Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
MŰVELŐDÉS IRODALOM MŰVÉSZET Kilencven éve született Áprily Lajos Áprily Lajos november tizennegyedikén töltené be kilencvenedik évét. Egy évtizede befejezett életművéről illenék mindent tudnunk, hiszen már első verseskönyveiről érvényesen állapította meg a húszas években méltatója, Németh László: „Előbb mondta ki, hogy elvégeztetett, s aztán kezdte el fűzni tiszta és szó- morúan-telt rímeit". S mintha kezdettől ez volna költői jel- .mondata: „Tiszta legyen az ember és befejezett." Nemcsak az Időben hátrafelé lelhetjük föl szellemi társait: ami örök dolgok képzetét kelti bennünk, az a jövőben is meghosszabbítható. Rejtőző, sohasem hangsúlyozottan szubjektív kifejezésmódja olyan poéták irányába mutat, akik a felszabadulás utáni évtizedekben dolgozták ki a lírai nyelvteremtés új módszereit. A természettel egész életében testvéries költő sokszor eljut ember és tárgy „személyiségcseréjéig", s ily módon az úgynevezett objektív szemléletig. Olyan remeklések bizonyítják ezt a programmentes előfutárságfít, mint A februári hó dalol, a turgenyeves című Tavaszi vizek, vagy a Fűzfa-zsongás. A jelzői erősen éreztetik a Nyugat első nemzedékével majdnem egy időben föllépő költő ízlésbeli kötődését; ám ez már a filmfelvevővel dolgozó ornitológuson túltevő teljesítménye a természet-megfigyelésnek, hogy a darázs-ölyv, lecsapás előtt, szárnyával „szitálva áll" a leveoőben. Az a föltételes mód pedig, hogy a személyiségcsere esélyét latolgatja a fűzzel „Ha fűz lehetnék, barkás fűz-liget, lelkem, hogy zsonganál. Hogy izsonga- nál" — mérhetetlenül több, mint a régi költők szokásos megszemélyesítő eljárása. Nem pusztán szemlélet ez, hanem filozófia. Olyan problémalátás és érzékenység, amilyenre csak a huszadik század rengetegében élő ember képes. Szókapcsolásai is modernek. „Kinéztem a vihar-borús világba” — mondja egy erősen archaikus nyelvű — Ilosvai Selymes Péterre emlékező — versében. Kitől is olvastunk valami hasonlót? . Pilinszkytől. „Mintha viharokra emelt nyárderű ..." Igen: viharború — nyárderű. Egyetlen szóösz- szetételben micsoda feszültség, mennyi tömény sötétség, mennyi fény. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyből líránk történetében először adatott meg néhány kiváló költőnek a magas életkor: Kassák, Füst, Ap- rily... Aggastyán-verseik a hatvanöt évesen meghalt Aranyhoz képest is másfél évtizednyi többletet hoztak az élet, a létezés tapasztalatában. Áprily verses életútja nagy emberi példa: a legszebb ifjúságversek egyikével, a Márciussal vált híressé mintegy hat évtizede, s fél évszázad múltával ilyen epikuroszi bölcsességgel búcsúzott az élettől: „Csak bukdácsoló patakok csevegnek, / folyók a torkolatnál csendesednek". S egyetlen, „gyökeres szó"-val válaszol a közelgő vég ama kérdésére, hogy „Készen vagy?": — „Készen." A. J. ÁPRILY LAJOS Kérés az öregséghez öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben. Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek. Ments meg zuhatag-szájú emberektől, könyvekbe plántált szó-rengetegektől. Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez egy pátosztalan, kurta szó elég lesz, a túlsó partot látó révülésben a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen. RAFFAI SAROLTA Fáj nagyon Nyomunkban lépked eltökélten a sugaras, a fényes ősz: köddel, halállal viselős. Tenyerén szelek magvai, nyakán hófodrok, hullani. De vakítón, mintha az ég ami volt, az lehetne még, s mintha az ember semmi más: születés, múlás, újulás. Pedig a kéz, amint lehull megnyíló arcára borul, gyönyörűséges önmagát elverdesni sincs pusztaság, se türelem, se csöpp magány. Beletörődtünk? Nem tudom. De folyton-folyvást okosan! Élni, tenni, várni, szeretni, fegyelmezetten ölni, öletni, hogy mindig, mindent okosan — Talán csak ennyi fáj nagyon. De ez nagyon. Nagyon-nagyon. ILLYÉS GYULA A költői nyelvről A z emberek általában azt ** hiszik, hogy szépen, „művészien” írni azt jelenti, hogy egyszerű gondolatait is az ember jól fölcifrázva, bonyolultan adja elő. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult dolgokat is egyszerűen és világosan előadni. A művészet pedig ott kezdődik, ahol az ember az ilyen előadással még élvezetet is szerez hallgatóinak. * Nem jut be a művészet területére az az írásirnű, amelynek mondataiban nincs mozgás, olyanféle izommozgás, mint annak az arcán, de még tekintetében is, aki szemtől szembe, élőszóval tudat velünk valamit. Nem írásmű az, amelynek a fölszíne, mondhatnám, a bőre alól nem villog ki alkotójának homlokráncolása, szemszűkítése, de még karlendítése, lépésrakása is. Vagyis a személyes hitele; a jelleme. Ügy van, valóiban: nem stílus az, amely mögött nincs ember. Eleven és mozgó; méghozzá nekünk tetszőn mozgó. Természetes hát, hogy az írónak, ha prózát ír, ha verset — jó ismernie — még jobb ösztönösen tudnia — a stílus mozgási törvényét. Annyira kell tudnia mégpedig, hogy már eszébe se jusson, hogy tudja. Azaz magáévá kell tennie,^ ösztönébe kell fogadnia. Mert különben itt is megesik — mint a művészet annyi más ágazatában —, hogy épp a „tudás” gátolja a lényegnek, a személyes hitelnek varázsos megjelenését. Mert alkotni csak természetes folyamatképp lehet jót. Megtanulva persze előzőén a mesterség teljesítményeit is. A költészetben pedig az addig élt költők munkásságát. * A művészet minden ágában veszélyes a magakelletés. Sehol annyira, mint az írásos művészetben. Mert sehol nem olyan első föltétel a személyes hitel, mint ott. Márpedig hogy hihetünk, olyannak, aki riszál? Aki nek az a gondja, hogy mit ér el, s nem az, hogy mit hoz. Százszorosán érvényes ez a verssel való tényközlésre. Nincs félreértés nyilván, mit értek versbeli tényen, Nem először idézem ezt a mondást: a költészetnek egy az ellensége: az irodalom. Vagyis a másodlagos érzés-átvitel. • A fiatal Babits igazán mesteri kezelője volt mindannak, amivel az olvasó a formaművészt föl- ruházta. Élete vége felé mégis akadozik, botlik, dadog. Miért nem használja, amit a kisujjából kirázhat? Mert — nem ismételhetjük elégszer — a költő a verset a szívével, az egész testével Írja. Amíg a csengés-bongás a szívben van, tessék, jöjjön, elragad. De mikor a szívben már őszi ágrecsegés van? Ékítjük, nyilván. Hadd mondom el mégis erre a klasszikus, a számomra is megborzongató példát. Két nagy költőnk Is rákban halt meg, évekig tartó, iszonyatos, megalázó szenvedés után. Erről írtak verset. Az egyiknek (Kosztolányi) a címe: Száz sor a testi szenvedésről. Ez száz remekül lejtő, mesteri rímekkel csengő olyan sor, amelyekből csak úgy árad a frisseség a még mutatványra is képes erő. A másik (Babits) versének at címe: Beteg klapancia. Ennek a sorai botlanak, dülöngélnek, úgy ejtik a lépést, mint a gyerekek,' oly kezdetlegesen, oly klapancia- szerűen. Az elsőben tán több az elszánt szembenézés, a fölény, vagy — annak hősi fitogtatása. A fájdalmat hitelesebben mégis Ba- bitsé fejezi ki. Kifejezve egyben azt az igazságot, hogy a forma mestere nem az, aki a „forma- művészet" minden fogását bármikor alkalmazza. Az, aki a kifejezendő tárgyhoz csalhatatlanul megleli a megfelelő formát. Vagyis szükséges esetben magáról a formaművészetről is le tud mondani. Jó verset írni tehát azért roppant nehéz, mert alapjában toppant egyszerűnek kell lennünk. Rengeteg az olyan nagy vers, aminek az elolvasása után sok olvasó azt gondolja: mi volt ebben a — kunszt? És mikor már betéve tudja, csak akkor ébred rá, mi is lopakodott a szívébe. Szabó Péter megy a rétre, vele megy a felesége. Volnék én a felesége, én mennék vele a rétre. Ez az egyszerű vers mégis költői; régi magyar népdal; egv szerű parasztok csinálták, a tán írni sem tudtak. Színházi élmény és képzőművészet Az elmúlt színházi évadban figyelemre méltó vállalkozásba kezdett a Katona József Színház. Kecskeméten élő fiatal grafikusokat kértek fel egy-eg.y előadás grafikai illusztrálására. A tízhúsz lapból álló so. rozatok nem a szövegkönyvek irodalmi anyagát dolgozták fel, hanem a színpadra állítás műhelymunkájának gondolati-képi ihletésére születtek. Legalábbis szándékukban. Megpróbálták a dramaturgia oldaláról felfogni a színpadi művek értelmét, egy kicsit a színész szerepét magukra öltve, eljátszhatóvá tenni a nyelvi szöveget. A színházi előterekben vidéken és a fővárosban eddig is próbálkoztak kiállítások rendezésével. Többnyire a két felvonás közti időt felhasználva, mintegy kényszerhelyzetbe hozva a nézőt, szendvicsezés, kávézás helyett (vagy mellett) el ne lankadjon, vessen egy pilantást más teremtő művészek alkotásaira is. Papírforma szerint igazán nemes közművelődési vállalkozás, de nőm biztos, hogy elég értelmes. A néző, ha nem birkózik a színdarabbal, legalább ne trivialitásokba meneküljön értetlenségével. De mennyivel jobb (és főként egészségesebb), ha a felvonás közi szünetben frissen szerzett élményeit vizuális „segédanyaggal” idézheti. A szünet nem csupán nagyobb színpadkép-változás ürügyén következik egy tapsra érdemes, kihegyezett fordulat után. A néző, a „vérbeli színház- drukker" talán észre sem veszi a szünet ceruzáit. Még ha a darab felől az egy gondolati vagy cselekménysor lezárásának, tagolásának belső ritmusa is. A verstanban nemcsak a sorvégi és sorfelező ütem- és gondolathatár létezik, de ismeri az enjambement- okat is. És ugyanúgy létezik az egyik felvonásról a másikra történő gondolatátvitel. A nézőnek, ha nem is jut eszébe az egyes felvonások végén összefoglalni benyomásainak részleteit, o kecskeméti színház folyosóján sétálva az édeskés-giccses színészfotók helyett a kiállított grafikai lapokon rálelhet a színpadi mű visszapörgethető „állóképeire’’. A színpadi cselekmény változásában, egy kis segítséggel, felismerheti a gondolati magot: előkészítést. útmutatót találhat a további történésekhez. (Hozzátehetjük, ha valakinek a látott színdarabról az égvilágon semmi nem jutna eszébe, a grafikák láttán némi remény van arra, hogy legalább valami eszébe jusson, vagy ezen fönnakadjon.) De nem túlbecsülni akarom a szünet lehetőségeit, (a szünet mégiscsak szünet), bármilyen grafikákkal vagy szendvicsekkel van teletűzdelve. Bodri Ferenc Pavlovits: Ai- gisztoszához, Borbély Ferenc Stein Verziójához írt grafikai jegyzeteket. Látszólag két ellentétes szövetű drámai gondolatról van szó. A történeti színtér is más-más. Az egyik a görögség nagy mítoszát idézi, a másik Oroszországot. Stein a Verziónak FantáZia- játék Alekszandr Biok témáira alcímet adta. Az Aigisztosz alá pedig odaírhatnánk: Fantázia játék AisZkhülosz témáira. Mindkettő az ember megmérettetésének, a kritikus lélekcserélő időkben mutatott magatartásoknak drámáját adja. Az emberi szenvedélyek polarizálódnak. A humánum sorsa kérdésessé válik. Alapvető erkölcsi kérdések vetődnek fel; a meggyőzés, a hit, az elhatározás és kitartás, az adott társadalmi viszonyok kpzött az egyetlen lehetséges forradalmi magatartás. Mindkét dráma gazdag gondolati tartalmú, állásfoglalásra kényszerítő. A színiház alig találhatnak alkalmasabb „társművészetet”, mint éppen a fekete-fehérrel ellenpontozó grafikát. „Dramaturgiája” hasonló szerkezetű a drámáéhoz. Kiélezett, végletesen redukált világ. Sötétség és fény ellentétéből felépülő dráma. Mozgató ereje a vonal, drámában a szerkezetet jelenti. A vonal hol kristálytisztán kontúrozza a formát, hol zűrzavaros expresszivitásban vagy tragikomikus kuszaságban vergődik, a formát éppenhogy sejteti. >A grafikát szokás gondolati műfajnak nevezni, de ekkor esz- szé vagy értekezés lesz belőle. Maga alá temeti az emberi szenvedélyeket. Bodri Ferenc és Borbély Ferenc fiatal alkotók. Nemcsak a gondolattal, de az anyaggal Is küszködök. A harmincévesek legszebb birkózásai. Bodri kiforrottabb. Mélyebb értelemmel nyúl az Aigisztosz szövegéhez. Borbély köpködőbb, idegesebb vénájú. Helyenként megbicsaklik rajztollának gondolati ereje, ügyetlenné teszi szenvedélye. A Stein-i Verzió bármilyen forradalmi is, a fekete tushoz használt vörös tintája közhely. Ott a legjobb, amikor indulatai iró- nikussá, szatirikusán kihegyezetté válnak, amikor megtalálja a fennkölt és groteszk egyensúlyát. Bodri megtanulta a b^feléfigye- lést, a Urai meditációt, a gondolat lapról lapra történő kifejté- sét. Hiszen egy grafikai sorozat nem akkor válik sorozattá, ha több lapból áll. Borbélynál éreztem a szétdara- b A ódáét, az egység hiányát. Kevesebb lappal talán összefogot- tabbá tehette volna sorozatát. Bodri „csak” 8 lapot mutatott be elkészült munkáiból, szigorúbban válogatott. Két-három lapja igazi remeklés. Felidézi a görög drámák végzetszerűségét, az elrendelt sors beteljesedésének jóslatát, de egyben önmaga tragikus jellemzését is adja. Lapjainak igazi főszereplője az önmaga sorsát kereső lírai én. Csáky L. György • Borbély Ferenc: Az árnyék. • Borbély Ferenc: Motívumok Biok verseihez. Bodri Ferenc: Nemzedékek. Bodri Ferenc: Az ismétlődés.
