Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-18 / 15. szám

1918. január 18. • PETŐFI NfiPE • t TELEVÍZIÓ AZ ÓVÓNŐKÉPZÉSBEN • A szarvasi óvónőképzőben a zártláncú tv-hálózat jelentős szerepet kap az oktatásban. Képünkön: (elvétel készül egy foglalkozásról. (MTI-fotó — Ilovszki Béla felvétele — KS.) / AK UTÓÉLETE Ásatások * Bátmonostoro Tavaly nyáron régészek költöztek Bátmo- nostor határába. Földgyalu, markológép, ásó és lapát, soprü és kaparó segítségével kezd­ték el vallatni a községtől néhány kilomé­terre található alacsony dombokat, amelyek egy középkori templom és a hozzátartozó épületek maradványait rejtegették. Genthon István: Magyarország műemlékei című 1951- ben megjelent könyvében a következőket közli az egykori építményről: „Templomrom, közepén a nyolcszög három oldalával záruló szentélyű templom, balra kolostorudvarral, jobbra egyéb épületek, XV. század. Eredeti­leg románstílű volt a XII. századból. Zárda, XVIII. század.” A képen jól látható a vastag középkori falhoz csatlakozó „vékony” késel kiegészítés. V eszélyes ALIGHANEM sok-sok szülő és pedagógus fölfigyelt a televízió „jogi esetek” műsorára: egy gyermekbalesetről esett szó hig­gadt kifejezésekkel — mégis ke­serves érzelmeket kavarva. Em- lékeztetésül: labdajáték közben felcsapódott a labda a tornate­rem mennyezetén függő villany- körtére. Az égő szétdurrant, segy kisfiú, aki éppen felfelé nézett, a szerteröppenő szilánkoktól elve­szítette az egyik szeme látóké­pességél, Viszik azóta is orvostól orvosig, műtéteken esik át, saj­nos mindeddig eredménytelenül. Az égőről hiányzott a védő , drótrács.,. A szülő elengedi reggel a gye­rekét az iskolába. Még az ajtóból is utánaszól: vigyázz az úttesten, zebrán menj át, körülnézz! A közlekedés ezer veszélye aggaszt, mindennap arra gondolunk, csak épségben érjen az Iskoláig, ne ér­je búj útközben. Az Iskola — mint esetleges veszélyforrás — a szü­lőnek jószerivel eszébe sem jut. Bízik a felügyelet erejében, , s méltán. Biztonságosan „üzemelő" Intézménynek tartja az Iskolát, s ez a feltevés — önmagábun — tö­kéletesen helytálló Is. Százezer­nél több pedagógus ügyel az ál­talános és a középiskolákban, szakmunkásképzőkben arra Is. sok» egyéb elfoglaltsága mellett, hogy helyes mederbe terelődjenek á mozgási, Játszási energiák, meg­őrizzék a rájuk bízott gyerekek testi épségét, A SZÁNDÉK és az eszközök tiszteletre méltóak. Kudarcok — sajnálatos sérülésekkel, néhol sú­lyos, sőt a legsúlyosabb követ­kezményekkel járó iskolai bal- esetek azonban -- mindezek el­lenére vannak. Nem is kis szám­ban! A Pedagógusok Szakszer­vezetének munkavédelmi szak­emberei nemrégiben vetettek szá­mot az elmúlt esztendő baleseti mérlegével. Flgyelmeztetőek az adatok. Körülbelül 12 ezer gyer­meket ért úgynevezett iskolai bal­eset — megrázóan szomorú, hogy halálos következménnyel járó sérülés is történt. A balesetek iskolák 50—55 százaléka a testnevelési és sportfoglalkozások alkalmával tör­tént. Az óraközi szünet az elő­kelő második helyet vívta ki a baleseti okok között. Követi ezt a tanulmányi kirándulásoknál és a gyakorlati foglalkozásokon, a „kísérletes” tárgyak — biológia, kémia órákon bekövetkezett sé­rülések aránya. MARADJUNK például az óra- közi szünet baleseti statisz­tikájánál. Sajnos, roppant egysze­rű a magyarázat. Szűkek az is­koláink, keskenyek a folyosók, kicsiny az udvar.,.. Rohangáló, nyüzsgő kicsiket, serdülőket kell a néhány felügyelő tanárnak kor­dában tartania. Nyitva állnak az ablakok, sokhelyütt síkos mű­anyag borítás a termekben, fo­lyosón. Gondnoki hanyagság mi­att sokszor hiányos a tornater­mek balesetvédelmi felszerelése — lásd védőbúra nélküli villany- körték stb,.. Hiba lenne a pedagógusokra hárítani a felelősséget, Elővigyá­zatosságukra ml sem jellemzőbb, mint hogy például a kémia, fizi­ka. biológia ^rákon vegyszerrel, késekkel dolgozó gyerekek között Is Igen kevés felügyeletük Idején a baleset. Az előidéző okok kö­zül sokkal figyelmeztetőbb — és fqftbzötóft megszüntetésre vár — az tskolalnszűkössség. a. védőfel-i. szerelések hézagossága, Szüksé­ges a gondnoki, gazdasági, fel­ügyeleti mulasztásokból eredő baleseti források elapasztása Is. Nagyon sok múlik azon, vajon Időben cseréltk-e a tanácsok az elavult tornatermi felszerelése­ket, kellően szlgetelik-e az épí­tők. karbantartók az elektromos huzalokat; ellátnak-e védőfelsze­reléssel villanykörtét. gépet, elektromos berendezéseket? TANÁCSOKNAK, szakiparnak, karbantartásnak — s természe­tesen a pedagógusoknak Is — sürgős leckét adnak a balesetek adatai, A gyerekeknek nemcsak az iskoláig kell eljutniuk bizton­ságosan, hanem — ugyanúgy, ép­ségben, sértetlenül kell hazatér­niük onnan. V. M. Az „eltűnt” templom „Ez a könyv... segítséget nyújt a tanácsoknak, hogy számba ve­hessék az illetékességük körébe tartozó értékeket..— írta az említett kiadvány előszavának szerzője figyelmeztetésül azoknak, akiket illet: hazánk szép számú, de többségében pusztulóban levő műemlékei tervszerű gondviselést kívánnak. Az intő szavakat azonban sok­felé nem fogadták meg. Sőt! Bát- monostoron például a régészek megérkezése előtt a kutató szem • A temető csontlcletclt aprólé­kos munkával gyűjtötték össze a régészek. már alig-alig fedezhette fel az említett építmény nyomait. A kö­vek ugyanis eltűntek... A helybeli termelőszövetkezet vezetősége 1966-ban szétbontatta az akkor még látható falmarad- ványakat, s a kövekből utat épít­tetett. A községbeliek természe­tesnek vették ezt, ellenvetés nél­kül ásták, csákányozták a romo­kat. Eszükbe sem jutott, hogy esetleg kártékony dolgot cselek­szenek. Miért is gondoltak volna rá? A középkori település világi és egyházi épületeinek romjait évszázadokon át használták fel a községi építkezésekhez. Nemcsak Bátmonostoron, hanem másutt is... Mindig az élet természetes velejárója volt a haszontalanból kimenteni a hasznosat. A Bátmo- nostorról származó, a zombort múzeumbain őrzött szép román­kori timpanont (kapudíszt) pél­dául alkalmasabb anyag hlúnyá- 'ban egy római sírkőből faragták ki a középkori szobrászok.., Ágoston rendiek és kalugyerek Bátmonostor településéről első alkalommal 1198-ban történik említés az Írott emlékekben. A helybéliek egy fennmaradt ok­mányban ekkor kértek engedélyt, hogy a Bot Ispán halála miatt létbe szakadt kolostor építését más 'helyen folytathassák... A legközelebbi dátum 1341, amikor a tatárjárás alatt elpusztult egy­házi központot ágostonrendl szer­zetesek veszik birtokukba, és ki­bővítve ismét átépítik. A kör­nyék földesurai ez idő tájt a Töt- tös család tagjai voltak. „Bot monostora” a jelenlegi Bács-Kiskun megye déli részének egyik jelentős egyházi és kultu­rális központja volt a középkor­ban. A település a török hódolt­ság alatt néptelenedett el, ám az épületek dacolni tudtak a „vérzi­vataros évszázadokkal”, mert még a XVIII. században Is használni tudták, A falak között kalugye­rek. azaz görögkeleti szerzetesek telepedtek meg. Az első komoly „csapást” a tu­datos rombolás mlérte a templom és a kolostor falaira, amikor a múlt század második felében a kalocsai érsek engedélye alapján szétrobbantották a maradványo­kat. és a kövekből építették fel a falu templomát és több házát. Mindezt Biczó Piroska, az ása­tások vezető régésze mondta el. Meg azt is, hogy elsőként az 1800-as évek végén Henszlmann Imre tárta fel a templom és a kolostor romjait. Ásatásainak eredményeiről térképvázlatot Is készített, de az Időközben az egy­kori templom, a kolostor, Illetve a világi lakóépületek azonosítá­sát. Védett uradalmi központ — Az ásatásokat két helyen kezdtük el — magyarázta a me­gyei múzeum munkatársa. — A feltételezett templom közelében és ettől, úgy száz méterre délre, uhol gazdasági épületek marad­• A kápolna szentélyének falmaradványai. • A déli részen feltárt pincék egykori gazdasági épületekre utalnak. ványait sejtettük. A templom melletti kisebb kápolnában egy téglaoltár maradmányait sikerült azonosítani, és az előkerült góti­kus boltozattagok, oszloptöredé­kek jelzik az egykori építmény nagyságát és mívességét. A falak­tól nem messze temetőre bukkan­tunk, itt kétszáznyolcvan sírt tár­tunk fel a XIV—XVI. századból. Meglehetősen szegényes anyag került a napvilágra; de ebben nincs Is semmi meglepő, a közép­kori sírok tárgyi leletek helyett elsősorban antropológiai érdekes­séget tartogatnak, A romterületet délen- egy 60 méteres kutatóárokkal kerítettük be. Ennek segítségével bebizonyo­sodott, hogy a jelentős nagyságú uradalmi épületet egy 8 méter széles és több méter mély talán vízzel is feltölthető védőárok szegélyezte ... A falakból azonban altg-allg maradt egy-egy kő... Megtaláltuk viszont néhány ké­sőbbi épület alapját, vermeket, pincét, Feltételezésünk szerint ezeket már a görögkeleti szerze­tesek emelték, Illetve használ­ták ... Az ásatásokon egyetemisták, régész hullgatók, és helybéli munkások dolgoztak október kö­zepéig. amikor lezárult a kutatás első éve, 'A helyi termelőszövet­kezet hasznos segítséggel Igyeke­zett „törleszteni" az elődök hibá­ján1 ellenszolgáltatás nélkül ren. dezték a terepet, elhordták a fe­lesleges földet, és ezzel jelentős mértékben megkönnyítették-'1 kutatók munkáját. — Az ásatást, ha a szükséges3 engedélyek birtokunkban lesznek, 1978 nyarán folytatjuk — magya­rázta Biczó Piroska. — Célunk kettős. Egyrészt szeretnénk fel­tárni az egyházi és a világi épü­letkomplexum pontos elhelyezke­dését, összefüggésrendszerét. Más. részt pedig folytatni kívánjuk a középkori temető feltárását. A sírunyugból értékes adutokat sze­rezhetünk a helybeli lakosság át­lagéletkoráról, szaporociusurol, be­tegségeiről. típusáról. eg)4lzóvalaz antropológiai vizsgálatok jelentős mértékben kiegészíthetik a kö­zépkori magyarság. Illetve a dél­alföldön élt népesség életmódjá­nak ma még kevéssé ismert kö­rülményeit. Pavlovits Miklós 88»® VÉGH ANTAL JÉGZAJUÍS (REGÉNY) (7.) Bálint, — hogy tartsa az emberekben a lelket — hallgatott róla, hogy miért nem faragják a máso­dik lábhoz a rönköket. Nem akarta, hogy meg­tudjak: gyengén haladnak nagyon. A kart, a felső hídtestet, azt faragni kell, más fát nem használhatnak, mert a kerek rönk nem fekszik meg úgy egymáson, mint a faragott. Apa mondta egyszer: — Fiam, erősebb a/faragott oszlop a faragatlan­nál akkor is, ha vékonyabb, Lemenőben volt a nap, zengett a Szamos-part a szekercék csapásaitól, csengett a bárdok éle, az emberek elnyújtott kiáltása hallatszott: „Emeld meg!” A Szamos kotyogó hullámokat vert a faoszlo­pokhoz, habzott a víz, a hegyesre faragott geren­dákat egymás után engedték a folyó Iszapjába, az óriás kosfejjel rüvertek, hogy minél mélyebbre menjen az oszlop. A második láb Is készen lesz nemsokára. Ez már bent van a vízben. Ügy számítanak, a túlsó partra kell még egy, a szárazon, aztán a folyó közepére kettő, összesen hat lábazat. ' 02.) Angyal Sándor tegnap este tengerikórót vágott. A gyerek apraja-nagyja kínt volt vele, Felpakolt mindegyikre egy-egy terét, hazavitték; egv fél sze­kérre valót. Mire az a kóró? Tehene nincs, a tűz­re jobb a napraforgószár! kukorícaszáraf^: *1orc*'l^l<' mlnden este hazafelé a Odacsaptad négy szál akácfának is, jó lábszár- vastagságú mindegyik. Levágták a rudakról a gallyat, eltakarították, hogy ne látsszon, a fákat berakták kukoricaszárral, majd este sötétedéskor hazaviszik. Senkinek nem mondták eddig, mire kell a kuko­ricaszár, és mire az a négy vastag rúd. Sándor — mielőtt még befejezték volna a mun­kát — odament a Bálint apjához: — László bátyám — mindenkit bátyámnak mon­dott, aki idősebb volt, mint ő —, lenne egy kéré­sem. De úgy akarom elmondani, hogy ne hallja senki. Együtt Indultak hazafelé. Angyal Sándor otthon munkához látott. Körülöt­te nyüzsgött a család, az apraját elzavarta láb alól. A levágott kórószárakból kúpot raktak, egymás mellé állították a kévéket. Furcsa kúp volt ez.1 Alul széles, tágas, felül hegyes, mint egy torony. Azért kellett az a négy rúd, hogy tartsa az épít­ményt, Bejáratot Is csináltak, két szélesre kötött kévéből, Belül a föld lehintve szalmával, A szalmatetős ház mellett ez az egyetlen épület az udvaron. Disznó most nincs. Sándor minden ősszel kap két disznót, túl a Szamosról, Matécska tekintetes úrtól, és meghlzlalja felibe. De most ősszel nem adott a tekintetes úr, azt mondta: — Nem lehet, Sándor, a fene se tudja, ml lesz a világból. Vagy megérjük a telet, vagy aem, hátha nem Is kell hízó! Most aztán Itt a sok száj, mit lehet adni ennyi gyereknek egész télen? A limlomtól csak éheseb- bek, Hús kellene ezeknek, meg zsír! ' Iván kapitány azt mondta, majd ő küld onnan, ahol sok van, de Sándor megköszönte: nem kell, Nem lehet! Neki gazda rokonai is vannak a falu­ban! Nem koldus ő, nem Is cigány! Meglesznek valahogy! Nagy baj nem lehet, krumpli van, soha ennyi, mint most, Paszuly is van, sütőtök is van, lisztet két zsákkal adott Ivan kapitány. Sötétedett, mire Sándor végzett a kukoricaszár­ból eszkábált kúppal, Utána krumplit eVett, Jó híg lére eresztett paprikás krumplit. Mondott az asszonynak valamit, és eltűnt a kertben, le a Sza­mos felé. Nagy ujjast vitt, alatta a hosszú nyelű baltát. A gyerekek még sokáig ott ugráltak a kukori- caszárkúp körül, ki-be futkostak a túlsó felén, ahol a két kévével takart ajtó volt, lehemperedtek a szalmára, tehenesdit játszottak, bőgtek, felöklelték egymást. Bálintéknál most vacsoráztak. A mama libát ölt, a húsát eltette vasárnapra, ma este a vért, a májat ették, meg a tepertőt krumplival, savanyú káposztát hozzá. Vacsora után apa még be-bemegy a műhelybe, ha akad valami munka, elvégzi. Csak szekérmunka van, kerókreperálás, ilyesmi. Vacsora után Bálint megfésülködött. A lányok, Olga és Elvira nevették — nem mond­ják ki —, azon kuncogtak hogy Bálint minden este odavan! , Ahogy kiment az ajtón, apa utánalépett. Együtt mentek a kapuig. Vajon mit sutyoroghatnak? — a lányok kimentek a tornácra, mintha ott lenne dolguk, de hiába hegyezték u fülüket, nem hal­lottak semmit. (13.) Rövidek az esték, mikor Jut rá Idő, hogy végre kibeszélgethessék magukat? — Mikor? — mondta Zsuzska —, majd ha együtt leszünk! Az oroszok bejövetele előtt nagyon ritkán talál­kozhattak. Mindennap levelet Írtak egymásnak, Bá­lint egy-két oldalt, soha nem volt jó levélíró — de Zsuzska szeretett (rnl, szerette a meglepetéseket. Vasárnapra, ha nem lehettek együtt — mindig kül­dött Bálintnak levelet: „önzésből —• ahogy irta —, mart míg a levelet írtam, úgy éreztem, mintha együtt lennénk," Zsuzska egyszar uzt mondta: írok neked egy hosszú levelet I Ezer oldalru tervezte. „Csak azért, hogy végre kibeszélgethessem ma­gamat veled kedvemre." A levélből nem lett semmi, nem is lehetett, Bá­lint hazajött, levelezés azóta nincs, hisz mindennap találkoznak! ' Kevés az idő, nagyon kevés, rövid minden este. Milyen jó lesz, ha eljön az idő, amikor nem kell számolniuk az együttlétük perceit. Esténként álmodoznak jövendő életükről. — Érdekes — mondta Zsuzska —, amikor meny­asszony voltam, akkor is tervezgettem Bercivel. De az nem olyan volt, mint ez a mostani..: Ez szebb. Téged még akkor is sokkal jobban szeretlek, ami­kor mérges vagyok rád, mint ahogy őt szerettem .1 Ültek egymás mellett, és Bálint fogta a Zsuzska kezét. — Azon gondolkoztam, nem is vagyok olyan na­gyon szerencsés, mint amilyennek eddig, hittem magam. Mert ha igazán szerencsés lett volna az életem, akkor még gimnazista koromban találko­zom veled, vagy mielőtt férjhez mentem ... Ha összeölelkeztek, Zsuzska mindig figyelmez­tette Bálintot, vigyázni kell, a mama bármelyik pillanatban benyithat... ö mindent tud! Egyszer — még bent Szatmáron — Zsuzska a Bálint öleléséből azzal szabadította ki magát, hogy: „nem lehet, mert ha engednék neked, elmondanám anyukának! Nem akarom, hogy megtudja!” És Zsuzska azóta sem engedett soha. — Annyira szeretlek, hogy nem akarok elron­tani semmit, — Mennem kell... megígértem apámnak, hogy nyolc órára bent leszek a hídnál... -*• mondta Bálint. — Még nem is beszéltél ma a hídról.,. Zsuzska klkisérte Bálintot, Kint, a folyosó végén,' az ajtó előtt megálltak. Zsuzska kedvetlen volt. •— Te, ma még nem Is csókoltál meg! — Mit csináljak: mennem kell tehenet lopni! Nevettek mind a ketten, Bálint átölelte Zsuzskát. Sokáig álltak az ajtó­ban, szorosan egymáshoz simulva, (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom