Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-25 / 304. (303.) szám

1977. december 25. • PETŐFI NÉPE • 5

Milyen csupasz, csapzott most a Rákóczi úti fasor. Fejünk felöl eltűnt a zöld lugas és vele a krugató, csirimpoló madársereg.

— Mikor a fák már „gyökérzetüket” fordítják a világnak, tagadhatatlanul itt a tél . ..

Balanyi Béla levéltáros fejezte ki ilyen bizarr költői hasonlattal a rideg tényállást. Egyszer — régen, amikor a Kecskemétre bejárók nagykőrösi, ceglédi, szolnoki csapataként trappoltunk itt a sétányon. Hosszú éveken át, majd minden reggel együtt. A magunk módján „lármás” kis csapatban, mint az iskolások. Hogy aztán a Cifrapalotánál szétspricceljünk — tanácsházára, üzembe, levéltárba, szerkesztőségbe.

Legtürgébben Balanyi Béla levéltárigazgató lépegetett. Katonásan, egyenes törzzsel, kissé telszegett tejjel, No nem kevélységből, hanem jókedvében. Vele ütemet tartva a házak tövén iparkodó útitársak ... Közben csevegtünk.

Hallgattuk, milyen panaszokat adott be a kiskunhalasi „Szőgény Község" 1766 júniusában Almási Pál jászkun kerületi főkapitányhoz — a nemes tanács ellen. Szóvátették, hogy a ("bírák a város lovain „maguk hasznábul” járnak messze földre. Firtatták, ki járult hozzá, hogy a főnótáriusnak két házhelye legyen és azt árendába kiadja. A szegény embernek pedig, „kinek az atyja is itt született, egy ólhely sem adatik". Számonkérték, miért nincs nyoma a hivatalos könyvekben, hogy bizonyos Tari István a fejértói osztályban 6 forint ára földet fogott fel; így esztendőkön át ingyen bírta a területet.

— Kecskemétről mi van azokban a régi irományokban?

Apránként érdekes képet kaptunk az osztálytársadalomról, amelyben a XVIII. századi Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Kiskunhalas .ésr a Kiskunság.ipriv-iT' légiumokat élvező községeinek népe élt. . íAzzal a közös vonása, sál, hogy a „szegénység” — ahogy Balanyi Béla fogalmazta —, a polgárosult és szegény parasztság — egy-egy kisebb vagyonú nemes vezetésével erőteljesen mozgolódott. Erélyesen bírálták e városok — nemesekből és cívis parasztokból életfogytiglani szolgálatra választott tanácsainak munkáját. Közhatalomban való részvételt követeltek. Más tanácsot akarlak. S hogy a nemesség se bújjon ki a közteherviselés alól. Űgyannyira felpaprikázódott a közhangulat, hogy tettlegességekre is került sor. Dunapatajon például a lázongok hajuknál fogva ráncigálták ki a tanácstagokat a városházáról, és új tanácsot választottak ... Ilyenekért a „zenebona”.

Olyan életszerűen beszélt a levéltárban őrzött és tudományos módszerekkel feldolgozott

Ferenc szolnoki kapitány 1551. április 21-én. Amikor olyan megbízatással járt a vidéken, hogy hol van erődítésre alkalmas hely. Nos, itt már készen talált kőfalerődítéssel körülvett templomot. Nézd, egy másik torony magába a kőfalba építve. Akár az erdélyi templomoknál...

Mielőtt az árpádkori régészeti leletekről eredeti nagyságban készült fényképeket vennénk szemügyre, kihasználom a lelkes hevülettel buzgó magyarázatok pillanatnyi szünetét.

— Kérlek, olvasd már le azt a tizenhárom nevet az 1467-es oklevélről.

— Várj, azonnal — keresi virgonc tekintettel a szóban forgó

— szintén latin — szövegrészt... Megvan. itt kezdi: Benedictus . .. azaz Tóth Benedek, Máté János. Szabó András. Tamássy Simon — két essel. ipszilonnal —. Kövi István. Kozma László. Toka Pál, Balog Pál. Tóth Demeter, Andreas, illetve Tamássy András, Király Imre, Király Kelemen.

Máris kiegészül a kis rajzról adott elképzelés, ami az ásatások során előkerült régesrégi leletekkel valóságként igazolható.

— Kécskét víz veszi körül, emitt a Tisza, amott fönt Nagyrév. jobbra Inoka... A helység jelentőségét Nagyrévvel együtt az is adta, hogy átkelőhely volt . . . De nézd ezeket a honfoglaláskori leleteket. Hajkarika, csat. amin a bekötőszíjat húzták keresztül, meg szíjvég. Ezüst veretesek, a mélyedésekben aranyozással . . . Ezek a — várj. megmérem pontosan — 3.7 cm átmérőjű fémkorongocskák női ruhadíszek. Ázsiai eredetű mintázattal. Ügy varrták a ruhára, mint ma a Bittereket ... Ez is cáfolja az olyan állításokat, mintha a magyarság „vert hadakként" semmi nélkül menekült volna messzi keletről .. .

.. . Alig jutok hozzá, hogy szinte illetlenül félbeszakítva, megkérdezzem — sok-sok szíves beszéd befejezéseként:

— Nem nehéz — nyugdíjban?

Szinte meghökken. de pár pillanat csak. hogy újra kiüljön arcára a régi, huncut derű.

— Hogy őszinte legyek, fél évig annak voltam a betege, hogy nem kell ménni sehova. Húsz éven át

— 1973. május elsejéig nagyon megszoktam a reggel 5 órai felkelést . .. Kínomban azt csináltam, hogy — legalább esténként

— nap mint nap elbicikliztem a ceglédi átjáróig.

— Elégedett vagy? ... Nem merem úgy kérdezni, hogy boldog vagy-e?

— Kesergésre — látod — int körül a kéziratokra, az ablakban, polcokon barnálló fóliánsokra, „levéltárian” rendezett saját irományaira —, búsongásra nincs okom. Van annyi tennivalóm, hogy csak legyen időm elvégezni. Tudod, régészkedtem is. A kécskei témához is hónapokon át jártam az ősi településhelyeket... Régebbi ásatások anyagát tisztázom, készítem nyomdakészre a rajzokat is ... Boldog vagyok, hogy áldott jó gyerekeim vannak ...

— És mire büszke?

— Hogy egyidöben kaptam kitüntetést szülővárosomtól Kecskeméttől és Nagykőröstől, örülök, hogy két várost is szolgálhattam.

Tóth István

nőtt emlékekről, hogy lehámozta róluk a misztikumot. Nem azt éreztük belőle, mintha őseink csak a tudósok számára hagytak v'olna örökül gondolatokat, szándékokat — tanulságul és jobbításra az utókornak ... Igazi népművelő volt á* levéltárigazgató.

... De régen is évődtünk a múltbéli és napjainkra rafinírozottabbá, furfangosabbá finomult emberi gyengeségeken — a Rákóczi úti fák alatt. Hányán kiváltak az egykori csapatból azóta. Mióta nyugdíjas már Balanyi Béla is? Tavaly óta, vagy még régebbtől?... Meg kellene már látogatni őt Nagykőrösön.

Nagykőrösön — stilszerűbben nem is lehetne — a múzeum épületében van lakásuk. Széles ölű parkliget mélyén sárgállik a ház. Tympanonos homlokzat, kerek oszlopok közt vaskos, barna ajtó. A kapu alatt harangok a földön. Mintha óriások néphagyományos játékához készítettek volna elő „csengőket”. Kövek, domborműtöredékek.

Kintebb az eresz aljánál korhadás küszöbére érkezett öreg szőlőprés emeli a múzeumi hangulatot. Lehet, hogy az iskolapadokkal együtt „lomtárba” való holmi ez is?

Kis verőce, ajtó, előszoba. Kopogni se kell, mert sarkig tárul a szobaajtó, és attól is szélesebbre Balanyi Béla vendégváró karja.

— Vesd le izibe a kabátod, foglalj helyet, érezd otthon magad ... Látod, ezzel is el vagyok késve...

Invitál kéziratokkal, fotókkal,

metszetekkel, rajzos illusztrációkkal „terített” asztalához. Mindjárt a legközepébe vág.

— Ez itt egy helytörténeti munka anyaga. „Szülőföldem — Kécske” a címe, Horváth Pál nyugalmazott kultúrházvezető, iskolaigazgató készítette. Kécske történetét dolgozza fel benne — a legrégibb időktől a kuruckor végéig. Engem kért fel a lektorálásra ... De tudod, hogy van vele az ember, mikor szeretettel csinál valamit. Nem akarom, hogy öreg barátom nagyszerű műve „csonkán" maradjon, hiszen én is tudok hozzátenni valamit. Levéltári, régészeti búvárkodásaim alapján. Településtörténeti anyaggal Is megtoldottam. Itt-ott kiegészítettem a történelmi részt. Nyelvészeti kérdések is felmerülnek ilyenkor ... Nem sok van már hátra a kézírásos szöveg legépeléséből, aztán egészbe áll.

— Itt van ez a latin nyelvű, tizenötödik század utolsó negyedéből való oklevél, illetve annak fotója. Tanúsítja, hogy Mátyás király — több helységgel együtt — Kécskét is Kinizsi Pálnak adományozta... Ez a másik irat 13 kécskei ember nevét tartalmazza. Ceglédi földesurak perében hallgatták ki őket. Az a gyanúm, hogy egyikük a főbíró volt, a többi meg tanácsnok. Akkor pedig Kécske kiváltságos helység volt. A török hódoltság alatt is rangosabb.

Pompás kis tusrajz a következő.

— Kécske feltételezett madártávlati látképe a XV—XVI. században. Ilyennek láthatta Zay

I Balanyi Béla: — Ez itt így helytörténeti munka anyaga. Horváth Pál nyugalmazott kécskei kultúrházvezető a szerzője, én lektorálom.

• Jobbra: a sokoldalú Balanyi Béla első szobra, amit egykor a képzőművészeti szakkörben készített.

• Alsó képünk: Kécske feltételezett madártávlati látképe a XV— XVI. századból. A levéltáros rajza. (Tóth Sándor felvételei.)

Karácsony a laktanyában

• Balra: Miskei Zoltán őrvezető a műsor összeállítója. Középen: Hangyási Antal szakaszvezető, az alegység KISZ-titkára. Jobbra: Katona Péter, az ünnepi műsor szóvivője.

— A karácsony megünneplésének az alakulatnál már hagyománya van — mondta Miskei Zoltán őrvezető, az alakulat egyik alegységének klubvezetőségi tagja, a KISZ-szervezet aktivistája. — A legénységi étkezdében egy nagy fenyőfát állítunk fel, amelyet éppen úgy feldíszítünk, mint otthon. Lesz azon szaloncukor, meg egyéb dísz, a gyertyákat színes izzók helyettesítik.

A fiatal katona csak az előkészületekben vesz részt, hiszen ő otthon tölti az ünnepeket parancsnokai és ■ felesége jóvoltából. A fiatalasszony ugyanis december 9-én szülte meg első gyermeküket, egy kislányt. A műsor összeállítása ettől függetlenül Miskei Zoltán őrvezetőre hárult, aki olyan lelkesen beszélt erről, mintha maga is részt venne benne.

— A délután 4 órakor kezdődő háromszor harminc perces esztrádműsorban lesz népitánc, paródia, versmondás, bűvészkedés, s a szünetekben, mintegy pihentetőként, szovjet rajzfilmek vetítése. Ennek az az érdekessége, hogy az orosz szöveget magunk szinkronizáltuk.

— Az esztrádműsort megelőzően — szólt közbe Hagymássi Antal szakaszvezető, az alegység KISZ-titkára —, amikor a fiúk

bejönnek az étkezdébe, a Szőnyi Márton ifjúsági klub négy aktivistája mindenkinek ajándékcsomagot nyújt át. Hogy mi lesz a csomagban? Néhány szelet csokoládé, cukorka, narancs, de nem is a tartalma az érdekes, hanem az a tény, hogy megajándékozzuk a fiúkat. A délutáni programot követően pedig vidám vetélkedőt rendezünk.

A karácsonyi ünnepeket szervező bizottság harmadik tagja Katona Péter honvéd, aki, még nemrégiben az ÁRTEX Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott. Elsőéves katona, s első karácsonyát tölti a laktanyában, ö lesz a műsor szóvivője.

— Ügy vélem, a katonaélet nem jelenti azt, hogy ne ünnepeljünk, hanem igenis oldódjunk fel, nevessünk, de egyben tekintsünk magunkba, érezzük ennek a nagy családnak melegségét, az együvé tartozást, de emlékezzünk hozzátartozóinkra is. Nagyon szeretném, ha mindnyájan jól szórakoznának.

Az alakulatnál az ünnepek alatt a szolgálat éppen úgy teljesíti kötelességét, mint más napokon, de rájuk is gondoltak a KISZ-isták. Valamennyi szolgálati helyen karácsonyfát állítanak, s a szolgálatban levőknek is átnyújtják az ajándékot.

— A háromnapos ünnep nagy feladat elé állított bennünket — vette át ismét a szót Hagymássi szakaszvezető —, hiszen minden napra kell valami programot szerveznünk. Szerencsére, a többi alegység KlSZ-alapszervezete is készül erre, s a három nap alatt lesz sakkbajnokság, lemezhallgatás, tévénézés, filmvetítés. Arra azonban vigyáztunk: a program ne legyen túlzsúfolt, hogy legyen idő pihenni, levelet írni, beszélgetni.

— Az ünnepre az élelmezési szolgálat külön normával dolgozik — mondta végül a KISZ-titkár —, s karácsony első napján az ebédhez még beiglit is kapnak a fiúk.

A családot, a hozzátartozókat semmi sem pótolja. A tőlük való távoliét, a kötelesség teljesítésének belső kényszere egy-egy ilyen ünnepnapon talán nosztalgiát okoz néhány fiatal katonának. A KISZ-szervezet, a politikai munkások, a parancsnokok azonban nemcsak a hétköznapokon állnak katonáink mellett, hanem az ünnepnapokon is, s ha nem is pótolják a családi otthon melegségét, de a kollektíva erejével, a barátsággal helyettesítik azt.

Boldog, békés karácsonyt a laktanyákban is!

Gémes Gábor

Űjító fiatalok ■ fj

A kazánházban egy szólamban búgnak a gépek. A hó és a fagy ellen dolgoznak, vizet melegítenek a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat két szomszédos munkásszállójának — egy faluközösségnyi, azaz 1200 ember lakik bennük — és az üzemi konyhának a fűtéséhez, s a főzéshez. Gáz lobog a kazánokban.

Ez a kis energiatermelő házikó a két Jóska.

Adácsi József elektroműszerész és Takács József villanyszerelő munkahelye. Hozzájuk jöttem.

— A kötelességünk az. hogy karbantartsuk a kazánokat, ügyeljünk az üzembiztonságukra

— körvonalazza közös feladatukat Adácsi József.

Megtudom, hogy izgalmas éjszakájuk volt a mára virradó. Baj volt a kazánokkal. Fűtetlen szobák várták haza a szaktársakat az előző napon. Távirat ment ugyan Pestre, a Prométheusz Vállalathoz, de a kért szakemberek nem jöttek, hogy elhárítsák a hibát. Hozzáfogtak ők ketten. Este tizenegykor fűtöttek a kazánok. De még otthon, éjszaka se voltak igazán nyugodtak. tartottak tőle. hogy egyszercsak szólítják őket. S ha igen. menni kell éjnek idején is, becsületből.

□ □ □

A két újító Jóska — így emlegették régebben a vállalatnál Adácsit és Takácsot. 1974 tele óta ismerik“ egymást, akkor helyezték a kazánházba Adácsi után Takács Józsefet is: Egy hónap elteltével megalkották első közös újításukat.

Adácsi József kecskeméti származású. a Katona József Gimnáziumban érettségizett.

— A gimi után nem pályáztam egyetemre, először szakmát akartam tanulni — meséli a 30 éves fiatalember. — A Gelkához mentem elektroműszerész szakmunkástanulónak. Szerettem ott, érdekelt a szakma.

Rendhagyó módon lett szakmunkás: a többieknél három hónappal hamarabb kapott bizonyítványt, mert kitűnő tanulmányi eredményt ért el.

1971-ben megházasodott az elektroműszerész. Felesége a BÁCSÉP dolgozója volt. A férj annak reményében jött át ez évben az építőkhöz, hogy hamarabb kapnak lakást. Teljesült a vágyuk, még egy esztendő sem kellett hozzá.

Az egyetemre, a műszakira viszont nem vették fel, amikor nős korában jelentkezett. Nem sikerült a szóbelije. A vállalatnak százezreket hozó újításai rendre sikerülnek. Ez persze, az élet kitűnő bizonyítványa — sajnálatos módon — kevés a felvételre.

A másik Jóska Lekitelekről települt a hírős városba. Magas, szikár, mint a munkatársa. A villanyszerelő szakmát Félegyházán tanulta a DÁV-nál. Kecskeméten is az Áramszolgáltató Vállalat kötelékében dolgozott egy ideig, de 1967-ben a „családi” vállalathoz jött. Apja, anyja és a húga is a BÁCSÉP-nél dolgozott akkoriban.

— Az első közös újításunkat a karácsonyi termelési szünetben csináltuk — emlékezik vissza.

— Elkértük a műhelykulcsot, hogy dolgozhassunk ...

Az energiagazdálkodási csoport két tagja ekkor egy készüléket szerkesztett. Ennek segítségével megakadályozható a háromfázisú villamos motorok fáziskimaradás miatti leégése.

— Kialakítottunk egy csillagpontot, amely nulla potenciálon van — írják le az újítást. — Ha kimarad egy fázis, az áramban, akkor kis feszültség jön létre a csillagponton, ami működésbe hoz egy relét, s kikapcsolja a villanymotort, mielőtt leégne.

Egy leégett villanymotor újratekercselése párezer forintba kerül. Sokra rúghat a motorhiba miatt kieső termelés értéke is. A vállalatnál pedig ezerszámra működnek elektromos motorok, dinamók. Nem véletlen, hogy a vezetőknek tetszett a két Jóska újítása, s fejenként 10—10 ezer forinttal jutalmazták őket.

— Száz készüléket szereltünk fel annak idején, darabonként mintegy ezer forintos költséggel. Ma már alig-alig üzemel belőlük néhány darab — döbbentenek meg az újítók. — Azután önkritikusan elmondják: egy leégés ellen biztosító készülék kissé sérülékeny konstrukció. Vigyázni kellene rá... Tovább kellett volna még fejleszteni, védettebbé tenni a külső hatások ellen. Hogy miért maradt el? Egy időre elment a kedvünk az újításoktól. A dolgozótársak rosszmájú megjegyzései miatt, „Ezek csak újítgatnak. felveszik a pénzeket és nem is kell nekik dolgozni ...”

— Részben ezért alakítottuk meg a Zalka Máté szocialista újító brigádot az energiagazdálkodási csoport tagjaiból. Hogjr erősebbek legyünk az értetlenséggel szemben — mindja Adácsi József.

Dr. Csibrány Imre, a vállalat újítási előadója úgy tudja, hogy a villanymotorok leégését megelőző újítás egyedülálló megoldás az országban. Találmány is lehetett volna belőle, ha a két Jóska olyan könnyen föl nem adja a játszmát.

A brigádalakitással másként is erősödtek: tudásbelileg. Bán János és Koncz György elektroműszerészen és Boros János mérőműszerészen kívül Szondi György és Bagi Zoltán üzemmérnök tagja a kis közösségnek. Több szem többet lát, több fő okosabbat gondol ki. Tavaly már a brigád közös pályaművével indultak az Alkotó ifjúság pályázaton. Az automatikus térvilágítás-kapcsoló első dijat nyert a vállalatnál.

— Pénteken elmennek haza a munkások az építkezésekről. Olyankor bekapcsolják a térvilágítást, s az éjjel-nappal ég, egészen hétfőig. A mi kapcsolónk takarékos, sötétedéskor be-, virradatkor pedig kikapcsol — mutatják be a brigád művét, amely nem nagyobb egy ételes doboznál. — Gyári készülékek is vannak már erre a célra, de azok mechanikus működésűek, a mienk pedig elektronikus. A brigád pályamunkája többet tud, mint a gyári kapcsoló, ennek ellenére magasabb szinten mégsem értünk el vele sikert.

A hegesztődinamókhoz kitalált újítással szintén mérsékelni lehet az energiafogyasztást. Ha nyolc percig használaton kívül áll a bekapcsolt dinamó, akkor a Zalka Máté brigád készüléke kikapcsolja, s ezzel elejét veszi az üresjáratnak. Az említett kollektív újításokat elfogadták a BÁCSÉP-nél alkalmazásra.

Egyszerű, de hasznos megoldást talált a héttagú közösség a gőzfejlesztők használt vizének újrahasznosítására. A ragyogó ötletek sora azzal a készülékkel folytatódik, amely fogyasztási csúcsidőben meggátolja, hogy az engedélyezettnél több villamos energiát használjon fel a vállalat. A többletenergiáért kilowattonként 650 forint büntetést szab ki az áramszolgáltató cég. Az asztalosüzemben egy éve működik már ez az okos konstrukció. Az újabb Alkotó ifjúság pályázaton ezzel indul a Zalka brigád.

A két Jóska úgy tudja, hogy a közösségi újításokkal mintegy 2—3 millió forintot takarítottak meg eddig a vállalatnak. Kiváló újító kitüntetést még nem kaptak, a két fiatalembert viszont a kitüntetés helyett az izgatja inkább, hol lehetne valamit tökéletesíteni az energiafelhasználásban. Erről beszélgetünk még hosszasan.

Künn záporozik a hó, idebenn a kazánok egyre fújják egyszólamú nótájukat.

A. Tóth Sándor

,Kát várost szolgáltam”