Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-25 / 304. (303.) szám
Barátok testvéri kapcsolata Interjú a Pravdában Horváth Istvánnal, a megyei pártbizottság első titkárával AZ MSZMP RÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXII. cvf. 301. szám Ara: 1,50 Ft 1977. december 25. vasárnap ^ ' -301. Vl , Karácsonytól karácsonyig létünk különös mérföldkö- i rei az ünnepek. Hiába JL*J szabjuk mezsgyéül a naptár sokféle jelzőszámait, a heteket, hónapokat és éneket, az ember ősidők óta szívesen igazodik az emlékezetéhez jobban kötődő jeles napokhoz, melyeket különféle szokásokkal diszit, és tesz nehezen feledhetővé, később is i'isszaidézhetövé, egyszóval maradandóvá. Az ilyen jeles alkalmaink közül is különösen kiemelkedő és kedves hagyományokkal ékeskedő az év utoljához közeli karácsony, amelyet olyanynyira magyarossá formáltunk és magunkénak érzünk, hogy már fel sem merül bennünk a gondolat, ennek népi jellege nem is olyan régi keletű. Talán nem járunk messze at igazságtól, ha azt mondjuk, az ilyesfajta, mai értelemben vett ünnepléshez nem elegendő az ősi hagyomány, ehhez bizonyos életszint, és a társadalom kialakult, kedvező közérzete is szükséges. Az a szerencsés ország, ahol ez a hagyományőrző szándék és — a népek nagy családjában elfoglalt helyet tekintve — a jó közérzet is együtt van. Ahol a közös célokat illetően nincs széthúzás és viszálykodás, ahol az országépitö tettekre való buzdítás nem omlik széjjel a faji, vallási, nemzeti előítéletek és érdekviszonyok gátfalán. A mi karácsonyi ünnepünk és a vele szimbolizálható békés életünk lehetőségei éppen abban rejlenek, hogy hosszú évszázadok után végre olyan korszak köszöntött ránk, amelyben érvényesülni tudnak ezek a közös törekvések. arácsonytól karácsonyig mérve az időt — ez már JL JL. majdnem azonos azzal, mintha új évet mondanánk —, azt tapasztaljuk, hogy néha egyegy esztendő is olyan gazdag színképet mutat, mintha kristály csillogna előttünk. Mozgal. masak, változatosak ezek az évek, bár meggyőződéssel mondjuk és valljuk, hogy több, mint két évtizede változatlan az az út, amelyen járunk, nincs teli éles fordulóval, tehát hosszú távra is belátható. Aki azonban valamikor attól féltette az egymás nyomdokába lépő generációkat, hogy majd egyhangú lesz számukra ez a „kitaposott” út, az alaposan tévedett. Hogy nem így van, ez ma már mindannyiunk előtt nyilvánvaló. Ha csupán rajtunk múlna, biztosan, akkor sem lenne ilyen monoton és kényeimesen egyszerű az életünk. De már az is érthető és világos a~ szocializmusban élő honpolgár előtt, hogy a mi társadalmunk sincs, és nem is lehet, elzárva a külvilág elöl. Nem egy légmentes üvegbúrában élünk, hanem a változó felhőket sodró ég alatt, ahol megérezzük a távolból fújó szeleket, s látjuk — olykor tapasztaljuk — a csípősen paskoló, gazdaságunkat, rendszerünk „állóképességét” próbára tevő viharokat is. Nem azért, mert az ünnepekre tartalékolják, de éppen az év utolja miatt ilyenkor válnak ismertté az országos és megyei előzetes számvetések, a jövő esztendőre felkészítő tervek, költségvetések. Jó gazda módjára készül az államháztartás mérlege, minisztériumoktól a vállalatokig, mindenütt tervezgetnek, számolgatnak. Valljuk be, ezt tesszük mi is a kis háztartásunkban, családi jövedelmünket elosztó otthoni „bankunkban". S jól tudjuk, hogy összefüggenek ezek a nagy és kis számvetések. Talán soha ennyire nem mérlegelt még igy együtt az ország, s nem lestük ilyen szorgalommal, reménykedve és bizakodva a népgazdaság helyzetének alakulását tükröző híradásokat. mm jf \ römmel vettük azokat a | J» jelzéseket is, amelyek V. ' Bács-Kiskun egy esztendő alatt végbemenő fejlődését érzékeltették a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén és a tanács költségvetési vitájában. Kitűnt ezekből, hogy sok tekintetben az országost megközelitö, vagy azt meghaladó eredményt értünk el, de számos területen kiütköztek még a fogyatékosságok, és nyilvánvalóvá váltak az ebből következő tennivalók. Éppen ezért egyáltalán nem haszontalan, és legkevésbé ünneprontás, néhány számadatot is említeni a lap első oldalának hasábjain, amelyek megközelítőleg érzékeltetik, hogy miként is állunk a gazdasági élet egyes területein, s valamit abból is leírni: hogyan tovább? Helye van itt az erről való szólásnak, mert az ünnepre terített asztalok gazdagsága, hangulata mind-mind tulajdonképpen abból fakad, s arról tanúskodik, hogyan élünk, miként dolgozunk, milyenek a szocialista építés évről évre mérhető eredményei. Csupán a megyére tekintve, jóleső érzéssel említhetjük, hogy ebben az évben az ipar termelése továbbra is az országosnál gyorsabb ütemben. várhatóan körülbelül 9 százalékkal növekszik. Elsősorban az élelmiszeripar termékei külföldön is keresettek, amire jellemző példa, hogy a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalattól egy év alatt több mint másfél milliárd forint értékű áru került határainkon túlra. Látványosan fejlődik a sok-sok beruházási igény feltétele, az építőipar. E tekintetben azonban nem lehetünk teljesen nyugodtak, hisz az igények és az építőipar teljesítőképessége között még mindig jelentős különbségek vannak. Közismert, hogy milyen nagy, egyben országos jelentősége van a megye mezőgazdasági termelésének. Az év elején vitatott volt, hogy 1977-ben vajon hány százalékkal léphetünk előre? Teljesíthető-« a 7—8 százalékos fejlődési elképzelés? És most, az év vége tájt, már szinte pontosan adhatunk számot arról, hogy a megye mezőgazdasága az országoshoz hasonló növekedési ütemet ért el, sőt kismértékű többletteljesítéssel is lehet számolni. Valószínűsíthető, hogy az elmúlt évhez képest több mint 10 százalékos lesz az előrelépés. Ebben az évben jelentős intézkedések történtek a megye egyik legfontosabb ágazata, a szőlő- és gyümölcstermesztés továbbfejlesztésére. A telepítési program végrehajtása érdekében fokozott szervező munka folyt és folyik, ami arra a bizakodásra késztet bennünket, hogy ezek a kultúrák rövid időn belül ismét virágkorukat élik. Fisszateklntve egy esztendő elteltére — egyáltalán nem a teljes számadás igényével —. nem lehet szó nélkül elmenni ama fontos politikai jelentőségű esemény mellett, amely munkaverseny-mozgalomként bontakozott ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. Bízvást mondhatjuk, hogy a versenyben résztvevő szocialista brigádok — ipari és mezőgazdasági üzemekben egyaránt — nagy segítségére voltak az éves terv teljesítésének. A következő esztendőben a gazdasági ágazatok közül az iparban és az építőiparban, a mezőgazdaságban az országosnál gyorsabb ütemű termelésbővüléssel számolhatunk. Szem elől nem téveszthető, fontos feladatunk a hatékonyság, a termelékenység. az export fQkozása, a korszerű gépek kihasználása, az ésszerű takarékosság. A nagy beruházások ütemszerü megvalósításán túl. egy pillanatra sem vonhatjuk el figyelmünket arról, hogy a lakásépítéssel együtt az ehhez kapcsolódó beruházások, az általános iskolai tantermek és a gyermekintézmény-hálózat fejlesztése időben megvalósuljanak. jf \rszágos és megyei mére§ § tekben egyaránt a jövő évre való előretekintés azért is időszerű, mert az ötödik ötéves tervünk végrehajtásának derekához, félidejéhez érkezünk el. A tervekből az derül ki, hogy mérsékelt előrehaladással számolhatunk, ami az ismert külgazdasági „klímát" — a nálunk gazdaságilag fejlettebb országok nehézségeit is — tekintve, önmagában is jelentős eredmény. Nem lehet ígérni többet, mint amit a népgazdaság lehetőségei várhatóan megengednek — ha:igzik mostanában bölcs előrelátással és óvatosságra intőén a különböző fórumokon. De még igy is ki lehetett mondani az országgyűlésen: pártunk életszínvonal-politikájának megfelelően mindenképpen gondoskodunk arról — gazdasági lehetőségeinkkel összhangban —, hogy az öt év alatt népünk valamennyi rétegének életkörülményei érezhetően javuljanak. örülünk a határozott ígéretnek, s tudjuk azt is, hogy ennek számos feltétele van. Elsősorban a már felvázolt hatékonyabb, termelékenyebb, s nem utolsósorban fegyelmezettebb munka, az előrelátó takarékosság a nemzeti javakkal. S ha erre gondolunk, főként az jut az eszünkbe, hogy mindenkinek bőven van még — a közmondás szavaival élve — a saját portája előtt is söpörnivalója. Nem kell egymásra néznünk tehát, hogy ki kezdje elsőnek, s ki mutasson példát mindezekben. Es bár most ünnepelünk, de ez a tény sem feledtetheti el velünk holnapi és azutáni tennivalóinkat, az ország gazdasági helyzetének megszilárdítása, egyensúlyba hozása, a kulturális felemelkedés és szociális jólét érdekében végzendő feladatainkat. • • ß /nnepelünk, s a családi kö-Jf j rön túl, szűkebb hazánk V/ dolgaira, községünk, városunk életére és az országos ügyekre is kitekintünk, odafigyelünk. De beszüremkednek hozzánk a világ távolabbi zajai, vibráló fényei, rádión, képernyőn felfogható jelzései is. Nem lehet kirekesztenl ezeket a jeleket. mert élnek, velünk vannak, s akarjuk vagy . sem, valamire mindig figyelmeztetnek. Ha nem is mondjuk, s gyermekeink sem veszik észre, néha árnyék fut a szemünkre. Az önfeledt pihenés óráiban sem tudjuk félretenni abbéli gondjainkat, s féltő aggódásunkat, amely a földünk sok pontján még meglevő háborús tűzfészkek miatt tölt el bennünket. Nem tudunk közömbösek lenni, amikor szabadságukban megtámadott országokról, elnyomatásban élő népekről, a létminimum határán tengődő és éhező milliókról hallunk. Mégis, jó érzés tudni, hogy olyan ország állampolgárai vagyunk, amely nem közömbös a világban végbemenő folyamatok iránt, hanem a haladás oldalán áll, s minden erejét latbaveti az emberiség legnagyobb ügye érdekében. S nem a világ dolgaiba való beleszólás igénye mondatja velünk, hanem az ember létezéséből, életünk értelméből fakadó humánum, hogy jogunk és kötelességünk szólni és tenni, hazánk határain túl is képviselni a nemzetközi enyhülés és béke egyetemes ügyét, amennyire csak tőlünk telik. Sokszor kérdezik ugyan tájékozatlan. de jószándékú emberek, vajon van-e értelme, jelentősége annak, ha egy lélekszámút és földrajzi méreteit tekintve is kicsiny ország hallatja szavát a nagy nemzetközi fórumokon. Jelent-e ez valamit a hatalmas erőpolitika mérlegében? S erre meggyőződéssel mondhatjuk, hogy igen! Nemcsak azért, mert hazánk a szocializmust építő nemzetek nagy családjának tagjaként, a közös erő tudatában, a testvéri Szovjetunió megingathatatlan súlyát is maga mellett érezve nyilváníthat véleményt és cselekedhet mindenkor. Természetesen ez a legfontosabb tényező számunkra. De azért is bízunk a népek összefogásának eszméjében. mert napjainkban vált kézzelfoghatóvá a legnagyobb nemzetközi szervezetben. az ENSZ-ben is, a felszabadult, gyarmati nyűgből kilépő, becsületes megegyezésre és békére törekvő országok jelenlétének, szavazatainak elvitathatatlan hordereje. Jól példázza ezt az a deklaráció, amelyet a napokban fogadtak el ebben a nagy világközösségben a nemzetközi enyhülés elmélyítéséről és megszilárdításáról. Ez az ülésszak minden eddiginél jobban arról tanúskodott, hogy az enyhülési folyamat korunk fő tényezőjévé vált, s az országok legnagyobb többsége nem vonhatja ki magát a világban végbemenő folyamatok hatása alól. É útjuk a törekvést a fegy-S .verkezési hajsza megfér kezésére, a népek közötti sokoldalú együttműködés fejlesztésére, a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdítására, amelynek legfőbb hordozói, zászlóvivői és kezdeményezői a szocializmust építő országok. Tudjuk, hogy mindezek ellenére sem ringathatjuk magunkat illúziókban. Nem hihetjük, hogy most már könnyű lesz az út, amelyen haladni akarunk és haladni fogunk. Látjuk az ellene ható tényezőket is, de bízunk erőnk és igazunk tudatában. Azt akarjuk, hogy a két világot elválasztó határokat ne atomtöltetű rakéták pályái szeljék át, hanem az egész emberiség javát szolgáló széles körű és sokoldalú együttműködés szálai. S a világ óriási energiaforrásait a hatalmas embertömegek igazi gondjainak megoldására, élelmiszerrel, nyersanyaggal, ruházattal való ellátására fordíthassa. Ügy, ahogy azt a karácsonyi gondolat is sugallja: a béke és szeretet jegyében ... Jó évet zárt a Bajai Mezőgazdasági Kombinát «. oldal Az aranygyűrűs elnök 4. oldal Készenlétben ... 3. 0tdai Országgyűlési képviselő Halasért 3. oldal „Két várost szolgáltam’ 3, oldal Karácsony a laktanyában 3. oldal Alkotó élet 6. oldal Művelődés, irodalom, művészet 6—7. oldal Gyermekeknek 9. oldal üzenet a Kolon-tóról s. oldal
