Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-29 / 306. (305.) szám

1977. december 29. • PETŐFI NÉPE •

5

Stefan Heym regénye Lassalle-ról '

:ÍGY ÖSINÁLJÁK KISKUNMAJSÁN

Koncert a nagyközségben

Mind több nyilatkozatban olvasható és hallható, hogy korunk legizgalmasabb alkotásai a politikához kötődnek. írók, költők és filmesek jelentik ki ezt, akik nem mindig tettek ennyire nyílt hitvallást. Hiszen évszázadokon át fel-felbukkant az a nézet, hogy a művészet elsősorban az „örök emberit” keresse a mindennapokban, a változó politikát pedig hagyja másokra.

A valóság következetesebb vallatása és ismereteink gyarapodása során viszont kiderült, hogy aligha lehet megérteni egy-egy korszak emberének a cselekedeteit a hatalmi és erőviszonyok. a „levegőben levő” társadalomjobbító szándékok és nézetek érzékeltetése nélkül.

Íme, egy-két cím kapásból, a moziműsorok kínálata szerint. A nyugatnémet Woltz Átéléséhez például hozzátartozik annak ismerete, hogy a cselekmény a munkásmozgalom történetének abban a szakaszában játszódik, amikor a proletariátus ereje még nem volt elég a hatalom átvételéhez, és anarchista csoportok léptek fel baloldalinak tűnő jelszavaikkal. A Csalétek című film pedig a harmincas évek olasz kommunista mozgalmába pillant be.

Napjainkban kétségkívül a film éri el a legnagyobb tömeghatást. S ha a legnépesebb közönséget szem előtt tartó művészek is tudatosan vállalnak olyan témákat, amiket keresztül-kasul szőnek a politikai és munkásmozgalom-történeti vonatkozások, akkor nyilvánvaló, hogy valami mély. eredendő társadalmi Igény fordítja ezek felé a figyelmet. S az említett nyugati alkotások talán hozzájárulnak annak bizonyításához, hogy a művészet és politika kapcsolatát nemcsak a szocialista országokban keresik, bár realizmusfelfogásunknak nem kis része van az ilyen megközelitések térhódításában.

Milyen feladatok várnak ilyen helyzetben az írástudókra? A szerzők akarva-akaratlanul szembetalálják magukat az olvasói igénnyel. Az olvasókkal, akik moziba járnak, tévét néznek, újságot járatnak. Fogékonyak tehát mindarra, ami a világban történik. Részben ennek köszönheti feltámadását az úgynevezett tényirodalom: népszerűek a riportregények, interjúkötetek,

Az embereket ugyanakkor az okok foglalkoztatják leginkább. Ezek megértéséhez kevés a cselekedetek lélektant indoklása. Ismertetni kell a tényleges hatást kifejtő eszmeáramlatokat. sőt azok forrásvidékét is.

Ha például olyan nézetekről hallunk, amelyek szerint lehetséges a szocializmusba való békés belenövés az állam kifejezett támogatásával és az általános-titkos választójog révén, akkor a lassaleanizmus táján kell keresni a kiindulópontot. Bármilyen távolinak Is tűnik Ferdinand Lassalle alakja, hozzákapcsolódnak az olyan elképzelések, amelyek szükségtelennek minősítik a sztrájkharcokat, fölöslegesnek tartják a szakszervezeteket a munkásosztály társadalom- és önfelszabadító harcában, mivel szerinte a tőkés rendszer „vasbértörvénye" eleve szabályozza az életszínvonalat,

Ki volt hát ez a külső megjelenésében és akaraterejében egyaránt „római Cézárra emlékeztető” ellentmondásos személyiség, aki több mint száz esztendővel ezelőtt a német szociáldemokrácia vezetőjeként érveket szolgáltatott századunk revizionista irányzatainak is? Egész könyvet szentelt a bemutatásra Stefan Heym német író. A regény másfél évet kísér végig az Általános Német Munkásegylet megalapítójának életéből. Pontosan 1863 tavaszának egyik arisztokrata estélyétől 1884 augusztus végéig, amikor hősünk párbajt provokál, és végzetszerűen elesik. Pedig ..neve a forradalom volt. a varázsszó a rendőrkardokkal szemben, ez a név azt jelentette, hogy a történelem, a törvény, a filozófia az ő oldalukon. a tudatlan nép oldalán áll." öt keresték fel az Általános Német Munkáskongresszus előkészítésére alakult lipcsei bizottság képviselői, hogy álljon a szervezkedő mozgalom élére. S ha diktatórikusán és a hiúságát sem kizárva, de teljesítette a független politikai párt alakításának küldetését. Beszédeinek állomáshelyei, a tómeggyűlések valóságos toborzóúttá olvadtak egybe.

Mindezek érzékeltetése közben

Stefan Heym. aki ifjúkorában ugyancsak kapcsolatba került a munkásmozgalommal, fordulatos és érdekes történetet mond el. Sokáig rejtély volt például, hogy Lassalle valóban találkozott-e személyesen Bismarck porosz miniszterelnökkel mígnem 1928-ban a kutatók rábukkantak a levélváltásukra.

A regény legérdekfeszítőbb részei közé tartozik Lassalle látogatása a porosz junkerek fejénél. Igyekezett rávenni az általános választójog bevezetésére és az elképzelései közt szereplő termelőszövetkezetek állami támogatására. Ennek fejében felajánlotta a munkásmozgalmi szervezetet a velejéig elavult monarchikus államrend megszilárdítására.

Engels teljes joggal minősíti úgy ezt a lépést, mint az „egész munkásmozgalom elárulását”. Egy másik, szintén Marxhoz intézett levele pedig akár összefoglalója is lehetne annak a személyíség- és kortörténetnek, amelyről Stefan Heym több mint négyszáz oldalas könyvet írt: „De milyen különc módja ez a pusztulásnak: komolyan beleszeret egy bajor követlányba — ő, aki Don Juan szeretett volna lenni — feleségül akarja venni, összeütközésbe kerül egy leköszönt vetélytárssal aki ráadásul egy havasalföldi szélhámos, és agyonlöveti magát vele. Ez csak Lassalle-lal eshetett meg. a léhaság és szentimentalizmus. a zsidóság“ és lovagkodás e sajátos, egészen egyedülálló keverékével. Politikus ember, mint ő. hogyan állhat oda párbajozni egy havasalföldi kalandorral!”

Bizony, kemény fogalmazás, de a tapasztalatok szerint ez Is beletartozik mind a politika, mind a művészet eszköztárába.

Halász Ferenc

Két kezemen megszámlálhatom, hány faluban hirdetett felnőtt bérleti sorozatot az Országos Filharmónia.

Sok község büszkélkedhet már korszerű művelődési házzal, alkalmas zongora sem elérhetetlen álom, másutt is működnek zeneiskolák, mégis ritka vendég az úgynevezett komolyzene.

A lélek tüze hiányzik, az akadályokon átlendítő egyéni ambíció, kiválóság!

Kiskunmajsán sem jutottak volna semmire, ha kiteszik a plakátokat és várják az érdeklődőket. Ma kevés még ez. Kéthárom próbálkozás után feladhatnák: ntncs érdeklődés, „magas" ez ide stb.

Jó néhány nagyközségben még a kísérletezéstől is elzárkóznak, kívánatra hosszan sorolják a nehézségeket ...

A tanyás kiskun település Ifjú Gárda Művelődési Házában erős félház fogadta az 1977 78-as bérleti sorozat első koncertjén fellépő művészeket. A hideg,

kellemetlen téligs, otthonmarasztaló időben legalább kétszázan, kétszázötvenen indultak e3te hat óra körül a kultúra majsai hajlékába. Ki a szomszédból, ki messzebbről. Papszigetiék Móricgáton szálltak az autóba, Cseh Marcellék a Tajól Állami Gazdaságból érkeztek. Mikrobusz hozta Kömpöcről a bérlőket, találkoztunk jászszentlászlólakkal, csólyospáloslakkal. Kozma Hubáné vegyészmérnök, kulturális felelőstől tudom, hogy szanki olajosok is váltottak bérletet.

Mozdult a környék, mert mozdították. Bodor Miklós, a művelődési ház igazgatója személyesen járta végig a környező falvakat. Tudta, kiknek kell szólni és kikhez hogyan.

Majsán már évekkel ezelőtt kezdődött az agitáció, ha úgy tetszik a közönségnevelés. Az intézmény abból indult ki, hogy a lassan urbantzálódó nagyközség megérdemli, „elbírja”, esetenként igényli a valóban tartalmas, színvonalas rendezvényeket. Ifjúsági koncerteket adott a kecskeméti szimfonikus zenekar, kitűnő képzőművészeti kiállításokat hoztak ide, jó közönsége van a kecskeméti színház tájelőadásainak, izmosodnak, fejlődnek szakköreik, művészeti csoportjaik.

Mindez sok gonddal, vitával jár. A magyarnótás, vagy malackodó zenés műsoroknak — mi tagadás — ma Is nagyobb a tábora, de közel sem akkora, mint tíz-tizenöt vagy akár kéthárom esztendeje.

Sokan voltak viszonylag a majsai művelődési ház nézőte«rén. A társadalom minden rétegéből mutatkozott érdeklődés. A nyugdíjas áMomásfőnök mellett gimnazista lányok ültek, a gyógyszerész társaságában tanárokat láttam, volt néhány tsz-tag is. Eljött a község párttltkára, a járási népművelési Mügyelő, a művészetbarát körzeti orvos, lelkesen tapsolt a plébános, de hiányzott X, mondván, „sznobok közé nem jár”, meg Y, mert bár a kultúra a hivatala, de nem a hivatása, meg...

Néhányan személyes ügyüknek érezték a vállalkozás sikerét. A már említett Bodor Miklós egyetlen képet sem küldött megyei tárlatokra, mióta fölvállalta a majsai művelődési házat. Csak alkotó ember érzi, érezheti, hogy ez a — reméljük átmeneti — visszavonulás mennyi fájdalmat okozhat számára, menynyi veszteséget képzőművészetünknek. Tóth-Kovács Zoltán, a helyi zeneiskola igazgatója a növendékek oktatásáért kapja a fizetését, ám ő mindenütt ott van, ahol tehet valamit a muzsika népszerűsítéséért.

A rendezők egy szép kiállítással is megajándékozták a látogatókat, emlékezetesebbé tették az első bérleti koncert napját. Gondos, értő elrendezésben Szőrös József lajosmizsei fafaragó és Gáspár Juliska kunszállási naiv festő műveit, mutatták be. Példaszerűen tárgyaltak a két idős emberrel, fogadták a személyesen is ellátogató Szőrös Józsefet és családját, keresték meg a megnyitás lehető legalkalmasabb időpontját. Ebből is nyilvánvaló — és ez a legfontosabb —, hogy itt nem a jelentés, vagy a strigula kedvéért dolgoznak.

Még arra is volt figyelmük, hogy virágcsokorral és kedves szavakkal köszöntsék a vendégeket, a tavaszi „próbakoncertről”, az érdeklődést felmérő hangversenyről ismert és kedvelt Kiss Gyula zongoraművészt, Juhász Előd műsorismertető zeneesztétát.

Jó hangulatban várták az első számot, egy Höndel-szonátát. Perényi Eszter és a nemzetközi versenygyőztes zongorista játszott már nagyobb közönség előtt, díszesebb teremben, érvényesülésüket befolyásoló kritikusok előtt, de aligha nagyobb odaadással, szeretettel, örömmel. Talán, az utolsó számot köszöntötte a leghosszabb taps. Beethoven Tavaszi szonátájának gyönyörű hangzásaival, hangulatával távoztak u bérletesek.

Az előtérben sokan megálltak, még egyszer gyönyörködtek Szőrös József remekeiben, azután felbúgtak a motorok... A tócsákat kerülgetve hazaballagtak a majsalak, véget ért az első bérleti hangverseny.

A statisztikában csak ennyi szerepel: koncert Kiskunmajsán kétszázvalamennyi hallgatóval.

Ki, hol jegyzi föl, hogy valójában mi is történt? Senki? Végül is az ügy szempontjából az a fontos, hogy a művészek, a szervezők további biztatást kaptak a közönségtől, a bérlők többsége elégedetten távozott. Jöhet a folytatás, Jönnie kell.

Heltai Nándor

Az eszperantista

„Különleges képességű gyerek. Most éppen a megyei matematikai tanulmányi versenyen van. Az eszperantóval alig másfél éve foglalkozik, s idén már országos versenyeket nyert" — mondja tanítványáról, a harmadik gimnazista Kirsch Jánosról Veszprémi Tibor tanár.

Az alig ezer lakosú Szolnok megyei Kuncsorba községből érkezett a kecskeméti Piarista Gimnáziumba. Júniusban a gyulai tanulmányi verseny, októberben a Budapesten megrendezett országos eszperantó szavalóverseny első, illetve második helyezettjeként bizonyította tudását.

— A szakkörvezetőnk, Veszprémi tanár úr biztatására foglalkozom az eszperantóval. Csodálatosan szép nyelv: hajlékony, dallamos, egyszerű — mondja elgondolkozva. — Egy fogalmat árnyaltan, többféleképpen is ki lehet fejezni. Ezért szeretem például az eszperantó költészetet: Baghy Gyulát, vagy Kalocsai Kálmánt — a két legnagyobb magyar eszperantó költőt — akik már a szabadverssel kísérleteztek. Hogy milyen jól használható ez a nyelv a mindennapi dolgokra, az Lengyelországban — életem első külföldi útján — derült ki, ahová jutalomból küldtek nyáron, a tanulmányi verseny után. A táborban ■rámbiztak egy kezdő eszperantista csoportot. Nagy megtiszteltetésnek éreztem. Néhány lengyel eszperantistával most is levelezek.

Otthon azt mondják: komolyabb dolgokkal is foglalkozhatnék ... Egyébként hárman vagyunk testvérek, a szüleim téesz-tagok. Hogy szabad időmben mit csinálok? Legalább hat-nyolc féle szakkörbe járok, és amikor csak tehetem, olvasok. Általában párhuzamosan, mindenfélét. A zöme szépirodalmi mű. A kedvenc költőim — többek között — Ady, Pilinszky, Juhász Ferenc, Veress Miklós. Példaképem? Nincien. Véleményem szerint az megköti az ember személyiségét... fft. E.

í*x'x<*x<*xtox«4tt*x*x*x*x(24.) — Édesapám. Egy finom úri gyerek ilyen esetben többek között a nyakát is megpúderozza. Ki mondja azt meg, hogy ez nem púder? Nem adsz a testkultúrára? — nevetett Miska, s oda nyújtotta az inget Gergelynek.

— Tiszta röhej ez az egész. Ügy fogok kinézni, mint egy zenebohóc — nevetett Gergely is, amikor már nyakkendősen, zakósan forgolódott a szobában. Miska odalépett hozzá, nagyot köpött a tenyerébe és a sötétkék zakó válláról kezdte lesöpörni a ráhullott kréta port.

— Még jó, hogy nem engem köptél le. Hol a ruhakefe? — nézett körül Gergely, de ruhakefét senki nem talált. Már rjem is hiányzott.

— Tisztára olyan vagy. mint

eg.v spanyol szenyor. Mint mondjuk Don Pedró Padrafingo! — nyerített Szűcs Péter és a kör közepén álló Gergely valóban hasonlított egy spanyolra. A sötétkék zakót Piszátyeltól kapta. Kicsit bő volt a válla, hosszú is volt és egyetlen gomb volt rajta elől. A szürke nadrág megbuggyant a barna cipő felett, s ehhez jött még Gergely fekete, kicsit göndör haja.

— Ne röhögjetek, mert mindjárt ledobálom az egészet — mondta Gergely, de ő is mosolygott. Inkább azon, hógy milyen jót nevetnek a fiúk.

Ütközben azon gondolkozott, hogy visszafordul. Erre viszont már nem volt idő. Négy óra előtt néhány perccel csöngetett Ildiéknél. Senki. Üjra megnyomta a csengőt, s hallotta, hogy bent szól. Várt. s közben eszébe jutott az intelem, amit a fiúk a lelkére kötöttek: az első látogatásnak nem szabad tovább tartani fél óránál.

Ildi jelent meg a kapuban.

— Minek csengetsz. Nincs bezárva a kapu. De jó. hogy eljöttél. Már úgy izgultam — és gyengéden megcsókolta a fiút.

— Bocsáss meg. Nem is néztem, hogy be van-e zárva.

— Ha vendéget hívok, nem zárom be a kaput. Ez alapvető udvariassági gesztus. Nem tudtad?

— Honnan tudnám. Nekem nem volt gyerekszobám és te sem mondtad, hogy nem zárod be — válaszolt kicsit indulatosan Gergely. mint mindig ha ilyen „alapvelővel" jött neki valaki. Látta a lány csodálkozó arcát, értetler.

tekintetét, s gyorsan más témára váltott.

— Édesapád előtt is tegezzük egymást? Na most. nehogy megint valami alapvetővel gyere nekem.

— Mi bajod van? Nem szoktál ta.> ilyen lenni. Persze, hogy tegezzük. Jól is néznénk ki.

— Egyébként nézz rám. Ügy érzem magam, mint egy zenebohóc. mint egy ruhakölcsönző reklámembere. Minden darab másé

— mutatott végig magán Gergely, s kényszeredetten nevetett.

— Nem érdekes, csak te legyél olyan, mint szoktál. Érted? Én Kiss Gergelyt vártam —. s húzta beleié a fiút a keskeny betonjárdán.

Gergely csalódást érzett, amikor a tiszta, kicsi konyhában kezet fogott az öreg Kulcsárral. Alacsony, vézna ember volt. Nem ilyennek képzelte el a munkást. Nagydarab, széles mellkasú. erőt sugárzó férfira gondolt mindig, ha a munkásokról hallott, ha a munkásosztályról beszéltek.' Kulcsár bácsi nem ilyen volt. Csak a kézfogása. Az igen. Erős, kemény, határozott. Gergelynek vigyáznia kellett, nehogy felszisszenjen.

— Gyere beljebb fiam! Szóval te vagy az a Gergely? A lányom már sokat mesélt rólad. Nagyon örülök, hogy most személyesen is megismerhetlek —, s az öreg gyengéd erőszakkal tolta be a fiút a szobába.

— És rosszakat mondott rólam?

— kérdezte Gergely már bent a fotelban, s igen jólesett neki, hogy az öreg tegezi, hogy fiamnak szólítja. Semmi megjátszás,

semmi formális udvariaskodás.

— Na, nem! A valóságot. Már ami szerinte valóság — s az öreg hüvelykujjával a konyha felé bökött. ahol Ildi tett-vett, s néhány pillanat múlva megjelent az ajtóban egy telerakott tálcával.

— Egyetek, igyatok! — mondta kedvesen, s ő is az asztal mellé telepedett, közben gyengéden arcon veregette Gergelyt, majd az apjára nézett.

Hát ez az a fiú apu. Mit szólsz hozzá? — s mert tudta, hogy ettől Gergely zavarba jön, csókot nyomott az arcára. Ettől a fiú zavara még nagyobb lett.

— Azt majd elmondom neki. Ha te nem leszel itt — tréfálkozott Kulcsár bácsi, s Gergely úgy érezte, itt nem szabad, nem kell zavarba jönni. Az apa mindent tud a lányáról, érzéseiről, gondolatairól. Tegezik egymást. Illetve Ildi tegezi az ápját. Ez feltűnt neki. Náluk ilyesmit elképzelni sem lehet. Apa és lánya láthatóan örültek a fiúnak, s ez igen jól esett Gergelynek, annyira otthon érezte magát, bár először volt itt, hogy alaposan túllépte a félórát. Nagyokat beszélgettek. Az öreg kíváncsi volt mindenre, ami otthon van, s ami itt. az egyetemen történik.

Besötétedett már. amikor Ildi kikísérte Gergelyt a kapuig.

— Győztél, győztél! — ugrott a nyakába a lány.

— Hogy érted ezt?

— Aput teljesen levetted a lábáról. Régen láttam ilyen jó kedvűnek. mint ma délután.

— Csakhogy én téged akarlak levenni a lábadról. Arról a két

csinos lábadról — kacagott halkan a fiú és átfogva a lány derekát erősen magához húzta.

— Hűha, te milyen erős vagy. Jó lesz félni tőled! — nyögte Ildi a tiú szorításában.

Gergely gyalog ment hazafelé a kellemes meleg estén. Eszébe jutottak azok a délutánok, amikor Pindiéknél volt. Ott, ha viszszagondol, mindig idegennek, aféle megcsodált valakinek érezte magát. Kulcsáréknál pedig már most, az első alkalommal úgy érezte, mintha mindig is oda járt volna, mintha évek óta barátja lenne az öreg. Szeretik, nem csodálják. nem kötnek az elveibe, nem oktatják, elfogadják, mint olyan embert, akinek külön világa van.í Külön, de nem idegen. Érezte most délután, hogy az öreget is és Ildit is őszintén érdekelte, hogyan élnek a szülei, mit dolgozik a bátyja. Eszébe jutott viszont az is, hogy Ildi nem válaszolt a kapuban arra a megjegyzésre. hogy Gergely őt szeretné levenni a lábáról.

— A hallgatás beleegyezés! — állapította meg nagy bölcsességgel a kirakatok előtt elhaladva. Még most is érezte karjában a lány karcsú, rugalmas derekát, a finom selyemruha alatt.

— Mi lett volna, ha lejjebb csúszik a kezem? — kérdezte önmagától és’mosolyogva haladt tovább, K

XVI.

Csak Bandi volt otthon. Ágyán hason fekve újságot olvasott, de azonnal félre lökte, amikor Gergely belépett.

— Na, mi az ábra? — kérdezte felkönyökölve.

— Voltál te már szerelmes?

— Hogy értve?

— Hát úgy, hogy szerelmes vagy. Ezt nem lehet másképpen érteni!

— A fene tudja. Volt egy-két ribizli, aki tetszett, de meghalni egyikért sem akartam. Viszont úgy veszem észre, hogy te szerelmes vagy. Igaz? — kérdezett vissza Bandi, s Gergely — miközben egymás után vetette le a kölcsönkapott ruhadarabokat —; jó ízűt kacagott.

— Mint a vöcsök, édesapám. Érted? Mint a vöcsök.

— Baj lesz ebből öregem. Nyakunkon a vizsgaidőszak és te szerelmes vagy. Még ekkora marhát — s Bandi friss mozdulattal talpra ugrott, csontjait ropogtatva hatalmasat nyújtózott. Tudta, hogy Gergely nem sértődik meg ezen, ők ketten nyíltan és őszintén beszéltek egymással.

— De ez nem olyan szerelem. Ez erőt ad, ösztönöz. Érted te ezt egyáltalán?

— Hát egyelőre még nem, de majd igyekszem. Ajánlom, hogy te is gondolkozz.

Gergely gatyában, trikóban ült az asztalnál. Kicsit még érezte a likőr hatását, s most, hogy egy Tervre is rágyújtott, erősödött fejében a kábulat. Nem szólt semmit Bandinak, csak nézte a cigaretta parazsát. Bandi az ablakon kihajolva mély lélegzeteket vett, majd ő is cigaretta után nyúlt.

(Folytatása következik.)

Perényi Eszter.

Kiss Gyűl».

• Naiv művészek kiállítása az előcsarnokban. (Páskuj Iván felvételei.)