Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-10 / 264. szám
1977. november 10. • PETŐFI NÉPE 0 3 ORSZÁGOS VETÉLKEDŐ A legjobbak jutalma, részvétel a VIT-en REGIONÁLIS TERVEZÉS Adottságok, arányok, összefüggések Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna! — e címmel hívja vetélkedésre a vállalkozó kedvű fiatalokat a KISZ Központi Bizottsága, a SZOT, a HNF Országos Tanácsa, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Honvédelmi, a Kulturális, az Oktatási Minisztérium és a Magyar Televízió. A vetélkedő célja, hogy minél több fiatal számára nyújtson részvételi lehetőséget a VIT hazai előkészületeiben, megismertetve a VIT- mozgalom eszméit, jelentőségét. A Versenyben részt vehet minden magyar fiatal, aki jelentkezését a kiadott nevezési lapon 1978. január 31-ig a járási, városi. kerületi KISZ-bizottságpkhoz eljuttatja. A vetélkedőre a mai Magyarország, a nemzetközi helyzet időszerű kérdései, a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom, a világifjúsági találkozók története, Kuba élete, az egyetemes kultúra és a sport témakörökben kell felkészülni. A fiatalok nemcsak szellemi, hanem gyakorlati és ügyességi feladatokat is teljesítenek. A döntő mérkőzések televízió nézőinek nyilvánossága előtt zajlanak le. A vetélkedőben öt fős csapatok Indulnak. Kiválasztásukra háziversenyeken nyílik lehetőség. A további erőpróbákon változatlan összetételben szerepelnek. (Csapatot bármely tartós közösség háziversenyek nélkül is indíthat. A rendező szervek számítanak az ifjúsági és szocialista brigádok az iskolai osztályúk, az ifjúsági klubok, a fegyveres testületek közösségeinek nevezéseire. A versenyzőik a jelentkezés határidejéig alaposan felkészülhetnek a KlSZ-bizottságokon megtalálható útmutató irodalomjegyzéke alapján, valamint az ifjúsági sajtóban. különösen a Világ Ifjúságában rendszeresen megjelenő VIT- témájú cikkekből. A televíziós elődöntőkbe, illetve döntőbe jutóik értékes ajándékokat nyerhetnek — többek között kis könyvtárakat, sportfelszerelést, színes televíziót, külföldi utazást. A legjobbak az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodaszervezésében társasutazáson vesznek részit, s eljuthatnak a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó helyszínére is. (MTI) Harmada exportra • A Zalaegerszegi Ruhagyár lenti gyáregységében zakókat, átmeneti és télikabátokat, szabad idő ruhákat készítenek, az idén már 170 millió forint értékben. A termékek 30—35 százalékát holland és francia exportra szállítják. (MTI-fotó, Fehér József felvétele — KS.) Az élet nem tiszteli a közigazgatási határokat. Ami persze nem azt a következtetést sugallja, hogy ezek a határok fölöslegesek, hanem a különböző területrészek közötti együttműködés növekvő fontosságára figyelmeztet. A vasút már régóta nagy területeket fog át egy-egy igazgatóságával, így formálódik a víz, az energiagazdálkodás és szolgáltatás szervezete, észrevétlenül lépik át a megyehatárokat a gáz- és olajszállító csővezetékek, s ezt teszi majd a Duna—Tisza-csa- torna is. 'Szükségszerű út tervezési-gazdasági körzetei. (Terra — KS.) üzemek területi kapcsolatainak erősítése; a lakosság alapellátásában területileg kiegyenlítettebb színvonalat kell kialakítani. Az egyes körzeteket vizsgálva az eltérés és egyezőség sokféle jelét lelhetjük fel. Kiegyenlítettségre mutat például, hogy szinte teljesen azonos az egy pedagógusra jutó általános iskolai tanulók száma mind a hat körzetben. Az érem másik oldala: míg Dél-Du- nántúlon 1978-ban az orvosi körzetekből 5,4 százalék volt betöltetlen, az észak-magyarországi, az észak-alföldi körzetben egyaránt 9,5 százalék. A teendők megosztása A kérdés, miként hatnak e különböző tényezők a regionális tervezésben? Egyebek között úgy, hogy tudatos' központi döntések — az infrastruktúra, azaz a háttérágazatok átgondoltabb fejlesztése — következtében némileg apad a népesség városokba áramlása. Ily módon enyhülnek a túl gyors népességnövekedés okozta ellátási gondok a városokban. Ugyancsak tudatos, s a regionális adottságokat mérlegelő döntés nyomán az ipari centrumokra — egyben az ország legjelentősebb városaira — koncentrálódik az állami lakásépítés 85 százaléka. Döntő része van a központi elhatározásoknak abban is, hogy például az észak-alföldi körzetben meggyorsul az öntözőrendszerek kiépítése, a Dél-Du- nántúlon átalakul a foglalkoztatás szerkezete: a mezőgazdasági munkaerőigény erőteljesen apad, megnő viszont a gépipar súlya. Megosztott, központi és helyi döntésekhez kapcsolt teendők sorozatával kell tehát szembenézni a regionális tervezésben. A vízkészletek további szennyeződésének megakadályozásához például elengedhetetlen — az ötödik ötéves tervben — napi 850 ezer köbméter szennyvíztisztító kapacitás kiépítése. Talán le sem kell írni, a szennyezett víz végképp nem tiszteli a közigazgatási és a körzeti határokat, a szenynyezéstől egészen távol okozhat — okoz is! — súlyos gondokat. A döntés központi, a hozzávaló pénz jórésze szintén, ám keveset ér, ha helyben késedelmes a munka, s ha az egyes körzetekben presztízs alapon egyezkednek a szomszédokkal... A történelmi fejlődés jegyei Ma már vannak figyelmet érdemlő eredmények a regionális tervezésben. A kiegyensúlyozottságra törekvést mutatja, hogy a tervezési-gazdasági körzetek adatait összevetve, tavaly az egy lakosra jutó kommunális beruházások értékének különbsége kisebb volt, mint a negyedik ötéves tervben átlagosan. 1976-ban az összes beruházásból nagyjából azonos arányban, 15—17 százalékkal részesedtek a kommunális ágazatok valamennyi körzetben, míg korábban hat-nyolc százalékos különbségeket is tapasztalhattunk. Egy-egy nagy területegység persze mindenkor megőrzi — s kell is, hogy megőrizze — sajátos arculatát. Tavaly az észak- magyarországi körzetiben 11, az észak-dudnántúliban 21 várost, a Dél-Alföldön 231, a Dél-Dunán- túlon 887 községet számolhattunk össze. Már ez sokat mond arról, miként hatnak a történelmi fejlődés jegyei a tervekre, teendőkre. A regionális tervezés erdemé- nyei nem lebecsülőetőek, de még kezdetiek. Legfőbb haszna a tervezés e formájának már most érzékelhető; megvilágítja az érdekek sorrendjét, s elemzéssel mutatja ki, mi érdemel s miért, elsőbbséget. Társadalmi-gazdasági kapcsolataink egyre bonyolultabbá válnak, egyre nagyobb a jelentősége tehát a körzetéken belüli közigazgatási egységek, s a körzetek összehangolt, az össztársadalmi érdekeket érvényre juttató fejlődésének. M. O. Csupán utalás erejű példáink is érzékeltetik: a gazdasági fejlődés szükség- szerű útként jelöld meg a tervezési-gazdasági körzetek kialakítását. Így teremtődik lehetőség a kiegyensúlyozott haladásra, az egyes területrészek közötti indokolatlan különbségek fokozatos fölszámolására. A népgazdaság ötödik • Magyarország ötéves tervéről szóló 15. paragrafusa kimondja, „a termelőerők fejlesztése segítse a területek természeti, gazdasági és társadalmi adottságainak hatékony hasznosítását, a népgazdaság fő céljaival összhangban álló fejlődését”. Hat tervezési-gazdasági körzet foglalja magába a fővárost és a tizenkilenc megyét. A körzetek között — szinte minden tekintetben — nagyok a különbségek. Ezek egy része indokolt, mert éppen a sajátosságok tükrözője, a különbségek másik része viszont fölszámolandó, mert a korábbi, egyenetlen haladás következménye. Tényekre hivatkozva: minden száz ipari foglalkoztatottból keresik kenyerüket az északmagyarországi körzetben, a Dél- Alföldön ugyanakkor csak harmincnyolcán. Amiből helytelen lenne az a következtetés: azt kell fejleszteni, ami hiányzik. A Dél-Alföld vezeti ugyanis a búzaj és a kukorica vetésterülete alapján összeállított országos listát. Az egy hektárra jutó termésátlagok — 1976nban — szintén itt voltak a legnagyobbak. Eltérés és egyezőség Az MSZMP XI. kongresszusának határozata „kiegyensúlyozott fejlesztést” szab meg a területrészeknél, ami alatt nem valami mechanikus egyet ide, egyet oda — tízmilliót ide, tízmilliót oda, ide is, oda is új nagyüzemet — értendő. Gazdasági lehetőségeinkkel összhangban teremtődnek meg a források a cselekvéshez úgy, hogy mindenütt a fejlesztés intenzív módszerei kerüljenek előtérbe. Amit részletezőbben így fogalmazhatunk meg: a már meglevő ipartelepek teljesítőképességét kell bővíteni, szükség szerint rekonstrukcióval korszerűsíteni, s csak kivételként új ipari termelőegységeket létrehozni, a mezőgazdasági termelésben az eddiginél jobban szükséges alkalmazkodni a területi adottságokhoz, s elengedhetetlen a mezőgazdasági és a feldolgozó HOZZÁSZÓLÁS Észrevételek a mélykúti paprikafelvásárláshoz * A Petőfi Népe november 3-i számában „A tanulság a jövőre szól” címmel cikk jelent meg, amely a paradicsompaprika átvételével kapcsolatos gondokat tette szóvá. A cikkre az alábbi választ kaptuk. Az írás megjelenése után felkerestem Kancsár Sándort, a mélykúti Lenin Tsz elnökét úgy is, mint a vállalat igazgatói tanácsának tagját. Megállapodtunk albban, hogy a ciikk tanulságaival egyetértünk, mert kétségtelen, hogy a zöldségforgalmazás nem volt hibamentes. Néhány megjegyzést azonban a pontosítás végett szeretnénk tenni. A ZÖLDÉRT Vállalat a szövetkezettel, mint bázisgazdasággal több mint 800 vagon zöldség értékesítésére kötött szerződést az 1977. évre. Ebből 160 vagon a paradicsompaprika. A szerződésben 80 vagon piros, beérett és 80 vagon füstös és zöld paprika átvétele került rögzítésre. A vállalat felvásárlási kötelezettségét teljesítette, mert október 21-én az értékesíthető terméket teljes egészében átvette. Az átvétel azonban valóban nem volt folyamatos, mert a szeptember 28—29-i fagyok a szövetkezetben is jelentős kórt okoztak. A fagyos napok előtt azonban a ZÖLDÉRT Vállalat 64 vagon piros paradicsompaprikát már felvásárolt. A bőséges termést azonban a fagy a szántóföldön, a szabad ég alatt találta. Megmentésére az egész szövetkezeti tagság összefogott és prizmákba, halmokba rakták azzal a céllal, hogy átválogatás után a vállalatnak átadják. Ez így is történt, mert október 10—15-e között folyamatosan további 55 vagon paradicsom- paprikát vásároltunk fel. A szövetkezet elnökének kérésére október közepén rendkívüli intézkedéseket foganatosítottunk, melynek eredményeként október 21-re a termelőszövetkezet összes feldolgozásra alkalmas termését átvettük. így végül is a felvásárolt paradicsompaprika 161 vagon volt. Kétségtelen, hogy a szövetkezet tagsága nagy erőfeszítéseket tett a válogatás érdekében, azonban a paprika többségét egyenként is fagykár érte. A ZÖLDÉRT képviselője a kritikus napokban segített az átvételben. A felvásárlást folyamatosan megoldottuk és mint ahogy a cikk írója megállapítja, a megyei megbízott jelenlétét — a szövetkezetiek bizalma és egyetértése kísérte. A vállalait erre az esztendőre a termelő gazdaságokkal — nagyüzemekkel és a háztájiakkal együttesen — 1359 vagon átvételére kötött szerződést. A már említett nehézségek ellenére 1430 vagon paradicsompaprikát vásároltunk fel. Ezúton is szeretnék minden termelőnek köszönetét mondani a türelmükért, amelyre esetenként bizony szükség volt a felvásárlótelepeken a nagy árukínálat miatt. Egyetértek a cikkíró megállapításával, mely szerint ezeknek a gondoknak nem szabad a jövőben megismétlődniük. Utalok itt a göngyöleghiányra is. Sok erőfeszítéssel. központi segítséggel az idén a tervezettnél kétmillió ládával többet kellett beszerezni, a rendkívül nagy kínálat miatt. Mi is levontuk a tanulságot és jövőre gondoskodunk 25—30 százalékos tartalékról. Még egy észrevétel. Helyt adok annak a megjegyzésnek, mely szerint teljesebb lett volna az információ. ha a jánoshalmi kirendeltségen megfelelő tájékoztatást kap a cikk írója. A vállalat jánoshalmi kirendeltsége egyébként az idén rendkívül nagy munkát végzett. Mintegy 850—900 vagon paradicsom- paprikát vett át, ez több mint kétszerese a tavaly felvásárolt mennyiségnek. Ebből ex,portra annyit szállítottunk, mintamenynyi az előző évben felvásárolt összes paprika. A termelők máris jelentkeznek szerződéskötésre. A körzeti megbízottak összeállították a szerződők névsorát. Ügy tűnik, hogy 1978-ra az ideihez hasonló mennyiségű paradicsompaprika várható. Bízunk benne, hogy ennek a fontos exportcikknek termelése a 'következő években sem csökken a megye e jelentős termelési tájkörzetében. Dr. Laczkó Tibor igazgató Baráti együttműködés Mint az ország valamennyi megyéjében, nálunk is régi hagyomány, hogy a szociális-, ta országok fővárosunkban működő kulturális központjai a megyei népfrontbizottsággal, a városok, községek párt-, tanácsi és népfrontszerveivel közösen, barátsági napokat, illetve heteket rendeznek. Az elmúlt év végén például magyar—bolgár barátsági hétre került sor a bolgár szocialista forradalom győzelmének 32. évfordulója és a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusa alkalmából. Az idén tavasszal Lengyelország gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésével, a lengyel nép életével, munkájával ismerkedtünk meg közelebbről a magyar—lengyel barátsági hét alatt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából a megyei pártbizottság által rendezett magyar —szovjet barátsági napok eseménysorozata ismét jól bizonyította, hogy több szempontból is hasznosak a szocialista országok történelmét, gazdasági, politikai, kulturális fejlődését bemutató barátsági napok, illetve hetek. Az október 24-től november 7-ig tartó magyar—szovjet barátsági napok eseménysorozata rangosabb, tartalmában gazdagabb volt az előbbieknél. A megyei tanács, az SZMT, a megyei népfrontbizottság, a KISZ megyei bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai, vállalatok, szövetkezetek, intézmények, iskolák közreműködésével a megyei pártbizottság olyan programot állított össze, amely a dolgozók ezreinek sokáig emlékezetes marad. A barátsági hét eseményeinek rangját növelte az is, hogy számos rendezvényen részt vettek a barátságvonattal érkezett Krím területi vendégeink is. Nehéz lenne rangsorolni az eseményeket. Kiragadva csupán néhányat említünk: jól sikerült a Kecskeméten megrendezett Barátság gyermek- rajz-kiállítás, vagy a szovjet könyv- és hanglemezvásár, az ukrán cukrász- és ételkülönlegességek bemutatója. A krími barátainkkal együtt több száz kecskeméti dolgozó vett részt a magyar—szovjet barátsági nagygyűlésen, amelyet a Krím területi népi együttesek nagysikerű bemutatója követett. Kiskunhalason fotókiállításon mutatták be a Szovjetunió gazdasági, társadalmi, kulturális eredményeit. A barátsági napok alkalmából Kiskunfélegyházán bélyegkiállítás nyílt, Kiskőrösön plakátkiállítást rendeztek. Nagy sikere volt a megyénk négy városában, Kecskeméten, Kiskunhalason, Kiskőrösön és Baján rendezett szovjet áruk hetének, amelyeken az árubemutatókat vásárral is egybekötötték. A baráti találkozók, kiállítások, kulturális műsorok jó lehetőséget adtak arra, hogy még jobban megismerjük a szovjet emberek életét, mindennapi munkájukat. Elmondhatjuk, hogy ezáltal is szorosabbra fűződött kapcsolatunk. T. L. Egy milliomos Ritka teljesítményért kapott ■«»elismerést a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója előestéjén Dudvai István, a városföldi Petőfi Termelőszövetkezet gépkocsivezetője. Pontosan huszonötször kerülhette volna meg az Egyenlítőt, vagyis egymillió kilométert vezetett baleset nélkül. Az emlékplakett, s a közös gazdaságtól kapott ötezer forint pénzjutalom a munkasikert koronázta, én mégis a hétköznapokról, a munkáról kérdezem az 53 éves férfit, aki éppen huszonnyolc évet töltött a volán mellett. — Huszonöt éves koromtól vezeted gépkocsit. A határőrségnél szereztem vezetői engedélyt. Sok helyőrségben szolgáltam Hegyeshalomtól Letenyéig, de 1953-tól, miután leszereltem a határőrségtől, csak tehergépkocsit vezetek. A TEFU-nál kezdtem, majd a Tejipari Szállítási Vállalathoz kerültem, s 1970 óta a városföldi Petőfi Tsz-nél dolgozom. Legtöbbször egyedül voltam fuvarban, de sosem éreztem magányosnak magam, holott a pótkocsis teherautó, a nyerges von tató vezetése nagyon elfárasztja az embert. A Vezess baleset nélkül versenymozgalom 1954-ben kezdődött, s akkor az elsők között neveztem. Az egymillió kilométer baleset- mentes megtétele elsősorban a gépkocsivezetőn múlik, ám ebben mások is hozzájárulnák. — A városföldi Petőfi Termelőszövetkezet fő profiljához tartozik a bérfuvarozás. Vezetőink jól tudják: a szállítás zökkenő- mentes lebonyolításához kifogástalan műszaki állapot, jó anyag- ellátás és rendszeres műszaki ellenőrzés szükséges. Örömmel mondhatom, hogy mindezeken felül is sokféleképpen segítik a munkánkat, s lám — mutatott a díszes emlékplakettre — az elismerést sem sajnálják. Mi gépkocsivezetők — többen szereztek nálunk 250, 500, 750 ezer kilométer megtétele után balesetmentes jelvényt —, ezt jó munkával, üzemanyag-takarékossággal viszonozzuk. Mi lehet a titka annak, hogy valaki hosszú évtizedeken át az országutat járva, az egyre sűrűsödő. forgalomban nem vét a szabályok ellen, nem keveredik balesetbe? Van talán sofőrszerencse? — A balesetmentes közlekedésnek nincs titka. Pontosan be kell tartani a közlekedésrendészeti szabályok előírásait, fegyelmezettnek, óvatosnak, udvariasnak kell lenni, s csak műszakilag kifogástalan járművel szabad közlekedni. Véleményem szerint sofőrszerencse nincs, de van nagy rutin és koncentrált figyelem. A megszokás, a tapasztalat azonban nem elegendő. A közlekedési tudnivalókat állandóan ismételni kell. Ehhez nyújt nagy segítséget a közös gazdaságban rendszeresen megszervezett KRESZ-tan- folyam, műszaki oktatás és ve• Dudvai István, a Városföldi Petőfi Termelőszövetkezet gépkocsivezetője pontosan huszonötször kerülhette volna meg az Egyenlítőt. télkedő. Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala. Amikor műszakba indulok, gondjaimat otthon hagyom, pihenten ülök a volán mögé. Sok idős gépkocsivezető állítja, hogy egy pohár sör, egy kis- fröccs elfogyasztása nem hat ki a teljesítményre. A majdnem három évtized feljogosítja Dudvai Istvánt a véleménynyilvánításra. — Nem tagadom, szeretem a sört, de munka közben soha sem ittam, sőt másnaposain sem indultam fuvarba. Az a véleményem, hogy már kevés alkohol Is befolyásolja a gépkocsivezető idegállapotát, s nem osztom azok nézetét, akik az ellenkezőjét vallják, őszinte leszek: félek az országúton. E félelemérzet természetes, hiszen az ember akkor óvatos, akkor figyel mindenre. Ha ez a szorongás hiányzik valakiből, akkor lesz merész, akkor követ el hibát. Az sem jó, ha ez a szorongás túlságosan nagy, mert akkor nem bízik az ember önmagában. Egymillió kilométer balesetmentesen. Példás, igazán dicséretre méltó teljesítmény. Dudvai Istvánon kívül talán a megyében még tízen, vagy tizenöten rendel- keznek 3 milliomos msgtisztolo címmel, ám egyre több és több fiatal zárkózik fel az idősebb korosztály mögé. Nagyon hasznosnak és kivitelezhető javaslatnak tartjuk azt, amit dr. Pál- völgyi István rendőr főhadnagy a megyei KBT titkára mondott az emlékplakett átadásakor. Érdemes lenne megszervezni a milliomosok klubját, ahol átadnák ezek a gépkocsivezetők egymásnak, s természetesen a fiatalabbaknak is a tapasztalatokat. Ez is hozzájárulna a balesetmentes közlekedés megvalósításához. Gémes Gábor
