Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

1977. november 6. • PETŐFI NÉPE • 9

Becsületesen élni és dolgozni

Pázmándi Antal korához képest higgadt, komoly fiú. Gépszerelőnek tanul. Az eleven észjárású Szórád Csaba autószerelő íesz. Németh Sándor is a gépszerelő szakmát választotta. Megfontolta a dolgot, ő különben semmit sem vesz félvállról. A bádogosnak készülő Gürtler József szinte a kisöccsük lehetne, pedig életkorban nincs nagy különbség köztük. A legidősebb alig múlt, a legfiatalabb most lesz 16 esztendős. Mind a négyen a kecskeméti 607. sz. Szakmunkástanuló Intézet növendékei.

Vártam a találkozást. Érdekelt és izgatott a kérdés, hogyan látják szakmunkástanulóink a Nagy Október történelemformáló eseményeit. Érzik-e az akkor kijelölt célok folyamatosságát? Látnak-e összefüggést a munkásmozgalom forradalmi múltja, mindennapi életük és saját jövőjük között? Volt olyan érzésem, hogy talán ezt nem is lehet tőlük így megkérdezni. Olykor el is tértünk a fiúkra érezhetően ránehezedő témától. A beszélgetés, mégis pontosan arra felelt, amire választ kerestünk.

Eleinte úgy tűnt leckét mondanak. Minden szavukat gondosan megválogatva, mint az órán, ahol a fogalmazás is beszámít az osztályzatba.

— Szeretitek a történelmet?

Érdeklődés csillan a szemükben.

— Nagyon. Kár, hogy olyan kevés időnk van rá. Heti egy, illetve két óra, ez szakmánként változó. Pedig ezt a tantárgyat nem csupán tanulni, érteni kell. Ehhez az szükséges, hogy többet, alaposabban foglalkozzunk vele.

Kinyílnak. És rádöbbentenek arra, hogy ami számukra elképzelhető és fontos, mind most történik. Jelenidejű. Már két-három évtized is kívül esik a tizenhatévesek látókörén, ezen túl csak általános, helyenként hézagos ismeretek léteznek. Az ő korosztályuk moziból, könyvekből ismeri a második világháborút, ünnepi beszédekből, újságcikkekből, kötelező tananyagból 1917 októberét. Egyetértenek, hogy új korszakot nyitott a világtörténelemben.

— így van — helyesel Németh Sándor. — Nekem is azért tetszett meg annyira. Nyolcadikban gyárlátogatásra vittek bennünket és láttam, ahbgy az egyik srác hegesztett. Kérdeztem tőle: „Mi a szakmád?” „Lakatos” — válaszolta. Ezzel el is volt döntve a pályám. Szüleim a mezőgazdaságban dolgoznak, azt sem tudták, mivel szándékozom foglalkozni. Most nyáron bemutattam a tudományomat. Kerítést, kaput hegesztettem, sikerült elismertetnem otthon is a szakmámat.

— Apukám is bádogos — zárja a sort Gürtler Jóska —, hetedikes korom óta segédkeztem neki. Megszerettem ezt a munkát. Van egy öcsém, úgy néz ki, hogy ő is ezt a mesterséget választja.

Az egyik tehát családi hagyományokat folytat, a másik az első munkás a családban, a harmadik véletlenül, de nem akarata ellenére lett szakmunkástanuló. Különböző helyekről indultak azzal a közös elhatározással, hogy jó szakemberré váljanak. Ebben sok minden szerepet játszik. Az iskola, ahol a hét három napját töltik és a munkahely, ahol a másik három napon foglalkoznak velük. Az iskola jó alapokat ad, azonban az életre való felkészítésük az üzemekben történik.

Vajon mit láttak, tapasztaltak eddig?

tani tudásuk sem lesz elég. Tanulni, fejlődni kell, ha változni és változtatni akarnak. A politikai tájékozottságot legalább olyan fontosnak érzik, znint a szakmait. Mi érdekli őket? A tegnap és a holnap 'között minden, ami most és ma történik. A világban zajló események, az új szovjet alkotmány csakúgy, mint egy jó film, vagy színházi előadás. A tanulók 400 színházbérletét vásároltak erre az lérvadra, filmklub megalakítását is tervezik. Most ősszel 900 gyerek szedte a szőlőt a város környéki állami gazdaságokban. Keresetüket iskolaszerek vásárlására ajánlatták fel. Egy vasárnap azért dolgoztak társadalmi munkában, hogy filmvetítőt vehessenek.

Arra különösen büszkék, hogy az Ifjú Gárda létszámát, az idén 30-ról 200-ra növelték. A négy fiú a „vezérkarhoz” tartozik és

önérzetesen hozza tudomásomra, hoigy február végéig az egész városban az iskola gárdistái teljesítenek szolgálatot. Szép sikernek könyvelhető el, hogy tavaly megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét.

A jövő egyiküket sem aggasztja. A munkanélküliség számukra ismeretlen fogalom. A létbizonytalanság is. Tudják, hogy amit szeretnének, azt képesek lesznek megvalósítani. A lakást sem érzik elérhetetlennek, hiszen az egyik öccse kőművesnek tanul, a többieknél sincs hiány segítségből. Amit nem győznek majd egyedül, összehozza a család. vagy a leendő brigád, közösen.

— Milyenek szerelnétek lenni? — kérdezem végül és azonnal készek a válasszal.

Pázmándi Antal: — Olyan, aki rendesen gondoskodik a családjáról. Ez az első. Aztán ahogy a társadalom fejlődik, úgy fejlődjek én is.

Szórád Csaba: — Becsületes, aki a munkáját pontosan elvégzi. Nem harácsoló. Szeretném, ha annak idején, fiataloknak én is példát tudnék mutatni.

Németh Sándor: — Becsületes ember, ez a lényeg. Normálisan akarok élni. Ital. cigaretta, minden káros szenvedély nélkül.

Gürtler József: — Becsülettel elvégezni a munkámat, ezt tartom a legfontosabbnak. És szeretnék jó családapa is lenni...

Szép, tartalmas program. De ne felejtsük el: leendő munkahelyük vezetőin, dolgozóin is múlik, mennyit sikerül belőle megvalósítani!...

Vadas Zsuzsa

Tizennyolc év pártmunkában

A bajai járásban nincs olyan község, ahol ne ismernék Agócs Imre nevét. A mezőgazdasági középiskolai érettségi megszerzése után körzeti agronómusként dolgozott Bácsalmáson, majd főagro- nómusként Bácsbokodon. Igazgatója volt a csátaljai gépállomásnak, később a párt javaslatára a bajai FJK főagromómusa, majd 1959. június 1-től volt a bajai járási pártbizottság munkatársa.

Dolgozott a párt- és tömegszervezeti osztályon, a propaganda és művelődésügyi osztályon, de leghosszabb ideig a gazdaságpolitikai osztályon. Széles látóköre, a pártmunkában szerzett hosszú évek tapasztalata a legjobb pártmunkások soraiba emelte.

Az öthónapos pártiskola elvégzése után a Marxizmus—Leni ni z- mus Esti Egyetem, majd a tanárképző főiskola volt tanulmányainak színhelye. A pártbizottságon 1972 óta a szakszervezeti bizottság titkára is volt Mint területi instruktor, Madarason és Katy- máron nyújtott hasznos segítséget mind a párt, mind a gazdasági munka területén.

A maga munkájával — bármily lelkiismeretesen végezte — mindig elégedetlen volt, ami egyik erényét, a kommunista szerénységet tükrözte. Annak idején részt vett a tsz-ek szervezésében, majd megszilárdításukban. A járás valamennyi termelőszövetkezetében szívesen elfogadják és valóra is váltják javaslatait.

Később foglalkozott a járás új ipari üzemeinek — mint például a Finomposztó Vállalat bácsalmási telepe, a bácsalmási ruhaüzem,

a Férfifehérneműgyár garai telepe, Csátalján a Ganz-telep — megszervezésével, létrehozásával. Hosszú évekig az ÁFÉSZ és a kereskedelem is munkaterülete volt; Az ipari szövetkezetek és állami gazdaságok irányítását is segítette. Munkahelyén, a járási párt- bizottságon tisztelték, becsülték gondos, lelkiismeretes munkájáért.

Igyekezeti; a legcsekélyebbnek látszó problémára is reagálni. A közelmúltban mégis búcsúztatták Agócs Imrét. A Bácskai Vágó- és Húsfeldolgozó Társulás igazgatója dr. Horváth István a máit munkábalépő személyzeti és oktatási osztályvezető tisztségére kérte Agócs elvtárs áthelyezését. A járási és megyei pártbizottság e fontos tisztség betöltésére hozzájárult Agócs elvtárs áthelyezéséhez, eddig végzett jó munkája elismerése mellett.

RÖPCÉDULÁK A LAKTANYÁBAN - MADRID HATÁRÁN...

MENEKÜLÉS AZ ESKÜVŐRŐL - MONDJA MEG, HOL AZ URA?

Egy házaspár a munkásmozgalomban

— Gondoltatok már arra, hogy számotokra ez miért jelentős?

— Mert mi is munkások leszünk — fogalmaznak most már gyötrődve, de őszintén. — Az Októberi Forradalomnak köszönhető, hogy a világon először a rfíunkások vehették kezükbe a hatalmat. Mi is őket követtük. Erről sokat beszélgetünk esténként a kollégiumban. Ügy találjuk, hogy nekünk a szocialista társadalom a legjobb.

— Miért?

Belepirosodnak az igyekezetbe. A félreértések elkerülése végett ismét a leckefelmondáshoz folyamodnak.

— Mivel nincs kizsákmányolás. Egyenlő munkáért egyenlő bért. fizetnek.

— Álljunk meg egy szóra. Kizsákmányolás valóban nincs, de a másik megállapítást hajandóak vagytok kritika nélkül elfogadni?

— Hát — kezdik bátortalanul, de belelendülnek. — Kint az üzemben találkoztunk olyanokkal, akik többet kapnak, mint ameny- nyit megérdemelnének. Vagy egy másik példa. Volt egy vetélkedőnk, elsők lettünk, fejenként egy szelet csokit kaptunk. A második csapatot is ugyanezzel jutalmazták. Szerintünk ez nem igazságos. Van egy osztálytársunk, közepes tanuló és a vállalatnál jeles ösztöndíjra javasolták. A gyerek szólt is érte. Elírás történt, még sem intézkedtek a kijavításáról. Nem nagy ügy — 150 forint — viszont azt is bántja, aki többet kap érdemtelenül és a négyes rendűeket is, mert ha így is lehet, akkor minek törjék magukat?

Fejlett az igazságérzetük. Ebből következik, hogy ha nem is mindig értik, de érzik a különbséget a jelenségek és a lényeg között. Észreveszik, sőt szóváteszik az emberi magatartásból eredő hibákat, ám nem azonosítják a társadalommal, amelyhez ösztönösen is és egyre tudatosabban kötődnek.

Mások, ebben a korban még álmodoznak, légvárakat építenek, ők már kijelölték a maguk helyét Döntöttek. Egyik sem bánta meg a választását.

— Pedig én majdnem véletlenül lettem autószerelő — újságolja, vidáman Szórád Csaba. — A szüleim ugyanis azt akarták, hogy szakközépiskolába menjek. Hogy senkinek se legyen igaza — autószerelőnek jelentkeztem. Sikerült. Egy kis nézeteltérés volt, ez velejár. Nekem sokkal jobb, hogy így történt.

— Az én szüleim nem szóltak bele — mondja Pázmándi Antal — rám bízták a döntést. Azért választottam a gépszerelést, mert szép és sokrétű szakma. Nem lehet .megunni.

— Kicsit furcsának tartom, hogy a konzervgyártól ösztöndíjat kapunk, holott brigádba vagyunk beosztva és rendesen dolgozunk — vélekedik Pázmándi Antal. Arra a kérdésre, hogy szakmával a kezében is itt marad-e, nemmel válaszol. Olyan helyet keres, ahol továbbtanulhat. Szeretne leérettségizni.

Szórád Csaba elégedett a Volánnal, ahol szintén ösztöndíjjal honorálják a tanulókat, de külön tanműhelyük van, sokat szerelnek és önállóan. Csaba úgy látja, hogy érdemes ott maradni, mert a jó szakembereket megbecsülik és a kibontakozásra is van lehetőség.

Németh Sándor a ZIM-ben szerez szakmai gyakorlatot, jól érzi magát.

— Az első két évben külön szakoktatónk volt, most szakmunkások mellé kerültünk. Ugyanazt csináljuk, amit ők, ha valamit nem értünk, kérdezhetünk, de erre nincs is szükség. Mindent elmagyaráznak. Félévig ösztöndíjat kapunk, utána a tanulmányi átlagnak megfelelő órabérben számolják el a munkánkat. Szívesen maradnék, de a családom Kecelenél és a környéken próbálok majd elhelyezkedni.

Gürtler József a házgyárban tesz szert gyakorlati ismeretekre. Tavaly csak a szerszámokkal ismerkedett, mert az oktatója raktáros volt, az idén változott a helyzet. Elismerően szól a felnőttek szorgalmáról, csak azt nem érti, miért kell napokat várni a kocsikra, hogy elszállítsák az anyagot? — Addig mit csináltok? — faggatom. Szomorúan néz rám: — Olyankor nem csinálunk semmit. Nem is tudunk.

Sok furcsaságot tapasztalnak. Nemcsak szerszámokkal, műveletekkel ismerkednek az üzemekben, hanem a szervezetlenségből, adódó hibákkal, kedvrontó tünetekkel is.

Négyük életkora, együtt is éppen csak valamivel több a szocializmus létezésének 60 esztendeiénél. Ma még tanulók, más dolguk, kötelezettségük nincs. Hárman az idén végeznek, a legfiatalabb jövőre. Velük folytatódik a múlt és kezdődik a jövő. Arról a korról, amely az ő életüknek is irányt szabott^ nincsenek személyes élményeik. Huszonhárom évvel később, az ezredfordulón az ő generációjuk alkotja majd a társadalom vezető osztályának a gerincét.

Ma még fel sem tudják becsülni az időbeli távolságot. Inkább csak sejtik a rájuk váró felelősség nagyságát is. Szinte bizonyosra veszik, hogy minden megváltozik körülöttük és a mosT

izenegy éves volt Thököly János, amikor Oroszországban győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A jelenleg Bácsalmáson élő, hetvenegy éves, nyugalmazott alezredesnek és feleségének, Szvorény Rozáliának az élete kitűnő példa arra, milyen óriási hatással volt Lenin forradalmának győzelme az egész világ munkásmozgalmára, az egyes emberekre. Thököly János és Szvorény Rozália — akkor még kűlön-külön — önmagukon érezték az elnyomást, a kizsákmányolást, s önként vállalták ellene a nem könnyű harcot, az illegális munkát, a megaláztatásokat. Ezekről beszélgetünk most Bácsalmáson, a Marx Károly utca 91. szám alatti ház üvegfolyosóján.

— Mink heten voltunk testvérek, de anyám még egy nyolcadik gyereket is fogadott mellénk. Apám vasúti pályamunkásként dolgozott, a szlovákiai Érsekújváron laktunk. Ott jártam iskolába, majd asztalosinas lettem — kezdi az emlékezést Thököly János, majd elmondja, hogy még inas korában bekapcsolódott a Proletár Testedző Egyesületbe, amelynek később a vezetője lett, egészen addig, amíg 1926-ban behívták katonának.

— Egyszer csak hívatott a parancsnok. Azt mondja nekem, hogy nézze fiam, itt a katonaságnál nem politizálhat. Ha kimegy, azt csinál, amit akar. Mik ezek a röpcédulák? — kérdezi hirtelen és az orrom alá nyom egy csomagot, amit az én nevemre küldtek, de a parancsnok felbontotta, mert ez már a harmadik csomag volt és gyanús lettem. A parancsnok nagyobb ügyet is csinálhatott volna belőle, de megúsztam három heti fogházzal. Ekkor már tagja voltam a Csehszlovák Kommunista Pártnak.

Két év múlva, 1928-ban leszerelt, s újra a testedzőknél foly• Thököly János 22 évesen, mint a spanyol- országi nemzetközi brigád

főhadnagya....

• ... és mint a Magyar Néphadsereg alezredese.

(T. S. felv.)

• Itt voltunk fiatalok: fényképalbumban sorakoznak az emlékek.

tatta az illegális mozgalmi munkát, de nem sokáig. A párt 1929. november 6-án a Szovjetunióba küldte, mint szakmunkást. Egy esztendeig villamoserőmű építésénél dolgozott. Az ott szerzett mozgalmi és politikai tapasztalatok itthon aranyat értek, megákkor is, ha a régen gyanús Thököly még gyanúsabb lett hazaérkezése után. Az érsekújvári testedzőknél ismét ő lett a vezető, s mindenki tudta, hogy nemcsak tornázni járnak oda az emberek ...

— Amikor kitört a spanyol polgárháború, önként jelentkeztem a nemzetközi brigádba. Hárman indultunk el, s 1936. november 4-én érkeztünk Madrid mellé a nemzetközi brigád szállására. Másnap már Madridnál harcba is vetettek bennünket. A magyar század parancsnoka Szalvai Mihály elvtárs volt. Többször megsebesültem, s bit ikor 1938 őszéní egy hajnalban rm gérkeztem Érsekújvárra, egy óra múlva jöttek értem a csendőrök — sorolja Thököly bácsi, miközben felhajt két feketekávét és újabb cigarettára gyújt.

A csendőrök hurcolták Győrbe, Komáromba, majd vissza vitték Érsekújvárra, ahol rendőrségi felügyelet alá helyezték. Megszökött és Újpestre utazott. ahol hamarosan összeköttetésbe került Andrásfy Gyulával, aki akkor a bőriparban dolgozók szakszervezetének vezetője volt, és Földes Lászlóval, a faipari dolgozók szakszervezetének vezetőjével. Munkát kapott, mint asztalos és mint mozgalmi munkás! mint kommunista is.

Közben Thököly néni elviszi a kiürült kávés csészéket, majd visszaérkezve bekapcsolódik a beszélgetésbe. Elmondja, hogy Madarason éltek, öten voltak testvérek. .

— Amikor János Újpestre jött, én már régen itt dolgoztam, hiszen 1928-ban jöttem fel, mint varrónő. Megismerkedtem egy asszonnyal, akinek a férje 19-es vöröskatona volt. ö kezdett felvilágosítani, s lassan kapcsolatba kerültem a szakmában működő mozgalommal. Varrógépet vettem részletre, felhoztam a testvéreimet is és egy lakást is tudtunk szerezni.

TAolgoztunk és a házban senki nem sejtette, hogy nemcsak az ingekkel törődünk. Itt, Újpesten a mozgalom, az illegális munka hozott össze bennünket a férjemmel — mondja Rózsa néni, s töprengően nézi összekulcsolt kezeit. János bácsi fejét lehajtva emlékezik, s bod- ros füstöt ereget a szipka mellől.

— De, amikor az esküvőről mentünk hazafelé, útközben az egyik barátom oda súgja nekem, hogy János menekülj, mert várnak a hekusok. Abban a pillanatban megfordultam és eltűntem.

— Ott maradtam osztán egyedül. A nyomozók kérdik, hogy hol az uram? Mondom nekik, hogy hazament Érsekújvárra, mért most esküdtünk és hoz élelmet, ruhaneműt, ezt, azt. Pedig tudtam, hogy Madarasra ment az én szüléimhez. No, a nyomozók azonnal szaladtak Újvárra. János testvérét kezdték faggatni, de az szegény semmit nem tudott. Jöttek hozzám, de én csak azt mondtam, amit korábban: nekem azt mondta az uram, hogy Újvárra megy. Emellett kitartottam.

— Hetenként egyszer, vagy kéthetenként azért találkoztunk. Nem laktunk együtt. A feleségem a Vörös Segélyben dolgozott és röpcédulázott, én pedig agitáltam és az újpesti munkás- otthonba jártam. Feleségemet nem gyanúsították, mindig szerény varrónő volt, senki sem feltételezte róla, hogy politizál.

— De muszáj volt politizálni. Elviselhetetlen volt a kizsákmányolás, a zaklatás, rengeteg a munka, nagyon kevés a kereset. Sokszor nem is tudtam, hogy a férjem merre van, mit csinál. Amikor 1942-ben egy alkalommal hetekig nem láttam, az összekötő útján jelezték: nem kell aggódnom, él.

— Hát igen, én éltem, de a többiek majd egy szálig lebuktak. Egy trafikos buktatott le bennünket. Két elvtárs ugyanis bement dohányt venni és a náluk levó kis csomagot egy széken ott felejtették. Alig léptek! ki, a trafikos felnyitotta: röpcédulák voltak, kemény jelszavakkal. Kirohant az utcára és ordítozni kezdett, hogy rendőrt, rendőrt, kommunisták vannak itt... Mindkettőt elfogták, az egyiket agyonverték, a másik fél- holtan került ki a kezükből. A többieknek — nekem is — újra bujdosni kellett.

— Én nem bántam, hol van az uram, csak meg ne verjék, csak baja ne legyen. Legtöbbször tudtam róla, s azt is tudtam, mit kell mondanom, ha keresik. A nyomozókat mindig sikerült óvatosan és következetesen félrevezetni. Semmit sem bírtak rám bizonyítani soha, de gyanakodtak — mondja Rózsika néni 9 rövid gondolkodás után hozzáteszi: — Mennyire vártuk az oroszokat, a felszabadulást.

T

hököly János a fasiszta megszállás idején Jugoszláviában a partizánok oldalán harcolt, majd 1944—45-ben, mint a Vörös Hadsereg tisztje vett részt a harcokban. A felszabadulás után Bácsalmáson, később Kunszentmi'klóson lett járási párttitkár, aztán a megyei párt- bizottságon dolgozott. Utána a honvédséghez került, s onnan ment nyugdíjba, mint alezredes. Most ketten élnek a napfényes, kertes házban... Gál Sándor