Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. november 13. pesítés sokat könnyített az út­építőkön, ennek cSpk ürülni le­het. De olyan sose lesz, hogy gép mellett kubikus ne legyen. Mas kérdés, mi erről a fiatalok véle­ménye? — A brigádból négyünknek van gépkezelői végzettsége — mondja Juhász Ferenc —, mégis itt vagyunk, Miért? A kisgépe­seknek nagyon keveset fizetnek — 12.50 forint az órabérük — ráadásul vidékre is járnak. A nagygépeseket pedig dobálják ösz- sze vissza. Nem mindegy az, hogy este szálláson alszom, vagy ott­hon a saját ágyamban. Megúntuk a bócorgást. A régi telepen meg­főztünk egy pár paprikás krump­lit, Az egyiket hosszú lével, a má­sikat röviddel. Most is voltunk a nyáron Siófokon, pár hét múlva meg a Bólyti Állami Gazdaságba megyünk iparvágányt építeni. Rö­vid időre, de már előre félünk tőle. Rossz lesz távol a családtól. A közelség sokat számít. 'Így könnyebben tudnak gondoskodni a családjukról és segíteni az ott­honi munkákban. — Mivel odahaza mezőgazdász- kódunk, másodállásban — vall­ják be, — Az asszony kiadja a parancsot most permetezni kell, vagy tengerit törni. Mindenki ka­paszkodik az életbe, ragaszkodik a többhöz. Ez csak nem bűn? — Mennyi idejük jut szórako­zásra. pihenésre? — Nagyos kevés. Hajnalban ke­lünk. fél hét — hét óra mire ha­zaérünk. Nyáron még később. Megvacsorázunk és nézzük a té­vét. Ha jó a szomszéd, néha ösz- szejön egy kártyaparti. Hanem azért, nehogy azt gondolja, hogy nem fejlődünk? A nyolc általáno­sa megvan mindenkinek, ketten most fejezték be, a munkájuk mellett. Ahogy leszálltak a busz­ról egyenest mentek az iskolá­ba és este tízig tanultak. Reggel 5-kor pedig indultak velünk Du­naújvárosba. Most a 6. sz. főközlekedési út építésével, vannak elfoglalva. Ép­pen előkészültek a másnapi asz­faltozáshoz. Mellettünk autóbusz húz, el a vezetője veszettül nyom­ja a dudát. Ismerős, így üdvözli a brigádot. És figyelmeztet, hogy későre jár. Beesteledett. Lassan indulniuk kell hazafelé ... Vadas Zsuzsa Akasztón hagyománya van az útépítésnek, Húsz éve indultak Dunaújvárosba az első kubikosok, hogy munkát és megélhetést keressenek. Számuk évről évre nagyobb lett, ma{ már komoly betonos dinasz­tiákról beszélhetünk. Az apák hozták a fiaikat, be­szervezték a szomszédságot, a rokonokat. Jelenleg két autóbusz hozza-viszi naponta Akasztóról és a szomszédos Foktőről a munkásokat, a Betonútépítő Vállalat dunaújvárosi főépitésvezetőségének telepé­re, ahol nélkülözhetetlenek. Ipart vágányokat fek­tetnek, utakat javítanak, építenek... # Hazafelé tart a'tehota brigád. A három akasztói brigá­dot a legjob­bak közt tart­ják számon. Szorgalmuk és megbízható­ságuk közis­mert. Arról is nevezetesek, hogy nemcsak a munkájukhoz kötődnek erő­sen, de egy­máshoz is. Nincs széthú­zás, mert nincs min vitatkozni. Lehota Benő szocialista bri­gádjában pél­dául mindenki egyformán húz. Egyformán ré­szesedik a terhekből és a javak­ból is. — Ügy döntöttünk — közli a főnök —, hogy nálunk ne legyen külön órabér, személyi besorolás. Mindenkinek mindenhez kell ér­teni, úgy is osztjuk be a mun­kát. hogy felváltva végezzük a nehezebb és a könnyebb műve­leteket. A pénzen is egyformán osztozunk, így igazságos. Senki sem mondhatja, hogy ő szakad meg. a társa mégis többet ke­res. — Milyen a fizetés? — Mint a krumplileves. Se jó, 6e rossz. Mikor hogyan dolgo­zunk, aszerint több vagy keve­sebb, átlagosan összejön 3500— 4000 forint. Ennyit nem keres­hetnénk másutt a környéken, a távolság sem túl nagy, a lapáto­lást is megszoktuk. Szóval meg vagyunk elégedve a helyünkkel. Másként nem hoznánk ide a gye­rekeinket, márpedig egész csalá­dok dolgoznak együtt a brigád­ban. Mutatják is, hogy ki kinek a bátyja, öccse, fia, apja, komája, 6Ógora. Valamilyen formában mind a tizennégyen rokonai egy­másnak. Hogyan lehet ekkora atyafiságban rendet tartani ? Nem jönnek zavarba. — A munkában nincs rokon­ság. Azért jöttünk el hazulról mind, hogy dolgozzunk, ebben nincs kivétel. Ilyesmi fel sem me­rül. Valamennyiünknek előnyös, hogy mindenki mindenre használ­ható. Ha árkot kell ásnunk közö­sen csináljuk, ha vasúthoz kell menni, ott is helyt állunk, ha padkázni kell, padkásunk. — Mit csinálnak legszíveseb­ben? — Vasutat. A padka ugyanis nem fizet, csak az aszfaltozás. A vasút azért jó, mert ott nincs sár, viszont kemény a munka. Sze­rencsére bírjuk,.. * A brigád 20 éve alakult. A ré­giek közül egy már nyugdíjas — sírva vett búcsút —, most Király Pali bácsi a legidősebb. Hama­rosan ő is megválik tőlük. — Nyolc hónap múlva betöl­tőm a 60. évemet, nyugdíjba me­gyek. Azzal a jóleső tudattal, hogy megtettem, ami tőlem telt. Húsz év alatt legalább 60 embert to­boroztam a vállalatnak. Gondos­kodtam az utánpótlásról. A kérdésre, hogy hány kilo­métert tenne Isi az összes beton­alj, amelyet életében lefektetett, az egyik fiú válaszol: „Elérne Pesttől Kiskőrösig.” Az öreg tű­nődő mosollyal néz maga elé. — Ki tudná ezt pontosan meg­mondani? Ami a Vasművel a vál­lalatunk része volt, mindben ben­ne van az én munkám is. Minden vágányhoz van valami közöm, úgy megyek el, hogy nem marad utánam semmi. — A brigádtól nem lesz nehéz megválni? — A kapcsolat azért megma­rad. Rokonok vagyunk, falubeli­ek. Itt fogjuk, otthon tartjuk egy­mást. A brigádban a munka pa­rancsol, odahaza a brigád gon­doskodik a rászorulók megsegí­téséről. — Hány ház épült összefogás­sal? Hirtelenjében nem is tudják. Számolni kezdik. — Együtt építettük a Pityuét, a tiédet, van egy betegünk, a Kiss Jóska, annak is segítettünk. Le­het vagy tíz ház, kilenc minden­képpen. Gombár Pali sógorunk most nősült, hamarosan oda is mehetünk. — Autója kinek van? — Kinek lenne? Motor is csak háromnak. Hanem a Béni már szerzett jogosítványt, lehet, hogy a kocsija is útban van, csak nem árulja el. A brigádvezető nem tűri, hogy „gyanúsítsák”. — Hogyan lenne? Annyira jó1 még nem állok. A jogosítványt megszereztem, nem árt, ha az ember ehhez is ért. A gomb min­denesetre már megvan a kabát­hoz. Lehota Bénít Pali bácsi hozta magával, és 18 éve vezeti a bri­gádot, 'közmegelégedésre. Ö is gondoskodott családi utánpótlás­ról, itt van az öccse, az egyetlen fia is. Bartek István szintén a fiával együtt dolgozik. Az apákat nem nyugtalanítja a jövő. A gé­-• Olyan sose lesz, hogy a gép mellett kubikus ne legyen. • Balra: Juhász Ferenc: „Négyünknek van gépke­zelői képzettsége..(Fényképezte: Kotroczó István.) AKASZTÓ - DUNAÚJVÁROS Arcok útközben Tízszeresére lehet növelni a termést A megyében mintegy 150 ezer hektárnyi gyepterület van, amely­nek csak egy kis részét hasznosít­ják az állattenyésztő gazdaságok. Az utóbbi években egyre inkább találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek célja a rétek, legelők fűhozamának növelése. Viszony­lag kis befektetéssel többszörösé­re lehet növelni a takarmányho­zamokat. A korszerű gyepgazdál­kodás útjai közül az egyik fi­gyelemre méltó kezdeményezés Debrecenből indult el. Az itteni agrártudományi egyetem állatte­nyésztési tanszékén Vinczeffy Imre egyetemi tanár néhány munkatársával kidolgozta a gye­pek felülvetéssel történő javítá­sának módszereit. A kísérlet be­vált, ma már 11 megye több mint 100 gazdaságában. 30 ezer hek­tárt meghaladó területen alkal­mazzák a debreceni módszert. A kecskeméti járásban mint­egy 35 ezer hektárnyi gyepterület van a mezőgazdasági üzemek ke­zelésében. Néhány helyen már egy-két évvel ezelőtt hozzákezd­tek a rét- és legelőterületek in­tenzív javításához. Az állatte­nyésztő üzemek pártszervezetei­nek cselekvési programjában sze­repel a gyepgazdálkodás korsze­rűsítése. Ez az egyik legnagyobb tartalékunk jelenleg, amelynek kiaknázásával szinte ugrásszerű­en növelni lehetne a szarvaimar- ha- és a juhtenyésztést. A téma időszerűségére való te­kintettel a közelmúltban a Pető­fi Népe szerkesztősége a kecske­méti járási pártbizottsággal együttműködve, kerekasztal-be- szélgetést szervezett. Az eszme­cserére meghívtuk Vinczeffy Im­re professzort, néhány, a témá­val foglalkozó szakembert, több mezőgazdasági nagyüzem vezető­jét. A debreceni módszer kezdemé­nyezője. Vinczeffy Imre elmond­ta, hogy a 18 éves kísérletsorozat bizonyítja: az elhanyagolt gyepek fűlkeverékkel történő felülvetése jól bevált. — A száraz, laza talajokon 80—110, a kötött területeken 100—125, az üde talajokon pedig 150—200 mázsa hektáronkénti szénatermést tudunk elérni. A műtrágya adagokat is eszerint adjuk. Kötött földeken altalajla­zítást is végzünk, mert az előse­gíti a csapadék lejutását, tárolá­sát, egyúttal javítja a talaj le­vegőzését is. Ilyen altalajlazítás­sal létrehozott, felülvetett gyep van Csarodán. az Űj Élet Ter­melőszövetkezetben, ahol a ko­rábbi 13 mázsa hektáronkénti szénatermés helyett 140 mázsát takarítanak 'be. A gyep felülvetéses javításának költsége hektáronként 4—10 ezer forintig terjed aszerint, hogy al­talajjavítás és öntözés szüksé­ges-e. Az évi összes költség a termés szintjétől függ elsősorban. Általában 7—14 ezer forint között van hektáronként. Az így kezelt gyep az évi csapadék 3—6 mil­liméter hányadából egy mázsa szénát hoz hektáronként —. han­Beszélgetés a gyepgazdálkodásról goztatta bevezető előadásában a professzor. A javított gyepeken a jószág kora tavasztól késő őszig megta­lálja a zöld takarmányt, télen pe­dig szintén a rét- és l'egelőterü- letről betakarított szénával, sze- názzsal és szilázzsal táplálkozik. Ehhez kap kiegészítő ásványi só­kat és abrakot. A vitában Fenyvesi Károly, a megyei tanács növénytermeszté­si szakfelügyelője elmondta, hogy az V. ötéves terv Időszaka alatt mintegy 30 millió forintot tudnak juttatni a gazdaságoknak új le­gelők telepítésére. A debreceni felülvetéses módszert alkalmazó gazdaságok is kapnak állami tá­mogatást. Figyelemre méltó megjegyzései voltak Varga Endrének, a megyei állattenyésztési felügyelőség osz­tályvezetőjének. Elmondta, hogy egyre több gazdaságban alkal­mazzák az új módszereket. Ez szemléletváltozást is jelez. Az ed­dig mostohán kezelt rét- és le­gelőterületek hasznosítása fordu­latot hozhat az állattenyésztés­ben. A nagyobb szénatermések azonban gondot is jelentenek, mert korszerű betakarító gépso­rokra lenne szükség, A hagyomá­nyos gépek a kisebb termésekhez készültek. A gyepgazdálkodás korszerűsítését segítené, ha töb­bet törődnénk a szakemberkép­zéssel. Ez utóbbi jelenleg még nem megoldott. Nyúl Ferenc, a lajosmizsei Nép­front Termelőszövetkezet főagro- nómusa arról szólt, hogy náluk jól bevált a debreceni módszer, 20 mázsa széna helyett 90 mázsát termeltek hektáronként, összesen 380 hektárnyi területre készítettek fejlesztési tervet. Az első ütem­ben 154 hektáron telepítettek le­gelőt. Kiszely Gyula, a tiszualpári Tiszatáj Termelőszövetkezet el­nöke, szintén a gyepjavítás gaz­daságosságáról beszélt. ötszáz hektáron terveznek gyeptelenl- tést. Az orgoványi Egyetértés Szakszövetkezet főagronómusa Radványi Jenő elmondta, hogy 250 hektárnyi területen kívánnak telepíteni a következő esztendők­ben. Hostyánszki György, az ágas- egyházi Mathiász János Szakszö­vetkezet elnöke örömmel újságol­ta, 'hogy az Izsáki Állami Gazda­sággal együttműködve oldják meg a legelők hasznosítását. Elő­ször 200 hektáron, később na­gyobb területen. Ily módon hasz- nosítatlan rét és legelők válnak értékessé. A kerekasztal-beszélgetésen megállapították a résztvevők, hogy a felülvetés eredményes módja a magas fűtermés eléré­sének. Az így kezelt gyep 10—12 szer többet terem. A költségek legkésőbb 3 év alatt megtérülnek és attól kezdve egyre gazdaságo­sabb az állattartás. A járási párt- bizottság és a megyei állatte­nyésztési felügyelőség a szakem­berképzéssel és a gépesítéssel kap­csolatos gondokat továbbítja az illetékes szervekhez. K. S. GERENCSÉR MIKLÓS: Aiioims» Ady Endre élettörténete (17.) Inkább szemlélte egyhelyben üldögélve a mediterrán világ­város forgatagát, semmint a klasszikus monumentumokat bá­multa volna. Ezekre csak le­gyintett, s azt mondta: „Egy letűnt nagy kor üresen ma­radt díszletei”. A Léda és közte sűrűsödő feszültség némiképp enyhült, amikor váratlan és kel­lemes társaságuk akadt. Ugyan­ekkor időzött Rómában a kedves szerkesztő barát, Ignotus s Elek Artur, a nagytudású és érzékeny látású műtörténész. A velük való találkozás őszintén megörvendez­tette a depresszió felé közelítő költőt. Rossz hangulatát híven ad­ja vissza alábbi tudósítása. „Róma, 1911. június 11. Édes Lajoskám és Annusom, ma még Rómában vagyak. Holnap már nem tudom, merre s hova? Csak nem döglök, de fáradt, s ingerült beteg vagyok. Majd talán csiná­lok egy próbát még. Holott ez a Róma olyan egyetlen, olyan bol­dog hely.” Az ő számára a legkevésbé sem bizonyult annak. Levelének pos­tára adása után hirtelen türel­metlenség lett úrrá rajta, megint utaznia kellett, s nyughatatlan- ságban próbált nyugalmat talál­ni. Léda hiába marasztalta, szán­dékától el nem tántoríthatták. Sem Rómában nem akart marad­ni. sem Párizsba nem akart visz- szatérni. Léda viszont nem volt hallandó Magyarországra utazni. Így június 22-én elköszönték egymástól. Ugyanezen a napon Ady a budapesti, Léda a párizsi vonatra szállt fel. 16. SZAKÍTÁS LÉDÁVAL Rövid pesti tartózkodás után Érmindszentre sietett, hogy ro­konaival együtt nyaraljon. Ud­variasságból érdeklődött apja gaz­dasága iránt, ki-ki látogatott a lakóháztól félórára levő pici ma­jorságba. de tartózkodott minden­fajta álfalusi romantikától, fzig- vérig városi ember volt, otthon is ekként élt és viselkedett. Rendbe akarta szedni az egészségét, ezért parancsolta magára a vidéki el­vonultságot, amelyet sohasem tűrt szívesen. Ezúttal is. ha csak tehette, lovas kocsin indult ba­rangolásra, s ha ezek a környék­beli kóborlások sem elégítették ki. utazott a távolabbi Nagyváradra és Kolozsvárra. Lédához való viszonya válto­zatlan maradt: ha messze vol­tak egymástól, feledte a civako- dást, vágyódott az asszony után. Ezért nem sokat töprengett, hall­gasson-e a hívó szóra. Diósiné levélbeli megállapodás alapján a bajorországi Prienbe várta, a Shiemse szanatóriumba, hogy a gyógyító gondoskodás és a ra­gaszkodó szeretet helyre állítsa a költő ismét megrokkant egészsé­gét. Ügy látszott, valóra válik a nemes szándék. Ady ezt íria Pri- enből 1911. szeptember 21-én: „Fölséges, megnyugtató hely, bár régen jöttem volna ide. Napon­ként agyon masszíroznak, félfür­dő. lemosás, meleg és hideg tus, géptorna, egészséges koszt; alig iszom, napi két óra evezés, két óra séta, stb.” Pénze azonban most sincs elegendő. Szokása sze­rint öccsét használta mindenes titkárnak, neki küldözgette sűrű egymásutánban anyagi természe­tű utasításait. Pontosan felsorol­ta, honnan, mikorra és mennyi honorárium esedékes a javára. Megerősödve tért vissza Prien- bői, de a budapesti bohém élet­mód és a közéleti izgalmak mi­att hamarosan visszaesett inger­lékeny, rossz alvó. gyengélkedő állapotába. Ettől féltette Léda, teljesen helyénvaló aggodalom­mal. Ennek a pesti ősznek az a legfontosabb irodalomtörténeti té­nye, hogy ekkor ismerkedett meg személyesen is Babits Mihállyal, Hatvány Lajoséknál. A jó ügy iránt oly fogékony mecénás báró szerette volna, ha mélyebb barátságot köt a két ki­vételes képességű költő, de ezt a találkozást nem követte olyan szerencsés folytatás, mint a Mó­ricz Zsigmonddal való megismer­kedést. Állítólag Ady fölényesen viselkedett. Babits pedig nehezen tudta legyőzni féltékenységét. Néhány hétig Pesten időzött, ahol szívesen maradt volna to­vább, de megélhetési gondjai miatt ismét haza kényszerült a kiadásait erősen mérséklő Ér­mindszentre. Az év hátralevő ré­szében került nyomdába újabb verskötete. A menekülő élet. Ez­úttal kevés, úgyszólván semmi gondja sem volt a szerkesztéssel, mert a jó sors példátlanul ráter­mett segítővel ajándékozta meg Földessy Gyula személyében. Ez a rendkívül önzetlen irodalomba­rát nagyon jól ismerte Ady köl­teményeit. önként, ügyszeretetből vállalkozott az új kötet gondozá­sára. Szerkesztői alapossága, ver­sek iránti érzéke azzal az. ered­ménnyel járt, hogy tipográfiailag A menekülő élet sikerült a leg- inbbnn a költő életében megjelent kötetek közül. Ady számára sohasem jött rosszkor a segítség, mostan azon- bur egyenesen nélkülözhetetlenné váll. A költő ugyanis épp a kötet készülése közben az elesettségig rossz fizikai állapotba jutott. Erő­ser. meghűlt, háta és melle gyöt­rően fájt, a gyomra sem volt rendben. ráadásul krónikusan szenvedett a rossz fogai miatt. Ez a valóságos poéta fizikai állapo­tában eresen különbözött attól a diadalmas költőfejedelemtől, ami­lyennek egy tizenhat éves haja­don elképzelhette Svájcban, Lutry városka exkluzív lánynevelő in­tézetében. Ez az eltökélt, nagy ábrándokat szövő, majdnem gyermeklány Boncza Berta volt. Ekkor még fo­galma sem lehetett Adynak, mek­kora fontosságú a levél, amelyet a magát távoli • rokonnak bemu­tató lánykától kapott. Ady meg­szokta a női hódolók leveleit, hi­szen ilyeneket tucatszámra kéz­besített neki a posta. Nem sietett válaszolni. Ebbéli mulasztásait formális udvariasságból mégis rendre jóvá tette. Hetek múltán, szilveszter előtt írt néhány sort Boncza Bertának, aki viszont nyomban elküldte Érmindszentre második levelét. A költőt ekkor még teljesen lekötötte Léda — érzéseiben szün­telenül viaskodott vele. Erős em­beri kötődés váltakozott benne a testi szakítás szándékával. Fele­más helyzetét érzékelteti a Nyu­gat 1912. január 16-i számában megjelent verse, amelyben tépe- lődve kérdezi: „Akarsz-e szerelem után is szeretni?" Ezután hosszú ideig nem is írt verset. Legköze­lebbi költeményét csak 1912 ápri­lisában közölte a Nyugat, közben azonban január végén napvilá­got látott a Földessy Gyula szer­kesztette kötetet. Az új könyv a híres költő éle­tében is nagy esemény, érthető hát. ha Ady a fővárosban akarta tudomásul venni a fogadtatást. Megviselt egészségi állapota egy­re kevésbé bírta a gyors égéssel járó életmódot. Februárban hirte­len összeroppant, egyik pillanatról a másikra orvosi kezelésre szo­rult. Brüll Berta. Léda húga és Ady Lajos vitték be a Városma­jor szanatóriumba. Itt azonnal erős kúrára fogták, elsősorban azért, hogy idegileg minél hama­rabb talpra álljon. Négy héten át speciális fürdőkkel. pakolással gyógyították, kevés cigarettát és még kevesebb bort engedélyeztek neki. De Ady soha nem tartozott a fegyelmezett betegek közé. ösz- szebarátkozott az egyik gazdag pácienssel, ennek bőven volt pezs­gője. kedvére ihatott hát a suba alatt. Pezsgőzései ellenére megle­pően gyorsan javult. Tavaszra úgy rendbe jött, mintha soha semmi baja nem lett'volna. Meglehetősen nagy szabadságot engedélyezett betegeinek a Város­major szanatórium. Az előírásos kezelés mellett önállóan rendel­keztek idejükkel a gyengélkedők. Ady sokat járt a városban, szor­galmasan udvarolt, már-már tel- hetetlenül, és ezt el is mondta a verseiben. Léda joggal nyugtalan­kodott emiattt Párizsban. Érthető asszony! indulatai Budapestre kergették, felelősségre vonta Adyt, aki elérkezettnek látta az időt a szakításra. Hosszú töprengéssel, nagy műgonddal irta meg az El­bocsátó szép üzenetet. Május 16-án közölte h Nyugat a kegyet­len. szenzációs verset. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom