Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. január 8. Ahol a szakma szépségeire tanítják a holnap munkásait A kecskeméti Asztalosipari Szö­vetkezet ebben az évben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. A jelenleg százhatvan tagú kollek­tívában már mindössze ketten dolgoznak — ők is nyugdíjas­ként — az alapító tagok közül. A szövetkezet megfiatalodott, s ami külön említ(ésreméltó, a szak­munkások nagy' része — 80 szá­zaléka —, ebben a kollektívában tanulta meg kenyeret adó fog­lalkozását. — Nálunk különösen nagy sze­repe van a szakmunkának — mondja Rigó Endre elnök. — Termékeink — a kolóniái stílbú­torok — jórészt egyedi darabok, készítésüket nem lehet akárkire bízni. Faszobrászaink, faesztergá­lyosaink és az asztalosok is ala­posan elsajátítják szakmájukat, s precíz munkájuknak köszönhető, hogy a múlt évben már például az összbevétel mintegy 50 száza­lékát — 14 millió forintot —, ezekért a kitűnő minőségű búto­rokért kaptuk. Most még csak az év első napjaiban járunk, de már 16 millió forint értékű megrende­lés van a birtokunkban. — Hogyan foglalkoznak a fia­talokkal? — Már régen van saját tan­műhelyünk, de csak tavaly nyílt arra módunk, hogy megfelelően gépesítsük. Korábban itt csak a kéziszerszámok használatát tanul­hatták meg a fiatalok, s most már hat faipari alapgép kezelé­sét is elsajátíthatják. Sőt, nyolc pneumatikus kisgép is a rendel­kezésükre áll. Tavaly összesen 500 ezer forin­tot fordítottunk az iparitanulók képzésének korszerűsítésére. Bő­vítettük a tanműhelyt, új öltö­zőt létesítettünk, minden gyerek külön szekrényt is kapott, ahol 15 különböző szerszámot tárolhat. Az idén pedig szeretnénk megkezde­ni egy új, az igényeknek teljesen megfelelő tanműhely építését. A tervek már készen vannak, s ha az OKISZ-tól megkapjuk a támo­gatást, hozzá is láthatunk a mun­kához. Németh György asztatos mes- tfer, a fiatalok oktatója bizakod­va mondta: — Nagyon elégedett vagyok a. fiúkkal, szinte mindegyik szív­ügyének tekinti a szakma alapos elsajátítását. A harmadéves ta­• Németh György szakoktató irányításával dolgozik az egyen­gető gyalugépen Szabó László másodéves tanuló. nulók, sőt a másodévesek is, kü­lönböző olyan alkatrészeket ké­szítenek gyakorlásképpen, amit azután a műhelyekben be lehet építeni a bútorokba. Azaz tanul­nak, de a termelő tevékenységet is segítik. Az Alkotó ifjúság pá­lyázaton is sok a résztvevő, ta­valy például ketten még az or­szágos döntőbe is eljutottak. Igaz, nem sikerült első helyre kerülni­ük, de így is szép eredménynek vettük a helyezéseiket. Az ipari tanulók szocialista cí­mért küzdő brigádba tömörültek — vette ót a szót az elnök. — Így már itt megszokják, megismerik a kollektív életet. A tanulás mel­lett sok társadalmi munkát is végeznek. A múlt évben nyolc fiatal szerezte meg a szakmun­kás-bizonyítványt. Mind itt ma­radt, s mindnyájukat teljes értékű tagként fogadta valamelyik szo­cialista brigád. — Hamarosan dönteniök kell az általános iskolák nyolcadiko­sainak, hogy milyen pályát vá­lasszanak. Ide is érkezett jelent­kezés? — Mór hat fiatal járt szövet­kezetünkben. s érdeklődött a szakmák iránt. Szeretnénk ősszel tíz-tizenkét fiatal oktatását meg­kezdeni. O. L. • Bíró Ferenc másodéves és Szabó Ferenc harmadéves tanulók reka. mié vázakat készítenek. (Opauszky László felvételei.) A falut mégsem adták el Bizony megesik, hogy a me­gyei tanácstagot is megvágják szóval. Ez már velejárója a rní szókimondó közéletlségünknek. F> ez — bizonyos értelemben — a közéleti ember kockúzutvállalása is. Olyan helyzetekben például, amikor a változtatás, előrelépés helyességéről elvileg törekszik meggyőzni az érdekelteket. Am ők tartanak úttól, hogy a meny­asszony nem lesz oiyun szép. mint amilyennek lefestik. Azaz — ápertén kimondva — nem bíznak a kedvező gyakorlati megvalósulásban. Farkas József megyei tanácstag is minden ékes.szólását latbavetve ecsetelte a tavaly év eleji falu­gyűlésen, hogy mennyi előnnyel jár majd, ha Miske és Drágszél tanácsa közös községi tanáccsá egyesül, — mikor szenvedélyes hangú ellenzésre talált. Egy drág- széli lokálpatrióta alaposán kifa­kadt. — Márpedig nem engedjük, hogy a mi falunkat bárki is eladja!. Nem akarunk egyesülni. 1977. november 30-án már mégis a községi közös tanács ülését tájékoztatta Baracskai Já­nos elnök a vébé múlt évi mun­kájáról. Együtt figyelték beszá­molóját miskei, drágszéli tanács­tagok, hiszen múlt év április 1- től vállvetve munkálkodnak már a két helység javára. A résztve­vők közt ezúttal is jelen volt megyei tanácstagjuk, Farkas Jó­zsef. Akinek belső örömét csupán a szemére kiült mosoly árulta el, amikor Rideg Ignác drágszéli ta­nácstag felszólalását hallgatta. — A községi közös tanács vég­rehajtóbizottságát jól választottuk meg. A szervezés ideje alatt — megmondom őszintén — féltettük községünket. Utólag megállapít­hatjuk, hogy nem vesztettünk az egyesüléssel, sőt... Ez a vébé rö­vid idő alatt igen szép eredmé­nyeket ért el... Ügy érezzük, jó gazdája van Drágszélnek ... Lengyel István ottani tanács­tag rá tetézett. — Közismert, hogy a községi közös tanács szervezésének el­lenzője voltam. Nem is egyma­gám ... Beismerem: kellemesen csalódtunk. Az apparátus, a ne­hézségek ellenére komoly és si­keres erőfeszítéssel szolgálta mindkét községet.., Ugyancsak az összetartozást tükrözte, hogy egyikünk sem csupán u „ROját" helységéről be­szélt. Hanem Ilyenformán. Miskén — a Március 15. Tsz anyagi és erkölcsi támogatásával, a lakosság sok társadalmi mun­kájával megépült a sportpálya, s a vele egybekötött játszótér, fel­újították a labdarúgó-pályát. Be­fejeződött a Petőfi, Hunyadi, Ta­vasz és Sugár utca vízhálózatá­nak bővítése. Elkészült a vegyes­bolt és a húsbolt, Legnagyobb munkával a mis­kei Iskola, a drágszéli kultúrház, az ottani tunúcsházánál az egész­ségügyi rendelő megépítése, to­vábbá a könyvtár kialakítású járt. Szép gesztus volt, hogy mind a tanácselnök, mind a felszólalók meleg köszönetét mondtak a la­kosságnak, a téesznek, szocialista brigádoknak az eredmények ki­vívásában való önzetlen közre­működésért. A hozzászólásban! említett ne­hézségek felől Baracskai János tanácselnöktől érdeklődtünk. El­mondotta, hogy nagyon sok gon­dot okozott és tetemes többlet­munkát rótt az appurátusru Fo­dor Sándor vb-tltkár immár majd egy éve tartó betegsége és két főelőadó távolléte — szülési szabadságon. A két utóbbi kolle- ginát helyettesek beállításával pótolták. No, de a tanácsi mun­kába belejönni''-— gyakorlat hí­ján — nem olyan egyszerű — a sok szíves segílség mellett sem ... Lemaradás, ennek elle­nére, csak a belső adminisztrá­cióban volt észlelhető, — napra­készség dolgában. A lakosságot érintő ügyek, feladatok megol­dódtak. — A drágszélre vonatkozó el­képzelések is megvalósultak — erősítette meg Lengyel István ta­nácstag, hivatkozva a pártbizott­ság értékelésére is. Kell-e meggyőzőbb elégtétel közéleti vezetők számára — flyen véleményeknél? Viszont bárkit kíváncsivá tennének e fejlemé­nyek aziránt, hogy akkor miért volt az a kezdeti ódzkodás a közös tanáccsá való szervezés­től? — Váltig hangoztatták — em­lékezik vissza Baracskai János —, hogy nem engednek Drág- szélből „alvó falut” csinálni. Eddig Miskén szereztük érte­süléseinket. Halljuk, lássuk, mit vallanak odaát — Drágszélen? Urbán Jánost, a tanácsi kiren­deltség vezetőhelyettesét épp a küszöbről fordítottuk vissza. — Nyakig vagyok az áílatösz- szeírásban — szabadkozott nagy sietsége miatt. — Hányadmagával dolgozik a kirendeltségen? — Most egyedül. Csorba Lász- lóné — ő volt itt a vb-titkár — GYES-en van, már a második kiscsaláddal... Aki Miskén kép­viseli a falut, szintén GYES-es. De szívesen állom a sarat. ..Ne haljon ki itt se a tanács, legyen kirendeltség” — kívánta a falu­gyűlés az összevonáskor. — Helyben lakik? — Miskén. Ott húsz évig dol­goztam a tanácsnál. Az egyesü­lés előtt hetenként kétszer jöt­tem ki, — most naponta. Ötször annyi a dolgom, mint azelőtt, de örömmel végzem. Érdekes mó­don — itt is teljesen otthon ér­zem magam... A — isten hozta — elvtársam! Miben tetszik sán- tikálni — és miért pont szandál­ban. Ilyenkor! A vidám Invitálás Beros Fe­rencnek, a „Népművelés Háza” vezetőjének szól, aki csakugyan bicegve érkezik. Megy Is a huza­kodás. — Gyanús ez a lesántulás. — Kerítésen músztum be — és leestem — veszt a lapot a falu egykori tanácselnöke. Most már nyugdíjas. — Ha megérte a menyecske... — Mlazhogy! Csuk nyolcvankét esztendős méa. Hamarosan a „tárgynál” va­gyunk. Barátságos, nyílt termé­szetű ember mind a kettő. Mond­ják hát, miért féltek a drágszé­liek az összevonástól? Egyik a másikat váltja az okok idézésé­vel. — Féltették az önállóságukat. Ezerkllencszázhuszonkettő ja­nuár elsején szakadtunk el Hn- mokmégytől. önálló jegyzőség, elöljáróság volt itt. Az is volt ki­írva: nagyközség. — Azt gondolták, ha egyesül­nek, elvész a falu neve i». — Miske szlovák — Ez meg magyar — Jelentett ez valami elkülö­nülést? — Eszébe se jutott senkinek. A két téesz már előbb egye­sült. A tanácsi összevonással még az a különbség is eltűnt, hogy ez drágszéli, amaz meg miskei... Féltették a drágszéliek a kultúrhagyományokat. Hetven- tagú tánc- és énekegyüttesünk van. „Megmaradt" a kultúra, mindenki látja; a közös keretből 100 ezer forintot kaptunk a Nép­művelés Házára. — A drágszéliek az egyesített téeszben jobban keresnek, mint míg két külön szövetkezet volt. — Nagyot lendített az összeol­vasztás a háztáji állattartáson is. Ja igen. Amiatt is nyugtalankod­tak az itteniek, hogy ha egyesül a két téesz, megszűnik például a háztáji tehéntartás, mert Mis­kén ez nincs... Kár volt aggód­ni. Negyvenhét tehenet tartanak a drágszéli házaknál. Sok család­nál nem is egyet. Bagi István kéményseprő és Illés Sándor például 3—3 tehénre szerződött, s 50—50 ezer forint támogatást kapott az államtól. — Na meg a sertéstartás! Van. aki 53 disznót tart. — Pista? — jegyzi meg Bero* Ferenc. — O — Bolvárl István... D*» hány háznál nevelnek tizenöté- vel-húszával. — Beros Feri, te is adtál I« tavaly... Mennyit is? — Hetet — Saját beállításukon felül 99S malacot adtak el különböző vá­sárokon a drágszéliek. — Ellenőr­zi az adatot az iratszekrényből kiemelt kimutatásról Urbán Já­nos. — Tessék ezt forintba át­számolni — amikor 1600—180* volt párja... Szeretik itt a Jó­szágokat. — Jelentik ki egyszer­re. — Hagyományos az apaállat­tartás is. Kettő van. — De Inszemlnátor Is. Ki — hogy akarja... Ilyen Miskén nincs... Ahál Nincs itt semmi baj, mi­kor ilyen egészséges, derűs ve­télkedő hajlam Is lappang a „fe­lekben”. Miskén nincs. De van már ott vízvezeték. Drágszélen van Népművelés Háza — Mis­kén az nincs még. Mindkét hely­ségben ez a soronlevő tervek- feladatok között a legfogósabb: Itt vlzmütársulásra, amott műve­lődést házhoz való hozzájárulás­ra megnyerni a lakosságot. — Biztos, hogy sikerülni fog, habár a „dolgok jelenlegi állása szerint” kemény dió... De jóra- való emberek laknak Itt Is, ott Is. Szép szóval mindent el lehet érni náluk és velük. Tóth István Címkével vagy nélküle Hogyan függ össze a kenyér minősége a nyomdai kapacitás­sal? Tulajdonképpen sehogy, ám ha jól utánagondolunk, kiderül, bizony, hogy a kérdés korántsem indokolatlan. □ □ □ A Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium adatai szerint évente 650—700 millió egy- és 'ketkilós kenyeret sütnek hazánk­ban. Minden egyes kenyérhez nyomdai termék társul, egy cé­dulácska, amelyen feltüntetik a gyártás helyét, idejét, a kenyér fajtáját, a szabvány számot. Ahány kenyér, annyi cédula, il­letve több, mondják: rengeteg megy pocsékba. Egy szó mint száz: költséges mulatság ez, éven­te milliókba kerül. Ismerve a ho­rd nyomdák kapacitását, felve­tődhet a kérdés: vajon mi szük­ség van ilyesmivel is terhelni őket? (A sütőipar nyolchónapos előrendeléssel kapja meg a kért céduláit.) Am túl ezen, sokkal elgondol- koztatóbb, hogy évente sok tíz­ezer munkaórát emészt fel a ke­nyerek cédulázása, mivel ezt a műveletet nehéz gépesíteni. □ □ □ A cédulázás mellett kardosko- dóK cjzt állítják, hogy a kenyér­re ragasztott csöppnyi védjegy a i'eiök érdekét szolgálja. Tetsze­tős érv, csupán azt hagyja fi­gyelmen kívül, hogy legalább olyan fontos volna a cédula a csaknem húszforintos mákoste­kercsen, a fonott- és a kakaós ka­lácson. Hogy azokon mégsincs? Hja, kérem, azokra nem kell. Miért? Egyszerű a válasz: azokra nem szokás címkét biggyeszteni. A kenyérre igen. Akkor is, ha történetesen a kétkilós veknit négyfelé vágják a boltban, s cé- dvlás darab legfeljebb egy ve­vőnek jut a négyből. A kenyérre akkor is kell cédula, ha valamely panaszról egyetlen perc alatt ki­deríthető, hová címezzék! S még akkor is, ha csütörtök déltől kezdve valótlanságot állít a cé­dulácska. a □ □ t Ez utóbbi megjegyzés magya­rázatra szorul. Nos, tessék. Szom­baton általában kétszer annyi ke­nyér kerül az üzletekbe, mint egyébként szokásos, s ráadásul a boltok jóval hamarabb bezár­nak, mint a hét többi napján. Azért, hogy zavartalan legyen az ellátás, már csütörtökön déltől elkezdik gyártani a „szombati” kenyeret — természetesen szom­bati cédulával. Naponta embérek százainak ad tehát fölöslege* munkát ez az Indokolatlan elő­írás, olyan körülmények között, amikor mindenütt, a sütőiparban is krónikus munkaerőhiány ne­hezíti a termelést. n □ □ Székesfehérvár és Kaposvár kenyérgyárából — ideiglenes en­gedéllyel — száműzték e babra- munkát. És csodák csodája: nincs reklamáció. Mért is lenne, ami­kor javult a kenyér minősége az­óta, hogy a szakembereket nem terhelik fölösleges teendőkkel. F. Oy. (33.) — Mi van, mi történt? — kér­dezte tőle Gergely az ajtóban, — Pesten már hat halott van. Az előbb mondta a rádió. — Hogyhogy hat halott. Miért? — Lelőtték őket. Érted? Lö­völdözés van —, s Báni elvihar- zott. Többen mentek vele. de Gergely maradt. Magába roskad- va ült az ágy szélén. Rajta kívül Piszátyel és Szűcs volt még ott. — És kik lőnek,1 meg miért? — faggatta őket Gergely, de azok sem voltak okosubbak, Rövid Idő múlva a többiek is visszajöttek, A rádió semmit nem mond, ze­nélnek. Gergely lázas volt, szemel ég­tek, torkú fájt, Beteg vagyok — * állapította meg és dideregve bújt a takuró alá. Elulvás előtt, még gondolkozott, hogy holnap be­nienjen-e az előadásokra, vagy maradjon ágyban? Elaludt, anél­kül. hogy döntött volna. Reggel azonban ő is ment a többiekkel, de az előadások el­maradtak. Ehelyett a másodéve­sek előadótermében Lenthy szó­nokolt a katedrán. Arról beszéli, hogy már felvették a kapcsolatot a pestiekkel. Azt nem mondta, hogy kik vették fel, milyen kap­csolatot és kik azok a pestiek? Mintha az egész egyetem nevé­ben beszélt volna. Mellette ott állt az a professzor, aki annak idején hármast adott Gergelynek. Lenthy után ő kezdett beszélni. Nyugodtan, megfontoltan ejtet­te ki a szavakat, s az észre apel­lálva emlékeztetett 1848-ra, a sza­badságharcra. a fiatalok szerepé­re, történelmi elhivatottságára, a forradalmiságra. Utalt arra, hogy íme most nektek, ennek a fiatal nemzedéknek kínálja a történe­lem a nagyszerű alkalmat, hogy méltó utódja legyen negyven- nyolc csillagának — fejezte be némi képzavarral a professzor. — Persze akkor azért más volt a helyzet — súgta Bandinak Ger­gely a fal mellett, mert ülőhely már nem Jutott, s ott álltak a fiúk. — Eddig is útáltam ezt a Lenthyt, de most seggbe tudnám rúgni. Mit akar ez Itt a proffal együtt. Kinek a nevében beszél­nek ezek, kik kérték meg őket? Gergely körülnézett a terem­ben, Ismerős és Ismeretlen arco­kat látott, Egyetemistákat, civi­leket. .. • — Ismertetem követeléseinket és kérlek benneteket, hogy hagy­játok jóvá. A gyűlés után azon­nal visszük Pestre, a központba — hallotta Gergely Lenthy hang­ját és várta a követeléseket. — Halljuk, halljuk! — kiáltoz­ták többen.-• Csöndet kérünk! — ordítot­ta valaki. Lenthy sorolta a tizenkét pon­tot. Némelyiknél tapsoltak, élje­neztek. Amikor oda ért, hogy kö­veteljük a tananyag csökkentését, Gergely nem bírta tovább és közbekiáltott: — Tanulni jöttünk ide. Nem? Lenthy azonnal felismerte és lecsapott rá: — Nem a stréberek vélemé­nyére vagyunk kíváncsiak. Fel­szólítom Kiss Gergelyt, hogy hagyja el a termet — rikácsolta. — Nem hagyom! — ordította Gergely, de hangját elnyelte az általános lárma, kiabálás. — Szavazzunk! Szavazzunk! — harsogták többen is a lecsituló hangzavarban, de újabb. Gerge­lyéit által ismeretlen emberek ugrottak az emelvényre, s egy­más után kezdtek szónokolni. Börtönről, Rákosiról, szabadság­ról. a hős budapesti testvérekről beszéltek. — Most kéne Ide egy rendőr! —■ súgta Bandi Gergelynek, s azt javasolta, hagyják itt az egészet. Gergely érezte, hogy lázas, lábal remegnek, torka fáj. Elhatározta, megnézi ml van a gyógyszeré­szekkel. Bandival kifordultak a kapun, s a gyógyszerészeti kar felé In­dultak. A város forgalma zava­ros volt. klsebb-nngyobb csopor­tokban beszélgettek az emberek. Ildivel az egyetemi könyvtár épülete előtt találkoztak. — De jó, hogy Itt vagytok! — Örült meg a lány Gergelyéknek. — Nálunk mindenki megőrült. Néhányan otthagytuk az egészet. Elkísérsz Gergely? — kérdezte a lány és Banditól elköszönve kéz a kézben elindultak. Nem beszél­tek össze, de mindketten tudták, hogy hazafelé mennek. — Tudod mit? — állt meg hir­telen a fiú. — Menj haza, én pedig orvoshoz megyek. Nem ér­zem jól magam, kérek valami gyógyszert. — Jó, de utána, mondjuk dél­után azért gyere el. Rendben? — Persze elmegyek. Majd főzöl egy jó teát. De most ne csókolj meg, mert megfertőzlek. — Egy a sorsunk fiú. Egyéb­ként is már régen megfertőztél — mosolygott Ildi, és egy darabig még elkísérte Gergelyt. A fiú ebéd után tablettákat szedett be és lefeküdt. A többiek hagyák aludni, de amikor 5 óra tálban felébredt, egyedül volt a szobában. — Hűha. Mit gondol Ildi, ml van velem? — s gyorsan öltözni kezdett. A lány várta a teával. Meleg volt a tiszta kis konyhában, ahol Gergely már otthon érezte magát. Knvnrgattók a forró teát. s Ildi n fiú homlokára tette a tenyerét. — Azt hiszem, csakugyan hő- enrelkedésed van! — mondta né­hány pillanat múlvu, de Gergely nem válaszolt, — • Hallgassunk csak! — nézett nz ajtó felé. s a lány Is arra for­dult. Kintről, valahonnan a város központja felől ütemes kiabálás hallatszott. — Mi lehet ez? — kérdezte Gergely és az ajtóhoz ment. Ki­nyitotta, s valamivel erősebben hallotta a jelszavakat, de érteni egyiket sem lehetett. — Néztük meg, ml van! Jó? — dugta arcát a vallu fölött hall­gatózó Ildihez. — Jobb lenne itthon. Lázas vagy. — Te mondtad, hogy csak hő­emelkedés — érvel Gergely, és furcsának tartotta, hogy a lány nem akar vele menni, hogy tar­tóztatja. — De nem maradunk sokáig. Rendben? — Hát persze. Csak megnéz­zük és jövünk vissza. A menet a széles, egyenes úton hnladt a város széle felé. Ger­gely és a lány a járdaszegélyen álltak, s a lámpa alatt elhaladó tömegben egyszerre meglátták az egyetemistákat. Gergelynek sok arc Ismerős volt. mégis most Ide­gennek tűntek, mintha valami­től megváltoztak volna ezek az ütemesen kiabáló fiúk—lányok. OH haladt Lenthy Olgával. Zslk- lalval, Varga Robival, de ott volt Szűcs. Pásztor, Csutor Miska és Bandi Is. — Hová mentek? — ordított rájuk Gergely, — Itt a helyed. Itt a helyed — kiabálták feléjük fordulva, s In- tótiek. hogy Jöjjenek ők Is. Be­szaladtak a sorba. — Megyünk a gyárba, felszó­lítjuk a munkásokat, hogy csat­lakozzanak hozzánk — mondta egy svújclsnpkús középkorú férfi, aki melléjük keveredett a tömeg­ben, — Hagyják őket dolgozni! — válaszolta Gergely. Tudta, hogy Ildi apja is abban a gyárban dol­gozik. A svéjeisapkás azonban nem válaszolt, hanem jobb karját magasra tartva ordítozott a töb­biekkel. — Mit akartok? — kérdezte Gergely a többiektől, de azok sem válaszoltak. Haladt a tömeg. A gyár előtti kis téren rengeteg ember gyűlt össze. Bekiabáltak a munkásoknak. Voltak, akik már a kaput döngették, követelve, hogy nyissák ki. Valaki egy kő­vel betörte a földszinti gépterem ablakát. A csörömpölésre egy idős férfi arca jelent meg az üres ablakkeretben, de azonnal el is tűnt. Néhány pillanat múlva kinyíl­tak a földszinti ablakok, egyszer­re háromból tűzoltófecskendőt dugtak ki. A látványra sikoltozás, zűrzavar keletkezett. A nagy ere­jű vízsugarakat ide-oda mozgat, ták. végtgpásztázva vele a töme­get. Gergelyék közel voltak a gyár­kapuhoz. nyomta, kegyetlenül so­dorta őket a tömeg. Hirtelen raj­tuk is végigcsattant a jéghideg víz, mindketten teljesen eláztak. Ildinek leesett az egyik cipője. Gergely haja csapzottan tapudt a homlokára, lökdösték, -lábára léptek. Lehajolva a lány cipőjét kereste a lábak között. Valaki nagyot lökött rajta, arccal a kő­re zuhant. A cipőt nem találta, vérzett az orra. Ildi fölsegltette. Fáztak. Vége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom