Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-24 / 232. (302.) szám
I • PETŐFI NEPE • 1977. december ti. A közelmúlt ködös decemberi reggelen a lajosmizsei vezetők az Izsáki Állami Gazdaságba vették útjukat az öreg buszon. Ez évi utolsó egyeztető értekezletüket ugyanis a községükből elszármazott Horváth István agrármérnökigazgató munkahelyén tartották meg. Természetesen nem minden ok nélkül. A közös tervek-célok megbeszélése előtt a gazdaság munkájával, eredményeivel ismerkedtek. Például a húsmarha-tartással. s a gyepgazdálkodás jó tapasztalataival. Véleményt cseréltek a közös gondokról, s méginkább a törekvésekről, a munka hatékonysága javításának mikéntjéről. A bemutatót jól kiegészítette a diakép-magnós vetítés. □ □ □ Ez utóbbi gyakori tartozéka a lajosmizsei vezetők tanácskozásainak. Előfordult, hogy filmvetítés előzte meg az értekezletet. A nagyközség ugyanis olyan kollektívával büszkélkedhet, amely társadalmi munkában filmre vette Lajosmizse életét. Diaképből is több százzal rendelkeznek, s a helybeli lakosságnak egyaránt bemutatják. Mint legutóbb is, a tanyai gyermekek hétközi otthonában. A szőkébb haza cselekvő szeretete — különösen amióta a község munkaképes lakosságának mintegy fele az üzemekben és ipari szövetkezetekben dolgozik — szinte kézzelfogható. Az elérni kívánt célokra a pénz rendszerint a koordinációs alapból kerül elő. Eredményeként olyan jeles példák születnek évente, mint legutóbb a száz személyes óvoda társadalmi összefogással való megépítése. A vezetői egyeztető tanácskozáson a soron következő három évi főbb célokat vitatták meg, s azokhoz teremtettek vezetői egységet. Ennek során jólesőn szóba került ,az új óvoda, amelybe valamenynyi jelentkezőt felvettek; a szülők nem egy gyermeket a tanyáról visznek be naponta. Az intézményt máris többen népesítik be, mint amennyi a befogadó képessége. De; „úgy a jó, hu teljes kapacitással dolgozik!" — jegyezték meg a mezőgazdasági szövetkezetek elnökei. □ □ □ A lajosmizsei gyermekek és Idősek Intézményeit a helyi 15 üzem illetve szövetkezet patronálja, A VÍZGÉP Vállalat például a járási szociális otthont, a Kossuth Tsz a tanyai iskolákat. S lehetne tovább sorolni az önként vállalt gondoskodást, amelyet az erről szóló szerződések így rögzítenek; „... különösen a szocialista brlgá. dók útján, rendszeresen figyelem, mel kísérik az intézmény munkáját, segítik eszközállományának, felszereléseinek karbantartását és fejlesztését." Tény, hogy a helybeli apukák rendkívül értékes társadalmi munkával segítették az óvodát, iskolát, a diákotthont. Különösen sokat tettek a KISZ-lsták, akiknek kezemunkája nagyon Is meglátszik a község arcú. tatán. Amikor a tanácskozáson a pénz került szóba, dr. Havasi László tanácselnök önkéntelenül megjegyezte: „Nálunk is mindig ebből van a legkevesebb.” A helyi vezetők ugyancsak jól tudják ezt, s felkészülten válaszoltak a községi pártbizottság, a tanács és a népfrontbizottság együttes felkérésére. Munkahelyi kollektívák képviseletében nyilatkoztak, mit vállalnak a közös célok elérése érdekében a helyi gazdasági egységek. S amit anyagiakban vállaltak, nem is kevés: csaknem tízmillió forint! Meghaladja az egymilliót a VÍZGÉP, az AGROSZER, a Kossuth Tsz és az Almavirág Szakszövetkezet vállalása. A tanyai óvoda létrehozásához a pénzen kívül a társadalmi munkavállalással sem fukarkodtak. Az iméntin túl. milyen célok mellé álltak a gazdasági egységek képviselői? Hét általános iskolai tanterem és több mint ezer négyzetméteres tornacsarnok megépítése, valamint sportliget — amelybe úszómedence is kerül —, pályák létrehozása mellé. Ám, az if. júsógi alap, s sport- és kulturális célok támogatására is áldoznak hozzávetőleg két és fél milliót. □ □ □ Nem furakodtak a lajosmizsei gazdasági egységek vezető képviselői a javaslatokkal, kezdeményezésekkel sem. Kiss József, a VÍZGÉP gyáregység igazgatója például indítványozta a szocialista brigádok vezetői községi tanácskozásának összehívását, az elképzelések ismertetése céljából. Tudjanak mihez igazodni a brigódtervek kialakításánál. Sikár József tsz-elnök a község távlati parkosítása felől' érdeklődött, mert a gazdaság dolgozói, kertész szakemberei szívesen vállalkoznak az ebben való segítésre. Palóci Imre tsz-elnöknek — aki egyben a nagyközség népfrontblzottságának Is elnöke — valukl tréfásan megjegyezte, hogy: „mn nagyon csendben voltál., ”, Az általa képviselt kollektíva nevében a közös célokra vállalt 750 ezer forint azonban önmagában is beszédes. Éppúgy, mint a Somogyi Béla elnök által képviselt szukszövetkezetl kollektíva tettel. Hiszen kétszáz hektár nagyüzemi szőlőtelepítésen fáradoznak, nem Is szólva a hldroglóbuszről, amely vezetékes vizet Juttat a ta. nyaközpontba, a szavaknál is többet mond. n □ □ Így telt el a lajosmizsei vezetők ez évi utolsó egyeztető tanácskozása, amely újabb lendületet adott, egységes cselekvést sugallt. Gyümölcsei az elkövetkező három év folyamán beérnek, jobb feltételeket teremtve a nagyközség lakóinak, mindenekelőtt a gyermekeknek, az ifjúságnak. Horváth Ignác 800 ágyas szálloda a Délinél Budapesten, a Déli pályaudvar közelében a közeljövőben megkezdik a nyolcszáz ágyas Hotel Moszkva építését. A tervek már elkészültek a Lakóépülettervezö Vállalatnál. Ugyancsak ott készültek a Hotel Voronyezs tervei, melyet már építenek Brnóban. Mindkét szállodát Finta József Állami-díjas építész tervezte. Képünkön: a Hotel Moszkva makettje. (MTI-foto, Balassa Ferenc Felvétele — KS) Kóceráj, vagy nélkülözhetetlen kisüzem? Az utóbbi évek emelkedetten tudományos közgazdasági szóhasználatában minduntalan feltűnt egy. a köznyelv mélyrétegeiből idesettenkedő kifejezés: a kóceráj ... Bizonyos döntések il. iusztráló jelzőjeként. sőt. lényegi Indokaként bukkant elő ez a szó, amely — hadd mutassuk be közelebbről —. a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ezt a jelentést hordozza: ..Gyatra, elhanyagolt kis műhely v. bolt", A kérdés azonban, amely e szóhasználat mögött feldereng, korántsem az. hogy ukad-e nálunk gyatra, elhanyagolt kis műhely, vagy bolt. Természetesen jócskán akad, de nyelvészek a megmondhatói. hogy fogalmak köznyelvi karrierje általában nyomós társadalmi okkal függ össze. A gyatra kismühelyek önmagukban aligha tekinthetők ilyen oknak. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbi esztendőkben széles eszmecsere bonatkozott ki a gazdasági elméletben — és ennél is szélesebb folyamat a gazdasági gyakorlatban —, a kisüzemek szerepéről egyfelől, illetve a kisüzemek megszíintethetőségéről másfelől. Ezt a folyamatot tükrözte a kóceráj ki. fejezés; jobbnru az utóbbi —megszüntető, beolvasztó törekvés — stilisztikai indoklásaként, Ha a probléma valóban csak a „gyatra kismühelyek” témakörére korlátozódna, akkor aligha ér. demelne különösebb figyelmet. Mögötte azonban gazdálkodásunk egyik rendkívüli horderejű Iparszervezési kérdése húzódik lényegében ez: sok vagy kevés-e nálunk a kis- és középüzem? A gazdálkodás dialektikája Erről szólva érdemes korunk egy sajátos világgazdasági jellegzetességére utalni. Nos, a közvé. leményünk sokat hallhatott az utóbbi évek-évtlzedek koncentrációs hullámairól, amelyek világszerte a termelőerők összpontosítása. óriásvállalkozások kialakítása Irányában hatottak. Kevésbé Ismeretes, hogy ezzel párhuzamo. san és szintén világszerte reneszánszukat élik a kisvállalatok, Az ok különösebb közgazdasági bizonyítás nélkül is nyilvánvaló: a koncentrált nagyvállalatoknak rendkívül kifizetődő, ha bizonyos tartozékokat, alkatrészeket ezek gyártására szakosodott kisüze. mektől szereznek be — így tehát a „kis" és a „nagy” fogalmak a gazdálkodás dialektikájában egyáltalán nem ellentétesek. Nálunk — közismerten — nem volt éppen egyszerű, amíg a „sok" és a „kevés”, magyarán a meny. nyiség elfoglalta ésszerű helyét a gazdasági közgondolkodásban, ám a „kicsi” és a „nagy” kategóriáinak értelmezésében ez a helyfoglalás még nem ért véget. Sok ebben mindkét irányban a szubjektív elfogultság, s ez jól szemléltethető kulcsszavunk: a „kóceráj” hangsúly árnyalataival. Védekezés a lebecsülés ellen Az egyik oldal nyomatékosan vallja, hogy a vállalati méreteket tekintve, ami „nagy” az szükségképpen fejlettebb, hatékonyabb is. így tehát a fejlődés gyorsításának a hatékonyság javításának mintegy kizárólagos módszere a mind nagyobb méretek kialakítása. A másik oldal a kisüzemi „öntudat" felmutatásával védekezik a kóceráj-lebecsülés ellen, igyekezvén mindenben — közvetlen exportban. adminisztratív apparátusban és sok másban — „nagyként" viselkedni. A kérdés azonban, amit az Imént, föltettünk — sok vagy kévéi-e a kisüzem? —. valójában csak a gazdálkodási tények és tapasztalatok tükrében válaszolható meg, Ami a tényeket Illeti, gazdaságunkban nemzetközi méretekben vizsgálva Is rendkívül magas fokú a vállalati centralizáció, bár a koncentráció ennél lényegesen mérsékeltebb. A kétféle fo. galom ezt jelzi: a 60-as évtizedtől kezdve páratlan ütemben haladt előre a vállalati centralizáció, hiszen az állami iparvállalatok száma az 1060. évi 1368-ról 1076-ig 737-re csökkent — ez azonban nem mindenütt azonos a termelés valóságos koncentrálásá. vul. Az irányítás összpontosult mind kevesebb vállalatban, ám a telephelyek száma alig csökkent, Illetve a minisztériumi iparban még nőtt is. Az állami iparban a legfeljebb 100 munkást foglalkoztató telepek igen magas: kétharmados arányt érnek el. Közben pedig; erőteljesen csökkent a nagyvállalatok hátterét adó. a szakosított együttműködésbe bevonható. az Igényekhez gyorsan alkalmazkodó kisüzemek száma. Kevesebb új cikket terveznek Érdemes utalni arra, hogy éppen a közelmúltban készült el a Gazdaságkutató Intézet szokásos évi vizsgálata, amely a vállalatok jövő évi szándékait összegezi. Ebből kitűnik, hogy a kívánatosnál sokkal kevesebb új cikk bevezetését tervezik, s egészében az iparszerkezet átalakítása nem foglalta el a vállalati szándékok között a szükséges helyet — s ebben egyik legfontosabb indokként szerepel: az alkatrészbeszerzési, kooperációs gond. Közvetve jól tükrözi ez is azt a hiányt, amire utaltunk. Ez. egyebek között, azzal a költséges következménnyel is jár, hogy hatékony bedolgozókiegészítő háttér nélkül u nagyüzemek rendre-sorra berendezkednek bizonyos tartozékok „házi1 előállítására, egyfajta önellátó. ráfizetéses autarchia módszereivel. Nem népi kohókkal Tegyük mindjárt hozzá: mindaz amit elmondtunk, korántsem érvényes egyetemesen és válogatás nélkül minden iparágra, ágazatra. Ugyan ki gondolna komolyan például a kohászat valamiféle „kis. üzemesítésére" — nemde a népi kohók módszerével. Az som kétséges, hogy a valóban „gyatra kismühelyek" tervszerű felszámolása fontos feladat, egyebek kö zött városrendezési munkavédel mi okokból is. Mindemellett nyíl vánvaló, hogy a gazdaságszerke zet korszerűsítése nélkülözhetet lenné teszi a „kis” és a „nagy fogalmainak ésszerű értelmezését. A mérce egyértelmű: a társadalmi hatékonyság — és ezzel mérve a sajátosságok bonyolultságából Itt-ott az a képlet is elénk rajzolódhat, hogy a „kicsi” nem okvetlenül elmaradottabb, a „nagy" sem minden esetben hatékonyabb .., T, A. CIKKÜNK NYOMÁN Módosították az 1 -es busz menetrendjét Lapunkban nemrégen szóvá tettük, hogy a legnagyobb személyforgalmat lebonyolító 1-es jelzésű kecskeméti helyi járatú autóbusz egy ideje elterelt útvonalon közlekedik, s ennek során nem áll meg a Leninvárosban, pedig ott — ahol nemritkán szinte üresen robog — sokan felszállnának rá. Javasoltuk az illetékeseknek, hogy legalább a munkakezdés körüli csúcsforgalomban elégítsék ki a leninvárusiak ilyen jellegű igényeit. Sorainkra a Volán 9-es számú Vállalattól kaptunk választ. Ebben hivatkoztak arra, hogy a Petőfi Sándor utcában és a Május 1. téren végzendő útépítési munkálatok miatt halad módosított útvonalon az 1-es és az 1/a jelzésű autóbusz, melynek menetideje a szokásosnál lényegesen hosszabb, sót a csúcsforgalom óráiban esetenként tíz percet is késik. Emiatt nincs lehetőség a járat Lenin téri megállítására. Intézkedés történt viszont annak érdekében, hogy a sok száz embert foglalkoztató Izsáki út menti munkahelyeket az eddigieknél még többen érjék el idejében és ezért december 4-e óta az említett két busz a Homokbánya irányába közlekedvén mindig megáll a Batthyány út városközpont felőli részén, vagyis a 2-es, 6-os, 7-es és 13-as járatok megállói mellett. Ami pedig a csatlakozási lehetőségeket illeti, azok is biztosítottak, konkrétumként íme egy példa: aki a Homokbánya felől érkező autóbuszról a szakszervezetek székháza mellett, a Rákóczi úton száll le, könnyen eljuthat a szomszédos Villám István utcába, ahonnan a 12-es, a Tudomány Technika Háza mellől pedig az 5-ös indul a sűrűn lakott Széchenyivárosba. JOBB AZ ADÁS • Megkezdte » harmadik műsor mellett a Kossuth és a Petőfi Rádió adásának sugárzását is a szentesi URH-adó. A csaknem tizmillló forintos beruházással készült 30 KW-os adó Uzemba állításával Bács-Klskun, Békés, Csongrád és Szolnok megye rádióhallgatói kitűnő minőségben vehetik mindhárom hazai műsort. (MTI-fotó — Uovszky Béla felvétele — KS.) \ TI) Szobatársul tudták, hogy Ildi. ■el Ját, s eleinte otrombán kérlezgették Is a részletekről, de Jergely nem válaszolt ezekre a lérdésekre, csak megnézte magáink az Illetőt. Ismerték és tudók róla, hogy „lelkiző ulkat" sze■elml kérdésekben, aki nem arn megy, hogy azonnal hanyatt rágja a lányokat. Mostani derűs cépe, s hogy Bandinak Is szinte cacngva mondta az előbbieket, ralaml nagy eseményre engedett cövetkeztetnl. Szűcs Péter nem lírta tovább szó nélkül. Felült íz emeletes ágyon, bozontos haát ujjaival hátra gereblyézte és Jergelyhez fordulva megkérdez— Na! Bevette a kismadár? — s nyerítve kacagott. Szűcsnél ez nem számított otrombaságnak, a korábbiakhoz képest pedig kifejezetten finom kérdés volt. Gergely nem Is sértődött meg, tudta, hogy Péter a pőket kizárólag eszerint értékeli. — Ha éppen tudni akarod, nem vette be! — nyugtatta meg szobatársát Gergely, majd egy pillanat múlva hozzá tette: — Nem is olyan lány! Ja! Bocsánat — és Szűcs megjátszva, hogy őt tovább nem érdekli a téma, visszasüllyedt o pokróc alá. De abban a pillanatban újra felült. — Akkor mi az Istent akarsz tőle? Mér két hónapja kísérgeted, Én ezt egyszerűen nem értem öregem. Ne haragudj, de nem értem. Vágd gerincre és Jöhet a következő — mondta Péter, mint a tapasztaltabb ember Jótanácsát, mint olyan bevált módszert, amelybe Oergelyt, a barátját is szerette volna beavatni. Gergely csak állt az asztal mellett, gyufát keresett a lomok között és mosolygott. Aztán nagy füstöt fújva szemöldökét felhúzva válaszolt Péternek: — Nem szabad mindig csak derékon alul gondolkozni. Az embernek lelke Is van. Nem? — Na látod, ezt elfelejtettem. Lelke is van! — tagolta Péter a szavakat, s röhögve végleg a pokróc alá merült. Nevetett az egész társaság. Gergelyből is kibuggyant a röhögés, hiszen Péternek csak azért beszélt a lélekröl, mert tudta, hogy a fiú ettől felháborodik, nem fogja érteni, Valóban így is történt, s mindenkinek jól esett, hogy a két fiú tréfával ütötte el a dolgot, lezárták a kényes kérdést. Gergely is lefeküdt. Elővette az egyetemes jogtörténetet, hogy a mai előudás anyagát elolvassa. De a könyvben ott volt még a délben otthonról érkezett levél. Üjra elolvasta. Arról írt az anyja, hogy Pindl sétálgat az utcán, teljesen meggyógyult. Más újság nincs, hacsak az nem. hogy az öreg Csuhái leesett a padlásról és eltörte a lábát. Most otthon ül az eperfa alatt és Iszonyatosan káromkodik, mindenért a feleségét hibáztatja. Elképzelte Gergely a mérges kis öreget, amint hadonászik a bottal uz eperfa tövében, káromkodik, Mosolygott. Zajlik otthon Is az élet — gondolta és a levelet visszatette a borítékba. Csodálkozott azon, mennyire hidegen hagyja Pindl, mennyire nem érdekli ml van a lánnyal, s jobban érdekelte az öreg Csuhái, mini Plndli. Ildi jutott az eszébe, majd az, hogy vajon lehetséges-e, előfordulhat-e, hogy egyszer Ildi sorsa Is ennyire hűvösen érinti? Ezt lehetetlennek tartotta. Eszébe jutott az is. hogy egyszer Ildi, talán a negyedik, vagy ötödik hazakíséréskor mondta neki: — Veled mindenről lehet beszélgetni. Ugyanakkor játszani, bolondozni Is. szóval fiúkám, nagyon örülök neked. Egy jól irányzott dobással a szoba közepén álló asztalra dobta a jogtörténetet és a fal felé fordult. — Nem kellene még eloltani a villanyt? — szólt ki egy idő után a pokróc alól, de senki nem válaszolt már, Néhány másodperc múlva kattant a kapcsoló Szűcs Péter ágya mellett. A félig nyitott ablakon behallatszott a késői villamosok zörgése, sietős léptek kopogása, Gergely sokáig figyelt a városi zajon Is átszűrődő, távoli kutyaugatásra, Most sem sikerült, amit már annyiszor próbált: pontosan megfigyelni, hogy mikor, melyik pillanatban alszik el. Az ébrenlét és az álom közötti pillanatot akarta megfogni, de úgy látszik, ez lehetetlen. Ügy aludt el, hogy nem vette észre, Ritkán álmodott, s akkor Is képtelenségeket. Most Ildivel sétált a meleg tavaszi délutánban a legforgalmasabb utcán, A lány félmeztelen ment mellette, fogták egymás kezét. Melleinek nagyudvarú bimbója minden lépésnél enyhén megrezzent. Az emberek oda sem néztek, mintha mindennapi látvány lenne, ö is mármár közönyösen lépkedett a lány mellett és megkérdezte: — Nem fázol? — Nem, sőt kellemes ez a meleg levegő! — hangzott Ildi válasza és sétáltak tovább. Beléptek egy presszóba, de az ajtón belül érve Ildi mór nem volt sehol, Gergely egyedül állt. A presszó azonban az egyetemi előadóterem volt, s ő — mint középiskolás korában —, jelentést tett. Oda lépett a katedrához, ahol már várta a professzor: — Hol késett fiam? Magára vártunk! — Professzor úrnak tisztelettel jelentem, a kismadár bevette! — Na látja fiam, Így kell ezt. Büszke vagyok magára. Foglaljon helyet. Gergely leült megszokott helyére, elővette u füzetet, Oldalra pillantott, s megdöbbenve látta, hogy Pindl ül mellette, sötétzöld fonalból pulóvert köt. ö is észre vette Gergelyt és felé fordult, s fogatlan szájával egészen közelről a fiú fülébe súgta: — Szereted már Pascalt? Gergely úgy érezte, nem bírja sokáig. Föl akart állni, hogy kimenjen, de a lábai nem engedelmeskedtek, — Maradjon ülve fiam. A lábai megbénultak. Azonnal hívjuk a mentőt, Megbénultak a lábai, Érti? — tagolta a szavakat a professzor és kintről már hallatszott is a mentő szlrénázása. A dékán és Zslklai fogták a hordagyat, s levitték Gergelyt az utcára. Becsúsztatták az autóba, majd a jármű enyhe rugózással megindult. — Meggyógyítalak fiú! — súgta egy hang fölötte az autóban. Kinyitotta a szemét és Ildit látta ott fehér fityulában, fehér köpenyben. A lány fölé hajolt, hosszan szájon csókolta és az autó megállt. A volánnál senki sem ült. Kiszálltak. Otthon voltak a falu szélén, a kis tó partján. A zöld fűben itt-ott kék, piros és fehér virágok nyíltak. Távolabb virágzó fák hajlongtak, madarak énekeltek. Valahonnan anyja hangját hullotta: — Nincs semmink fiam. Apád már öregember! Alitok Ildivel a tó partján. A lány fehér ruhában. Gergely pedig feketében, Káromkodott, szidta Zsiklolt és Lenthyt. — Engem büntetnek meg ezek? Engem? Képmutatók, gerinctelenek, Mit tudnak ezek rólam, az otthonomról, az apámról? — harsogott és ökleit rázta a gyümölcsfák felé. Ildi csak állt, majd hátat fordított a fiúnak és vetkőzni kezdett. — Fürödjünk meg. Meztelen. Jó? — nézett hátra Gergelyre, biztatva a fiút. — Hideg és piszkos a víz! — Dehogy hideg. Na, gyere! — s a lány már teljesen meztelenül kezét nyújtotta a fiúnak. (Folytatása következik.)
