Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

*

1977. november 24. • PETŐFI NÉPE • i

Az 1970-es évek elején az iskolaegészségügyi vizsgálatok és más — az ifjúság általános testi állapotára vonatkozó — felmérések azt tanúsították, hogy a felnövekvő nemzedék fizikai erőnléte nem kielégítő. Ez a tény — a javuló táplálkozási körülményeket figyelembe véve — a rendszeres testmozgás hiányát jelzi. A következmény közismert: mind az egyetemeken és főiskolákon, mind a katonai szolgálatra bevonulok körében megszaporodott azoknak a száma, akiknél kóros mértékű testi fejletlenséget állapítottak meg az orvosok.

így az iskolai testnevelés és sport helyzete, a fejlesztési lehetőségek vizsgálata az utóbbi években előtérbe került, melynek kapcsán számos központi intézkedés látott napvilágot. Az iskolai testnevelés és sport ügyének fontosságára irányította a figyelmet az MSZMP XI. kongresszusának határozata is, amely kimondta, hogy az egészséges testkultúra érdekében jelentősen javítani kell a testnevelés és tömegsport személyi, tárgyi feltételeit.

Az iskolai testnevelés alapvető feltétele, hogy tornatermek és egyéb sportlétesítmények álljanak az oktatási intézmények rendelkezésére. Bács-Kiskun megyében — különösen a városok dinamikus népességnövekedése következtében — sok iskola túlzsúfolttá vált, s ez elsősorban az osztálytermek számának növelését váltotta ki. Ugyanakkor másodlagosnak tekintették a szükséges számú tornaterem építését. Az általános iskolákra vonatkozó tervezési irányelvek szerint a 8 vagy annál több osztályteremmel rendelkező iskolák építése esetén kötelező a tornaterem létesítés. Ez azonban még az utóbbi években létesült általános iskolákban sem valósult meg minden esetben.

Az országossal azonos

Az 1971/72. tanévben mindössze 77 általános iskola rendelkezett tornateremmel, az összesnek alig egyötöde. Egy tornateremre 784 tanuló jutott. A legutóbbi tanévben már 109 általános iskola, az összesnek közel 38 százaléka rendelkezett tornateremmel, vagy tornaszobával. A tornatermek számának emelkedésével és a ta- mulólétszám csökkenésével egy teremre 527 tanuló jutott, az országossal közel azonos. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy Bács- Kiskunban — ahol a tanulók

15—20 százaléka ma is külterületi iskolába jár —, akkor a közel azonos arányok egyúttal nagy különbségeket takarnak. A külterületi iskolákban ugyanis — különösen télen — rendkívül mostohák a testnevelési és sportolási lehetőségek.

Tornaterem, tornaszoba

Ugyanakkor a létesítmények nagy része méretét tekintve sem kielégítő. Alig több mint egynegyedük felel meg a tornaterem országos szabvány szerinti meghatározásának, egyharmaduk szükségtornaterem, s több mint 40 százalékuk osztályterem méretű tornaszoba, amelyekben a nagy létszámú tanulócsoportok foglalkoztatása nehézkes.

Az általános iskolák tornaterem-ellátottsága területenként nagyon eltérő. A városi iskoláknak alig több mint fele rendelkezik tornateremmel, a községieknek

pedig nem egészen egyharmada. A 146 tornateremmel nem rendelkező községi általános iskola több mint 20 százaléka 8 vagy annál több osztálytermes, tehát a tervezési irányelvek szerint kötelező lenne tornaterem létesítése.

Újabb tornatermek

Tornaterem, illetve tornaszoba hiányában hasznos kezdeményezésnek bizonyult a művelődési otthonok megfelelő helyiségének igénybevétele tornaterem céljára. Jelenleg 36 helyen használják ki általános iskoláink ezt a lehetőséget.

Az 1976—77-eS tanév eleje óta újabb létesítmények segítik elő az iskolai testnevelés fejlesztését. Új általános iskolai tornatermet adtak át Tiszakécskén, Lakiteleken, Bácsalmáson; valamennyi megfelel az országos szabványnak.

A megye középiskoláiban sem megfelelő a tornaterem-ellátottság. Az 1976-os tanév elején a 31 középiskola kétharmada rendelkezett csak tornateremmel. Jelenleg 404 tanuló jut egy középiskolai .tornateremre, s ez kedvezőbb az országosnál. A meglevő helyiségek több mint egyötöde azonban szükségjellegű.

A 17 szakmunkásképző intézet közül 11 rendelkezik saját vagy bérelt tornateremmel, amelyből kettő szükségtornatérem. Egy tornatermi célra szolgáló helyiségre 818 tanuló jut, ami arra utal, hogy az iskolák közül a szakmunkásképző intézetek sportolási feltételei a legkedvezőtlenebbek.

Kevés a testnevelő

Az iskolai testnevelés feladatainak végrehajtásához a tárgyi feltételek mellett nélkülözhetetlen a megfelelő szakember-ellátottság. A testnevelő tanár hiány főleg az általános iskolákban szembetűnő. Az alsó tagozatban a testnevelést általában az osztályt tanító nevelők látják el. A kezdeti szakosítási kísérletek is abbamaradtak a 11 napos oktatási ciklusra való áttéréssel.

A felső tagozatban az órák szakos ellátottsága 67 százalékos, 26 testnevelő tanári állás üres. A szakmunkásképző intézetekben 10 ilyen állás nincs betöltve. A testnevelő tanári ellátottság csak a középiskolákban megfelelő.

A testnevelési óraszám heti háromra való emelése — mivel a tanerő előirányzatot nem emelték ennek megfelelően — fokozta a testnevelő tanár hiányt mind az alsó, mint a középfokú oktatási intézményekben. Egyidejűleg emelkedett a túlórák száma.

Ösztöndíjak, lakások f

A személyi ellátottság javítása érdekében a megyei tanács intézkedéseket tett. Az ösztöndíjak és szolgálati lakások odaítélésénél a testnevelés szakosokat előnyben kell részesíteni; az 1976—77-es

tanévtől a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola konzultációs központját Békéscsaba helyett Kecskemétre helyezte ót, ami elősegítette a levelező tagozatos testnevelő tanárok számának növekedését.

Az elmúlt években fellendült a megye tömegsport mozgalma. A falusi és munkahelyi spartakiá- dokon résztvevők száma 1974-ben még 29 ezer, az elmúlt évben már 65 ezer volt. A szakszervezetek által szervezett természet- járó túrákon 17 ezer dolgozó vett részt. Emellett jelenleg megyénk 27 üzemében folyik munkahelyi testnevelés, mintegy 4300 főrészvételével.

A sportolási célokat szolgáló létesítmények száma — az utóbbi években bekövetkezett gyarapodás ellenére — kevés. Főleg a sporttermeket és az úszómedencéket illetően érezhető hiány.

1976. végén 21 úszómedence volt a megyében, ebből fedett egyedül a kecskeméti uszoda. A szabadtéri sportlétesítmények száma közel 550-re emelkedett.

**>

A legfontosabb feladatok

A megye Iskolai testnevelése és sportmozgalma helyzetének áttekintésével, a személyi és tárgyi feltételek alakulásának ismertetésével a gyorsabb ütemű és átgondolt fejlesztések szükségességére kívántuk felhívni a figyelmet. A további tennivalókat illetően a megyei tanács végrehajtó bizottságának ez évi márciusi ülésén elfogadott határozat az irányiadó.

Az ebben megfogalmazott feladatok közül a legfontosabbak: — A tornateremmel, sportpályával nem rendelkező iskolák tanulói részére lehetővé kell tenni, hogy a sportegyesületek létesítményeit, illetve a művelődési házakat térítésmentesen használhassák testnevelési órák és sportfoglalkozások megtartására;

— Az általános iskolák alsó-és felsőtagozatán tanítók -kapjanak hatékonyabb segítséget a testnevelési óra szakszerű vezetéséhez.

— Valamennyi sportegyesület rendszeresen foglalkozzon tömegsporttal.

— Társadalmi összefogással, helyi erőforrásokból a községek és városok építsenek új sportlétesítményeket, gondoskodjanak a meglevők karbantartásáról, felújításáról.

— Meg kell gyorsítani a sport- szakember képzést.

Wolfárt Mária

Hetvenöt éve született Latabár Kálmán

Emlékezés egy híres dinasztiára

Sohanapján deríthető föl, hogy a nagy tekintélyű kiskunhalasi Latabár János asztalosmester és Endre fia miért különbözött ösz- sze 1831-ben? Csupán annyit jegyeztek föl, hogy a fiú Debrecenben abbahagyta jogi tanulmányait és hamarosan beállt az ott időző, országot járó Kilényi féle (társulatba. A betűkkel aligha gyűlhetett meg a baja, jóeszű gyereknek tartották, felnőttként nagy tudományának.

A református egyháznál Andrásnak anyakönyvezett fiú — Vorák József múzeumigazgató közlése — 1811. november 16-ón született. Sütő József kutatásai szerint néhány évig az ottani gimnáziumban tanult. (A kiskun- halasiak 1970-ben előadáson ismertették a híressé vált család történetét. Ifjú Nagy Sízeder István adatokkal bizonyította, hogy több nemzedékük élt a kiskun városban. A Latabár név különben látót jelent.)

Nincs gyönyörűbb a családi békességnél. Az apa és ügyvédnek szánt fia civódását mégis a hasznos kivételek közé sorolhatjuk, hiszen gyönyörű pályára röpítette a mindmáig egyik legrokonszenvesebb művészt, kulturális szervezőt.

Endre (András) Kolozsvárott már tenoristaként volt a közönség kedvence. Később nagyszerű társulatot hozott össze, megreformálta a vidéki színjátszást. Tagjaitól tanulást követelt. a készültséget, képességeik szüntelen fejlesztését. Változatos, színvonalas műsora kiemelkedett a korabeli „mezőnyből”. Magánvállalkozó létére ellenállt a csak silányságokat követelő kívánságoknak. 1857-ben társulatával ő nyitotta meg az új miskolci színházat, szívesen látták később is. Elsősorban neki köszönhető, hogy Kassa a magyar színjátszás egyik erősségévé vált: tíz évig játszottak ttt. A kecskeméti közönség is kedvelte. 1850-ben és 1864-ben szerepeltek Katona József városában.

Kitűnő fordításokkal gazdagította a választékot a négy nyelven beszélő Latabár Endre, az asztalosmester fia. Déryné így lelkesedett érte: „Mint tenorista; de még ezen kívül mint jeles muzsikai értelmiesség, csudákat fejtett ki, oly szorgalommal ösz- szetanította a legnagyobb daljátékokat is az újonnan összealakított, csupa fiatal sarjadékból ösz- szeállitott társaságban... És La- tabár meg is teremtette vidéken az operát és valóban több elismerést érdemelt volna meg.”

Szántén Kiskunhalason született testvére. Dezső, 1849-ben szerződött társulatához.

Latabár Endre színigazgató fia követte apja példáját. Jó humoráért kedvelték a nézők. Később, másfél évtizedig a színiakadémia titkáraiként dolgozott. Sikeres pályát futott be Árpád fia — Endre unokája, Latabár Kálmán édesapja. Már gyerekkorában a pódiumra lépett. Az akadémia elvégzése után Szolnokra került; majd — 22 éves korában — Kö- vessy Albert ‘-Kecskeméten tartózkodó együtteséhez szerződött. A Jókai barátságát és- támogatását élvező híres igazgató 1965 tavaszáig szolgálta Katona József városában több-kevesebb sikerrel a színházi kultúrát. A Kecskeméti Színházi Újság 1901. november

9-1 számában hosszabb cikk méltatta az ifjú művészt: ;,Latabár- ral egy nagy tehetségű, istenadta

• Az első színházi ember, Latabár Endre.

• Fia, Kálmán (1851—1924).

• Az unoka, Latabár Árpád (1878—1951).

• Kecskeméten született Latabár Kálmán, meghalt 1970-ben.

• Az ükunoka, a legifjabb Latyi, a Fővárosi Operettszínház művé. sze.

vénájú erőt nyert társulatunk. Alakja, hangja egyként predesz tináija a komikusi szerepkörre. Minden szerepében annyi eredetiséget és ötletet pocsékol el, amennyi elég lehetne egy heti repertoárra. Hisszük, hogy rövidesen a közönség állandó kedven- sévé küzdi föl magát.”

Jól vélekedtek. A kialakult szokásoknak hódolva hirdetett népszerűségi pályázaton csak az utolsó fordulóban; csekély különbséggel szorult a második helyre. Csaknem ezren őt tartották a legjobb kecskeméti színésznek, noha viszonylag rövid ideje tartózkodott itt. Nyilván hóri- horgas ember lehetett; mert a tréfás; vofcs-indokló nyilatkozatok szerint „toronyabb a magasnál és cémaszálabb a vékonynál”, „mert sok hasznos dolog kerül ki' belőle, a nevéből ár, a lábából pipaszár”.

Komikus szerepeket játszott; karakterfigurákat alakított. A kritika általában elismeréssel emlegette. A San-Toy című darabban Csuliként aratott sikert. „Tőröl- métszett egészséges humorát kedveli a közönség. A Bőregérben, azaz a Denevérben kavagóáriálat fakasztott, mint a jogtudor ügyvéd. Szelleműként is remekelt, bár szívesebben láttuk volna őt Láliomfi szerepében”. Olykor — mint Tudorkaként a Nagymamában — kissé túllőtt a célon”. Többször megállapították róla, hogy hamisítaiüan down.

A Katona József utoa 38. számú házban lakott. Itt látta meg 1902. november 24-én a napvilágot Kál. mán, a színész-dinasztioalapító Endre dédunokája, a Latyi.

Juhász István főmérnök segítségével tisztáztam, hogy a mostani számozás szerinti 7. számú épületben, Katona József szülőd háza szomszédságában sírt föl először az eddig leghíresebb Latabár. (A Kecskeméti Városi Tanács elhatározta; hogy márványt táblával jelöli meg az épületet.) Ugyanazokban az utcákban töl-’ tötte első évelt a kis Latabár,1 ahol a takácsmesiter fia gyere- keskedett. Innen egy ugrás voll a színház. Már tipegő apróságként ámulhatott a csillogó világban.

Édesapjával hamarosan a fővár rosbia került. Latabár Árpád ni híres Király Színházban a hagyományos operettek táncos komikusaként növelte népszerűség gét. Sűrűn foglalkoztatta a magyar némafilm-gyártás is.

íüai, Árpád és a kecskeméti illetőségű Kálmán először a Vár-! színházban hangolták esténként jókedvre a közönséget, ök, szakítva a családi hagyománnyal; hossizabb külföldi körutakat vál-! laltak. Alkalmazkodtak az édesapjuknak oly sok sikert hozó operett átalakulásához. De nehéz lenne bármilyen stíluskaltegóniá- ba gyömöszölni őket, különösen Kálmánt, mert utánozhatatlan egyéniségek voltak.

Kálmán tehetsége a felszabadulás után teljesedett ki. Ekkor —• néha-néha — alkatának megfelelő, képességeihez méltó szerepeket is kapott. Ha nagyobb felr adatokat bíznak rá, ha előbb ér-* kezik el a demokratikus átalakulás, a világ legnagyobb komir kusai közé sorolhatnánk.

Születésének 73. évfordulóján tisztelettel emlékezünk a nagy nevettetőre, Latabár Kálmánra.

Heltai Nándor

GERENCSÉR MIKLÓS:

Ady Endre élettörténete

(*5.)

Rejtély, miért fokozódott oly hevessé Csinszka Iránti ellenszenve. Voltak órái, amikor nem tudta elviselni felesége jelenlétét. „Menj innen! Utállak 1” — suttogta ilyenkor. Önkéntes titkárához, a fiatal Stelnfeld Nándorhoz változatlanul ragaszko. dott. Arra biztatta, sürgősen szerezzen számára vasúti kocsit Garami Ernő közlekedési és kereskedelmi minisztertől, mert mindenáron Érmindszentre akar költözni. Ez természetesen lehetetlen volt, egyrészt járóképtelensége miatt, másrészt siralmas viszonyok nyomorították az egész országot. Vészes mértéket öltött a szénhiány, a vonatok egy része is csak üggyel-bajjal közlekedhetett, dühöngött a spanyol influenza, kezdett általánossá válni az éhezés, a nyomor.

Karácsonyra csúcsai fenyőfát kívánt A Veres Pálné utcai házmester utazott el érte, meg Is hozta kalandos körülmények között. A nagy fenyőt Pfeiffer dok- toréknál díszítették fel. A jóbarát orvosnak volt egy kedves kisfia, neki remek hlntalovat vásároltatott Ady karácsonyi ajándéknak. A költő szépen rendbeszedte magát az ápolónő segítségével, a szokásos teveszőr köntösét vette fel, így támogatták át az orvosékhoz. Csont és bőr volt, de nyugodt. Jól érezte magát, egész este mosolyogva nézte a karácsonyfának és a hintáidnak örvendező kisfiút. De még ez a csekély igénybevétel Is kimerítette. Két oldalt támogatva kísérték vissza szobájába.

Még három hétig reménykedtek állapota javulásában, hasztalan. Orvosa ragaszkodott hozzá, hogy szállítsák szanatóriumba. Ady erről hallani sem akart. Végül soványka öncsalással nyugodott bele az orvos akaratába. Látszólag elhitte, hogy csak kocsl- kázni viszik, s látva, hogy a kocsikázáshoz egyáltalán nem szükséges személyi holmijait is ösz- szecsomagolja Csinszka, hallgatólagosan elfogadta a szanatóriumot.

Mielőtt megvált volna szobájától, hosszasan körülnézett benne, egyenként végigpUlantva a bútorokon, a képeken, a könyveken, használati tárgyain.

— Semmi nem fordítható meg... — mondta és önként elindult.

Török néni, Csinszka nagyanyja szeretettel, féltéssel segédkezett körülötte. A kocsinál ezzel búcsúzott tőle:

— Édes fiam, tavasszal megyünk Csúcsára!

Ady Endrének jól esett a vigasztaló ígéret, é? szó nélkül, csak egy lemondó mosollyal fejezte ki, hogy az a csúcsai tavasz számára már nem lehetséges.

Flákeren szállították be a Városliget szomszédságában levő Liget szanatóriumba 1919. január 12-én, vasárnap délután. Csinszka és Pfeiffer doktor felesége kísérte el. A földszinten levő 30-as számú szoba várt rá, kezelését dr. Schaffer Károly Ideggyógyász professzor és dr. Engel Károly belgyógyász professzor vállalták. A költség naponta kllencvenkét koronába került, a külön ápolóknak napi harminc koronát fizettek.

Csodákra még a tudomány sem képes. A legtöbb, amit elérhettek, hogy megkímélték Ady Endrét a testi kínoktól. Panaszmentesen, nyugodtan viselkedett egyforma állapotban. A látogatók nem nagyon érdekelték, alig szólt hozzájuk, mint ahogy az ápolójával sem beszélgetett.

Barátai és felesége január 26- án, vasárnap látták életben utoljára. Hatvány Lajos Ady a kor- társak között című könyvében így örökítette meg e napi látogatást: „... vasárnap íéltizenket- tőkor mentem hozzá a városligeti szanatóriumba, de Ady mélységesen aludt. Csak a harmincas szoba küszöbén álltunk és néztük, hogy Ady gyorsan, sűrűn, de egyenletesen s látszólag nyugodtan lélegzik. Nem tudtuk, hogy az ilyenfajta légzés már az agóniát jelenti. Csak álltunk ott, csak néztük a költőt a takaros szanatóriumi szobában, ahogy bezárt pillái mögül is klgömbö- lyödött szemének nagyszerűen domború golyója és ahogy a párnán magasztosan fölravatalozva nyugodott. Hajának se híja, se hója, keze a mellén nyugodtan összekulcsolva. S ezt mondtuk egymásnak: Milyen szép!

— Fölkeltsem? — szólt az ápolónő. — Nem, ne! — feléltem Ijedten. — Mondja neki, hogy Itt voltunk, ha felébred.

Ezzel aztán behúztam magam mögött az ajtót. S gondtalanul, az élet gondtalanságával, névjegyre felírtam: „Drága Bandi! Itt voltunk. Jövünk legközelebb, ölellek.” Azt hittem, hogy majd jövő vasárnap jöhetek megint..

Kora estétől másnap reggelig mély álomban, teljesen nyugodtan aludt. Az ápolónőnek semmi munkája nem akadt, éjszaka hol bóbiskolt, hol varrogatott az ablak melletti karosszékben, onnan vigyázva Ady Endre halálközell álmát. Hétfőn reggel nyolc órakor fel kellett ébresztenie a be-' teget, hogy orvosságot adjon neki. A szokásos vizit ideje még nem érkezett el. Ady Endre türelmesen, engedelmesen lenyelte a gyógyszert, egy szót sem szólt, csak az arckifejezésével mondott köszönetét ápolójának. Megköny- nyebbülten a párnájára hanyatlott és máris aludt tovább.

Tiszta, világos betegszobáját a legszelídebb béke hangulata uralta. Kevéssel kilenc óra előtt alig észrevehetően nyöszörögni kezdett. Az ápolónő éberen felfigyelt erre Is, megkérdezte, miben segíthet. Ady félálomból válaszolva legyintett, hogy köszöni, nincs szüksége semmire. Majd sóhajtott és úgy viselkedett, ‘mintha aludna tovább. Az ápolónő mégis hozzálépett, meggyőződni, valóban álom-e az, amibe elmerült a költő.

Ady ekkor már halott volt. A

zseni, aki költészetében oly sokat viaskodott a rettenetes halállal, aki oly komor víziókkal élte- érezte át az elmúlás tragédiáját, most egy alig észlelhető sóhajjal bízta magát a Stix hajósára.

Költői, gondolkodói jelentősé-^ géhez méltó búcsút vett tőle az ország. A forradalom, a nemzet halottjaként helyezték katafalkra a Nemzeti Múzeum előcsarnokában. Ezrek kísérték utolsó útjára a januári fagyos, havas délutánon, ki a Kerepesi úti temetőbe, ahol a fő alléba, Jókai Mór mellé helyezték örök nyugalomra.

Híres, ml több, legendás személyiség volt már életében, de gondolkodói nagyságával, költészetének igazi értékeivel viszonylag kevesen voltak tisztában. Ma Is nagyobb a híre, mint az életművéről szerzett ismeretünk. Hiába telt el a halála óta idestova hat évtized, még mindig az a feladatunk, hogy utolérjük. Ady Endre életműve nem egyszerűen halhatatlan, hanem időszerűen monumentális. Az is marad még sokáig, jó néhány nemzedék száméra önmagát Muszéj-Herku- 1 esnek nevezve, az emberség titánja volt. Ebben — az emberség harcos vállalásában, az ezért való erkölcsi bátorságban és gondolkodói hősiességben mindörökre Időszerű marad.

íVég«.) ]

L

Iskolai testnevelés és sport Bács-Kiskun megyében