Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-18 / 297. szám
\ MŰVELŐDÉS • IRODALOM . MŰVÉSZÉT Ünnep, pihenés, SE- művelődés nek, hivatásukért lobognak, azok is. Mert az ünnep sok mindenre jó. A pihenésre, a munkánk végzése közben a kikapcsolódásra. Meg másra is. Persze, nem arra gondolunk, amire sokan ilyenkor, hogy az ünnep a „nagy evések” ideje; nem arra, hogy az „édes semmittevések” ideje. Az ilyen egyoldalúságot jogosan lehet kifogásolni. A mai ötven-hatvan évesek, s még inkább az idősebbek a megmondhatói: mekkora varázsa volt évtizedekkel ezelőtt, és mégrégebben az ünnepeknek. A véres-verejtékes munka s a napi kemény küzdelem a betevő falatért: ezrek, tízezrek, milliók legfőbb álmává emelte az ünnepet. A fortyogó fazék, s a melegítő kályha vagy kemence mellett eltölthető kellemesebb órákat izgatottan várták, öregek és fiatalok egyaránt. Pihenés, kevéske nevetés legalább, s dal, kacaj, meg az átlagosnál több, bőségesebb evés: ez jelentette mindig az ünnepet a nehéz sorsú emberek számára. De mit is jelent ez napjainkban? Nem a hőn áhított pihenést csupán. Nem a „fortyogó fazék" iránti vágyat. Hanem valami egészen mást. Többek között azt, hogy ilyenkor ki-ki egészen saját szenvedélyének élhet, kedvenc időtöltésének hódolhat. Azok járnak el helyesen, akik tudatosan készülnek a munkaszüneti napokra. Különösen, ha kettő-három is egybeesik — van ilyen is, elóg gyakran. S akik előre tervezik, hogy hová mennek, mit csinálnak az ünnepek alatt. Az ilyenek összedugják a fejüket jöelőre. egymás előtt javaslatokkal állnak elő, s együtt izgulnak már előre is a várható közös örömöknek, a maradandó élményeknek. Sokféle mód, lehetőség van ma már erre. Aki bizonytalan, gyakorlatlan, vagy bátortalan a választásban, az fogja magát, bemegy az IBUSZ-ba, javaslatokat kér a tervezett programjaihoz. A választék, ami ilyenkor eléje tárul. nem okoz nyilván csalódást. Hiszen varinak egy-kétnapos ki-BENCZE JÓZSEF: Kovács A kovácsmühely csillagmeséje büszke mesterség lett álmaim éje. Acélkalapácsok klpikopácsa, felizzott vasak piros varázsa, keresni jöttek, estig elnéztem, kormos klskováccsá engem itt igéztek. Azóta folyton szítom a szikrát, verseim égő, csillogó titkát. Csillagtánc ejtett ott bűvöletbe, segédnek mégis egy kovács vett be Sóhajom szisszen, égetnek lángok, szivemben örök dalt kalapálok! ANTALFY ISTVÁN: Minden soromban Minden soromban benne élek: hol vitamin vagyok, hol méreg, szülője vagyok és szülöttje e kornak; alatta, fölötte, lázadok ostobaság ellen, amit elismerek: a szellem, — ha jóra szolgál! Am nem érdem, ha az álnokságát nem értem, emberek között én is ember, tele hibával, gyötrelemmel. rándulási. programok is ma már. De jó alkalom az ünnep arra is, hogy a nagyobb családok szorosabbra fűzzék kapcsolataikat, amelyek mostanában bizony meglehetősen meglazulnak, amint a tapasztalatok mutatják. Ilyenkor sok-sok idős szülő várja haza — a pihenés zavartalanabb napjaiban — a „fészekből" régen kiröppent és távol élő gyermekeket. Ám akik valamilyen oknál fogva nem utazhatnak el lakóhelyükről, akik a lakásukhoz vannak kötve az ünnepek alatt, azok sem unatkozhatnak, ök is hasznosan tölthetik el a munkaszüneti napokat. Amennyiben nem „vakon” vágnak neki azoknak, hanem a lehetőségekhez képest tudatosan készülnek erre. Ha ők is megtervezik előre az ünnep óráit, napjait. Az ilyen tervek között szerepelhet vendégvárás épp úgy, mint az otthoni közös játék, olvasás, zenehallgatás stb. Tehát az ünnepek csendesebb, felszabadultabb óráiban — akár otthon, a lakásban, akár pedig a kirándulás, az üdülés megújult környezetében — megszámlálhatatlanul sokféle lehetőség van a művelődésre, a fokozottabb tanulásra. a tájékozódásra, a tartalmas és igényes időtöltésre. Hisz ilyenkor lehet elolvasni például a régóta félretett könyveket, folyóiratokat. amelyek hosszabb ideje az íróasztalunkon lapulnak, ilyenkor lehet meghallgatni _ — vaav nyugodtabb légkörben úira hallgatni — kedvenc lemezeiket stb. Ha ezekhez hozzáadjuk, hogy a múzeumi kiállításokat is megtekinthetjük. a számunkra érdekes színházi előadást is megnézhetjük, s hogy kirándulthatunk a számunkra kedves tájakra, ellátogathatunk a régóta vágyott városokba. akkor mindez így együttvéve nagyszerűen mutatja: az ünnep lehet igazi, tartalmas, gazdagító is egyben. Olyan valami, amely nem csak a pihenést, a szórakozást, hanem a művelődésünket is szolgálja. Nyitott ablakok a festőállványon Évek óta mondogatjuk; „az idei téli tárlat jobb volt, mint a tavalyi”. Sokszínűbbé vált, ha nem is gazdagodott tartalmilag. S dicsérjük a szemléleti sokféleséget, a hagyománytiszteletet, a szélsőségektől való óvakodást. Megállapítjuk, hogy alkotóink nem tömörülnek stílusiskolákba, nem kacsingatnak az izmusok elerőtlenedő, zavaros modernkedéseire. De azt is látjuk; a kísérletező kedv sem divatos. Néhány sikeres kép. néhány eredeti tehetség jelzi a Bács-Kiskunban élő képzőművészek szorgalmát. Ezt mutatja az idei téli tárlat is, mely a Kecskeméti Katona József Múzeumban látható, immár két hét óta. 9 Bodri Ferenc: Anya gyermekével. (Pásztor Zoltán felvételei) Téli tárlat, 1977 Gyakorta hivatkozunk a megye nagy múltú hagyományaira: Rudnayra. Nagy Istvánra, s a Kecskeméti Művésztelep jeleseire. Ha az idei tél tárlat továbbra is a hagyományőrzést vállalta magára, akkor ezt rosszul teszi. S elgondolkodtató a kiállítás plakátja: nyitott ablakkeretek a festőállványon. Felfoghatnánk az alkotóegyüttes programjának is, ha nem láttuk volna a bemutatott anyagot. Pedig ez a grafikai gondolat figyelmeztet: nem lehet csak a képkeretek közé zártan gondolkodni. Egyre szélesebb rest kell vágni a világ felé. Megváltozott a művészet funkciója. A műveltség kiszélesedésével megnőtt a kulturális „kereslet”. S nem hihető. hogy a hagyományos, „festménygyártás” megfelelne a ma embere igényének. A művészeti közgondolkodás középpontjában ismét az építészet áll s a tágabb értelemben vett környezet. A hagyományos táblaképfestészetnek is rá kell ébrednie a környezetépítés lelkiismereti kérdéseire. Nem biztos, hogy a tradicionális festői eszközök továbbörökítése a Bács megyei alkotók dolga lenne, s hogy meg kellene menteniük a magyar festészetet az „intellektuális borzongásoktól”. Ahogy Kecskemétre kerülhettek korszerű gondolatok a zománcművészeti alkotóteleppel, a kerámtastúdióval a kiskunhalasi Sziládv Galériával, a Kodály-intézet átalakításával, a Naiv Művészek Múzeumával, a Konecsni-kiállítással és még sorolhatnánk a sort, a téli tárlatnak is fel kellene mutatria azt, hogy képes a jelenben élésre. A harminchárom, most színre lépő alkotóból 18 festő, 8 grafikus. szobrász, 4 iparművész. Bemutattak 82 művet: 47 festményt. 14 sabb festői gyakorlatot igényelne. Burkus János üvegplasztikáira tovább is érvényes, hogy a részletekben technikailag igénytelenül munkálja meg az anyagot. A nagyobb méretű kivitelezés talán tovább fokozhatná a Plasztika II. értékeit. Túri Endre zománcmunkája a Tanulmányok a Nagy Októberhez című, kompozicionális zavarokkal küszködik. Legalább négyféle stíluselképzelést sűrít egyetlen keretbe. Kerekes Ferenc korábban sokkal egyenletesebb teljesítményt mutatott. Két emléktárgyszerű plakettje művészi elbizonytalanodását jelzi. Pálfy Gusztáv továbbra sem tart igényt a nagyobb formátumi'a. s kis méretű plasztikái sokat vesztettek frisseségükből. Az Egy ismeretlen vadorzó emlékműve, s A tojás című művek sem plasztikai örömöt, sem tartalmi mélységet nem tudnak kelteni. Külön sarkot kaptak Nagy Kristóf és Dugár János munkái. Ez az együttes élesen kontrasztál a kiállítás egészével. Talán újra meg .lehetne próbálni a nagysike rü élő kézművesség kiállítás folytatását. ahol olyan alkotók is helyet kaphatnának, akik a körnvezotaiakítás mindennapi esztétikai gondjain is segíteni tudnak. grafikát, 8 plasztikát, 1 tűzzománcot, 2 faliszőnyeget, 2 kerámiakompozíciót, 17 fekete cserépedényt, 5 faragott bútort. A tavalyi kiállítók közül tízen maradtak távol. Néhány név ezekből: Dohnál Tibor, Kun István, Lisztes Cser Éva, Noel ö. Gábor. Két éve hiányzik Tóth Menyhért, s hosszú ideje nem látjuk Bodor Miklós grafikáit. Első alkalommal jelentkezett Borbély Ferenc. Kéry László. Salamon György. Az utóbbi kettő Muraközy-ösztöndíjasként került Kecskemétre. Kockázatos lenne egy kiállítás fejlődéséről beszélni. Nem egyetlen közös szellemi műterem lakóiról van szó, hanem a megye különböző pontján élő alkotókról. Nemigen mérhető meg az összteljesítmény. Legfeljebb az egyes alkotók pillanatnyi teljesítményéről adhatnánk számot. Ügy tűnik, a korábbi alkotói összetétel lényegesen nem változott.- -4 - nf-vq i ;m rrr<v exr>rl j«ío**vf .3 >í • Bozsó János: Délutáni napsütés (olaj). 9 Diószegi Balázs festménye. A tárlat gerincét alkotó művészek: Botzsó János. Diószegi- Balázs. B. Mikii Ferenc. Palkó József. Bagi Béla, Weintrager Adolf világa meglehétősen ismert. Azt kaptuk tőlük ezúttal is, amit megszoktunk már. Diószegi igazi műfaja a grafika lehetne. Ritkán szereplő tollrajzai gazdagíthatnák a grafikai anyagot. Széles, nagy felületekből szerkesztett képein a festői véna lefolytott. A szeszélyes, lendületes ecsetjárás egy passtózusabb festőt is sejtet, a zárt formák mögé rejtőző alkotóról. Bagi Béla fátyolos álomittas képei egészen sajátos festői értékeket hordoznak, Kalmárné Horóczy Margit két képe lírai természetének egyre több oldalát mutatja meg. A primitív—naiv borotvaélen biztos kézzel egyensúlyoz. A groteszk elemek megmentik az érzelgősségtől. Bodri Ferenc áttörve a szakmai sablonokon, ismét bizonyosságát adta tehetségének. Csendélet citrommal című nagyobb méretű képe egyre világosabbá feszi alkotói törekvéseit. Fegyelmezett, logikus előadásmódja, elmélyült formai elemzőkészsége folyamato. A további hiányok, hiányosságok, vagy értékek felsorolása nem tenné már teljesebbé az eddigi összképet. A példák így'is kiragadottak. Hála a rendező találékonyságának, sikerült egy viszonylagos egyensúlyt teremteni a sokféleségben. Az éves termésükről számot adó művészek átlagosan 2—3 képpel, plasztikával szerepelnek. S az idén nem fordult elő, hogy néhány alkotónak az átlagosnál jóval magasabbra értékelhető müve megzavarta volna ezt csendes „hétköznapi" kiállítási átlagot. Csáky L. György Történelem a kövek Sopronról — iskolai történelmi okításom egyik sztereotípiájaként — ennyi ragadt meg bennem: leghűségesebb város — urbs fidelissima. S ha még meg is szorított valaki, annyit hozzá tudtam bányászni apadt emlékezetem mélyrétegeiből, hogy e kitüntető jelzőt 1921-es nagy napjaiért kapta a város. Amikor az úgynevezett velencei egyezmény értelmében lezajlott népszavazáson Sopron vegyes ajkú lakossága Magyarország mellett szavazott. Most pedig városnéző sétán — közel negyvened magammal — személyesen ismerkedem az urbs fidelissima-val. Idegenvezetőnk jó kedélyű, szikár nyugdíjas tanár. Csevegőn ismeretterjesztő és szórakoztatón politizáló kalauzolása jóvoltából tökéletesen a történelem levegőjében érezzük magunkat. Az ódon belvárosi utcák bája egyedül •sak a budai Vár varázslatos haásához hasonlítható. Itt nemcsak 1 házakra, hanem nagyjábanegészében a teljes városrészre kitehető a tábla: Műemlék. Az utcaképek egésze olyan, mint 150—200—300 évvel ezelőtt. A városkép maga is sugározza a hagyománytiszteletet, a régi korok értékeihez való hűséget. — Annak a háznak a lebontását már 1525-ben királyi rendelet tiltotta meg — halljuk a mai Patikaház előtt. — Nem engedték azzal a tér megnagyobbítását, mert a miliő harmonikus szépségét veszélyeztette volna. □ □ □ Majd egy, két utcára nyíló épület előtt: — A Gambrinus-ház ... — Ezerhatszázhúsz — olvassuk többen is a kapuján látható évszámot hangosan. — Csak a kapu ilyen „fiatal”, maga a ház a tizenötödik század elején épült. Azok a rokokó párkányok ott a tizennyolcadik századból valók. — S milyen hangulatos lehet benne az a vendéglő... Mióta működik itt? — céloz valaki, a firmára. — Régen is söröző volt: a Gambrinus. Itt volt Sopron legrégibb városháza is... De nézzék csak azt a szép vonalú erkélyt. A mögötte levő szobában jegyezte le Gugelweit János városi jegyző a magyar nyelvű világi költészet legrégibb ismert termékét, a tizenötödik századból fennmaradt „Soproni virágének”-et. Már idézi is Jenő bácsi; „Virág tudjad, tőled el kell mennem — s te éretted kell gyászba ölteznem...” mögött Megható. Elképzeljük, amint a nem éppen „magyaros” nevű jegyző, vállalva a veszélyt, ami a csak latin nyelvű szent strófák irásszabadsága tílején ilyen világi versért fenyegette — papírra veti a hívságos, „bűnös” sorokat. Lázadás — irodalommal! □ □ □ S ha már forradalom és költészet fogalompárjára is átcsap gondolatunk, álljunk meg másik nevezetes helyen, a Széchenyi tér nyugati végében. — Itt állott a régi postaépület, amely előtt Petőfi Sándor silbakolt katona korában, 1839—40 telén ... Rosszul érezte itt magát a csóró kislegény, aki pénztelenül, pártfogói támasz híján — elkeseredésében állt be a „schwarzgelb” — fekete-sárga — Gollner-ezredbe. Teljhatalmú ura és parancsnoka, az osztrák káplár egyenesen gyűlölte. Társai is idegenkedtek a tanult fiútól. Strázsált, kukoricagombócot főzött közlegénytársai számára, meg mosogatta a vasedényeket. Amikor meg ujjaihoz fagyott a mosogatóruha a téli hidegben, a káplár mordult rá: „Menjen kend...!” — S futás — le a kaszárnyaudvarba havat hordani!... Két katonának jutott egyegy ágy, s a vézna kis katonát azért is egy félvad alakkal fektette össze a káplár. Vigasza az volt, hogy lelkes barátokra — Orlay Petrich Somai Pákh Albert, a Fabricziusfiú — akadt a soproni fiatalok közt. Itteni katonáskodása idején — 1840-ben töltött egy hetet Sopronban Liszt Ferenc .is. Barátai szereztek jegyet Petroyics „vitéznek” egyik Liszt-hangversenyre. Ám nem kapott kimenőt. Még csak ez kellett az ifjú költőnek! Kimászott a laktanya-kerítésen. futott a Fabriczius-lakásra. Barátja ruhájába öltözött — s juszt is meghallgatta Liszt Ferenc játékát. □ □ □ De már ismét az egyik csendes belvárosi utcában, a Templom utcában andalog társaságunk. — Ez volt a Bezerédj-kúria — int megállást kísérőnk. Ez a város legszebb barokk palotája ... Felfedi — tudatosítja bennünk az épület szépségét. Finom arányok. Figyeljünk csak, itt kissé megtörik az utca, de a palota tervezője ezt azzal egyensúlyozta ki, hogy szerény homorítást adott a homlokzatnak. A hullámos vonalban csatlakozó ablakpárkányok, a rácsdísz, a művészi kapukeret tovább fokozza a hatást. — Ahá, mindjárt erősebben süt a nap... Most, most tessék odanézni, hallatlanul szellemes a fény-árnyék játék a nemes vonalú homlokzaton! — A reformkorban sok fontos tanácskozásra jöttek itt össze a haladó szellemű soproni magyarok ... S ha volna hozzá megfelelő készülékünk, Liszt Ferenc kezenyomát is visszakereshetnénk a ház kilincsein. Itt adott hangversenyt 1840-ben. Elképzelhetetlen ez is anekdota nélkül. Észreveszi Liszt, hogy muzsikálása alatt igen szipog egy bájos ifjú hajadon a legsarokban. A koncert végén persze, hogy odamegy vigasztalásra. Hogy hát miért keseredett úgy el? A leányzó elfúló hangon vallja be, hogy mennyire szeretne valami emléket a mestertől, de mikor az oly reménytelen óhaj. Erre Liszt gálánsul odaadja fehér kesztyűjét, amit a lányka boldogan dug azonnyomban a keblére, a ruhakivágás alá. — Mondják, hogy más hölgy még maradandóbb „emléket” hordott a művésztől — a szíve alatt... □ □ □ A kuncogás el se hal még — máris a következő kettős épülethez érünk. — Ez az épületpár a hajdani Esterházy-palota. A 2. számú házban van a Központi Bányászati Múzeum. A 4-es számúban szállt meg 1773-ban Mária Terézia ... De ennél sokkal jelentősebb ... — Személyes élményt őrzök a 4-es számú házról. Tizenegy éves voltam, amikor a népszavazás napján — 1921. december 14-én engem is magával hozott ide édesapám. Tömve volt az utca — de a szomszédos utcák is — izgatott emberekkel. Mindenki szeme odatapadt arra az emeleti ablakra. Amögött számlálta öszsze az antant bizottság a szavazatokat. S amikor az olasz generális onnan az ablakból kihirdette az eredményt — majdnem tizenhétezer érvényes szavazatból kishíján háromnegyedrész Magyarország mellett szólt —, egetverő örömmámor tört fel az emberekből. Ismerős, ismeretlen összeölelkezett... Szinte pillanatokon belül megszólalt Sopron összes harangja... Aztán láttuk, hogy a generálist valamiért visszaszólították. Kis idő múlva újra megjelent az ablakban, s egyik kezével meszsze kitartotta a telefonkagylót. Tüneményes rövid idő alatt tudtuk meg a magyarázatot. Bécsben nem kevésbé idegesen várták a népszavazás eredményét. Legújabb telefonsürgetésükre így válaszolt a bizottság elnöke. — Tessék, hallgassák meg! ... Tizenegy éves kisdiák számára szemléltető történelemóra volt.
