Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

1977. október 11. • PETŐFI NÉPE • S

A szakmunkásképzés bács-kiskun megyében

,1

Emelkedés és lemorzsolódás

A közigazgatási környezetben — főleg az utóbbi években — bekövetkezett változások Bács-Kiskun megyében is időszerűvé teszik a szakmunkásképzés helyzetének áttekintését. A gazdasági fejlődés egyre jobban igényli a szakképzett embereket, ugyanakkor az utánpótláshoz szükséges létszám folyamatosan csökken. A vállalati igények és lehetőségek

közötti ellentmondás a megye munkaerő-gazdálkodásában feszült helyzetet teremtett. Jó- néhány szakmában a Munkaügyi Minisztérium által engedélyezett keretszámot nem sikerült betölteni az elégtelen számú jelentkezés miatt. Ugyanakkor más szakmákban túljelentkezés tapasztalható.

A munkaerő-tartalékok kimerülésével a termelés további növelését egyre inkább a minőségi tényezők határozzák meg. Napjainkban különösen előtérbe került világpiac rohamosan növekvő és változó igényeihez történő rugalmas alkalmazkodás, amelyet többek között a munkaerő megfelelő képzettségi és szakmai ösz- szetétele tesz lehetővé.

ötvenegy százalék

Bács-Kiskun megyében a szak. munkástanulók száma 1971—1976 között folyamatosan csökkent, éves átlagban 4 százalékkal. Ezzel egyidejűleg a szakmunkás-utánpótlás alapvető forrását képező általános iskolai nyolcadik osztályosok létszáma is visszaesett, évente mintegy 5 százalékkal. A csökkenés oka az ötvenes évek végén, illetve a hatvanas évek elején bekövetkezett demográfiai hullámvölgy.

Bács-Kiskun megyében az 1976/ 77-es tanévben végzett nyolcadik osztályos tanulók száma alig négyötöde volt az 1971/72-es évinek. Ugyanakkor emelkedett a szakmunkásképző intézetekben továbbtanulni szándékozók aránya:

1973-ban az összes végzett nyolcadik osztályosok 49 százaléka — 3754 fiatal — jelentkezett szakmunkástanulónak, 1977-ben már 51 százaléka. Emellett figyelemreméltó, hogy a szakmunkásképző intézetekben továbbtanulni szándékozók aránya minden tanévben meghaladta a középiskolákba jelentkezőkét.

Kedvezőtlen, hogy csökkent a mezőgazdasági szakmákra jelentkezők aránya, holott a megye négy ilyen jellegű szakmunkásképző iskolájában több tanuló képzésére volna lehetőség. Gyakran egy-egy kisebb létszámú osztály megszervezése is gondot okoz, jóllehet Bács-Kiskun megye mezőgazdaságának jellege, a munkaigényes ágasafok súlya. a jelenleginél lényegesen több szakképzett embert Irionjiium t> ínat.. lesgeíisu

igényelne. Az elégtelen jelentkezés oka részben a tanulók hiányos tájékoztatása, részben a szülők mezőgazdasági szakmáktól való idegenkedése.

Női szakmák, férfi szakmák

A nők számára a szakképzettség megszerzésére eddig legalkalmasabbnak bizonyult a vegyipar, a textil- és ruházati ipar, valamint a kereskedelem. Ezekben a szakmacsoportokban a lányok aránya 86—99 százalék közötti. De a nyomdaiparban, a vegyes- és szolgáltatóiparban arányuk ugyancsak meghaladja a 75 százalékot. 1971—1976 között viszonylag számottevően emelkedett a lányok aránya a műszeriparban, de visszaesett a növény- termesztési és az állattenyésztési szakmacsoportokban. A motor- szerelő, a lakatos és szerszámkészítő, a vas- és fémszerkezet-lakatos, a mezőgazdasági gépszerelő, a villamosgép. és energia- ipari, az építőipari, valamint az élelmiszeripari szakmacsoportok szinte kizárólag „férfi szakmák”. összességében kedvező, hogy emelkedett a leány szakmunkástanulók aránya. Az 1971— 72-es tanévben az összes szakmunkástanuló több mint egynegyede volt leány, ez az arány az 1976—77-es tanévben — amikor 9 ezer volt a szakmunkástanulók száma — közel egyharmadra nőtt. A szakmunkásképzést azonban még mindig a lányok arányának további növelésével lehet jelentősen bővíteni.

A középiskolát végzett szakmunkástanulók aránya 1971—72- töl két évig emelkedett, majd visszaesett, így az elmúlt tanévben ismét az öt évvel korábbival azonos, mindössze 3 százalékos volt. Az évenkénti átlagos csökkenés közel 5 százalékos, lényegesen nagyobb az elsőévesek száMÉLTÓ OTTHONT KAP A KOHÁN-HAGYATÉK

Múzeumalapító: a tanács

Itt a helye

B. Supka Magdolna művészettörténész:

„Az 1966. év őszén, az életének értelmét összegző, már súlyos betegen végrendelkező Ko- hán György teljes művészi hagyatékát Gyula városának adományozta: 691 festményt és 2215 grafikát. Az volt a célja, hogy alkotásának summája és lényege együtt maradjon, s valaha a maga teljességében a művek együtteséből szólaljon meg, abból a talajiból, amely a gyökereit táplálta. Tudta, hogy ez a »vidékre” plántálás már nem vonhatja ki az életművét festészetünk vérkeringéséből, s nem nyomhatja rá a provinolalltás bélyegét, amelyen nagy jelentőségével, egyetemes magyar és európai lélegzetvételével messze túlnőtt.”

örvendetes teher

Dér Lajos, Gyula tanácselnökhelyettese:

„Ügy tudom: a húszas évek táján a helyi rajztanárok, a képző- művészeti önképzőkör tagjai szorgalmazták, hogy a város nyaranta adjon otthont egy művésztelepnek. A város és a megye több vezetője művészetpártoló volt, ezért szerencsésen alakult a kezdeményezés sorsa. A művészek pedig minden esztendőben egy- egy képet hagytak emlékül Gyulának, s ezzel megvetették a mai képtár alapját. A város a felszabadulás után is művészetpártoló maradit. Ennek a tanúsága, hogy Gyula nagy szülötte, Kohán György a városra testálta a hagyatékát. Nem tagadom: terhet, persze örvendetes terhet rótt Gyulára a rengeteg kép és rajz. Csupán pénzben számolva, e gyűjtemény akkori értéke is 12 millió forintra tehető. Gondot okozott a raktározás, az alkotások szűk, alkalmatlan helyiségbe szorultak. Bántott minket a lelkiismeret azért is, hogy állandó tárlaton nem tudjuk bemutatni a művész képeit. Aztán nekivágtunk a művelődési központ építésének, s akkor úgy gondoltuk, hogy abban megérdemelt helyet kap majd a Kohán-hagyaték. A beruházási költség azonban túlnőtte a vágyainkat... Két éve

avattuk fel a művelődési házat. Már akkor elhatároztuk, hogy felújítjuk a régi művelődési otthont, abból lesz a Kohán György emlékmúzeum. Sikerült egy négyötmillió forintos átalakítási tervet készíteni, s annak a megvalósítását saját kivitelezőnkre, a városgazdálkodási vállalatra bíztuk. Reméljük, hogy a jövő esztendőben megnyithatjuk a Ko- hán-emlékkliállítást.”

Minitárlat a téeszben

Dr. Bencsik János, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója:

„Néprajzos vagyok, de Idővel szinte Kohán-szakértő lettem, annyira hozzám nőttek a festőművész alkotásai. S ámbár mostoha körülmények között tároltuk őket, minden évben rendeztünk belőlük kiállítást: aki tárlatot akart rendezni, a rendelkezésére bocsátottuk. Most éppen a helyi Munkácsy Mihály Ter- melőszöivetkezet rendez ml ni tárlatot. Az anyag egy részét a Nemzeti Galéria is bemutatta. Koszta Rozália festőművész gondozza a hagyatékot, ő állítja össze a katalógust, vezeti a restaurátori munkát. Az elképzelések szerint 20—25 nagyabb festmény és száz kisebb méretű mű kaphat majd helyet a felújított épületben. Ez a hagyaték közügye Gyulának. Bizonyság rá, hogy Tóth Ilona kozmetikus nemrégiben szólt nekem: gyönyörű Kahán- képét a városra hagyja, hadd legyen teljesebb a gyűjtemény.”

Az egész országnak

Koszta Rozália festőművész:

„Gyula művészetpártoló város. 1968-ban itt épült az első vidéki képtár, amelyet eredetileg is erre a célra terveztek. Kohán még élt, amikor kiásták a képtár alapját. A volt tanácselnök megkérdezte tőle: mit szólna, ha az ő képeivel nyílna a galéria? Kohán nagyon örült és meghatódott. Sajnos, Kohán György már nem láthatta a megnyitást. Szívügyem a Kohán-hagyaték. Városunkban nagy az idegenforgalom. Ezért is örülünk, hogy Ismét egy olyan nevezetességet teremtünk, amelyet az egész országnak bemutathatunk.”

T. E.

mának átlagos mérséklődésénél, ami a szakmunkás-beiskolázás másik fontos tartalékára hívja fel a figyelmet.

Megfontolandó lenne...

A szakmunkástanulók számának folyamatos csökkenésével egyidejűleg igen jelentős az évenként lemorzsolódók aránya is. Az 1971—72-es tanév folyamán több mint nyolcszázan hagyták abba tanulmányaikat. Ez az összes szakmunkástanuló több mint 7 százaléka. A pályaválasztási munka hatékonyságának javítását sürgeti, hogy a lemorzsolódók aránya az 1978—77-es tanévben 8 százalékra emelkedett; nagyobbrészt gyenge tanulmányi előmenetel és a szakmától való elidegenedés miatt. E két okból bekövetkezett létszámcsökkenés aránya az 1971—72-es tanévi 45 százalékról öt év alatt 58 százalékra növekedett. Az elmúlt tanévben az összes lemorzsolódó 41 százaléka a gyenge tanulmányi előmentelt tanúsítók soraiból került ki. Ez a tény fokozattan felveti az iskolák és a vállalatok nagyobb támogatásának szükségességét, hiszen a szakmunkásképző intézetekbe jelentkezők zöme az általános iskolákban legfeljebb közepes, vagy elégséges eredményt ért el. i

Az összes lemorzsolódó mintegy kétharmada az elsőévesek közül kerül ki, többé-kevésbé elfogadható okokból. A felsőbb éveseknél azonban a lemorzsolódásnak már mélyebb gyökerei is vannak. Ilyen például: a gyakorlati oktatás sok esetben nem megfelelő módszere, a szakoktatók gyakran hiányos pedagógiai képzettsége, nem kellő szakmaszeretete, a munkahelyi környezet, stb.

Az, hogy a lemorzsolódók növekvő arányban a tanulmányi feladataikkal megbirkózni nem tudók soraiból kerülnek kd, felveti azt a kérdést, hogy ennek okát az elmúlt években általánossá tett magasabb színvonalú oktatásban és a közismereti tárgyakkal szemben támasztott megemelt követelményekben kell-e keresni? Ugyanakkor az is megfontolandó, hogy nem lenne-e helyes a tanulmányi színvonalból engedményeket tenni.

Ugyancsak szembetűnő, hogy emelkedik azoknak a száma, akik a szakmától való elidegenedés miatt nem fejezik be tanulmányaikat. Ez ama utal, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok nem kapnak elegendő tájékoztatást a választható szakmák köréről, azok nehézségeiről, s gyakran nincsenek tisztában saját képességeikkel.

Wolfárt Mária

a KSH közgazdásza

Palóc blúz üzemi módra

A Hevesi Háziipari Szövetkezet szövő, és hímzőasszonyai több mint negyedszázada, szövetkezetbe tömörülve végzik hagyományos, művészi munkájukat.

Az átányi parasztmintákkal és palóc motívumokkal díszített szá- dák, szőttesek, blúzok, női ruhák távoli országokban is kelendőek. A szövetkezet tavaly húszmillió forintot fölülmúló exportmunkát végzett. 1980-ig — jobb munka- szervezéssel, s jelentősebb beruházás nélkül — harmincmillió forint fölé akarják emelni export- bevételüket.

□ □ □

A munka jobb megszervezésében nemcsak saját tapasztalataik- to, elképzeléseikre támaszkodnak, hanem munka- és üzemszervező szakemberek, az OKISZ Labor munkatársainak segítségét is igénybe veszik. A feladat megoldása a sok tapasztalattal rendelkező szakembereknek is sok fejtörést okozott, miután — háziiparról lévén szó — itt különleges értéket képvisel a kézimunka. A szervezett termelés azonban folyamatosságot, szalagszerül gyártást kíván. Hosszú helyszíni vizsgálódás után megállapították, a hagyományok megsértése nélkül, csak a ruhák megvarrásánál lehet erről szó. A célok meghatározása után sor került a megvalósításra.

□ □ □

A ruhavarrók munkájának minden egyes fázisát apró részeire bontották, majd a feladatokat, a végzés sorrendjében egymáshoz kapcsolták, csoportosították. Ekkor következett a munka szervezette bbé tétele. Eddig, minden munkadarabot egy varrónő készített el elejétől végéig. Ezentúl mindenki csak egy munkafázist végez. Más készíti az oldalvarrásokat, más a gallér bevarrását, a ruha ujját, övét. Így az egyes feladatok elvégzői nagyobb gyakorlatra tesznek szert, megtanulnak olyan munkafogásokat, amelyek könnyebbé és gyorsabbá teszik a munkát.

A folyamatosság biztosítására, a kiszabott ruharészeket és kellékeket úgynevezett egységcsomagokban mindenkinek a varrógépe mellé szállítják — így a varrónőknek a Munka átvétele végett nem kell elhagyniuk a munkahelyüket. A szalagszerű munka azonban egyhangúvá válhat, különösen, mert ezek az asz- szonyok a múltban a sokirányú tevékenységet szokták meg. Az egyhangúság elkerülésére ezért az egyes munkafolyamatok elvégzését cserélgetik: aki az oldalvarrást készítette, egy idő után galléroz, vagy ujjat varr, a másik szintén más munkát kap.

Új nyelvtudományi rendszerek

□ □ □

A néhány hónapos tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szervezettebb termelés nemcsak gyorsabb, könnyebb, hanem jobb kereseti lehetőséget is nyújt a dolgozóknak. És a szövetkezet is biztonságosabban tehet eleget a növekvő követelményeknek.

K. Z.

Antal László Egy új magyar nyelvtan felé c. könyvének ismertetését az új nyelvtudományi rendszerekről adott tájékoztatással folytatjuk. A könyv szerzőjének eredményei és módszerei szokatlanok és furcsák, de nem lehet őket elvetni, még ha ma mindenben nem is értünk vele egyet. Az új nyelvtani elemzéseket még a keresés és a forrongás jellemzi, és ami bennük eredményes lesz, az megmarad, sőt átalakítja nyelvtani szemléletünket.

Az új irányzatok ismertetése előtt új vagy újonnan elnevezett fogalmakat kell megismernünk. A hagyományos nyelvtant főbb vonásokban a mondat — szó — hang-tagolás jellemzi. Az új nyelvtani elemzések közül a szintagma és morféma fogaimét Iktatják be. A szintagma lényegében azonos a szószerkezetekkel vagy egyszerűen szókapcsolatokkal, amelyeknek két tagját nyelvtani viszony fűzd össze (pl. a tárgyas szószerkezet), olyan szóegyüttes tehát, amely szerkezeti egységként viselkedik a mondatban.

A szó és a hang közé a mor- féma kerül. Ezek olyan minimális elemek, amelyeket tovább már csak hangokra bonthatók. A hangokat a fonetika szóban is ismert görög eredetű fonéma szóval jelölik. A morfémák lényegük szerint önmagukban értelmes szavak és hozzájuk fűzött toldalék (ragok, képzők, jelek). Pl. az eredmények szó így bontható morfémákra: ered-j-mény+ ek (tőszó+képző+jel). Vannak szabad és 'kötött morfémák. A szabadok önmagukban is értelmes szók (pl. könyv, de is, 6). A kötöttek nem alkotnak szót, csak egy szabad morfémával együtt. A -ság képző pl. az igaz melléknévvel alkothat szót (igaz+ság), egy másik kötött morfémával nem lesz belőle értelmes szó. Egyszerűbben kifejezve: több elemű morféma csak akkor lehet értelmes szó, ha legalább egy szabad morféma van benne. Ezt Antal László felületesen tévesen magyarázza (57. lap.) A nyelvi elemek tehát a következők: mondat — szintagma — szó — morféma — fonéma.

Az új módszerek kutatása a múlt század közepétől kezdve nagyon fellendült. A prágai irányzat vagy ahogyan tudományosan nevezik prágai iskola utón a lipcsei iskolának van jelentős szerepe az új kutatási irányok és módszereik kijelölésében. Meg kell még említenünk a dán irányzatot és újabban az amerikai nyelvészetet is. Ferdinande de Saussure svájoi nyelvésznek századunk fordulóján nagy szerepe volt az új szemlélet kialakításában. Meghatározta a fonéma és a szintagma pontos fogalmát, és kimondta, hogy a nyelvet rendszernek kell tekinteni. Az újabb irányzatok már az általa elért eredményeket folytatják. Bloomfield már pontosan felépíti a mondat — szintagma — szó — morféma — fonéma-rendszert.

Századunk első felében bontakozott ki a strukturális nyelvi rendszer. Nálunk ilyen szellemű részmunkák csak kb. 20 év óta jelennek meg, főként Antal

Lászlótól. Ez az irány ismerte fel, hogy „a nyelv rendkívül bonyolult rendszer, amely számos finom és egymással sokrétű kapcsolatban álló részrendszerekre oszlik.” „Kellően hangsúlyozta a nyelv rendszerjellegét, s ennek megfelelően a nyelvtani alakok,' alakzatok értékét nem izoláltan, önmagukban véve vizsgálta, hanem a rendszerben elfoglalt helyük, a rendszer más tagjaival szembeni ellentétük alapján." A nyelvi rendszert szinte a nyelvi anyagtól leválasztva vizsgálja csupán összefüggések és viszonyok rendszerében.

Maga Antal László is megállapította, hogy ennek a strukturálna nyelvtannak van néhány gyengéje. A legfontosabb az, hogy túlságosan statikus, így a beszélő nyelvi tevékenységének dinamikáját nem tudja visszaadni: kész mondatokat elemez, nem sokat törődik a létrehozás folyamatával. A generatív vagy transzformációs nyelvtan a nyelvi szerkezeteket úgy foglalja rendszerbe, hogy szerkezetileg feloldja, transzformálja őket egyszerű nyelvi közlésekből az ösz- szetettekig. Tehát a mondatalkotás folyamatát akarja megragadni, leírni. Pl. a Péter nevetése szerkezet a Péter nevet szerkezetből transzformálódott Az anyaszeretet összetételt (ha cselekvő értelmű, és az anyának a fial iránti szeretetét fejezik ki) az anya szeretet mondatból lehet átalakítani. Ha pedig szenvedő értelmű, és azt fejezi ki, hogy az anyát a fiai szeretik, akkor a szereti a* anyját mondatból származtatható. Ezt a transzformációs, származtató eljárást Noam Chomsky amerikai nyelvész dolgozta ki.

Ez a két irányzat fejlődött W a legjobban. Minket is ezek érdekelnek leginkább. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében már jó 1< je foglalkoznak a magyar ny< generativ nyelvtanának az ös sBeállításával. Az egyéb lrányz tokát (a disztribúciós eljárást, nyelvtipológiát, a matematlk nyelvészetet, a nyelvstattsztik módszert, hogy csak a legfonfe sabbakat említsük) Fodor Istvá már előzőleg említett könyvébé (Mire Jó a nyelvtudomány?) is merhetjük meg.

Végül fölmerül a kérdés, hogyan vélekedjünk az eltérő típusú nyelvtanokról? Ügy, ahogy Antal László is felel a kérdésre: „A nyelvtani leírásnak eltérő típusai, divatos szóval modelljei vannak, s ugyanannak a nyelvtani jelenségnek az elemzése sokszor minőségileg eltérő eredményekre vezet, ha más-más nyelvtani modell kategóriáival közeledünk hozzá." Másutt pedig ezt mondja: „Nincs egyetlen igaz és teljes analízis, minden elemzés Jó, még akkor Is, ha azok nem mindig egyforma mélységben tárják fel a nyelvi valóságot.”

De ezekben a nyilatkozatokban az Is benne van, hogy még nem találták meg az új szemléletnek megfelelő egyedül helyes elemzési módokat. Ezt be Is bizonyítjuk a főnévragozás és az igék rendszerének tárgyalásával.

Kiss István

Készülhetünk újra

— No — kezdhetem elölről a tanulást! — sóhajtott fel a fiatal- asszony.

— Csak nem egyetemre iratkoztál be — levelező tagozaton? — kedélyeskedett a barátnője.

— ördögöt — egyetemre!... Készülhetek megint napról napra, hogy elsős kislányomnak segíteni tudjak a tanulásban. Érted? Elsős fokon kell újra tanulnom a matematikát. Mert már egyszer ■megtettem. Hét esztendővel ezelőtt, amikor a kisfiam volt első általános tanuló. Már akkor sem volt jó, ahogy mi tanultuk annak idején a számtan alapjait Bocsánat, ma már ilyet se lehet mondaná a gyereknek, hogy számtan. Se azt, hogy kockás füzet. Hanem: matematika, meg rácsos füzet. De ez nem is olyan lényeges. Hanem...

Ezek után az idei első szülői értekezleten hallottakat ecsetelte öndrónikus sopárikodássál az asz- szonyka. Hogy a tanító néná a matematikaoktatás új módszereiről beszélt és...

— Láthatta rajtunk az alapos meglepődést, mert vigasztalt bennünket. Hogy persze a gyakorlatban nem olyan „sötét” ez, biztosan az új szakkifejezések voltak szokatlanok a kedves szülők számára.

Aztán kínos-nevetősen sajnálkozva kislányán, utánozta a fiatal anyuka, hogyan küszködik a nebuló iskolai életének mindjárt az elején annak kimondásával, hogy „lerációs jel”. Aminek a megfejtéséhez már bele is kellett merülnie a gyerek tananyagának tanulmányozásába. így jött rá, hogy azokról az egyszerű számtani — pardon, matematikai — jelekről van szó, amelyekkel a „kisebb” és .nagyobb” fogalmát jelzik. Nyilvánvalóan — korunknak a szülők iskolai évinél ösz- szehasorü í th ata tla nul „magasabb fokú” bonyolultsága követeli meg a mai elsős általános iskolásoktól, hogy ők már mint relációs-jeleket tanulják meg tisztelni azokat a kifejező mütyürkéket.

Az is érthető, hogy a fennkölt elnevezésű fogalom kezdetben „érthetőbb” a kicsiknek, ha nem „re-”, hanem „le-” van „rációzva”. Sebaj, majd megszokják a helyes kimondását, s akkor minden bizonnyal hallatlan sikerélményt okoz nekik, ha okos bácsik, nénik .kapitalista, illetve szocialista relációról” fejtegetőz- nek a tévében.

S bizisten restelkedik primitív felkészültsége miatt a valamikor nyolc gimnáziummal érettségizett, majd egyetemi oskolát végzett szülő, amidőn alsós gyermeke rója meg ilyen közönséges kifejezésekért, hogy teszem azt: ha ötből hármat elveszünk, marad kettő. Igaza Is van az első osztályos

hallgatónak, mert ezt modernül így fejezzük ki: öt és három között a differencia kettő. Istenem, mily szerencsések is karunk elsősei, hogy az atomkor komplikációinak kibogozására ilyen „def- ferenciált” alapokkal Indulnak... Olvastunk budapesti Iskoláról, ahol a kivonást az iménti „korszerű szöveggel” — differenciával — mondják.

Na és ami a modern értelmezésű osztótáblát illeti, az se kutya ám; ennek neve is alkalmazkodott a kor követelményeihez. Olvassuk, hogy „bennfoglaló tábla” nevet nyert a modern szent keresztségben ez a táblázat, a mi kizárja, hagy a huszadik századvég általános iskolása ilyen parasztos módon beszéljen osztási műveletről, hogy 10-ben az öt megvan 2-szer. Nemoda-buda! Ez akként korszerű, hogy: 10-ben az 5 kétszer foglaltatik benn. Avagy folyékonyabb szórenddel: tízben az öt benmfoglaltatik kétszer.

Hát ezért kell egyetemi végzettségű szülőnek is már az általános iskola első osztályos anyagától kezdve újonnan felkészülnie. Máskülönben megzavarja a gyerek fejét, ha az általa egykor tanult módon próbál segíteni neki a tanulásban, ismétlem, már az elsős ismeretekből is! Végeredményben a szülőnek is meg kell tanulnia az alapokat — hiába Ismeri azokat. S ugye, menynyi ideje van minderre a ma emberének, amikor általában apa, anya dolgozik, s ahogy mondani szoktuk, örülnek, ha esténként

legalább egy kis beszélgetésre 1« tudnak időt szakítani.

A cikket Indító példából láthatjuk —, s gondolom, sok-soli gyakorló szülő vélekedik hasonlóan —, hogy már a hét évvel ezelőtt is újra tanult módszerekéi is el kell felejteni, ha mai gyerekét kívánja segíteni.

Nem tudom megállni, hogy • szülők (jómagam Is átestem ezeken a viszontagságokon, amikor egykori „rémes” középiskolai matematikai Ismereteimmel igyekeztem megértetni fiammal az egyenes, illetve fordított arány rejtelmeit, és szegényke könyörgöt*,' hogy inkább ne, mert ők nem így tanulják) — szóval a szülők mellett a pedagógusokat is ne sajnáljam időnként. Gondolom, hogy az alapok tanításának elég sfl«? rűn változó módszereit nekik hasonlóképpen át kell venniük.

Nem a változás, az idők követelményedhez való alkalmazkodás ellen beszélek. Csupán azt nem tudja bevenni a már előbb aposztrofált józan paraszti ész, hogy a legesleg-alapok tanítását miért szükséges folyton „megújítani”.

Nem tudok elszakadni attól a csökönyös nézetemtől, hogy a mi rettentő bonyolult korunkkal birkózó legnagyobb elmék is azokra a valamikor egyszerűen, világosan, a természetes észjáráshoz Igazodóan megtanított alapok- ból jutottak el mostani kozmikus méretű tudásukhoz... Akkor mégiscsak volt valami „értelmes”, azokban a régi alapokban Is.

Tóth István