Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-20 / 17. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1978. Január 80. TANMŰHELY - TANUDVAR A megyei tanács oktatási bizottsága múlt év márciusában ülést tartott, s részletesen megtárgyalta a szakmunkásképzés, illetve a szakmunkás-utánpótlás helyzetét. Külön figyelmet fordítottak az építőiparra, s az itt folyó oktató-nevelő munkára, melyről a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat adott részletes tájékoztatót. A bizottság elismeréssel nyugtázta az eddigi eredményeket, s felhívta a figyelmet az oktatás továbbfejlesztésének fontosságára. Az ülésen felvetett gondolatokat hamarosan tettek követték. A BÁCSÉP vezetői megállapodást kötöttek a kiskunfélegyházi 608. számú Iparitanuló Intézettel... Szakmunkásképzés az építőiparban — A vállalat jelentős anyagi támogatásával magunk hoztuk létre azt az új oktatási intézményt, amely a korábbinál is alaposabb gyakorlati képzést tesz lehetővé — mondta Serege Gábor, az Intézet igazgatója. — Szeptemberben már egy 260 négyzetméter alapterületű gázfűtéses, kényelmes új műhely állt az elsőéves kőművesek, ácsok, és festők rendelkezésére. Hasonló nagyságú tanudvart is létesítettünk, ahol azokat a munkákat végzik, amelyeket nem lehet zárt teremben megtanulni. — Milyen tapasztalatokat szereztek az új műhely használatba vétele óta? — Január végén lesz az első félév értékelése, de annyit máris mondhatok, hogy az érdekelt elsőévesek tanulmányi eredménye jobb, mint a tavalyi elsősöké volt. Itt a tanműhelyben minimális a baleseti veszély, s az időjárástól függetlenül tudják elsajátítani a szakma gyakorlati alapismeretéit. Jelenleg 93 elsős építő tanul nálunk, közülük 69-en • Az ács- tanulókkal a különböző állványozási módokat ismerteti Czékus Tibor szakokta'ó. vehetik igénybe az új műhelyeket. Amikor benyitottunk a hatalmas terem ajtaján, Dervalics Miklós okuló irányításával egy csoport elsőéves falazási gyakorlatokat végzett. Tőle is megkérdeztük, elégedett-e az új műhely- lyel? — Tizennégy esztendeje oktatom itt a fiatalokat — mondja Dervalics Miklós. — Korábban sem voltam elégedetlen, de a mostani év sokkal könnyebb mint az előzőek. Ha nem épült volna fel ez a műhely, akkor most valamelyik építkezésen fagyoskodhat- nánk. Valószínű, a Körösi úti lakótelepen az egyik házgyári elemekből épült ház pincéjében gya• Dervalics Miklós szakoktató elégedetten állapítja meg, hogy a Fábián János által épített kémény megfelel a követelményeknek. (Opauszky László felvételei.) koroltatnám a falazást, vagy éppen valami garázst építenénk. — Gondolom, a fiúk is jobb kedvvel tanulnak itt. — ök már nem tudnak különbséget tenni, hiszen itt a műhelyben dolgoznak mióta hidegre fordult az idő. A tavalyiak, meg a mostani harmadévesek viszont irigykednek. Ennek a gyereknek — mutat rá egy szorgalmasan dolgozó szőke fiúra — a nagybátyja Terbe László is itt tanult. Most brigádvezető a BACS- ÉP-nél. Igaz, Imre? — Igen — mondja a kérdezett, Vajger Imre. — Laci bátyám is mondogatja, hogy jól tanuljak, mert itt azután már megvan a lehetőségem a szakma elsajátítására. Azt mondta, ha jó eredménnyel végzek, odavesz magához a brigádba. A szakoktató közben munkáját végzi, körbejár a teremben, mérőónnal ellenőrzi a falakat, s nem egy fiú arcán büszke mosoly villan, ha dicsérő szót hall. Előfordul az is, hogy a szakoktató letelepszik egy-egy tanuló mellé, s újra megmutatja az elvégzendő műveletet, — Bízunk abban — tájékoztat közben az igazgató —, hogy az ősszel ismét tovább léphetünk. A vállalattal már tárgyalunk orról, hogy tanulóinknak külön tanépít. kezése lesz, ahol az alapműveleteken túli szakmai Ismereteket is elsajátíthatják. Búcsúzóul benézünk a szomszédos műhelybe, ahol Czékus Tibor szakoktató foglalkozik a jövendő ácsokkal. Éppen a különböző állványok makettjeit Ismertette velük... O. L. ecskeméti járásban Mint szerte az országban, a kecskeméti járásban is folyamatban vannak, egymást követik a pártaiapszervezeti beszámoló taggyűlések. Az éves munka számbavételekor örvendetesek a gazdaságpolitikai célok megvalósításában elért sikerek. A járási pártbizottságoknak a közelmúltban elvégzett értékelése szerint a mezőgazdaság termelése 20 százalékkal növekedett, s az ipari üzemekkel együtt 800 millió forint értékkel termelt többet, mint két esztendővel ezelőtt. Külön öröm, hogy az eredmény várakozáson felüli, kivált, ha azt is megemlítjük, hogy a növekedés a zöldségtermelésben volt a legdinamikusabb. Túlzás nélkül állítható: e fejlődés tervezője, szervezője, irányítója a járás — háromezernégyszáz kommunistát tömörítő — 106 pártszervezete volt. S tegyük hozzá, a legnagyobb eredmények a Szikrai és az Izsáki Állami Gazdaságban születtek. Hasonlóak azonban számos szövetkezeti gazdaságban is. így például a tiszakécskei Béke, illetve Szabadság, vagy a elért sikerek. A pártszervezetek motorjai, a kommunisták példaadói voltak u munkának. Nemcsak a KISZ- és szakszervezeti aktivistákat, s a •szakembereket mozgósították sikeresen a feladatok végrehajtására, hanem a párton kívüli munkatársak legjobbjait felkészítették és felvették a párt soraiba. A kumzentmiklósi Egyetértés .Tsz száz tagú párt-alap- szervezete például Kulisics János géplakatos, Kálóczi Ferenc gépkezelő és Üjvári László bfigád- vezető személyében olyan alig húszéves fiatalokkal gyarapodott, akik a munkában, s az ifjúsági szervezetben egyaránt bebizonyították rátermettségüket, alkalmasságukat. Tavaly együttesen százhuszonöt új párttagot vettek fel a járásban működő alapszervezetek. S a felvételt nyertek — foglalkozás, kor és nem szerinti — ösz- szetétele is megfelel a vezető pártszervek határozataiban előirt követelményeknek. Az új párttagok között a nők például 34 százalékos hányadot képviselnek, s ez jelentősen növeli a párttagságon belüli arányukat, amely azonban még így is elmarad a kívánatostól. Köztük van az izsáki Janik Józsefné pedagógus, aki a munka nehezét vállalva, korábban tanyán, jelenleg pedig a kisegítő iskolában tanít. Vagy például Kancsór Piroska, a kun- szentmiklósi ÁFÉSZ szocialista brigádtagja, bolti eladó, s egyben KISZ-alapszervezeti titkár. A fizikai dolgozók aránya 76 százalék: szóm szerint ötvennyolc tsz-ben dolgozó, harminchétén pedig ipari munkások. Akad azonban a párt új tagjai között tizenegy agronómus, illetve műszaki dolgozó is. Az előbbiek egyike Zöldág Ferenc, az Izsáki Sárfehér Tsz kertészeti dolgozója, aki szocialista brigádtagként, levelező tagozaton szerzett érettségi bizonyítványt, s ma is fizikai munkát végez. Épp úgy említhető dr. Bajusz István is, a tiszaalpárl Tiszatáj Tsz üzemi állatorvosa, aki szakmai munkája mellett politikai vitakör-vezető, s a KISZ-alapszervezetnek is tevékeny tagja. A 30 éven aluliak — köztük a KISZ-alapszervezetek által ajánlottak — aránya egyébként elérte a 61 százalékot. A KlSZ-szerve- zetek nevelő munkája figyelemre méltóan javult; jelenleg is több mint száz olyan ifjúkommunistá- vul foglalkoznak, akik munkájukkal, felkészültségükkel bizonyítják alkalmasságukat a pártba való felvételre. Az elmúl* 5vi pártépítési munka eredményeként, tovább fiatalodtak a pártszervezetek; az átlagéletkor 43 év alá csökkent. Ez a kedvező folyamat előreláthatóan az idén is folytatódik. Kedvező hatású a fiatalodás a párttagság s'.olózottsógára is; elegendő csak arra utalni, hogy az utóbbi négyévi pártépítés eredményeként tíz százalékkal csökkent az általános Iskolai nyolc osztállyal nem rendelkezők aránya. A tavaly felvett párttagok közül huszonketten egyetemi, illetve főiskolai, hurmincketten középiskolai végzettségűek, harmincötén szakmunkások, a többiek pedig nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. E számok önmagukért beszélnek, fenntartva a követelményeket, az általános és szakmai műveltség még tovább javítható. A kommunistává nevelésben, s a pártépítő munkában u nagyközségi pártbizottságok jártak élen. Az öt, önálló tagfelvételi joggal bíró pártbizottság hetvenkét új tagot vett fel, A tiszakécskei például huszonnégyet (90 százalékuk KISZ-es korosztályú), a kunszentmlklósi tizenötöt. a lajosmizsel és szabadszállási pedig tizenhárom-tizenhárom személyt. Az iménti eredményekhez viszonyítottan is kiemelkedő az águsegyhází Mathiász Szakszövetkezet pártvezetőségének pártépí- tő munkájú. Az elmúlt évben felvételt nyert nyolc párttag közül heten fizikai dolgozók. Míg a Járásban működő párt- szervezetek túlnyomó többségében u pártélet szerves részeként, tervszerű és folyamatos az utánpótlás nevelése és a tagfelvétel, szabadszállási Lenin Tsz-ben nem mondható el ugyanez a la- dánybenei, a kunbaracsi és a kunpeszéri pártszervezetről. Bizonyára kritikusan-önkritikusan szó esik erről a beszámoló taggyűlésükön is. Egyre nagyobb aktivitással vesznek részt a pártépítő munkában a pórtcsoportok. S ez évben is azt várjuk a ’275 pártsejttől, hogy a párton kívüli barátaink között dolgozva, tegyenek többet felvilágosításukért, meggyőződésükért. A tervek megvalósításáért végzett munka legjobbjait pedig készítsék fel és ajánlják a pórt tagjai közé. A járás párt-alapszervezeteir.^k új tagjai lelkesen vállalták a pártmunkát. Valamennyien kaptak pártmegbizatást a taggyűléstől: hetvenhárman a tömegszervezetekben, huszonheten szocialista brigádokban, huszonketten lakóterületen, hárman propagan- distuként, öten a munkásőrségben, ketten pedig a tanácsokban végzik pártmegbízatásukat. Napi munkája során valameny- nyi pártvezetőség rendszeresen figyelemmel kíséri az új párttagok kommunistává fejlődését. Ehhez azzal is segítséget nyújtanak, hogy növelve az ajánlók felelősségét, rendszeresen beszámoltatják őket. A fiatal párttagokat bevonták a pártoktatás tanfolyamaira, ahol jó felkészültségű propagandisták ismertetik a marxizmus—leninizmus tanításait, u párt politikáját és haté* rozutuit. A párt építése azt is megköveteli vulamennyi pártvezetőség- től, ügyeljenek rá, hogy szüntelenül erősödjék az alupszerveze- tek cselekvőkészsége, a pár!tagság alkotó munkája. E ' bélből nagy figyelmet érdemel a kommunista közösségek összekó'vácsö- lása, olyan őszinte, elvtársi légkör formálásu, amelyben minden párttag jól érzi magát, s egyet akarva, egy emberként cselekszik céljaink, terveink valóra váltásáért, Horváth Ignác az MSZMP Kecskeméti járási Bizottságának első titkára Fakitermelés - kényelemben Starking - „zsákgázban” Már meg ne vessenek érte, de jópár esztendeje presztizsbánat marcangolja szivemet a Bács- Kiskun megyei starking alma szolnoki viselkedése miatt. A hál- •isteninek és szerencsére, de legfőképpen a föld mívelói szorgalmának köszönhetően, mögöttünk levő gyümöksínséges évek egyikén eikámpicsorodva rágcsikáltuk családommal a csenevész tiszántúli almát. Ott vettük a szerencsétlen csökött gyümölcsöt a közeli zöldségboltban. Még örültünk is. hogy egyáltalán kaptunk — Szolnokon. Feleségem és növekedése tetőpontját közelítgető fiunk fancsali képpel hersegtette a se zöld, se sárga, neve-se-igen-volt almát, és mély sóhajokat árasztott a bitangul leapadt Tisza irányába. Mert hogy a nyitott ablakon át arrafelé volt legszabadabb útja a szomorúságnak. Megszántam szegény enyéimet. — Meglássátok, majd hozok én nektek Kecskemétről olyan gyönyörűséges starking almát, hogy már a láttára is megnyaljátok mind a húsz ujjatokat! — Tört ki belőlem a hősi elhatározás. Iszonytatóan bántott a lelkiismeret. hogy Duna—Tisza közi dolgozó létemre addig ás sínylődni hagytam hozzátartozóimat. Amikor én — az önző — helyzeti energiámnál fogvást — nap mint nap dúskálhatok „virtigli” mosolygó almákban — még a sanyarú termésviszonyok között is. Hiszen ami Kecskeméttől „lefelé” termett megyénkben, különben, belbecsben akkor is „kenterben verte” az odaátit. Na — álltam is a szavam. Több porcióban, s oly óvatos csomagolásban, mintha kisbabát szállítanék — vittem is haza vagy 25 kiló bársonybordó színű starkin- got. Egyenesen beszédesen mosolygott mindegyik, olyan tökéletesre sikerült megteremnie. Ki is járt érte enyéimtől a hozsánna. Hálából még az alól is felmentettek, hogy saját dolgos kacsóimmal segítsek telerakni almákkal az erre méltó bútorok te- tejét-peremét. Hogy tündököltek a magasban azok a csodálatos starkingok! Mint megannyi eleven rubint-óriásgyöngy. És mily fenséges Illatú lett tőlük a lakás! — Sajnos —, éppen ebből neszeltük meg rövid pár nap alatt az éden szépségű gyümölcsök tragédiáját. Az a mennyei aroma kezdett mindinkább pálinkaszaggá változni. Nemcsak felfigyelni kényszerültünk a starkingok domború hasán terjeszkedő töppeteg barnaságokra, hanem — " hogy megmentsük őket — egyre szaporábban fogyasztani is kellett az almákat. A rothadás „szintentar- tása” végett már a szomszédság támogatását Is megszerveztük. Almaropogástól volt hangos a lépcsőhöz, ám a starkingok romlása így is megelőzte szorgalmunkat. Több tönkrement, mint amennyit kalákában megettünk. Nos — azóta még két ízben próbálkoztam helyrehozni a Duna—Tisza közi starkingok becsületét — hasztalan. Mivel ott még nem tartunk hogy háztáji hűtőházban gondoskodhassunk az almák frissen maradásáról, le kellet mondanunk a kecskeméti starking szolnoki Illetőségűvé tételéről. Azóta csak a szívem fáj, hogy míg én máig is védem őt holmi tisztántúli almák ellenében. — „Hol vannak azok a Bács- Kisk...” — nyomban letorkolnak. — Te csak hallgass a pálinka szagú almáddal! Gondolható, hogy ebben a hypertónlás — magas vérnyomásos — világban több se kell az egészségemnek — ilyen eseteknél. S íme — ahol legkellemetlenebb már a kutyaszorító, ott van legközelebb a segítség. Szovjet szakemberek leleményessége nemcsak hogy reményt öntött belém, hanem megajándékozott a biztos mentség kilátásával, Amikor most arról értesülök, hogy a Szovjetunióban már a század első évtizedét követően alakult a gyümölcseltartás gázzál történő tartósításának hagyománya ennek továbbfejlesztéséről is lelkesítő hírt hallok. Eddig szépszámmal épültek a hatalmas országban olyan gyümölcstárolók, amelyekben hermetikusan zárt térben nltrogénes. vagy más különleges gázközegben biztosították több hónapra a gyümölcs frisseségét. Igenám, de ekkora konzerváló tárolók felépítése sokba kerül. üzemeltetésük sem olcsó mulatság. amellett a gáz beszerzése sem olyan egyszerű. A hatvanas évek végén néhány szakember közös fejtöréssel érdekes konklúzióra — következtetésre — jutott. Lássuk csak — gondolkodtak —. ugyebár a leszedett gyümölcs életfolyamatai nem szűntek meg, továbbra is lélegzik, széndioxidot is bocsát ki magából. Mi lenne, ha a gyümölcs által kilélegzett gázt használnánk fel tartósításra? — vetették fel. Mi laikusok azzal kezdenénk kísérletünket, hogy az almát légmentesen elzárt műanyag zacskóba lélegeztetnénk bele. mondván —, „ebből aztán nem szabadul ki a széndioxid, úgy konzerválja az almát, mint a pinty!” De meg is nézhetnénk, mit műveltünk: nemsokára megfonnyadna, elrothadna az alma. mert megölné a stanicliban felgyülemlett széndioxid. A szovjet szakemberek nemcsak az első. 1913-ban közölt receptre emlékeztek, amely szerint a narancs 5—10 százalék széndioxidot tartalmazó levegőben áll el hosz- szú ideig, hanem a tárolókban alkalmazott „gázkeverékt” tapasztalatokra is. Ügy élek vele azok alapján, hogy erre a bizonyos műanyag zacskóra különleges műanyagból készített szűrőmembránt illesztettek. Ezt addig tökéletest tették, míg a zacskóban, zsákban, az alma eltartásához legalkalmasabb „zsákgáz”-t nem hoztak létre. Azaz olyan áteresztő képességgel rendelkezik ez a szűrőmembrán, hogy szelektál a gázok közt, s a széndioxidot nagyobb mértékben engedi át. mint a többit, Hat év kutatómunkája, kísérletei vezettek el a műanyag göngyölegben — almatartósításra optimális ...légkör” kialakításához. Ennek a ..zsákgáznak” az összetétele: 4—7 százalék oxigén, 3—5 százalék széndioxid és 90—92 százalék nitrogén, a légköri 78 százalék helyett. A hatásfok érzékeltetésére: az újfajta csomagolásban tárolt asztraháni piros almánál négy hónap alatt mindössze 1 százalék lett a súlycsökkenés. Az azonos körülmények közt, de cso- magolatlanul tartott alma sokkal korábban már úgyszólván teljesen elrohadt. Természetesen — az új eljárással más terményeket — hagymát, burgonyát, sárgarépát, körtét is hasonló eredménnyel tároltak már. ... Azért mondom, lesz még számomra starkingszüret! Bízom benne, hogy állítok én még be Szolnokra ilyen szűrőmembrános zsák starkinggal a vállamon. Táskámban meg szűrőmembrános zacskókkal, hogy azokba szortírozza szét a család az evésre előirányzott adagokat. S akkor nemes fölénnyel jegyzem meg a famíliának: — Ha emlékezetem nem csal, ti valamikor ki akartatok dobni ..starkingommal” együtt... Tóth István A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság hatezer hektáros igali erdészetében 35 ezer köbméter fát termelnek ki évente. Ennek egy részét a gazdaság barcsi fafeldolgozó üzemébe, valamint a mohácsi és szombat, helyi farostlemez-gyárakba szállítják. Hétezer köbméter papírfát adnak el külföldre. A jól gépesített erdészetben már hosszabb idő óta kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát Most más módon is gondoskodtak a munkásokról: hat darab vontatható melegedő szolgálja az erdőben dolgozók kényelmét. (MTI-fotó, Bajkor József felvételei — KS.)
