Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-15 / 243. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. október 15. A termelőszövetkezetek meg­alakulásakor először a gazdálko­dás fejlesztéséhez nélkülözhetet­len beruházásokat, anyagi java­kat kellett megteremteni. Ma már a nagyüzemekben legtöbb helyen jut anyagi fedezet a tag­ság szociális igényeinek kielégí­tésére is. Általánossá vált — ha differenciáltan is — a házasság­kötési, bevonulási, leszerelési, szülési segély. A Bácskai és Du­na melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzeté­ben a tagszövetkezetek csaknem 60 százalékában megoldották az üzemi étkeztetést és a gazdasá­gok 40 százaléka járul hozzá anyagilag is a községi gyermek- intézmények támogatásához. Negyven tagszövetkezetben léte­sítettek korszerű szociális épüle­teket, tizennyolc közös gazdaság­ban megoldották a kulturált munkásszállítást. Tizenkét helyen terjesztették ki a munkaruha- juttatást minden ott dolgozó ré­szére. Bár a felsorolt juttatások nem váltak általánossá, de hasznos kezdeményezésnek tekinthetjük őket. Nagymértékben hozzájárul­nak különösen a fiatalabb szö­vetkezeti tagok gondjainak eny­hítéséhez. A fiatalok letelepedését előse­gítő gazdasági-szociális intézke­dések közül kiemelkedik a lakás­hoz való juttatás. A területi szö­vetség összesítése szerint a tag- szövetkezetekben dolgozó fiata­lok több, mint 60 százaléka házas, csaknem 40 százalékuk saját la­kással rendelkezik. Munkahely­hez kötődésüket nagyban elősegí­ti a lakásépítési támogatás, il­letve a letelepedési segély, ame­lyet a szövetkezetek anyagi le­hetőségeitől függően biztosítanak. Az 1974—76 köziötti években a megye termelőszövetkezetei 16,5 millió forint lakásépítési támoga­tást nyújtottak a fiatalok részé­re. Ennek csaknem 60 százalékát a bácskai és a Duna menti szö­vetkezetekben fizették. A támogatás egy része kedvez­ményes telekjuttatásban, fuvar­kedvezményben, esetleg szerző­déshez kötött, vissza nem téríten­dő anyagi támogatás nyújtásában jelentkezik. Számos termelőszö­vetkezetben évente meghatározott lakásépítési alapot képeznek, melynek felosztásáról a fiatalok köréből alakult bizottság dönt. Ebben a törekvésben jó eredmé­nyeket mutat fel a vaskúti .Bács­ka, a bácsbokodi Aranykalász, a hajósi József Attila Termelőszö­vetkezet. A dávodi Augusztus 20. és a bajai Augusztus 20. Terme­lőszövetkezetben már lakótelep épült. Újszerű a rémi Dózsa Ter­melőszövetkezetben a fiatal há­zasoknak létesített átmeneti szol­gálati lakás. Ez lehetővé teszi, hogy a fiatalok anyagi helyze­tük megszilárdulásáig viszonylag olcsóbban, kulturált körülmények között lakjanak. Még vannak különbségek az ipari és a mezőgazdasági üze­mekben szervezett akciók feltéte­leiben. Várható, hogy ezek a dif­ferenciák a következő esztendők­ben — a népgazdaság anyagi le­hetőségeinek változásával — megszűnnek. K. S. A habselyemgyáriak Csehszlovákiában • Rögtönzött tapasztalatcsere az egyik szalagon. • Gyors vázlatrajz kerül a jegyzetfüzetekbe erről a biztonságos, ke­rekeken gördülő állványról. A Habselyem és Kötöttárugyár kecskeméti 3. számú gyárának nyolctagú küldöttsége Zala Fe­renc főmérnök vezetésével a kö­zelmúltban tanulságos kirándu­láson vett részt. Csehszlovákiába, Pöstyéntől, az Európa-hírű fürdő­helytől alig néhány kilométerre levő Vrbavéra, a Trikota gyárba látogattak. Rudolf Stranava, a gyár mű­szaki főmérnöke fogadta a kecs­kemétieket, s Janka Megovának, a készáruraktár dolgozójának tol­mácsolása mellett részletes is­mertetőt adott a gyár életéről, munkájáról. Tájékoztatójában el­mondotta, hogy a 3700 dolgozót foglalkoztató gyárnak két másik községben is van telephelye. — Munkásnőink szorgalmát és szaktudását dicséri — mondta a többi között a műszaki igazga­tó —, hogy a Trikota védjeggyel ellátott fehérneműk, blúzok, gyermekruhák és más termékek egyre nagyabb sikert aratnak nemcsak a hazai, hanem a kül­földi megrendelők körében is. A továbbiakban részletes tájé­koztatót adott arról, hogy teljes erővel folyik a gyár nagyszabású bővítése, amelynek befejezését a jövő év közepére tervezik. Nagy gondot fordítanak a szakmunká­sok képzésére, saját iparitanuló otthonukban helyezik el a szak­mát tanuló fiatalokat. A község­től nyolc kilométerre a gyárnak úttörőtábora is van, ahol egy­szerre 150 gyermek tölthet kelle­mes napokat. A rövid tájékoztató után Iván Durec mérnök vezetésével a kecskeméti szakemberek végig­járták a hatalmas üzemet. Iván Durec alig győzött válaszolni a sok kérdésre, amelynek lényegét a vendégek szorgalmasan jegyez- gették. Meglátogatták a fortó és szövő részleget, majd hosszasan időztek a varrodában és a kész­áruraktárban. A gyárlátogatás után a ven­déglátók megmutatták a hatal­mas Ízlésesen berendezett étter­met, amelynek konyhájában egy­szerre 1100 személynek főznek. Ebéd után a gyár melletti ha­talmas kultúrkombinát megte­kintése következett. Kényelmes klubtermek várják itt a látoga­tót, s a 400 személyes színházte­remben rendszeres filmvetítést és színházi előadásokat tartanak. A 11 ezer kötetes könyvtárnak is sok az olvasója, rendelkezésükre állnak itt a szépirodalmi művek mellett % különböző szakkönyvek is. A látogatás végén Zala Ferenc főmérnök mondott köszönetét Rudolf Stranava műszaki Igazga­tónak a kedves fogadtatásért. Az újságírónak — akinek a látogatás ideje alatt a fotózás miatt nem sok lehetősége volt a jegyzetelésre, a főmérnök a kö­vetkező tájékoztatót adta: — Igen hasznos volt ez a ta­pasztalatcsere, amelyre nem utol­sósorban azért került sor, mert gyárunk fejlesztés előtt áll. Az Aj — közeljövőben átadásra ke­rülő — műhelycsarnokunkban már szeretnénk bevezetni olyan új módszereket, amelyek egyben könnyebbé és gyorsabbá is ten­nék a munkát. Megnyerte itt a tetszésünket a többi között például az, hogy az anyagokat külön rekeszekben tá­rolják, s ezeket egymás fölé is lehet helyezni. Nálunk a szabászatról az úgy­nevezett csomagok összekötözve érkeznek a szalagra. Az itteni dolgozók munkáját jelentősen gyorsítja, hogy ezeket a csoma­gokat kötözés nélkül műanyag rekeszekben továbbítják egymás­hoz, görgőkön mozgó szalagokon. Egyik bevezetésre váró tapaszta­latunk a többi között az is, hogy a meózás üveglappal borított asz­talon történik, s az üveg alatt szemnyugtató zöldes-sárgás anyag van. A minőségi ellenőr így sok­kal biztosabban megtalálja a készáru esetleges hibáját. Amikor hazaérünk, összeülünk, s megbeszéljük részleteiben a (Trikota gyári tapasztalatainkat. Bízunk abban, hogy új üzemünk­ben a munka megszervezését je­lentősen segítik majd az itt lá­tottak. O. L. • Rudolf Stranava műszaki igazgató büszkén mutatja az épülő új gyár makettjét. (Opauszky László felvételei.) HATAN EGY CÉLÉRT Pedagógusok brigádja Sokat hallunk, olvasunk mostanában a szocialista brigádod életéről, sokirányú tevékenységéről. Ám azt ritkábban ta­pasztaljuk, hogy brigádot alakítottak a pedagógusok Pedig van rá példa, amint az alábbiakból is kiderül. A közös ösz- szefogásról, nemes törekvésekről szívesen számolunk be ol­vasóinknak. — Nagyon egyszerűen kezdő­dött ... — emlékezik Hordós Ká- rolyné kecskeméti iskolaveze­tő. Az elmúlt tanévben egyetlen takarítónőnk, aki egyben fűtő is, megbetegedett. Nem kaptunk he­lyettest, és az idejáró száznegy­ven kisgyermeket egy reggel hi­deg termek várták. Nem tudtunk jobbat kitalálni: összefogtunk öten és munkabrigádot alakítot­tunk. Bejöttünk reggel hat órá­ra, kitakarítottuk az iskolát, el­lapátoltuk a havat és befűtöt- tünk. Én voltam a „bányász” — mo­solyog —, az egybeálló iszapszén hegyből megtöltöttem a kannákat, míg a többiek kisalakoltak. Úgy kellett dolgoznunk, hogy hét órá­ra az egyik terem meleg legyen; ha egy gyermek korábban érke­zik, ne fagyoskodjon kinn az aj­tó előtt. Mikor mindennel elké­szültünk, nyolc óra lett; kezdhet­tünk tanítani. Később visszatért minden a régi kerékvágásba: meggyógyult a mi kedves segítőtársunk. És mi egy tapasztalattal lettünk oko­sabbak: úgy tudunk együtt dol­gozni, mint a fogaskerekek. Ezt a megszerzett tapasztalatot pedig nem hagyhattuk kárbaveszni.., öten voltunk és két „kültag: Si­mon Jenöné logopédus és Felföl­di Károlyné. ö a felsőtagozatba indulókat az orosz nyelvtannal ismertette meg. Iskolánkat ekkor már hosszabb ideje a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának egyik szo­cialista brigádja patronálta. Min­denben segítettek, amikor hívtuk őket. A brigáddá alakulásunkhoz ők adták az utolsó biztatást. Hi­szen mi is ugyanúgy, együtt, a közösségért akartunk dolgozni. Váci Mihály nevét választottuk. És elkészítettük a feladattervet, az egyénit és a közöset. Most az új tanévben hatan vagyunk: Nyúl Ilona, Melegh Béláné, Tra- jer Teréz, Horváth Gyuláné, dr, Tassy Gergelyné szakfelügyelő és jómagam. A két külső az idén is brigádtag maradt. 'Hét órakor nyitjuk ki a kaput a gyerekek előtt és gondozzuk ai udvart, a kertet. Azt, hogy al­kalmazkodunk egymáshoz, köl­csönösen segítjük egymást, nem is említem: eddig így volt. Azt viszont jónak tartom, amit a mi szakmánkban újítani tudtunk. Felosztottuk a tárgyakat egymás között; egy tárggyal kapcsolat­ban mindent — új eredményeket, módszereket is — tudni, alkal­mazni kell annak, aki vállalta. Talán példát mondok; jobban érthető. Sok nálunk a hátrányos helyzetű kisgyermek, akinek nincs otthon módja gyakorolni az olvasást. Meleghné kolléganőnk elvállalta: minden idejáró gyer­mekkel foglalkozik, hogy az ol­vasás, a szép kiejtés a lehető legjobb legyen. Ebbe a munkába kapcsolódik be Simonná — a „kültag" —, aki szükség szerint a beszédhibát is kijavítja. Nyúl Jolán a saját munkáján kívül a számtanofetatást választotta pót­feladatnak. Szemléltető eszközö­ket készít, korrepetál, függetlenül attól, hogy melyik osztályba jár a „nebuló”: A:s ellenőrzésre szak­felügyelőnket, dr. Tassy Gergely- nét kértük fel. Ahogyan igazi brigádtagokhoz illik, közösen megyünk moziba, kirándulni. Elhatároztuk, hogy tanulmányozzuk a megye mun­kásmozgalmának történetét; már hozzá is fogtunk. Patronálunk há­rom nyugdíjas pedagógust. Ez különösen nagy öröm számunk­ra. Szervezettebben, gondosabban ugyan, de azt csináljuk, amit ed­dig: tanítunk. S jó közösségben, nyugodt légkörben munkálkodunk ebben a városszéli, alsótagozatos iskolában. Egyetlen gondunk van, mióta megvan a brigádunk. Mi­lyen értékelési rendszert alakít­sunk ki? Hogyan mérjük a ma­gunk munkáját? Szeretnénk, ha erre is mihamarabb választ tud­nánk adni önmagunknak. S. K. SZÉLCSATORNÁBAN A NYUGATI PÁLYAUDVAR • A Budapesti Műszaki Egyetem szélcsatornájában vizsgálják a Nyu­gati pályaudvar makettjét. Az áramlástani tanszék szakemberei ail mérik, hogy a műemlékként számontartott épület tetőtartó vasszer­kezete megfelel-e a szigorú biztonsági előírásoknak. (MTI-fotó - Csikós Gábor — KS.) % Együtt lenni • r JO • • • Az emberi lét legnagyobb öröme, hogy va­gyunk, és az, hogy nem egyedül vagyunk. Bolond példa jutott az eszembe. Sokszor gon­dolom mostanában, azokkal lenne jó együtt élni még egyszer, akikkel bocskort kötöttünk a szal­mán pörzsölt disznó lábára, és lekapkodtuk a kör­mét. Ha elmondanám valakinek, legyintene rá: korszerűtlen vagyok. A szalmás pörasölés fölött el­járt az idő. Különben pedig, ha annyira megkí­vántam, menjek el a vágóhídra, biztosan adná­nak a körömből két zsákkal is. A példa, ha bolond is, nem jön magától. Azok­kal is jó lenne együtt — vétkeink azóta elévültek talán — akikkel esténként együtt loptuk a lépcsők alá sorakoztatott hordókból a menza savanyú ubor­káját. Az előző felelő erre Is azt mondaná, kor­szerűtlen vagyok. Menjek be a boltba, mérik az Uborkát, minek ide a lépcsők alja? Ennél nagyobb bolondságok is beleférnek az em­berbe, és bolondabb válaszok is születnek. Azt is mondhatná a felelgető ember, miután megérzi, hogy nem körömről és nem uborkáról van szó, mit sóvárgok és tíz ember után, húsz év után? Üljek be egy színházba, ott sokkal többen vannak. Merjem kimondani ilyen bevezető után, hogy közművelődésünk fájdalmas gondjára akarom te­relni a szót? Nem a pörzsölt disznó körmét, és nem a savanyú uborkát akarom vagánykodó szentség­törőként együtt említeni a művelődési házakkal, azokról beszélnék csak, akikkel jó együtt lenni. Tudja mindenki, ezért épültek e házak, hogy más is, mi is okosabbak legyünk. Hogy halljuk a szép szót és gyarapodjunk általa. Arra is választ kel­lene azonban adni, miért járnak olyan kevesen ezekbe a házakba. Amióta szabadművelődés, népművelés és közmű­velődés neveket említünk egy gyönyörű föladat és nagyszerű folyamat jelölésére, a közösség szó el nem maradhat mellőlük. Megkérdezek valakit, hat­van felé jár már, mit szeretne most legjobban. Azt mondja, összehívni a régi bandát, fölállni, a szín­padra, és eljátszani a János vitézt. Itt a nagyszín­pad. nézze meg ott. Azt mondja, nem értek én eh­hez. Gondoljam hozzá, hogy a muraközis kocsis játszotta a királyt, a boltos Juci meg a francia ki­rálylányt, a boszorkány szegény, azóta meg is halt. Nem is játszani, együtt lenni lenne jó. Énekkar­nak. tánccsoportnak, zenekarnak kell a taps, anél­kül kiszikkadna belőlük a lelkesedés, de legjobban az egymáshoz tartozás kell. Tíz éve együtt volt klub tagjai is azt mondják, együtt lenni jó. Köz- művelődésünk, ha kacsalábon forog is a háza, ennél többet nem adhat. A többi legtöbbször eb­ből születik. Tartoznunk kell valakihez. Aki csak teng-leng, élni se tud, dolgozni se. Kisodródik valahová a hul­lám szélére, a part alá, amíg el nem pereg feje fölött az idő. Behúzódik szobájába, és azt is a rádióból tudja meg, hogy esik az eső. Nem győ­zünk panaszkodni, mi lesz, mi lenne velünk, ha eleresztenénk egymás kezét. Atomizálódik a tár­sadalom — így mondják — és elidegenedünk egy­mástól. Meghal a lépcsőházban egy ember, akkor tudjuk meg, hogy nem is ismertük — így panasz­kodott valaki nemrégen az újságban. Dermesztő perspektíva. Prófétai hevülettel áll elő némely népművelőnk — amíg meg nem únja —, és hirdeti az igét: jöj­jetek hozzám, áldott lelkek, majd én megművellek benneteket! Van ilyen rendezvény, van olyan ren­dezvény, mind értetek van, tessék választani. Fél év múlva fölszakad belőle a panasz: az istennek se jönnek! Behergeli magát, még ilyet is mond: ezeknek, kultúra? Ha meditálni is szeret, elméle­tet is gyárt: most olyan korban élünk, hogy kö­zömbösek az emberek, elmosódnak a nagy, hősi célok, nincsenek lelkesítő távlatok, Valami való­ban elmosódott. Jól emlékszem a népművelésnek arra a korsza­kára. amikor újra fölfedezte, hogy a közösségek nélkül moccanni se tud. Klubok alakultak sorba, amíg meg nem jelent ennek a mozgalomnak is a kórokozója, a „klubosítás” Akkor mindenből klub lett. Ha a bölcs és megingathatatlan előadó nem állva, hanem fotelben ülve mondta el vagy olvas­ta föl ugyanolyan unalmas és megemészthetetlen előadását, már klubszerűségről beszéltünk. Tudok olyan hajdanvolt nagy jó klubról, ahová valóban az összetartozás vitte el az embereket. Rájuk fe­jelt a művelődési ház,, és azt mondta: itt az elő­adó, de nincs közönsége, és itt vagytok ti, éppen rátok fér. Tiltakoztak, hogy őket ez nem érdekli, rájuk ripakodott: ezért fűtök én nektek, ezért vi­lágítok? Fölsőbb segédlettel ez a klub is megszűnt. • Nem vétett többet a hivatal a tanyai olvasókö­rökkel sem, csak elfelejtette, hogy ezek közössé­gek. Ha elvisszük őket álomszép előadásra, és töltjük beléjük a jobbító szózatot, erejüktől meg­fosztva hallgatják. Közösségből közönség lesznek. Jól tudom, millió és egy gondot vetettem föl. Ki tetejezze be az olvasókört, ha beesik az eső? Ki nyissa.^ ki csukja? Pénzt adjanak erre is, amikor művelődési házaink is szegények? Ha elaprózzuk a falatot, mindenki éhes marad. Mégis föl kell ten­nünk a kérdést: szabad-e mesterségesen megszün­tetnünk azt, ami a fejlődés természetes folyama­taként alakult, és ott mostanáig jobb nincsen? Ha ezt elkérdezem, az olvasóköröktől is eljutok egy régi sóhajomhoz, a tanyai iskolákhoz. Kínál­juk őket boldognak-boldogtalannak, raktárnak, mag­tárnak. A környék népe mindig arra fordított«' fejét, ha világosság gyúlt ablakában esténként, Most? Nem tud hová fordulni. • Mit akarsz velúk? Nem érted, hogy nincs ráJ juk igény? — hallom mindig, ha elsiratom őket Persze, hogy nem értem, mert aki bizonyítani akar­ja, nem jön oda velem, megkérdezni a kinn mara­dókat. Csak azt mondja, megszűnt az iskola, mert a gyerekek jobb helyen tanulhatnak. Olyan igaz ez, vitatni se lehet, de nemcsak ebből áll a világ. Kitoupálódtunk ágrólszakadt szegénységünkből. Harminc év előtti mércénkhez ha odaállunk, gaz­dagnak mondhatjuk magunkat. De ha elveszítjük egymást, idegtépő rohanásunk csak sivatag-gazdag­ságot teremne- Boldog csak az lehet, aki tartozik valakiihez-valaklMhez. • Művelődési házaink munkatársai panaszkod­nak. rendezvényeikre alig tudnak közönséget szer­vezni. Az egyik így buggyant ki: Aranyszájú Szent Jánost idehoznám, csak jönnének. Valószínű, nincs más orvosság, közönség helyett megint közösséget kell szerveznünk. Ahol pedig van, ott mindenáron megtartani. A kettő között nem egy hang a kü­lönbség: egy világ. H. D. Segítik Si fiatalokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom