Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

IS >17. november 6. • PETŐFI NfiPE • t

Lapok

a Hősök könyvéből

Lapozgatom a HÖSÖK KÖNYVÉT. A hősök: tanúk. Részt vettek eseményekben, amelyeket ma már könyvekben jelentetnek meg. Nekik egy könyvből való mondat nem tudósítás: emlékeztetés. Ott voltak, cselekedtek. Hősök — emberek.

A kiskunfélegyházi 1455. Petőfi Sándor úttörőcsapat gyűjtéséből. „Tóth István meséli: 1915. szeptember 15-én vonultam be katonának, orosz frontra kerültem. hamarosan fogságba estem. A forradalom győzelme után a táborból politikai iskolába mentem Moszkvába, innen Szibériába. Vöröskatonaként harcoltam a proletárállamért, eljutottam Bar- meugig, a Csendes-óceántól harminc kilométerre van ez a város. Omszkban bekerítették a csapatot a fehérek, Barozoszkára menekültünk. Nehezen tudtam megmenteni az életemet; cipőgyárban dolgoztam. Miután a vörösök felszabadították a várost, hathónapos iskolára ismét a fővárosba kerültem. A Kreml előtt láttam Lenint, beszédet mondott a munkásoknak, katonáknak. „Tanulni kell, mert csak a tudással, a leghatalmasabb fegyverrel veheti fel a harcot a proletariátus a kapitalistákkal szemben.” A tanfolyam után hazakértem magam, itthon, miután kiderült politikai felfogásom, rendőri felügyelet alá helyeztek.”

„Kijevben voltunk 1918-ban — folytatta Varga István —, s állomáshelyünkön egy bőrkabátos ember jelent meg. Szamuely Tibor. Elérkezett az idő, mondta, hogy leszámoljunk a gazdagokkal. Megszervezte a vörös ezredet, ezért jött. Jelentkeztem én is. Beöltöztünk, fegyvert kaptunk. Ki- jev pályaudvarát védelmeztük. Szamuely még akkor azt mondta: ha többé nem is találkoznánk, s közülünk bárki hazajutna, hát itthon mondja el, hogy Oroszországban megszűnt a gazdagok világa, a hatalom a szegényeké.”

A 2899. Vasvári Pál úttörőcsapat gyűjtéséből.

„Tauber János bácsiék szobájának a falán Lenin képe volt. Megkértük, mesélje el nekünk, milyen is volt, amikor fogságba esett. „Premysl eleste után kerültünk fogságba, 1915. október 6-án. Az 1917-es forradalom hírét becsempészett újságokból tudtuk meg, meg abból, hogy új korszak, köszöntött ránk, nem vittek már korbáccsal hajtva munkára bennünket a negyvenfokos hidegben. Átszöktünk a vörösökhöz, és személy szerint a Kolcsak és a Gye- nyikin elleni harcokban mint géppuskás szakaszparancsnok vettem részt.”

A nyárlőrinci 3196. II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat gyűjtéséből. Varga Istvánt keresték fel.

„1896. január 14-ón születtem Kecskeméten. Katona koromban az orosz frontra vittek, láttam, amit mindenki lártott: az arcvonalban ölik egymást a szegények, a gazdagok meg hátul meghúzódnak. Sokat beszélgettünk erről a társaimmal, nem tudtuk, végül is miért kell nekünk egymást bántani — össze kéne inkább fognunk az urak ellen. Több mint ezázezres, soknemzetiségű csapatunk 1916-ban Dobrucénél fogságba esett. 1917-ben, a nép elkergette az urakat, az uradalmakat egymás között felosztották, forradalmi 'tanácsok alakultak, amikben mi, foglyok is részt vettünk. 1917-ben történt, hogy Moszkvába mentünk, Lenin tartott beszédet, magam is láttam, hogy milyen egyszerű és közvetlen. Beszédét tolmács fordította. Mit mondott? Hát azt, hogy elérkezett az emberiség a jóléthez vezető úthoz. Most még csak a szocializmust építjük, de nemsokára a kommunizmusba lépünk. Megszűnik a pénz, és mindenki a munkája után részesedik. Ezekre emlékszem. Megéljeneztük.”

A szalkszentmártoni 3143. Kossuth Lajos úttörőcsapat gyűjtéséből.

„Pál Józsi bácsihoz mentünk. A következőket mondta: 1917- ben mint hadifoglyot ért a forradalom híre. Dombskigubemában voltunk ekkor. Meglátogatott bennünket Lenin elvtárs is. A magyar hadifoglyokkal együtt beálltam én is a Vörös Hadseregbe. A harmadik vörös páncélos ezredhez tartoztunk, parancsnokunk Marusza nevű elvtárs volt. A magyar hadosztályt a korábbi hu- szonhármasok honvéd főhadnagya. Blaskovics Károly parancsnokolta.

Péterváron, a Téli palota ostromában részt vettünk. A mi hadosztályunk is az Auróra cirkáló ágyúlövésére támadott.”

Szerte az országban 1958-ban az úttörők felkeresték az öregeket. feljegyezték visszaemlékezéseiket. A „forradalmi nyomolvasók’’ gyűjtéséből állították ösz- sze a „Hősök könyvét”. Fenti szemelvényeink ezekből valók.

Ballal József

A kecskeméti Nyíri úton levő új társasház egyik lakásában vendéglátóm fényképeket mutat, kommentálva a fotók készítésének helyét, idejét, s természetesen, hogy kiket ábrázolnak. A családi album legfrissebb, s egyben már ismerős darabjai most nyáron, a városi tanácsháza dísztermében azon az ünnepségen készültek, amelyen Katona Gyula nyugalmazott alezredes átvette a Szimferopol város díszpolgára ranggal járó diplomát, oklevelet, s a szalagot.

Tovább nézegetve az • időrendi sorrenidet nem tartó vaskos gyűjteményt, egy-egy megsárgult fénykép mellett elidőzünk.

— Az édesapám — mutat az egyik képre — kecskeméti cipész volt a Vacsi közben egy földes szöba-konyhás lakásban tizennégyen laktunk. Szemünkben világjáró ember volt apánk, néma csöndben hallgattuk, ha Szibériáról, a Kaukázusról, a kemény orosz telekről, az ottani emberekről beszélt. Amikor nagyobbak lettünk, megértettük apánk „világjárását”. 1915-iben orosz fogságba került. Amikor 1917-toen kitört a forradalom, az egyik internacionalista zászlóaljhoz csatlakozott, Szibériában harcolt, s 1921-ben jött haza Kecskemétre.

— Mint egykor apám nekünk, tizenkét gyerekének, oly gyakran felidézte oroszországbeli emlékeit, az első világháború eseményeit, én a második világkatasztrófáról szoktam beszélni otthon az örökbefogadott kislányomnak, a tízéves Annának...

Tizenhét éves volt, amikor 1944 októberében mint leventét behívták, s többszáz hasonló korú társával együtt Budapestre irányították, hogy majd onnan Németországba vigyék őket. A kecskeméti cipész fia Lajosmi- zsénél megszökött, s Kecskemétet kikerülve Kiskunfélegyháza felé ment, s itt találkozott az első szovjet katonával.

— Az első találkozás nem bizonyult a legkellemesebbnek, bekísértek egy őrszobára, kihallgattak, de nyomban kedvezőre fordult a dolgom, miután kiderült, hogy tulajdonképpen mi járatban indultam Félegyháza felé — magyarázza a díszpolgár.

• Emlékeiről beszél az OTP megyei Igazgatósága I Egyetértés szocialista brigádja tagjainak körében.

s (Tóth Sándor felvétele) j

— Néhány nap múlva beosztottak az egyik gyalogos századhoz, s a II. Ukrán Front 46. Hadsereg 212-es alakulatában részt vettem Kecskemét, majd Budapest, aztán hazánk északnyugati része, később Csehszlovákia és Ausztria felszabadításában. A harcok során Tatánál, aztán Bécs közelében megsebesültem.

— A háború után leszereltem a szovjet hadseregből, hazajöttem Kecskemétre, s a korábban megkezdett tanonciskolát 1948-ban befejeztem. Az ipariskolában szakrajzra Imre Gábor tanított. Innen ismerem Szimferopol korábbi díszpolgárát.

Segédvizsgája után egy évvel ismét felvette az egyenruhát: a határőrséghez került, s 1950-ben elvégezte a tiszti iskolát, majd 1954-től 56-ig Moszkvában, a

Szovjet Katonai Akadémián folytatta tanulmányait.

• Szimferopol díszpolgára című cikkében a Krímszkaja Pravda nemrég részletesen ismertette Katona Gyula életútját.

• • •

Valaki türelmetlenül megzörgette Baján a Szeremlei utca 8-as számú ház ablakát.

— Hallottátok, itt vannak az oroszok! — Csak ennyit mondott, aztán szaladt haza, hogy magára zárja az ajtót.

Schádt Józsefné először összerezzent de nem is a hír hallatára, hanem a váratlan dörömbölésre. A kíváncsiság a 'kapu elé csalogatta. Baja Duna felőli részén még ágyúztak a németek. Az utca sarkán — ahöl az ő házuk is állt — egyezer csak feltűnt két szovjet katona. Schádtné nem zárta be a kaput. Amint oda értek, mindkettő széles mosollyal tisztelegve köszöntötte. Még hogy köszöntötte, kezet is nyújtottak neki.

Talán itt kezdődött az azóta is tartó barátság. A katonákat behívták, leültették, megvendégelték. Sajnos, mindez nem tarthatott soká, mert menniük kellett tevább. A háborúnak még nem volt vége.

Néhány nap múlva, 1944 novemberében újabb katonák jöttek. Köztük volt Jurij Mihajlovics Mangupli is, aki már lázas betegen érkezett ide. Schádtné és férje nem is engedték tovább menni. A parancsnok engedélyt adott, hogy itt ápolhassák. A szerető, gondoskodó család két hónapig ápolta őt, mintha saját gyermekük lenne. Jurij hálából egy katonaképet adott ajándékba Schád- ték két kislányának a következő sorokkal;' Annuskának és Gizinek emlékül, szeretettel Jurijtól. Emlékezzenek az együtt töltött időre, 1945. január 22. honvédő háború. A két kislány szintén fényképpel ajándékozta meg Jurijt.

A találkozás óta 30 év telt el, amikor egyszer csak kopogtattak Schádték kapuján. Egy idegen férfi érdeklődött, hogy itt laknak-e még? Aztán, hogy beljebb került, fényképet húzott elő a zsebéből.

— Megismeri? — nyújtotta a képet Schádtnénak.

— Hogyne ismerném, hiszen a két lányom van rajta kis korában.

Aztán hamar kivilágosodott minden. Az illető Szimferopolban járt, ahol a véletlen összehozta Jurij Mihajlovics Manguplival. ö adta oda a képet, hogy ennek alapján keresse fel a Schádt családot. így hát megkerült a cím, az összekötő kapocs. Levél ment Szimferopolba, s onnan megjött a várva várt válasz is. Amikor

lefordították Jurij levelét, akkor tudták meg, hogy a háború végén elvesztette a jobb karját.

1976 nyarán egy 50 év körüli férfi és egy nő kopogtatott

Schádtné kapuján.

— Jurij!!! —

— Édesanyám!!!

A boldog ölelés bizony mindkettőjükből kicsalta a viszontlátás örömkönnyeit, amit még Jurij felesége sem tudott elrejteni. Két hetet töltöttek náluk, illetve csak nála, mert Schádtné évdkkel ezelőtt eltemette férjét.

A kis szoba — ahol Jurijt ápolta — most is úgy áll, mint régen.

Nemrég újabb levél érkezett Szimfer^polból Bajára, amelyben többek között így ír Jurij: Drága aranyos, kedves Anyám! Tudná mily sokat beszélünk itthon önről. Állandóan köztünk van. A szobában az asztalon ott áll mindig virágokkal tele az öntől kapott 'kis váza. őrizzük Gizitől és Annuskától kapott szalvétákat, amelyeket ők hímeztek. Az, hogy nem ismerjük egymás nyelvét, oly borzasztó dolog. De szívünkkel kitűnően megértettük egymást és ezért most könnyű nekünk. Már nem dolgozom, nyugdíjas vagyok.

Aztán még néhány gondolat a családról és befejezésül: az önt soha el nem felejtő fia, Jurij.

Nemrég a Bajai Finomposztó Vállalat Rudnay Gyula szocialista brigádja virágcsokorral köszöntötte Schádt Józsefnét, emlékezve az 1944-es betegápolásra.

Szabó Ferenc

— Az aka démián különösen ők

ketten nagy on jó barátaim voltak — műi ait egy 1955-ben készült, koré ai tiszteket ábrázoló fényképre. — Azóta is tartom velük a kaj Ksolatot, rendszeresen levelezünk . Havonta tucatnyi levelet írok a Szovjetunió külön- Eoző tája in élő ismerőseimnek. Gyakran küldök levelet a Jerevánban élő Agadzsanjan Ge- raszim ív anovics alezredesnek. A szovjet I ladseregben ugyanis ő volt a pa rancsnokom, 68-ban meg is hívtan n hozzánk.

Az e .'llenforradalom leverése után töt >b mint húsz évig különböző k atonai beosztása mellett párttitk ári feladatokat látott el. Jelenleg is tagja a városi pártbizottság nak.

A beszélgetést csöngetés zavarja me g. Három kislány érkezik, s útti irőcsapatuk nevében arra kérik, hogy látogasson el iskolájukba , És — ha lehet — hozza el a s ok kitüntetését is.. .

— Melyik a legkedvesebb kitüntetése? — kérdezem.

— Mindegyikre büszke vagyok, hiszen mindegyik nagy megtiszteltetés: a Nagy Honvédő Háborúban Németország felett aratott győzelemért emlékérem, a Haza szolgálatáért érdemérem két arany fokozata, ezüstfokozata, a Magyar Partizán Emlékérem...

— Nyugdíjas vagyok, de ez nálam sem jelent tétlenséget. Sokat dolgozom az MHSZ-bem, s a városi pártbizottság tagjaként. A meghívásoknak eleget téve gyakran felkeresem az úttörőket, a munkahelyek szocialista brigádjait. Ezeken a találkozókon nemJ csak az emlékeimről, a tényekről, hanem arról is beszélek, amit fiatal koromban apámtól tanultam meg: a hazaszeretetei, amihez szo-í rosan hozzátartozik egy városhoz, egy utcához, vagy éppen egy térhez, parkhoz való kötődés is.

Tárnál László .

A NAGY OKTÓBER

A Jelenkor

novemberi száma

Ünnepi összeállítással köszönti a pécsi folyóirat a! Nagy Qktóbe-, ri Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóját, Ady Endre» születésének centenáriumát és a hetvenöt éves Illyés Gyulát.

A Nagy Október jubileuméit ünneplő írások sorában Roibec :t Rozsgyesztveniszkij verseit o 1_ vashatjuk Garai Gábor műfordításában, s a fordító esszébe ;n mutatja be a szovjet költőt, P á- kolitz István és Csanády Ján ,os költeményei mellett Hallama E Erzsébetnek Boros Istvánról szí 51ó riportját, Tüskés Tibor tanúin lányát, Hernádi Gyula el'beszé »lését, Aradi Nóra, Viktória Le be_ gyeva és Láncz Sándor képzői nű- vészeti írásait találjuk az ős sze- állításban.

Az Ady Endre születésiének centenáriumát köszöntő esc ikor- ban Arató Károly, Bárdosi Németh János, Bertók László, Békési Gyula, Csorba Győző, Kiss Dénes és Tandori Dezső J tölte- ményét, továbbá Bajomi Lázár Endre, Fried István, P éczely László, Rónay György, Sőtéír István és Vekerdi László tanulmányát, jegyzetét közli a folyóirat.

A hetvenöt éves Illyés Gyulát Czine Mihály köszönti. Pomogáts Béla A pusztától Párizsig és Párizstól a pusztáig című ta nulmá- nya az író fontos pályasz akaszát elemzi.

Az ünnepi számot MarUyn Ferenc Ady-portréi, Móser Zoltán új Illyés Gyula-fotóportrf >i, valamint a Szocialista Kép zőművé- szék Csoportja tagjainak a pécsi Modern Képtárban szereplő műveiről készítőit repródul iciók illusztrálják. (KS)

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára emlékezve Leonyid Brezsnyev elvtársnak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésén mondott zárszavából ldézttnk: Az október útján megtett fejlődésünk, egész hatvanéves tapasztalata azt bizonyltja ... folytatása a rejtvényben.

VÍZSZINTES: l. Hasonlóságot kifejező kötőszó. 5. Az Idézet első része (Zárt betűk: P, N.) 13. A tények ösz- szefüggésének föltevésekkel való magyarázata. 15. Hamarosan. 16. Gúla egynemű betűi. 17. Lehel vezért így is nevezték. 19. Orosz uralkodó. 20. Borda része. 21. Legrangosabb európai labdarúgó-torna. 23. A valóság félreismerése. 26. Ezen a helyen. 27. Férfinév. 29. Az etióp uralkodók címe volt. 30. Világhírű labdarúgó. 31. Nógrád megyei község. 33. Néma görög! 34. Kelendő. 35. Tricium és kálium vegyjele. 36. Réz betűi. 38. Szemével érzékel. 39. Régi római pénz, fordítva. 40. Kérkedik. 41. Kereskedelmi kifejezés. 43. ... gál, visszahat44. Pásztoristen a görög mitológiában.

45. Mássalhangzó kiejtve. 46. irányit.

48. .. .-fog. Fokváros mellett. 50. Rászokik. 52. Nyílás, névelővel. 53. Női becenév. 55. Szeszes ital. 56. A vietnami holdújév. 57. Híres dunántúli kastély. 59. Tar betűi. 61. Luxemburgi és norvég gépkocsik jelzése. 62. . . .- rén, dallamrész. 63. Becézett Ilona. 65. Történés előidézője. 66. Gyűrű alakú korallzátonyok. 69. Az USA egyik állama, félsziget.

FÜGGŐLEGES: 1. Az Idézet második része (Zárt betűk: H. N, B.) 2. Okirat kiállításáért fizetendő összeg.

3. Néma! 4. Évszak. 5. Idegen női név.

6. Bot része. 7. Fordított tiltószó. 8.

Amin bevágások vannak. 9. O. nem ilyen (két szó). 10. Norvég, svéd és román gépkocsik jelzése. H. ökölvívásban a kiütést jelenti. 12. Tojásait költő tyúk, névelővel. 14. Élet. 18. Ti* nap. amely... — a világot, Joh» Reed könyve. 22. Hangtalanul kötözi. 24. Ilyen eladás Is van. 25. Rejt. 26. Olasz, spanyol, portugál gépkocsik jelzése. 28. Használt cikkek adásvételével foglalkozik. 30. Történelmi hangulatú. 32. A Szovjetunióban szövetkezeti forma. 34. Hordókat készítő Iparos. 37. Női név. 38. Elborít. 4».' Kazincbarcikával egyesített község. 49. Ruha varrásával foglalkozó kisebb üzem. 47. Legelő. 48. A vízszintes 99. számú sor alatti régies neve. 49. Növény része, névelővel. 51. Rögzít. 53. Utolér. 54. Békés boldogságot tükröző jelenet. 57. Irányába. 58. A labdarúgás népszerű neve, ford. 60. Nem tud továbbjutni. 62. Román, luxemburgi és svéd gépkocsik jelzése. 64. Menyasszony. 67. Belül fogyó. 68. Fordított disz. 69. Rangjelzés. 70. Igevégződés.

Beküldendő: a vízszintes 5. és függőleges 1.. valamint a függőleges 18. számú sorok megfejtése.

Az október 30-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Függ. 121 Alumínium gömbben elhelyezett; vlzsz. 1: Felépítéséhez, s útba indításához; vlzsz. 33: Légnyomásmérő; vlzsz. 80: Hőmérsékletet.

Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény helyes megfejtői közül könyv- utalványt nyertek: Kaszás Mihályné, Hercegszántó: Kurucz István, Jakab- szállás; Nagy Jánosné, Gátér; Németh Jánosné. Kunbaracs.