Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-03 / 259. szám
1977. november 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Biztatóan jól halad vend£gUnk V0LT a betakarítás Ketten a testvérmegyei küldöttek közül Másfél évtizeddel ezelőtt kezdeményezte a Kossuth Könyvkiadó az egész ország területére kiterjedő téli politikai könyvnapokat. Azóta évente ismétlődően — általában novembertől január végéig, február elejéig — változatos programú rendezvénysorozatokkal, szervezett könyvárusításokkal igyekeznek megismertetni a politikai irodalmat, a tartalmas olvasnivalókat. Érdemes megemlíteni, hogy ma már egyetlen nagyközségünkben annyi kiadvány talál gazdára a politikai könyv napok idején — néhány hét leforgása alatt —, mint a kezdet kezdetén az egész megyében. Az idei téli politikai könyvnapoknak külön jelentőséget ad, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójával esik egybe. Az idei könyvnapok ünnepélyes megyei megnyitóját Kiskunfélegyházán tartják, november 11-én. A politikai és pártirodalom megjelentetését és jórészt a terjesztést is végző kiadó az idei könyvnapokra huszonöt új művel igyekszik az olvasók kedvében járni. A Kossuth Könyvkiadó Bács-Kiskun megyei Kirendeltségén megtudtuk, hogy már eddig több mint félmillió forint értékű frissen megjelent és már előzőleg napvilágot látott kiadványt küldtek szét a megyébe. Az alapszervezetek irányításával és támogatásával terjesztő propagandisták százai fáradoznak majd azon az elkövetkező hetekben, hogy minél több emberhez eljussanak a kiadó színvonalas kötetei. Többek között Brezsnyev és Kádár János beszédeit, Lenin életrajzát, Nyairanökov a Nagy Október című kötetét és Kanyi- vec Az Uljanov család című művét vásárolhatják meg a politikai kérdések iránt érdeklődők. V. M. Kedvez az időjárás az őszi mezőgazdasági munkáknak, jól halad a betakarítás — erről tájékoztatta az újságírókat szerdán a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban Mészáros István főosztályvezető. Valamennyi növényi kultúra betakarítása, szüretelése előbbre tart, mint tavaly ilyenkor; lehozták .a földekről a siló-kukoricát, elcsépelték a szóját, és nem sok munkát ad már a burgonya felszedése, valamint a napraforgó törése sem. Az elmúlt hetekben némileg megkésett a rizs aratása, a ki esést a termelők időközben behozták, a cukorrépa-vetésterületnek tavaly ilyenkor még csak a feléről szedték ki a répát, idén a termőterület 76 százalékán .végigvonultak már a gépek. Amíg tavaly november elején még XJj számítóközpont a GELKÁ-nál November 2-án ünnepélyesen átadták Budapesten a GELKA ESZR számítóközpontját. A nagy teljesítményű, R—22 típusú szovjet számítógépet a gyártómű, a beruházó és a kivitelező vállalatok szocialista brigádjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére egy hónappal az eredeti határidő előtt helyezték üzembe. A GELKA-nál csaknem a vállalat megalakulása óta folyik gépi adatfeldolgozás, 1961-ben még csak bérmunkában, 1965-től pedig már saját lyükkártyás gépparkkal. 1968-ban egy második generációs elektronikus számítógépet is üzembe helyeztek, de a megnő vekedett igényeket így is egyre nehezebben tudták kielégíteni. A vállalat már 1974-ben megkezdte egy nagyobb teljesítményű számítógép fogadásának előkészületeit. Az eredeti tervekben egy R—20-as beszerzése szerepelt, amit később a korszerűbb R—22- re módosítottak. Az új számítóközpont átalakítását is magában foglaló 60 millió forintos beruházást részben saját, vállalati erőforrásból. részben a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott hitelből valósították meg. Az új R—22 számítógép lesz az alapja a GELKA új számítógépes integrált vállalatirányítási rendszerének. Alkalmazása nagymértékben hozzájárul, azoknak a pártós kormányhatározatokban lefektetett célkitűzéseknek az eléréséhez, melyek a vállalatok — így a javító-szolgáltató ipari vállalatok — szervezettségi színvonalának emelését szorgalmazzák. A tanulság jövőre szól Kisebb-nagyobb kupacokba hányva, néhol méternyi vastagon szétterítve, máshol szabolcsi ládákban izzadva rohad, s válik napról napra az enyészet martalékává több száz mázsa pritaminpaprika a mélykúti határban... — kaptuk a közelmúltban a lehangoló hírt. A tények, ahogy Bogár Antal, a Lenin Tsz elnökhelyettese és Laki József, az ellenőrző bizottság elnöke előadja: A közös gazdaság száznegyven hektáron termelt az idén pritamin-, ismertebb nevén paradicsompaprikát. A részes művelésbe mintegy 350 tagot vontak be. Ki-ki a maga kis parcelláját gondozza egész évben, s a végelszámoláskor megkapja a bevétel 30 százalékát. (Az első- és másodosztályú áru 7,50, a harmadosztályú 3 forintba kerül.) A ZÖLDÉRT- tel 160 vagon átadására kötöttek szerződést, ennek október 20-ig 60—70 százalékban tettek eleget. A szeptember 19—20-i fagyok még száron találták és alaposan megtizedelték, ötödölték a zöldséget. Az ezt követő úgynevezett totálszedés alkalmával az egészséges paprika egy része rekeszekbe került, a többit — göngyöleghiány miatt — kénytelenek voltak prizmákba rakva kinn tárolni a földön. És innen kezd göröngyössé, sőt — nehezen kideríthető emberi mulasztások folytán — nem kis mértékben végzetessé válni a „piros arany” útja. • Bogár Antal: — Kishibásak, sérültek, lehetne még hasznosítani, mégsem kell senkinek... Be fogjuk szántani. százalékban fogadta el és továbbította első-másodosztályúként a ládák tartalmát a ZÖLDÉRT Kecskemétről kiküldött felvásárlási főelőadója, aki az előzményekről, a helyi átvevő „feledé- kenységéről” mit sem tud, de mindennap jelen volt, s munkáját a szövetkezetiek bizalma és egyetértése kísérte. Tehát ott tartottunk, hogy elszállításra várt a friss szedés. Pontosabban: előbb minősítésre, átvételre. Laki József mondja: — Előfordult, hogy a ZÖLDÉRT körzeti megbízottja hét-nyolc napon keresztül nem mutatkozott. Amikor pedig megjelent, neki lehetett fogni a válogatásnak, mivel a felét kidobálta. Nyilvánvaló: a napon csak fonnyadt, törődött, ráncosodott a termék. És volt, amit nem bírtunk szelektálni, mert nincs, aki csinálja ... Az átvevőhelyen éppen rakodtak. Jóval a második válogatás után — mert a megbízott átvevő és a kocsik időközben többször is elmaradtak — ismét kifogásolható a minőség. De újabb válogatásról — emberkéz hiánya miatt — a gazdaság vezetői hallani sem akartak. így aztán 70 Szeretnék valami elfogadható magyarázatot, mentséget találni a ZÖLDÉRT megbízottainak további viselkedésére. Jánoshalmán, a megyei vállalat kirendeltségén erre — és egyáltalán semmilyen vélemé ny ny i Ivá n í t ásra — nem vállalkoztak. Mindössze azt akartam megtudakolni: vajon miért nem gondoskodtak, amikor kellett, a paprika folyamatos átvételéről? Hisz’ jó előre megállapodás született, ami végül is kötelez! Hogy közben telítődött a piac? És az ipar sem tudta korlátlan mennyiségben fogadni? Ez igaz, de — mint Bogár Antal panaszolja — a le nem szerződött magántermelők áruit már mind megvették a nagyközségben és kezdetben a szabványokat sem szigorították meg ennyire. Beszéltem a károsultakkal — fiatalokkal és idősebb asszonyokkal —, akik értetlenül állnak a történtek láttán. Ilyen szép termésük talán még nem is volt. Ha elvitték volna..,! így viszont fejenként két-négyezer forinttól estek el. A tsz vesztesége — egy-egy gazdálkodóval szemben — ennek kétszerese. No és a vásárlóké? Az államháztartásé? Idősebb Pásztor József né szemébe könny szökik, miközben 900 négyszögöles kis földrészén a paprikagúla felét eldobálja. — Ennyit még sose dolgoztunk, mint az idén — kesereg — és milyen fölöslegesen! Egy hónapja jártunk ide, vártuk a ládát, lestük az autót... Bár ne szedtük volna le szeptemberben. Amit rajta hagytunk, jobban bírta. De hát ki hitte, hogy ilyen idő lesz... csak félidőnél tartott a kukorica morzsolása, törése, addig idén 74 százalékánál tartanak. Néhány nap múlva leszüretelik az utolsó almát is a kertekből és a szőlőszüret is közvetlen befejezés előtt van. A zöldségtermelők azon igyekeznek, hogy az esőzések beállta előtt lehozzák a földekről a még kintlevő káposztaféléket és gyökérzöldségeket. A népgazdasági előirányzat az őszi kalászos gabonák . vetésére 1,3 millió hektár — ezt a tervet a gazdaságok teljesítették. (MTI) Épül bolgár közreműködéssel Az úgynevezett harmadik világ országaiban bolgár tervek alapján, bolgár szakemberek közreműködésével épül többek közt a nigériai Ilorinban egy hatalmas sportstadion. Líbiában a sejhai nemzetközi repülőteret, valamint orvosi rendelőintézeteket, kórházakat készítenek a -bolgár építészek. Afrika legnagyobb színházát Nigéria fővárosában szintén bolgár szakemberek emelték. Számos ipari objektum létesítésében is részt vesznek: terveznek és építenek olajfinomítókat, völgyzáró gátakat, öntözőműveket. Munkájukat a Teohnoexportsztroj nevű vállalat szervezi, amely szovjet partnerével, a Teöbnoprompro- jekttel több közös vállalkozást is indít Ilyen többek között a líbiai, 200 kilométer hosszú energiavezeték építése. Újabban szerelési munkák közös vállalására folynak a tárgyalások nyugat- európai, japán és amerikai cégekkel. (BUDAPRESS—SOFIA- PRESS) Itt a Kincses! Hamarosan megjelenik a hírlappavilonokban az 1978. évi KINCSES KALENDARIUM. A hagyományos naptár után ezúttal is a fotók követkéznek: közvetítésükkel történelmi séta következik a budai Várban. Színes képeken mutatják be a „Röpülj páva” november elején kezdődő vetélkedőjének sok résztvevőjét. Színes fotókkal illusztrált bélés külföldi beszámolók gazdagítják a kiadványt. Az irodalmi ösz- szeállításban első helyen említjük Krúdy Gyula és Molnár Ferenc egy-egy kedves, szép írását. Moldova György H. Kovács történeteiből mondja el a legújabbat. Ladányi Mihály, Baranyi Ferenc, Káldi János, Szűts László, Sípos Gyula és mások egy-egy versükkel szerepelnek a Kincsesben. További Oldalakon válaszolni próbálnak arra, hogy milyen lesz a világ a XXX. században és 50 millió év múlva! Buga doktor „A hatalmas harmadik” című írása a gyermek születésének, illetve magának a fogamzásnak egy eddig teljesen új lehetőségéről számol be. A Kincsesben krimi, képregény és kétféle teszt is található, továbbá recept, kézimunka és számos jó tanács — kismamáknak. A 'kertek barátai is igazi csemegét kapnak. A Kincses Kalendárium ismerteti az 1978. évi vásárok jegyzékét, és nem hiányzik belőle a gyermekek színes rovata, a Kis Kincses sem. Végezetül szó esik a kalendárium hagyományos pályázatáról. Az érdeklődők már most jelezzék vásárlási szándékukat a postás kézbesítőnél vagy a megszokott újságárusnál. (KS) A múlt héten nálunk járt Krím területi barátaink teljesítve küldetésüket, jóllehet odahaza már túlvannak az első élménybeszámolókon, üdvözletek tolmácsolásán. Az újságíró jegyzetfüzete viszont még sok elmondanivalót őriz, amit a népes küldöttség rövid és zsúfolt programú látogatásáról tudósítva, nem volt alkalma közreadni. Ilyen például a barátságvonat utasainak búcsúzkodása előtti percekben a szocialista munka hősével, Rebrov Jevgenyij And- rejeviccsel folytatott beszélgetés. A szevasztopoli építőbrigád-vezetőt — aki küldött volt az SZKP XXV. kongresszusán — arra kértem, beszéljen önmagáról. Nevezetesen arról, mivel érdemelte ki a kitüntető címet. A keménykötésű és derűs kedvű munkásembernek egy pillanatra ráncba szaladt a homloka. Gyorsan kisimult azonban, amikor sorolni kezdte: — Újjáépítés. Ez volt a legfontosabb a Nagy Honvédő Háború után. A pártvezetés figyelme a sokat szenvedett szülővárosom újjáépítésére összpontosult. Akkor már komszomolislta voltam. Kőműves—burkoló szakmát tanultam, iskolai végzettségem építőipari technikum. 1949 óta Szevasztopol építkezésein dolgozom. Tíz évvel később azt a megbízást kaptam, hogy szervezzek komszomolistákból álló építőbrigádot. Közösségünk 1961-ben kiérdemelte a Kommunista Munka Brigádja címet. Nagyszerű kollektíva! Sokat gondolok rájuk... Huszonöt tagú brigád, csupa fiatal, akik a katonai szolgálat után visszatértek. Nyolcán közöttük komszomolisták; a munka mellett technikumokban, főiskolán tanulnak... A hétéves terv teljesítéséért 1966-ban szintén ott volt brigádunk a kitüntetett kollektívák között. Nos, én akkor kaptam meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. A nagy évforduló tiszteletére is ura volt szavának a brigád. Az év végi határidő előtt, november 7-re vállaltuk nyolcvan lakás átadását. És teljesítettük. Egyébként közösségünk már az 1978 márciusi tervfeladatának teljesítésén dolgozik. — A pár nap alatt milyen benyomásokat szerzett Bács-Kiskun megyében Rebrov elvtárs? — Tömören azt mondhatom, hogy nagyon kedvezőeket. Szeretném hozzátenni azonban, hogy 1964-ben már jártam Bács-Kiskun megyében, tagja voltam a Szunkin elvtárs vezette krimi delegációnak. Van tehát összehasonlítási alapom. Mondhatom: nem ismertem rá Kecskemétre. Épül és szépül. Magyaráztam is társaimnak, hogy nem lehet összehasonlítani a várost a tizenhárom év előttivel. Az új lakótelepek. a kicserélődött szép városközpont; nekem nagyon tetszik! A meleg baráti fogadtatásért, amelyben részünk volt mindenütt,’ ahol jártunk, ezúton is szeretnék köszönetét mondani. A Fémmunkás Vállalatnál és a műszaki főiskolán történt fogadásunk, s az ott folyó munkával való ismerkedésünk különösen mély és lelkesítő hatással volt rám; mindkét kollektívát külön is tiszteltetem — fejezte be válaszát Rebrov Jevgenyij. Szemenec Nikolaj Ivanovics exkavátorkezelő, a szocialista munka hőse szintén készségesen válaszolt személye, munkája, s a megyében szerzett tapasztalatai felől (tudakozódó kérdéseimre, íme, a vallomása: . — Életem egyszerű munkásélet. Éppen 30 éve, hogy exkavátorvezetőként dolgozom a szevasztopoli, Gorkij nevét viselő bányászati vállalatnál. Feladatunk a nyers márvány kitermelése. öttagú brigád vezetője vagyok. Teljesíteni a kötelességet, sőt, valamilyen többlettel megtoldani azt — ez brigádunk íratlan törvénye. Kéz a kézben, én a bri- . gádért, a fiúk meg értem, mindent megteszünk, hogy elérjük, amit magunjc elé tűztünk. Nincs annál fontosabb, minthogy az ember állja a szavát. S ha netán hiba csúszik be valahol, mert ilyen is előfordul, megintcsak egy emberként összefogva dolgozunk a helyrehozásán. Hogy milyen férfiak a brigádtársak? Karavajov Vaszilij Ivanovics ugyancsak a szocialista munka hőse. Száska, Szása Krivcsik, aki nemrég fejezte be az exkavátor kezelésére jogosító szakközépiskolai tanulmányait. Vezetőségi tagja a Komszomol szervezetnek. Magamról még annyit, hogy városi tanács tagjaként is igyekszem eleget tenni közéleti megbízatásamnak. Szeretem a fiatalokat, ezért nem öregszem meg! A szakma, a hivatás szeretetére nevelni, meggyőződésem szerint, csak szeretettel lehet. További kérdésére a következőket mondhatom: háborús veteránnak számítok; Csehszlovákiában és Lengyelországban vettem részt a felszabadító harcokban. Magyarországon most járok először. Küldetésemről annyit: sokat hallottam, olvastam szép hazájukról, nem egy magyar filmet volt alkalmam megtekinteni. És hozzátehetem, hogy mint otthon, úgy éreztem magam. Mindenütt nyíltszívűség, jó- barátok és ezért nagyon hálás vagyak. Személyes jóbarátaim példájából is meggyőződtem róla, hogy egy úton, kéz a kézben küzdünk, haladunk előre a pártjaink által megjelölt úton. És ez azt is jelenti, hogy egy nagy családhoz tartozunk. Az igazi baráti fogadtatásért szívélyes üdvözletem és forró' köszönetéin a kedves kecskemétieknek. P. I. Tudjuk — sajnos, volt már rá példa —, a bőséges termés legtöbbször váratlanul és felkészületlenül éri a kereskedelmet. Mi legyen az áruval, ha hiányoznak a tárolás, az ideiglenes tartósítás, a feldolgozás feltételei? A súlyosabb kérdés: ki fizessen rá, a termelő vagy a kereskedelem? És a huzavona közben az áru tönkremegy, elpusztul. A termelőnek pedig a maradék kedve is elpárolog az egésztől. Kevesebb terméket drágábban kínál majd eladásra, aminek aztán a fogyasztó látja kárát. A központi támogatás közelmúltban meghirdetett módja a tapasztalatok szerint jótékonyan hatott a termelési kedv alakulására. Mindannyiunk érdeke tehát, hogy egyik se vesszen kárba: se a támogatás, se az ambíció. A megtermelt áru, s a benne testet öltött emberi munka pedig: főleg ne! Kutas! Ferenc A DUTIB ALBIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉN Két üdülőkörzet ellátásáról tárgyaltak Búza Dezsőnek, a kiskunhalasi járási pártbizottság első titkárának elnökletével a napokban Kunfehértón, az Előre Tsz központjában tartotta ez évi utolsó ülését a Duna—Tisza közi Intéző Bizottság kiskunsági albizottsága. A testület meghallgatta a két üdülőterület — Soltvadkert és Kunfehértó — kereskedelmi, vendéglátóipari és közegészség- ügyi ellátásának helyzetéről szóló beszámolót, s határozatban körvonalazta az 1978-as tennivalókat. Megállapították: mindkét tó környékén tovább kell javítani a nyaralóvendégek kereskedelmi és kommunális kiszolgálásának minőségét, A tapasztalatok szerint fokozódott az igény a helyi és megyei képes üdvözlőlapok, idegenforgalmi kiadványok, ismertetők, valamint a postai szolgáltatások iránt. Az albizottság ezenkívül részletesen, településenként foglalkozott a tompái határátkelő 1978. május elsejei megnyitásával kapcsolatos idegenforgalmi feladatokkal, sürgetve az előkészületek megkezdését. Örömmel nyugtázta, hogy Halas, Kiskőrös, Tompa és Soltvadkert tanácsa máris több intézkedést tett a várhatóan megnövekvő forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében, 6őt egyéb terveik is vannak. Többek között gépkocsiparkírozó helyeket alakítanak ki és — pavilonok, gyorsbüfék létesítésével — bevásárlási; étkezési lehetőségeket teremtenek az 53-as főközlekedési út mentén. Elhatározták egy turisztikai témájú tájékoztató propagandakiadvány megjelentetését is. Végezetül az idei DUTIB-tá_ mogatások felhasználásáról és a kunfehértói partvédelem tavaszi-nyári munkálatairól készített jelentést fogadta el az albizottság. Ez utóbbit a helyszínen is ellenőrizték. Kiskunfélegyházán lesz a téli politikai könyvnapok megyei megnyitója
