Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

1977. november 20. • PETŐFI NÉPE • 3 • A kecskemé­ti gyár sikereiben jelentős részt vállal a Rosa Luxemburg szocialista T szabászbrigád. Képünkön Szeleczki Endréné a pontos mun­kában és anyagtakaré­kosságban élen járó kollektíva egyik tagja munka közben. • Tisóczky Istvánná a félegyházi gyár egyik meósa elégedetten állapítja meg, hogy az angol exportra készülő bársonykabátok minősége kifogástalan. Teljesítették vállalásukat A Habselyem- és Kötöttárugyár kecskeméti és kiskunfélegyházi gyáraiban, valamint a megye kü­lönböző községeiben levő telepein több mint 1200 dolgozót foglalkoztat. Tevékenységük nagyságára jellemző, hogy termelési értékük az év végéig [meg­közelíti a 350 millió forintot. Textiliparunk Világ­hírnevét öregbíti az is, hogy a megyei gyárai^ ter­mékeinek jó része exportra kerül. Több esetben beszámoltunk arról; hogy a habselymesek” is be­kapcsolódtak a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteletére szervezett munka- versenybe, s mindent elkövetnek vállalásaik telje­sítéséért. A kecskeméti és kiskunfélegyházi gyár­ban arról érdeklődtünk, hogyan sikerül valóra vál­tani a felajánlásokat? Tíz nappal a vállalt határidő előtt Mócza Lajosné, a kecskeméti 3. számú gyár igaz­gatója elégedetten mondja: — Amikor csatlakoztunk a csepeli dolgozóki fel­hívásához, tizennyolc szocialista brigádunk 175 tag­ja vállalta, hogy az idei szovjet exportot november 30-ra befejezi. Most arról számolhatok be, hogy 19-én, szombaton, gyárunk befejezte a szovjet megrendelés gyártását. Ez azt jelenti, hogy az idén 52 millió forint értékben 496 ezer 500 női blúzt; férfiinget, gyermekruhát és más terméket küld­tünk a Szovjetunióba. A vállalások között szerepel, hogy az idei ter­vünket december 31. helyett már december 20-ig teljesítjük. Erre az időpontra befejezzük tőkés ex­portmegrendeléseinket; Kuvaitba és Líbiába szál­lítunk 41.1 ezer női fehérneműt. A félegyháziak is állják a szavukat A kiskunfélegyházi 5. számú gyárban Kohut Béla igazgató elmondta: a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállal­ták, hogy az idei 40 millió forintos szovjet meg­rendelést a december végi határidő előtt úgy tel­jesítik, hogy áruik november 30-ra már a határon túlra kerüljenek. A szocialista brigádok teljesítet­ték vállalásaikat, s 20-án útnak indítják az utolsó szállítmányt, összesen 60 ezer menyasszonyi ruhát és 63 ezer fiúruhát küldenek az idén a Szovjet­unióba. A gyár jelentős mennyiségű árut gyárt tőkés ál­lamoknak is. A szocialista brigádok vállalták azt is, hogy ezeket a megrendeléseket a határidőkre teljesítik. A negyedik negyedév egyik jelentős fel­adata például annak a 10 ezer bársony öltönynek és zakónak a legyártása, amelyeket Angliába szállí­tanak. Eddig már 3 ezret elküldték, s minden biz­tosíték megvan arra, hogy a megrendelést decem­ber végéig teljesítik. O. L. Mind több déligyümölcs-szállítmány érkezik Október elején a banánnal kez­dődött a hazai déligyümölcs-sze- zon. Azóta, az érleléstől függően, hetenként folyamatosan kapnak az üzletek a kedvelt gyümölcs­ből. A DÉLKER megkapta az első 800 tonnás mandarinszállítmányt is Algériáitól, így újabb termék­kel bővül ja déligyümölcs-válasz- ték. A mandarint hétfőn kezdik árusítani. (Kis mennyiségben, jó­formán csjak kóstolóként, görög füge is forgalomba kerül. Az év végéig egyébként még több mint ezer tonna mandarin érkezésére számítanak. Rövidesen megjön az idei első kubai grape-fruit szál­lítmány is. (MTI) mm® A METEOROLÓGIAI INTÉZET JELENTI... Lépéselőnyben az ember Az időjárás együtt él velünk. Anélkül, hogy gondolnánk vele, megszépíti vagy elrontja napun­kat ; hangulatunkon, zsebünkön érezhetjük áldásait-átkait Ember és időjárás kapcsolata kettős ar­cot mutat. Megtanultunk időjá­rást „csinálni”: mesterséges su­garak napsütést pótolnak, ügyes szerkezetek kiszámolt esőt per­meteznek, az időjárás eseménye­it azonban legföljebb ellensúlyoz­hatjuk, de nem változtathatjuk meg. Dr. Varga Haszonits Zol­tán. a Meteorológiai Előrejelző Intézet igazgatója azt mondja: — Az ember életéből még so­káig nem tudjuk kizárni az idő­járás hatásait. Vannak azonban eszközeink és tudományos isme­retünk, amelyekkel elémehetünk az időjárás eseményeinek: az ember saját életét tudja úgy ala­kítani, hogy ne érje felkészület­lenül az időjárás. Ehhez a „lé­péselőnyhöz” adhat segítséget a meteorológia. Okos és még okosabb gépek Az intézet hírközpontjában gép gép hátán, szűnni nem aka­ró kopogás mindenütt. A géptáv­írók ontják a számokat, egész Európa adatait. Odébb még oko­sabb gépek: a Telefongyár MO­DEN-masinái: többet tudnak és főleg huszonnégyszer gyorsabbak az előzőknél. De még mindig nem olyan okosak és gyorsak, mint az amerikai „agytröszt”: az IBM system 7, a világ jelen­leg legkorszerűbb számítógépe. Egymaga intézi mindazt, amit ember és gép együtt: adatot vesz, lebont és rendszerez, kiválaszt és küld tovább... A gépek munkáját később fel­dolgozva és értékelve látom új­ra: előttünk Európa időjárása térképbe rajzolva. Titokzatos szí­nek, számok, vonalak a papíron, még titokzatosabb szavak a le­vegőben. Úgy érzem, mintha nem is az előrejelzés, hanem maga az időjárás készülne a szemem előtt. A fejek a térkép fölé hajolnak: a szél irányából, ciklonok vonu­lásából valaki „változó időt” jó­sol, többen megtorpedózzák. Hangos gondolkodás, fejszámolás, vita és újabb vita; végül egyez­ség a — vélhetően — legjobb, • A Meteoro­lógiai Intézet hírközpont­jában a legmoder­nebb gépeken érkeznek az adatok. Egy részüket fölhasználják, a többit tovább küldik más európai állomásoknak. (Polyvás Béla felvételei — KS.) legszakszerűbb előrejelzésben. Aztán sietve szétszélednek: a vo­nal végén a rádió, a tévé, a saj­tó, a minisztériumok, ipari köz­pontok, repülőterék... Egy ország várja az intézet híradásait. Kihasználatlan lehetőség Furcsa-elgondolni, de így igaz: a mezőgazdaság kevésbé érdek­lődik az időjárás iránt, mint az ipar. Hosszabb távú tervezésnél, nagyobb területeken még föl­használják az intézet segítségét; a helyi termelésben azonban megfeledkeznek az előrejelzésről. Az ősszel történt: Cegléd környé­kén ezerhétszáz héktáron lefa­gyott a paprika. Dr. Bartha Ber- talannét, az Agrometeorológiai Előrejelző Osztály vezetőjét kér­dezem: meg lehetett volna előz­ni a kárt? — Meg. Egyetlen telefonnal! A fagyot ugyan nem tudtuk volna megállítani, de lett volna idő a betakarítás megszervezésére: a gépek, a munkaerő átcsoporto­sítására, a szállítás és értékesí­tés előkészítésére. Dehát a mező­gazdák legtöbbször csak akkor jönnek, amikor a „csapást” kell igazolni — a biztosítónál... Pedig az intézet sokféle és eredményes kutatást végez. A búza terméselőrejelzése évek óta „bejön”; a szélprognózissal nap­ra meghatározható a magbetaka­rítás, a talajhőmérséklet előrejel­zésével pedig a vetés ideje. A nádudvari KITE (Kukorica és Ipari Növénytermelési Együttmű­ködés) évek óta hasznosítja az intézet munkáját. Az intézet pe­dig kiadványok és a MÉM útján igyekszik segíteni, de felkérésre bárkinek, bármilyen szolgáltatást elvégezne — ha kérnék... A repülés biztonságáért Az intézet repülési osztálya két éve alakult: ők látják el ha­zánk kisgépes — mezőgazdasá­gi, vízügyi és sportrepülésének meteorológiai szolgálatát. Nyáron a Szekszárdi Repülő­klub gemenci vitorlázórepülő bajnokságára az osztály önténtes csapata teljes technikai felszere­léssel költözött le Öcsénybe. Óránként jöttek az adatok Euró­pa időjárásáról, ebből következ­tettek hazánk és az őcsényi kör­zet helyzetére, várható alakulá­sára. Mi tagadás, kevesen hittek nekik. Aztán, mérleget készítve a versenyről, elkezdték tisztelni a meteorológusok munkáját: húszezer kilométerrel repült többet a mezőny az átlagosnál és egyetlen versenynapon tizen­öten repülték meg az aranyko­szorú távolsági feltételét, a 300 kilométert! — Öcsény kísérlet volt arra, hogy egy nemzetközi szintű me­teorológiai kiszolgálás mennyiben segíti a teljesítményrepülést — mondja Vissy Károly, az Álta­lános Repülési Osztály vezetője. — A sikeres kísérlet számunkra is hasznos .tapasztalatokat hozott, hiszen a vitorlázórepülésben ér­vényesül leginkább a légkör sze­repe. M. Á. A nagyüzemi nyúltenyésztés ez ideig Bács-Kiskun megye egyetlen gazdaságában sem való­sult meg. A nyulakat a háztáji­ban nevelik, illetve azok a kisál­lattenyésztők tartják, akik külön­böző szakcsoportokban tevékeny­kednek. Hazánkban történtek már kezdeményezések a nagyü­zemi nyúltartásra — több, keve­sebb sikerrel. Nem alakult, még ki olyan módszer és technológia, amely minden szempontból meg­felelne az üzemeknek, s a leg­jobb fajták, hibridek kiválasztá­sa is az elkövetkező évek felada­ta. Ismeretes, hogy a vaskúti Bácska Tsz másfél éve hozta lét­re az ország egyik legkorszerűbb nyúlvágó-hídját, ahol óránként mintegy ezer nyúl feldolgozására van lehetőség. Az élő nyulak het­ven százalékát a háztáji és kise­gítő gazdaságoktól vásárolják, a többit megyén kívüli nagyüze­mektől. Amellett, hogy a jövőben is számítanak a háztáji nyúltar­tásra, szükséges, a biztonságos és egyenletes alapanyag-ellátás ér­dekében a nagyüzemi tenyésztés- tartás megoldása a megyében, el­sősorban a feldolgozó körzeté­ben. Különösen sok gondot okoz a vágóhídnak, hogy novembertől márciusig a háztájiból elenyésző mennyiséget tudnak csak felvá­sárolni. A téli hónapokban ugya­nis a kisállattenyésztők nem sza­porítják az állományt. Ilyenkora vágóhíd harmadrész kapacitással üzemel. A csomagolt nyúlhúsnak azonban egész évben van a külföldi piaca. Az export fokozása érde­kében a vaskúti Bácska Tsz a ba­romfiiparral egyetértésben és tá­mogatásával nyúltenyésztési programot dolgozott ki, amelyet a MÉM elfogadott. E program egyben alapja a szövetkezet ál­tal létrehozandó nyúltenyésztési rendszernek. A végső cél az len­ne. hogy évente ötmillió nyulat neveljenek fel a rendszerhez tar­tozó gazdaságok és így lehetőség nyíljon mintegy 6—7 ezer tonna nyúlhús értékesítésére. A vaskúti Bácska Tsz-ben olyan nagyüzemi nyúltelepet szándékoznak létesíteni, ahol tíz­ezer anyát és szaporulatát tudják tartani, valamint egy tenyészte- lepet, ahonnét a leendő rendszer gazdaságait látnák el fajtatiszta és hibrid anyanyulakkal. A nyúlte­Krímben, barátaink földjén nyésztési rendszer megalapozásá­ban szakmai segítséget a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskolától kap a tsz. Az idén j ősszel a Krím terüle­tén levő kolhozok és szovhozok közül azokat látogatták meg a Kecskemét^ Baromfifeldolgozó Vállalat, a kaposvári főiskola és a szövetkezet szakemberei, ame­lyekben már megvalósult a nagyüzemi nyúltartás. Az itt szer­zett tapasztalatokról Penoff Lász­ló, a vaski(iti Bácska Tsz főagro- ncmusa a következőket mondot­ta. — Meglátogattuk a Rosszija, a Druzsba hárodov, és az Ukrán Kolhozt, amelyek mindegyikében évente 40—50 ezer nyulat nevel­nek. valanliint az Ukrajna Kol­hozt, az Ukrán Szovhozt és a Krími Meí őgazdasági Kutató In­tézetet. .Valamennyi állattartó­telepen nagy tisztaságot és ren­det láttunk. A szovjet szakembe­rek mindenütt részletesen beszél­tek gazdaságaikról, eredményeik­ről. törekvéseikről és gondjaik­ról is. Az üzemátogatások utáni megbeszéléseken kicseréltük gon­dolatainkat, s mi is elmondtuk véleményűiket a látottakról, és szóltunk g hazai nyúltenyésztés helyzetéről. — Melyek voltak a hazánkban is alkalmazható módszerek? — Meglepő, ugyanakkor elgon­dolkodtató, hogy nagy légterű épületekbe i tartják az állatokat és sehol sem alkalmaznak eme­letes ketreceket. Ennek is kö­szönhető, rogy a szellőztetéshez nem használnak sok ventillátort és mégis tiszta az épületek leve­gője. A fűtés is jól megoldott, s mivel a nyúl nem melegigényes, a nagy légterű épületek fűtése az ottani szakemberek véleménye szerint nein költséges. A tartási mód nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az állomány mindegyik te­lepen egészséges. Ha figyelembe veszem a szövetkezetünk törek­vését, leheltőségeit, akkor azt kell mondanomj, hogy a Szovjetunió­ban látottak megerősítettek ben­nünket abjian, hogy a hangár­szerű faszérkezetes épületek — amelyekből már többet építet­tünk a téészben — alkalmasak nvűltartásra is, bár mi úgy gon­doljuk, emeletes ketrecekkel. — A krími nyúltenyésztő nagyüzemi gazdaságokban két • A nagy légterű épületekben több száz nyúlketrecet helyeznek el valamennyi Krím területi nagyüzemi telepen. lak téli kannibalizmusa miatt. Ez mindannyiunkat meghökkentett, mindannak ellenére, hogy ismer­jük a nyulaknak ezt a tulajdon­ságát. Mi ezt takarmányozási, itatási, technológiai gondokra ve­zetjük vissza, amit el is mond- tunt a szovjet szakembereknek, hoz: átéve, saját takarmánytá- paink átadásával szívesen segí­tünk gondjaik megoldásában. • A szovjet csincsillát Magyar- országon is sikerrel lehetne te­nyésztenie (Kara László felvételei.) betegség sújtja az állományt: a mixomatózis és a pasztorellózis. Az utóbbi ellen már van szovjet barátainknak nagyhatású vakci­nája, amit jó lenne Magyaror­szágon is kipróbálni, viszonzásul pedig a magyar találmányból, a mixomatózis elleni vakcinából juttatni az ottani gazdaságoknak. A meglátogatott telepeken — egy kivételével — augusztustól feb­ruárig nem elletnek, az anyanyu­Az Ukrajna Kolhozban folya­matos az elletés, s itt alkalmaz­nak a többiektől eltérő itatási technológiát, amelynek lényege: a túlfolyásos vályúkban mindig van víz, az állat igénye szerint ihat. Ez egyik magyarázata an­nak, hogy ebben a kolhozban je­lentéktelen a már említett kan­nibalizmus. A nagyüzemeket a mezőgazdasági kutatóintézet lát­ja el tenyészállatokkal. A fajtáik közül a szovjet csincsilla tetszett legjobban. Reméljük, hogy a test­vérmegyei kapcsolatok keretében rendszeresen együtt tudunk mű­ködni a Krím területi nagyüzemi nyúltenyésztőkkel. Kicserélhet­jük tenyészállatainkat, takar­mánytápjainkat, technológiai megoldásainkat a kölcsönös elő­nyök alapján a nagyüzemi nyúl­tartás továbbfejlesztése érdeké­ben. Csabai István Együttműködési lehetőség (4.) Á. sóról, villáról beszél- ** gettünk egy tanács­kozás szünetében K, Szabó Sándor izsáki lakossal. Mi másról is tudna társalogni két ember, akit egy-egy pa­lack szeszmentes szőlőlé felhör- pi intésének vágya sodort egymás mellé. Szóval ásó. Ja, hogy mi az ásó? Talán jó lesz körülírni — csupáncsak az egészen tájékQzat- lanok kedvéért. Igazán nem vic­celek. Mióta láttam-hallottam, hogy fergeteggyors észjárású if­jak nézőtérre való csoportjából egy, csak egy legény tudta, mi az a szarufa — ő is fiatalasszony volt —, kicsit megilletődtem. Lám-lám, ez a világ rendje. Ahogy régi környezetünk darab­jai, eszközei egyre-másra kivo­nulnak életünkből — úgy vesz­nek ki (illetve bele se kerülnek már) egykori fogalmak, elneve­zések az új nemzedék gondolat- világából és szókincséből is. Ma, a „pallérozott”, a „szarufa” isme­retlen, de lehet, hogy már hol­nap homlokráncolással találgat­ják a gyerekek: „Ásó, ásó... Mi is volt az?...” Persze, ez az aggodalom csu­pán öreges pánik részemről. De azért ijedtemben, csak leírok annyit, hogy az ásó, a talaj la­zítására, keverésére, forgatására szolgáló szerszám, s amíg kis­kertmozgalom virul a világon, addig szükség lesz rá. A kert­művelésnél nélkülözhetetlen sze­repe van. A szerszám fő része az a 3 —i milliméter vastag, 15 —20 centi széles, meg vagy 20— 30 centiméter hosszú, alul csa­pott, göihbölyű, vagy hegyes vé­gű acéllap. Ehhez csatlakozik — egyenes irányú folytatásban a 2,5—3,5 centi vastag, s úgy mé­ternyi hosszú keményfa nyél. Ügy csinálják; hogy sima fogású, könnyen átmarkolható legyen. Ebben van egy kis kímélet az ásás derék- meg izületropogtató műveletébe feledkezett kertész iránt. Eme remek munkaeszköz ma­napság gyártott példányaira do­hogott az én beszélgető társam. Ízes előadása nyomán nem volt nehéz elképzelnem. Ás, ás kiskertjében, megy a munka vígan, amíg omlékonyabb a. föld. Még a giliszták se veszik rossznéven, amikor az ásó éle kettejükből négyet nyes egy nyo­másra. Hanem legyen csak ke­ményebb a talaj! Három-négy nyom után egyszercsak görbülni kezd az ásó vasa. Elébb csak egy irányban. Aztán, hogy lábbal idomítana rajta a gazda; hullá­Asókeserv mosra hajladozik. Ha hosszabb időt szentelnek rá. és valahogy visszaegyenesítik, kis idő múlva újfent folytatja a nyomorodást — a változatosság kedvéért ellenke­ző irányba. Majd, hogy napok: múltán szoporábban következnek a görbülések meg visszaegyen- getések, le is törik az ásó hegye. — Miért nem tudják olyan acélos anyagból csinálni, mint régen? — Kérdezte a szomszéd. De hogy erre csak hümmögni tudtam, a villával próbált hatá­rozottabb állásfoglalásra bírni. Villa. No, megint csupán az egészen újak informálására. Nem arról a jobb fajta, földszintes vagy emeletes lakóházról van szó, hanem a vasvilláról. Arról a többágú, szintén acélból ké­szült szerszámról, amellyel szé­nát, szalmát éppúgy lehet gyűj­teni, rakni, forgatni, mint mond­juk szervestrágyát, avagy a gombos hegyűvel akár répát is. Azt firtatta társam, hogy a mai vasvillák miért görbülnek el idő előtt? — Azelőtt még akkor se haj­lott el az ága, mikor már szinte fele vékonyra és rövidre ko­pott ... Együttérzésemet ezúttal is az­zal a néma gesztussal fejeztem ki, hogy K, Szabó szomszéddal egyszerre nyúltam az üdítőita­los pohárért. Meghúztuk a pe­zsegő ivású szőlőlét, s néztünk bánatosan az üres pohár feneké- re. — Talán kevesebb anyagot használnak fel hozzá, mint ré-' gén — vélekedtem közelebbi ta­pasztalat híján. — Épp az ellenkezője áll! — ingatta a fejét partnerem. — Jóval nehezebbek is ezek a kerti _ szerszámok, mint hajdanán.;! Meg a nyelek is... Nem nézik, milyen irányú a fa rostja-szála; s aszerint faragnák, esztergálnák; Ezért sok szerszámnyél egész váratlanul keresztbetörik... így múlattuk az értekezlet pau­záját. S ahogy végiggondoltam a hallottakat, hirtelen az vágó­dott eszembe. Mégse volt fölös­leges körülírni, mi az ásó, mi a vasvilla, meg, hogy melyik mire való. K. Szabó Sándor fogyasz­tói véleményéből az szűrhető le, hogy e szerszámok rendeltetésé­ről jó lenne tudnia némelyik gyártónak is. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom