Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

1978. január 29. • PETŐFI NÉPE • 3 A fiatalok munkahelyi beilleszkedéséről Az Állami Ifjúsági Bizottság tapasztalatai Az utóbbi esztendőkben lénye­gesen javultak a fiatalok pálya­kezdésének, munkahelyi beillesz­kedésének feltételei — állapította meg az Állami Ifjúsági Bizottság, összegezve az országos tapaszta­latokat, s megjelölve a -további teendőket. Mindinkább terjed az a gya­korlat. hogy a vállalatok, intéz­mények már a szakmunkásta­nuló éveiben fokozott gondosko­dással övezik a diák-munkásokat. A kapcsolat, a törődés azonban még nem elég hatékony. Erre utal. hogy helyenként a végzős szakmunkások 65—70 százaléka néni annál a munkahelyinél he­lyezkedik el, amelynél a gyakor­lati idejét töltötte. Arra van szük­ség, hogy mielőbb elterjedjenek a követésre méltó jó példák. A Győri Vagon- és Gépgyár­ban. valamint a Csepel Vas- és Femműveknél például a szak­munkástanulók üzemi gyakorla­tukat már a leendő munkahelyü­kön. a befogadó szocialista bri­gád patronálása mellett töltik. A KGM és a NIM legtöbb vállala­tánál — a munkahely megszeret­tetése érdekében — a szakmun­kástanulók tanulmányi idejét be­számítják a törzsgárda tagságba is. Az Egyesült Izzónál „mérnök­én oda” keretében foglalkoztatják a kezdő mérnököket. Vagyis rész­letes terv alapján és rendszeres értékelés mellett irányítják mun­kájukat, beilleszkedésüket. A mis­kolci postaigazgatóságnál a „taní­tó mester” mozgalmat honosítot­ták meg. Az Óbuda Mg. Tsz-ben. a pályakezdő fiatalok betanítását, kezdeti munkavégzését nyugdíja­sok segítik, átadva több évtizedes szakmai tudásukat. A Székesfe­hérvári Könnyűfémműben igazga­tói utasítás írja elő a kezdő szak­emberek tervszerű foglalkoztatá­sának rendjét. A Tiszamenti Vegyi Művek kollektívájának is szívügye a fia­tal dolgozók támogatása: felkere­sik a leszerelés előtt álló fiatalo­kat és tájékoztatják őket az új­ból' munkába állás lehetőségei­ről. A diákévek után a fiatalok egyik legfőbb gondja az otthon­teremtés. A Videoton Rt. nemrég bérlőkijelölési jogot vásárolt, s ily módon is enyhít a pályakez­dők lakásgondján. Ezenkívül kamatmentes kölcsönt biztosíta­nak négy—nyolc lakásos társas­ház építkezésekhez, s a kölcsön­ben részesülők fele fiatal: az Or­szágos Szakipari Vállalat pálya­kezdési kölcsönnel támogatja if­jú dolgozóit. Az elkövetkező időszakban el­sősorban a pályakezdők fogadá­sára szükséges figyelmet fordíta­ni, s rendszeresen foglalkozzanak velük — állapította meg az Ál­lami Ifjúsági Bizottság. A fiata­lokkal való egyéni foglalkozás ugyanis még gyakran háttérbe szorul. Szükséges az is, hogy mielőbb kialakítsák a patronálok fokozott erkölcsi, anyagi elisme­résének formáit. (MTI) Jelentkezés állategészségügyi szakközépiskolába A Baranya megyei Szentlőrin- cen állategészségügyi szakközép­iskolai képzésben részesülhetnek e pálya iránt érdeklődők. Az is­kola Baranya és Bács-Kiskun megyéből vesz fel elsősorban fiú tanulókat. Előnyben részesülnek azok, akiknek mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek, intézmé­nyek ösztöndíjat adnak, elhe­lyezkedésükről gondoskodjak. A biológia és a kémia a két előké­szítő tárgy., Az állategészségügyi szakközép­iskolai végzettségűek érettségi bi­zonyítványt és szakmunkás-képe­sítést szereznek. A sokoldalúan képzett állategészségőrök a nagy­üzemekben és vállalatoknál, ezek tenyésztő és árutermelő telepein az állatok egészségének védelmé­re. az ezzel kapcsolatos fizikai, ellenőrzési és adminisztrációs fel­adatok ellátására lesznek hivat- va. ” > . ;'Y,V . xö v j:r Minősítés - leminősítés Titokzatos mosollyal hajol fe­lein a kereskedő — exportból visszamaradt, ezt vegye meg, uram! —, mondja s várja hálá­mat. Természetesen azért, mert jóvoltából most minden bizony­nyal olyan árucikk birtokába ju­tok, amely jobb, elegánsabb az egyszerű tucatárunál. Bólintok és fizetek. Érdemes hallgatni a szak­emberre, aki bizonyára illő tisz­teletdíj ellenében az átlagosnál szebb cipőt kínál. Tanulságos eset, mégha köznapi is. Az ám! Napirendre is térhet­nék fölötte, ha újabban nem ta­lálkoznék vele túlságosan is gyak­ran, és mind szélesebb körben. A kereskedelem tenne ki magáért, ennyire jó a rábeszélőkéje? Meg­lehet. Az alkalmi áruházak zsú. foltsága, a vegyes konfekció so­rok és polcok aligha csak a ke­reskedelem dicséretéről árulkod­nak. Mitagadás, ezt nem vizsgál­ja a vásárló — örül annak, ha pén­zéért különbet talál. Hiszen, az exportból visszamaradt jelzőhöz esetenként valóban jobb minőség, különb forma társul. Ezért is örül az ember, ha összehozza vele sze­rencséje. De valójában szerencsés ez a körülmény mindannyiunknak? Előnyös az, ha a határon túlra szánt termek végül nem jut el a címzetthez? Ha azt vesszük, hogy idehaza választék bővülhet, tulaj­donképpen kedvezőnek vélhet­nénk. Csakhogy ez az ügy aligha kereskedelmi kérdés elsősorban. Sokkal inkál)b termelési, ponto­sabban gazdasági, amely, hogy úgymondjam, azonnal más optiká­ban láttatja e helyzetet. Mert kétségtelen, az exportból visszamaradt címke nem minőségi rangjelzés, hanem az illető áru­cikk leminősítése. Arról tanúsko­dik, hogy a termék nem érte el a megrendelő által szabott színvo­nalat. Vagyis, ne kerteljünk, bu­kott áruról van szó. Igaz, eseten­ként előfordulhat, hogy a külföldi vásárló azért nem vette át a tér. méket. mert — használati értékét nem csökkentő — eltérések mu­tatkoznak benne az ottani szab­ványtól (és ettől azért lehet még jó), de az esetek túlnyomó többsé­gében nem ez a baj. Mint már szó esett róla, sajnos olyan problémák gátolják az átvételt, mint a rossz alapanyag, vagy a nem megfelelő feldolgozás miatt tapasztalható hi. ba. S ez mindenképpen szomorú, hiszen exportunk nagy része nem valósul meg; az ország nem jut hozzá ahhoz az exportbevételhez, amit betervezett, s amitől más, fontos termékek behozatala függ. Megszakad tehát az a gazdasági láncolat, aminek révén nyereség­re, bevételre kellene szert tenni. Szerencsés esetben csak az el­maradt haszonról kell lemondani, ám nem ritkán a kártérítést, a ka­matot is fizethetjük — valutában. Persze, a dolgoknak ez az egyik oldala. Hiszen az is megfontolást érdemel, hogy a külföldi követel, mények vizsgáján megbukott ter­mék csakugyan magasabb minő­ségi színvonalat testesít meg. Az igazság kedvéért érdemes azonban leszögezni: általában nem a munkánk minőségének látvá­nyos visszaeséséről van szó, hanem arról, hogy adott helyen hazai gyártóink nem képesek lépést tar. tani a minőségi igények növeke­désével; hogy még mindig lassú az előrehaladás. Ebben nagyrészt közrejátszik az a szemlélet: kizá­rólag a „Made in Hungary” felira­tú termékekre kell gondot fordí­tani. Pedig tévedés azt hinni, hogy fenntartható valamiféle különbség a hazai és az exportra szánt ter­mékek termelésében. A minőség megbecsülését a hazai vásárló is előnyben részesíti vagy előnyben fogja részesíteni. Másrészt, nehe­zen képzelhető el, hogy kettős ér­tékrenddel, kettős mércével bol­dogulhatunk. Ahhoz, hogy minél kevesebb exportból visszamaradt terméket kínálhasson az eladó — a szemléletet, a minőséggel kap­csolatos fölfogást kell sürgősen és alaposan megváltoztatni. S, ami még talán ennél is fontosabb; el­érni, hogy azonosan magas köve­telmények szerint dolgozzon a gazdaság, a vállalat — külföldre — belföldre egyaránt. Ha majd eltűnnek a hazai bol­tokban legtöbbször kényszerből forgalomba hozott exportból visz- szamaradt áruk — eltűnik a meg­különböztető jelzés, elveszti furcsa rangját az exportból visszamaradt jelző is. Amit cserébe kapunk ér­te — mindenkeppen többet cr. M. I. Lendületes városfejlesztés Kalocsán RÉGI KÍVÁNSÁGOK TELJESÜLNEK „A város iparosodása gyorsabb ütemű volt a IV. ötéves terv időszakában, mint a megyei át­lagos növekedés” — olvasható abban a füzetben, mely Kalocsa város V. ötéves fejlesztési ter­vét tartalmazza. Mivel gazdago­dott a város az elmúlt esztendő­ben. s minő gyarapodásra szá­mítanak az idén? Erről beszél­gettünk Kapitány Istvánnal, a városi tanács elnökhelyettesével. — Mire a legbüszkébbek a megvalósult tervek közül? — Az V. ötéves tervidőszakban a kulturális ellátás fejlesztése a legerőteljesebb. Mint ismeretes, novemberben nyitotta meg ka­puit a művelődési-ifjúsági ház. A nagyszeminárium barokk épü­letének építészetileg is remek újjászületését 17 millió forint költséggel valósítottuk meg. így mód nyílt a különféle klubok, néhány szervezet elhelyezésére, itt kapott otthont a gyermek- könytár, az olvasóteremmel, s lehetőség nyílik a szabad idő sporttal, nevezetesen asztalite­nisszel való „elütésére”. — Az új esztendő milyen nagy beruházások megvalósításának kezdetét hozza magával? — Ha rangsorolhatok, akkor az áruház felépítése, a szolgáltató­ház, a tornacsarnok és a rende­lőintézet bővítése a legfontosabb. Természetesen nem elhanyagol­ható a lakásépítési terveink meg­valósítása, hiszen jelenleg 800- nál több a lakásigénylők száma. — Az áruházépítés régi kí­vánsága a kalocsaiaknak ... — így van, s már ,két eszten­deje tartalékoljuk erre a pénzt, viszont a munkához nem volt vállalkozó. Most már ígéretet kaptunk a BÁCSÉP-től. hogy a második félévben hozzákezdenek az építéséhez. A Duna nagyáru­ház előreláthatóan 40 millió fo­rintba kerül. Az építkezéshez a városi tanács közművesített te­lekkel és kétmillió forinttal já­v ; : • rul. Várhatóan 1980-ban már ott vásárolhatnak a város és a kör­nyék lakói. Ide tartozik még közvetlenül, hogy a bútoráruhá­zát az elmúlt évben megnyitot­ták, s az 1400 négyzetméter alap- területű, raktárakkal, bemutató­részleggel rendelkező áruház a növekvő igényeket színvonala­san elégíti ki. — Á sorrendben következik a szolgáltatóház. Valószínűleg erre is várnak már a kalocsaiak. — A szolgáltatások jelentős ré­szét eddig az autójavítás tette ki. Természetes, hogy jelentke­zett az igény a korszerű szolgál­tatásók megteremtésére váro­sunkban is, ugyanakkor az AFIT- szerviz további fejlesztése is szükséges. Nos, az épület tervei készülnek, helyet kap az épület­ben a GELKA, a férfi és női szabóság, fodrászat, kozmetika, ruhatisztító, cipőjavító ... — A tornacsarnok építésének tervéről már hírt adtunk, az if­júság — az általános iskolások és a szakmunkástanulók számára a folyamatos testedzési lehetősé­get megteremtik. Beszéljünk a legkisebbekről is, a bölcsődések- ről és az óvodásokról, őket' ho­gyan tudják elhelyezni jelenleg, s a közeljövőben? — Óvodai helyeinkre átlagban 5—6 százalékkal kell csak több gyermeket felvenni, helyzetünk a megyei átlagnál jobb. Ez azon­ban nem jelenti, hogy nincs szükség fejlesztésre. A Petőfi ut­cai óvodában 25-tel nőtt a fel­vehető gyerekek száma a bőví­tés után, és sor kerül a Bem apó és a Csokonai utcában levő óvodák helyének gyarapítására is. A legkisebbek számára a Széchenyl-lakótelepen épül majd bölcsőde, s mivel a középtávú fejlesztésben csak 20 hely meg­teremtésére kaptunk pénzt. így a létesítendő 60 személyes böl­csőde megépítését kordinációs pénzösszegből fedezzük. A kiszol­gálóhelyiségeket 60 gyérmek el­látására építjük meg, s fokoza­tosan 20—20 hely kialakítását végezzük. — A lakásépítés helyzetéről is essen szó. Kalocsának önálló építőipari vállalata nincs, s ez azt hiszem megnehezíti a szük­séglet diktálta lakásépítési fel­adatokat ... — Valóban, a lakásépítésben gondjaink voltak, viszont az új évben előreléphetünk. A BÁCS- ÉP már tavaly hozzákezdett egy 54 lakásos épület alapozásához — ezek tanácsi bérlakások lesz­nek —, s az idén egy 80 lakásos épülethez is hozzáfognak, az el­ső negyven már jövőre átadható lesz. A lakásépítésben kivitelező­ként még az ÉPSZER és a helyi Asztalos Kisipari Szövetkezet jön számításba. Ez utóbbi a Vigadó­soron hozzákezdett a 4x18 lakás­ból álló épületsor első két tag­jának alapozásához, s az építke­zés további folytatására a terep­előkészítés folyik. Az ÉPSZER-re a Széchenyi lakótelepen mintegy 100 OTP-lakás építésénél szá­mítunk, s hamarosan megkezdik az István úton az OTP-székház alapjainak lerakását is, fölötte 12 lakás kap helyet. Az aszta­los szövetkezét a tervidőszak vé­géig mintegy 70 lakás építését tudja elvállalni. Ezenkívül éven­ként — átlagosan — 80 családi ház épül magánerőből. — Kérem, beszéljen a közmű- fejlesztésről is. — A Negyvenszállási úton, a Hosszú Antal, a Tóth Mike és Fényi Gyula utcán korszerűsítet­tük az elmúlt évben a útburko­latot. Az idén 3 millió forintot fordítunk útépítésre, elkészül a Partizán és a Csokonai utca, va­lamint az Alkotmány út egy sza­kaszának burkolata. — A vezetékes ivóvízhálózatba a Miskei út környékét kapcsol­• Több utcában és a Széchenyi úti lakótelepen korszerű közvilágítást létesítettek. • Az idén bővítik a rendelőinté­zetet. (Méliesi Éva felvételei) tűk be, a Középsőkertekben is elkészült az 1200 méteres bőví­tés. A zavartalan, megfelelő mi­nőségű és mennyiségű ivóvíz biztosítására a vízmű, s ezzel együtt a vastalanító berendezé­sek további bővítésére van szük­ség. Jelenleg napi 5 ezer köbmé­ter vizet tisztíthatunk meg, a kapacitást 1980-ra meg kell dup­láznunk, hiszen a várható víz­igény már nyolc év múlva meg­közelítheti a 30 ezer köbmétert. A mostani csúcsfogyasztás 8 ezer köbméter. A vállalatok egyéb­ként csak szociális célra kapnak ivóvizet, iparivíz-szükségleteiket saját kútjaikból elégítik ki. — Minél több csapból folyik az ivóvíz, annál több a szennyvíz. Hogyan oldják meg az elveze­tését, tisztítását? — Jelenleg csak a lakások egy­ötödének szennyvizét vezetik le a csatornák. Naponta 1500 köb­méter szennyvíz folyik az üle­pítőrendszerbe, ahonnét a bioló­giailag megtisztult víz újra visszäjut a Dunába. A jövőre be­fejezendő bővítés után kétszere­sét tisztítják meg. A Miskei úti gerincvezeték építését koordiná­ciós pénzből fedeztük, s az idén a Gabonafeldolgozó Vállalat szennyvizének elvezetésére egy kilométer hosszú csatornát kell létesíteni az Ecetgyár utcai át­emelőig. A lakásépítkezés üte­mét figyelembe véve a 4x18 la­káshoz átemelőt kell készíttet­nünk, még az idén. ■j—< A múlt évben 9 ezer négy­zetméter járda épült, a társadal­mi munka tette lehetővé egyhar- mádának elkészülését. Több ut­cában szereltettünk fel higany­gőz-armatúrákat, s 4 kilométer­rel nagyfeszültségű, valamint 2 kilométer vezetékkel szekunder hálózat bővült. Több transzfor­mátor cseréjére is sor került a zavartalan energiaellátás érdeké­ben — fejezte be a beszélgetést Kapitány István. N. M. G rafikonok föl-le szökő vonalát mutatják a gyár munkaügyi osz­tályán. A fluktuációt jelző vonulatok sok mindent el­árulnák. A deresedő hajú osz­tályvezető úgy áll a grafikon alatt, mint csillagász a világűr térképénél. Pálcájával a papírt kopogtatja, s folyékonyan olvas a jelékből. „Nézze, ez a hullám­völgy a tsz-melléküzemágak vi- rulásának köszönhető — mondja. — Valamikor úgy mentek el in­nen az emberek, mint a süllye­dő hajóról, vissza sem fordultak. Az ok: néhány száz forint. Az­tán rájöttek, hogy drága árat fi­zettek a több pénzért. Korszerűt­len gépeken kellett dolgozniuk, szociális ellátásuk a nullával volt egyenlő, s hiába volt ipari múlt a hátuk mögött, a kezdetbe csöp­pentek ...” A pálca leszállás előtt még köröz, majd lecsap a fölfelé igyekvő vonalra: megkez­dődött a visszaáramlás. Elég-e a grafikon? Elég-e egy föl-le mászkáló vonal annak szemléltetésére, hogy mit jelent a gyárnak a sok ki- és .belépő dolgozó? Igaz. hogy olvasni le­het a vonalakból. Az is igaz, hogy a grafikon viszonylag egy- i szerű jeleket közöl, de ez csupán a felszínes vizsgálódáshoz elegen­dő — hacsak nem vándormada­rakról van szó. Ám a kilépők­nek csak kis százaléka vándor­madár, akinek szíve sem dobban, szeme sem rebben, ha maga mö­gött hagyja a gyárkaput. Az osztályvezető, mintha csak a morfondírozásomat hallgatta vol­na, ellép a grafikontáblától, az íróasztalfiókban kotorászik, s a megtalált papirost a kezembe nyomja: „Mi nem hagyatkozunk csupán a számokra, az okokra is kíváncsiak vagyunk!” Nézem a papirost. „Adatszolgáltató lap" — ez áll a tetején. Alatta rovatok, aláhúzandó szavak, megválaszo­landó kérdések, majd tizenkilenc különböző ok. ezek egyikének vagy másikának a bekarikázásá- val lehet megindokolni a kilé­pést. Az adatszolgáltatási lap ki­töltött rovatait minden esztendő Kilépett ? végén a gyár számítógépébe táp­lálják, s majd az előre megadott szempontok szerint összesítve, statisztikahalimaat kapnak vissza. „Mindenre fény derül...” — nyugtat meg az osztályvezető, aki feltétlen híve a számítógépes módszernek. D obókocka nagyságú ablak előtt áll a szaki, tétova mozdulattal veszi kezébe a tollat. Most kapta meg az adatszolgáltatási lapot. Hiába mondja, hogy ez felesleges tor­túra, nagyon jól tudják azt oda­fent, hogy ő miért lép ki innen kilenc év után. Az ablak mögött ülő mákszemnyi kislány hangja megélesedik: „Tessék kitölteni, mert ez igazgatói utasítás! Vagy talán úgy siet, hogy már ennyi ideje sincs?” „Nem sietek, ara­nyom ...” — enged a szaki, aztán veszi a tollat, a lapot, és félrevo­nul. Nem kell faggatnom, kifakad magától: „A fene egye meg, hát még búcsúzáskor sem kérdez meg senki! Azt hiszik, hogy bár­melyik vezető papírfecnikkel he­lyettesíthető? Kanikázzak, ikszel­jek kilenc évet?” Aztán legyint. A kilépés okául az alacsony bért választja, de karika helyett- szí­vet rajzol köré. Végül újra hoz­zám fordul: „Vajon ezt megérti-e a számítógép?” A számítógépet azonban nem izgatják az ábrák. Annyit jegyez föl az egészből, hogy X. Y. a 8-as pontot választotta, kevesli a fizetést, ezért mond fel a válla­latnak. A grafikon, a statisztika, a bérkérdések csoportjába su- vasztja a kilépőt, pedig — jól emlékszem — a szaki nemcsak a pénzt, hanem az emberi törő­dést is kevesellte. Talán, ha va­laki megkérdezte volna tőle, miért mutat hátat kilenc év után a gyárnak — visszafordult vol­na... Ámde senki sem kérdezett tőle semmit. Maradt az adatszol­gáltatási lap és a 8-as pont. Váratlan kipattant botrányok­ban nem hiszek. Vannak előzetes tünetek, beszédes jelek, amelye­ket értelmezni kell. Fejtörésre késztető és megfejtendő jel pél­dául, ha valaki évek után, törzs- gárdatagként, búcsút vesz á mun­kahelyétől. Ilyenkor semelyik statisztikának sem hiszek. Abban pedig főként nem, hogy valaki néhány száz forintért vette kézbe a munkakönyvét. A bérkérdések rendszerint ágas-bogas problé­mák például jó néhány részlet­elem rejtőzhet bennük. Például: hosszú évek óta várt, megérde­melt, de meg nem kapott fizetés­emelés; megszerzett bizonyítvá­nyok, amelyeknek semmi hasznSt sem vette az, aki tan.ultabbá, képzettebbé lett; a perspektívát- lanság; a be nem váltott igére­y M aszek lett B. Mondják: azért, mert így jobb neki. B. a fél életét a szövet­kezetben töltötte. Csakugyan jobb így? Az öreg előveszi a kitünte­téseit. „Hogy jobb-e így? Azt hiszi, belevágnék?”. — kérdezge­ti, hiszen azt az ipart ő semmi áron sem váltotta volna ki, csakhogy a becsülete nem áru. Hosszú évekig tartó mahináció- val tették lehetetlenné a Helyze­tét. Szakképzetleneket ültettek a fejére, akik nem értettek a mun­kához, de értettek a hízelgéshez. Nem volt más választása, fel­mondott. Az ipari tanulókat azért még ő tanítja. Azt szereti csi­nálni, s különben sincs helyette más. A szövetkezetiek széttárt karral sajnálkoznak: B. maszek akart lenni, hiába marasztalták. T. szintén nemrég váltotta ki az iparengedélyt. Pecsenyesütő lett az üzemmérnökből. Régebben a húskombinát ösztöndíjasaként tanulhatott a főiskolán. A diplo­ma után egyik beosztás sem tet­szett neki. vezetési stílusa pedig az embereknek nem volt ínyére. Végül a raktárban dolgozott, s ünnepnapok előtt az anyja sütö­déjéhez vi.tte kisegítőnek a „job­bakat”. Az üzemmérnököt is gya­korta lehetett látni a fortyogó zsír körül. A húsgyárban eltöl­tött évek persze nem voltak ha­szontalanok: munkáslakást, ka­matmentes kölcsönt kapott az üzemtől, s csak ezután állt odébb. „Túlontúl szerette a pénzt — tárja szét a karját az igaz­gató. — Nem baj, hogy elment.” A végeredmény B. és T. eseté­ben azonos, tehát a jelek is könnyen összeesel tlhetők. Pedig mennyire más ez a két történet, ez a két életút! A jeleket ele­mezni illik, hiszen csak így vilá­gosodhatnak meg a tanulságok: amíg B. mögött a munkahely lu- dassága, addig T. mögött a pénz- éhség, a mindent kihasználó ön­zés húzódik meg. Véletlenül sem szabad hát a kettőt közös neve­zőre hozni. Egyik napról a másikra fogta az orvosi táskát Z. és elment ab­ból a városból, amelyben szüle­tett, tanult, ahol apja, testvére éL Ki kérdezte meg, hogy miért? Abban a gyárban, amelyben P. dolgozik, egymást marják a veze­tők. A termékeik kelendők, az üzem „hozza magáit”, de fölszö­kőben a fluktuációs grafikon. Mindenki tudja, hogy többet ter­melhetnének, ámde a kenyértö­rések miatt nincs idő a fejtörés­re. Figyelmeztetik-e majd őket? * S zívesen látnák egy-egy gyárban rendhagyó ren­dezvényt: a kilépettek fó­rumát. Természetesen olyan üze­mekre gondolok, amelyekből ren­getegen mentek el az utóbbi esztendőkben, s csak a száraz­statisztikáik őrzik kilépésük okait. Mit mondanának, akik eljönné­nek a találkozóra? Egyáltalán: hányán vennének fáradságot, hogy részt vegyenek ezen a fó­rumon? Abban biztos vagyok, hogy aki elfogadná a meghívást, mondanivalója is lenne, mert nem a rossz termés, nem üres kalandvágy késztette a fölmon­dásra. Abban sem kételkedem, hogy az ilyen fórum szolgálna annyi tanulsággal, mint egy szür­ke termelési értekezlet. Csak hát, hol az a bátor ember, aki meg­rendezné? T. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom