Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-01 / 282. szám
1977. december 1. • PETŐFI NÉPE • 5 RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK A MEGYÉRŐL A Cumania IV. kötete Feleannyiért legédkönyvtárosnak ? öt esztendeje közölte a Katona József Múzeum igazgatója^ hogy lehetőséget teremtenek a Bács-JKisfcun megyét érintő régészeti, históriai, művészettörténeti, néprajzi tanulmányok rendszeres publikálására. Az őszön megjelent negyedik Cumania az ígéret teljesülését, az elgondolás megalapozottságát, a végrehajtás következetességét igazolja. Sokrétűség igénye iA folyamatosságot jelzik a szerkesztő szempontjai. Most is egy tudományágban felgyűlt kutatási eredményekről tájékoztató kötetet adtak ki. H. Tóth Elvira 18 régészeti kötődésű tanulmányt, közleményt csoportosított a Cumania IV., Archeológia kötetébe. A kiadványsorozatban másodszor olvasható ez az alcím, másodszor jelentkeznek régészeti arculatú tanulmányokkal, , leletismertetésekkel. A „népek országúba” gazdag a félnomád népekről maradt emlékekben és egyre többet hoznak ezekből felszínre a sűrűsödő ásatások, egyre intenzívebb, elmélyültebb a kutatás. A Bács-Riskun megyei Tanács múzeumi szervezete szakosított kötetének valamennyi publikációját a sokrétűség, a komplexitás igénye jellemzi. Egyaránt áthatja ez a törekvés a szerzők szemléletét, módszerét. Úgy védi az előszóban dr. Korek József, hogy „különösen a történeti embertan és a paleozoológiai (ösállattani) kutatás vált szerves tartozékává a tanulmánygyűjteményinek, amely akkor a legtöbbet adó, ha a különböző tudományágakból levonható eredmények együtt, egy helyen jelennek meg, mint ez az izsák-balázspusztai honfoglaláskori lovassír példáján lemérhető”. Táltos? Táltos ló? Mindössze negyven hónapja értesítette Nagy Endre telepvezető-agronómus a szőlőtermesztő nagyközségből a Katona József Múzeumot: emberi csontokat találtak a betonoszlopok cseréje közben. A leletmentés során hamar föl-, tűnt, hogy szokatlan emberi és lókoponyát ástak ki. lEgymásttól függetlenül készítették el a leletegyüttes, embertani, Állattani és régészeti minősítését. H. Tóth Elvira arra a végeredményre jutott, hogy „a sír leleteinek összetétele a csonttant rendellenességektől eltekintve is eléggé rendhagyó". Megállapítását — többek között — a nyereg szokatlan díszítésével bizonyította. Kétségesnek tartja, hogy táltos és táltos ló maradványaira bukkantak, mivel sem amulettet, sem állatfejes botvéget, sem egyéb kultikus tárgyat nem találtak. A húsz év körüli elhalt arckoponyájának súlyos fejlődési rendellenességeit vizsgálta Mar. esik Antónia: a nyú'lajkú, farkastorkú férfi a turanid rasszhoz, feltehetően a honfoglaláskori magyarság vezetőrétegéhez tartozott. A táltosságot leginkább a ló csontozata sugallja. Ügy hitték: gebéből lesz a táltos. Az izsákbalázspusztai mindenesetre ferdefejű, ferdeszájú, lógó nyelvű volt. Matolcsi János zoológus szerint megfelelt a csodaló követelményeinek. További vita tisztázhatja, hogy kinek a sírjára bukkantak. Megoldják a talányt? A komplex kutatás mindenesetre már eddig sok adalékkal, megfigyeléssel, gondolattal gazdagította a tudományt. Hiteles-e a várospecsét ? A 360 nagy alakú oldalon olvashatunk a Madaras-Téglavető avar temető csontvázmaradványaiinak embertani jellemzéséről (Lipták P.—Marcsik A.), az Orgoványon talált római (!) díszpáncélról, a sajátos mintájú jászszentlászlói serpenyőnyélről (mindkettőt Thomas Edit vizsgálta), a XIII. századi szanki éremleletről Huszár Lajos írt. Pálóczi- Horváth András révén megtudható, hogy Lászlófalva mint kun település, miben különbözött a korabeli magyar falvaktól. A kiskőrösi ezüst medaliont Sey Katalin mutatja be. Bökönyi Sándor dolgozta fel a Bács-Riskun megyei szarmata lelőhelyek állatosontanyagát. Mint más esetekben is, a legkorszerűbb technika felhasználásával igazolta H. Kolba Judit az 1810-ben Kiskunhalason talált kecskeméti várospecsét hitelességét. Kutatásai szerint vagy a XIV. században készítették, vagy egy ilyennek pontos másolata. László Gyula úgy véli, hogy a szakirodalomban bócsai fejedelemként szereplő avar kagán hazánk területén nyerte el méltóságát, itt vette a többi nemzetséget és törzstöredéket uralma alá. Most foglalja össze Biczó Piroska a Kecskemét, Kossuth téri ásatás tapasztalatait. Az első templom hatszáz éve épülhetett. Kerítés-, majd csonttár létesítése, bővítések után az 1678-as tűzvészt követő újjáépítés tekinthető a volt Ferences templom históriájában fontos mozzanatnak. A sétáló utcában látható, most kibontott lőrésekkel védett torony mindig védelmi célokat szolgált. Mozsolics Amália a fülöpszállási és a szailkszentmártonl avar kardokat vallatta. Magyarok ? Szlávok ? Főként külföldön elterjedt elmélet szerint az úgynevezett bjelo brdói kultúra szláv eredetű, jellegű, következésképp az ide sorolható leletek szláv népesség jelenlétét bizonyítják. Bálint Csaba alapos, körültekintő érveléssel cáfolja ezt a nézetet. A pontatlan elnevezéssel bjelo brdóinak minősített kultúra a mai Magyarország szívében alakult ki, leletei X.; XI. századi köznépi magyar temetőkben találhatók, vagyis a magyar etnikum döntő túlsúlyát jelzi. Érdekes párhuzamokra mutat rá Fodor István, Az osztrogozsszki lelet című írása, de csak nagyon áttételesen kötődik Bács- Kiskun megyéhez. Nagy Árpád publikációja az avar honfoglalással kapcsolatos. A magvas, változatos tárgyú közlemények erős, hasznos kiadványt alkotnak. Nyilvánvaló, akadnak súlyosabb, átfogóbb írások, olvashatunk mindössze néhány adalék közlésére vállalkozó írást. Valamennyinek helye van, mert meglevő ismereteinkhez mindegyik hozzátesz valamit, gazdagítja megyénk múltjáról kialakult képet. Néha egy-egy, önmagában jelentéktelennek tűnő mozzanat világít meg fontos öszszefiiggéséket, indít új ösvényekre kutatókat, kérdőjelez meghaladott, téves feltételezéseket, féligazságokat. A szép kivitelű könyv a Petőfi Nyomda dolgozóinak hozzár értését dicséri. Keltái Nándor ÉREMRITKASÁGOK KESZTHELYEN • A Magyar Eremgyűjtők Egyesülete keszthelyi csoportja új éremsorozat kiadását kezdte meg Keszthely város nagyjairól. Eddig kilenc érem jelent meg, Képíró Zoltán munkái. A különleges ér-, mek értékét növeli, hogy csupán százdarabos sorozatokat készítettek. Az érmek, a megjelenés sorrendjében: Goldmark Károly zeneszerző, Petőfiné Szendrey Júlia, Schwarcz Dávid feltaláló, Nagy Ignác, a modern magyar újságírás megteremtője, Asbóth Sándor, 48-as tábornok, Fejér György történettudós, Lippay Gáspár orvos, Magyar László, Egry József festőművész. Képünkön Asbóth-, Fejér-, Lippay-, Magyar-érmek 1. oldala (MTI-fotó Vida András felvételei - KS) ENGEM MEGHATNAK a konok felvételizők. Akik évről évre nekirugaszkodnak ugyanannak a magasságnak. Orvostudományi egyetemeken, színművészeti főiskolán jól ismerik ezeket a rutinos megszállottakat, akik akárcsak Dosztojevszkij hősei, viszsza-vissza zarándokolnak elbukásuk színhelyére. Nem így a profi iskolások, akik szinte egész életüket iskolapadban töltik. Se szeri, se száma félkézzel szerzett diplomáiknak, a pótstúdium kiegészítőin is túl vannak, jóformán az ő kedvükért iktatnak a felsőoktatásba újabb és újabb rafinált szakokat. SEMMI az egyik oldalon, minden a másikon? Alakilag kétségtelenül, ám a „kisemmizettek”, úgy tűnik, rossz lóra tesznek s azért is mert olykor még ösztönzik is őket erre a hendikepre. Pedig ha valaki alkalmatlan a. színi pályára, még lehet belőle elkötelezett pedagógus. Csakhogy az iskolában (amelyikbe még mindannyiunkat felvesznek), a tanító bácsi bebeszélte hősünknek, hogy kiköpött Uray Tivadar, s a felvételin, fájdalom, csak az derül ki róla hogy mihez nem ért. Jóllehet valamihez mindenki ért. A társadalom szempontjából az lenne a legjobb, ha ki-ki olyasfélébe kezdene, amihez legjobban konyít. A KÉPESSÉG — lehetőség, afféle szunnyadó energia, amit valamilyen úton-módon mozgósítani kell. Ezzel persze nem azt . akarom mondani, hogy a már unalomig emlegetett mérnökből lett autófényező vagy benzinkutas korábban megtévedt, s csak másodszorra talált rá igazi hivatására, **? 'ti „legkockáztatom, hogy v , termettebb fiatalembeietc nem jutottak be annak idején a műszaki egyetemre. A többi között felvételi rendszerünk túlságosan is objektív jellege miatt. Objektiven azt értem, hogy a mindenkori számonkérés rendre arra kiváncsi, hogy mit nem tud a delikvens, s jóformán aliO arra, hogy amit tud, azt hogyan tudja. AZTÁN KEVÉS az esély a korrekcióra (ezen természetesen nem a zöldségessé lett tanárember példáját értem), s főlea a szakmán kívüli értelmes tanulásra. Mert mi van akkor, ha egy -vasas szakmunkás például, akinek szenvedélye az irodalom, fejébe veszi, hogy levelezőn elvégzi a bölcsészetet. Már most megmondhatom neki, hogy a vállalata nem fogja támogatni. A munkaadónak ugyanis csak a szakmai képzés az érdeke, a termelés szempontjából. És ha az illető ragaszkodik elhatározásához? Nem tudom... Legfeljebb elszegődik félannyiért segédkönyvtárosnak, hogy idővel, ha ott javasolják, világirodalmat tanulhasson. Mert a kettő együtt, a régi munka és a* irodalom nem megy... Ami azért szomorú, mert végső soron minden gyarapodás társadalmilag hasznosul. Másrészt tudomásul kell venni, hogy az önművelés — csak bizonyos alapokról valósítható meg. NEM MÜLIK EL ÉV, hogy ne keressem fel U. Budai Jánost Tahitótfáluban. Legutóbb a Széchenyi István hajóútját megismétlő Hableány startjánál futottunk össze a Tudományos Akadémia előtti Duna-parton. Kamaszos tűz égett az erősen ötvenes parasztember szemében. Szakszövetkezeti tag a Kék Dunában. S mellesleg évekkel ezelőtt agronómus diplomát szerzett a fárasztó nappali munka mellett. Beosztása mit sem változott. legfeljebb értelmesebben dolgozik, s nagyobb hasznára van szomszédainak, választott közösségének. Előfizet számos szakmai folyóiratra, s mikor nála jártam, éppen Thomas Mannt olvasott. K. P. Sikeres évet zár a bajai Duna Fotóklub Eredményes, sikerekben gazdag évzárás elé néz a megye egyik rangos öntevékeny művészeti közössége, a bajai Duna Fotóklub. Idén is számos közös kiállítás és egyéni szereplés öregbítette hírnevüket országszerte és a határokon túl. □ □ □ A nyáron a klub alapító tagjai a város kirakat galériájában ismertették meg a közönséggel legkedvesebb képeiket. A fiatalabb nemzedék képviselői pedig a József Attila Művelődési Központban TEAM ’77 címmel rendeztek bemutatkozást, amely több mint ötezer érdeklődőt vonzott. A klub vezetősége sikeres kamarakiállítást szervezett az említetteken kívül még Pécsett, Szekszárdon, Felsőszentivánon, és Bátmonostoron. Több mint harminc fotóval vettek részt a Zomborban megrendezett kiállításon, a TEAM ’77-et pedig bemutatták Újvidéken is. A közösség az idén is eredményesen szerepelt az országos seregszemlének számitó Fotóklubok Szegedi Szalonján, ahol a főként fiatal szerzők képeiből összeállított kollekcióval elnyerték a Magyar Fotóművészek Szövetségének díját. A kecskeméti Országos Színesdia Bemutatóra küldött összeállításuk mű-, vészi színvonalát és igényességét pedig különdíjjal jutalmazta a Megyei Művelődési Központ vezetősége. Gyulán, Dunaújvárosban, Nagykanizsán, Makón, Békéscsabán, Pécsett, Southamptonban (Anglia) és Nantesben (Franciaország) rendezett kiállításon egyéni sikerek születtek. A sok szereplés, egyéni és közösségi bemutatkozás jól tükrözi, hogy nem öncélú munka jellemzi a Duna Fotóklub tevékenységét. Régi közművelődési célzatú törekvésük, hogy képeiket minél nagyobb számú közönséggel ismertessék meg. A III. Béla Gimnáziumban létesített mini-fotógalériában például kéthetente mutatkozik be egy-egy szerző — tucatnyi képével. Az oktatási intézményben rendezett kamarakiállítások jelentős szerepet töltenek be a fiatalok vizuális nevelésében. A közönség véleménye pedig minden bizonnyal kedvezően befolyásolja az alkotók munkásságát. □ □ □ A klub „nyitottságára” jó példát szolgáltat az is, hogy igényes és színvonalas rendezvényeiken szívesen látják az érdeklődőket. Szaktanácsokkal rend• Görbe Ferenc: Halmaz. szeresen segítik a klubon kívül dolgozó amatőröket és a fotóesztétika mellett gyakorta megvitatnak festészeti kérdéseket is. Az elmúlt hónapokban Rudnay Gyula, Koszta József, Szőnyi István. Bernáth Aurél és mások művészetéről tartottak előadásokat, foglalkoztak a fiatal fotósokkal, házi színesdia-pályázatot szerveztek és megismertették a tagságot az Országos Szfnesdia Szalonra beküldött felvételek anyagával. P. M. (2.) — Kinek van problémája, kérdése, észrevétele a hallottakkal kapcsolatban? Kiss Gergelynek meggyőződése volt, hogy senki nem fog jelentkezni, hiszen ebből aligha értett valaki egy szót is. Karancsd Bandi azonban felállt, — Ne tessék haragudni professzor úr, de nekünk ez az egész úgy hangzott, mintha kínai nyelven mondták volna. — Honnan jött maga fiam? — Karcagról! — Nem úgy értve. Mi az apja foglalkozása? — Túrja otthon a földet. Vagyis paraszt, — Igen! Megnyugtatom, hogy lesz itt még sokkal ldnaiibb előadás is — szögezte le a prof es zszor, majd Ismét körülnézett. — Kíván még valaki szólni? — kérdezte. Mindenki másfelé nézett, úgy látszott vége az órának, következik a szünet. De nem. Lenthy Artur állt fel, arcán a beavatottak mosolyával. Hófehér ing, mandzsetta gomb, gondosan elválasztott, félrefésült haj. Kezeit elől összekulcsolta és kijelentette, hogy ő spéciéi nagyon élvezte az előadást, sokat jegyzetelt és egyáltalán nem érti a tisztelt kolléga megjegyzését. — Mondhatom a professzor úrnak, kíváncsian várom a következő előadást — fejezte be Lenthy, külön hangsúlyozva a professzor urat, s ennél jelentőségteljes pillantást vetett a mögötte levő sorban ülő Karancsira. — Örülök fiam, hogy legalább egy ember van az évfolyamon, aki kinyitotta a fülét. Egyébként honnan jött a kolléga? — Édesapám kórházi főorvos! — Jó, köszönöm. A professzor sarkon fordult és kiment a teremből. Azonnal nagy vita támadt. Karancsl Bandi kijelentette, hogy ez a Lenthy egy seggnyaló, hiszen ő sem értett egy kukkot sem, csak megjátssza itt a bazár! majmot. — Nézd kispajtás. Hogy én mi vagyok, azt szerencsére nem te mondod meg. Az pedig, hogy hány szót értettem az előadásból, ugyancsak nem rád tartozik. Mellesleg kopjál le rólam — válaszolt vérforraló fölénnyel. Len. thy és az utolsó mondatnál úgy tett, mintha szemetet söpörne le a válláról. Bandi elvörösödött mérgében, s ökölbe szorított kézzel indult évfolyamtársa felé. De Szűcs visszahúzta: — Hagyd a fenébe. Egyébként már a neve is tiszta röhej. Mi az, hogy Artúr? A megjegyzésre Bandi megenyhült, hiszen az évfolyamtársak nagy része röhögésbe tört ki Szűcs megjegyzésére. Lenthy pedig pulykavörösen rohant kd a teremből. Egyedül egy lány, a szőke és törékeny, bamaszemű Olga futott utána kiabálva, hogy Lenthykém. Lenthykém ne törődj ezekkel a hülyékkel. — Ki ez a ribizli? — fordult a beszélgető csoport közepén álló Bandi felé Pásztor és gondolkodóan ráncolta össze homlokát, noha tudta, soha nem fog rájönni és Bandi sem tudja ki ez a lány. — Ez, szaktársam? Együtt értek a Lenthykémmel. Hogy úgy mondjam a fiú alányúit a pipikének, érettségire és felvételire is korrepetálta. Akik nem ismerték, a hang irányába fordultak. Magas, kopaszodó fiú állt előttük, elől néhány foga hiányzott, s boldogan fújta a füstöt a magasba a többiek feje fölött. — Egyébként Csutor Mihály vagyok Miskolcról, aki még nem Ismerne — s mosolyogva körülnézett, megbiccentette a fejét — Nem úgy értve, hanem mi az apja foglalkozása? — idézte tökéletes hangsúllyal, félig röhögve a professzort Szűcs. Csutor vette a lapot. — Veri otthon a vaütrt. Vagyis melós. Az egyre gyarapodó csoport jót nevetett. Már Bandi is elfelejtette az előbbi kis összezördülést és megkérdezte Miskát. — Szóval együtt értek? S te ezt honnan tudod? — Miskolciak ők is. Csak nem egy gimnáziumba'jártunk. Ide a rozsdás bökőt — mutatott ádámcsutkája felé Csutor —, ha ezek között nincs valami. Már úgy értve... — Értjük szakikám. Mink se most jöttünk a cirokföldről — szól közbe Pásztor, aki attól tartott, hogy Csutor részletes fejtegetésbe kezd, s esetleg meghallja a folyosón sétáló Lenthy. — De nem is régen, igaz? — Falvédőt akartam mondani — válaszolt Pásztor és erre újabb nevetés hullámzott át a kis csoporton. A szünet is befejeződött, az ajtóban megjelent a következő >. előadó. Pillanatok alatt rendeződtek a sorok. A professzor néhány másodpercig állt a dobogó sarkán, jobb kezével az asztalra támaszkodva. Alacsony, kövér, jól öltözött emlber volt. Aranykeretes szemüvege mögül sötétbarna szempár meredt az évfolyamra. — Maguk kérem Itt dohányoztak? — szólalt meg, s hangjában felelősségrevonás és fenyegetés érződött. Senki nem mert szólni, még moccanni sem. Várták, hogy mi lesz. — Vegyék tudomásul kérem, hogy ez egyetemi előadóterem és nem kocsma. Világos? — harsogott tovább a római jogi tanszék vezetője. — Igenis professzor úr! — hallatszott a hátsó sorokból egy félénk női hang — Ez a tény persze nem zárja ki a dohányzás lehetőségét. Nemdebár? mosolygott az előbb még félelmetes kis ember, s gyakorlott mozdulattal egy doboz CARO cigarettát vett elő. Hárman is ugrottak, hogy tüzet adjanak. Megkönnyebbült nevetés hullámzott végig a hallgatókon. — Előadás közben azonban csakis az előadó gyújthat rá. Ugyebár ez is világos! — zárta le az ügyet a professzor, majd elkezdett beszélni a szokásjogról, a tizenkét táblás törvényről, Justiniánusról. Szerettek volna jegyzetelni, hiszen éppen a római jogból ném volt még könyv. De például abban a sorban, amelyben Gergely is ült, mindenki csak a ceruza végét rágta. Nem értették a rengeteg latin kifejezést. — Ez szintén kínai! — súgta oda Gergelynek Bandi. — Kellett nekünk egyetem. Maradtunk volna a fenekünkön, otthon a kapánál — súgott közbe Szűcs. — Még visszamehetünk öregem — válaszolt Gergely, de Bandi csak legyintett, Szűcs pedig oda sem figyelt a válaszra. Gergely, sem értett sokat, de reménykedett, hogy néhány hét, néhány hónap múlva talán megvilágosodik előtte a római jog rendszere, váza, s hátha megérkezik a litografált jegyzet Is. Érezte, hogyha magyarul lenne, meg tudná tanulni. Középiskolában is, ha egyszer hallott, főleg ha olvasott egy szöveget, már tudta. Itt azonban úgy érezte, mintha kiürült volna a feje. mintha idegen országba, más nyelven beszélő emberek közé került volna. Erről azonban nem szólt társainak. Hallgatta, figyelte a professzort és kegyetlenül irigyelni kezdte. Hogy lehet ennyire tudni, mint ez a kis kövér ember is, meg az előbbi órán a másik kínai. Ide fej kell, mégpedig kiváló fej... A menzán szótlanul kanalazták a levest. Meglátszott rajtuk, hogy gólyák, s ezáltal el vannak keseredve. Csak délután fent a szobában eredt meg a • nyelvük. Szűcs kijelentette, hogy pénzt kér otthonról és hazamegy. Máris indulna de nincs egy fillérje se, illetve csak három forint van a zsebében. — És mit mondasz otthon? Azt, hogy édesapám hazajöttem, mert hülye vagyok? — rivallt rá Gergely, aki láthatóan rühellte a pipogya embereket, az akadály előtt megtorpanókat, pedig úgy érezte, nekj sem kellene sok biztatás ahhoz, hogy csomagoljon. — Hűha!! Ez igen. Lám, itt egy okos ember, csak nehogy a vizsgáknál tele legyen a gatyád — vágott vissza Szűcs és Gergelyre mutatott. Aztán kijelentette: — Nem bírom az ilyen öntudatos ürgéket, akik még az eget is átfestenék, ha arra kéri őket valaki. — Igenis átfesteném,, ha tudni akarod, de téged még arra sem kérnélek meg, hogy a létrát fogd. Mert már attól szédülnél. (Folytatása követkepj^,