Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

1977. október 25. • PETŐFI NEPE • f ÉVFORDULÓK, ADÓSSÁGOK Hagyományélesztés és márványtábla A márványtábla hideg, ünne- pélyeskedő közvetítője hajdani jelesünket illető tiszteletünknek. Keveset csináltunk, ha a hideg kőtől várjuk kizárólag a hagyo­mány ápolását, vésett szavaktól reméljük egy életmű halhatatlan­ságát. A példa, a gondolat érvé­nyesítése a legfontosabb; a jelen­lét körülményeinek megteremté­se, a tanulságok levonása. A múlt csak akkor szolgálhatja hatéko­nyan a jövőt, ha a holnapba ve­zető utakat keressük. Mindezt tudva is sürgetjük a hiányzó emlékjelek elkészítteté­sét, sajnáljuk a késedelmeskedést. A momentumok nélkül honnan tudja, ki élt, mi történt egy-egy érdemes házban. Útbaigazítás híján turisták, vendégek, a tájé­kozatlanság közönyével sétálnak el megbecsülésre méltó épületek előtt. A márvány, éra, égetett fém a hagyomány elmélyültebb feltárására, hasznosítására ösztö­nözhet. f Közelgő évfordulók sürgetik ezt a cikket. Sajnálnánk, ha az Illetékes tanácsok elmulasztanák az adósság-törlesztés kínálkozó lehetőségeit. November 24-én lesz hetvenöt esztendeje, hogy Kecskeméten megszületett a dinasztia-alapító Latabár Endre színigazgató leg­híresebb unokája, Kálmán. Ha­sonnevű édesapja a Kövessy Al­bert színtársulat művészeként tartózkodott Kecskeméten és la­kott a Katona József utca 38. szá­mú házban. A kritikákból ítélve ő is kitűnő komikusként vált nép­szerűvé. Sajnálatosan kevés tör. térit a család megyei kapcsolatai­nak feltárásáért. Kiskunhalas sem mozdul, noha ott látta meg a nap­világot az első híres teátrista, a múlt század egyik legkiválóbb színházigazgatója. (Nem említi a kitűnő városmonográfia sem!) Mindössze 16 nappal később kezdte földi pályafutását Fenyő Miksa, mint nagy barátja, Ady Endre. A későbbi író, szerkesztő, segítő, a Nyugat egyik alapítója, a modern magyar irodalom egyik .jkibontakoztatőja, az új idők, új dalaival jelentkező költő egyik leghívebb szövetségese volt. 'A gyerekkora tájait gyönyörűen idé­ző Fenyő Miksa 1877. december 8-án született egy szegény mély­kúti szabómester családjában. Régóta tervezik a megyeszék­helyen, hogy emléktáblát állíta­nak dr. Molnár Erik Nagykőrösi utcai lakóházának falára. A for­radalmár értelmiségi december 16-án lenne nyolcvanhárom esz­tendős. Máig jelöletlen dr. Hollós Jó­zsefnek, az alkohollanus és a tu­berkulózis elleni harq világhírű szervezőjének, a kiváló orvosnak, haladó politikusnak, az első vi­lágháborút követő forradalmak egyik vezető egyéniségének kecs­keméti szülőháza. (Megtisztelhet­né nevével önmagát egy egész­ségügyi intézmény!) A Kéttemplom-közben sétálók bizonyára megállnának egy perc­re a volt Részvény Nyomda mű­ködését méltató emléktáblánál. A magyar irodalomtörténet számon- tartja az itt gyártott műveket, az alkotók és a nyomdászok példás kapcsolatát. A Magyar Alföld egykori Széc­henyi téri szerkesztőségéről osak a beavatottak tudnak. A már­ványtáblán megörökíthetné az utókor Hajnal József áldozatos te­vékenységét is. A bevezetőben a tanácsok fe­lelősségéről írtam, kezdeményező készségüket élesztgettem. Mindez nem jelenti azt, hogy kizárólag ők rendelhetik meg, helyezhetik el. gondozhatják a márványtáb­lákat. A megyeszékhelyen — hírt adtunk róla — szocialista brigá­dok vállalták némely emlékjel gondozását. Ez volna az igazi, az fejezné ki valójában a méltó tisz­teletet. ha a legközvetlenebbül érdekeltek is segítenének a költ­ségek előteremtésében, az avatás megszervezésében. A Latabár Kálmán emléktáblánál nyilván szívesen vállalnának valamilyen közreműködést a színészek, a dr. Hollós monumentumnál az egész­ségügyi dolgozók. Csak kezdje valaki a „mozga­tást”, fogja össze a mutatkozó hajlandóságokat. Az sem ártana, ha a szokott -«márványtáblák helyett más anya­gokat, stílust is meghonosítaná­nak. ' - t H. N. Társadalompolitikai előadássorozat A Hazafias Népfront kiskun- halasi városi bizottságának tár­sadalompolitikai munkabizottsá­ga több, valószínűleg nagy érdek­lődésre számot tartó témát vett /el munkatervébe. Az előadásso­rozat bevezetőjeként októberben Fekete Dezső Kiskunhalas mo­nográfiájáról értekezett a várost könyvtárban megjelentek előtt. November 11-én a Gázon István Művelődési Központban levő Építők Klubja Bárth Jánost, a kalocsai múzeum igazgatóját lát­ja vendégül. A neves néprajzku­tató Bács-Klskun megye népmű­vészetéről beszél az érdeklődők­nek. December 9-én ugyancsak az Építők Klubjában Rapcsák Tibor tart előadást a megye kul­turális életéről. Negyedik alkalommal — 1978. február 11-én — Vorák József múzeumigazgató Kiskunhalas tör­ténetéről beszél majd. A sorozat utolsó előadását március 10-én Klspéter Imre, a várost pártbi­zottság titkára tartja Kiskunha­las és környékének Ipara és me­zőgazdasága címmel. Aigisztosz Pavlovits Miklós drámája a kecskeméti színpadon A mítoszok az emberiség szel­lemi történelmének közös kincs­tárába tartoznak. Keletkezésük rendszerint a régmúlt idők ho­mályába vész, a köztudat több­nyire a legkiemelkedőbb feldol­gozók nevéhez kapcsoMa őket, pedig nem tekinthetők tulajdon­nak, szabadon vándorolnak a kor­szakok között. Minden kor saját képmását igyekszik felmutatni bennük, minden szerző saját al­katának megfelelően tölti fel őket indulatokkal, érzelmekkel. Nagy­jából állandó, mégis újra meg újra megdöbbentő cselekményük alkalmas arra, hogy a Jelenidő történésein felülemelkedve álta­lánosabb érvényű visszatükrözé- sét adják a változó társadalmi helyzetnek, erkölcsi tanulságai­nak. A legutóbbi évtizedek művé­szeti fejlődése a dialektika tör­vényeit igazolja. Amennyire meg­növekedett az igény a valóság mind torzítatlanabb, dokumentä­rste és riportszerű ábrázolása lránt, ezzel párhuzamosan újravl- rágoznak a legendák mai tartal­makkal. A modem élet egyre bo­nyolultabbá váló jelenségei nem­csak a minél aprólékosabb, tudo­mányos módszerű feltérképezés Igényét sugallják, hanem a de­duktív szándékú, hagyomá­nyokhoz kapcsolódó, szimbólu­mokkal építkező, példabeszéd­szerű műfajoknak is kedveznek. A mítoszok újrafogalmazása és a parabola is reneszánszát éli. Épp ezért, bár az eddigi feldolgozá­sok nagy számának és némelyik kiválóságának ismeretében kissé meghökkentő is, tulajdonképpen semmi csodálni való nincs benne, hogy Pavlovits Miklós első be­mutatott színpadi művében a drámairodalom egyik legnagyobb témasikeréhez, a mükénéi mon­dakörhöz, Oresztész és Elektra históriájához nyúl.' „Barátom, Aigisztosz!” — ad­hatta volna drámája címéül, ha a téma legutóbbi magyar feldol­gozására. a Hernádi Gyula és Jancsó Miklós révén filmválto­zatban Is megjelent Gyurkó Lász­ló — darabra, a Szerelmem, Elektrára akart volna célozni, avagy ettől a saját művét elha­tárolni. Dehát Ilyesfajta polemi­záló szándék távol áll a szerző­től, a darab, azon kívül, hogy ke­retül használja az elátkozott mü­kénéi család mondáját, teljesség­gel szuverén alkotás. Ml lehet az igazságot felisme­rő humanista személyiség sorsa egy ‘olyan társadalomban, mely­ben a birtoklás és hatalom vá­gya a hajtóerő, a bosszú és erő­szak törvényerőre emelt eszkö­zök? — Ez a dráma alapkérdése. Ami a jellemek rendjében egé­szen újszerű: Aigisztosz átválto­zása. Minden eddigi feldolgozás Algisztoszban a jogtalan bitorlót látta, unokafivére, Agamemnón feleségének, Klütamnesztrának csábítóját, a trójai háború győz­tesének gyilkosát. Agamemnón gyermekei, Oresztész és Elektra pedig mindig a jogos bosszú vég­rehajtóiként léptek színre eddig, anyjuk és nagybátyjuk meggyil­kolásával a törvényes rendet ál­• Oresztész és barátja, PUladéaz megérkezik Mykénébe (Kézdy György, Faridy István és Szűcs András). • Balra: Elektra a pelopldák családi történetét meséli Oresstészneb (Sára Bernadette és Farády István). lították helyre, a zsarnokságot szüntették meg. Pavlovits csavar egyet a mon­dén. Abból a logikus féltételezés­ből indul ki, hogy ha Aigisztosz az önkényeskedő despota, a leá­nyát feláldozó, seregének legna­gyobb hősét kisemmiző, család­tagjai érzékenységébe barbárán beletipró Agamemnón uralma el­len lép fel: bizonyára valami egészen mást akar, mint amit eddig játszhatott volna. Ebben a megfogalmazásban Aigisztosz az egyetlen, akit nem pillanatnyi ön­ző érdekek vezetnék, aki nem hajlandó a nemzedékek óta tartó bosszúláncolat szabályai szerint lépni. Távlatban gondolkodik, ro­konsága. a Pelopidák egész tör­ténetét képes szem előtt tartani és áttekinteni. Gyilkosság, orgyil­kosság, csábítás, cselvetés, gyer­mekek étekként való feltálalása: bőségesen . fordul elő ebben a nagyhírű famíliában. Aigisztosz előtt világos, hogy egyik rémtett a másikból következik, a bosszú bosszút, erőszak erőszakot szül. Aigisztosz nem tör uralomra. Amíg a megölt Agamemnon fia, Oresztész; afféle védő száműze­tésben nevelkedik, Aigisztosz az országot próbálja átnevelnl. De­mokrata és pacifista. Fegyverte­len, egyenlőségen alapuló álla­mot próbál teremteni, ő hívja haza O reszt észt, hogy népszava- vazással adassa vissza neki az örökségként kijáró főhatalmat, amely immár békés kormányzó­ság lenne, nem tlrarmusi státusz. De igyekvése hasztalan. Országa éretlen a reformkor elképzelései­hez, akiknek a főszerepet kellene játszania az átalakulásban, kép­telenek elszakadni a dinasztikus bofcszú hagyományos magatartás- normáitól. Elektra elfojtott élet­vággyal játssza a bosszúangyal szerepét, Klütamnesztra mélysé­gesen csalódott, hogy Algisztosz­ban nem egy új Agamemnónt ka­pott, Oresztéizt pedig kamaszos meggondolatlanságú birtoklás­vágy hajtja, az uralomátvétel vérrel megpecsételt gesztusa job­ban izgatja a letisztult, békés fej­lődést kínáló útnál. Így aztán a Pelopidákat üldöző végzetet Pavlovits Aigisztosza sem tudja elhárítani. Mártírrá válik ez a cseppet sem hős al­katú eszes férfi. Bukása szomo­rúan példázza, hogy a humanista szándék önmagában kevés az erő­szak rendje éllen. A drámán nem lelhetők fel a •kezdők szokásos fogyatékosságai. Tiszta szerkezetű, feszes ritmusú, jó dramaturgiai felkészültségre valló játékot alkotott Pavlovits Miklós, aki néhány szépprózai publikációtól eltekintve eddig csak mint kulturális újságírói volt ismert. A mitológiai előzmények olykor kizökkentő elbeszélését ki­véve mindvégig akció zajlik szín­padán, feszült, de egyben gondol- koritatásra alkalmas légkörben. Jellemei világosan körvonalazot­tal:, áttekinthetők, párbeszédei simán gördülnek, jól szolgálja 4 mondanivalót a dráma kissé hű­vös, mértéktartóan egyszerű nyel­ve Is. A Katona József Színház együt­tese a Kelemen László Színpadon fegyelmezett, meghitt hangulatú, igazi stúdiójátékot mutatott be. Szurdi Miklós rendezésének a vi­lágos értelmezés a legfőbb érde­me és az előadás egyenletes de játékos elemeket sem nélkülöző ritmusa. Csupán a színpadsúrolás elidegenítő szándékú elő- és utó­játékát éreztük fölöslegesnek. Wegenast Róbert puritán szín-\ pad képe és Szakács Györgyi eg yJ szerűségükben is ötletes jelmezei egyneműen csatlakoztak a szerző és a rendező vélhető elképzelé­seihez. A világítás zavaró hatá­saiért viszont alighanem a kama­raszínpad tárgyi feltételeinek hiá­nyosságait okolhatjuk. Kézdy György a címszerepben találó megfogalmazását adta a főhősnek. Bölcs, meggyőzően ér­velő, megfontolt humanistát kel­tett életre, s fanyar iróniájával egyúttal vállalkozásának hiába, valóságát is képes volt érzékel­tetni. Tímár Éva Klütamnésztrája a királynői fenségtől a hlsztéj rlkus kitörésekig minden árnya­latát látványosan tudta visszaad­ni a gazdag és bonyolult asszonyt jellemnek. Sára Bernadette is ráérzett ai rendhagyó Elektra foj­tott érzékiségű tétova jellemére. Oresztész alakjában Farády Ist­vánnak viszont csak a fiatalos hetykeség színeit sikerült igazán visszaadni, a döntés fölötti vívó­dásának kevéssé volt súlya. Szűcs András sikerrel formált Püladész- ből hűséges barátot, s egyben az értelmezést segítő tárgyilagos szemlélőt. Meggyőző volt Jánoky Sándor mint Aigisztosz egyetlen szövetségese, a rokkant veterán és Juhász Tibor is a fegyveresek parancsnokának néhány szavas epizódjában. A bemutató fontosságát növeli, hogy a Kecskeméti Katona József Színház egész történetében alig volt példa helybeli, szerző darab­jának bemutatására. A színház- vezetést mindenképpen elismerés illeti, hogy vállalta a kockázatot, amely — a bemutató meleg sike­re után elmondhatjuk — tulaj­donképpen nem is volt kockázat. A. Szabó János • Aigisztosz és Klütamnesztra vitája (Kézdy György és Tímár Éva). (Tóth Sándor felvételei) GERENCSÉR MIKLÓS: Ady Endre élettörténete [ 2. A KOSZTOS DIÁK Szokás, hogy az emlékezők a későbbi híresség gyerekkorát is dicsfénybe vonják. Mi nem aka­runk szentképet pingálni Ady Endréről, mert az komikus fára­dozás lenne. Afelől azonban semmi kétség, hogy értelme már egészen kis korától másként mű­ködött, mint a többi gyermeké. Szeretett kiválni közülük. Mivel gyengécske testi adottságaival |iem nagyon dicsekedhetett, az leszével irányította őket. Játékban. vitatkozásban a maga elsőbbségét követelte a nagyobbakkal szem­ben. Ha nem cselekedtek a ked­ve szerint, elfogta a düh. indula­tában képes volt a földhöz ver­ni magát. Tüzetesen fölmondatta társaival a felnőttektől tanult meséket, ő azonban a maga által költött történeteket adta elő. Ef­féle mulatságaiban Pápi Róza leánykával érezte legjobban ma­gát. Boldogtalan volt, ha nem játszhatott eleget szoknyás kis­pajtásával. Hiába vézna, mégis határozott, önérzetes fiú, amikor 1883 őszén Katona Károly tanító keze alá kerül a helyi református feleke­zeti iskolába. Kedvvel és köny- nyedén tanult. A szülök minden reménye meglehetett arra, hogy becsvágyuk ígéretét lássák a na­gyobbik fiúban — ekkor ugyan­is már élt a kisebbik fiú, Lajos, akinek később sokféle szerep ju­tott a költő-fivér mellett. Ady Lőrinc és Pásztor Mária példás, tekintélyes gazdálkodókká váltak, lassacskán gyarapodott is a kis családi vagyon, és abban bíztak, hogy fiaikat diplomás emberek­ké nevelhetik. Művészi pálya, vagy egyéb szabad foglalkozás meg sem fordult a fejükben. Vá­gyaik netovábbját az jelentette, hogy valamelyik fiukból járási főszolgabíró válik. Endre biztató kisiskolás előmenetele bátorította őket arra, hogy a gyermeket vá­rosba küldjék magasabb iskolába. Nagykároly, Szatmár vármegye k£prhanu. ígérkezett a legalkal- masaiA rövidsa/n tizennyolc Id- lométefntgyörgy% «szenttől, ahova amúgy isfn szinte mln­den hétfőn — belátogattak a szülők, eladni fölös portékájukat a heti vásáron. „Engem 1888-ban a nagykáro- lyl piarista gimnáziumba vittek, ahol az alsó négy osztályt végez­tették el velem a kedves emlékű, nagyon derék kegyes atyák” — ez a rövid summája Ady szavai­val a nagykárolyi tartózkodásnak, de az önvallomáson túl indokolt a részletesebb figyelem. Kasztos diák lett, ami annyit jelent, hogy havidíj fejében ma­gánháznál topott szállást és élel­mezést. A körülmények folytán gyakran kellett kvártélyt változ­tatnia. Ez azért érdekes, mert az önállóságra különben is hajlamos fiú nagy gyakorlatot szerzett ab­ban, hogyan találja fel magát az emberek között. Akkoriban so­kat adtak az úri modorra, az eti­kettben való jártasságra. A ser­dülő Ady hajlékonyán, elegán­san tanult bele a kor viselkedé­si szokásaiba, ficsúr, piperkőc azonban sohasem vált belőle. Is­merte a határt, amely a jólne- veltség és a modorosság, a divat- majmolás és a választékosság között húzódik. Épp így a csí­nyekre ás bármikor topható volt, de az ízléstelen vásottságtől tar­tózkodott. Egyszóval, a városi életformába Nagykárolyban szo­kott bele. Itt is hű maradt ter­mészet szerinti önmagához, nem akart egy diák lenni a sok kö­zül. vágyta, hogy ismerjék, hogy számon tartsák. Kamasz? — hiszen alig hagy­ta maga mögött tizedik életévét. Jogosan mondjuk, mert az ér­mindszenti vékonyka gyermek vi­haros tempóban kezdett erősödni kosztos diákként. Harmadikos gimnazista korában már rendsze­resen látogatta a korzót, fesztele­nül kfsérgette a lányokat, bátor­ságot öntve félszegebb társaiba is. A csúnya kisgyermekből jóké­pű, kellemes termetű, érdekes egyéni fiatalember-palánta lett. Választékos modorát, komoly fel­lépését a mamák is értékelték, mert a lányos házaknál tartott zsúrokon mindig szívesen látták. De persze, mégsem zsúrozni küldték őt Nagykárolyba, és őezt szülőszerető kötelességtudattal számon is tartotta. Iparkodott megszolgálni a taníttatásáért já­ró, nehezen előteremtett költsé­geiket. Amilyen könnyedén visel­kedett, olyan gyorsan tanult. En­nek ellenére sohasem tudott ki­harcolni Nagykárolyban színjeles bizonyítványt. Lebírhatatlan un­dort érzett a német nyelv és a matematika iránt, ezért az omi­nózus tantárgyakból mindig mér­sékelt osztályzatokat kapott. Sőt, diák pályafutása alatt egyetlen egyszer, éppen a nagykárolyi pia­ristáknál elégségest jegyeztek bi­zonyítványába német nyelvből. Kivételesen nem csinált ebből hiúsági kérdést, noha egyébként sokat adott arra. hogy mindig a legjobbak közt, de ha lehet, el­sőnek tartsák számon. * Az iskolában kapott tudással soha nem érte be. Miközben ok- tatgatták a „nagyon derék ke­gyes atyák”, valóságos olvasási düh kerítette hatalmába. Váloga­tás nélkül falta a kezeügyébe ke­rült könyveket. Kétségtelen, nem­csak testi értelemben változtat­ták meg a korai érettség jegyei, önértékelését éppen az külön­böztette meg a közönséges hiú­ságtól, hogy szellemi igények sze­rint is magas mércét parancsolt magára. Akár tudatosan, akár ösztönösen, de tisztába jött ve­le: nem állt mögötte kivételes te­kintélyt sem rangban, sem va­gyonban, így hát a kispolgária- san úri külsőségek mellé meg kellett szereznie a tudásnak kijá­ró respektet. Talán túlzottnak vél hetnénk ekkora valóságérzéket egy kamasztól, de tudni kell, hogy Ady Endre soha, rövid nad- rágos kisdiák korában sem volt naiv, szellemileg pedig a legke­vésbé gyermekes. A társasághoz módfelett vonzódó fiú semmiképp nem érhette be az idétlen, fel­színes fecsegésekkel. Lénye leg­mélyéről fakadóan, eredendő haj­lammal viseltetett a tartalmi ér­tékek iránt. Természetesen, okta­lanság lenne bölcseleti magas-’ röptűséget tulajdonítani az alsós gimnazistának, de életkorához méretezetten megszokott erénye lett a nívós társalkodás. ehhez pedig elengedhetetlen volt az ol­vasottság, lévén azidőben a kis­városi műveltség szinte kizáróla­gos forrása az irodalom. Mint láthattuk, mégsem vált belőle fakó könyvmoly, hanem túláradó életszeretettel vette ki részét a serdülőkor mulatságaiból. Akkoriban még a természet Is szerette, jófajta kirándulásokat rendeztek Nagykároly környékére. Negyedikes korában, február vé­gén az Ecsedi lápra mentek csó­nakázni. Pórul jártak, a csónak felborult. Ady hetekig nyomta az ágyat hűlés miatt, Ízületei súlyo­san átfáztak. Azért érdemes megemlíteni ezt a majdnem vég­zetes epizódot, mert lábai soha­sem heverték ki a károsodást. Megvékonyodtak, elgyengültek, nem bírták a gyaloglást. Innen az ok. miért volt örökké szüksége konflisra, fiakerre. Nagykárolyról szólván, sorsszerű jelentősége van annak, hogy itt ismerkedett meg és kötött barátságot a polgári ra­dikalizmus későbbi hírneves alak­jával, Jász! Oszkárral, és a maj­dani kommunista mozgalom nagy­szerű személyiségével, Madzsar Józseffel. Kellett tehát ott Nagy­károlyban valami fontosnak tör­ténnie, valami mélyről fakadd összhangnak léteznie, hogy ép­pen ez a három fiú maradt meg az egymás iránti töretlen, fel­hőtlen hűségben. Ady jó pajtás volt általában, szívélyes, szere- tetre méltó tudott lenni vala­mennyi iskoltársához. Haragról,' gyűlölködésről soha nem beszélt sem ő, sem más életének alapo­sabb ismerői közül. Nem vélet-' len tehát, hogy éppen Jászl és Madzsar emelkedtek ki Ady mel­lett a nagykárolyi népes diákraj­ból. Lírai véletlen viszont, hogy ugyanebben az időben velük együtt nevelkedett a szatmári városban Kaffka Margit, a mind­máig legnagyobb magyar asz- szonyíró. Nem tudtak egymásról; Jóval később, már a befutottak szintjén köthettek fajsúlyos, iro­dalomtörténeti barátságot. (Folytatjuk) J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom