Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-09 / 263. szám

1977. november 9. fl PETŐFI NEPE r Forradalom a színházban - színház a forradalomban A kecskeméti Katona József Színház az Októbe­ri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tisztele­tére Alekszandr Stein: Verzió című drámáját tűz­te műsorára. Az érdekes, hatásos színmű az 1917- es évek Oroszországának művészvilágában játszó­dik. A darab főszereplője Alekszandr Biok, az is­mert szimbolista költő. Szerepel a drámában még többek között Majakovszkij és Meyerhold, a szo­cialista színházművészet egyik sokat vitatott, de mindenképpen jelentős rendezőegyénisége is. Maja­kovszkij költészetében ugyancsak nagy szerepet játszott a színház; darabjai — a Gőzfürdő, vagy a Poloska — új tartalmi és formai elemekkel gaz­dagították a színjátszás művészetét. A kecskeméti előadás a művészek és a szocialis­ta forradalom kölcsönhatását kívánta bemutatni. Mindenekelőtt Biok költészetében és gondolatvilá­gában, de közvetett módon magában a színházmű­vészetben is. Ez a színházművészet pedig az orosz- országi forradalmakkal egyidőben, azokkal szoros összefüggésben született meg és azóta is a világ élvonalába tartozik. Kezdetek és kibontakozás Az 1917-es években kibontakozó színházi forradalom” természe­• A Moszkvai Művész Színház belseje. • Osztrovszklj Erdő című darabjának díszlettere Meyerhold színhá­zában. • Csehov: Ványa bácsi című drámája Sztanyiszlavszkij rendezésében. ember szerepelt A kommün bu­kása című, 1920. május 1-én be- 'mutatott szabadtéri ,/tömeg játé­kon”, vagy az Oroszország blo­kádja című színjátékban... Va­lamennyit túlszárnyalta azonban az 1920. november 7-én, Péter- várott bemutatott ,,A ítéli palota bevétele”, amelyben több mint nyolcezren vettek részt a világ­történelmi események „újraját­szásában”. Ekkor mér az 1919 augusztusi államosítási rendelet nyomán megteremtődtök a szocialista színházi rendszer alapjai. „Min­denféle kategóriájú színházat, amelyet hasznosnak és művészi­nek ismernék el, az állam tart fenn, az igazgatóságok által elő­terjesztett költségvetések alapján, az állam által meghatározott helyáraknak és fizetéseknek meg­felelően.” — fogalmazta meg a Lenin által bejelentett dekrétum. Gorkij javaslatára ekkor hoz­zák létre az Állami Nagy Drámai Színiházat (az intézmény ma az író nevét viseli), Sztanyiszlavszkij „műhelyének” Moszkvai Akadé­miai Művész Színház lett a ne­ve és nagy jelentőségűvé váltak önálló stúdiói. Üj létesítmény volt a később Majakovszkijról el­keresztelt Forradalom Színháza, vagy Meyerhold színháza... 1920-ban Lunacsarszkij javasla­tára megalapították Moszkvában az első gyermekszínházat, amely­nek mintájára országszerte meg­sokasodtak a fiataloknak játszó együttesek. Kötődés a mához A szovjet színházművészet ma élő nagy rendezőegyéniségei ugyancsak ehhez a forradalmi időszakhoz fűződnek. Ohlopkov a Vahtangov Színházban kezdte pá­lyafutását. Sztanyiszlavszkij és Meyerhold rendezési elveit kö­veti Jurij Ljubimov, aki a buda­pesti Vígszínházban a januárra tervezett bemutató előkészítésén dolgozik. Efrosz Bulgakov drá­máinak rendezésével szerzett ma­gának hírnevet és ugyancsak is­mertek hazánkban Tovsztogonov lélektani mélységű szép előadá­sai... Alekszandr Stein Verzió című darabja, amelyet ugyancsak egy kitűnő szovjet rendező; Anatolij Novikov, a szianferopoli Gorkij Színház igazgató-főrendezője ál­lított színpadra, szintén ebbe a friss szellemi pezsgésű korba ka­lauzolja el nézőit: a szocialista irodalom és színházművészet megszületésének évtizedébe. Pavlovits Miklós lesen nem előzmények nélküli. Mindaz, ami a mai napig jellem­zi a legjobb szovjet társulatok és rendezők munkásságát, a múlt század utolsó éveiben megalakult Moszkvai Művész Színház „labo­ratóriumában” született meg. Ezt a szellemi-színpadi műhelyt Jiárom nyugtalan gondolkodású ember egymásra találása hozta létre. A kritikus és drámaíró Nyemirovics-Dancsenko, a szí­nész-rendező Sztanyiszlavszkij és a színpadi szerző Csehov voltak azok, akik elsőként és gyökere­sen szakítottak a kor üres. for­mális előadási stílusával, új tár­sadalmi és művészi mondanivaló megfogalmazására, illetve megje­lenítésére szövetkeztek. Csehov Sirály című színművének párat­lan sikerű bemutatója óta e ma­dár képe mindmáig a színház szimbólumai A szerző ezt követően már csak a Művész Színház számára írja darabjait. A Ványa bácsi, a Há­rom nővér, a Cseresnyéskert és az Ivanov példázza az író és a színház találkozásának sikeressé­gét ... Később az új társadalmi osztályok képviselőit is szerepel­tető Gorkij-szímnűvék bemuta­tói; a Kispolgárok, Az éjjeli me­nedékhely, és A nap fiai követ­keztek ... A társulat színészei pe­dig Sztanyiszlavszkij vezetésével sikeresen kutatták tói a kor szín­házi irányzatai közül azt a stí­lust. amely legjobban megfelelt az új mondanivaló színpadi ér­vényesítésének. Így vált a Moszk­vai Művész Színház a realista színjátszás első nagy iskolájá­vá ... A színházban pedig időközben felnövekedtek azok a fiatal mű- vészegyúniségek akik alkotó mó­don vitték tovább az alapítók •kezdeményezéseit. Új tartalom és forma 1917 októberének színháztörté­neti hatása elsőként nem a szín­padon, hanem a nézőtéren kö­vetkezett be: munkások, katonák, parasztok töltötték meg a szék­sorokat. Ezzel egyidőben a színház is kilépett megszokott kereteiből és sajátos eszközeivel „vett részt” a forradalomban. A színészek az utcákon, tereken teherautókon és hevenyészett pódiumokon adták elő az úgynevezett agiitációs szín­játékokat ... Nem egyszer a kö­zönséget is bevonták a nagysza­bású, látványosságra törekvő produkciókba. Ezernél is több Ä bajai áfilpÉir j|wyrtá|f Az utóbbi esztendőkben, különösen az MSZMP Politikai Bizottságának nagy jelentőségű, 1968-as határozata, majd azt követően néhány évre a nemzetiségi szövetségek kongresszu­sai után hazánkban felélénkült, sokoldalúbbá és tartalmasab­bá vált a nemzetiségi munka, a nem magyar anyanyelvű la­kosság hagyományőrző törekvése. E meglehetősen tág téma­körbe tartozik az anyanyelvi oktatás ügye is, melynek végzé­se közben nagy szükség van a nélkülözhetetlen, nemzetiségi nvelvű kiadványokra. E felismerés, ez a szükségszerűség hívta életre három—négy évvel ezelőtt a báziskönyvtárakat. Bács- Kiskunban egy ilyen intézmény van: a bajai délszláv bázis- könyvtár, mely három megye — Békés, Csongrád és Bács- Kiskun — szerb, illetve horvát anyanyelvű lakosságának mű­velődését, (nyelvkultúráját kell, hogy szolgálja. Beleértve ter­mészetesen a különböző nyelvjárású sokac, rác, bunyevác — helyiségek lakosait is. Mielőtt e fontos könyvellátási hálózat létrejött volna, a bajai Ady Endre Könyvtárban csupán néhány száz szerb-horvát nyelvű kötet volt, s azokat is alig olvasta valaki. Amikor Milankov Anna pedagógus elhivatottságot érezve magában, hozzá látott, hogy ren­dezze, feldolgozza a müveket, s számukat növelje, nem volt köny- nyü dolga. Am lépésről lépésre sikerült mégis előre jutni e mun­kában. 1974 óta az állománygya­rapítására, a'z új művek beszerzé­sére évi ötvenezer forintot kap­nak. Ma már csaknem hatezer szerb-horvát nyelvű könyv áll rendelkezésükre. Ennek fele az „anya-intézményben”; az Ady Endre Könyvtárban vár a cseré­re: a többi viszont tizenhét kü­lönböző község iskolájában vagy művelődési intézményében talál­ható. Az első vezető — más fontos beosztásba történő — távozása óta Muityné Fekete Mária irá­nyítja a bázis könyvtárat, ezt a sajátos feladatkörű, s célzatú mi­ni-intézményt. Ö maga délszláv tagozatos volt a képzőben; ez nagyban megkönnyíti a munká­ját. Elmondta, hogy ma már va­lamennyi érintett községben éven­te kétszer kicserélik a könyvállo­mányt. Megtudtuk azt is, hogy a törekvésüket meglehetősen eltérő módon fogadják. Van, ahol öröm­mel, másutt viszont közömbösen. Hercegszántón, Bácsbokodon, Go­rán és Csávolyon mutatkoznak eredmények, de Dusnokon pél­dául. szinte semmi. Becsomagol­va, porosodva találták a cserére vitt köteteket nem egyszer. Az igények, az olvasási ered­mények összefüggésben vannak az iskolai nyelvoktatással, tágabb ér­telemben a pedagógusok munká­jával. Jellemző, hogy inkább az iskolás korúak kölcsönzik ki a szerb-horvát nyelvű köteteket. Az idősebbek az irodalmi nyelv tu­dásának hiányában alig részesül­hetnek ebben az egyébként nagy­szerű művelődési lehetőségben. Az Ady Endre Könyvtárban például csupán egyetlen idősebb olvasó van; egy bunyevác néni. Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni, hogy Garán százhat, Katymáron negyven a beiratkozott olvasók száma. Nagy gond a beszerzés. A tá­mogatásként kapott összeget nem tudják elkölteni. Akadály volt ed­dig —, s ma is az még —, hogy kevés volt a kiadók, s a könyv- terjesztő vállalatok által kínált választék. Ilyen tekintetben in­kább a jövő biztató. Miután lét­• Muityné Fekete Mária a szerb- horváth nyelvű könyvek közötte (Szabó Ferenc felvétele.) rejött — nemrégiben — a Nem­zetiségi Könyvkiadó Tanács. En­nek feladata, hogy politikai és szakmai-tartalmi szempontból vé­leményezze a kiadásra szánt mü­veket. Muityné Fekete Mária, a báziskönyvtár vezetője, amikor erről beszélt, nagyon bizakodó­nak látszott. Hogyne, hiszen ezentúl egyez­tetik a nemzetiségi témákkal kap­csolatos kiadási terveket, dönte­nek a külföldi fordításokkal kap­csolatban, javaslatokat tesznek a külföldi terjesztésről stb. De ami talán ennél is fontosabb a könyv­tárosok számára: ezentúl szerve­zett kerete lesz hazánkban a nem­zetiségi könyvkiadásnak. Mértei­dig nem volt. Pedig csupán az a tény, hogy napjainkban növekvő­ben van a nemzetiségi értelmisé­giek létszáma, már önmagában Is indokolná ezeket az intézkedése­ket, terveket. Azt is, hogy a Tan • könyvkiadó Vállalat Nemzetisé, Szerkesztőségét mostantól kezdve — mint tervezik — a magyaror­szági nemzetiségi könyvkiadás műhelyévé tegyék. Ez a folyamat elkezdődött, ötéves kiadási ter­vet készítettek, amelyben összesen mintegy ötven német, szerb-hor- vát, szlovák és román nyelvű kö­tet szerepel, kétszázezer példány­ban. S változás az is, hogy a jö­vőben hazánk tizenhárom nemze­tiségiek által lakott városában árulják a nem magyar anyanyel­vűéinek szánt kiadványokat. Ezek a változások és elgondolások a bajai délszláv bázis könyvtár to­vábbi munkája szempontjából is igen lényegesek. Varga Mihály GERENCSÉR MIKLÓS: AUomm rs-f^d ii =■ Ady Endre élettörténete (13.) De hát miért uram?... Min­den ok és okosság nélkül beug­rani Herczeg Ferencnek, hogy ön bennünket még Herczeg Ferenc­nél is jobban utál, hogy ez mit jelenthet önnek: nemigen tudom •belátni. Versel nagyon szépek voltak; a most küldöttek még szebbek, és én dacára az ön cikkének — na­gyon tudok örülni neki. Szóval ön csak írjon szép verseket, s küldje a Nyugatnak: a szolidari­tást elengedjük.” Mint látható, a megsértett libe­rális irodalmi tekintélyek egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy lemondjanak Ady-ról. A konzervatív Herczeg Ferenc pedig egy pillanatra sem gondolta ko­molyan, hogy megnyerje az Üj Időknek Ady Endrét. Taktikai okokból, az összeveszejtés céljá­ból adott helyet a duk-duk cikk­nek és a szerző néhány versé­nek, de mindjárt a következő számban, fő helyen közölte Sza- bolcska Mihály gúnyversét „a zagyva költészetről”, nem is oly burkoltan épp Ady ellen. A költő a duk-duk affér ide­jén az Erzsébet körúti Meteor­szállóban lakott, de az általa ka­vart vihar hatása elől kénytelen volt Érmindszentre menekülni egy kis nyugalomért. Otthon sem kímélték az izgalmak. Így irt becsének: „Az Űj Idők cikike miatt az egész világ becsapta az ajtót... előttem. Rémes levelek jönnek, se aludni, se dolgozni nem tudok.” Nyomuk veszett a „rémes” le­veleknek. mert a fennmaradtak szerint legdorgálóbban a már idézett Fenyő Miksa tett neki szemrehányást. Mecénása, Hatvá­ny Lajos Berlinben értesült kel­lemetlen fejleményekről, s a né­met fővárosból emelt panaszt Ady viselkedése ellen egy erő­sen személyes hangú, mély szeretettől áthatott levélben. Ig­notus pedig egyenesen angyali el­nézéssel szólt hozzá Érmind­szentre küldött levelében: „Bá- thory-utca 3. 1908. november 28. Drága Bandim, hagyd már a fe­nébe ezt a duk-duk affért... Ha szabad a nagy szimpátia jogán, mellyel irántad kezdettől fogva vagyok, valamit tanácsolnom, azt szeretném, ha érzéseidet, idegze­tedet, kivétel nélkül mindenki iránt való viselkedésedet arra ál­lítanád be, hogy nem történt semmi... ne törődj egyébbel, minthogy írj. Ez a legfontosabb és egyedül fontos.” •Kétségtelen: a butábbak is azök voltak, akik lelketlenek iránta; viszont azok viselkedtek okosabban, akik valóban szeret­ték. Bebizonyosodott ez a de­cemberben megjelent Az Illés szekerén című verskötetével is. Ezúttal az Űj Időket gondozó Singer és Wolfner cég volt a ki­adó. Ady mindössze kétszáz ko­rona honoráriumot kapott. Sem­mi tekintettel nem voltak hírére, tehetségére, jelentőségére, ráadá­sul gyarló kivitelben jelentették meg kötetét. Annyira felbőszült ezen, hogy a Szocializmus-ba, a Szociáldemokrata Párt folyóira­tába támadó cikket írt Herczeg Ferenc ellen, aki továbbra Is Pó- sa Lajost és Szabolcska Mihályt tekintette az Űj Idők vezérköl­tőjének. Ady nagyon kíméletle­nül tudott támadni. Ezúttal sem fékezte tollát. Kacérkodását Her­czeg Ferencékkel maga szüntette meg, elvágva a további közele­dés minden lehetőségét. Ezzel egyidőben mind szoro­sabbra fűződött barátsága Hat­vány Lajossal, Személyesen alig- alig találkoztak, de levelet, táv­iratot állandó jelleggel váltottak. A duk-duk affért követő hetek­ben szinte naponta érintkeztek postai úton. Nagy volt a forga­lom Berlin és Érmindszent kö­zött, aminek az lett az eredmé­nye, hogy Ady apró adagolásban teljes bűnbánatot tartott, Hatvá­ny pedig teljesen kiengesztelő- dött. A Nyugattal eleve meg­szakítatlan maradt főmunkatársi viszonya. Ilyképpen 1908 utolsó napjaira nagyjából elcsitultak az izgalmak, jó hangulatban szil­veszterezhetett a Szilágyságban. Különösen vidámmá tette ked­vét, hogy Bölöni is otthon tar­tózkodott, így felváltva vigadoz- hattak hol Szilágysomlyón, hol Érmindszenten. De a mulatságból még ez sem volt elég. 1909 első napjaiban Budapesten termett, elfoglalta negyedik emeleti szobáját a Me­teor-szállóban, és itt próbált aludni — nappal. Éjszakáit ugyanis a már többször említett törzshelyén, az Andróssy-úti Három Hollóban töltötte. Nem sokáig. Mielőtt teljesen kimerült volna anyagilag és fizikailag, Lé­dához utazott. Január végén már ismét Párizsban volt. 13. MOZGALMAS ESZTENDŐ Ady ?ndre életritmusa soha­sem volt kényelmes, noha a köl­tő egyébként sokat adott fizikai kényelmére. Belülről annál le- mondóbb tudott lenni. A lelki, szellemi kényelmet egy pillanat­ra sem viselhette el. Innen van, hogy az évtizedek távolából visszatekintve, oly zavanbaejtően eseménydúsnak látjuk minden­napjait. A ritmus szinte már az űzöttségig fokozódott és az 1909. évet a szokásosnál is önpusztí- tóbb tempóban száguldottá vé­gig. Próbáljuk nyomon követni. Ja­nuárban érkezett Párizsba, feb­ruár elején már Nizzában, majd Monacóban időzött Lédával és Diósi Ödönnel. Az utóbbi kettő üdülni érkezett a Riviérára, ám Ady számára az üdülés csak szándékában maradt az, mert ő itt is dolgozott. Leveleiből nem fogynak ki a panaszok. Főként Hatvány Lajosnak küldött sorai­ból árad a siránkozás. A nyuga­lom örökös hiányát, ebből kö­vetkező rossz Idegállapotát, zak­latott kedélyét, munkára való hanyatló alkalmasságát, pénzte­lenségét adja hírül a minden helyzetben jóindulatú mecénásnak. Életrajzírói ritkán említik, de fontos emberi tulajdonsága volt, hogy családtagjait az alázatossá­gig szerette. Apjának még negy­ven éves korában is kezet csó­kolt. Részben ezzel magyarázha­tó, hogy öccse budapesti tanári kinevezéséért minden követ meg­mozgatott. Dacára saját gondjai­nak, panaszainak, a kinevezést állandóan szorgalmazta, pedig nyilván erőt kellett vennie büsz­keségén, önérzetén, hiszen segít­séget olyan emberektől remélhe­tett, akik az általa támadott konzervatív adminisztrációhoz tartoztak. A Riviéráról Párizsba érve sze­mélyes ügyei intézése mellett Ady Lajos érdekében kapcsola­tot keresett gróf Apponyl Albert kultuszminiszterhez, és levélben kérte támogatását. Hamarosan választ kapott. „Budapest, 1909. május 1. Tisztelt Uram! Legyen meg­győződve, hogy egy nagytehetsé­gű írónak az az iránya, melyet én eltévelyedettségnek tartok, ét amely bennem inkább sajnálko­zást, mint ellenszenvet ébreszt magának az írónak a személye iránt is, semmiképp se állhatja útját azok boldogulásának, akik ehhez az íróhoz közel állnak, ha ők maguk megfelelnek annak a mértéknek, melyet ifjúságunk nevelőire nézve felállítani és ér­vényesíteni kötelességem. Utasí­tást adtam, hogy Ady Lajos', amennyiben ezeknek a kritériu­moknak megfelel, a legközelebbi tanév kezdetén a lehetőség sze­rint valamelyik állami középis­kolánál alkalmazást nyerjen. Ar­ra a nem éppen valószínűtlen esetre, ha én akkor már nem volnék miniszter, Molnár Viktor államtitkár figyelmébe ajánlom ezt az ügyet. Kiváló tisztelettel: Apponyi Albert" örült Ady, hogy öccséhez külJ dött levelében megerősíthette an­nak bizakodását, ő viszont to­vábbra sem lelt békét* viszony-' lagos nyugalmat, nagyrészt a lé-' nyéből fakadó örök zaklatottság miatt. Lédával állandósultak a civakodások, mivel a költő egy­re kevésbé tartotta magát a kap-' csőlátókból következő, elvárható kötelezettségekhez, (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom