Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-06 / 286. szám

1977. december 6. • PETŐFI NÉPE • 3

KÉPERNYŐ

A hivatás szépsége

Uszty-Dimszkből jött a levél

... a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat címére.

„Tisztelt Elvtársak, kedves Barátaink!

Az Uszty-llimszk-i Faipari Komplexum 4-es számú Építési Igazgatósága, valamint a „Kun Béla” magyar ifjúsági építőbrigád gazdasági vezetése, párt-, Komszomol- KISZ-szervezete, szakszervezete nagy megelégedéssel tájékoztatja önöket, hogy a vállalatuk részéről — az Vszty-llimszk-i Faipari Komplexum KGST-beruházás építkezésén kiküldetésben dolgozó

Neumann József elvtárs

nagy lelkesedéssel, a proletárinternacionalizmus szellemében végzi kötelességét. Csatlakozva a Vörös Csepel dolgozóinak felhívásához —, o tervfeladatok rendszeres túlteljesítésével működik közre a szocialista gazdasági integráció sikeres megvalósulásáért.

Munkája ismételten bizonyítja, hogy a mai fiatalok méltó utódai a szovjet hatalomért egykor Szibériában küzdött magyar internacionalistáknak. Tettekkel erősítik a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei, a szocialista országok közössége — népei közötti barátságot.

V. Szidorov, a SZMU—4 igazgatója, I. Gorgyejev, a pártszervezet titkára, V. Kolbik, a Szakszervezeti Tanács elnöke, A. Kmityúk, a Komszomol-szervezet titkára, Hanyecz István, a „Kun Béla" magyar ifjúsági épitőbrigád vezetője, Dósa Ferenc, a pártszervezet titkára, Hortobágyi András, a Szakszervezeti T. elnöke, Oláh Mária, a M1ÉB KISZ-bizottsága részéről.”

Neumann József 27 esztendős kőműves, a múlt év szeptember 1-étől dolgozik Uszty-Ilimszkben. Tizennégy éves KISZ-tagságából kilenc esztendőn árt alapszervezeti titkárként tevékenykedett Kalocsán. A Vállalat kiváló dolgozója kitüntetést 1970. áprilisában kapta meg első ízben, majd — jelenlegi munkahelyén tanúsított szorgalmáért másodszor idén november 7. alkalmából.

•.v.w.v.v.y.v.;

Tési szélmalmok

• Tésen egykor négy szélmalom kerekét forgatta a bakonyi szél. Az Országos Műemléki Felügyelőség a közelmúltban két szélmalmot eredeti formában helyreállított. A működőképes ipartörténeti emlékeket sok turista keresi fel. (MTl-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS.)

Játszani is engedd

Cajtónap közeledtén J mindig feszül melylyemen a puszii. Na, man- I dóm magamban, itt az idő, amikor végre minden az újságírók körül forog. Elvégre nekünk is lehet évente egyszer személyi kultuszunk.

Ebből meg ugye, kitűnik, hogy azért adódik alkalom; midőn az ólomszérük munkásai is elgondolkodnak. Legalább az idők múlásán. Most, hogy jobban összpontosítok, belém hasít a bubámat. öregszünk, na! Ebben az egyben nincs kecimec. S hogy ne csupán magánérzelmeimből induljak ki, szakmai rutinom is a dokumentációhoz vezet — vénülésre vonatkozó tézisem igazolására.

Hogy mily harcos szakma volt a miénk — egykoron! Százöt esztendőt lapoztam vissza megyénk sajtótermékeiben. A Kecskeméti Lápok egyik akkori példányát nyálazva ütötte meg a szemem a következő hír: \,Kun László városi alkapitány hihetőleg személyes bosszútól vezéreltetve, tegnapelőtt egyik munkatársunk szó. bájába lépett... s midőn látta, hogy ez írással van elfoglalva ... orozva megtámadj halántékára egy ütést intézve, mely szerencsére eltéveszté az irányt; munkatársunk azonban csakhamar magához jővén, oly eréllyet védte a birkózást és dulakodást is megkísérlő kapitány ellen magát, hogy ő kigyeJme dagadó orczáktoal volt kénytelen távozni ..

T5 égi szép dufc-dukos kor^ szak! Hol vannak már az efféle tevőleges kapcsolatok alkapitány és zsurnaliszta közt? Száz év se telt bele, s mit olvasok a Petőfi Népe 1965. december 8-i számában, a sajtónapi fogadásról szóló tudósításban.

Aszongya, hogy aszongya.........A

megyei pártbizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, a Petőfi Népe szerkesztőségének és kiadóhivatalának munkatársait, a

Sajtónapi élő-elégia

Keresgélünk

A Nővérkék dokumentumfilm

készítői fölismerték, hogy a társadalom számára most e pálya, hivatás népszerűsítése a legfontosabb. Emberéletek függnek attól, hogy lesz-e kellő számú jelentkező az egészségügyi szakiskolákba. hányán vállalják a kórházi ápoló emberpróbáló munkáját, az általános elkényelmesedés időszakában kik szánják rá magukat az időnkénti áldozatvállalásra.

A szombaton késő délután látott műsor a nemes szándékú propagandafilmek közé sorolható: megközelítette szándékolt, várt hatását, hozzájárult az ápolók nagyobb társadalmi megbecsüléséhez. Nyilvánvalóvá váltak mindenki előtt a gyógyítás, ápolás színvonala és a nővérkék teljesítménye. felkészültsége, magatartása közötti összefüggések. Érzékeltette felelősségüket, nélkülözhetetlenségüket: a foglalkozás szépségét, közösségi hasznosságát.

Óvatosan bár, gondosan adagolva ugyan, de szóltak e pálya nehézségeiről, utaltak a munkaerő-hullámzásra, így a kialakított kép nem feleselt a valósággal. Mégis az a véleményünk, hogy árnyaltabb, ha úgy tetszik élesebb felvétel jobban szolgálta volna az ügyet. Annyira elismerésre méltóan dolgoznak az ápolónők, hogy nincs, nem lett volna szükség az olykor hallható íelkendezésre, tapasztalható patetikusságra. Ha valahol, valamikor, ez esetben bármilyen zengő muzsikánál többet mondanak, erőteljesebben érvelnek a tények.

Elsősorban a megnyilatkozók-ÁRUVIZSGÁLAT

Alighogy az üzletekbe került és máris hiányzó cikk a Hajdúsági Iparművek új automata mosógépe. A tavalyi BNV-n bemutatott helytakarékos mosóautomatát sokan várták, s ma már gyártják a Minimat 65 jelzésű változatot, előbb-utóbb tehát mégiscsak megvásárolható lesz. (A Midimat 85, amely kb.

20 centiméterrel magasabb, egyébként azonos a Minimat-tal — a későbbiekben kerül a gyártószalagra.)

Az új és a régebbi — Hajdúautomata — összehasonlítását leghelyesebb a gyári adatokra és a konstrukciók jellemzőire támaszkodva megtenni.

Az új, 39,5x56x66 cm-es méretű, kb. 85 kg súlyú gép hozzávetőleg 24 cm-mel keskenyebb és

21 cm-rel alacsonyabb, de 10 kgmal nehezebb, mint a régi — s nagyjából ugyanannyi (4,5 kg) ruha teheítő bele egyszerre.

A villamos teljesítményfelvétel a Minimat esetében valamivel magasabb, de a szerviz szerelője úgy is be tudja kötni a készüléket, hogy az áramfelvétel azonos legyen a Hajdúéval, így azonban valamivel hosszabb a mosási idő.

■Két jelentős különbség, amely az új gép mellett szól: a Minimat dobja centrifugáláskor körülbelül 560-at fordul percenként, a régié csak körülbelül 350- et, az új gép tehát lényegesen kevesebb vizet hagy a ruhában; a Minimat mosóüstje rozsdamentes acéllemezből készül.

Az új gép valamivel több vizet fogyaszt, a kímélő mosások, öblítések alkalmával magasabb vízszint mellett dolgozik, ez javítja a tisztító hatást, se nem gyűri annyira a ruhát.

A két gép programozási módja eltérő. A Minimaton 18 kötött, fix programból lehet választani, ehhez két forgatógombot kell kezelni. A régi Hajdú tetszés szerinti mosóié hőmérsékletet lehetett beállítani, a Minimat 40, 60 vagy 95 fokra melegíti a vizet a

nak, a jól kiválasztott riportalanyoknak példás munkájuknak köszönhető, hogy Szűcs László rendező, László Agnes szerkesztő és Márton József operatőr fáradozásai végül is remélhetően sokakban felkeltették a kórházi szolgálat utáni vágyat, megérlelték a bontakozó elhivatottságot.

Valamiféle „rejtett kamerával” érdemes volna néhány év múltán megtudni, hogy valójában mit használt ez a műsor, mennyire sikerült a közvélemény és különösképpen a pályát választó lányok befolyásolása, mennyire hatott az oly szükséges, kívánatos propaganda.

A Nővérkék — mindent összevetve — ismeretterjesztésként, szórakoztató műsorként is megfelelt és fontos társadalmi tett volt.

*

Jó előadásban láthattuk a Bács-Kiskun megyében háziszerzőnek számító Kocsis István Magellán című művének tévéváltozatát. András Ferenc rendező a nagy felfedező drámájában különböző emberi magatartásokat ütköztetett: meggyőzően, a technikai lehetőségeket okosan kihasználva.

Pompás előadással ünnepelte ötéves „fennállását” a zenés tévészínház. Az Állami Bábszínház nemzetközi hírű előadását jó érzékkel alkalmazták képernyőre. De miért ilyen késői időpontban sugározták, miért szorul az ilyen széles körű érdeklődésre számot tartó, ugyanakkor művészi műsor a háttérbe?

H. N.

mosáshoz, a kiválasztott programban a hőfok is benne van.

Az új mosógép, mielőtt a mosóiét a csatornába engedné, lehűti a vizet, ezzel kíméli a csatorna esetleg műanyag csöveit, s a gyűrődések sem rögzítődnek annyira a mosott ruhában.

Hazai tapasztalatok híján, érdemes egy külföldi lap segítségét is igénybe venni. A Minimat az NSZK-beli AEG-Telefunken cégtől vásárolt licenc alapján készül ugyanis, az alaptípus az AEG Lavamat 64 SL. Ez a gép szerepel egy — a hazai „Nagyító”hoz hasonló — nyugatnémet tesztlapban. A sok vizsgált készülék között az említett típus „jó” minősítést kapott (a meú zőnyben egy „kiváló” és két „még megfelelő” akadt). Technikai szempontból általában „jó” és „kiváló” értékelést kapott a gép („kiváló”-nak értékelték például a 114 percnek mért mosási időt) csupán a vízfelhasználást és a stabilitást minősítették „közepesének.

Ami a működést illeti: tisztítóképesség — „jó”, fehérítés — „kiváló”, ruhakímélés — „jó”, öblítés — „jó” víztelenítés (centrifugálás) — „közepes”. Gyapjúmosáskor a tisztítás „közepes”, de az anyag kissé megzsugorodik. ezért e tekintetben az eredmény — „még megfelelő”.

A kezelhetőséget „jó”-nak tartják, de az idézett lap szerint nehéz megállapítani, hogy a gép a kiválasztott programnak éppen melyik szakaszánál tart.

Végül — visszatérve a hazai Minimatra — egy vonatkozásban mindenképpen csúcstartó az új gép — ára ugyanis 11 800,— Ft, a Midimat 85 ára pedig 12 000,— Ft. Terveznek részletakciót is a későbbiekben. Az ötéves terv időszakában hazai és külföldi piacra 85 000 darabot gyártanak majd, s a gépek továbbfejlesztésén, korszerűsítésén is folyamatosan dolgoznak.

R. P.

mutációs szerkesztőségek vezetőit, a nyomda és a posta képviselőit ...” — Ez rendes dolog, így dukál ilyenkor, de kicsit odébb mégiscsak megrendül az ember a meghatottságtól: „A megyei rendőr-főkapitány köszöntötte a sajtó munkásait, majd átnyújtotta a belügyminiszter által adományozott Közbiztonsági Érem arany fokozatát...” (Helykímélés céljából a nevet mellőzöm; kinek — úgy is tudja a nyájas Olvasó.)

IVyf őst .tessék mondani, nem barátságosabb kapcsolat az ilyen? Még ha több mint száz esztendőt öregedtünk is a csúnya atflfér óta. A jóisten tartson meg bennünket beláthatatlan időkig ilyen békés egymásmelleit- és egymásért-élésben.

De azért csak eldörzsölök egy takarékláng-meleg könnycseppet, mikor a szóban forgó cikkhez közölt felvételt nézem. Hogy menynyivel itöbb és sötétebb haja volt egyikünknek és másikunknak! Hogy a kolléganők... Ja persze, persze; rajtuk aztán nem fogott az idő. A nő — nő, ha újságíró is.

Aztán a kezembe akad egy picuri, de annál gusztább meghívó. Rajta kék színnel nyomva mesterségünk címere, az ősi lúdtoll, alatta meg: Sajtónap — 1965. Hát hogy ekkora flancot is megengedhetünk magunknak! Pardon, vissza az egész. Nem önmagunknak — önmagunktól szól a meghívás, hanem baráti találkozóra, amelyet tisztelőinknek küldtünk. Jöjjenek el családostul egy kis tereferére, a népfrontszékház dísztermébe.

Mondom, ugye. Mennél inkább szállnak az évek, annál zsugoribbbak leszünk. Ámbár lehetséges. hogy kampányszerűen fogjuk fel a takarékosságot, és kilV/fáskor is. de ilyenkor ünnep közeledtével méginkább sokat keresgélünk, nézelődünk a boltokban. Az ajándékozás is gondot okoz, hiszen nem könnyű kiválasztani, megtalálni azt a tárgyat — legyen az könyv vagy ruhanemű —, amit majd valaki örömmel fogad. Igaz, van egy arisztokratikus elmélet, mely szerint nem illik hasznos dolgot ajándékozni, az ajándék legyen személyes jellegű és ne a családnak szóló. S ez utóbbit el is lehet fogadni jó tanácsként, ámde az „elmélet” első részét igen gyakran megszegjük, méghozzá meggyőződésből. Mert a családon belül a hasznos ajándéknak is van jelentősége. Sőt, itt aztán tényleg helye van a jól megválasztott praktikus holmiknak, bár az ilyen ajándék beszerzése a legnehezebb.

• Csak a kereskedők a megmondhatói, milyen nagy tömegben viszik cserélni ünnep után a különféle holmikat — sálat, kesztyűt, sapkát, inget stb. —, mert vagy a méret nem felelt meg vagy a színe, a formája nem tetszett. Ilyenkor akaratlanul is arra gondol az ember: szép dolog a meglepetés, de nem volna jobb mégis előzetesen kikérni az illető véleményét. mit szeretne kapni és mi felel meg az ízlésének. Sőt, talán az sem volna „szentségtörés”, ha vele együtt választanánk ki a neki tetsző dolgot. Sok kínos helyzettől kímélnénk meg egymást és sok felesleges munkától az áruházi dolgozókat. De hiába, az ilyen szokásokon aligha lehet változtatni, marad hát a „totózás”, a keresgélés: mi lenne jó és célszerű ajándék?

• Van aztán úgy Is, hogy pontosan tudjuk, mit akarunk venni — a család valamelyik tagjának vagy magunknak —, de a bolti „kanosszajárás” ilyenkor sem marad el. Hogy miért? Mert pont az hiányzik, amit keresünk. Néha meglepő, hogy milyen egyszerű és látszólag alapvető dolgokat nem találunk. Nincs annál bosszantóbb, mint amikor az áruval megrakott, konténerekkel zsúfolt boltokban, ahol maholnap csak a vevőnek alig marad hely, egy-egy aprócska, de fontos háztartási cikket keresgélünk, de az éppen kifogyott, napok óta nincs, mert állítólag nem szállított a „nagyker”. Gyanakszunk, hogy talán a boltosok felejtették el a rendelést, de készséggel elibénk teszik még a megrendelőkönyvecskét is, ha kívánjuk. Így aztán inkább belenyugszunk, hogy eltűnnek hetekre egyes borotválkozó cikkek, olcsóbb arcvizek, hajszeszek, az örök hiánycikkekről, a márkás borotvapengékről nem is beszélve.

A kisgyermekes szülőket azzal boszantják, hogy csak „szabadáras” drága termékeket kínálnak, például kötöttárut, amit pár hóterjesztettük azt a tömegkapcsolat ilyen kispolgári formájára.

C takarékosságon edzett sze.

J műnket szinte megvetően fordítjuk el, amikor megpillantjuk egyik — akkori luxustermékünket. Címe: „Petőfi Népe rendkívüli kiadása, a Görbe Szemle. Ára: megfizethetetlen”. Belepirul hánykolódó lelkiismeretűnk (ó be tüneményes képzavar!), hogy ekkora ledérségre voltunk kaphatók, csak azért, mert sajtónapon

— akkor — kicsire nem néztünk. Mai eszünk beleképed, hogy is merészeltünk olyan lapot kiadni! Keresi benne az ember, ki utazott el s ki tért haza. Azt hiszik, talál ilyet? Tervteljesítés? Legalább mutatóba néhány mutató? Még mit nem! Semmi olyan nincs benne, ami kielégítené az ezekre oly szomjas olvasókat.

Ehelyett ilyeneket ír Kalmár Sándor „Egész éven át élő baromfit nevelnek” című indulójában, a Nyávolyi Kotikodács Tsz baromfifarmjáról. Részlet: „ ... Ideges volt a baromfiállomány. Végső elkeseredésében Kap Panni tojásfelelős a Petőfi Népe bírósági és rendőrségi híreit kezdte fennhangon olvasni neveltjeinek. Csodás következménye lett. Az ivarérett tyúkok zöme azonnyomban betojt, vagyhogy irodalmiul legyen mondva — megfojt. Ezenkívül több agrotechnikai módszerünk van honosítás alatt... Az alacsony vérnyomású tyúkokba belevezettük a villanyt. A tojásokat pedig kotló helyett ébresztőórával keltetjük.”

Na és a kultúra. Kacagni kell azon a színikritikán, amelyet Joscsák Ila szerzett Nyárfás Miklós

— „Földreszállt Angyal” c. vidám tragédiájának Katona József Színeház-i bemutatójáról. íme az eszmei indikáció: „A darab két vonalon fut. Egyiket a fiatal marxista tudós képviseli, a másikat pedig a Jóisten kádere, Angyal. Kezdjük az utóbbin. A szép és fitos szőke tündér sok kellemes tízpercen át teljes öltözet kombinéban mutatja be a puritán baloldaliaknak, hogy azért a pápának se könnyű ma isteni sugallatokra hallgatni, mikor ilyen ponap alatt kinő a baba, minek belőle drágát venni. Meglepő, hogy a kitűnő áruházban milyen kicsi a gyermekcipők és csizmák választéka. Hol csak 19-es, hol pedig 21- •e.> 'kapható, de így van ez más méreteknél is. Próbáljon valamelyik „kislábon” élő férfitársunk 39-es vagy 40-es cipőt kapni, olyat, ami az esős, havas időt is bírja, végigjárhatja az üzleteket, mire talál kedvére valót. De így járnak a kislábú hölgyek is gyakran. A molettebbek pedig hiába keresnek átmeneti és téli kabátot, jó ha egy-egy darabot mutatnak nekik, nemhogy választékot találjanak ezekből a ma már leggyakoribb méretekből. A konfekcióruhák * többsége — ezen az új számozási rendszer sem sokat segített — ma is a karcsú manökentípusú alakokra készül. Vagy a rendelés marad el a kívánalomtól?

• Igaza van a kormányzati szerveknek, amikor a kereskedelemben tapasztalható javuló tendenciáról adnak képet. A fejlődés érezhető és tagadhatatlan. Viszont az is tény, hogy az igények nőnek, s a vásárlóerő is ilyenkor jóval nagyobb a szokottnál. Éves takarékoskodásunk eredménye ez, s nincs benne semmi meglepő és új, sem kiszámíthatatlan. Minden apró cikk gyártását viszont valóban nem lehet központilag előírni az üzemeknek, szövetkezeteknek. Az érdekeltséget azonban bizonyára meg lehet és meg is kell teremteni ehhez. Feltéve ha jó a piacfelmérés, és a kereskedelem időben nyújtja be az igényeket. Ha nemcsak az eladott cikkek mennyiségén mérik a vásárlói igényeket, hanem azon is, hogy milyen cikkeket hányán kerestek hiába. Nem tudom, létezik-e ilyen felmérés, még nem találkoztam vele, de ha volna, bizonyára hasznos következetetéseket vonhatna le belőle mindenki, akit érint és érdekel a vevők „lélektana”, hétköznapi kívánsága, a mostani és máskori nagy vándorlás grafikonja, hullámgörbéje, szakmailag és tudományosan megalapozott mozgástérképe. De ne ragadtassuk túlságosan el magun. kát, ez már talán a jövő század „modellje”, de nem elképzelhetetlen. ,

• Addig viszont még keresgélünk, szívósan és türelemmel. Abban a tudatban, hogy végül is mindenki megtalálja a kedvére való — vagy legalább ahhoz hasonló — portékát. S ha ajándékról van szó, örömet is szerzünk vele majd kedves családtagunknak, ismerősünknek. Mert ő aztán nem tudhatja, legfeljebb sejti, mennyit talpaltunk utána.

T. P.

koli csinibaba angyal lebeg a feje felett — szoknyában”. Majd a gyöngébbek kedvéért meg is magyarázza a kritikus, hogy az Isten, minit tapasztalt öregatya csak. bundanadrágban engedi Angyalkát földreszállni, mivel mágiáról ltudja, hogy a gyarló halandók inkább hajlamosak a kis selemnadrág figyelésére, mint a kinyilatkoztatás befogadására ... Nemdebár mind eszmeileg mind szakmailag higgadtabb bírálatokon nevelődnek a mai Petőfi Népe olvasók.

És így tovább, és így tovább idézhetnénk. Csak a sportrovatnál álljunk meg még egy citátum erejéig. Képzeljék el: a 4. oldal vezetőhelyén egy talpig melltartóban és lepelbugyiba öltözött nősziemély — képes interjú keretében — nyilatkozik a Kecskeméti Dózsa játékosainak idényvégi teljesítményéről. Többek közit így: „ ... Csalódtam bennük. A bajnokság végefelé már nem ment nekik a lövés. Valahogy úgy érzem, baj van az erőnlétükkel.., Pedig hányszor, kiabáltam: Fiúk, mindent bele!” — Ki csodálkozik ezek után, hogy akkor nem esett egy osztállyal feljebb a Dózsa.

'Természetesen sok-sok elképesztő részletet itetemrehívhatnámk a kis formátumú, de cikkekkel, fotókkal, apróhirdetésekkel antú.l jobban telespékelt, saijitónapi küiönázámunkbód. De félünk, hogy méginfcább kiütközik, milyen messzire kerültünk azoktól a játékos időktől. Persze, a kasszák kezelőin is múlik, hogy ennyire belekomorodtunk az újságírásba. A pénzügyesek is velünk együtt vénültek meg, aztán azért S felejtették el József Attila szavait — ejnye, na, hogy is? lám, lám, nem forog már úgy az én agyam se — szóval... Amikor azt mondja, hogy néhanapján játszani is engedni kell a fiatoat. Az újságíró-fiakat is. Mert akkor — hihetőleg az Olvasó sem kap görcsöt, szürkehályogot, unalompenészt, a merő komolyságtól, és mind járt jobb kedvvel igazít azokon a fontos „mutatókon’’ is.

Tóth István

• Képünkön: Gyártószalagon a Minimat 65.

Minimat és midimat