Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-09 / 289. szám

1977. december 9. • PETŐFI NÉPE • f

FIATALOK HA ÖSSZEFOGNAK...

Telefon Kecskemétről

Október elején a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola Ságvári Diákotthonában összedugta a fejét Stumpf Ernő és Bata István: emlékezetessé kellene tenni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Talán egy újszerű vetélkedővel mozgósíthatnák a kecskeméti felsőfokú oktatási intézetek hallgatóit? Valami olyasmit kellene kitalálni, ami még nem volt! Ami lehetővé teszi sokak részvételét, amivel hasznosíthatnák a korszerű technikát!

Szóltak ennek, beszéltek a társintézmények kulturális felelőseivel, kérték — megkapták — a Megyei Művelődési Központ segítségét, tárgyaltak a postával és gyorsan körvonalazódott a Telefonon Kecskemétről vetélkedő.

Három hét múlva, 1977. október 20-án pontosan 19 óra 16 perckor, egy kellemes őszi estén a megyei művelődési központban elhelyezett stúdióból üdvözölte a játékvezető a három helyszínen várakozó százötven-kétszáz fős csapatokat. Az óvónőképzőből Borbély Magdolna közölte: minden rendben. Kerekes Gabriella, a Kertészeti Főiskola hallgatója szerint sokan kiszorultak a teremből, Kecskeméti Károly, az Izsáki úti oktatási intézményből jelentette, hogy náluk is jók a vételi viszonyok, kitűnően hallanak mindenkit. '

Lábakat és elmét mozgatott az első, mindjárt furfangos, összetett, helyismeretet és irodalmi tájékozottságot feltételező feladat. „K”betűvel kezdődő jelesek márványtáblájánál, szobrainál KlSZ-aktívák borítékkal a kezükben várták a versenyzőket. Évszámok segítettek az eligazodásban. Valamennyi együttes megtalálta az „elrejtett” verssorokat, ezek összerakása és kiegészítése után három irányból siettek a Május 1. téri intézményben működő bíráló bizottsághoz. Szinte egyszerre érkeztek, noha a műszaki főiskolások fél Kecskeméten át motoroztak, sorompó is útjukat állta, míg a kiszemelt helyekhez értek.

A fölerősített telefonvonalak pontosan továbbították a könynyebb, nehezebb kérdéseket, az

eléggé alapos felkészülést bizonyító válaszokat. Az első fordulóban az óvónőképzősök közül Mező Éva, a jövendő kertészmérnökök együtteséből Takács Gabriella szerepelt a legjobban. Sokat tanult a három intézetben összegyűlt több száz versenyző Szemerei Andornak, a GAMF nyugalmazott főiskolai tanárának kiselőadásaiból.

Ki mit tud a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról; ez derült ki a legközelebbi távbeszélés vetélkedőn. A zsűri szerint a résztvevők jól ismerik a legfontosabb eseményeket, dokumentumokat, de a szükségesnél kevesebbet hallottak Lenin harcostársairól, a forradalmi vezérkarról. Ezúttal Bede István és Molnár Béla (GAMF), Kálóczi Éva (Óvónőképző) nevét jegyeztük fel a kitűnő válaszadók közül.

Teljesen nyílt volt a harmadik forduló előtt a küzdelem. Az Adyval kapcsolatos kérdések után is szoros maradt a mezőny, mert mindegyik csapat jól készült. A zsűri arra is kíváncsi volt, hogy mennyire ismerik intézeti könyvtárukat, az évfordulós kecskeméti rendezvényeket. A teljesség igénye nélkül említjük Mátrai Eszter és Pintér Lilla (Kertészeti Főiskola), Rádi Katalin, Holzhäuser Márta (Óvónőképző), Fábián György (GAMF) diákválaszolókat. Keresztes-Nagy Imre, dr. Papp

István (Műszaki Főiskola), és dr. Losoncz Mihályné (Óvónőképző) tanárok értékes közreműködését.

A mindent eldöntő negyedik, Kecskemét zenei életével fl&glalkozó fordulóban a GAMF-os Zombori Judit, Koncz Judit, valamint Bende Miklós, a Kertészeti Főiskola hallgatója adott különösen szép feleletet.

Sok nevet említettünk és még jónéhány idekívánkozna. Az Erdei Ferenc téri intézetben dr. Frigyesy Ferenc tanár és Horváth Gyula diákotthon-igazgató áldozott sok időt a szervezésre, előkészítésre. A jövendő óvónők közül Bujdos Györgyi, Kruppai Zsuzsa növendékek tevékenykedtek különösen nagy lelkesedéssel Két „Papp”-ot is felvonultatott a GAMF. Nehéz lenne eldönteni, hogy a filozófia, vagy a nyelvtanár használt többet az ügynek.

A zsűri (Bálintné Mikes Katalin levéltári fömunkatárs, Gila János, a Megyei Művelődési Központ igazgatója, Joós Ferenc ny. főkönyvtáros, Lakó Sándor, az Állami Zeneiskola igazgatóhelyettese. dr. Tapasztóné Perlaki Magda, a városi tanács közművelődési csoportvezetője). a rögtönzésekből adódó zökkenők ellenére színvonalasnak, hasznosnak, érdekesnek, követésre méltónak minősítette a vetélkedőt. Átlalános vélemény szerint közelebb hozta egymáshoz a főiskolákat, noha — sajnos — az egyik intézet a felesleges óvások alig felülmúlható rekordját állította fel.

A Gépipari és Műszaki Főiskola versengő közössége méltán érdemelte meg a játék első díját, a városi tanács plakettjét és a Megyei Művelődési Központ által felajánlott jutalmat. Egy árnyalattal bizonyult jobbnak a Kertészeti Főiskola az Óvónőképző lelkes csapatánál. Az előbbiek a KISZ városi bizottságának, a Kaszap utcában tanuló lányok az SZMT Művelődési Központ különdíját kapták.

Heltai Nándor

• Megvan! Jöhet a kiegészítés. Tanárok, növendékek a GAMF csapatából.

• Gyors próbát rögtönöztek az óvónőképzösök. (Méhest Éva felvételei.)

Hatvan éve tanít

A Pest megyei Bagón 1923 óta él és dolgozik a most 80 esztendős Farkas István tanító. Oklevelét 1917-ben Budapesten kapta, azóta pedagógus. Amikor 1968- ban nyugdíjba vonult, a község vezetői rábízták a 6 ezer kötetes községi könyvtár vezetését. Az Oktatási Minisztérium felhívására 1974-ben elsőként lépett ismét katedrára és azóta tanítja, neveli a környék cigánygyermekeit. Munkája elismeréseként az idén gyémánt oklevéllel tüntették ki. A képen: Betűvetés a tanórán. (MTI-fotó — Danis Barna felvétele — KS.)

Kitűnő

antológia

a,,szomszédban”

A Szegedi Somogyi Könyvtár 21. köteteként megjelent Péter László Ady nálunk című antológiája. Örömmel lapozom, ráért a vaskos összefoglalások után is találok benne újat, mert nagyon kellenek egy-egy életmű kialakulását és hatását kisebb körben, a fogadtatás tükrében felmérő vizsgálódások, mert friss szálakkal bővíti Ady és néhány kortársa kapcsolatának szövetét.

Kicsit irigykedem is, mert a szegediek jóval előbbre tartanak irodalmi hagyományaik publikálásában, nem utolsó sorban a sokkal kedvezőbb publikálási lehetőségeik ösztönzésére.

A kötet kétharmada a költő és a Tisza-parti város „találkozásaival” foglalkozik. Közli Ady szegedi vonatkozású írásait, tájékoztat ezek keletkezéséről, visszhangjáról,

Utólagos magyarázkodás, szépítés nélkül elemzi Móra Ferenc Ady-cikkeit, Juhász Gyula és Ady vitáktól sem mentes barátságát. Nagyon közel került a költőhöz a még mindig kevéssé ismert Hollós József kecskeméti orvos. Korán fölismerte az Űj versek forradalmi mondandóját, jelen volt Ady utolsó irodalmi estjén. Több tanulmánya közül az egyik Ady Endre halálának okait keresi: az alkohol vitte sírba.

Péter László összegyűjtötte a száz esztendeje született alkotó Hódmezővásárhelyt és Makót érintő írásait, az ottani Ady-emlékeket is.

A névmutatóval, pontos utalásokkal ellátott hasznos kötetet 36 kép gazdagítja.

—i. —r.

Tudósítások Páhiról

Mintegy száz—százhúszra tehető a többé-kevésbé rendszeresen jelentkező úttörő-tudósítók, riporterek és versírók száma. Van aki a csapatvezető, rajvezető buzdítására ír néhány sort, — és van akt rendszeresen, minden biztatás nélkül küldi beszámolóit.

A rendszeresen jelenkezők sorában az élen járnak a Páhiban élő úttörők. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy van is miről írni valamennyiüknek! Csapatuk élete párját ritkítóan szervezett —, és mégis jut idejük játékra, köszöntőkre, vidám mulatságokra. Ezen a héten az ő írásaikból készítettünk összeállítást.

A csapatvezetőnek, Kruchió Mihálynak, és a rajvezetőknek elve, hogy a szervező, irányító és értékelő tevékenységet a lehetőségekhez mérten az úttörők maguk végezzék el. Hogy ez valóban így történik, arról szól Bódog Erika levele.

„Az úttörőtanács csapatunkban fontos munkát végez: beszámoltatja a rajtitkárokat a náluk folyó munkáról, megdicsér, esetenként pedig megró. A beszámoltatás nálunk úgy zajlik le, hogy gyűlésen meghallgatjuk az adott rajtitkár beszámolóját a náluk folyó munkáról. (Ezen mindig részt vesz a rajvezető is!) Megkérdezzük, mit terveznek a következő . hónapokra, mozgalmi munkájukat mivel színesítik. Szó esik ilyenkor tanulmányi előmenetelről. magatartásról, hiányzásról, késésről, kirándulásról, — egyszóval mindenről, ami összefügg az úttörőmunka írásban vagy szóban, esetleg felhívják a rajtitkár figyelmét a kijavítandó hibákra.

Az úttörőtanácsa tagjai javasolják kitüntetésre is a pajtásaikat. Pontozzák társaik munkáját, 1—5-ig kaphat a szóba jövő pontot. A pontokat összeadják, és akinek a legkisebb pontszáma, ilyen esetekben nincs kedves barátnő. vagy unokatestvér, Ilyenkor mindentől függetlenül tárgyilagosak akarunk lenni!”

Nagyszerűen dolgoznak a csapat gárdistái is! Erről ír Szabó Gabriella, az úttörögárda titkára.

„A gárda feladata az iskola tisztaságának és rendjének fenntartása. A gárda egységei: rendőr. egészségőr és tűzoltó. A rendőrök irányítják az iskolába érkezők útját, ellenőrzik a közlekedési szabályok betartását oktatják ‘társaikat. Az egészségőrök ügyelnek az iskola rendjére, folyamatosan ellenőrzik a tisztasági csomagok meglétét. Hozzájuk kapcsolódik a tűzoltók munkája, akik arra ügyelnek, hogy gyúlékony anyagok ne legyenek szabadon sehol.”

Rezner Rita a csapat kultúrfelel őse. Beszámolójában gondosan összeállított programról számol be A többi között megírta, hogy nagyszerűen sikerült a művelődési házban tartott Ady-évforduló, s elküldte a Volán Vállalat Ligeti Károly nevét viselő KISZ- bizottságának köszönő levelét, amelyben az ünnepélyeken való szereplésüket nyugtázzák. Februárban kerül sorra a jelmezes farsangi karnevál, amelyen megjutalmazzák a legsikerültebb jelmezek viselőit.

A csapat egészségőre, Supka Éva részletes, hosszú levelet küldött az ifjú Vöröskeresztesek munkájáról.

„Iskolánk már kétszer nyerte el a „Tisza Iskola — egészséges ifjúság — címet! Ebben úgy érezzük, a mi munkánk Is tükröződik, hiszen az egészségőrök naponta ellenőrzik a tisztaságot, hogy a minden hónap végén sorra kerülő értékelésnél beszámol, hassanak tapasztalataikról.” — írja levelében.

Az elsősöket minden szeptemberben fogkefével, fogpasztával ajándékozzák meg. Ennek nyilvánvaló célja, hogy szeressék és szokják meg a rendszeres fogmosást a kicsik is. Januárban „Ifjú egészségőr” tanfodyamot tartanak, ötödikeseknek, hatodikosoknak.' A tanfolyamon különböző előadásokat, hallgatnak meg, gyakorlati bemutatókon vesznek részt. És végül vetélkedőt rendeznek a tanfolyam hallgatóinak.

A csapatban — természetesen — élénk a sportélet is. Balázs Kati, a sportszakkör titkára így ír erről :

„Két sportszakkörünk van. A lányok szakkörének ‘titkára én vagyok. Munkáimhoz tartozik, hogy tanévkezdéskor össze-összegyűjtsem a szakkörre jelentkezőket. névsorukat is elkészítsem. Most sakk- és asztalitenisz-versenyre toborzok —, a téli szünet nagyszerű mulatsága lesz ez a két verseny. Mindig igyekszem segítségére lenni a sport-szakkör vezetőjének is.”

Jelentkezett a nyolcadikos Petőfi-raj titkára, Kalmár Éva, is. Öröm csendül ki levelének sorai közül, amikor arról számol be, hogy rajgyűléseikre rendszeresen meghívnak párttagokat, szülőket, családtagokat. Megkérdezik véleményüket, egy-egy kérdés eldöntésénél. Eváéktól származik az ötlet: annyi hasznos anyagot gyűjtsenek, amennyi a testsúlyuk! A MÉH-től kapott ellenérték egy részét a csapatpénztárba fizetik be.

Tudósítóink sorába csak nagyon ritkán akad ifivezető, Damasdi Zoltán, e ritka kivételek közé tartozik, mert a beszámolóját ő is eljuttatta az Úttörőélethez.

„Nagyon szerettem az úttörőmunkát akkor is, amikor a csapat tagjainak sorába tartoztam —, és most is, amikor harmadik esztendeje visszajárok a csapathoz ifivezetőként. Nagy örömmel végzek el minden feladatot, mert hiszem, nemcsak így, közösen, „csapatmunkával” lehet eredményeket elérni, olyanokat, amilyen nálunk van! Nekem neim volt elég az a nyolc esztendő, amit a csapatban töltöttem, és úgy érzem. egyszer még hivatásomnak fogom tekinteni az úttörőfeladatok elvégzését, a mozgalmi munkát.”

(A levélből kimaradt, de sikerült megtudni, hogy Zoltán két alkalommal kapott Kiváló Úttörő kitüntetést. Az idén a Kiváló Ifjúvezető címet kapta meg.)

Selmeci Katalin

mmm

(9.) Belekarolt Gergelybe, s a kis csapat megindult a belváros felé.

— Tudjátok, hogy nem szeretem a fröccsöt — szabadkozott Gergely, akinek mégis jólesett a fiúkkal történt találkozás, az, hogy a többiek láthatóan megörültek neki.

— Nem muszáj pont fröccsöt. Lehet mást is. Sört például, vagy kevertet, bort — lelkendezett Piszátyel, aki mint „bukott férfi” bánatában csatlakozott a többihez.

— Ha nő van a dologban, édesapám, csak azt mondhatom, hogy nagy marha vagy. Egy szoknya miatt ne lógasd pz orrod — szögezte le a nagy bölcsességet minden előzmény nélkül Miska, utalva ezzel Gergely

nyomott hangulatára. Mert bár megszokták, hogy Kiss Gergely eléggé zárkózott fiú, ez a mostani állapot azonban egészen más. Még zárkózottabb, sőt komor. Szemöldöke között mélyebb a ránc, fejét is mélyebbre hajtja.

— A nő olyan, mint a villamos, Ha az egyik elmegy, tíz perc múlva jön a másik — fűzte tovább a mély bölcsességet Piszátyel és jót kacagott a közismert megállapításon.

— De nem biztos, hogy a másik villamos is arra megy! — szaladt ki Gergely száján, s ez-_ zel elárulta, hogy „hő van a dologban”.

— Nem mindegy neked? Az a fő, hogy minél hamarabb és minél magasabbra emelje a szoknyáját !

Ezt a vaskos, túl nagy lélektani érzékről nem tanúskodó mondatot Szűcs Péter mondta, aki eddig csendesen, ökleit mélyen nagykabátja zsebébe süllyesztve ballagott társai mellett. Gergely

— bár tudta, hogy Péter beszélt

— hátranézett és alaposan felmérte magának a kalap alatt vigyorgó, kaján képű szobatársat.

— Téma lezárva. Értjük? — vágta el a további eszmecsere lehetőségét Bandi, s bekanyarodtak a halászcsárdába. Piros lajbis, pitykés cigánybanda játszott a vegyes társaságnak.

— Parancsoljanak uraim! Mit hozhatok? — hajolt meg a fiatal pincér az asztalnál, de mert látta, hogy az „urak” tétováznak, tovább kérdezett.

— Vacsorázni óhajtanak, esetleg italt hozhatok?

— Milyen bor van? — érdeklődött Bandi, bár tudta, hiába sorolja fel a pincér a készletet, ő csak a kadarkát ismeri. Végül két üveg pecsenye fehérnél maradtak. Jól hangzott, hogy pecsenye fehér.

Ízlelgették, majd fölhajtották az első pohár italt, ami a gyönge vacsora után jóleső meleget, bizsergést árasztott szét bennük. A csárdában kellemes meleg volt. Nézelődtek, főleg a nőket bámulták. Gergely már az első pohár után enyhe kábulatot érzett. A tejrei, nem esett túlságosan jól a bor. Zavarta a hangos zene, a tömény cigarettafüst és az, hogy társai feltűnően bámulták, kritizálták a lányokat, asszonyokat, ügyet sem vetve arra, hogy férfiak ültek mellettük, akik vérbeforgó szemekkel néztek vissza.

— Ne bámuljátok már annyira és ne dumáljatok. Idejön valamelyik pasas és kész a cirkusz! — figyelmeztette őket Gergely.

— Miért? Neked talán nem tetszik az a piros ruhás? Olyan segge van, mint egy muraközi lónak. A tejcsárdái pedig többet érnek — külön-külön is — mint az egyetemes jogtörténet — súgta Gergely fülébe Miska és nagyot röhögött saját szellemességén.

— Mindegy, hogy milyen. Egyébként is nekem csak az olyan lány tetszik, akinek különösen szép, baba-arca van. Ha ilyet látok, szinte magamon kívül indulok a nyomába. Legszívesebben elébe térdelnék, könyörögnék neki, hadd csókoljam meg egyszer az arcát, a száját —

kezdptt egy monológba Gergely, akinek a bor megoldotta a nyelvét.

— De romantikus vagy. Mindig ilyen voltál? — kérdezte Szűcs és mereven bámult Gergelyre.

— Ez nem romantika, te kretén. Egyszerűen ilyen az ízlése! — válaszolt Bandi Gergely helyett, pedig Szűcs ezzel akarta helyrehozni még az utcán tett otromba megjegyzését.

— Ja! — vette tudomásul Péter a kioktatást és poharához nyúlva felhajtotta a maradék bort.

— Hát az a tejcsárdás, illetve tejivós lány olyan! Szép arcú! — fordult mintegy biztatással Gergelyhez Miska. De mert látta, hogy Gergely értetlenül néz rá, folytatta:

— Már úgy értve, hogy aki a tej ivóban dolgozik. Én arra gondoltam. Említettem is egyszer neked, hogy keresett...

— Tudom, persze hogy tudom. Az valóban olyan — ábrándozott Gergely, majd fölhajtotta ő is a bort. Poharát kissé keményebben tette az asztalra, majd körülnézett és kijelentette:

— Egyébként néhány órával ezelőtt küldött el a fenébe. Hogy hagyjam őt békén, meg ilyenek.

— Téged elküldeni? Hát mit képzel az a kis ribizli? Talán miniszterre vár, vagy mi az isten. Egyébként még te is lehetsz miniszter — háborgott Bandi, majd mint egyetlen elképzelhető okot azt említette, hogy biztosan van valakije. Valami Bicska Maxi.

— Na és ha van! Mi közöd hozzá? — nézett Bandira már-már ellenségesen Gergely.

— Semmi. Mellesleg ezer olyan, vagy még jobb nő szaladgál a városban.

— Nagy tévedés! Belőle csak egy van. Értitek? — és Gergely kissé színpadiasán nézett körül, hogy ki mit szól ehhez a nagy felfedezéshez. De senki nem szólt. A helyzetet Csutor Miska mentette meg, mert attól tartott, hogy összevesznek azon, hogy van-e jobb nő, vagy nincs.

— Emberek! Itt a szerelem megnyilvánulásával állunk szemben. Nincs mese és nincs kopasz fej. Kiss Gergely első éves joghallgató, a félévi vizsgák veretlen hőse bele van pottyanva a szerelem setét veremjébe. Márpedig erre inni kell! — és Miska ragyogó ábrázattal magasra emelte majdnem üres poharát. A többiek hasonlóan. Velük együtt Gergely is jót nevetett. Töprengve ébredt rá, hogy valóban szerelmes Ildibe, s jólesett, hogy ezt helyette más mondta ki itt a barátok előtt. Vagy csak a hiúságát bántja, hogy elküldte a lány? De elküldte-e, hiszen rábízta, hogy végleg, vagy csak most hagyja-e békében. Viszont lehet, hogy Bandinak igaza van. A Bicska Maxi.

Mert többre nem futotta a pénzből, egy darabig még hallgatták a cikornyás muzsikát, a bortól kissé kábán bámultak és elindultak hazafelé.

— Ellenben ez a tejcsárda és jogtörténet, ez jó volt — jegyezte meg az utcán hosszú hallgatás után Szűcs.

— Minden nő egy elrontott férfi! Ha jól tudom ezt az öreg Schopenhauer mondta! — és hoszszan maga elé nézve mutató ujját magasra emelve állt meg néhány pillanatra Piszátyel, a bukott férfi.

— Azért szerintem nem ártott, hogy néhány férfit elrontottak. Némelyik olyan jól sikerült, hogy esküszöm, ezer férfi sem ér annyit — dörmögte Miska, s ebben a pillanatban az antikvárium sarkán négy, a menzáról már ismert lány fordult be, s jött a fiúkkal szemben.

— Itt vannak például ezek a babák. Szervusztok angyalkák. Hová röppentek a néma éjszakában? — tárja szét karját Miska .a lányok előtt, de azok messze'kikerülték.

— Részegek vagytok, szégyeljétek magatokat! — nyelvelt a legalacsonyabb lány.

— Borban az igazság. És mi az igazság. Az. hogy ti valamennyien és tetőtől talpig, vagyis a két véglet között, mindent figyelembe véve szépek vagytok. Ezt én mondom nektek — színészkedett tovább Miska.

— Mi az? Láttatok egy szódásüveget? — kiáltott vissza az iménti lány, amikor már vagy tíz méterre voltak a fiúktól.

— Hagyjátok őket. Nem vagyunk mi aszfaltbetyárok — szólalt meg Gergely is, de Miska, igaz már jóval halkabban tovább érvelt.

— Minden nőnek jólesik, ha azt mondod neki, hogy szép. Sőt, hogy gyönyörű. Ezt még a legrondább bányarém is elhiszi, hacsak nem röhögve mondod neki.

(Folytatása következik.)