Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

1911. október *. • PETŐFI NÉPE • I

KUTATÁS? TANÍTÁS?-GONDOK ÉS ÖRÖMÖK ADY-BIBLIOGRÁFIA-MAGYARÓRÁK A MÚZEUMBAN?

• Or. Orosz László.

Szomorúság és öröm: dr. Orosz László irodalomtörténész tanár ősztől kizárólag a Katona József Múzeumiban dolgozik, abbahagyta a tanítást. Több időt fordíthat kutatásokra, tanulmányok írására, szegényebbek lettünk egy kitűnő, példájával kollégáit is ösztönző pedagógussal.

A nyereség vagy a veszteség nagyobb? Mi ér többet a közösség számára: két-három könyv vagy néhány száz irodalomkedvelő, -értő fiatal, akik közül a leg- hivatottabbak a tanár hatására majd az elkövetkező nemzedékeket tanítják, vigyáznak a tudomány folytonosságára. Nincs Igazságtevő mérleg. Ezért sír egyik szemünk, nevet a másik.

A megyei művészeti díjas kutatónak akad persze dolga múzeumi munkakörében. Sok munkát ad a könyvtár. Az értékes gyűjtemény katalogizálása, ren- dezése, az új szerzemények leltározása eszi az időt, elveszi olyan tevékenységektől, amit csak dr. Orosz László végezhetne) el.

Gondolom azért döntött végül Is a megyei múzeumban fölkínált állás mellett, mert a rábízott kutatási területek szívbéli ügyei. Most főállásban, jobb körülmények között tanulmányozhatja Katona József életművét, a felvilágosodás korának irodalmát, a Bács-Kiskun megyében élt vagy 'írt alkotó írók, költők munkásságát.

Mostanában a drámaíró foglalkoztatja a legtöbbet. Kedv, hajlam és a muszáj sürgeti. Lassan- lassan a nyomdába kerül a négy kötetre tervezett Katona kritikai kiadás. Megjelentetésével nagy adósságot törleszt az irodalomtudomány. Hiányát régóta érzik, de szellemi kapacitás, pénz hiányában komolyan sohasem vetődött föl elkészíttetése. Különféle ürügyekre hivatkozva halasztgat- ták.

Kecskemét is kevesebbet tett az illendőnél, a lehetségesnél. A Katona József Könyvtár elmulasztotta legszebb feladatát: névadója munkásságának bibliográfiai számbavételét. Hiányos, héNehéz döntés

• A cenzornak nem tetszett a magyar szabadiig dicsőítése. (Ai Országos Széchényi Könyvtárban Őrzött mintegy sziibarminc éves súgópéldány címlapja egy oldala.) (Méhest Éva (elvétele) t

zagos a Bánk bán szerzőjére hivatkozó helyi gyűjtemény. Ügyészi iratainak, hivatali ténykedésének regisztrálását, értékelését tavaly kezdték meg.

A városi tanács művelődésügyi osztályának javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia textológiai bizottsága több mint egy évtizede elhatározta Katona József írásainak összegyűjtését, az eredeti kéziratok szerinti kiadását, a szükséges magyaráztok elkészíttetését.

A sorozatot dr. Orosz László szerkeszti. Tájékozottabb, alkalmasabb embert aligha találnának. Az életmű egyes részleteit taglaló tanulmányai, az egész munkásságát áttekintő, minősítő könyve, alapossága a nehéz feladat sikeres teljesítésének a biztosítéka.

ö rendezte sajtó alá a Bánk bánt tartalmazó kötetet. Az irodalomtudományban, ehhez hasonló vállalkozásokban kevéssé járatosak talán nem érzékelik, milyen hallatlan türelem, gyakorta nyomozói lelemény, széles körű tájékozottság kell az adódó talányok megfejtéséhez, a szövegváltozatok elemzéséhez.

Fontos, érdekes tanulságokat adott — például — a Bánk bán súgópéldányainak tanulmányozása. Kiderült, hogy teljes egészében sohasem mutatták be a drámát. A legkülönbözőbb okokból húztak a rendezők (az egyik színész sokallta a szerepet, el akartak kerülni technikai nehézségeket stb.) és húztak a cenzorok vagy a hatalomtól tartó igazgatók. A Bach-korszakban például szó sóm lehetett a magyar szábadság nyílt színi éljenzéséről, máskor a királynő meggyilkolásának csak az elmondását engedélyezték. (A súgópéldányokról készülő tanulmányát a

Cumania új kötetében olvashatják majd az érdeklődők.)

Sajnos, egyik-másik kötetszerkesztő késik, és emiatt csak az évtized végére várható az első kötet megjelenése.

Tévedne, aki azt hinné, hogy dr. Orosz László kizárólag Katona-kutatóként szerzett érdemieket. Berzsenyi Dánielről írt pompás kismonográfiáját a Gondolat adta ki. Vitályoo Lászlóval közösen készített ötezer tételt tartalmazó Ady-bibliográíia második kiadása rövidesen a könyvesboltokba kerül. A felvilágosodás korának várostani problémáit elemző kéziratát elfogadta az Akadémiai Kiadó.

Néhány hónapja tagja az Irodalomtörténet szerkesztő bizottságának.

A közművelődés igen sokat gyümölcsöztet dr. Orosz László felkészültségéből, népművelő hajlamaiból. A Katona József Színház emeleti folyosóján az évadnyitón már láthatók a Bánk bán szerzőjének életútját, a mű pályafutását bemutató, általa összeállított tablók. A megye irodalmi hagyományairól készített vándorkiállítás is kezdeményezőkészségét bizonyítja.

Feltehetően szívesen vállalkozna arra, hogy a Katona József- szülőházban tárlatvezetést, rendkívüli magyarórát tartson közép- iskolásoknak. Jő lenne, ha minél többen élnének a kínálkozó alkalommal. Legalább ilyen formában hasznosulnának tanári tapasztalatai és enyhülne nosztalgiája.

Egyetértenek velem, hogy jói döntött dr. Orosz László, amikor elfogadta a múzeum meghívását. Sokat nyert így az irodalom- és helytörténet.

Heltal Nándor

A zenerajongók kedvére

Ha valaki napjainkban úgy akarja kellemesen eltölteni szabad idejét, hogy közben ne csak szórakozzon, hanem művelődjön, szellemiekben-lelkiehben gazdagodjon is, van miben válogatnia a hírős városban. Ha ilyenkor benéz egy kis „böngészésre” az antikváriumba, ha megnézi ismételten a Michelangelo Galériát a Tudomány és Technika Háza emeletén, vagy pedig kis ideig a könyvesboltok újdonságai közt lapozgat, éppen úgy elégedetten távozhat, mintha mondjuk megnézte a Naiv Múzeum gyűjteményét.

Nos, ezekhez — s a többi — jó lehetőségekhez egy újabb társult a napokban. Egy olyan újításról — s kísérletről — van szó, amelyre érdemes néhány mondatot szentelni. Nézzük hát közelebbről.

Ha mostanában benéz a kíváncsi látogató a Megyei Művelődési Központ földszinti folyóiratolvasójába (ahová egyébként százötven féle folyóirat s napi- meg képeslap jár), akkor mit lát? Azt veszi észre újabban, hogy emberek, fiatalok és meglett korúak ülnek a hosszú asztalnál, a fejükön fülhallgatóval.

Hamar megtudjuk, hogy a muzsika szerelmeseinek akartak kedveskedni az intézmény vezetői a berendezéssel, amelynek fo- notéka a neve. (Ez a görög összetett szó hangtárat, pontosabban ez esetben hanglemeztárat jelöl.) Négyszáz művészlemez, számos kotta (partitúra) és sok zenei szakkönyv „van kéznél”; s természetesen a választható lemezek katalógus célutáit tartalmazó re- keszes szekrény is, hogy aki ide betér, hódolhasson kedvére szenvedélyének, erősíthesse zenei műveltségét, stb.

Megyénk művelődési otthon hálózatában ez az első ilyen. (A könyvtárakban már eddig is próbálkoztak vele, klsebb-nagyobb sikerrel.) Egyelőre tíz személy három féle zeneszám között válogathat, egyidőben. Csak egy- egy kapcsolót kell elmozdítania az illetőnek, s máris átválthat újabb hanglemezre. Amint belehallgatunk a fülhallgatókba, éppen Vivaldi, Ravel és Liszt egy- egy műve jut el hozzánk, a szellemes zenei „munkaasztalon” keresztül. A katalógus cédulák elárulják, hogy Kodály, Bartók, Sztravinszkij, vagy akár Mozart. Schönberg és más halhatatlanok muzsikája Is könnyen elérhető így. A kéznyújtásnyira levő könyvek között ott látjuk sok más mellett Szabolcsi Bence, Vargyas Lajos zenetudósok műveit, és Kodályét, no meg persze az operett- és hangversenykalauzokat is, melyek Itt aztán igazán jó szolgálatot tesznek.

Az külön öröm — mint Gila János igazgató elmondta —. hogy a gyorsan megkedvelt fonotéka az ifjúság körében igen-igen népszerű. S végül (hogy „rímesen” fejezzük be e kis cikkecskét, ide írjuk még: Hogy közöttük népszerű — az érthető.

V. M.

„Egy új magyar nyelvtan felé”

Ezzel a címmel jelent meg Antal László nyelvtudományi cikkeinek gyűjteménye a Magvető Kiadó Gyorsuló idő című sorozatában. Ha valamilyen műnek helye van a gyorsan haladó és hamar tovaforduló időre hivatkozó sorozatban akkor ennek a műnek feltétlenül ott van a helye. Mert valóban a nyelvtanunk kívánatos átalakítása felé vezető út kijelölése e tanulmányok célja.

Nemrég olvastam a Magyarország c. folyóirat ez évi 36. számában Veszprémi Miklós Nyelvszemlélet című cikksorozatának folytatását, amelyben utal Antal László említett könyvére.

De a legjobban az ragadta meg figyelmemet, hogy mintegy bevezetésül a könyv ismertetéséhez, Illyés Gyula Hunok Párizsban című valójában önéletrajzi művé. bői idézi a mű főhősének kifa- kadását: „Nincs még magyar nyelvtan sem! Benyomtak bennünket az indogermán rács mögé! Apáczai! Szilveszter! Idegen példákból indultak ki. Kész, idegen példákra húzták ezt a nyelvet — a latin keresztjére.” Majd azt fejtegeti, hogy a magyarban vannak úgynevezett igenévszók, főnévszerű participiumok, pl. pöttömben, /uttomban. Sőt feltételes módú igealak is lehet főnév (mehetnénkilnk van). Veszprémi Miklós szerint „azóta bizonyossá vált, hogy a párizsi utcasarkon ágáló mámoros fiatalembernek sok mindenben igaza volt”.

íme a két mű, Antal László könyve és Veszprémi Miklós cikke összekapcsolható. Veszprémi Illyést is idézve voltaképpen Antal László cikkeinek egyik nagyon fontos mondanivalóját hangoztatja. azt tudniillik, hogy az úgynevezett hagyományos nyelvtanunk szempontjai az indoeurópai nyelvekre alkalmazott nyelvtan szem. pontjainak átvétele. De ez megtévesztően hangzik. Amikor Sylvester János 1539-ben megírta híres nyelvtanát, a magyar nyelv első tudományos rendszerezését, a latin nyelvtanra támaszkodhatott, mivel akkor még Európában más Ismert nyelvtani rendszer nem volt. Bizony ötödfélszáz év alatt ezt a nyelvtani rendszert toldot- ták-foldozták, nyelvészeinknek becsületére legyen mondva, megtárgyalva a magyar sajátságokat

is. De egy teljesen magyar szemléletű nyelvtani rendszer megteremtéséhez először ki kell érlelődniük a mai haladó nyelvi rendszereknek, és elmélyült rész- lettanulmányokiat kell készíteni.

Érdeklődő olvasóink tájékoztatására megemlítem, hogy Antal László említett könyvén kívül eredményesen forgathatják Fodor István Mire jó a nyelvtudomány? című, a nyelvtudomány újabb irányzatairól is nagyon jól tájékoztató összefoglalását. A cím arra utal, hogy az új nyelvészeti irányok eredményeit és módszereit más tudományokban, elsősorban a társadalomtudományokban és az irodalomtudományban hogyan lehet jól felhasználni. Antal László aránylag kis terjedel- l

mű könyve főleg csak az új kutatási irányok módszereit és eredményeit tárja fel, azért kell az egyes irányzatok alaposabb megismeréséhez podor könyvéhez folyamodnunk.

A nyelvtani rendszerek legrégibb, az ókori görög és római kezdetekre visszamenő típusa a hagyományos vagy tradicionális nyelvrendszer. Ezt a rendszert tükrözi a mai nyelvtanunk is. ezt tanítják az iskolában is. Jellemzője a hangtanra, szótanra és mondattanra való felosztás. Módszerét a vegyes szempont jellemzi: a formai szempontokat jelentéstaniakkal keveri. Inkább megértett bizonyos szabályokat, semmint tudatosan megfogalmazott elveket követett volna. Mindezt néhány jellemző példával bizonyíthatjuk.

Az ige meghatározása hagyományos módon: cselekvést, történést, létezést jelentő szó. Ha ea igaz, akkor maga a cselekvés szó is ige, pedig nyilvánvalóan főnév. A henyél ige éppen nem cselekvést fejez ki, és mégis ige. Valójában a cselekvést csak nyelvi szempontból vehetjük annak, nem nyelven kívüli cselekvésre gondolunk. Tehát nem a cselekvésről ismerjük fel az igét. hanem az igéről a cselekvést.

Az alany is viszonyfogalom. Alanyról csak akkor lehet szó, ha szemben áll vele az állítmány. Mert ha a hagyományos meghatározást önmagában tekintjük, akkor a Barátommal érdekes dolog történt mondatnak alanya kell, hogy legyen a barátommal szó, hiszen alany az, akivel valami történik, aki valamit cselekszik.

De nem pontos a hagyományos jelzőmeghatározás sem. Ha minőség- és mennyiségjelzőről b®í szélünk, akkor jelentési szempontokat keverünk a felosztásba. „Egy kicsit olyan ez, mintha valaki a kutya, macska, ló stb. tői * neveket az „állatfőnév”, a virág, fű, fa stb. szavaikat pedig a „nö- vényfőnév” kategóriájába sorolná, s ezeknek a különbségeknek nyelvtani értéket tulajdonítana.”

Az akadémiai nagy leíró nyelvtan a „Jó gyorsan visszajött” és a „Nagy messze feltűnt végre a repülőgép" mondatokban a jó gyorsan és a nagy messze szócsoportokban a jó, illetve a nagy elemet jelzőnek veszi. Pedig ezek a szerkezetek határozók, és határozószó előtt az újabb elemzések alap. ján jelző nem állhat. A határozószónak csak határozója lehet. így ezt a két szerkezetet úgy kell értelmezni, hogy jól gyorsan és na- gyon messze. A meglehetősen nagy és a roppant egyszerű-téla szerkezetek tárgyalásakor az akadémiai nyelvtan is utal a határozószóval való helyettesítés lehetőségére (meglehetősen nagy és roppantul egyszerű).

A hagyományos nyelvtan hiányosságai az új nyelvi rendszerek ismeretében tűnnek elő. A’ következőkben még ezekkel az új rendszerekkel és az általuk elért újabb eredményekkel is foglalkoznunk kell.

Kiss István

KCw.waíOb

iVÄViV»V»%V»Vi%V*V»V.V*V»ViV«V.V.V»V.SViViV»VtViViV.V.V»V«ViV*V.%V.,tV.W»V*ViV»V»,i,.,»V.V»ViV«

Színházi bemutatók

Czázhúsz- ^ ezer forint hevert az asztalon.

— ötszáz,

ezer, ezerötszáz ... — mormogta maga elé ifjabb Kovács István.

Az anyja figyelte.

— Megvan? — kérdezte.

— Meg.

A nagymama éjszakára szalmazsákba tette a pénzt

Ifjabb Kovács István nem tudott elaludni. Arra gondolt; milyen különös, hogy az elmúlt évek munkáját, fáradságát most ott őrzik, testet öltve nagyanyjának szalmazsákjában. Ott lapul apjának sok évi kocsissága, anyjának ezeregy gyalogmunkában töltött napja, s a téesz-en kívül ott van az otthoni munka. Ott lapulnak a leadott bikák, hízott disznók, este, reggel szállított kanna tejek, vérforraló melegben végzett szénagyűjtések, bőrt nyúzó kukorica- szedések, szemet kápráztató babszedések, szüretek, illatozó borok, tojások, gágogó, hápogó, csipogó baromfiak. Minden ott van eggyé olvadva, egymáshoz igazodva, megbékélve, közömbösen és élettelenül.

Ifjabb Kovács István, miután végiggondolta mindezt, hallgatózni kezdett. Lelkét tette volna rá, hogy nagyanyja nem alszik, figyel, hallgat, nyitott szemmel bámul az éjszakába és gondolkodik. De min, ötlött fel benne. Választ nem tudott rá adni. Ügy vélte, az öregasszony képzeletében talán ő motoszkál, ahogy csillogó-villogó autóval végighajt a falun, megnézik az emberek, intenek neki, s miután elment, háta mögött ösz- szesúgnak, szemükben kigyullad az irigység fénye.

Hajnalban indult a vonat.

— Vigyázz rá, mint a szemed világára — mondta búcsúzóul az anya, de a pénz szót gondosan elhallgatta, ne hallhassa más.

Az úton végig attól félt, hátha kisiklik a vonat, s ő meghal vagy eszméletét veszti, és akkor kinek a kezébe jut a pénz.

A Déliben szállt ki, taxiba ült.

— A Petróleum-kikötőbe — mondta a pilótának.

Kint jártak az ipartelepen, gyárakat, üzemeket hagytak maguk mögött.

— Használják szerencsével a kocsit — köszönt el a taxis, s külön zsebbe tette a borravalót.

A pénztárosnő gépiesen számolt.

A nő, aki mikrofonon hívta, több papírlapot csúsztatott elé.

Ifjabb Kovács gépiesen írt. Az egyik papíron megalkadt a szeme.

— Ezt nem írom alá. Még nem láttam az autót, honnan tudjam, hogy műszakilag hibátlan állapotban veszem-e át?

— Amennyiben nem írja alá — felelte a nő — minden papírját visszaadom.

— Tessék megérteni, nem vihetek haza rossz autót ennyi pénzért ...

— Amennyiben nem írj» alá, minden papírját visszaadom.

— ötévi munka? Megnézném előbb, mit adnak érte.,

— Amennyiben nem írja alá, minden papírját visszaadom — emelte fel hangját a nő.

— Legyen — adta meg magát ifjabb Kovács.

Minden gyorsan ment. Hangos- bemondón a kocsitároló térre hívták. Felvillant benne az otthoni

parancs: csak fehéret, más színűt nel Odavágta magát a szélső fehérhez, s tapodtat sem lépett.

Szemüveges férfi szólította meg:

— Rendben?

— Igen.

— Tessék aláírni, a kocsit lemossák, utána átveheti.

A fiú» lépésben hajtott a legközelebbi benzlnkútig. Tapogatta, is- mergette a gépet. Magába szívta jellegzetesen új szagát.

Falujuk határában megállt, zsebkendőjével törölgette az ablakokat, a nikkelezett részeket, s erőlködve igyekezett lefújni az autó tetejére rakódott port.

Bosszantotta, hogy nem figyelnek fel rá, nyomta a kürtöt, integetett — hiába. Mintha nem is új autóban látnák.

Nagyapjával találkozott.

— Ez az a dragacs? — kérdezte az öreg a szénásszekér tetejéről.

— Ez papa. Szép?

— Szép.

— Jöjjön, viszem egyet.

— És a lovak? Azokat is beültetjük talán? Menj csak.

Üres a ház. Beállt az udvarba, hátra a kacsák ólja mellé. Téglákat rakott a kerekek alá.

Nagyanyja jött először. A kertek felől totyogott, hátán szakadozott sátorlapban zöldet cipelt a jószágnak.

— Meggyűltél?

Az öregasszony odament az autó mellé, nézte, ^gyönyörködött benne, de nem nyúlt hozzá.

— Üljön be — mondta a fiú.

— Ilyen mocskosán?

— így hát. A rávalót is koszos ruhában kerestük.

Áz öregasszony pillanatig bizonytalankodott majd a kilincshez nyúlt, de «MWI vele.

— így ni — magyarázta a fiú.

Az öregasszony lerúgta papucsát, ügyetlenül beült, fejét az autó felső peremébe verte.

— Nem templom ez — mutatott a levetett papucsra a fiú.

— Ne beszélj. Meg kell takarítani az autót.

— Csak üljön nyugodtan, arra van.

Percig, ha az autóban feszengett az öregasszony. Utána hirtelen kiszállt.

— Adok a kacsáknak — mondta mentegetőzve.

Hallotta a kocsizörgést az utca felől, felismerte apja lovakat biztató kiáltásait.

A lovak felkaptattak az udvar emelkedőjén.

Az anya leugrott téglát tolt a kocsikerék mögé.

Az apa nem szállt le, komótosan villázta lefelé a frissen szedett babot, s közben pillantott az autó felé.

— Mikor értél? — kérdezte a szekér mellé lépő fiától.

— Az előbb.

— Nem volt baj?

— Nem.

A fiú türelmetlen lett.

— Jöjjön apám, nézze meg.

— Nem szalad el.

Tovább dobálta a babot, megszokott, belerögzött mozdulatokkal. Lent az anya igazgatta, kú- pozta a növekvő kazlat.

Amikor az apa végzett, nem szállt le mindjárt. Felhajtotta a lovakat az udvar végébe, megfordult, s csak felfelé jövet állt meg.

— Jól megyen? — lépett az autó mellé.

— Jól. Nem megy, repül.

— Mennyit fizettél a kútnál benzinért?

— Kétszázötvenhetet.

— Nem számít, csak jó legyen.

Anyja a padlásfeljáró felől jött.

Rossz szőnyeget hozott.

— A lábak alá — mondta, s nyitotta az autót. — Elkopik hamar a padlószőnyeg...

— Hagyja azt a csúfságot — szólt ró a fiú.

— Lehet, hogy csúfság, de a lábak alá jó.

A fiú vitatkozni akart.

— Hallgass — mordult rá az az apa —, igaza van anyádnak, meg kell takarítani az autót, nem dobták utánunk az árát.

Vacsoránál remegett a fiú keze.

— Elmennék este — törte meg a csendet.

— Hova? — nézett rá az apa.

— Járni egyet. Elviszem magukat is.

— Ne menj most, fiam. Este van.

Az öregasszony közbekérdezett:

— Hol a nagy neylon?

— A padláson. Hátul, a gabonánál.

A nagyanya kiment.

— Betakartam — mondta később.

A fiú az autóhoz indult. Otromba neylon éktelenkedett rajta, széleit téglák fogták le. Tetején hosszú madzag volt átvetve, két végén egész téglával.

— A szél ellen — magyarázta az öregasszony.

A-fiú nem szólt.

— Holnap elmegyünk Szántóra, megmutatjuk Jani sógoréknak — mondta lefekvés előtt az apa.

Csend borult rájuk.

Reggel ünneplőbe öltöztek, készülődtek.

Az autónál álltak, a fiú elsápadt.

— Nézzék — kiáltott, s a kerekekre mutatott.

— A hétszentségit —, tört ki az apából, s tehetetlen dühében belerúgott a körbehasított autókerékbe.

Varga S, József

• A Vígszínház kamaraszínháza a Pesti Színház mutatta be Jan Brucat Ami a legszentebb című színmüvét. Rendező: Horvat István. Képünkön! Madaras József és Dobos Katalin.

• A Nemzeti Színházban Játsszák Illyés Gyula: „Különc” című drámáját. Rendező: Marton Endre. KépflaJ kön: a két főszereplő Kohut Magda és SinkoTlts Imre, (MTi-foto — K31

í

Az új autó