Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-09 / 263. szám
4 • PETŐFI NÉPE # 1977. november 9. Korszerűsítik a gépparkot • Bal oldali képűnkön: most ismerkedik a nagy teljesítményű, harminchat orsós vetülékcsévélő- vel Borbás Zsuzsanna. (Opauszky László felvételei.) A Pamutnyomóipari Vállalat kiskunhalasi gyáregységében egy hónappal ezelőtt átfogó korszerűsítés kezdődött. Ennek során kicserélnek csaknem valamennyi regi szövőgépet és vetülékcsévélőt. Eddig 16 új. automata szövőgépet állítottak üzejnbe, a tervezett nyolcvanból. A munkát úgy szervezték meg, 'hogy minél kisebb termelés- kieséssel járjon a szerelés. A korszerű gépekre elsősorban a termelékenység növe• Már új szövőgépeken dolgozik Vincze Erzsébet. lése miatt van szükség. A régi típusból nyolcat, illetve tizenkettőt tudott ellátni egy-egy szövőnő, az automatákból viszont egyszerre tizenhatot. Nem szerelik le azonban az üzemben az összes régi masinát. Egyik fontos terméküket, a saválló szűrőszövetet továbbra is ezeken gyártják, miután átalakították őket. Kiskunhalason, a vállalat többi gyára számára, vetülékcsévélést is végeznek. Ennek gépeit ugyancsak újakkal váltják fel. Az egyiken már meg is kezdték a próbatermelést. Teljesítménye csaknem kétszerese az előzőkének. A másik automata csévélő a jövő év elején érkezik a gyáregységbe. Zs. A. sj/wssKv1'' ■'v'' / > Hézagok a munka tekintélyén Emelni kell a munka társadalmi rangját, tekintélyét ! Alig volt hozzászólás a Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülésén, amelyben ne hangzott volna el a fenti igény. S a nyomatéket adó fejtegetések életszerű színessége, sokoldalúsága is jelezte a probléma eleven aktualitását. Ugyanakkor kitágította annak a fontos tételnek az értelmét is, amely szerint a szakszervezeti munka nem reszortfeladat. Probléma? Hát nálunk probléma lenne a munka? Ne volna társadalmi rangja, tekintélye? — Kérdezhetnénk még emelt hangon is — és rögtön replikázhatnánk, adhatnánk a csattanós választ. Ugyan vajon mivel értük el a hazánk, s benne megyénk politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális életében — az életkörülményeinkben végbement történelmi változásokat? Nem munkával, szorgalommal? Eljutottunk volna idáig, ha minálunk az ölhetett kéznek lett volna meg a becsülete? A joggal, ám elhirtelenkedve méltatlankodónak persze, hogy igaza van. De lennünk kell már olyan okosaknak, hogy az árnyalatokból is értsünk. Azt mondjuk: emelni kell a munka társadalmi rangját! Ez nem azt jelenti, hogy netán ezután fogjuk megteremteni, mert rájöttünk ennek szükségességére. Mit, vagy min akarunk növelni, emelni? Ami már nem elégít ki bennünket. így vagyunk jelenleg a munka társadalmi tekintélyével is. Mintha az — elsősorban a fizikai munkáé! — visszaesett volna egy idő óta. Mintha — furcsa ellentmondásként — éppen az eddigi ipabkodásunkkal megteremtett tisztességes életnívó szemléletileg is ellustított, el- kényelmesített volna némelyeket. Akikben valamiféle — néha nem is leplezett — finnyáskodás, lekicsinylés dúl a kétkezi munkával szemben. Sajnos még olyanoknak is, akik közvetlenül belőle gyökereztek. Nemde — elég régtől idézzük a — szintén sajnosul ismétlődő szülői intelmet: „Tanulj, kölyök, mert másképp mehetsz az építőiparba segédmunkásnak, vagy kapálni a téeszbe!” Megyénkben is akadt munkás, aki így riasztotta az üzemlátogatáson ott járó iskolásokat: „Tanuljatok, fiaim, mert ez lesz belőletek!'’ De hogy tudatilag, politikai műveltségben „emel- kedettebb” emberek se maradjanok ki... Egyik vezetőnk odahaza — szabad idejében — éppen egyik régi szakmájában foglalatoskodott (másik is van neki). Fütyörészve adta át magát a mesterség örömének, s olyan élvezettel hajtott rá, mintha attól függött volna másnapi megélhetése. Pedig egyszerűen az a boldog érzés ösztökélte, hogy kézügyessége máig se kopott meg, s a szerszámok engedelmesen formálták a munkadarabot. Ekkor nyitottak rá hasonló társadalmi rangú vendégei, akiknek a száján — valószínűleg a váratlan helyzet okozta meglepetéstől — túl őszintén bukott ki a kissé lekezelő csodálkozás: „Hát te — ezt csinálod?!” Bármilyen komikusán hatott leplezetlen megrökönyödésük, — a házigazdát irritálta — bántotta a beköszöntő. A régi elvtársi-baráti kapcsolat is feljogosította őt arra, hogy gyorsan visszavágjon. — Mi az? Csak nem szégyen minálunk a fizikai munka? Szóval — még ilyen körben is felfér ebben a kérdésben egy-egy kis „helyretevő” szeminárium. Gondolom, itt nem szükséges szeminárium az eddigiek értelmezéséhez. Érthető; hogy ez a „hézagok” egyike, ami miatt ebben-abban stagnál, egy- ben-másban meg egyenesen romlott a munka társadalmi rangja, tekintélye. A közös tapasztalat vezette azokat a felszólalókat az említett megyei szakszervezeti tanácsülésen, akik (Palsovics József, Arany Józsefné, Csapiár Vilmos, Halász Rudolf, Borsodi György, Róza Im- réné, Tóth József, Gajda Mátyás, Kun Lajos, Komáromi Attila, Némedi Sándor) számos gondolattal érzékeltették és szemléletes gyakorlati példákkal domborították ki a munkára nevelés fontosságát. Elemezve, hogy milyen döntő helye van ennek a szakszervezeti nevelő munkában, és sürgetve a tartalmi, minőségi változást. Csak néhány vezérmondat ezekből — emlékeztetőül. Az életre, a munkára való előkészítés — mondhatjuk úgy is —, már az óvodában elkezdődik s folytatódik az iskolában. — Az iskolásokat elég sűrűn viszik egy-egy üzembe, ahol láthatják, hogyan dolgoznak, ismerkednek a fizikai munkával. Nem mindegy, hogyan fogadják őket, s mit őriz meg a szemük, emlékezetük. — A jövő munkásainak nevelése talán egyik legfontosabb kérdés. Vannak középkorú, s idősebb vezetők, de munkahelyi társadalmi szervek is, akik és amelyek nagyon felszínesen törődnek ezzel. Pedig a legtöbb fiatal nagy buzgalommal, ambícióval, lelkesedéssel indul az életnek. Idősebb munkatársaik azonban nem mindig segítik beilleszkedésüket. Holott sok múlik rajtuk a szakma, a munkahely, a közösség megismertetése, megszerettetése dolgában. — Szervezett mozgalommá kellene tenni a szocialista brigádok jó kezdeményezését a fiatalok fogadása, emberséges útbaigazítása, szakmaszeretetre való nevelése terén — követésre méltó példamutatással. — El kell már jutni odáig, hogy azért, mert valaki elvégzi a munkáját, külön jutalom nem jár, hiszen ez kötelessége, ezért kap fizetést. — A nevelő munka színtere a munkahely legyen. A gyakorlatban kell többet tennünk a fizikai munka, a jól dolgozó szakmunkások anyagi, erkölcsi megbecsüléséért. — Sokszor citáljuk ezt az alapvető elvet, de sokszor tanúi vagyunk annak, hogy a legnagyobb megbecsülést nem mindig azok kapják, akik a legtöbbet, s legjobban dolgoznak és a társadalomért is cselekszenek, — hanem esetenként az „ügyeskedőké” a babér ... Ez a felsorolás megint ébreszt egy párhuzamot. Azt — tudniillik, hogy amiképpen a szakszervezeti nevelőmunka nem reszortfeladat —, úgy a munkára, a fizikai munka szeretetére való nevelés sem egyetlen „színtérre” szorítkozik. Sok függ a családi környezettől, a szülők szemléletétől, az iskolai út- nakindítástól, munkahelytől, emberi viszonyulásoktól, a példák erejétől. Mégis, ha „választani” lehet, legalapvetőbb az az igazság, hogy: „A nevelő munka színtere a munkahely legyen.” — Életünk — mármint munkabíró időnk — egyharmadát ott töltjük. Ott van terünk és módunk a bennünk rejlő képességek, tehetség legteljesebb kibontakoztatására. Ott tanulunk meg egymásra is tekintettel lenni, kölcsönösen segíteni, tanulni, együtt örülni, küzdeni. Nagyon lényeges tehát, hogy a szakszervezet érdekvédelme ennek a „főhelynek” a légkörére is kiterjedjen. Mert ha valahol például arról győződnek meg mind többen, hogy „ügyeskedéssel”, hízelgéssel, elvtelen hajbókolással, kritikátlansággal, gyáva megalkuvással többre lehet menni, mint tisztességes munkával, — több szempontból csalódnak. Nemcsak az igaz elvek érvényesülésében hisznek mind kevésbé, hanem a munka örömét is elveszítik. Mert mit szeressenek azon, amiért nem jár, vagy jóval kevesebb jó szó — erkölcsi-anyagi elismerés jut — mint a jó munkát fondorkodással pótló látszattevékenységért. Ilyen helyeken aztán szavalhatnak hónapszám a munka társadalmi rangjáról, tekintélyéről. Sok gondolat mélyén felmerül ilyenkor: „Ez szép... De mi lett belőlem is?” A szakszervezetnek nemcsak joga, hanem érdek- védelmi szerepéből következő kötelessége is figyelmeztetni az olyan vezetőket, akik az emberek, azok munkája értékelésénél többet számítanak be — úgymond — „pofára”, a nyüzsgőktől kapott „ká- derezésre”, — mint arra, amit munkásai ténylegesen produkálnak. Ahol arról megfeledkezik a vezető, hogy egyedüli értékmérő a lelkiismeretes, mindig többre, jobbra törekvő munka, s magatartás —* ott felborulnak, károsan felcserélődnek az értékrendek. A munkára, annak megbecsülésére való nevelés — munkapadtól fölfelé is szakszervezeti feladat... így lesz az a munka egészen szocialista. Tóth István JÓL VIZSGÁZOTT A MŰSZAKPÓTLÉK Anyagi ösztönzés és teljesítmény-növekedés a FÉKON bajai gyárában Jó példára találni kellemes. A legújabb, amelyre rábukkantam, arra beszédes bizonyíték, hogy a műszakpótlékok rendezése jó hatást tett a dolgozók hangulatára, valamelyest csökkentette a vándorlási „kedvet”, kedvezően befolyásolta a termelékenységet a munka minőségét. (Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy minden bajt gyógyító csodaszerként hatott, vagy mindenütt egyenlő mértékben szolgálja a célt.) Az említett jó példa a Férfi Fehérneműgyár bajai gyáregysége. — Az egész 232-es szalag örült, amikor bevezették nálunk a műszakpótlékot — újságolta Perlaki Arpádné beadó munkásnő, aki a varrónőknek helyükbe viszi a munkadarabokat. — Az én havi keresetem körülbelül 380 forinttal nőtt a második félévben. Vinkó Sándorné szb^titkár, Balia János igazgatóhelyettes és Jeszenovics Sándorné üzemgazdasági osztályvezető szintén első helyen említette a műszakpótlók bevezetésének pozitív hatásai között az általános jó 'hangulatot. Júliusban és augusztusban, a tömeges szabadságolások miatt az átlagos keresetnövekedés csak 190, illetve 223 forintot ért el. Szeptemberben viszont már 360 forint volt az átlagos jövedelemgyarapodás. A statisztika egyelőre keveset mond még arról, hogy a munkaerő-vándorlásra mekkora hatással volt a műszakpótlék bevezetése, de a gyáregység vezetői úgy remélik, valamelyest — figyelembe véve az egyéb helybeli munkalehetőségeket — csökken majd a munkaerőmozgás mértéke. — Régebben a dolgozók akkor vették ki a szabadságukat, amikor délutánosok lettek volna — mesélte Bállá János igazgatóhelyettes. — Július elseje óta megfordult a helyzet, szinte mindenki akkor megy szabadságra, amikor délelőttös. Kevesebb a hiányzás is a délutáni műszakban. Nem akarja senki elveszíteni a párszáz forintot. A Fékion bajai gyárának jó példája azzal vált teljessé, amit a csoportos elszámolásról az új, valóban ösztönző egyéni egyenes darabbérre való áttérés következményeiről 'hallottam. Ez a változás 'körülbelül a műszak- pótlék bevezetésével egyidőben történt, s azzal együtt váltott ki kedvező hatást. A felmérések szerint a műszakpótlék bevezetésének köszönhető, hogy a délutá- nos műszak teljesítménye 2 százalékkal nőtt. Az új 'bérezési forma meghonosítása mind a délelőtti, mind pedig a délutáni munkára serkentőleg hatott. — Azelőtt 3300 forintot kerestem. most, szeptemberben pedig már sikerült rádolgoznom 4700 forintra — mondta el Kurtyák Sándorné, aki Firenze nevű ingeket varr szovjet exportra a 232-es számú szalagon. Az ügyes fiatalasszony hozzátette, hogy a keresetnövekedésben közrejátszott a korábbiaknál nagyobb teljesítményű japán Juki varrógépek üzembe helyezése. Rövidesen rendezik majd a normát a gyorsabb gépek miatt, de ezt megértik a lányok és asszonyok. Az egyéni egyenes darabbérezés arra serkenti a dogozókat, hogy a képességeiket maximálisan 'kamatoztatva magas teljesítményt nyújtsanak, ami által növekszik a kollektív eredmény is. A Férfi Fehémeműgyár bajai gyáregységének közössége ötmillió forinttal túlteljesítette a háromnegyedévi árbevételi tervet. Minden esély megvan arra is, hogy december 5-ig kiszállítják szovjet exportra a szerződésben lekötött egymillió 650 ezer divatos férfiinget. A műszakpótlék — vagyis,, hogy a korábbival azonos munkáért a délutáni műszakban 20 százalékkal többet fizetnek —, valamint az egyéni képességek maximális kifejtésére ösztönző bérezés bevezetését az év elején megelőzte a vállalati-gyáregységi béremelés. Ezenkívül a ruházati ipari dolgozók 'központi bérrendezése is növelte a kereseteket. Mindent egybevéve körülbelül 16—17 százalékkal emelkedett az idén az átlagkereset a gyáregységben. A béremeléseknél természetesen érvényesítették a szakmunkások megbecsülésének. a differenciálásnak az elvét. Ha elérni még nem is sikerült, de már megközelítették az Országos Szakmai Bértáblázat bérhatárait. A Férfi Fehérneműgyár bajai gyáregységének a garai külső üzemével együtt 1432 dolgozója van. Négyszáznyolcvan bedolgozót is foglalkoztatnak. — A bedolgozók bérét szintén növeltük, mégpedig az egy munkadarab elkészítéséért járó összeget 2—2,5 százalékkal — tájékoztatott Bállá János. — Többlettermelésre ösztönző prémiumrendszert is bevezettünk részükre. Ha egy bedolgozó annyit teljesít, mintha itt, benn a gyárban hat órát dolgozott volna naponta, akkor 10, ha pedig előállítja, amit a bentiek nyolc óra alatt, akkor 20 százalékos prémiumot kap. Tizennyolc község asszonyait érinti a bedolgozó bérek rendezése, aminek ösztönző hatása máris érzékelhető. A műszakpótlék bevezetésére az igazgató helyettes, az szb-tit- kár és az üzemgazdasági osztály- vezető elmondták, hogy gondokat is hozott az örömmel fogadott változás. A rendelet értelmében a művezetők megkaphatják a műszakpótlékot, az alkalmazottak • Perlaki Arpádné „beadó” mun« kásnőnek 380 forinttal nőtt a k«« resete a második félévben. • „Szeptemberben sikerült rádolgoznom 4700 forintra” — mondta el Kurtyák Sándorné, aki ingeket varr szovjet exportra. (Méhei Éva felvételei) közül azonban azok sem, akiknek ott kell lenniük a délutáni műszakban. Ezeknek saját erőből kellett fizetésemelést adni az előállt bérfeszültség megszüntetésére. Gondot okoz a megnövekedett adminisztráció ellátása, ugyanis az egyéni norma mellett heti elszámolást kell készíteni minden egyes dolgozó munkájáról. A gondokat is beszámítva a Férfi Fehérneműgyár bajai gyáregységének kollektívája elégedett az anyagi ösztönzés ez évi változásaival. És a példa ettől jó. ' A. T. S. AZ EMBERISÉG TÁPLÁLÉKÁÉRT Kísérletek több fehérje előállítására A megdöbbentő és sürgős cselekvésre ösztönző adatok szerint jelenleg hozzávetőleg 2,5 milliárd rosszul táplált ember él a Földön, és az emberiségnek csaknem fele fehérjehiányban szenved. Ezek a számok még növekedhetnek az emberiség gyors szaporodásával. Az emberi táplálék fehérjéi növényi vagy állati eredetűek, de ezek forrásai már nem fedezik az emberiség szükségletét. Ezen a súlyos fehérjehelyzeten gyökeresen egyelőre, csak újabb fehérjeforrások feltárása segíthet. A fehérjehiány pótlására számításba vehetők a nagy fehérje- tartalmú, emberi és állati táplálkozásra egyaránt alkalmas algák. Ez egyébként nem is tekinthető teljesen újdonságnak, hiszen észak-afrikai bennszülöttek a leg- többsejtű, kék algát. Más alkalmas algafajok tenyésztésével a régibb idők óta fogyasztanak egy szomszédos Csehszlovákiában, sőt Bulgáriában és az NSZK-ban már foglalkoznak. A megfelelő algák fehérjetartalma száraz állapotban közel 50 százalék, ugyanakkor a hús, a hal és a tojás mindössze 15 —18 százalék, a rizs 7 százalék, a búza 6—10 százalék fehérjét tartalmaz. Levélből fehérje Nem kevésbé figyelemreméltó, hogy a Fülöp-szigeteken számos olyan növényt ismernek, amelyek ugyan nem jöhetnek szóba emberi táplálkozásra, de közvetett hasznosítású fehérjeforrások lehetnek. Ismeretes az is, hogy többek között Pakisztánban és Nigériában a fehérjehiány-betegsége- ket levélzöldségekkel gyógyítják. A levelekből kivont fehérjéből koncentrátumokat készítenek. Egyes .növényfajok levelei olyan nagy mennyiségű fehérjét tartalmaznak, hogy akár már a közeljövőben is hasznosíthatók. Az „öreg” levelek rendszerint kis fe- hérjetartalmúak, tehát a fiatal levelek jelenthetnek nagyobb értéket. Zsírból is lehet Arra a kérdésre, hogy mi hogyan állunk a növényi fehérjék hasznosításával, egyértelműen pozitív a válasz. Az Állami-díjas Holló János és Koch Lehel nevéhez fűződik az a levélből fehérjét előállító eljárás, amely már nemzetközi érdeklődést váltott ki. Nagyüzemi méretekben termesztik a közismerten nagy fehérjeértékű takarmánynövényt, a lucernát. A levélből fehérjét előállító technológia, a „zöld atombombaként” is emlegetett Vepex-eljárás mellett még szintén érdekes folyamat a zsír fehérjévé történő átalakítása. Az állati zsiradékot a sörélesztőhöz hasonlítható mikroszkopikus gombafaj alakítja át erjedés útján fehérjévé. Egy kilo- grammnyi zsiradékból nyolc-kilenctized kilogramm olyan fehérje nyerhető, amely táplálkozásra is alkalmas. Nem elhanyagolható a fontos fehérjetartalmú takarmánynövényünk, a csillagfürt savanyú talajokon való termesztésének a lehetősége. Foglalkoznak a jelenleginél 30—50 százalékkal nagyobb fehérjetartalmú búza előállításával. Közismert a szója újrahonosí- tása és táplálkozásra való hasznosítása. Mivel a magas fehérjetartalom társul, biológiailag teljesebb értékű, kevésbé hizlaló. Fehérjedúsabb burgonya A neves hazai burgonyanemesítő, dr. Sárvári István szerint is lehetségesnek látszik a jövőben, hogy a burgonya szintén besegítsen az egyre fontosabb kérdéssé vált fehérjefogyasztás növelésébe. Ez azért kiemelkedő jelentőségű, mert nagy mennyiségben fogyasztjuk a burgonyát. Évről évre 80 kg körüli, vagy ezt is jóval meghaladó az egy személyre jutó átlag. Annak ismeretében, hogy egységnyi mennyiségű fehérje előállítására annyi energiát fordít a növény, anaennyivel négy egységnyi keményítőt állíthatna elő és a burgonya jelenleg általában 20 százalék körüli keményítőtartalma 10—12 százalékig csökkenhet bármiféle, fogyasztási szempontból kedvezőtlen mellékhatás nélkül, a jelenleginél 2,5 százalékkal magasabbra emelhető a burgonya fehérjeszintje. Bebizonyosodott, hogy amennyiben a burgonyát tojással együtt készítik el, például rakottburgonyának, akkor kölcsönösen 30 százalékkal emelhetik egymás fehérjehatását. A program központi összefoglaló szervére, a Budapesten hetedik éve működő- Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fehérjeprogram irodájára, tehát nem csekély feladat hárul. K. L.
