelyekhez két óránál kevesebb idő szűk- séges. A leg- gyakoribb volt a gyújtásállí- tás, különböző kisebb elektromos hibák kijavítása, por- .. lasztó-beállí- tás és a kerekek dőlésszögének állítása. Az igényekhez igazodva most, január 2-től már műszakonként két-két szerelő dolgozik a gyorsszolgálatnál, de ha megkezdődik az igazi „autósszezon” és szükség lesz rá, több szerelőt is foglalkoztatunk az azonnali javításoknál. — A Népszabadság cikkéből arról is értesültünk, hogy ezentúl vizsgáztatást is vállal az AFIT. — Vizsgáztatást már korábban is vállaltunk, a tulajdonos behozta n kocsiját, előkészítettük és a KPM vizsgabiztosai végezték minden hét végén, pénteken és szombaton a műszaki szemlét. A múlt évben például 1200 gépkocsinak lett a mi munkánk nyomán meghosszabbítva a forgalmi engedélye. A heti két vizsganapra másutt előkészített kocsikat is hoztak ide. Nos, milyen változás lesz március 1-től. A KPM vizsgabiztosai változatlanul végzik minden hét végén a vizsgáztatást a telepünkön. Az általunk előkészített kocsikat viszont a mi saját két vizsgabiztosunk vizsgáztatja le azonnal, amint a szerelők végeznek az előkészítéssel. így aztán ezeknek a járműveknek nem kell megvárnia a hétvégéket, sokkal rö- videbb idő -alatt visszakaphatja őket a tulajdonos. — Hogyan zárták a múlt évet? — Az előző esztendőhöz viszonyítva jelentősen megnövekedett a forgalmunk. Míg 1976 végén 23,1 millió forint volt az árbevételünk, tavaly a mintegy 20 ezer gépkocsi javításáért 27,3 millió forintot kaptunk. A javítások gyorsítását és a minőségi munkavégzést Igen jól segítik n múlt évben beszerzett különböző célszerszámok, melyekre több mint félmillió forintot költöttünk. Ügyfeleinknek a szervizben való tartózkodási Idejét rövidíti, hogy n felső mosásnál helyben lehet fizetni, nem leéli nekik külön elmenni a szerviz pénztárához. Egyre nagyobb sikere van a mosó-csekknek, tavaly 000-an vásároltak a 10 mosásra jogosító kedvezményes árú csekkfüzetből. A múlt évi változásokhoz tartozik az Is, hogy az elsőéves ipari tanulók már Itt vesznek részt a gyakorlati oktatásban. A tanműhelyünk részére decemberben több mint 120 ezer forint értékű szerszámot vásároltunk. Az idei terveink között szerepel a lakatosműhely és a fényező bővítése. A két műhelycsarnok közötti kibetonozott udvart befedjük és így mintegy 200 négyzetméterrel nagyobb munka- terület áll majd e két szakma művelői rendelkezésére. O. L. • Török Béla és Szűcs Antal lakatosok tavaly óta hidraulikus egyengető szerszámmal javítják a karambolos kocsikat. VÉGH ANTAL JÉGZAJLÁS (REGÉNY) (4.) Zsuzska, te sírsz... ' — Dehogy! — Szeretlek! — Én is szeretlek ... — Bár ne lenne igaz! Háromszor találkoztak, mindig úgy, hogy ez az utolsó. Zsuzska — amikor egyedül maradt, Berci bevonulása után — arról beszélt a szüleivel, hogy lenne jobb, ha ö költözne haza Szatmárra, vagy a mama menne ki Szamosházára? Berci azt Irta, ragaszkodik hozzá, hogy Zsuzska maradjon a parókián ... Anya kiköltözött. Zsuzskának néha be kellett utaznia apához, rendbe tenni a lakást. Anyának nehezebb az utazás, ő maradt a gyerekkel. Akkoriban egymás után kétszer is bombázták a várost, A bombázások és a gyerek! miatt is jobb a falu... x Zsuzska ahányszor bement Szatmárra, mindig találkozott Bálinttal. Józan pillanataiban tisztességesen végiggondolt mindent: be kell fejezni! A múltkor beszélgettek: azt hitték, számukra örökké emlékezetes élmény az az első este marad. És aztán mindig az utolsó lett a legemlékezetesebb... Így vannak mindert találkozással! — Ahányszor megismerkedésünk óta találkoztam veled, mindig elhatároztarn, ez a mostani lesz az utolsó. De ml 'lett az elhatározásból? Egyik találkozásunkat követte a másik. Mindig szabadulni szerettem volna tőled, és egyre Jobban megszerettelek, Nem azért, mert igyekeztél a kedvembe Járni... Amióta velem vagy, teljes embernek érzem magam — mondta Zsuzska, r • — Beszélj még! — Hányszor jártam ebben n parkban? Soha észre nem vettem. Soha nem figyeltem. És most? Csodálatosak a tulipánok... a hársfák illata... a madarak! Minden megváltozott bennem, semmi nem olyan, amilyennek eddig láttam ... — Hallgatlak. — Tudom, nem volna szabad, hogy szeresselek téged! Elhatároztam, nem akarlak látni többet, így okosabb, így tisztességes. De érzem, elindulnék utánad a világ végére is! Fogadkoztam, ámítottam magam; és itt vagyok. Nem bosszulja azt meg az Isten, ha valaki akkor boldog, amikor körülötte csupa nyomorúság minden? — Miért sírsz? — Félek! — Hogy félhetsz, ha itt vagyok veled? — Másképp bírnám? Sokáig tőled féltem... De most? (7.) Bálint korán reggel ment be az iskolába, még hét óra sem volt. Tóth Lajos bácsi, az altiszt kopogott a tanári ajtaján: — Szigethy igazgató úr hívatja a tanár urat! Ahogy Bálint belépett, az igazgató kérte, tegye be maga után a belső ajtót is. Jó barátságban voltak. Béla bácsi tanította annak idején Bálintot, érettségi úján ő járta ki, hogy Bálint egyházi ösztöndíjjal egyetemre..kerüljön. Bálint néha a pénz miatt lelkiismeretfurdalást érzett. Egyház pénzén tanult, aztán .!. • Beszéltek erről Béla bácsival... Az öreg azt mondta, kisebb gondja is nagyobb legyen ennél! „Megdolgoztunk mi azért a kis pénzért régen, a papoknak!” — Nem azért hivattalak! Te tagja voltál az egyetemen a „Szocialista Magyarországért” körnek. Ezt nem említetted nekem! Nem megrovásképpen mondom! örülök, hogy tudtad, hol a helyed! — Ártatlan tanulócsoport voltunk... Nem csináltunk semmit! Németh Lászlót, Illyést, Veres Pétert, Darvast olvastuk... — Minden ártatlanul kezdődik... Bálint... nekünk is alakítanunk kell itt egy kört. Ártatlan kört! Hetedikesekből, nyolcadikosokból és a tanárokból. Figyelj ide, fiam! A tantestületben besúgó és rongyember nincs. Én azokat már elpateroltam időben. De ostoba akad köztünk... Nem szólunk mindenkinek! Az első feladatunk az lenne, hogy megmagyarázzuk órákon: ez a háború elveszett! De okosan ám, fiam! Nem elvesztettük, mert nem is volt a mienk! Létrehozzuk ezt a Kört... ez lesz az első lépés! Mentsük, akit lehet, egy csepp vért se többet a nemzet ereiből! Kell az erő a háború utánra. Óriásak a veszteségeink. A béketárgyalásokon, minél gyengébben kerülünk ki ebből a disznóságból, annál nagyobb pofont kapunk! Bálint szívesen hallgatta az igazgatót. — Nézzük csak, fiam, kik is lennének, akikkel szót érthetünk ... Egy hétre rá a Magyar Királyi Tanfelügyelőségtől átirat érkezett: az intézetet az ilyen és ilyen számú határozat alapján adják át a szövetséges német csapatoknak, akik hadikórházat fognak az épületben berendezni. Az igazgató közölte Bálinttal: most a legfontosabb feladat, hogy ilyep körülmények között is folytassák a tanítást, ne engedjék szét az ifjúságot. A németek által igénybe nem vett helyiségekben kell megszervezni a tanórákat. Kemény, kétnapos munka volt: a szenespincékből kipakolták a tüzelőt, átrendezték a szertárakat, a tornacsarnokból négy tantermet alakítottak ki, a raktárak anyagát a padlásra hurcolták, hogy legyen elég hely. Akkor éjszaka minden eddiginél súlyosabb bombázás érte a várost. Az állomás és környéke volt a fő célpont, egyetlen ép sínpár sem maradt. A reggeli vonatok jóval a város előtt vesztegeltek, a nyílt pályán, A távolra utazók kiszálltak a szerelvényből, és ültek a töltésoldalon, a környékbeliek begyalogoltak a városba, vagy visszamentek oda, ahonnan jöttek. Rengeteg ház romba dőlt, és sok halott volt. Másnap reggel még tanítás előtt — a pincében elhelyezett irodában — megjelent egy német hadnagy, bemutatkozott, és jól érthető magyarsággal közölte Béla bácsival, hogy dr. Biezerbach alezrer des, kórházparancsnok kéreti a parancsnqki irodá-* jába. Béla bácsi felállt, kihúzta magát, és azt mondta: — Kérem, ennek az intézménynek az igazgatója én vagyok! És hogy úgy mondjam, itt mindennek a gazdája is. Elvárom, ha a parancsnok úrnak bárminemű közölnivalója van velem, keressen fel az irodámban. A hadnagy elnézést kért, és távozott... Béla bácsi sápadt volt, a tanári kar szótlan. Visszajött a segédtiszt, és szó nélkül letett a Béla bácsi asztalára fél ív papírt, rajta két mondat —. megszólítás nélkül: „Megparancsolom, hogy tanulóit a legrövidebb időn belül távolítsa el az iskola területéről. Mindennemű parancsmegtagadást és szabotázs- cselekményt az érvényben levő német haditörvények szerint büntetek. dr. Biezerbach alezredes” Béla bácsi sápadt lett, és ahogy a levél elolvasása után összehajtotta a papírt, remegett a keze. Bejelentette, hogy azonnali hatállyal tantestületi értekezletet tart, és megkér néhány tanárt, hogy menjenek be az osztályokba, igazítsák el a gyerekeket; csendben és fegyelmezetten maradjanak a helyükön, a további utasításig, ők pedig azonnal jöjjenek vissza az igazgatói irodába, hogy haladéktalanul megkezdhessék az értekezletet! (8.) A városban helyreállt a rend. A kivezényelt katonai alakulatok és munkaszolgálatos csapatok az állomást és környékét rövid idő alatt megtisztították a romoktól, kijavították a megrongálódott síneket, és újra közlekedtek a vonatok. Bálintnak fontos volt, hogy Szamosháza felől beérkezzen a vonat. Ügy beszélték meg, hogy most szombaton Zsuzska bejön Szatmárra. Szombat este jön, de nem megy haza, a papának azt fogja mondani, hogy a reggeli vonattal érkezett. És ékkor ..'. (Folytatása következik.)
