Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-12 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évi. 10. szám Ára: 90 fillér 1977. január 12. csütörtök AZ IRÁNYÍTÓKÖZPONT JELENTI T alálkozó ■ ■ ...' a világűrben A Szaljut—6 űrállomáson és a kedden délután felbocsátott Szo­juz—27 űrhajón egyaránt a meg­adott programnak megfelelően folyik az űrhajósok tevékenysé­ge — jelentették szerdán délelőtt a födi irányító központból. Ek­kor a Szojuz—27 már módosított pályán keringett a föld körül, készülve az űrállomáshoz való csatlakozásra. Miközben Dzsanibekov és Ma­karov készült a találkozóra, a Szaljut fedélzetén a megszokott munka folyt. Romanyenko és Grecsko, akik több mint egy hó­nappal ezelőtt indultak a világ­űrbe, ellenőrizték a műszereket és a berendezéseket. Ezután átszálltak saját űrhajó­jukba, hogy a Szaljuton kívül várják a Szojuz—27 érkezését. Erre a biztonsági intézkedésre azért volt szükség, hogy az ösz- szekapcsolásnál esetleg jelentke­ző lökés, vagy az űrállomás sérü­lése esetén ne kerüljenek veszély- helyzetbe. Dzsanibekov és Makarov min­den vonatkozásban megfelelő váltásnak ígérkezik a Szaljut—6 űrállomáson. A két „csapat” ösz- szetételében sok hasonlóság van: a parancsnok fiatalabb repülő­tiszt, aki első űrutazását hajtja végre, a fedélzeti mérnök mind­kettőjüknél az idősebbik és a ta­pasztaltabb. Mind Grecsko, mind • Képünkön: az űrhajó legénysége: balról Vlagyimir Dzsanibekov az űrhajó parancsnoka, jobbról Oleg Makarov fedélzeti mérnök. (Tele­foto — TASZSZ — MTI — KS.) Makarov részt vett például az űrhajók és űrállomások tervezé­sében, szerkesztésében. Az átszállást sikeresen végre­hajtották tegnap, magyar idő szerint az esti órákban. A moszkvai rádió egyidőben adott közvetítést az eseményekről. A két új űrhajós a tervek sze­rint öt napig marad a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén, ez idő alatt közös feladatokat hajtanak vég­re Grecskóval és Romanyenkó- val, majd visszatérnek a földre. Púja Frigyes Etiópiába érkezett Országos helyzetkép a lakosság egészségügyi ellátásáról Dr. Schultheisz Emil sajtótájékoztatója ADDISZ ABEBA Púja Frigyes, hazánk külügy­minisztere szerdán megérkezett Etiópia fővárosába. Addisz Abe- bába. Négynapos hivatalos látogatá­sán a magyar diplomácia vezető­je tárgyalásokat folytat etiópiai kollégájával, Feléke Gedle-Gior- gisszal, a kétoldalú kapcsolatokat érintő kérdésekről, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot A megye egyre több mezőgaz­dasági üzemében tartanak a na­pokban munkásgyűléseket, ahol a szocialista kollektívák a múlt évben elkezdett munkaverseny folytatását határozzák el, s az idei esztendő tervfeladatainak sikeres teljesítéséért különféle vállalásokat tesznek. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság borkősavüzemének Déri Mik­sa ifjúsági szocialista brigádja elsőként csatlakozott a Láng gépgyári felhíváshoz. Ugyanak­kor a gazdaság valamennyi bri­gádját felkérték a csatlakozásra. Eddig az állami gazdaság száz­hét szocialista brigádjának csak­nem másfélezer tagja vállalta a munkaverseny folytatását, csat­lakozott a Láng gépgyári felhí­váshoz, s tette meg felajánlásait. Fegyelmezett munkavégzéssel, jobb szervezéssel, a ren­delkezésre álló gépek, beren­dezések teljesebb kihasználásá­val arra törekednek, hogy az idei termelési tervüket túlteljesítsék és minden területen javítsák a minőséget. A vállalások között szerepel egyebek közt, hogy bú­zából 50, 'kukoricából 68, szőlő­ből pedig 108 mázsát termelnek hektáronként. Az egy tehénre tartó nemzetközi problémákról. Utján több afrikai országot fel­keres. így — Etiópiát követően — ellátogat Angolába, Mozambikba, Kongóba és Tanzániába. A Magyar Népköztársaság tel­jes mértékben támogatja az etió- piai forradalmat, és a szocialista Etiópiával fenntartott kapcsola­tok továbbfejlesztésére, az együtt­működés erősítésére törekszik — jelentette ki megérkezésekor SZOCIALISTA EBHaenanawutanaoBnmaaiBMHBaanaeKiHeawn»» * MUNKAVERSENY jutó tejhozam a felajánlások sze­rint eléri majd a 4500 litert, az egy anyakocára számított húski­bocsátás pedig 22,6 mázsa lesz. Értékesítenek ebben az esztendő­ben 4270 mázsa szilvát, 4260 má­zsa kajszit és több mint két és fél ezer mázsa őszibarackot. Csak­nem ezer tonna karbavitidet — amely fehérjepótló takarmány — állítanak elő és 4100 mázsa bor­kősavat. Jelentős a borértékesí­tési tervük, ugyanis 180 ezer hektolitert hoznak forgalomba palackokban és hordókban. A termelési és értékesítési tervek teljesítésével ebben az esztendő­ben a' gazdaság szeretné elérni a hétszázmilliós termelési érté­ket. A szocialista brigádok az említetteken kívül az esztendő végéig mintegy 30 ezer óra tár­sadalmi munkát is vállaltak. A Kalocsai Állami Gazdaság dolgozói ugyancsak csatlakozni kívánnak a Láng gépgyári fel­híváshoz. Ezekben a napokban adott nyilatkozatában Addisz Abebában 'Púja Frigyes. Afrikába tartva. Púja Frigyes rövid időre megszakította útját Rómában. Találkozott Luciano Radi olasz külügyi államtitkárral, aki ebédet adott tiszteletére. Az ebéden jelen volt Palotás Rezső, hazánk római nagykövete is. (MTI) tartják a brigádgyűléseket, ame­lyeken megfogalmazzák vállalá­saikat. A legfontosabb célkitűzé­seik között a hatékonyság és a minőség javítása szerepel. A te­henészetben a tehenenkénti tej­termelést 5100 literre kívánják emelni, és növelik a tehénlétszá­mot is. Fokozzák a tőkésexpor­tot, az olajipari növényeknek 80 százalékát küldik az idén a tő­kés országokba. A fővárosi vállalatok és szö­vetkezetek szocialista brigádjai­nak felhívásához a napokban csatlakozott az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság hetvenhat szocialista brigádja. Felajánlá­saikkal a vízgazdálkodás tervei­ből az igazgatóságra háruló idei termelési, műszaki, és gazdálko­dási feladatokat akarják túltel­jesíteni. Vállalásaik között sze­repel, hogy az idén az 1977-ben elért eredményekhez képest 9,6 százalékkal növelik a termelé­kenységet, 11,9 százalékkal az eszközhatékonyságot, 8,6 száza­lékkal a bruttó termelést, a nye­reséget pedig 5,8 százalékkal. Cs. I. A lakosság egészségügyi álla­potáról, az egészségügyi ellátás helyzetéről és a további felada­tokról tájékoztatta a sajtó kép­viselőit tegnap dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter a Parlamentben. A múlt év végén a minisztéri­um jelentésben számolt be a kormánynak, hogy meddig ju­tottak el az egészségügyi tör­vény megvalósításában. A kor­mány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és annak alap­ján határozott a további teen­dőkről. A jelentés részletesen ki­tért azokra a tényezőkre, me­lyek az egészségügy további te­endőit meghatározzák. így vizs­gálta a lakosság demográfiai és népmozgalmi viszonyait, s a következőket állapította meg: hazánkra az idős korúak magas és növekvő aránya jellemző. Ma már meghaladja a 20 százalékot a nyugdíjas korúak részaránya és ez a folyamat várhatóan to­vább nő. Ezzel számolnak is a fejlesztési tervekben. A lakosság egészségi állapota sokat javult, bár az utóbbi év­tizedekben kedvezőtlen jelensé­gek is tapasztalhatók. A várha­tó élettartam-növekedés meg­torpant és kedvezőtlenül alakul, elsősorban a munkaképes férfi­ak halálozása. A kormány határozatának megfelelően nagy gondot fordít a minisztérium a kedvezőtlen je­lenségek okainak kivizsgálására.- Ennek érdekében széles körű vizsgálatokat szerveznek meg az idén az országban. A felmérés adatainak birtokában jobban eleget lehet majd tenni annak a követelménynek, hogy az egészségügyi hálózat fejlesztése közelebb kerüljön a társada­lom tényleges szükségleteihez. A miniszter beszámolójában örömmel szólt arról, hogy jobb lett az egészségügyi ellátás, ami azon is mérhető, hogy gyakorla­tilag sikerült megszüntetni több járványt, például a diftériát és a gyermekbénulást. Viszont újak is felléptek, a jövőben ezekkel is számolni kell. A közegészségügyi tevékenység erőfeszítéseit komo­lyan hátráltathatják a környezeti ártalmak. Sajnos, a különböző in­tézmények és vállalatok köz­egészségügyi szemlélete nem ki­fogástalan és egyértelmű. Sok esetben a technológiai fegyelem elhanyagolásából származnak egészségügyi ártalmak. Itt ha­tározott javulásra van szükség. Jelentősnek mondható a gyó­gyító-megelőző ellátás fejlődése is. 1960üoan még több mint háromezer lakos jutott egy ál­talános orvosi körzetre, ma ez a szám a 2600-at sem éri el. Az üzemegészségügyi ellátás bővülé­sével is elégedettek lehetünk. Növekedett a kórházi ágyak szá­ma, míg 1960 végén 10 ezer la­kosra 71 ágy ,-jutott, az elmúlt években elhagytuk a 86-o-t. A miniszter azonban azt sem hallgatta el, hogy ennél jóval több ágyra lenne szükség, és az ágyak belső megoszlása sem ki­fogástalan. Nincs egészséges arányban egymással a járó- és fekvőbeteg-ellátás sem. Világvi­szonylatban is meglepően ma­gas a betegforgalmunk, az el­múlt években 150 millió körül mozgott, tehát egy lakos évente átlagosan tizennégyszer fordul orvoshoz. Ez sokszor a betegek ok nélküli ide-oda küldözgetésé­ből is \származik. A jövőben job­ban kell figyelni arra a szabály­ra, amely szerint a beteget csak akkor lehet máshova irányítani, ha korszerű kezelésre az adott helyen nincs lehetőség. Ameny- nyiben ez valóban szükséges, ak­kor viszont kötelező a beteget akár a legjobb országos intézet­be is beutalni. Ennek az elvnek maradéktalan megvalósítása ér­dekében határozott a kormány a fokozatosság következetes be­tartásáról. A beszámoló pozitívan érté­kelte, hogy a csecsemő halandó­ság folyamatosan csökken és történelmünk során először most szorult a 30 ezrelékes érték alá. Miután a bölcsődei ellátottság nem kielégítő, a kormány úgy határozott, hogy bár az egész­ségügyi ellátás fejlesztésében minden területen előtérbe kerül a minőség javítása és a haté­konyság fokozása, a kórházi ágyak, a bölcsődék és egészség- ügyi gyermekotthonok férőhe­lyeinek tervezésénél a számsze­rű növelést is folytatni kell. A munkaerő-ellátottság az or­vosok és a gyógyszerészek te­kintetében kifejezetten jó, ami a fogorvosokat illeti, mi állunk leggyengébben a szocialista or­szágok közül. Az Egészségügyi Minisztérium előterjesztéséről, valamint a Mi­nisztertanács határozatáról adott tájékoztatás és az ezt követő eszmecsere is igazolta, hogy a lakosság egészségügyi ellátása társadalompolitikánk egyik igen jelentős része. A lakosság egész­ségi állapotának alakulásáért az Egészségügyi Minisztérium a fe­lelős, a meglevő gondok megöl* dása azonban kormányzati fel­adat, és számos minisztérium, or­szágos hatáskörű szerv, valamint a tanácsok aktív közreműködését kívánja meg. Vadas Zsuzsa. Növelik a hozamokat és az exportot az állami gazdaságok dolgozói Épül az új gabonatároló • Kecskeméten épül a megye legnagyobb és egyben legkorszerűbb gabonatárolója. A 2230 vagon gabona tárolására alkalmas létesítményt június végén adják át a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dol­gozói. Jelenleg a külső téri munkákat és a belső szerelést végzik. (Pásztor Zoltán felvétele.) Hatékonyság Lapunknak ezen a helyén írtuk le nemrégen, hogy 1978 — népgazdasági szem­pontból a minőség éve. Ak­kor nem tettük hozzá — mi­nél elsősorban, országos ve­zetők nyilatkozataira utalva egyik fő mondanivalójukra, a munka milyenségére összpon­tosítottuk vázlatos fejtegeté­sünket —, hogy ugyanannyi­ra a hatékonyság éve is ez az esztendő. A két alapvető követel­mény nem is választható el egymástól. Mert ha például azt mondjuk — hatékonyan dolgoztunk, — munkánk ered­ményességéből a jó minőség semmiképpen sem hiányoz­hat. Mert akkor már kívánni­valót hagyott maga után a hatékonyság. Mert mi is a hatékonyság? Propagandistának tettem fel a kérdést, s ö mindjárt „hű, azt nehéz lenne egy mon­datban meghatározni” kitérés­sel válaszolt. Nyomban el­kezdte azonban a „visszafe­lebizonyítást, mondván: — Mert ha az a termék nem gazdaságos, már nem is volt hatékony a munkánk. Ha a minőségére panasz van — a hatékonyság leg­enyhébben szólva is sántít. Ha a nyakamon marad az áru — ami az előbbi lényeges követelmény híján nagyon is valószínű, majdhogynem ma­gától értetődő — akkor se be­szélhetünk hatékonyságról... Miután megállapodtunk abban, hogy a fenti kritériu­mokból sok-sok összefüggésre rámutathatnánk még —, hogy például a vezetés színvonala, a fegyelem, a munka szerve­zettsége, a szaktudás, a tech­nológia, sőt az üzemi légkör — síb. ugyancsak a követel­ményrendszerbe tartoznak, az egyszerűség kedvéért az imén­ti bizonyításnál maradtunk. „Megfordítva” a tételeket — tehát a legfőbb tartóoszlopo­kat tekintve, akkor termelünk hatékonyan, ha árunkat gaz­daságosan, kapós minőségben állítjuk elő, amivel már az értékesítés sikerét is jelentős részt biztosítottuk. Mert azért ne felejtsük el, hogy eladni is tudni kell. Persze, hogy igen kivona- ■ tolt ez a hatékonysági képlet, de arra elegendő, hogy egy- egy vonalon továbbgondolásra induljunk belőle. A sokfelé ágazás egyikeként válasszuk például a termelés- irányítók munkájának haté­konyságát. Vajon nem csök- ken-e fájdalmas következmé­nyű fokokkal mondjuk a művezető, üzemvezető irányí­tó munkájának hatékonysága, ha a gyárvezetés a döntés előkészítéséből kihagyja őt, s egyszerűen, ridegen csak a feladatok végrehajtását bízza rá. Mennyire lesz biztonságo­san reális az a vállalati fej­IhmHHMÍ i lesztési terv, a termékszerke­zet korszerűsítése, a munka­erőgondok megoldása, ha a művezetővel, üzemvezetővel — természetesen ezek együt­tesére gondolunk — nem tar­tanak minderről konzultáció­kat. Rengeteg belső tartalék­kal marad szegényebb a vál­lalatvezetés, ha pont a terme­lést közvetlen irányítók véle­ményére, javaslataira, észre­vételeire nem kíváncsi! Pe­dig nekik vannak leghitele­sebb, azaz legelevenebb — mindennapos, mindenórás — tapasztalataik akár az alkal­mazott technológia helytálló­ságáról, vagy esedékes kor­szerűsítéséről, akár az anyag- és alkatrészellátás zavarta­lanságáról, esetleg szeszélyes egyenetlenségeiről. A terme­lésirányítók tudnak igazán húsbavágó élményekről beszá­molni, ha a gyárak, partnerek közötti együttműködési fe­gyelem lazasága miatt ütem- telen termelésre kényszerül az üzem, a műhely. Hogy miként tükröződik a minőségen, ha kooperációs mulasztások mi­att a hónap három hetében csak tengenek-lengenek a műhelyekben (ami egyene­sen szoktat a lazsálásra), majd az utolsó héten kezét- lábát majd elveti a kollektíva a hajrá tempójában... Ebből is több irányban lehetne foly­tatni a következmények kifej­tését; hogy lehet-e így pon­tosságot, precízséget, tehát kifogástalan minőséget tarta­ni? Aztán fegyelmet, aztán ■■■I egészséges munkahelyi lég­kört, mikroklímát stb. tartó­sítani? Ahol a termelésirányítók csak feladatvégrehajtók, a döntések ki- és megdolgozá­sából kifelejtik őket — ne is csodálkozzanak rajta a vál­lalatvezetők, ha egyre több, szakmailag megrekedt, be­szűkült, maradi szemléletű üzemvezető, művezető veszi körül őket. Vajon mi lelkesí­tené, ösztönözné a termelés- irányítókat arra, hogy saját fejlődésükkel törődjenek. Megyénkben is számgs gyár­igazgató mondhatja el, hogy azért és akkor tudtak kiká­szálódni a bajokból, s talpra- állni sajnálatos visszaesések után, mert és amikor úgy tá­maszkodtak a közvetlen ter­melésirányítókra, művezetők­re, üzemvezetőkre, mint kulcsemberekre. Akik olyan posztokon partnerek a veze­tésben, ahol a fő termelési elgondolások sorsa „effektive” eldől. Akik az üzemi közös­ségeket összefogják, hatnak a kezük alá beosztott emberek­re, ugyanakkor azok is órá­juk, és rajtuk áll vagy bukik végső soron a legmodernebb technika, a legkorszerűbb el­járások eredményessége... S mindennek a legvégén: a gazdaságos, jó minősége mi­att keresett cikk, amelyet bel­földön, külföldön egyaránt és kedvezőtlen világgazdasági „klímában” is el lehet adni. (T. I.) HUH

Next

/
Oldalképek
Tartalom