Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-10 / 264. szám
Sajtóvisszhang a Nagy Októberről Mi is történt november 7-én, a régi orosz időszámítás szerint október 25-én, másfél nap leforgása alatt, az alapos előkészítés és a korábbi proletárfelkelések tapasztalatainak útmutató összegzését követően? Aki erre az izgalmas krónikára kíváncsi, a korabeli sajtóból is összeállíthatja a képet. Így látták a kortársak címmel tanulságos gyűjtemény jelent meg a magyar írók, költők és publicisták műveiből, cikkeiből. A 60. évfordulóra átdolgozott és lényegesen bővített kiadás 1917. márciusától érzékelteti időrendi és egyben tematikus csoportosításban azt, hogy milyen visszhangja támadt Magyarországon az orosz forradalmi helyzetnek és főképp a Nagy Októberi Szocialista Forradalom társadalmi földindulásának két éven át, a Tanácsköztársaság előestéjéig. „Novemberi tavasz” Tehát hogyan értesültek a sorsdöntő nap eseménykrónlká jóról hat évtizede az olvasók? A Népszava 1917. november 10-1 számában pétervérl keltezésű tudósítás jelent meg: „November 6- 6n, este a szovjet csapatok megszállták a távíróhivatadt, és apé- tervári távirati hírügynökség helyiségeit. Az éjszaka folyamán megszállták a bankokat és a pályaudvarokat. E hó 7-én, reggel 10 órakor a katonai forradalmi bizottság kiáltványban tudatta a volt kormány bukását és hogy a kormányhatalom a szovjet kezébe jutott... Az elemző írások, értékelő és véleményt nyilvánító jegyzetekés a további fejlemények taglalásai egyaránt hatnak az értelemre és érzelemre. A szocialista forradalom egész sor, már-miár állandó eposzi jelzőt kapott a korabeli sajtónyelvben. Alig egy-két nappal a győzelem után békét hozó forradalomnak, ellenállhatatlan vonzerő forrásának, a háborús sebek gyógyítójának, az emberiség legnagyobb gondolatának, áldott és szép novemberi tavasznak nevezték a fordulatot. „Sietteti a békét” A lelkesedést és elragadtatott hangot legszélesebb körben az váltotta tol, hogy „az újabb forradalom hasznos lesz a béke számára és sietteti a békét", mint Bíró Lajos fogalmazta a Világ első oldalán. Ezért csaknem a teljes hazai sajtó örömhírként fogadta a forradalom győzelmét. A háború és az egyház lapjai viszont más álláspontra helyezkedtek : „A bolsevikek felfogása ... nem valószínű, hogy földi gyökeret tud ereszteni, A vég nem lehet kétséges. A bolsevikokban nincs már Sámson ereje”. „Szinte az egész magyar társadalom rokonszenve, lelkes együttérzése 'kísérte a proletárforradalmat ... A jelenséget mindenekelőtt az magyarázza — állapítja meg a kötet jegyzeteiben Remete László —, hogy a háborús szenvedések negyedik esztendejében éppen a „Békedekrétum” volt a szovjet kormány első gesztusa”. A Világ riportere megörökítette, hogy a békeajánlat hírére a kormányt támogató pártok összejövetelén „egyszerre minden más kérdésről való tárgyalás félbeszakadt ... Színházakban kihirdették. a mulatóhelyeken valóságos örömmámor kelétkezett.” A hangváltáshoz és a későbbi rágadomhadjórathoz alaposan hozzájárult, hogy a proletárbatalom az előzetesen kidolgozott tervezet alapján „hozzányúlt" a tőkés államok szentségéhez: a magántulajdonhoz. „Ellenállhatatlan vonzerő” Bebizonyosodott, hogy azok az értékelések váltak maradandóvá, amelyek osztályszempontokböl elemezték a folyamatokat. Alpári Gyula már november 10-én leszögezte: „Ami tehát Oroszországban március óta lejátszódik, az nem egyéb, mint nagy társadalmi rétegek szabályszerű osztályharca, saját érdekeiknek az állaimpolitikában való érvényesítése ... Vajon tarthatja-e magát Lenin? A burzsoázia, a tábornokok, a nagybirtokosak, sőt még az értelmiségiek is ellene fordulnak majd, de programjának ellenállhatatlan vonzerőt kell gyakorolnia a katonákra, a parasztokra, a technikai alkalmazottakra és mindenekelőtt a munkásokra, vagyis a termelés és a szuronyok igazi hordozóira". Az októberi forradalom hatására az újabb békeajánlat nyomán bocsátja ki a felhívását a Szociáldemokrata Párt november 23-án. Huszonötödikében több mint százezer tüntető munkás Vonult fel Budapesten. Ez a nap „az orosz forradalomé és a béke ügyévé vált” — írta a Népszava tudósítója, „Jön az új forradalom” Október kényszerítő ereje visszhangot váltott ki a kommunistákon kívül a szociáldemokratákból, polgári radikálisokból és a kormánykörökből Is, Hogyan foglaltak állást azok az írók, akikre életrajzi kötődéseik és a feldolgozott élményanyag alapján különösen büszkék vagyunk Bács- KiSkun megyében? A kiskunfélegyházi származású, fiatal 'korában sok nélkülözést megélt Móra Ferenc a szenvedő milliókra gondolva kimondja: „Nem, nem a kis államférfiak, se a nagy hadvezérek szavából vagy kezéből kapja Európa a békét.” A Rendreutasítás című cikkében pedig megvédi a parlament felzúdulásával szemben Holló Lajos képviselőt, aki „azt mondta, nekünk nem kell a győzelmes béke, nekünk emberséges béke kell, amely nem rabol el senkitől semmit, és nem tesz bennünket gyűlöletesekké a megraboltak szemében.” Nagy Lajos, aki az apostagl béresek tanyai környezetéből indult, nem mulasztja el, hogy humoros hangú példázatként ki ne vetítse hazai olvasóinak az úri osztályok előbb-utóbb beteljesülő sorsát: „ ... Oroszországban történt, hogy ...a régi nagyurak egyszerre megszűntek olyan borzasztó nagy urak lenni, a vazdag emberek vagyonát kissé megnyirbálták. a tábornokok pedig nem űzhették tovább kedves mulatságukat : szegény orosz katonák ha- lálbakergetését és agyonlövetését, hanem rendes foglalkozáshoz kellett nekik látni, ki cipőt suvic- kolt, ki útcát sepert.” A forradalmi eszmék Ihlették a kiskőrösi Ligeti Károly verseit és cikkeit és Omszkban. Kár, hogy erről csak ténymegállapításként olvashatunk az Így látták a kortársak című kötetben, A gazdag gyűjteményben helyet kapott a később Kecskeméten letelepedő Simonba György egyik verse Is... „Jön a hű, jön a szent, jön ez új forradalom". — fokozta jelzőit a szerző, A „Meg ne állj proletár” elsősorban korfestő és Jövendölő jellegének köszönheti mostani újraközlését. Először a kis példányszámú csepeli Proletár hasábjain jelent meg, amikor érlelődött a Tanács- köztársaság — „1919 február— márciusában a keletről kiinduló fény már Magyarország egét is bevilágította". Halász Ferenc képzőművészeti törekvés gazdag anyagát mutatja be a napokban Kecskeméten a Megyei Művelődési Központ Ugyanott kapható a kiállítást ismertető füzet is. A tárlatot már méltatta lapunk. Most — a maga nemében ugyancsak „páratlan" — kiadványra kerítünk sort. Alapos tanulmányozása „élmény", ha valakinek van hozzá türelme, Ebben, többek közt, az alkotó vall néhány feljegyzésben módszeréről, indokolja törekvéseit. Eddig rendjén is lenne, az okfejtésben azonban kissé messzire megy.,. Például: a tájékozatlanokat a népművészet meghatározó szerepéről a képzőművészetben „A fizikai tudomány most bevallott korrespodencia elvének az emberi szellem tereiben kezdettől fogva" való „működésével" igyekszik meggyőzni. Magára vessen, aki nem ismeri a fizika legújabb eredményeit. De magára vessen az is, aki megpróbálja tovább olvasni a feljegyzést, Mert ami ezután jön, az végleg megingatja önbizalmát — nemcsak művészettörténeti ismereteiben, de szellemi képességeiben is. Azt a mondatot ugyanis, hogy: „Aki a motívum spontán a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban Csodálatos környezetben, a Budavári palota helyreállított maradványai alatt található a régi Tabán egyik hangulatos műemléképülete: Semmelweis Ignác szülőháza. A ház valójában sohasem volt a Semmelweis család tulajdonában, bár valóban itt működött a világhírű magyár orvos édesapjának a Fehér elefánthoz címzett fűszerüzlete... Itt helyezték el 1984-ben Semmelweis csontjait, s Itt talált otthonra a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. A múzeum megalakítása nemcsak azért volt Időszerű, mert szinte valamennyi európai országban van orvostörténeti múzeum, hanem azért Is, mert hazánkban az egyetemen csak rendkívüli tárgyként oktatnak orvostörténetet. A mai ember már készen kapja, természetesnek, sokszor kevésnek érzi az orvostudo- móny eddig elért eredményeit, s talán soha sem gondol arra, mennyi fáradtság, áldozatkészség kellett ahhoz, hogy az orvostudomány mai fokára eljuthasson. Múmiapor és bronz szike A kiállítás első termeiben képek villannak fel a gyógyítás múltjából. Az orvoslás, mely szinte egy idős az emberrel, vallási babonákból, a primitív gyógyászatból fejlődik, az ókori népek megfigyeléseken alapuló orvoslásán keresztül a Hippokratészi orvostudományig. A primitív népek Értelmetlen értelmezés működéséből... kiszakadt, annak számára, anélkül, hogy a nép progmatikus életgyakorlatát végig kellene járnia vagy egy út ez ősformán keresztül eljutni lényegi látáshoz; ha az. ősi stációkat, kreatív tényeket„ kemény szellemi, érzelmi s az anyagban való munka árán szellemi konst- ruktivitással asszimilálja." Szóval ezt a mondatot a legkeményebb szellemi és érzelmi munka árán sem lehet megérteni. Rejtély, mi köze az elejének a végéhez, s megfejthetetlen az ősi stációk és a modern fizika közti kapcsolat természete. Bíztam benne, hogy — ha művészettörténeti, néprajzi, fizikai és nyelvi ismereteim nem is engedik megértenem — még kinyomozhatom a fenti mondat értelmét, vagy mint sejtettem, legalább a kifelejtett mondatrészt. Dugába dőlt azonban minden reményem, mert az ehhez szükséges kiindulópontot nem találtam meg. A kiadvány ugyanis a legcsekélyebb utalást sem tartalmazza sem az ismertetőt készítő gyógyászata főként misztikus elemeket tartalmazott, de például a fájdalomcsillapító növények felfedezésével máig Is érvényes gyakorlatot honosított meg. A tárlókban az ókori kelet, a görög és római, az Iszlám népeinek és a középkori Európa orvostudományának néhány jellegzetessége látható. Szemmelverés, kígyómarás elleni amulettek, római korból származó múmia fej, melyet porrá zúzva orvosságként használtak. Rendkívül érdekesek az i. e. 330-ból származó, kóros elváltozásokat bemutató szobrok és az orvosi eszközök. Közülük Is kitűnik egy bronz szike, melynek alakja alig változott az elmúlt másfél ezer év során. A középkor jelentős orvostudományi irányzata a skolasztikus medicina, a latinul tudó papság tudománya volt. A XII. századtól kezdve azonban egyre több egyetem orvosi fakultásán lett a klasszikunyomdára, sem pedig az azt közreadó intézményre, vagy személyre vonatkozóan. Pedig hasznos lenne magyarázatot kérni tőlük. A feljegyzésekben összesen 40 idegen szó van, s az eddig idézettek még csak nem is a legkirivóbbak. A korrespodencia elve valósággal hétköznapinak hat az „aktuális putrefakció" vagy „revelativ gondolatgyökök" mellett... így aztán nem csoda, hogy „praktikusan nagyon kevés léleknek van igénye, s szüksége a Lét s saját egzisztenciájának ilyen fajta, s ilyen mélységű átvilágítására", Legalábbis az olyan fajtára, mint amilyen az ismertető. Melyben — Ismételten a szerző szavaival élve — „több is zajlik, mint amit egy ember felfogni és elviselni képes". Ebben maradunk. Ügy vélem a Megyei Művelődési Központ falai között felerősödik a képek és az ismertető tartalma közti sajátos és sajnálatos disszonancia. Ugyanis ott terjesztik a Halmy Miklós képei iránt jóhiszeműen érdeklődők körében ezt a „félrevezetőt". Zs. A, sok Ismerete a tanulmányota alapja. A kiállítás képanyaga az akkori! egyetemi életből ad ízelítőt. Az újkori orvostudomány a reneszánsz ember kritikai szemlélete, a klasszikusok újraértékelése alapján született. A XVI,, XVII. században kidolgozzák az újkori anatómiát, a tárlóban megalakí- tójának, Andreas Vesaliusnata korszakalkotó könyve látható. Pestis—tallérok Ekkor fedezik fel a vérkeringést, a mikroszkópot, mely elindította a test szabad szemmel nem látható világának feltárását. A század orvosi gyakorlatában a háborúk állandósulása megkövetelte a sebészet gyors iramú fejlődését. A kor pusztító betegségének, a pestisnek emlékét őrzik a tárlókban bemutatott úgynevezett pestis-tallérok. A XVI. századtól kezdődően kezdt önállósulni a gyógyszerészet. A vitrinekben a kor gyakorló gyógyszerészeti laboratóriumi eszközei, alkimista jelekkel ellátott érmék, kanalak, izzító csövek, laboratóriumi üveg eszközök láthatók. A felvilágosodás korában, a természettudományok, elsősorban a kémia fejlődése új fejezetet nyit az orvostudomány történetében is: Priestley felfedezi az oxigént, Linné új rendszerbe foglalja az élővilágot. A század orvosai gyakorlatának emlékei közül a legérdekesebbek a sebészeti műszerek, érvágók, a magyar kézműves által készített legkorábbi szülészeti fogó, koponyalékelő eszközök. Viaszfigura anatómiához A kiállítás talán legérdekesebb része a magyar egészségügy fejlődését bemutató terem. Itt a múzeum féltve őrzött anatómiai anyagának legszebb darabjai között, egy életnagyságú viaszfigura is látható. A bábut II. József ajándékozta 1789-ben a pesti egyetem orvosi fakultásának. A fekvő akt feltárt mell- és hasürege látni engedi a belső szerveket, Idegeket, ereket. A múzeum talán leglátványosabb része Gömöry Károly „Szent lélekhez” címzett patikája, mely a maga nemében egyedülálló. Mindez azonban csak rövid ízelítő az Izgalmas látnivalókból. D. K. GERENCSÉR MIKLÓS: Ady Endre élettörténete (14.) Ö cselekedte, amit jónak látott, Léda pedig nem fogyott ki a szemrehányásokból. E nyomasztó, idegeket rongáló helyzetben az jelentett kárpótlást, hogy Ady és a Nyugat között teljesen helyreállt a harmónia. 1909. június elején jelent meg a Nyugat híres Ady- száma, amelynek minden írása vagy a költő tollából származott, vagy a költőt méltatta. Nagy dicsőség volt ez, a versenytársak fölött magasan álló, legnagyobbaknak kijáró gesztus. Gyakorlatilag pedig kiváló ürügy, hogy megszabadulhasson a párizsi civakodó légkörből, hiszen ünne- peltségét, kivételes elismertségét Itthon élvezhette igazán. Volt Is benne része bőven, amikor június közepén megérkezett Budapestre. Személyét tündöklő hírnév övezte. Nevezetes epizódja 1909. júniusának, hogy ekkor ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, a Duna-korzón levő Hotel Bristol teraszán. Az első perctől szeplőtlen rokonszenv jellemezte kapcsolatukat. A kölcsönös vonzalom, a kölcsönös nagyrabecsülés alapján kötöttek szövetséget ugyanazon művészi, szellemi ismérvek jegyében. Magyarország korabeli viszonyairól teljesen azonosan vélekedtek. Életük becses élménvei közt tartották számon találkozásaikat, így mindketten szívesen emlegették az estét, amikor Ady meglátogatta Móricz Zsigmondékat az Üllői út 95-ben levő lakásukon. A Nyugattal való teljes kibékülés és a Móricz Zsigmonddal kötött barátság mellett az Is használt Ady hangulatának, hogy rendezte a duk-duk affér idején megromlott kapcsolatát a Holnap irodalmi körrel. A kibékülés következményeként még júniusban Nagyváradra utazott, s négy új verést olvasta fel a Holnap matinéján. Egészsége mégsem javult. Nem is javulhatott. Ha Párizs és a Riviéra nem hozta rendbe, hogyan segíthetett volna rajta az állandó pesti éjszakázás, az ünnepléssel, a társasági élettel együttjáró, szakadatlan Igénybevétel? Miként Párizsban a rue de Constatlnople, úgy Budapesten az Erzsébet körúti Meteorszálló ez Időben a megszokott tanyája. Alig aludt. Nappal a szállodához tartozó Meteor kávéházban időzött, éjszaka a Három Hollóban koptatta amúgy Is vékony egészségét. Rendetlen táplálkozása mellett nikotinnal, alkohollal élénkítette magát, nyugtatónak pedig Veronáit használt. Két törzshelye mellett sok más szórakozóhelyen is megfordult, főképp a Centrál és a Palermó kávéházban, Váratlanul fel-fel- bukkanó, majd ugyanolyan váratlanul tovatűnő alakja csak növelte a személye köré szőtt regényességet. Megzenésített verseit ekkor zongorázták-énékelték a pesti kávéházak különtermeiben, mindenekelőtt Reinitz Béla jóvoltából, aki megszállott hittérítőként szegődött Ady költészetének zenei prédikátorává. • Tovább nem lehetett halogatni a komolyabb gyógykezelést. Adyt annyira tönkretette a mértéktelen Igénybevétel, hogy sürgősen orvosi segítségre szorult. Nagyváradi szereplése után a kolozsvári Leohner-klinLka vendége lett. Tudni kell erről a klinikáról, hogy akkor épült a mind máig példátlanul fejlődő, igazi nagyvárossá növekvő Kolozsvár egyik modem büszkeségeiként. Nemcsak azért nevezték LeChner-kli niká nak, ment a kor egyik legnagyobb tehetségű építésze, Leohner Ödön tervezte, hanem azért is. mert a tervező művész testvére, Leohner Károly Ideggyógyász profeszszor vezette a klinikát. Mellette olyan kiváló szakemberek, mint Ady gyógyítója, dr. Lukács Hugó első tanársegéd. Kolozsvár egészen átvarázsolta Adyt. Rohamosan gyógyult, kedve szemlátomást földerült. Két kényelmes, kertre néző szobában lakott egyedül, minden jóban részesült, ami emberileg és orvosilag nyújtható. Lédával folyamatosan levelezett, abban a modorban, amelyet héja-násznak nevezett egyik legszebb versében. Csípték, marták egymást, mégis összetartoztak, megmásíthatatla- nuL Léda hívta a svájci Rhein- feld'be, s Ady engedett a hívásnak, mert egészsége javulásának kezdeti jeleitől elbizakodva teljesen felépültnek képzelte magát. Hiába marasztalták Kolozsváron, sietve távozott. Augusztus 12-én hagyta el a Lechner-klinikát Egyenesen Ér- mindszentre utazott, hogy röpke időt együtt töltsön szülei, öccse és sógornője társaságában. Ady Lajos időközben ugyanis megnősült. Bátyja 'közbenjárására sikerült, így a boldognak mondható házassága mellé állami tanári kinevezését is megkapta a budapesti Markó utcai gimnáziumban. Ady Endre elegeit tett a családi illendőségnek, de ezúttal gyorsan elfogyott otthoni türelme: sietett Budapestre. Néhány napig ugyanazt a böjt télén életet élte. mint szanatóriumba utazása előtt, majd Svájcba utazott Lédához. Három hétig laktak a rhienfeldl Hotel Salines-ben, nem a legjobb hangulatban. Diósl Ödön, akit az üzleti igénybevétel viselt meg, szerette volna jól érezni magát Léda és Ady társaságában. Mivel ez a reménye meghiúsult, hazautazása után rövid levélben szomorú szemrehányással illette a költőt. Lédától is töhbé-ikevésbé sértődötten vált el Ady. Hazautazott magyarországra és életét újra teljes sebességre kapcsolta. Október közepétől vidéki körútra vitte a Nyugat szerkesztősége. Némi túlzással azt panaszolja, hogy a turné csak a folyóiratnak haszon, neki lefogottságot, mértéken felüli fáradtságot, időpazarlást jelent. Ellenszenvét megérthetjük a turné iránt, mert a kevésbé szeretett Debrecenibe éppúgy el kellett látogatnia, mint az egyáltalán nem szeretett Temesvárra. Kötöttségéből ki is tört, néhány napra Becsbe szökött, meglátogatni egyik legbensőségesebb barátját, a Zi'lahrólis- ment Medve Miklós doktort. Szép epizódja volt viszont ennek a vidéki körutazásnak a kaposvári kirándulás: A Ripl Rónai József műtermében töltött beszélgetés e-9 éjszaka és egy remek vers lett az eredménye. Léda közben reklamálta Párizsból. Méltán panaszolta fel, hogy Ady nem törődik vele. Türelme fogytával váratlanul Budapestre utazott, s ezzel nagyjából helyreállt köztük a bensőségesebb 'kapcsolat. E látogatást örökíti meg az őszben a sziget című vers. Léda visszautazott Párizsba, Ady pedig újra nekilódult a passzió- zásmaik. Anyagi fedezete is hirtelen megnövekedett ehhez: elnyerte a székesfőváros kétezer koronás díját. Hatalmas összeg volt ez az ő jövedelméhez képest. Tízszer több pénz, mint amennyit Singer és Wolfneréktől kapott A» Illés szakerén című kötetéért, Bankbetétet váltott a takarékosság szándékával, de ez mttsem csökkentette a költekezés gyorsaságát. Az események változatlanul sebesen követték egymást. November 27-én, szombaton este nagyszabású Ady-hangversenyre került sor az Erzsébet-körúti Royal Szálló dísztermében. Az Ady- versekire írt zene azonban nem Reinitz Bélától származott. Egy gazdag lipótvárosi mecénás vállalta a reprezentatív hangverseny költségeit, azzal a feltétellel, hogy az ő általa komponált zenével adják elő a verseket. Tagadhatatlan, nagy hatású rendezvény volt,' az átütő erejű sikerről felsőfokon számoltak be a lapok. Ady ismét megdlcsőült. Mégis, ellene szól a siker szépséghibája, Reinitz Béla mellőzése. Reinitz egy életre megsérült a költő hűtlenségétől. Ettől kezd ve soha szóba nem állt Adyval, verseit vdszont változatlan megszállottsággal magasztaltam szólaltatta meg zenéjében. Sikerének híre eljutott Párizs-' ha ds, az újságokból értesültek Lódáék róla. Ismét leromlott egészségi állapotáról viszont aa Ismerősök tudósították a rue de Levis-en lakó barátokat. Diósi Ödön így írt neki december elején kelt levelében: „...Bizonyára beleestél szokásos régi életmódodba és megint iszogálsz. Rendezd ott dolgaidat, pakolj össze é® gyere ki. (Folytatása következik.) > A múzeum tabáni épülete. (Németh Ernő felvétele - KS.) TÖLTSÖN EGY DÉLUTÁNT. Így látták a kortársak
