Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. január 22. ÉVRŐL ÉVRE KORSZERŰBBEN Hosszúhegyi törekvések A Hosszúhegy! Állami Gazdaságban kialakított termelési szerkezet követte a természeti adottságokat. Duna-menti részeken szántóföldi termelés, valamint rét- és legelőgazdálkodás, a magasabb fekvésű, lazább talajokon szőlő-, gyümölcstermesztés alakult ki. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1975. Június 1-tffl engedélyezte az állami gazdaság által kezdeményezett gyümölcstermelés! rendszert. Megjegyzendő, a gazdaság már 1973-tól végzett szaktanácsadást néhány környékbeli mezőgazdasági nagyüzemben a télialma termesztés segítésére — együttműködési szerződések alapján. Több év alatt fejlesztette ki a koszerű termelési technológiát. A hosz- szúhegyl kezdeményezéshez évről évre több gazdaság csatlakozik. 1970-ban Kétezerkétszáz hektárnyi gyümölcsültetvény tartozott a rendszerhez, tavaly a kezdeményező mezőgazdasági nagyüzemmel együtt összesen húsz állami gazdaság, termelő- és szakszövetkezet csaknem négyezer hektáron vette át a módszert. A termelési technológiát több évre dolgozták ki, de minden esztendőben tökéletesítik. Figyelembe veszik az új kísérleti eredményeket, az egyre korszerűbb gépeket, berendezéseket, amelyeket igyekeznek — a lehetőségekhez mérten — gyorsan alkalmazni a termelésben. Ezt segítik azok a tapasztalatcserék is, amelyeket nemcsak a partnergazdaságok, hanem a gyümölcstermesztéssel foglalkozó nagyüzemek számára rendszeresen szerveznek. Így alkalom nyílik arra, hogy a legfrissebb kutatási eredményeket megismerjék, a gondolatokat kicseréljék, találkozzanak azokkal a korszerű gépekkel, berendezésekkel a szakemberek, amelyek megkönnyítik a munkát. dr. Mátyus Gábor, a gazdaság igazgatója elmondja: — Azon munkálkodunk, hogy a a kézi munkát, növeljük az egy lehető legkisebbre csökkentsük területi egységre jutó hozamokat. Célunk, hogy a következő esztendőkben állandósítsuk a 400— 500 mázsa hektáronkénti termésátlagot. Partnereink, mint kezdeményező gazdaságtól, azt várják, hogy mindig keressük az újat. Minden esztendőben új berendezéseket szerzünk be, megvásároljuk a hatékonyabb vegyszereket. Ezeket kipróbáljuk, bemutatjuk. Tavaly például először alkalmaztuk a Nobili, olasz gyártmányú szedő- és metszőkocsikat. A pneumatikus metszőollók, amelyekből szintén van néhány darab, jelentősen könnyítik a munkát. Sajnos, a korszerű eszközökből, berendezésekből szeretnénk beszerezni belőlük egyelőre még kevés van. Az idén partnergazdaságaink számára is. Fontosnak tartjuk a betakarítás gyorsítását, korszerűsítését is. Az úgynevezett tartályládás szedésre berendezkedni, amelyek szállításához megfelelő gépsorra is szükség van. A telepítésekhez szükséges korszerű alany- és fajtakombinációkból még nincs elegendő. Főként az alma és őszibarack szaporítóanyagból van hiány. Emiatt a telepítések egy része késik. Az úgynevezett intenzív alanyok elsza- porításához idő kell. Szabó Lajos, a gazdaság főkertésze bízik abban, hogy egy éven belül utolérik magukat a szaporítóanyag-termesztők is. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság borbási faiskolájában van V * • A pneumatikus metszőféppel könnyebben megy a munka. Sövénygyümölcsös metszése a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság II. kerületében. (Szabó Ferenc felvétele.) a hagyományos fajtákból, a korszerűsített változatókból azonban még nincs elegendő. — Mi is az idén pótoljuk a tavalyi lemaradást, — mondja a főkertész. — Az elmúlt esztendőben huszonhét hektárnyi almást, és húsz hektáron őszibarackot telepítettünk. Az idén kilencvenöt hektáron lesz új almáskertünk és harminokét hektáron őszibarack. Inkább várunk a telepítéssel, de olyan fajtákat ültetünk, amelyek jobban megfelelnek a korszerű igényeknek és a mi munkánkat is könnyíti. Csökkentjük például a jonatán alma arányát, egyéb fajták javára, Ezzel folyamatossá tudjuk tenni a betakarítást, nem kell annyira kapkodnunk, idegeskednünk az egyszerre érés miatt. A gazdaság igazgatója még elmondja: — A termelés korszerűsítésén túlmenően az úgynevezett ipari gyümölcs feldolgozására is gondolunk. összefogással szeretnénk lékészltő üzemet építeni. Az idén az állami gazdaságban hektáronként 215 mázsa almát szüreteltek, 415 hektárnyi területről. A rendszer gazdaságaiban 172 mázsa volt az átlag. A hosz- szúhegyiek azonban 83 hektárnyi területen 470 mázsás átlagot is elértek. Ilyen magas termésre még nem volt példa a környéken. Azonban ahhoz, hogy ez általánossá váljék, még sokat kell tökéletesíteni a termesztési technológiát. K. S. Eredmények és gondok a kecskeméti járás iparának fejlesztésében A kecskeméti járás körülbelül 90 ezer lakosából 8 ezren dolgoznak a községek ipari üzemeiben. Nem kevesen járnak be dolgozni a városokba, többnyire Kecskemétre. A járás gazdasági arculatában természetesen mégis a mezőgazdasági termelés a meghatározó, amelynek értéke csaknem kétszerese az Iparénak. A járás ipara fiatal, elég 12 esztendőre visszanézni, amikor még csak 1800 embernek tudott helyben kenyeret adril és produktuma évente nem volt több 160 millió forintnál. Vajon milyen lehetőségek tárhatók fel a kecskeméti járás iparának fejlesztésében? Ezeket elsősorban az ágazat fejlődésének sajátos útja határozza meg. Előzmények nélkül Jó tíz éven keresztül az Ipar településfejlesztési szerepe emelkedett ki. Nem termelékenységét, technikai színvonalát, hanem Jelenlétét tekinthették döntőnek az ott élők. A községekben — többnyire a nagyobbakban —. c gos vállalatok létesítettek telephelyeket. Ehhez a programhoz a helyi közigazgatás csak többé-ke- vésbé alkalmatlan épületeket tudott adni, valamint az otthonához közel elhelyezkedni szándékozó munkaerőt. Az előzmények nélkül települt ipar különösen 1965 és 1970 között növekedett gyorsan, de már az ezt követő tervidőszak alatt kedvezőbb, korszerűbb irányt vett a fejlődése. Évente 20 százalékkal nőtt ekkor a járásban az ipar termelése, s csak alig több mint 6 százalékkal foglalkoztatottainak száma. Ide tartozó, jellemző adat, hogy az öt esztendő alatti egymilliárdos termelésemelkedést mindössze félmilliárdos beruházás kísérte. A megye összességét tekintve is szép, az átlagosnál jobb eredmények ezek. A kecskeméti járás 1975 végén lezárhatta az iparfejlesztésnek azt u szakaszát, amelyet a telepítés jellemzett. A további kisebb beruházások csak a járásban már „bentlevő” üzemek termelő egységeit gyarapíthatják. A fő feladatokat ebben a tervidőszakban a korábban kialakult helyzet szabja meg minden településen. Az adottságok számszerűsítése jót és rosszat egyaránt mutat. Ipari termelés hatvan telephelyen — eléggé kis egységekben —, szétszórtan folyik. Értéke a megyeinek 13 százaléka, a foglalkoztatásból valamivel kisebb arányban, 11 százalékkal részesedik a járás. Belső arányok A belső arányok az átlagosnál valamivel szélsőségesebb helyzetet tükröznek. A minisztériumi irányítású ipar a legfejlettebb, Itt viszonylag nagyobbak a telephelye^ és kedvezőbb a termelékenység. Másfél milliárd értéket négy és fél ezer ember állít elő, az ipari szövetkezetekben viszont 270 milliót kétezer dolgozó. Jelentős a községekben a magánkis. ipar 850—900 fő közötti létszáma is. Az iparágak között a gépipar vezet. Ide tartozik a járás két legnagyobb üzeme, a tiszakécskei REMIX és a szomszédos VEGY- ÉPSZER, mindkettő 500 fő feletti létszámmal. Ebbe az ágazatba tartozik még a járás legnagyobb önálló üzeme a Lajosmizsei Víz- gépészeti Vállalat, a VBKM két kunszentmiklósi gyára, és a MEZŐGÉP üzemek. Fejlődésük lehetőségei biztosítottak. A Vízgépészeti Vállalat számára a központi támogatás tesz lehetővé további jelentős, hatékony fejlesztést. A VBKM gyárai vállalati programok alapján kezdtek, illetve kezdenek nagyarányú beruházásba. A VEGYÉP- SZER termékei keresettek, de az üzem fejlesztéséhez már külső segítség is szükséges. A tiszakécskei és kerekegyházi MEZŐGÉP üzemek beruházási terveit még bizonytalanná teszi, hogy profiljuk egyenlőre nem végleges. Az élelmiszeripar legfőbb sajátossága, hogy termelése a járásban az ipar egészén belül mindössze 15 százalékot tesz ki. Ez nagyon csekély, különösen a körzet jóval több mint 3 milliárdos mezőgazdasági termeléséhez képest. Mivel Kecskeméten is elégtelen a feldolgozó kapacitás, feltétlenül helyes lenne kisebb — akár szezonálisan működő — előfeldolgozó telteit létesítése. Ez az egyetlen ágazat, amelynél új telepek alakítása is indokolt, közös termelői és felvásárlói beruházásban. A könnyűiparban a leggyorsabb fejlődést új p'jflljának kifejlesztésével a kunszentmiklósi TEMA- FORG gyáregység érheti el. A különböző konfekclóüzemek lehetőségeit elsősorban a termelékenység javítása jelenti. A járás V. ötéves tervének legfontosabb előirányzata az évenkénti 8—10 százalékos termelés- növelés. Ezt kíséri 650 millió forint értékű beruházás, s várhatóan csak minimális létszámnövekedés. Az ipar fejlődését tehát gyakorlatilag csak a termelékenység javulása eredményezheti. Közös feladatok Külön kell szólni a tanácsi iparról. Ennek egyik fő tevékenysége az építés. A járás hat költségvetési üzemére hárul mind több községi építkezés kivitelezése, a fenntartást munka, valamint u kommunális szolgáltatások bővítése. Az urbanizációs Igényekkel, szükségletekkel ugyanis általában nem tudott lépést tartani a községek fejlődése. A szemét és a szennyvíz szinte mindenütt probléma. Az úthálózat, a közvilágítás falusiasabb az indokoltnál. Jelentős eredmények születtek viszont az orvosi ellátás fejlesztésében. A gyermekintézmények kiépülése sok helyütt a városokénál jobb körülményeket teremt a lakosságnak. A községfejlesztésben szép eredményeket értek el az üzemek. Belső problémáik azonban nemegyszer rontják dolgozóik helyzetét. A vállalati központok és a telepek között meglevő béraránytalanságok igen lassan számolódnak fel. Nem egy üzem kinőtte már telephely szerepkörét, jelenlegi besorolását. Ennek módosításával, érdekeltségük növelésével a fejlődés újabb tartalékai tárhatók fel. A községek és üzemeik gondjainak összefonódását Jól mutatja a dolgozók szakképzettségének alakulása. Jelenleg a munkások kétharmada betanított. Az üzemek fejlődése jóval kedvezőbb arányt Indokolna, ehhez azonban helyi segítség szükséges. A fiatalok és felnőttek szakmunkásképzését helyben, á nagyközségekben kell szervezni és szorgalmazni. A kecskeméti járás iparának fejlesztése általában a már meglevő telephelyeken, megkezdett programok végrehajtásával valósul meg. Az ágazat termelése változatlan létszám mellett éri el 1980-ra a mintegy 2,8 milliárdos termelést. Zs. A. NHÄZAK Rejtett tartalékok A Villamoslpari Kutatóintézetben a, plazmatechnika ipari,,, alkalmazásának új lehetőségét kutatják. A több ezer fokos hőmérsékletű plazma-láng üvegkeménységűvé égeti a beton felületét. Így az égetett kerámiához hasonló felületet kapnak, amely az eddigieknél jóval olcsóbb és színezhető is. Ezzel a módszerrel az új lakótelepek változatosabbá, szebbé tehetők. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál a VKI terved alapján kísérleti üzem épült, ahol a házgyári épületek homlokzati falait „kezelik” majd. Képünkön: Pete Sándor, a Villamosipari Kutatóintézet munkatársa ellenőrzi az átadás előtt álló üzem berendezéseinek működését. (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — KS.) Lengyelországban közel 50 különböző ásványt bá- ;m?«sznak,vésej?^(»,»«11®-tonna mepnylaégtoímtAg 1975-ös adatok szerint a fellelhető ásványi kincsek összmennyiségét 148 milliárd tonnára becsülik. A szénbányászat hagyományos iparág. A kőszén termelése jelenleg meghaladja a 180 millió tonnát, 1980-ra 205, 1990-re pedig 250 millió tonna kifejtését tervezik. Világviszonylatban páratlan a lublini szénmedence, ahol 400 milliárd tonna jó minőségű szén lelőhelyére bukkantak. Már épül az első bánya, azon a területen, ahol a föld alatt mintegy 13 milliárd tonna szén húzódik. Lengyelország a világ egyik legnagyobb kőszénexportőre, évi 40 millió tonnával. A lengyel szén a világ 30 országába jut el, így több szocialista országba is, mint például a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Magyarországra. A barnaszén kitermelése is növekszik: évi 40 millió tonnáról 1990-ig 120 millió tonnára. A geológusok megállapításai szerint az országnak csaknem háromnegyed résznyi területe alatt található barnaszén. Bányákat tártak fel Legnica környékén, valamint Belchatówban. Ez utóbbi területen Lengyelország legnagyobb bányászati-energetikai beruházása valósul meg. Az új külfejtésű bányák évi 40 millió tonna barnaszenet adnak majd, és a felépülő erőművek 0000 megawatt teljesítménnyel bővítik az energiatermelést. ttVlVi (REGÉNY) (11.) Tudod-e mit csinálsz, Bálint? Kikkel szövetkeztél össze.., Mi lesz ebből, fiam? — Ezt Soós keresztapa mondta. — Lehet-e még teelőtted beszélni, vagy elvltetsz? Hát csak vitess, de én akkor is megmondom, amit gondolok! Ezért kár volt, hogy apád kitaníttatott! Nem jól van így, fiam! Bálint a keresztapját mindig szerette, egyenes beszédű ember volt és konok. Érettségire száz pengőt küldött anyától. „Mondd meg neki, hogy ezt a keresztapja küldi a ballagásra. Ennyit nekem is megér, hogy úr lett az öcskösből. Tekintetes úr! Mert egy érettségizett embernek ez a cím kijár...” Mostanában sokat vitatkoztak. De az utóbbi hetekben alig, mert keresztapa már nem jár a hídhoz! Hamar sötétedett, egyre hosszabbak az esték, dolgozni már kevesebbet lehetett, az emberek behúzódtak a házakba beszélgetni. Angyal Sándoréknál minden este volt valaki es- téző. De ezek az estézések nem olyanok voltak, mint hajdanán. Akkor csak Fekete Károlyt hallgatták: mi történt az első világháborúban a Piavénái, Montenegróban. Most minden este a híd, a föld, a világ... az járja. Az asszony odarakott este a blóderbe egy csomó édes sütőtököt, aztán jól betüzeltek, megvárlak, amíg kisül a tök. Arról beszélgettek, ki kivel fogja össze tavasztól a tehenet, nyáron vajon ki kapál harmadába a gazdáknak, meg hogy lesz-e jövőre is olyan termés, mint amilyen az idén volt. Az idő egyre romlott. Ha enyhült, mindjárt meg indult az eső. Ha kitisztult, hirtelen higed jött. Az emberek fáztak! A jó ruhás gazdák otthon ültek, a melegen. Akik kitartottak, azokon alig volt valamirevaló ruha. A két Járó testvérnek azt mondták a gazdák: — Nincs nektek a hídnál semmi helyetek! Rendes tisztességes iparosemberek vagytok ti! De Bálint miatt egyikük se maradhatott el. Nekik éppen úgy ki kell tartani, mint a szegény embereknek, akiket a túlsó parttól elválaszt a víz, pedig az ottani földekre áhítoznak. Bálint aznap rosszul érezte magát. Nátha kerülgette, délután megfájdult a feje. A brigádokat egyszer se járta végig, bent üldögélt a bódéban. Munka végeztével Angyal Sándor nyitott be. — Beszélni akarnék veled, öcsém,.. — Lehet! — De jönnek a többiek is! Ügy gondoltuk, be kellene menni Ivan kapitányhoz... Bálint türelmetlen volt: — Menjen Ivánhoz, aki akar! Nekem hagyjanak békét. Mit szervezkednek mindig? Ahelyett, hogy dolgoznának! Az emberek elrakták a szerszámaikat és szótlanul hazamentek. (20.) Bálint másnap rossz hangulatban ment ki a hídhoz. Már voltak ott néhányan, de legtöbben még csak azután szállingóztak. Amióta megjött a hideg, egyre többen maradtak el a munkából. Pedig most kellene mindent beleadni! Ellenőrizte a létszámot, száztizenhatan dolgoztak aznap. Amikor a hídépítést kezdték, négyszázan voltak. Legalább kétszázötvenen lennének! Két hete az oroszok se járták itt, velük talán még lehetne elérni valamit. De hát nekik is más a gondjuk, úgy látszik. A kapitány segíthetne, kiparancsolhatná a hídhoz a szamosházi gazdákat. De mit mondanának Bálintnak? Ráhozta a falura az oroszokat... A szegény emberek egy része sem jár azóta a munkára, mióta az oroszok nem küldenek se szeszt, se krumplit, se csizmatalpat. Meggyújtották a tüzeket. Kormolva, füstölve fogtak lángot a tűzrakások; kellett a meleg. A hideg, nyirkos vízparti levegő hamar átjárja az embert, csak úgy vacog tőle már dél felé. A tüzek megrakására ő adott parancsot. Eleinte a forgácsot hazavitték az emberek. Vitték is a hátukon, a nagyobb darabokat bicikli-csomagtartóra kötözve. Amikor a gerendákat rakták fel, kevés volt a forgács, de vinni akart mindenki — ösz- szevesztek rajta. Az egyik szombaton még verekedtek is. Angyal Sándor fültövön vágta a Bódy gyereket, amiért az hozzá mert nyúlni az ő forgácscsomójához. Akkor Bálint megparancsolta, hogy senki nem vihet forgácsot a hídépítéstől; azt mondta, kell a tűzre. Más ok is volt: az ácsok egy idő óta többet faragtak le a gerendáknak, Oszlopoknak kijelölt rönkökből, csak azért, hogy minél nagyobb, kiadósabb forgácsokat vihessenek haza. Ide jutottak. Reggel Sándor bátyját elküdte az oroszokhoz benzinért. Ha nem kapnak üzemanyagot, két nap múlva leáll a fűrész. Csak a jég ne jönne még; legalább két hétig, hadd tudjanak a jeges ár fogadására felkészülni. Tíz ember éjjel-nappal szolgálatban meg tudta védeni a hidat a jégtől. Hosszú rudakat faragtak. A híd korlátján állva, ezekkel ^zét lehet törni a jégtáblákat, el lehet piszkálni a vízen a nagyját, hogy ne ütközzenek a gyenge oszlopoknak, ne torlódjanak fel. Az a legnagyobb baj, hogy alacsony a híd. Nyáron majd meg lehet erősíteni a híd oszlopait. Van nyár, hogy térdig ér csak itt a víz, akkor lehet majd dolgozni. Minden oszlop elé jégtörőt építenek! Bálint már kitervezte, jó erős oszlopokat kötöztet egybe, bevasaltatja, elől éles vasa lesz, hogy tudja vágni, szaggatni a jégdarabokat. Nyárra a kapitány cölöpverőket ígért; olyanokat, amelyeket gőzgép hajt. Este találkoztak. Beesteledett, Zsuzska vette a kendőjét, kabátját, és mint máskor, bejelentette: — Megyek a tejért. _ Berci tudta, hogy Zsuzska nemcsak oda megy... Bálint a templomkertnél várta. — Most már meg kellene beszélnünk mindent! — Hogy lehet ezt itt a kerítés mellett, utcasarkon? Arra alkalom kell... — Kerítsünk rá alkalmat! Lehetne már Bercivel beszélni! — De még mindig olyan gyenge... tegnap Is elájult, Itt hagyjam? Itt fogom hagyni... De a gyerek! Nélküle én nem mehetek! Anya vagyok... Tudom, te se akarsz elszakítani a gyerektől. De Bercit se szakíthatjuk el tőle... Még most nem! Müven szerencsétlen vagyok én, Bálint... Ne félj, a tied vagyok. — Nahát akkor... Valaki jött az úton a sötétben. Behúzódtak a templom falához. — Menjünk, és most... most rendezzünk el mindent. Add ide a kezed ,.. ! — Most csak mindent elronthatnánk! (21.) Másnap Bálint az este emlékével melengette magát. Bement a bódéba — a kályhában már égett a tűz. nagyon nehezen gyülekeznek ma reggel az emberek! Még azok is elmaradnak mostanában, akikre végig számított. Most már széltében-hosszában beszélték a faluban: Ostobaság volt elkezdeni ezt a hidat! Meg kellett volna várni, amíg majd épít az állam. A híd építése az állam dolga! A katonáké, hogy felrobbantsák, az államé, hogy visszaépítse. Ha a rongyosnak kell a híd, építsenek maguknak. Aki földet akar magának, menjen érte... ! Angyal Sándor munkakezdésre kongatta a vasat, Bálint megszámolta az embereket; kilencvenhét. Tiszteletes úr vasárnap a hídépítésről prédikált. Lesett, pislogott a gyülekezet, de dolgozni mégse jöttek többen. \ (Folytatása következik.)
