Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. január 8. Ahol a szakma szépségeire tanítják a holnap munkásait A kecskeméti Asztalosipari Szövetkezet ebben az évben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. A jelenleg százhatvan tagú kollektívában már mindössze ketten dolgoznak — ők is nyugdíjasként — az alapító tagok közül. A szövetkezet megfiatalodott, s ami külön említ(ésreméltó, a szakmunkások nagy' része — 80 százaléka —, ebben a kollektívában tanulta meg kenyeret adó foglalkozását. — Nálunk különösen nagy szerepe van a szakmunkának — mondja Rigó Endre elnök. — Termékeink — a kolóniái stílbútorok — jórészt egyedi darabok, készítésüket nem lehet akárkire bízni. Faszobrászaink, faesztergályosaink és az asztalosok is alaposan elsajátítják szakmájukat, s precíz munkájuknak köszönhető, hogy a múlt évben már például az összbevétel mintegy 50 százalékát — 14 millió forintot —, ezekért a kitűnő minőségű bútorokért kaptuk. Most még csak az év első napjaiban járunk, de már 16 millió forint értékű megrendelés van a birtokunkban. — Hogyan foglalkoznak a fiatalokkal? — Már régen van saját tanműhelyünk, de csak tavaly nyílt arra módunk, hogy megfelelően gépesítsük. Korábban itt csak a kéziszerszámok használatát tanulhatták meg a fiatalok, s most már hat faipari alapgép kezelését is elsajátíthatják. Sőt, nyolc pneumatikus kisgép is a rendelkezésükre áll. Tavaly összesen 500 ezer forintot fordítottunk az iparitanulók képzésének korszerűsítésére. Bővítettük a tanműhelyt, új öltözőt létesítettünk, minden gyerek külön szekrényt is kapott, ahol 15 különböző szerszámot tárolhat. Az idén pedig szeretnénk megkezdeni egy új, az igényeknek teljesen megfelelő tanműhely építését. A tervek már készen vannak, s ha az OKISZ-tól megkapjuk a támogatást, hozzá is láthatunk a munkához. Németh György asztatos mes- tfer, a fiatalok oktatója bizakodva mondta: — Nagyon elégedett vagyok a. fiúkkal, szinte mindegyik szívügyének tekinti a szakma alapos elsajátítását. A harmadéves ta• Németh György szakoktató irányításával dolgozik az egyengető gyalugépen Szabó László másodéves tanuló. nulók, sőt a másodévesek is, különböző olyan alkatrészeket készítenek gyakorlásképpen, amit azután a műhelyekben be lehet építeni a bútorokba. Azaz tanulnak, de a termelő tevékenységet is segítik. Az Alkotó ifjúság pályázaton is sok a résztvevő, tavaly például ketten még az országos döntőbe is eljutottak. Igaz, nem sikerült első helyre kerülniük, de így is szép eredménynek vettük a helyezéseiket. Az ipari tanulók szocialista címért küzdő brigádba tömörültek — vette ót a szót az elnök. — Így már itt megszokják, megismerik a kollektív életet. A tanulás mellett sok társadalmi munkát is végeznek. A múlt évben nyolc fiatal szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt. Mind itt maradt, s mindnyájukat teljes értékű tagként fogadta valamelyik szocialista brigád. — Hamarosan dönteniök kell az általános iskolák nyolcadikosainak, hogy milyen pályát válasszanak. Ide is érkezett jelentkezés? — Mór hat fiatal járt szövetkezetünkben. s érdeklődött a szakmák iránt. Szeretnénk ősszel tíz-tizenkét fiatal oktatását megkezdeni. O. L. • Bíró Ferenc másodéves és Szabó Ferenc harmadéves tanulók reka. mié vázakat készítenek. (Opauszky László felvételei.) A falut mégsem adták el Bizony megesik, hogy a megyei tanácstagot is megvágják szóval. Ez már velejárója a rní szókimondó közéletlségünknek. F> ez — bizonyos értelemben — a közéleti ember kockúzutvállalása is. Olyan helyzetekben például, amikor a változtatás, előrelépés helyességéről elvileg törekszik meggyőzni az érdekelteket. Am ők tartanak úttól, hogy a menyasszony nem lesz oiyun szép. mint amilyennek lefestik. Azaz — ápertén kimondva — nem bíznak a kedvező gyakorlati megvalósulásban. Farkas József megyei tanácstag is minden ékes.szólását latbavetve ecsetelte a tavaly év eleji falugyűlésen, hogy mennyi előnnyel jár majd, ha Miske és Drágszél tanácsa közös községi tanáccsá egyesül, — mikor szenvedélyes hangú ellenzésre talált. Egy drág- széli lokálpatrióta alaposán kifakadt. — Márpedig nem engedjük, hogy a mi falunkat bárki is eladja!. Nem akarunk egyesülni. 1977. november 30-án már mégis a községi közös tanács ülését tájékoztatta Baracskai János elnök a vébé múlt évi munkájáról. Együtt figyelték beszámolóját miskei, drágszéli tanácstagok, hiszen múlt év április 1- től vállvetve munkálkodnak már a két helység javára. A résztvevők közt ezúttal is jelen volt megyei tanácstagjuk, Farkas József. Akinek belső örömét csupán a szemére kiült mosoly árulta el, amikor Rideg Ignác drágszéli tanácstag felszólalását hallgatta. — A községi közös tanács végrehajtóbizottságát jól választottuk meg. A szervezés ideje alatt — megmondom őszintén — féltettük községünket. Utólag megállapíthatjuk, hogy nem vesztettünk az egyesüléssel, sőt... Ez a vébé rövid idő alatt igen szép eredményeket ért el... Ügy érezzük, jó gazdája van Drágszélnek ... Lengyel István ottani tanácstag rá tetézett. — Közismert, hogy a községi közös tanács szervezésének ellenzője voltam. Nem is egymagám ... Beismerem: kellemesen csalódtunk. Az apparátus, a nehézségek ellenére komoly és sikeres erőfeszítéssel szolgálta mindkét községet.., Ugyancsak az összetartozást tükrözte, hogy egyikünk sem csupán u „ROját" helységéről beszélt. Hanem Ilyenformán. Miskén — a Március 15. Tsz anyagi és erkölcsi támogatásával, a lakosság sok társadalmi munkájával megépült a sportpálya, s a vele egybekötött játszótér, felújították a labdarúgó-pályát. Befejeződött a Petőfi, Hunyadi, Tavasz és Sugár utca vízhálózatának bővítése. Elkészült a vegyesbolt és a húsbolt, Legnagyobb munkával a miskei Iskola, a drágszéli kultúrház, az ottani tunúcsházánál az egészségügyi rendelő megépítése, továbbá a könyvtár kialakítású járt. Szép gesztus volt, hogy mind a tanácselnök, mind a felszólalók meleg köszönetét mondtak a lakosságnak, a téesznek, szocialista brigádoknak az eredmények kivívásában való önzetlen közreműködésért. A hozzászólásban! említett nehézségek felől Baracskai János tanácselnöktől érdeklődtünk. Elmondotta, hogy nagyon sok gondot okozott és tetemes többletmunkát rótt az appurátusru Fodor Sándor vb-tltkár immár majd egy éve tartó betegsége és két főelőadó távolléte — szülési szabadságon. A két utóbbi kolle- ginát helyettesek beállításával pótolták. No, de a tanácsi munkába belejönni''-— gyakorlat híján — nem olyan egyszerű — a sok szíves segílség mellett sem ... Lemaradás, ennek ellenére, csak a belső adminisztrációban volt észlelhető, — naprakészség dolgában. A lakosságot érintő ügyek, feladatok megoldódtak. — A drágszélre vonatkozó elképzelések is megvalósultak — erősítette meg Lengyel István tanácstag, hivatkozva a pártbizottság értékelésére is. Kell-e meggyőzőbb elégtétel közéleti vezetők számára — flyen véleményeknél? Viszont bárkit kíváncsivá tennének e fejlemények aziránt, hogy akkor miért volt az a kezdeti ódzkodás a közös tanáccsá való szervezéstől? — Váltig hangoztatták — emlékezik vissza Baracskai János —, hogy nem engednek Drág- szélből „alvó falut” csinálni. Eddig Miskén szereztük értesüléseinket. Halljuk, lássuk, mit vallanak odaát — Drágszélen? Urbán Jánost, a tanácsi kirendeltség vezetőhelyettesét épp a küszöbről fordítottuk vissza. — Nyakig vagyok az áílatösz- szeírásban — szabadkozott nagy sietsége miatt. — Hányadmagával dolgozik a kirendeltségen? — Most egyedül. Csorba Lász- lóné — ő volt itt a vb-titkár — GYES-en van, már a második kiscsaláddal... Aki Miskén képviseli a falut, szintén GYES-es. De szívesen állom a sarat. ..Ne haljon ki itt se a tanács, legyen kirendeltség” — kívánta a falugyűlés az összevonáskor. — Helyben lakik? — Miskén. Ott húsz évig dolgoztam a tanácsnál. Az egyesülés előtt hetenként kétszer jöttem ki, — most naponta. Ötször annyi a dolgom, mint azelőtt, de örömmel végzem. Érdekes módon — itt is teljesen otthon érzem magam... A — isten hozta — elvtársam! Miben tetszik sán- tikálni — és miért pont szandálban. Ilyenkor! A vidám Invitálás Beros Ferencnek, a „Népművelés Háza” vezetőjének szól, aki csakugyan bicegve érkezik. Megy Is a huzakodás. — Gyanús ez a lesántulás. — Kerítésen músztum be — és leestem — veszt a lapot a falu egykori tanácselnöke. Most már nyugdíjas. — Ha megérte a menyecske... — Mlazhogy! Csuk nyolcvankét esztendős méa. Hamarosan a „tárgynál” vagyunk. Barátságos, nyílt természetű ember mind a kettő. Mondják hát, miért féltek a drágszéliek az összevonástól? Egyik a másikat váltja az okok idézésével. — Féltették az önállóságukat. Ezerkllencszázhuszonkettő január elsején szakadtunk el Hn- mokmégytől. önálló jegyzőség, elöljáróság volt itt. Az is volt kiírva: nagyközség. — Azt gondolták, ha egyesülnek, elvész a falu neve i». — Miske szlovák — Ez meg magyar — Jelentett ez valami elkülönülést? — Eszébe se jutott senkinek. A két téesz már előbb egyesült. A tanácsi összevonással még az a különbség is eltűnt, hogy ez drágszéli, amaz meg miskei... Féltették a drágszéliek a kultúrhagyományokat. Hetven- tagú tánc- és énekegyüttesünk van. „Megmaradt" a kultúra, mindenki látja; a közös keretből 100 ezer forintot kaptunk a Népművelés Házára. — A drágszéliek az egyesített téeszben jobban keresnek, mint míg két külön szövetkezet volt. — Nagyot lendített az összeolvasztás a háztáji állattartáson is. Ja igen. Amiatt is nyugtalankodtak az itteniek, hogy ha egyesül a két téesz, megszűnik például a háztáji tehéntartás, mert Miskén ez nincs... Kár volt aggódni. Negyvenhét tehenet tartanak a drágszéli házaknál. Sok családnál nem is egyet. Bagi István kéményseprő és Illés Sándor például 3—3 tehénre szerződött, s 50—50 ezer forint támogatást kapott az államtól. — Na meg a sertéstartás! Van. aki 53 disznót tart. — Pista? — jegyzi meg Bero* Ferenc. — O — Bolvárl István... D*» hány háznál nevelnek tizenöté- vel-húszával. — Beros Feri, te is adtál I« tavaly... Mennyit is? — Hetet — Saját beállításukon felül 99S malacot adtak el különböző vásárokon a drágszéliek. — Ellenőrzi az adatot az iratszekrényből kiemelt kimutatásról Urbán János. — Tessék ezt forintba átszámolni — amikor 1600—180* volt párja... Szeretik itt a Jószágokat. — Jelentik ki egyszerre. — Hagyományos az apaállattartás is. Kettő van. — De Inszemlnátor Is. Ki — hogy akarja... Ilyen Miskén nincs... Ahál Nincs itt semmi baj, mikor ilyen egészséges, derűs vetélkedő hajlam Is lappang a „felekben”. Miskén nincs. De van már ott vízvezeték. Drágszélen van Népművelés Háza — Miskén az nincs még. Mindkét helységben ez a soronlevő tervek- feladatok között a legfogósabb: Itt vlzmütársulásra, amott művelődést házhoz való hozzájárulásra megnyerni a lakosságot. — Biztos, hogy sikerülni fog, habár a „dolgok jelenlegi állása szerint” kemény dió... De jóra- való emberek laknak Itt Is, ott Is. Szép szóval mindent el lehet érni náluk és velük. Tóth István Címkével vagy nélküle Hogyan függ össze a kenyér minősége a nyomdai kapacitással? Tulajdonképpen sehogy, ám ha jól utánagondolunk, kiderül, bizony, hogy a kérdés korántsem indokolatlan. □ □ □ A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adatai szerint évente 650—700 millió egy- és 'ketkilós kenyeret sütnek hazánkban. Minden egyes kenyérhez nyomdai termék társul, egy cédulácska, amelyen feltüntetik a gyártás helyét, idejét, a kenyér fajtáját, a szabvány számot. Ahány kenyér, annyi cédula, illetve több, mondják: rengeteg megy pocsékba. Egy szó mint száz: költséges mulatság ez, évente milliókba kerül. Ismerve a hord nyomdák kapacitását, felvetődhet a kérdés: vajon mi szükség van ilyesmivel is terhelni őket? (A sütőipar nyolchónapos előrendeléssel kapja meg a kért céduláit.) Am túl ezen, sokkal elgondol- koztatóbb, hogy évente sok tízezer munkaórát emészt fel a kenyerek cédulázása, mivel ezt a műveletet nehéz gépesíteni. □ □ □ A cédulázás mellett kardosko- dóK cjzt állítják, hogy a kenyérre ragasztott csöppnyi védjegy a i'eiök érdekét szolgálja. Tetszetős érv, csupán azt hagyja figyelmen kívül, hogy legalább olyan fontos volna a cédula a csaknem húszforintos mákostekercsen, a fonott- és a kakaós kalácson. Hogy azokon mégsincs? Hja, kérem, azokra nem kell. Miért? Egyszerű a válasz: azokra nem szokás címkét biggyeszteni. A kenyérre igen. Akkor is, ha történetesen a kétkilós veknit négyfelé vágják a boltban, s cé- dvlás darab legfeljebb egy vevőnek jut a négyből. A kenyérre akkor is kell cédula, ha valamely panaszról egyetlen perc alatt kideríthető, hová címezzék! S még akkor is, ha csütörtök déltől kezdve valótlanságot állít a cédulácska. a □ □ t Ez utóbbi megjegyzés magyarázatra szorul. Nos, tessék. Szombaton általában kétszer annyi kenyér kerül az üzletekbe, mint egyébként szokásos, s ráadásul a boltok jóval hamarabb bezárnak, mint a hét többi napján. Azért, hogy zavartalan legyen az ellátás, már csütörtökön déltől elkezdik gyártani a „szombati” kenyeret — természetesen szombati cédulával. Naponta embérek százainak ad tehát fölöslege* munkát ez az Indokolatlan előírás, olyan körülmények között, amikor mindenütt, a sütőiparban is krónikus munkaerőhiány nehezíti a termelést. n □ □ Székesfehérvár és Kaposvár kenyérgyárából — ideiglenes engedéllyel — száműzték e babra- munkát. És csodák csodája: nincs reklamáció. Mért is lenne, amikor javult a kenyér minősége azóta, hogy a szakembereket nem terhelik fölösleges teendőkkel. F. Oy. (33.) — Mi van, mi történt? — kérdezte tőle Gergely az ajtóban, — Pesten már hat halott van. Az előbb mondta a rádió. — Hogyhogy hat halott. Miért? — Lelőtték őket. Érted? Lövöldözés van —, s Báni elvihar- zott. Többen mentek vele. de Gergely maradt. Magába roskad- va ült az ágy szélén. Rajta kívül Piszátyel és Szűcs volt még ott. — És kik lőnek,1 meg miért? — faggatta őket Gergely, de azok sem voltak okosubbak, Rövid Idő múlva a többiek is visszajöttek, A rádió semmit nem mond, zenélnek. Gergely lázas volt, szemel égtek, torkú fájt, Beteg vagyok — * állapította meg és dideregve bújt a takuró alá. Elulvás előtt, még gondolkozott, hogy holnap benienjen-e az előadásokra, vagy maradjon ágyban? Elaludt, anélkül. hogy döntött volna. Reggel azonban ő is ment a többiekkel, de az előadások elmaradtak. Ehelyett a másodévesek előadótermében Lenthy szónokolt a katedrán. Arról beszéli, hogy már felvették a kapcsolatot a pestiekkel. Azt nem mondta, hogy kik vették fel, milyen kapcsolatot és kik azok a pestiek? Mintha az egész egyetem nevében beszélt volna. Mellette ott állt az a professzor, aki annak idején hármast adott Gergelynek. Lenthy után ő kezdett beszélni. Nyugodtan, megfontoltan ejtette ki a szavakat, s az észre apellálva emlékeztetett 1848-ra, a szabadságharcra. a fiatalok szerepére, történelmi elhivatottságára, a forradalmiságra. Utalt arra, hogy íme most nektek, ennek a fiatal nemzedéknek kínálja a történelem a nagyszerű alkalmat, hogy méltó utódja legyen negyven- nyolc csillagának — fejezte be némi képzavarral a professzor. — Persze akkor azért más volt a helyzet — súgta Bandinak Gergely a fal mellett, mert ülőhely már nem Jutott, s ott álltak a fiúk. — Eddig is útáltam ezt a Lenthyt, de most seggbe tudnám rúgni. Mit akar ez Itt a proffal együtt. Kinek a nevében beszélnek ezek, kik kérték meg őket? Gergely körülnézett a teremben, Ismerős és Ismeretlen arcokat látott, Egyetemistákat, civileket. .. • — Ismertetem követeléseinket és kérlek benneteket, hogy hagyjátok jóvá. A gyűlés után azonnal visszük Pestre, a központba — hallotta Gergely Lenthy hangját és várta a követeléseket. — Halljuk, halljuk! — kiáltozták többen.-• Csöndet kérünk! — ordította valaki. Lenthy sorolta a tizenkét pontot. Némelyiknél tapsoltak, éljeneztek. Amikor oda ért, hogy követeljük a tananyag csökkentését, Gergely nem bírta tovább és közbekiáltott: — Tanulni jöttünk ide. Nem? Lenthy azonnal felismerte és lecsapott rá: — Nem a stréberek véleményére vagyunk kíváncsiak. Felszólítom Kiss Gergelyt, hogy hagyja el a termet — rikácsolta. — Nem hagyom! — ordította Gergely, de hangját elnyelte az általános lárma, kiabálás. — Szavazzunk! Szavazzunk! — harsogták többen is a lecsituló hangzavarban, de újabb. Gergelyéit által ismeretlen emberek ugrottak az emelvényre, s egymás után kezdtek szónokolni. Börtönről, Rákosiról, szabadságról. a hős budapesti testvérekről beszéltek. — Most kéne Ide egy rendőr! —■ súgta Bandi Gergelynek, s azt javasolta, hagyják itt az egészet. Gergely érezte, hogy lázas, lábal remegnek, torka fáj. Elhatározta, megnézi ml van a gyógyszerészekkel. Bandival kifordultak a kapun, s a gyógyszerészeti kar felé Indultak. A város forgalma zavaros volt. klsebb-nngyobb csoportokban beszélgettek az emberek. Ildivel az egyetemi könyvtár épülete előtt találkoztak. — De jó, hogy Itt vagytok! — Örült meg a lány Gergelyéknek. — Nálunk mindenki megőrült. Néhányan otthagytuk az egészet. Elkísérsz Gergely? — kérdezte a lány és Banditól elköszönve kéz a kézben elindultak. Nem beszéltek össze, de mindketten tudták, hogy hazafelé mennek. — Tudod mit? — állt meg hirtelen a fiú. — Menj haza, én pedig orvoshoz megyek. Nem érzem jól magam, kérek valami gyógyszert. — Jó, de utána, mondjuk délután azért gyere el. Rendben? — Persze elmegyek. Majd főzöl egy jó teát. De most ne csókolj meg, mert megfertőzlek. — Egy a sorsunk fiú. Egyébként is már régen megfertőztél — mosolygott Ildi, és egy darabig még elkísérte Gergelyt. A fiú ebéd után tablettákat szedett be és lefeküdt. A többiek hagyák aludni, de amikor 5 óra tálban felébredt, egyedül volt a szobában. — Hűha. Mit gondol Ildi, ml van velem? — s gyorsan öltözni kezdett. A lány várta a teával. Meleg volt a tiszta kis konyhában, ahol Gergely már otthon érezte magát. Knvnrgattók a forró teát. s Ildi n fiú homlokára tette a tenyerét. — Azt hiszem, csakugyan hő- enrelkedésed van! — mondta néhány pillanat múlvu, de Gergely nem válaszolt, — • Hallgassunk csak! — nézett nz ajtó felé. s a lány Is arra fordult. Kintről, valahonnan a város központja felől ütemes kiabálás hallatszott. — Mi lehet ez? — kérdezte Gergely és az ajtóhoz ment. Kinyitotta, s valamivel erősebben hallotta a jelszavakat, de érteni egyiket sem lehetett. — Néztük meg, ml van! Jó? — dugta arcát a vallu fölött hallgatózó Ildihez. — Jobb lenne itthon. Lázas vagy. — Te mondtad, hogy csak hőemelkedés — érvel Gergely, és furcsának tartotta, hogy a lány nem akar vele menni, hogy tartóztatja. — De nem maradunk sokáig. Rendben? — Hát persze. Csak megnézzük és jövünk vissza. A menet a széles, egyenes úton hnladt a város széle felé. Gergely és a lány a járdaszegélyen álltak, s a lámpa alatt elhaladó tömegben egyszerre meglátták az egyetemistákat. Gergelynek sok arc Ismerős volt. mégis most Idegennek tűntek, mintha valamitől megváltoztak volna ezek az ütemesen kiabáló fiúk—lányok. OH haladt Lenthy Olgával. Zslk- lalval, Varga Robival, de ott volt Szűcs. Pásztor, Csutor Miska és Bandi Is. — Hová mentek? — ordított rájuk Gergely, — Itt a helyed. Itt a helyed — kiabálták feléjük fordulva, s In- tótiek. hogy Jöjjenek ők Is. Beszaladtak a sorba. — Megyünk a gyárba, felszólítjuk a munkásokat, hogy csatlakozzanak hozzánk — mondta egy svújclsnpkús középkorú férfi, aki melléjük keveredett a tömegben, — Hagyják őket dolgozni! — válaszolta Gergely. Tudta, hogy Ildi apja is abban a gyárban dolgozik. A svéjeisapkás azonban nem válaszolt, hanem jobb karját magasra tartva ordítozott a többiekkel. — Mit akartok? — kérdezte Gergely a többiektől, de azok sem válaszoltak. Haladt a tömeg. A gyár előtti kis téren rengeteg ember gyűlt össze. Bekiabáltak a munkásoknak. Voltak, akik már a kaput döngették, követelve, hogy nyissák ki. Valaki egy kővel betörte a földszinti gépterem ablakát. A csörömpölésre egy idős férfi arca jelent meg az üres ablakkeretben, de azonnal el is tűnt. Néhány pillanat múlva kinyíltak a földszinti ablakok, egyszerre háromból tűzoltófecskendőt dugtak ki. A látványra sikoltozás, zűrzavar keletkezett. A nagy erejű vízsugarakat ide-oda mozgat, ták. végtgpásztázva vele a tömeget. Gergelyék közel voltak a gyárkapuhoz. nyomta, kegyetlenül sodorta őket a tömeg. Hirtelen rajtuk is végigcsattant a jéghideg víz, mindketten teljesen eláztak. Ildinek leesett az egyik cipője. Gergely haja csapzottan tapudt a homlokára, lökdösték, -lábára léptek. Lehajolva a lány cipőjét kereste a lábak között. Valaki nagyot lökött rajta, arccal a kőre zuhant. A cipőt nem találta, vérzett az orra. Ildi fölsegltette. Fáztak. Vége.