Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-15 / 294. szám
1917. december 15. • PETŐFI NÉPE • I KOSSUTH LAJOSSAL AZ EMIGRÁCIÓBAN — HÍRES CSALÁD JELES TAGJA — EMLÉKEK HÁROM VILÁGRÉSZBŐL „Ács Gida úr, kapitányi ranggal” Kecskeméthez csavarodó szálakat is találunk Kossuth Lajos életútjában. Hajszál híján ezt a várost képviselte az első szabad országgyűlésen, Világos után itt bújkált édesanyja. Irtunk már kecskeméti orvosáról, titkáráról. Megérdemli a figyelmet, tiszteletet, Ács Gedeon lelkész, társa az emigrációban. Tábori papként vett részt a szabadságharc csatáiban, követte az Önkéntes száműzetésbe kény. szerülő kormányzót, noha számára büntetlenséget ígértek Bécsben. A szabadsághős közvetlen munkatársai közé tartozott. Ragaszkodott hozzá, amikor Sumlából a török birodalom belsejébe Internálták és kíséretének csökkentésére kötelezték. Így szerepelteti Kossuth a Portához küldött előterjesztés „személyzeti lajstrom” részében: „Udvari káplán Ács Gida úr, kapitányi ranggal”. Feltehetően demokratikus szemléletéért, műveltségéért kedvelte. A társadalmi fejlődést, a dogmák elvetését sürgette a menekültek körében tartott szabadelvű prédikációiban. 1851-ben elkísérte a levert forradalom vezérét Amerikába is, ott váltak el útjaik. Ács Gedeon itt választott második hazát magának. Vonzotta a dinamikusan fejlődő fiatal állam, érdekelte a teohnika. Örökké sajnálta, hogy szülei unszolására a papi hivatást választotta a számára rokonszenvesebb mérnöki helyett. Csalódott az új világban. Hoszszú ideig nem fogadta el a felajánlott állampolgárságot, mert nem értett egyet a rabszolgatartóssal, a faji elnyomással. Szabadelvű beszédei miatt kegyeskedő, szűk látókörű paptársai kirekesztik. Festékgyárban dolgozik, ajándéktárgyakat készít egy üzemben, keményen robotol, olykor-olykor megélhetési gondokkal küszködik. 1856-ban így panaszkodik: „midőn Bostonba jöttem, már csak romja voltam saját magamnak”. Akkor vidul föl, ha nagyritkán meglátogatja valamelyik régi barátja. Kellemes napokat tölt a Mexikóból átránduló László Károllyal. Érdeklődéssel hallgatja dohányfeldolgozó, szivarkészítő gyár alapítására vonatkozó terveit, csodálja mahagónifa sétabotját. Utazik, ha ideje, pénze engedi. New York idegesíti, elszomorítja. „Három év alatt, mióta nem láttam nagyon megszépült, s rövid időköz alatt egész sor új palota épült benne. De a nép a régi és nem változott. A városi kormány most is tolvajok kezén, a rendőrség most is zsiványokból áll, az alja kocsmák, bűnfészkek száma még Iszonyúbb mint pár év előtt. Mór-már baráti szálak fűzték Fmersonhoz, a vallásos és természettudományi gondolkodás öszszebékítésével próbálkozó világhírű költő-filozófushoz. Kapcsolatba került Lcngfellowval is. Gondolatai mégis egyre sűrűbben szállnak hazafelé. Az esti gyertyafényben fel-felbukkan az ősi halasi gimnázium. Ott kezdte középfokú tanulmányait, ott kedvelte meg Liviust, szenvedte a hírhedt, nyers pedagógiájú Szilágyi Márton tanár úr pálcáit. Sűrűn időzik a kecskeméti ókollégiumban és évtizedek múltán is élesek egykori tanárainak, iskolatársainak vonásai. Vígan élt. „táncházba, színházba gyakran jártam”, bár ódivatú puritán kecskeméti öregasszony nagyanyja ferdén nézett rá e léhaságok miatt. Tarka, színes életét több ezer oldalas kéziratos memoárban örökíti meg. Bőségesen mazsolázhatna ebből az irodalom- és a történettudomány, a helytörténet. Testvére, unokaöccse is a kecskeméti kollégium kiválóságai közé tartozott. Zsigmond műfordítóként vívta ki Arany János és mások elismerését, részt vett — többek között — Shakespeare müveinek fordításában. Károly unokaöccse, a szabadságharc gerilla parancsnoka, a Soltnál állomásozó szabadcsapatok vezére, a népköltészet egyik első felfedezője és méltatója, a szerb, román, horvát, szlovák, cseh és a magyar nép barátkozásának szorgalmazója, költő és műfordító volt. Mindketten nagy szeretettel fogadták a 12 éves távoliét utón hazatért Ács Gedeont. Szüksége volt a figyelemre, mert a megváltozott világ alig vett tudomást érdemeiről, áldozatairól. A váci képviselő, Ács Károly néhány közéleti személyiségnek mutatta be. foktői lelkész öccse és a falu népe hangos ünnepléssel köszöntötték. Kilencven esztendeje halt meg szegényen, nagy magányban a Dunántúlon. Nem mindennapi egyéniség volt. Heltal Nándor A megye üzemi könyvtárainak helyzetéről, a könyvtári közművelődési munka során felmerült problémákról, eredményekről beszélgettünk Ballabás Bélával, az SZMT Központi Könyvtár igazgatójával. — Hány üzemi, letéti könyvtár tartozik Önökhöz a megyében, és hogyan alakult a munkakapcsolatuk? — Körülbelül száz üzemmel, vállalattal tartunk rendszeres kapcsolatot. A kölcsönzőhelyek száma összesen százhuszonhét. Nagyobb gyárakban ugyanis — s ezek különböző telepein — több könyvkölcsönző helyünk is Van. A könyvtárosok eléggé önálló munkát végeznek; mi a szakmaipolitikai felügyelet jogát tartjuk fenn. A feldolgozási munkát, meg az adminisztráció nagyobbik részét mi végezzük. Célunk, hogy a nagyobb üzemek önállósodjanak, saját maguk hozzanak . létre könyvtárakat. — Milyen nagyságú a központ könyvállománya? S egy-egy nagyobb csere alkalmával hány kötetet visznek az üzemi könyvtárosok? — A központi állomány körülbelül 30 ezer kötet, de a vállalatok Is rendelkeznek saját vásárlási kerettel. Állománygyarapításra az elmúlt évben — az üzemi keretekkel együtt körülbelül félmillió forintunk volt. Ebből az összegből, sajnos nemcsak könyvekre, hanem tárgyi berendezésre is költenünk kell. Az üzemek általában arra hivatkoznak, hogy ilyesmire nincs pénz. Nagyobb könyvcserére negyedévenként kerül sor. Ilyenkor a könyvtárosok ötven, száz, vagy kétszáz kötetet visznek, a kölcsönzőhely nagyságától függően. A múlt évben összesen 354 ezer könyvet kölcsönöztek. — Hány könyvtárosuk van az üzemi hálózatban és milyen a szakmai képzettségük? Mit várnak egy jó üzemi könyvtárostól? — Könyvtárosaink 90 százaléka társadalmi munkában dolgozik, vagy csak csekély tiszteletdíjért. A megye kllencvennél több üzemi könyvtárosából nyolc részfoglalkozású. A főfoglalkozásúak száma pedig hét, Ebből hat a központi könyvtár dolgozója. A szakmai képzettség csak álom. Általában adminisztrátorok végzik, vállalják ezt a munkát. Középszintű vezető talán egy sincs közöttük, így is elég nagy a fluktuáció. Könyvtárosainknak igen nagy tehertétel a rengeteg kötelező adminisztráció. Egy vérbeli könyvtárosnak kölcsönzési időn kívül is — ha egyáltalán megállapíható ilyen —bármikor, mindenkinek rendelkezésre kell állnia. S fontos, hogy felelőssége legyen az emberek, a könyvtári olvasómozgalom iránt. Élő, személyes kapcsolatot kell kialakítani a dolgozókkal, ismernie kell a munkahelyi közösségeket. íróasztal mellől nem lehet olvasómozgalmat csinálni. A központból mi is gyakran kijárunk az üzemekbe. Esetenként szocialista brigádvetélkedőket rendezünk. Előfordul, hogy a brigádok bejönnek hozzánk tanácsot, segítséget kérni. A „Kell a jó könyv ’77” olvasópályázathoz nemrég ajánló bibliográfiát készítettünk. Körülbelül ez lenne a mi munkánk. — Hány olvasó van az üzemi könyvtárhálózatban? Mire van igény, s melyek a legkedveltebb olvasmányok? — Tavaly tizenkilencszer nyilvántartott olvasónk volt a megyében. Az az igazság, hogy ma még inkább a könnyebb, irodalom iránt van érdeklődés, A krimi, a kalandos, szerelmes, romantikus regények a kedveltek. Ez önmagában még nem lenne baj. Lépcsőzetesen is lehet olvasóvá nevelni az embereket. P. E. Semmiből egy új, más világ Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők között is első — olvashatjuk a haláláról szóló anyakönyvi bejegyzésben. Bolyai János, a sokoldalú matematikust és természettudóst, a zenekedvelő enciklopédikus elmét ma, a világon valaha élt matematikusok tíz legnagyobbja között tartja számon a nemzetközi tudásvilág, oly jeles személyiségek társaságában, ' mint Arkhimédész, Leibnitz, Cantor, Hilbert, Gauss és mások. A Bolyai névhez sokszor kötődik Gaussé is, azé az Gaussé, aki Bolyai János édesapjának, Farkasnak egykori iskolatársa volt Göttingában, s akivel később is kapcsolatot tartott fenn, Bolyai Farkas, a kolozsvári és marosvásárhelyi tanár, a nagytekintélyű matematikus és sokoldalú feltaláló elsőszülött fia volt János. Bolyai János 1802, december 15-én született Kolozsvárott, s már fiatalkorában kitűnt a matematika iránti érdeklődésével és később tehetségével. Az egzakt tudományokra édesapja tanította, tanulmányait a bécsi katonai akadémián folytatta. 1823-ban végzett, s mint alhadnagyot Temesvárra osztották be. Később Aradra került, majd Lembergbe és Olmützbe, de végül is 1833. júniusában saját kérésére nyugalmazták. Ezt követően a család domáldi birtokán lakott, s életének további részét a matematikának és a tudománynak szentelte. Időskori, nem matematikai tárgyú művelnek, írásainak többsége kéziratban maradt. E világtól visszahúzódva élő tudós, 1860 január 27-én hunyt el, csendesen, kevesektől megsiratva, hiszen még anyakönyvében is ez áll: „kár, hogy talentuma használatlanul ásatott el”. Igen, ez volt a kortársak véleménye, akik tudatosan ásták el Bolyai nagy alkotását, geometriáját, melyet ő az 1820-as években alkotott meg. A matematikusok már évszázadokkal korábban is foglalkoztak egy, az ókor óta fennálló, problémakörrel, az ellentmondás-nélküli geometriák megalkotásával. Egy ilyen geometriát a jelen sorok valamenynyi olvasója ismer, ez az általános iskolai geometria-anyag alapját adó euklideszi geometria. E geometriai rendszer egyik fontos axiómája az úgynevezett párhuzamossági axióma, melyet már korábban is megpróbáltak más, hasonlóra kicserélni a tudósok úgy, hogy az így létrejött geometriai rendszer továbbra is ellentmondásmentes maradjon. E csere elsőként Bolyai Jánosnak sikerült, aki ezáltal egy új, tehát nem-eukleidészi geometriát hozott létre, az első ilyen geometriai rendszert. Később bebizonyosodott, hogy a földi távolságokon, mondhatni az emberi mértékeken belül mozogva az eukleldészl geometria igen jól használható, de ha már kilépünk a világűrbe, a bolygóközi térbe, akkor ennek a térnek a szerkezetét sokkal pontosabban írja le egy nem-eukleidészi geometria. Az egyik ilyen jellegű rendszert használta fel Einstein is híres relativitáselméletének megalkotásához. Bolyai János már 1823-ban egy levélben közölte édesapjával, hogy sikerült egy ilyen nagy rendszert megalkotnia, s ezt 11-175 éve született Bolyai János • Bolyai János (Kós András szobra). lusztrálja a levélben található, s e cikk címét adó kijelentés is. E mű nyomtatásban először 1831- ben jelent meg, a következő évben pedig Bolyai Farkas Tentamen című művének függelékeként is napvilágot látott. E tanulmány címe: A tér abszolút igaz tudománya, de épp e függelék miatt maradt mellette egy ragadványnév is, az Appendix (ami függeléket jelent.) Ez az irásmü lett minden idők egyik leghíresebb matematikai dolgozata. Elolvasta persze Gauss is, s csak annyit válaszolt: ha dicsérném „ez azt jelentené, hogy magamat dicsérem”. Vagyis azt állította, hogy ő maga is eljutott e rendszerhez, csupán nem volt Ideje tanulmányát rendszerezni és publikálni. Az újabb kutatások viszont azt igazolják, hogy Gauss állítása nem fedi mindenben a valóságot, mert bár ő is foglalkozott egy ilyen geometria megalkotásával, de még nagyon messze tartott egy ilyen szép, elegáns rendszer megalkotásától. János tehát — édesapja közvetítésével — nem vehette át tőle az ötleteket. E két erdélyi tudós érdemel* korukban még megkérdőjelezték — gondoljunk csak Brassai Sámuelre, a nagy Eukleidész-hlvőre — de haláluk után, lassanlassan kezdték felfedezni mindkettejüket. Gyűjtötték kéz* atalkat, tárgyi emlékeiket, s mind a romániai magyar, mind a hazai tudomány nagy érdeme az, hogy ma már kézirataik nagy része feltárt, emléküket pedig Marosvásárhelyt múzeum, a szobrok, emléktáblák, könyvek és tanulmányok százai őrzik. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára külön Bolyaigyűjteményt létesített, a romániai magyar tudorok közül pedig Benkö Samu rendszerezte, s adta közre könyvárakban P.lyal János hagyatékát, valló: -salt. Természetesen koránt sem lehetünk elégedettek mindezekkel, hiszen ideje volna végre a teljes kéziratos hagyatékot egy nagy kritikai monográfiában kiadni, hogy a nemzetközi tudósvilág is megismerje a nem csak matematikával foglakozó Bolyai Jánost. Ismertek már matematikai és zeneelméleti gondolatai, de hiányos még az Udvtanából kialakítható kép, melyet értékes adalékkal tehet teljesebbé az édesapja. Bolyai Farkas ilyen jellegű írásainak és leveleinek — köztük a teljes Gauss-levelezésnek — a közreadása is. A semmiből egy új, más világ megalkotójára, a magyar tudomány kiemelkedő személyiségére emlékezzünk végül Benkő Samu egyik gondolatával: „Nemcsakaz emberhez legméltóbb tettnek tartotta a tudományos igazság feltárását, hanem valóságalakító erőt tulajdonított a megismert igazságnak. Talán csak Baudelaire bízott így a vers hatalmában”. A sors iróniája, hogy erről az igazságkereső emberről egyetlen igaz, hiteles portré sem maradt fenn. G. I. GYERMEKKÖNYVTÁRAK AZ N DK-BAN • Statisztikák szerint az NDK általános iskolás korú lakosainak 76 százaléka látogatja rendszeresen a gyermekkönyvtárakat. Képünkön: a suhli gyermekkönyvtár látható, ahol a 25 ezer könyvön kívül 1600 lemezből és hangszalagból Is válogathatnak a fiatal olvasók. W'X'IwW mmmm [Paa (14.) A kollégiumba érve, a 133-as szobában a délelőtti nagy lustálkodásban találta a fiúkat. Pizsamában, cigarettázva ültek az ágyak szélén, némelyik olvasott, de volt, aki már megborotválkozva öltözködött a közelgő ebédhez. Gergelyt örömmel fogadták. — Hoztál-e pirosló új búzamagot? — ölelte át Miska, fitogtatva irodalmi jártasságát. — Szalonnát hoztam, lekvárt és kolbászt. Az utóbbit kizárólag magamnak, mert ti úgysem szeretitek — nevetett Gergely és kipakolt a táskából, egyenesen a „spájzba”, vagyis a két ablak közé állítva a csomagokat. Két ablak volt a szobában, s mindkettőt élelmiszerraktárnak használták a fiúk. Gergely csomagjai mellett például Piszátyelnek volt egy szalonnadarabja, Mlskánuk sült oldalasa. Ide tette a lekváros üveget is, de amikor be akarta csukni az ablakot, a nugy tábla üveg kitört. Valamennyien megrémültek. Az üveg legalább százötven forintba kerül. — Mit csináltál? — kiáltott Gergelyre felelősségre vonó hangon Szűcs Péter. — Miskának az oldalasa kinyomta az üveget! — Azt ügyesen kell oda állítani, te meg elmozdítottad — szaladt oda Miska és szomorúan nézte, hogy a csont kinyomta és szilánkokra törte az ablakot. — Most mi a fenét csinálunk? — nézett körül Gergely, s felrémlett benne, hogy a kollégium gondnoka szeptemberben határozottan mondta: aki kárt csinál, mondjuk kitör egy ablakot, az köteles megfizetni. — Nincs mese, ki kell fizetni. Ügyis rájönnek! — szólt immár sokkal halkabban Szűcs, és ő is körülnézett a társaságon. — Most kellene megint egy vagon! — röhögött Miska, akit nem rázott meg túlságosan ez az ablakügy, bár az ő lerágott csontja is „vétkes” volt. — Annál okosabbat is ki lehet találni. Például összedobjuk a pénzt — érvelt Bandi, de Gergely közbeszólt. — Kizárólag én vagyok a hibás! — Rendben van. De azt tudod, hogy a kaja közös. Tehát a kaja által okozott kár szintén közös. — Mást mondok én, gyerekek — csillapította a kedélyeket Miska és előadta a tervet. — Ebben az épületben — ha megfigyeltétek — minden ablak egyforma. Namármost, elvtikéim. Megvárjuk, amíg leszáll az éj, s az éj leple alatt szépen kicseréljük. Vagyis: a folyosóról behozunk egyet, innen pedig kivisszük a töröttet. Azt pedig, hogy a folyosón ki törte ki, még az INTERPOL sem tudja megállapítani. — Ez óriási ötlet. Megkapod érte a nagy valagrend mellbimbókkal ékesített fokozatát — ugratta Miskát Szűcs, és mindannyian örvendezve latolgatták az akció sikerének valószínűségét. Miska kihasználva ' népszerűségét, újra megszólalt: — A nagy valagrendről lemondok. Ellenben adjatok egy cigarettát ! — Azért legyünk észnél emberek. Még délután kiderülhet a turpisság. Mondjuk bejön ide valaki, észreveszi és már hiába mondjuk másnap, hogy a folyosón nem mi törtük ki, mert elárul az ürge. Főleg ha látja majd, hogy nálunk viszont meggyógyult az ablak — mondta Gergely és szigorú összetartást javasolt. Ha elmennek ajtót zárnak, ha itthon vannak, ajtót zárnak és csendben maradnak. Alig várták, hogy besötétedjen, hogy elcsendesedjen a kollégium. Jóval éjfél után, úgy kettő körül tudták csak kezdeni az akciót. Addig mindig császkált valaki. De most úgy nézett ki, hogy totális a nyugalom. Elhatározták, hogy zokniban, kesztyűben dolgoznak, nehogy az öreg Csóti meghalljon valamit, s nehogy ujjlenyomat maradjon az ablakon. A kesztyűt Pásztor javasolta, ha netán mégis beavatkozik az INTERPOL. Nevettek, de felhúzták a kesztyűt. Hamar kiderült azonban, hogy nem olyan egyszerű a dolog. Fél óra múlva ugyanis már vagy négy „belső jobb oldali” ablak volt a szobában, s Miska verejtékezve próbálgatta valamennyit, de egyik sem pászolt. Néhány milliméter differencia mindegyiknél volt. s nem lehetett becsukni. — ‘Ne hozzatok többet, mert összekavarjuk. Először ezeket próbáljuk végig — sziszegte Miska a zokniban, pizsamában, kesztyűben körülötte izguló társaknak. Piszátyel röhögött. Szűcsöt majd szét vetetette a méreg, Gergely kicsit szégyellte magát, mert ezt az egészet nem tartotta túlságosan egyenes dolognak. Bandi idegesen csitította Piszátyelt. — Mit röhögsz, te ősbölény. A te zsebedre is megy a dolog. — Nem bírom ki. Ahogy itt nézlek benneteket, muszáj röhögni. Tiszta őrület az egész. — Persze ezeket vissza is kell vinni. És már nem tudjuk, hogy melyiket honnan vettük le! — szólalt meg Gergely is és felismerése általános megütődést váltott ki. Igaza van. Honnan hoztuk ezeket, melyik hová való? Erre már Piszátyel is abba hagyta a fuldoklást. Erre senki nem gondolt. — Többet ne hozzatok. Mondtam, hogy ne hozzatok — mérgelődött Miska és összeszidta Pász-Is tort, uki egy újabb ablakkal osont be a folyosóról. — Nem kell beszarni elvtársak. Ezt még próbáld meg, aztán ha ez sem pászol, vissza visszük az egészet. — Melyiket nem próbáltam meg? — nézett körül Miska bizonytalanul a szobában, ahol az asztalhoz, székekhez, ágyakhoz támasztva már vagy hat ablak sorakozott. Bandi szó nélkül oda nyújtott neki egyet. Miska ugyancsak szó nélkül emelte fel és igazgatta a sakokra. Ügy nézett ki. hogy ez megfelel. Alig fél milliméterrel volt nagyobb, de csak felül. Alul még volt egy parányi rés. — Erőltesd egy kicsit! — ajánlotta Piszátyel és Miska megnyomta felülről lefelé az ablakot. A hatalmas üvegtábla átlósan megrepedt. — Na ez betette a kaput. Lebuktunk — mondta Miska és leült egy székre. Feladta. A pillanatnyi csendben már hallatszott lentről az öreg Csóti kiabálása. — Mi van ott fent. Mi történt? — Jön az öreg. Zárjátok be az ajtót! — idegeskedett már Piszátyel is, de senki sem ugrott, ő maga sem. Hiába zárták volna be az ajtót, a folyosón hiányoztak az ablakók, sőt néhányat újra kivittek és a falhoz támasztottak. — Mit csinálnak itt maguk? — állt meg az ajtónyílásban a portás és körülnézett. Látta a temérdek ablakot.-- Szétszedik a házat? Ebből nagy baj lesz! — Segítsen aranyos Csóti bácsi. Kitört egy ablak — szólalt meg elsőnek Bundl, de úgy látszott, az öreg nem méltányolja a sesegélykérő hangot. — Honnan a csudából hozták ezt a rengeteg ablakot? Miska részletesen elmondta, mi történt, s hogyan akartak segíteni magukon. — Hát meg kell fizetni. Maguknak kell megfizetni! — mondta már sokkal enyhébben az öreg és újra körülnézett. — Két ablak van itt kitörve. Legalább háromszáz forint. Nem kívánhatják, hogy én fizessem meg! Senki sem' válaszolt. Szégyellték magukat és féltek is. — Mit szól ehhez a gondnok elvtárs? — kérdezte a portás és rövid hallgatás után hozzá tette: — Ha megtudja! — Ez az- Csóti bácsi — ujjongott Miska és váratlanul megölelte, megcsókolta az öreget, aki ettől teljesen meghatódott. — Na, rendben van. Ügy kellene csinálni, hogy a gondnok elvtárs ne tudja meg, ami ugyi.n nagyon szabálytalan, de ő c>..d két nap múlva jön haza. Mat-:* öltözzenek fel — mutatott Miskára és Bandira. — Megfogják . két ablakot és elviszik a lakásomra. Addig a többiek visszateszik a folyosóra, amit onnan behoztak. A többit bízzák rám. Az öreg elmagyarázta Bandiéknak, hogy merre kell menni, s hogy otthon mit mondjanak a feleségének. (Folytatása következik.)
