Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
8 • PETŐFI NÉPE 0 1977. november 6. Kiss Kálmán elbeszéli a munkakörülményekről, hogy a termeket nem fűtötték, s az ajtók télen is nyitva álltak. Munkaruhát csak a hűtőben dolgozó munkások kaptak. A kopasztók szennyes-bűzös zsákkötényben álltak robotba nap, mint nap. A gépesítés ismeretlen fogalom volt. A fiatalokat néha napján pofonokkal „nevelték”. A munkások a munkateremben étkeztek, rendes ebédlő hiányában. Mosdási lehetőség a darafőzőben két betonvályúnál volt. Mindezek ellenére fegyelmezni nem kellett a munkásokat, fegyelmezte őket a kereset elvesztésétől való félelem. □ □ □ 1948. március 25-én államosították az üzemet, Szabó Géza munkásigazgató vezetése alatt. A halasi baromfifeldolgozó gyár területére behatolt a szocialista átalakulás szelleme. A különböző vezető beosztásoíkba munkások kerültek. Az igazgató a kommunista párt és a szakszervezet vezetőjével együttműködve végezte munkáját. Megkezdődött az arra érdemes dolgozók világnézeti, politikai és szakmai képzése. Kiss Kálmánból is így lett végül osztály- vezető, s a kommunista pártszemináriumok előadója. A termelést fokozatosan gépesítették, emberhez méltóvá tették a munkakörülményeket. Öltözők és üzemi konyha létesítését már közvetlenül a felszabadulás után kiharcolták a munkások. 1948-ban a dolgozó anyák helyzetének megkönnyítésére napközi otthont alakítottak ki a gyermekeik számára. Megkezdődött a dolgozók munkaruhával vgló ellátása. Elkészült a zuhanyozó, s később az egyes üzemrészeket is felszerelték mosdókagylókkal. A helyisé• Kiss Kálmán, lett osztályvezető. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kebelében működő gyár létszáma 1050, s 66 százalékban nődolgozókból áll. Az idősebbek között vannak, akik jóval a felszabadulás előtt, az üzemalapító Schnieiderek idejében kezdték a baromfifeldolgozó munkát. Ez az üzem volt akkor az egyetlen jelentősebb létszámot foglalkoztató ipari munkahely Kiskunhalason. Tavaly múlt száz esztendeje, hogy az 1852-ben alapított baromfi- és tojásfelvásárló, valamint értékesítő kereskedést feldolgozó üzemmé alakította a tulajdonosa. Erre a hosszú múltra büszkék a halasiak (nemcsak a gyarbeliek), de az első hetven évvel szemben természetesen fenntartásaik vannak. □ □ □ Kiss Kálmán, a mai gyár köz- gazdasági osztályvezetője 1936- t>an, tizennyolc éves korában lépett be a Schneider Ignác Utódai céghez. — Anyagmozgatónak alkalmaztak, a kibelezett baromfit hordtuk az osztályozóba — meséli. — Akkor nem volt ez rossz munka, mert egyáltalán semmilyen munka sem volt rossz itt Halason, csak kereshessen az ember. Aznap reggel is, amikor engem harmad- magammal felvettek dolgozni, legalább harmincán »csorogtunk az üaem kapujában. Abban az időben, a háború előtti konjunktúra ellenére is nagy volt a munka- nélküliség a városban. A cég előszeretettel alkalmazott fiatalokat, sőt fiatalkorúakat, mert azoknak fele akkora napi bért fizetett, mint a felnőtteknek. Munkát viszont a kamasz- gyerekéktől is annyit várt, mint aznapjuktól, anyjuktól. A tőkés időkben átlag tizenkét óra volt a napi munkaidő, de szezonban tizenhat-tizenhét órát is dolgoztatták a munkásokat. A ti’.lóradíjat nem ismerték akkoriban. A gépek nélkül végzett munka intenzitása magas volt. A csirkekopasztóknak például negyedóránként két baromfit kellett tolltalanítani. aki munkásból • Korszerűsödik a gyár. • Csirkevágás a tőkés időkben. (Egykori fényképfelvétel másolata.) a munkások egymáshoz való viszonya az elmúlt három évtizedben. Akkor, régen az egyéni érdekek határt szabtak az emberek közti összetartásnak. Ma a közösségi és egyéni érdek összhangja összefogásra, egymás segítésére készteti őket. a közös boldogulás érdekében. □ □ □ Dr. Nagy Gyulával, a gyár igazgatójával a jelenről és a jövőről beszélgetünk. — Az évtized kezdete óta nagy ütemben növekszik nálunk a termelés — tájékoztat az igazgató. — 1970-ben ezerszáz vagon baromfit vásároltunk és dolgoztunk fel, az idén pedig már 1900 vagon nyersanyagból készítünk termékeket. Körülbelül nyolcvanmillió tojást is feldolgozunk. Az előállított áru 65 százalékát exportáljuk. A külföldi vevőink széles körét szocialista és tőkés partnerek alkotják. iNem panaszkodhatunk a keresletre. Az árubaromfi termelése 'kifizetődő a mezőgazdasági üzemeknek, ez teszi lehetővé a gyár termelésének felfuttatását. A feldolgozott nyersanyagnak körülbelül 80 százalékát a halasi járásból 'kapjuk. Ez a közelség kedvező a termelés ütemezhetősége és a szállítási költségek szempontjából egyaránt. Megtudom az igazgatótól, hogy a jelenlegi kapacitást a tervidőszak végéig évi 2500 vagonosra feleszti'k. Ezért kezdték el 1974- ben azt a nagyszabású rekonstrukciót, melyről magasodó csarnokszerkezetek tájékoztatják a halasi járókelőket. Áz igazgató felsorolja, mi valósult meg eddig a tervekből. — Univerzális 'kombinált feldolgozócsarnokot építettünk, elkészült az új 'kazánház és a transzformátorház. Az új nyolcszáz személyes szociális és igazgatási épületet februáriban vettük birtokunkba. A feldolgozó szalagokhoz közel eső reggelizőhelyiséget is kialakítottuk már. Most építik az új fagyasztó csarnokot és hűtőtárolót, melyet a jövő év végén helyeznek üzembe. 1978 elején óránként hatezer pecsenyecsirke feldolgozására alkalmas üzemrész létesítését kezdik meg. Új tmk-műszaki raktárral és állategészségügyi részleggel is gazdagodik a gyár. Modern berendezésekkel felszerelt, a dolgozóknak jó munkakörülményeket nyújtó, igazi szocialista nagyüzemmé fejlesztik a halasiak büszkeségét, a hajdan volt Schneider-gyérat. A. Tóth Sándor Termékeny földeken — A mindössze 4450 hektár területünkkel nem tartozunk a nagygazdaságok közé — mondja Suhajda István igazgató —, viszont abban a szerencsés 'helyzetben vagyunk, hogy kitűnő minőségű földeken gazdálkodunk, hektáronkénti aranykorona-értékük eléri a 25—26-ot, és mintegy 1400 hektáron folytatunk öntözéses gazdálkodást. — Az. elmúlt tervidőszak alatt sok minden megváltozott a gazdaságban, Abbahagytuk a termelési szerkezetbe nem illő növények termesztését. A földrendezések során a korábbi 35 hektárról 100 hektárra növeltük a táblaméreteket. A szállítások könnyítésére elfogadható úthálózatot építettünk ki és mintegy 1700 hektárról elvezettük a belvizet, s altalaj lazítást végeztünk 17 millió forintos költséggel az egész területen. — Az erő- és munkagép-állományunk három rendszerbe soroltató. Külön géprendszere van a gabona, a kukorica, az olajipari növények termesztésének, a tömfegtakarmányok a lucerna, a füveshere betakarításának, feldolgozásának, tárolásának és külön a zöldségtermesztésnek. Jó a gazdaság műszaki felkészültsége. Évente 20 millió forintot költünk gépekre. Korszerű agrotechnikával A termelés növeléséire a gazdaság szakemberei felhasználják a legújabb agrotechnikai módszereket. Többoldalú 'kapcsolatot tartanak fenn az agráripari kutató intézetekkel, többek között a megyei szakszolgálati állomással. A termelés előkészítését és fejlesztését együttműködési szerződésekkel alapozzák meg, tagjai a Kalocsai Agráripari Egyesülésnek is. — A legfontosabb növénynek számít a ma már 255 hektáron termelt fűszerpaprika. Ugyanakkor nagy jelentőségű az olajipari növények termesztése is. Étkezési lenből, mustárból és olaj- retekből 500 hektáron vetettünk az idén, s kétszáz hektáron termeltek a pa rtnergazdasá gok. A tavalyi export-árbevételt az idén megduplázzuk és elérjük az 500 ezer dollárt. Fűszerpaprikából — mivel a tavalyi 75 mázsával szemben az idei átlagtermés eléri a 120 mázsát — szintén jelentős bevételre számítunk. A csöveket félkész termékként adjuk át a helyi fűszerpaprika- és konzervipari vállalatnak. Ezt a szárító és a két szikkasztó berendezés teszi lehetővé. Jövőre még egy szárítót vásárolunk, aminek következtében naponta • Jövőre újabb paprikaszárító berendezés kerül a régi mellé. 15 vagon fűszerpaprika feldolgozása válik majd lehetővé. Nyereséges ágazat Az állami gazdaság a népgazdasági, valamint saját érdekeit is figyelembe véve " növelte szarvasmarha-állományát. — A tejtermelés emelését fajtaátalakító keresztezésekkel oldottuk meg. Jelenleg 700 hun- garöfríz tehenünk van. A terv- idősziak végéig ezerre növeljük az állományt. A fejési átlag már az év végén eléri a tehenenikén- ti ötezer litert. A gazdaságban 1970-ben kiselejtezték a tbc- és brucellózissal fertőzött teheneket. — Az állatokat mégy telepen neveltük, ami 'hátráltatta a munkaszervezést és növelte a költségeket. Azóta megváltozott a helyzet. A tehén- és borjúállomány két, az üsző- és hízómarha-állomány pedig egy telepen van elhelyezve. A szakosítás és a koncentráció eredményei a jövedelmezőségben, a munka termelékenységének növekedésében egyaránt megmutatkoznak. A hagyományos módszerrel harminchét dolgozó és három lófogat kellett az állatok gondozásához, ma tizenkét gondozó is elegendő. Távlati célok > A tervekben szerepel, hogy a Kalocsai Agráripari Egyesülés keretén belül a foktői Béke és a mdskei Március 15. Termelő- szövetkezettel együtt a gazdaság drágszéld kerületében egy közös, 1200 férőhelyes tehenészeti telepet építenek. — A termelés szakosításával lehetővé vált, hogy az állattenyésztésben együttműködjünila más gazdaságokkal is. A tapasztalatokra alapozva döntöttünk a közös telep létrehozása mellett. Nálunk a tömegtaikarmány-ter- mesztés, a termés betakarítását és tartósítása egy kerületvezető irányítása alá tartozik. E döntés helyességét a számok is bizonyítják. Amíg 1975-ben 2727 liter volt az egy tehénre eső tej- átlag, az óv végére eléri az ötezer litert. Ugyanakkor az ágazatból származó árbevétel ia megkétszereződött. Amíg a IV. ötéves terv első évében még a 11 millió forintot sem érte el a tehenészet árbevétele, 1975-ben már csaknem 25 millió forint volt. A gazdaság 1969-ben két másik mezőgazdasági nagyüzemmel 1080 kocaférőhelyes sertéstelep építésére társult. A létesítményt fokozatosan 1971-ben és 1972-ben helyezték üzembe, egyidejűleg felszámolták az öt korszerűtlen, sertéstelepet. — A gazdaságtalan sertéstenyésztés indokolta a közös hízó- teíep létrehozását. A Kalocsai Állami Gazdaságban a termelés állandó növelésa mellett 'figyelmet fordítanak a nő- és ifjúságpolitikai határozatok megvalósítására, a dolgozók munkakörülményeinek javítására* szakmai továbbképzésükre, bérezésükre, a család- és gyermek- védelemre. A dolgozók 70 százaléka csatlakozott a szocialista brigádmoz- galomhoz. Részben az ő munkájuk nyomán az idén 60 százalékkal nő a gazdaság bevétele, aminek 'következtében még több jut beruházásra, a termelés színvonalának további növelésére. Béna Zoltán • Banárl József né: Olyanok vagyunk, mint a testvérek. geket fűtéssel látták el. A nehéz fizikai munkát automata és félautomata gépek beszerzésével küszöbölték ki. — Az idős dolgozók közül sokat gyötör a reuma — utal a régi idők egyik „emlékére” Kiss Kálmán. — A hatvanas évek elején a gyár saját üdülőt épített Har- kányfürdőn a betegeskedők gyógyításához. Banári Józsefné libadaraboló mun'kásnő a gyárbeli munkásdinasztiák egyikének tagja. Apja harminc esztendeig dolgozott a tőkés Schneiderék profitjáért. A férjével itt ismerkedett meg, aki itt rakodómunkás ma Is. A leánya baromfiipari szakmunkásként dolgozik a gyárban. A munkásasszony egyi'ke volt az első sztahanovistáknak, s azóta is számos kitüntetéssel ismerték el jó munkáját, emberi magatartását. — A Petőfi Sándor szocialista brigád tagja vagyok, amelyik elnyerte már a Vállalat Kiváló Brigádja címet is — mondja Banári Józsefné. — A kollekívánk olyan, mint egy család. Ügy összetartunk, mint a testvérek. A munkában versenyezünk a többi brigáddal, hogy a gyár minél jobb eredményt érjen el. A régi dolgozók szavaiból kitűnik, hogy mennyire megváltozott Nyugdíjba ment, de nem búcsúzott Nyugdíjba vonult Szalomjás Mihály, a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. A tisztújító közgyűlésen az eddigi fő- agronómust, Sevaracz Mátét választották meg utódjául. Nagy elismeréssel emlékeztek meg ezen az ünnepi összejövetelen a volt elnök 22 évi tevékenységéről. Egyúttal titkos szavazással megválasztották a szövetkezet vezetőségébe. Nyugdíjas termelőszövetkezeti elnök. Alig néhány éve szoikituk meg ezt a kifejezést. Nem Is olyan régen valósult meg nálunk a szövetkezeti tagság nyugellátása. A Petőfi Termelőszövetkezet központjában beszélgetünk a volt elnökkel. Mint mondja, leköszönt erről a funkcióról, de nem búcsúzott el a nagy családtól, a szövetkezettől. Annál is inkább, mert beválasztották a vezetőségbe. Régóta ismerem Szalonnás Mihályt. Emlékszem még, mikor mint tanácselnök tevékenykedett a nagyközségben. 1955-ig töltötte be ezt a funkcióit, ekkor választották meg a helyi Petőfi Termelőszövetkezet elnökévé. Mindig tiszteltem megfontolt, nyugodt beszédéért, igazságsze- retetéért, Ezekkel hatott partnereire, a szövetkezeti gazdákra. A türelmetleneket nyugalomra intette, a fiatalokat segítette törekvéseikben. Mindenkivel igyekezett a „saját nyélvén” tárgyalni a közös célok érdekében. — Voltak nehéz időszakok. Tanácselnökségem alatt az ingadozó politikai vezetés okozott sok gondot. Az ellenforradalom idején — akkor már szövetkezeti elnök voltam — sem volt köny- nyű összetartani a közöst. Sokan kiléptek, de a mag maradt — emlékezik. Minőségi változást hozott a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Akkoriban több termelőszövetkezet létesült. A Petőfivel együtt hat közös gazdaság volt a nagyközségben. Az élet követelte a további előrelépést, a gyorsabb fejlődést. A szellemi és anyagi erők összpontosítása eredményeként jött létre 1974. január 1-én a megnagyobbodott Petőfi Termelőszövetkezet, amely a nagyközség egyetlen közös gazdasága lett, több mint ötezer hektárnyi földterülettel. — Az egyesülés után meggyorsult a fejlődés, de szükségessé vált a minőségi változtatás a gazdálkodásban. Létrejöttek a termelési rendszerek, amelyekhez mi is csatlakoztunk. Tagjai lettünk a KITÉ-nek, amelyet a nádudvariak kezdeményeztek eldettek, hiszen termelési lehetőségeink többre nem tettek bennünket képessé. Jelenleg búzatermésünk 45—46 mázsa körül mozog. A napraforgóiból több mint négyszáz hektáron már 23 mázsa átlagot értünk el. Hasonló területen termesztettünk kendert és fölöztük a .száz mázsáit. Kukoricából pedig 60 mázsa felett takarítottunk be. Tovább sorolhatnám, de úgy gondolom, ezzel is sikerült érzékeltetnem a különbségeket. Természetesen ilyen eredményekhez korszerűsíteni kellett az agrotechnikát, alkalmazni a modem technológiát. Más témára váltunk. A párt- munkáról beszélgetünk. Tagja maradt a járási pártbizottságnak, a nagyközségi pártvezetőségnek, a termelőszövetkezet pártvezetőségének. A nagyközségi pártbizottság mellett működő gazdaságpolitikai bizottság elnöke. — Továbbra is mozgalmasak a napjaim. Ezek a funkciók felelősséggel is járnak. Viszont nem tudnék meglenni a közéleti tevékenység nélkül. Már nyolcéves korom óta dolgozom, cselédgyerek voltam, megszoktam a munkát. Ügy érzem, mint nyugdíjas. még tudok tenni valamit azért a társadalomért, amelynek hasznos tagja akarok maradni továbbra is, hiszen ennek köszönhetem az emberibb életet. Szalonnás Mihálytól az ilyen .kijelentések nem tűnnek közhelynek. Azok közé tartozik, akiknek a közéleti tevékenység adja az élet értelmét. Kereskedő Sándor sősorban a kukoricatermesztés fejlesztésére. A szegediek kendertermesztési, a Bácsalmási Állami Gazdaság napraforgó-, a Kunbajai Állami Gazdaság szőlőtermesztési módszerét szintén átvettük. A korszerű termelési eljárások bevezetését az el nőik maga is szorgalmazta. Ügy érzi, hogy ezzel is hozzájárult a termelési eredmények növeléséhez. — Az átszervezés óta kétszeresére nőttek az átlagtermések. Emlékszem, hogy örültünk a hektáronkénti 18—20 mázsa búzatermésnek, a 30 mázsa kukoricának. Akkor ezzel voltunk elégedi felszabadulás előtt a Kalo- ** csa környéki földeknek több, mint a fele néhány nagybirtokosé volt, a többit kisparasztok művelték. Lényegében a gabona-, a kukorica-, valamint az 1930-as években fellendült fűszerpaprikatermesztés alkotta a környék mezőgazdasági kultúráját. Az állattenyésztés színvonala alatta maradt az országos átlagnak. A nincstelen agrárproletárok máshol voltak kénytelenek munkát vállalni. Két mezőgazdasági üzem egyesülésével Állami gazdaság a város körül 1962-ben létrejött a Kalocsai Állami Gazda« ság, amely magába foglalja Kalocsa, Foktői Úszód, Dunapataj, Szakmar, öregcsertő és Homokmégy határát. Nagyüzem született „Rajtakaptam” valamin a halasiakat: a Duna— Tisza köze egyik legrégebben alapított Ipari egységére, a város baromfifeldolgozó gyárára legalább annyira büszkék, mint a háromnegyedszázado* csipkevarró művészetükre.
