Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-14 / 293. szám

1977. december 14. • PETŐFI NÉPE • S Gyermekkönyvekről - szülőknek Ahogy közelednek az ünnepek, úgy szaporodnak gond­jaink: mit ajándékozzunk gyermekeinknek, mivel lepjük meg őket karácsonyra, újévre; mi az, amivel örömet szerezhet­nénk nekik. Nem olcsó reklámszöveg, hanem való igazság: Legszebb ajándék a könyv! S nemcsak szép. hanem rendkívül hasznos. Már a legki­sebbek is önfeledten eljátszogat­nak a képes lapozgatókkal, lepo­rellókkal. hiszen házat meg vá­rat lehet belőlük építeni, vagy szobát a babának, garázst az autóinak. Közben nézegetik a ké­peket, kérdeznek, érdeklődnek a látottakról, tehát ismerkednek a világgal. Sajnos. a gyermekkönyvek gondozására és terjesztésére hi­vatott Móra Kiadó megint mosto­hán bánt a legkisebbek ellátásá­val. Nincsenek olyan leporellók, amelyek a kisgyermek környeze­tének tárgyait, a ház körül élő állatokat, a növényeket, a gyü­mölcsöket, az évszakok, a termé­szet jelenségeit ábrázolnák. A könyvesbolti készletben leg­sikerültebbek Reich Károly és Gazdag Erzsi munkál csak éppen témájuk nem aktuális, mert mind­egyik a nyár örömeivel foglalko­zik. (Pancsoló. Itt a nyár.) Elfo­gadható Zsoldos Vera Bölcsődé­ben című lapozgatója; a könyv­szerű kötés azonban nem szeren­csés megoldás. Nem tudni, miért, újabban „modernizálják” a kicsi­nyek jól bevált, hagyományos, harmonlkaszerűen kihúzható haj­togatásait, pedig azokkal sokkal Jobban lelhet játszani, manipulál­ni, mint a nagyobbaknak való, „igazi” könyvekkel. Elismerés Illeti viszont a Hóc, hóc. katona című. a bölcsődések­­nek szánt verseskönyv megjelen­tetéséért. Az antológia természetesen a szülők és a bölcsődei dolgozók „mesegondjait" kívánja enyhíteni, hiszen ők tolmácsolják a biztos Ízléssel válogatott és nagy hozzá­értéssel szerkesztett kötet anya­gát: népkölészetünk lüktető rit­musú mondókéit, csengő rímelésű verseit, az idegen eredetű folklór legjobb alkotásait. A kötet má­sodik része két-három éveseknek nyújt pompás válogatást ugyan­csak a hazai és európai népköl­tésből. valamint a magyar és a világirodalom legrangosabb szer­zőitől. A gyűjtemény több mint másfél száz darabjával mérhetet­lenül sokat lehet tenni a kicsi­nyek igényes irodalmi neveléséért. Styki&tian Wanda gyermekszem­mel világosan áttekinthető, a könyv' 'mindén 'egyes lapját "díszí­tő. élénk színekkel festett foltha­tású rajzai nemcsak szokványos illusztrációk, hanem valóságot láttató képek a versek által elő­idézett hangulatokhoz Moldoványi Zsuzsa dicséretes munkát végzett a bölcsődések verseskönyvének összeállításával, az Athenaeum Nyomda pedig a kötet esztétikus kivitelezésével. □ □ □ * Az óvodás korosztály számára már nagyobb a választék. Há­roméveseknek való Zelíc Zoltán szép technikai eljárással készült könyvecskéje, a Vers a két kis fókáról. A gyermekek érzelemvilágát, lelki és szellemi fejlődését kivá­lóan ismerő Petrolay Margit A világszép kecskebéka című köte­tével ajándékozta meg az óvodá­sokat. Csodálatos tündérmesék és reális elemekkel átszőtt történe­tek váltogatják egymást a nemes egyszerűségű, gondosan kimun­kált, tiszta nyelvezetű könyv lap­jain. A verses betétek külön ékes­ségei egy-egy mesének. Kár, hogy Róna Emy grafikái — a két szín­nyomás miatt — kissé sápadt, fá­radt hatásúak. A Móra Kiadó ugyan hat éven felülieknek javasolja Dallos Jenő Tréfás ABC-jét, de melephet­­jiik vele a nagycsoportos óvodá­sokat is. A szöveg nélküli képes­könyvben groteszk humorú raj­zok rejtik magukban az abc be­tűit oly módon, hogy a gyermek fedezheti fel bennük a különböző betűformákat, pl. a c-t a cica kunkorodó farkában, a g-t a gomba fejében, az o-t az olló nyelében, az u-t a kutya szájában stb. A Tréfás ABC játékos be­tűelemeivel az iskolára való elő­készítést is remekül szolgálja. Az óvodásoknak csak hasznára válik a betűformák megismerése: ne tiltsuk el őket a betűk „írásától, olvasásától.” Szintén óvodásokhoz szól Jan Larri Kukk és Kukk! csodálatos utazása című, kilenc fejezetből álló történetfűzére, a Móra és a Kárpáti Kiadó közös vállalkozása. A fabábú testvérpár mulatságos kalandjai elsősorban Ismeretter­jesztő célzatúak. Kukk és Kukk! elindul világot látni. Útjuk során olyan érdékességekkel ismerked­nek meg. mint az emelődaru. a toronydaru, a vasút, a vonat, a repülőgép, a gépkocsi, a traktor, a kormánykerék, a turbina, a szi­vattyú. a lombik, egyszóval azzal a technikával, amely korunk nél­külözhetetlen jellemzője és tarto­zéka. A mesés hangvételű fordí­tás Sebők Éva, az illusztrálás Reich Károly munkája. □ D □ A kisiskolásoknak Ellen Niit észt írónő Meseország című, derűs hangulatú, képzeletmozdító ver­­seskötetéval szerezhetünk öröm­teli pillanatokat. Az érzékletes, szemléletes költői eszközökkel megírt és magyarra fordított ver­sekhez Roll Mariann készített ha­sonlóan színes, fantáziadús rajzo­kat. A szép kötet avatott tollú tclmácsolói Rab Zsuzsa és Kiss Dénes. Ágh István Krumplinyomó hu­szár című verseskötetével jelent­kezett a gyermeklírában. A ver­sek tiszta forrása a népköltészet, átitatva a szerző sajátosan egyéni stílusjegyeivel. szemléletmódjá­val, természetszeretetével és sze­­lid humorával. A mély érzéseket felszínre hozó könyvnek harmo­nikus kiegészítői Schéner Mihály mézeskalács-figurákra emlékezte­tő táblaképei. Ugyancsak kisiskolások merít­hetnék maradandó olvasmányél­ményt Lev Tolsztoj Medve a sze­kéren című antológiájából. A száznál több mesét. Áprily Lajos ültette át romlatlanul friss. ízes-zamatos, erőteljes né­­piséget sugárzó magyar nyelv­re. Lev Tolsztoj szívesen írt ál­latmeséket és tanítómeséket. De ezek korántsem agyonmagyará­zott, didakikus tanmesék, hanem szépre, jóra, igaz életre nevelnek művészi eszközökkel, tartalmas mondanivalóval. A tihanyi népi mesemondó, Pintér Pálné ajkáról csodálatos könnyedséggel csorognak és pe­regnek azok a mesék, amelyeket Kiss Anna dolgozott fel nyolc éven felülieknek A csodakút tün­dére című kötetben. Ellenállha­tatlanul kedvessé és vonzóvá te­szi ezeket a meséket a hiteles né­pi környezet, a varázslatos bű­­bájkodás, az élőbeszéd természe­tes egyszerűsége, a cselekmény fordulatossága. A téli könyvvásár egyik leg­kellemesebb meglepetése Nagy László Csodaftú-szarvas című verses kötete. A Móra Kiadó fel-1 fedezte Nagy László hallatlanul sokrétű, finoman árnyalt lírájából a fiatalokat is megfogó poézlst és gyönyörű válogatást gyűjtött cso­korba Pomogáts Béla utószavá­val. Kiss János művészi ihletésű grafikáival. A korhatár nélkül közrebocsátott könyv minden ser­dülőnek melegen ajánlható. A tizenéveseknek ismét megje­lent a Fiúk, lányok könyve, a korábbiakkal összemérve talán a legjobb szerkesztésben, színvona­las tartalommal és gazdag kép­anyaggal. Losoncz Mlhályné Boros Ilona: Anya gyermekével. (Textilkoaipozicló) RENDEZVÉNYEK A SZAKSZÖVETKEZET KLUB’ÁBAN Kettős kiállítás Kecelen A múlt hé­ten megélén­kült a forga­lom a keceli Szőlőfürt Szakszövet­kezet ifjúsági klubjában. Óvodások, is­kolások ki­­sebb-na­­gyobb csoport­jai és érdek­lődők keresték fel az itt meg­rendezett két ízléses és szép kiállítást, amit egy tehetséges művész-peda. gógus, illetve a községi vadász­­társaság ren­dezett. Balogh Jó­zsef né Boros Ilona a keceli Arany János Általános Is­kola rajzsza­kos tanára. Ne. ve nem isme­retlen a megye képzőművé­szeti életében. Rangot szerzett már magának a közös, Illetve A Frankel Leó Gimnázium jubileuma Húsz esztendővel ezelőtt, 1957-ben kezdte meg működését Baján, a III. Béla Gimnáziumban meg­nyílt első osztályával a Frankel Leó német nyelvű gimnázium. A párt és a kormány helyes nemzeti­ségi politikáját igazolta az akkori döntés, hogy a hazánkban élő délszláv, szlovák és román nem­zetiségek mellett az alkotmányunkban biztosított jogaikkal a német nemzetiségűek is éljenek. Az oktatási intézmény a személyi és tárgyi fel­tételek megteremtése után, 1959. március 3-án vált német nyelvű gimnázium néven önálló intézmény­­nyé. 1960. október 29-én vette fel Frankel Leó, a magyar munkásmozgalom nagy alakja nevét. Az iskola első igazgatója Schwalm Pál volt. Az 1960-as években a megnövekedett létszámú német nyelvű gimnáziumnak csak nagy nehézsé­gek árán tudott helyet nyújtani a 111. Béla Gim­názium. 1972-ben kezdődött meg az intézet új épü­letének alapozása, amelyet a múlt év márciusá­ban avattak fel. Ma a német nyelvű gimnázium­ban hat tanterem, két természettudományi előadó, szertár, két nyelvi tanterem, s egyéb szükséges helyiségek vannak. Az iskola eddig félezer diák­nak adott érettségi bizonyítványt, akiknek 56 szá­zaléka felső fokon folytathatta tovább tanulmá­nyait. Az oktatási Intézmény kitűnő tanári gárdával rendelkezik, igazgatója Kőszegi Henrik. A német nyelvű gimnázium tanulói ebben az évben elnyer­ték a bajai Városi Tanács művelődési osztálya ál­tal alapított, a legjobb kultúrmunkát végző isko­la kitüntető címet. Növendékei a megyei diák­napokon két arany- és két ezüstérmet szereztek, és sikerrel szerepeltek az országos Ady Endre sza­valóversenyen. Felvidéki István egyéni tárlatokon, és elismerést aratott az általa vezetett képző­­művészeti szakkör tagjai által is. Tanítványai — elsősorban ba­tikolt munkáikkal — évek óta sikerrel szerepelnek a különbö­ző rangos, hazai és külföldi gyer­­mekrajz-kiállításokon. A kecellek most textilből ké­szült faliképéit ismerhették meg. A szakszövetkezet klubjában be­mutatott tizennyolc szövött-cso­­mózott textília jórészt hagyomá­nyos technikával készült. Ügy tűnik, alkotójukat inkább érde­kelte a vizuális látvány vég­eredménye, mint a megoldás szakmai „trükkjei”; azaz inkább képek ezek, mintsem a mai ér­telemben vett textilkompozíciók. Ez azonban nem von le a ki­­álított alkotások értékéből... Sőt. Boros Ilona textíliái sa­játos, egyéni világ megteremté­sének kísérletéről árulkodnak. Műveiben sikerrel ötvözi egybe a gyermeki látásmód leegyszerű­sítő naivságát és fogalmakban gondolkodó tisztaságát a népme­se! folklórkincs ismerősnek tet­sző, de friss motívumaival. Változatos színei látszólag egy­szerűek, az egyszerűség mögött viszont nagyon tudatos és bo­nyolult kolorlsztikal összecsengé­­sek, különös harmóniák érződ­nek. A barna és a sárga „össze* rímeltetésével” készült Napvl­­rág, vagy a Jugoszláviai emlék kékeszöld árnyalatai, a Nyár II. című kompozíció élénksárga, bor­dó és piros hátterében táncoló gyerekei mind-mind erős han­gulati és érzelmi töltést hordoz­nak. Boros Ilona textllképeln több­féle „festészeti” stílus alkalmazá­sával Is kísérletezik. Néhány al­kotásában fölrémllk az expresz­­szlonlzmus hatása (Anya gyer­mekével, Kékmadár), ismét más viszont az ikonszerűen zárt, szi­gorúan szerkesztett Anya gyer­mekével II. című kompozíciója, de találunk modern megoldási kísérleteket Is a Vegetáció laza szőttesében, vagy az ósz üveg­gyöngy-berakásában. Kiállítása összességében Is érdekes, igé­nyes képzőművészeti bemutatko­zás a textil „műfajában”. • A szakszövetkezet klubjának két szomszédos helyiségében a keceli Béke vadásztársaság nép­szerűsítő kiállítását rendezték meg. Itt a környékbeli állatok: róka, vaddisznó, borz, vidra ki­készített szőrméi, vadásztrófeák, és kitömött szárnyasok; szarka, fülesbagoly, kuvik, dolmányos­varjú és fácánok láthatók kü­lönböző típusú vadászfegyverek kíséretében. A gyűjtemény elké­szítői nem kevés munkával ren­dezték meg a kiállítást, amely hasznosan szolgálja a vadvéde­lem, a vadgazdálkodás, és a köz­ség környékén élő állatoknak a fiatalokkal való megismertetését. A látogatóban csupán egyetlen kérdés ötlik fel a keceli Szőlő­fürt Szakszövetkezet klubjában rendezett kiállításokról távozó­ban ... Nem lehetett volna ezt a két, egymással alig rokonítha­tó témájú kiállítást nem egy idő­ben, hanem egymást követően megrendezni?... Pavlovlts Miklós WÄW.V (Irt.) Az asszony visszaszólt az ajtóból: — Kislányom, tudod, hogy még dolgod van! — Igen, anyu, tudom! — vá­laszolt illedelmesen Pindi, de Gergely látta a lány arcán, hogy valójában nem tudja, mi dolga lenne, viszont érti, mire céloz az anyja. Mégis jó, hogy kettes­ben maradhattak, bár ezzel a le­hetőséggel először nem tudtak mit kezdeni. Mindketten zavar­ban voltak. — Ne haragudj rám, Pindi. Legalább te ne haragudj. — Nem haragszom, de ez túl erős volt, azt be kell látnod, hogy túl erős volt — s a lány fejét lehajtva hosszan nézett maga elé a szőnyegre. — Igen, erős volt. Nem gon­doltam, hogy édesanyád ilyen szúrósan is tud fogalmazni! — válaszolta Gergely és Pindi hir­telen fölkapta a fejét. — Én nem arra gondolok, ha­nem arra, amit te mondtál. Ez a Heine-ügy. Ez sok volt. Tisz­telhetted volna anyut annyira, hogy megkíméled a nézeteidtől, amit ő is tisztel. Gergely most nagyon távoli­nak, nagyon idegennek érezte a lányt. Nem is lánynak, nő­nek, szépségnek érezte, látta, ha­nem olyan valakinek, aki igaz­ságtalan, s mindegy, hogy szép, okos, csinos, az igazságtalanság el vakította a fiút. — Nem gondolod, hogy ő kezdte'azzal, hogy az ilyen fia­talembernek most jövője van. Azt hiszed nem tudtam mire cé­loz. A káderlapomra. S ha tisz­teli az elveimet, akkor minek beszél itt nekem a jóistenről. Ha tudja, hogy nem hiszek az ilyesmiben, ha tudja, hogy ne­kem nem az a hitem, a vallá­som, ha tudja, hogy... Nem folytatta. Pindi sírva fa­kadt, vállai enyhén rázkódtak a fotelban, arcát két tenyerébe te­mette. Gergely nem tudta, mit kellene tenni. Legszívesebben felállt volna és elmegy. Ezt azonban túlságosan durva befe­jezésnek tartotta. Mert azt már tudta, hogy itt mindent befeje­zett. Idegen, hideg ez a környezet, ahol sértegetik, gúnyolják, ahol mégis azt várják tőle, hogy jám­bor képpel mosolyogjon, bólogas­son. Hát ezt nem, ezt az egyet nem soha és senkinek. Igaz, gyö­nyörű ez a lány, okos, szép, meg minden, de mégis idegen, más világban él, tőle nagyon messze. Most is sír, pedig tudnia kelle­ne, éppen azért mert okos, hogy itt először őt, Gergelyt bántották meg, a válasza tehát már jogos volt, ha nem is az etikett sze­rint becsomagolt stílusban. — Ne sírj. Én nem érek any­­nyit neked, hogy sírj. Persze tu­dom, nem is miattam, hanem édesanyád miatt hullajtod a könnyeket. Ne félj, megbékül, majd kifejti neked, hogy lám, milyen otromba fráter ez a Kiss Gergely, hiába, kutyából nem lesz szalonna. És te helyeselni fogsz — mondta még most is indulatosan a fiú. — Ne beszélj így. Én soha nem gondolkoztam rólad úgy, mintha otromba fráter lennél. Azt hiszed, akkor írtam volna neked? Azt hiszed? — szepegett Pindi és bo­­csánatkérően nézett Gergelyre. — Miért nem tudsz megérteni engem? — fogta halkabbra a beszélgetést Gergely és nézte, nézte a lányt. — Én megértelek, de te sem kívánhatod tőlem, hogy önmaga­mat megtagadjam. Ezt én sem akaróm tőled. — Így aztán soha nem fogjuk egymást megérteni. Külön világ­ban élünk. Ezt kell tudomásul venni és mindjárt könnyebb lesz mindkettőnknek. Főleg neked — tette hozzá a fiú, és várakozóan tekintett Pindire. Vajon értl-e? — Mtért csak nekem? — kér­dezte a lány, míg arcát törölget­­te. — Mert te úgysem szeretsz engem, nem jelentek neked sem­mit, így aztán nem okoz gondot ez a külön világ. — Én mindig barátomnak tar­tottalak Gergely. Maradjunk to­vábbra is jóbarátok. Olyan fiata­lok vagyunk. — Én nem tudok veled csak barátkozni. Én a lányt, a nagyon szép, nagyon okos és nagyon csi­nos lányt látom benned és a csontom is megfájdul, ha a kol­légiumban eszembe jutsz. Hát nem érted Pindi. Tényleg nem érted ? — Ez igazán megható, de gon­dolkozz. Ha már most sem ért­jük meg egymás világát, akkor mi lenne később? — Van egy latin mondás: om­nia Vincit Amor! Én hiszek eb­ben. Mármint a mondás igazsá­gában. Csak azt nem tudom, hogy ez a szerelem nálad is megvan-e? Ne azt nézd, ami el­választ, hanem ami összeköt. — Maradjunk jóbarátok. Vár­junk néhány évet, hiszen te is fiatal vagy, rólam nem is beszél­ve — mondta már mosolyogva Pindi, miközben halk kopogtatás jelezte az ajtón, hogy valaki jön. Gergelyt felháborította ez a ko­pogtatás. Mit gondolnak őróla, hogy mit csinál itt. De mit gon­dolnak Pindiről. Mérge azonban eloszlott, mert eszébe jutott, hogy úri házban van, ahol a kopogtatás puszta formális udvariasság. Az apa lépett be. — Nézd, fiam! Én szeretem a határozott, meggyőződésükhöz ragaszkodó embereket — lépett az öreg tanító engesztelő ábrá­­zattal Gergelyhez. — Erős jel­lem vagy, okos ember. Még sok­ra viheted. Ne érts félre, tudom, mi, illetve ki vonz téged a mi házunkhoz. Nem tudom, miről beszélgettetek, de a lányom még nagyon fiatal. Tanulnia kell, ő is egyetemre akar menni. Neked is tanulnod kell. A jeleseket nem osztják olyan könnyen. A magam nevében mindig szívesen látlak itt, amikor hazajössz a szüléidhez. Írjál sűrűbben és többet. Isten veled! — s az öreg kezet nyújtott Gergelynek, aki az első pillanatban még szimpa­tikusnak találta az apa monológ­ját, de amikor elköszönt Pindi­­től, s a kapuban az öreggel is­mét kezet fogott és hazafelé ballagott, rájött, hogy finoman kirúgták. Mit gondolhatnak most ezek? Mit beszélhetnek egymás között a családban Pindiék? Írjál töb­bet és sűrűbben. Minek írjak, ki­nek. Ez csak udvariasság volt, 'olyan amit nem szabad komo­lyan venni, olyan valami, ami éppen az ellenkezőjére kér: ne írjál, menj a fenébe... a lány fiatal... tanulnia kell... Fölnézett a téli égre, de nem látott csillagokat. Sötét volt fent a magasban és a szürke ég közönyösen takarta be a falut. Ügy, mint akkor, amikor a tuskót verte az udvaron. Szür­ke volt az ég. Nem piros, nem kék, nem rózsaszínű... Az öre­gek már régen aludtak, amikor a sötétben levetkőzött. IX. . Furcsa volt a kicsi falu em­lékeivel, képeivel, hangulatával telten megérkezni a városba. Amikor az autóbuszállomásról a kollégium felé ballagott, úgy érezte, hogy a városi emberek nincsenek annyira kiszolgáltatva az időjárásnak, mint azok, akik a nyitott falvakban élnek. Ott a kis házak, rendezetlen utcák, véletlenül kialakult terek sza­bad utat engednek a szeleknek. Ha eső esik sárban járnak, áz­nak. A város más. A magas há­zak elzárják a szelek útját, a járda akkor is járda, ha ömlik az eső, s akkor sem poros, ha iz­zik a nyár. Mégis jó volt megérkezni a városba. Főleg azért, mert tud­ta, otthon nem fáznak az öre­gek, tüzelőt vitt nekik saját ere­jéből, saját kétkezi munkájával. Pinditől úgy vált el, hogy egyi­kőjük sem említette a levelezést. Erre már nem is valószínű, hogy sor kerül, bár az öreg azt mondta, írjál fiam, gyakrabban és többet, ö azonban nem ír, nem is ő következne, hiszen & lány még nem válaszolt múltko­ri levélére sem. Nem ír. Kicsit meg is nyugodott, hogy ezt a számára bonyolult kap­csolatot viszonylag sikeresen be­fejezte. Igaz, hogy finoman kl­­rúgták, de ő megmondta a vé­leményét, nem gondolhatják ró­la, hogy pipogya. Azt viszont bi­zonyára leszögezik, hogy ez a Kiss Gergely hiába jár egyetem­re, mégis paraszt maradt. Kutyá­ból nem lesz szalonna... (Folytatása következik.) Boros Ilona: Adria. (Falltextil)

Next

/
Oldalképek
Tartalom