Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

KECSKEMÉTIEK AZ ŰRHAJÓSOK VÁROSÁBAN

„Halló, itt a moszkvai rádió...”

• A kecskeméti baráti klub tagjai a Csillagvárosban, az űrhajósok kiképző központja előtt.

Tavaly nyáron a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának Vásárhelyi Pál szocialista brigádja levelet kapott Gyina Mudrovától, a moszkvai rádió magyar osztálya szerkesztőjétől. A brigád tagjai ugyanis részt vettek egy pályázaton, amelyet a moszkvai rádió hirdetett. A kecskeméti gyár dolgozói ugyan nem nyertek, de a szerkesztőnő gratulált nekik és levelében azt javasolta, hogy alakítsák meg a moszkvai rádió hallgatóinak baráti klubját.

A ' szocialista brigád kezdeményezésére egy évvel ezelőtt kilenc kecskeméti vállalat MSZBT-tag- csoportja megalakította a moszkvai rádió magyar adása hallgatóinak baráti klubját, melynek tagjai azóta időnként találkoznak, s a műsorokban elhangzottakról beszélgetnek.

— Az adásban naponta több érdekes, Bács-Kiskun megye gazdasági, társadalmi, kulturális életét, fejlődését bemutató tudósítás, riport hangzik el — magyarázta Vázsonyi Miklós, a kecskeméti Fémmunkás MSZBT tagcsoportjának elnöke. — Érthetően a megyeszékhelyen is egyre többen hallgatják a moszkvai rádió este 7 órától fél nyolcig, majd a 21-től 22 óráig tartó magyar nyelvű műsorát, amely mindig friss, átfogó információt ad a Szovjetunióban történt fontos eseményekről.

Az első klubtalálkozóra Verosz- ta György, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának lakatos szakmunkása egy régi fényképet hozott magával. Egy fiatal szovjet katona, mellette egy kisfiú — Veroszta György — van a fényképen. A lakatos szakmunkás elmondta, hogy 1944 októberétől néhány hónapig náluk, Kerekegyházán lakott a hadnagy, akit nagyon megszeretett és meg akarja tudni a nevét, címét, hogy ír- hasson neki.

— Nem könnyű a feladat — jegyezte meg Vázsonyi Miklós. — A moszkvai rádió magyar osztályának segítségét kértük, de eddig még nem sikerült kideríteni, hogy ki volt az a katona. Mint nemrég érkezett levelében Kov- tun altábornagy, Kecskemét díszpolgára írja, ő sem ismeri a hadnagyot, de egy szovjet napilapban

közöltette a fényképét, hátha valaki felismeri.

Tavasszal a kecskeméti baráti klub tagjait meglátogatta Juri,i Mihajlovics Rogov, a moszkvai rádió magyar osztályának helyettes vezetője. Rogov úgy beszél magyarul, mintha anyanyelve lenne. Itt volt katona és egyetemista. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakán végzett, felesége pedig a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója volt. Jurij elmondta, hogy több mint negyven éve működik a magyar osztály, melynek annak idején többek között MUnnich Ferenc is munkatársa volt.

Nemrég a moszkvai rádió a Lenini Komszomol Központi Bizottságával közösen pályázatot hirdetett. A Szovjetunió gazdasági, társadalmi, kulturális életével kapcsolatban öt kérdésre kellett válaszolni. A pályázatot Kiss László, a kecskeméti Fémmunkás brigádvezetője nyerte meg, s jutalomból hamarosan Moszkvába, Leningrádba utazik.

— A harmadik klubtalálkozón- kat a nyáron Moszkvában rendeztük meg — folytatta a beszélgetést Vázsonyi Miklós. — A ZIM-ből, a Volántól, a konzervgyárból, a megyei kórházból, s a Fémmunkásból harmincketten utaztunk a szovjet fővárosba. Nagy élményben volt részünk, ugyanis ellátogattunk az űrhajósok kiképző helyére, a Csillagvárosba, melynek körülbelül akkora a területe, mint Kecskemété. Megnéztük az űrhajós múzeumot, a hatalmas lakótelepet, voltunk Gagarin egykori dolgozószobájában. A kiképző központban ugyan nem Jártunk, de egy erről készült klsfllmet megvásároltam. A film bemutatja az űrhajósok kiképzését, a ruhájukat, s azt is, hogy mit esznek. A Csillagvárosban előttünk még nem Járt turistacsoport, ml voltunk az első turista látogatók.

A következő klubtalálkozót a hartal Lenin Termelőszövetícezet- ben tartják. A klub eredményes munkájaként egyre többen hallgatják esténként a moszkvai rádió magyar adását. Nemrég a kecskeméti szakmunkástanulók megalakították a moszkvai rádió ifjú hallgatóinak klubját.

T. L.

A

• Ebben az épületben lakott Gagarin.

1977. október 12. • PETŐFI N£PE • «

SZAKMUNKÁSKÉPZÉS BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN II

Igények és jelentkezők Merev képzési rendszer Saját és bérelt termek

Oktatók és tanműhelyek

Az 1976/77-es tanévben háromezerötszáz tanulót vettek fel a megye szakmunkásképző intézeteibe, valamelyest többet az engedélyezettnél. Ugyanakkor a vállalatok és szövetkezetek igénye ennek a kétszeresét is meghaladta. Az igények és a tényleges beiskolázás között legnagyobb az eltérés az állattenyésztő, a növénytermesztő, valamint az építőipari szakmákban. Figyelembe kell

azonban venni, hogy a bejelentett igények sok esetben túlzottak, ami még mindig műn* kaerő-túlbiztositási szemléletre utal.

A keretszámot jelentősen meghaladta • felvettek száma az élelmiszeripari, a vendéglátóipari és a kereskedelmi szakmákban. El az eltérés azonban a kialakult munkaerőhiány enyhítését szolgálja.

A képzési lehetőségeknél és a jelentkezéseknél is jóval nagyobb a szakmunkások iránti igény az iparon belül a lakatos, és szerszámkészítő, a szerkezet, és karosszérialakatos szakmacsoportokban, valamint a villanyszerelő, és a mechanikai műszerész szakmákban. Az építőiparban elsősorban az ács-állványozó, a kőműves és a tetőfedő, a mezőgazdaságban pedig a kertész, az állattenyésztő és a húsfeldolgozó szakmákban mutatkozik túlzott kereslet a vállalatok és szövetkezetek részéről, de nagy az igény a vendéglátóipari szakmunkások iránt is.

Nincs biztosítva a megfelelő utánpótlás elsősorban a cipész, a könyvkötő, a nyomdaipari és több mezőgazdasági szakmában. Ezzel szemben az egyébként túlzott vállalati igényeknél is magasabb a jelentkezők száma az autószerelő, a fodrász, a fapadló és műanyagburkoló szakmákban. Említésre méltó még, hogy a hús- és hentesáru-eladó, valamint a kereskedő szakmára számottevően Jelentkeztek, miközben ezekre nincs igény,

A felsorolt példák érzékeltetik a divatos és hiányszakmák között kialakult egészségtelen lét- számarányokat. A mennyiségi túlképzés egyfelől és a szakképzett munkaerő hiánya másfelől tovább fokozza a feszültséget. A felesleges képzés következtében számos esetben előfordul, hogy végzett szakmunkások divatos szakmákat elhagynak. Emellett a szakmunkés-bizonyitvány megszerzése után sokan a magasabb kereseti lehetőségek, illetve kedvezőbb munkakörülmények miatt változtatnak szakmát, és térnek át olyan foglalkozásra, amely nem felel meg eredeti szakképzettségüknek.

Miután a képaisl rendszer — alapvetően merev Jellege miatt—* képtelen a termelés változásaira gyorsan reagálni, és ezek a változások hosszabb időre előre nem is láthatók, célszerű lenne bizonyos fokú szakmai rugalmasságra törekedni. Ezért kell különös hangsúlyt helyezni a továbbképzésre, illetve szükség szerint az átképzésre’ Ezen a téren sok még a tennivaló.

Az MSZMP XI. kongresszusa a szakmunkások megfelelő menynyiségi utánpótlásának szükségessége mellett hangsúlyozta az oktatási színvonal emelésének társadalmi fontosságát is. A fokozódó követelményeknek az oktatók nem minden esetben tudnák eleget tenni.

A megye 17 szakmunkásképző iskolájában az 1976—77-es tanévben 553 főhivatású tanerőt alkalmaztak, ez az összes tanerőnek közel 70 százaléka. Létszámuk az elmúlt öt év alatt 16 százalékkal gyarapodott. A főhiva- tásúakon belül a pedagógiai képesítés nélküliek aránya 24 százalék. A főhivatású szakoktatók 87 százaléka nem rendelkezik ilyen képesítéssel. Ez sok problémát vet fel a szakma megked- veltetését, megbecsülését illetően, és a tapasztalatok szerint nem kis mértékben járul hozzá a fokozódó lemorzsolódáshoz. A helyzet javítását szolgálják a pedagógiai tanfolyamok.

A főhivatású oktatók száma a szükségletnek alig több mint 90 százalékát fedezi. Hiány mutatkozik a közismereti tárgyak oktatásánál a magyar-történelem, a matematika-fizika szakos és a műszaki Ismereteket oktató tanárokból, valamint a mérnök-tanári képzettségűekből, elsősorban az alacsony kereseti lehetőségeik miatt. A gondokon minden bizony - nyal enyhít a pedagógus bérrendezése.

Az elmúlt tanévben a főhivatású szakoktatók öt százaléka felsőfokú végzettséggel, valamint, több .mint kétharmada középfokú, a többi szakmunkásképző, Illetve általános iskolai végzettséggel rendelkezett, A szaktárgyak oktatásét illetően legkedvezőbb forma a tanműhelyi, ezen belül is az intézeti tanműhelyi képzés. Az 1976—77-es tanévben a tanműhelyi oktatásban részesülő tanulók 38 százaléka vett részt ebben a képzési formában. Az elmúlt öt év folyamán az Intézeti tanműhelyi képzésben részesülő tanulók aránya kétszeresére emelkedett, de a képzési formák közül még így is a legalacsonyabb. Egyidejűleg növekedett az üzemi munkahelyen oktatott és csökkent a szórványképzésben részesülő tanulók aránya. Együttes arányuk azonban meghaladja a 80 százalékot, ami indokolttá tenné a tanműhelyek számának eddiginél erőteljesebb növelését. Jelenleg mindössze 111 tanműhely van a megyében.

Az 1976—77-es tanévben a megye 17 szakmunkásképző Intézete 118 saját és 24 bérelt osztályteremmel rendelkezett- Ez azonban nem bizonyult elegendőnek, az oktatás váltott műszakban folyt. 1977-ben további 20 tanteremmel javultak a működési feltételek.

Ugyancsak nem mondható megfelelőnek a szakmunkástanulók kollégiumi ellátottsága sem. Az elmúlt tanévben 1600 fiatal szakmunkástanuló-otthoni elhelyezéséről tudtak gondoskodni, ez az összes tanuló alig 18 százaléka. Ugyanakkor a vidékről bejárók száma meghaladja a 4 ezret, ami a tanulók 45 százalékának felel meg. Ezen a helyzeten Jelentősen javított az azóta megvalósult több mint 400 személyes bővítés.

összességében elmondható, hogy e tervszerű és folyamatos szak- munkásuténpótlást nehezíti as ifjúsági munkaerő-forrás csökkenése, a divatos és hiányszakmák kialakulása, valamint a vállala- tok-szövetkezetek részéről Jelentkező Irreális igény a szakmunkások iránt

Az utánpótlást elősegítené i lányok arányának további fokozása, a lemorzsolódás — lehetőségekhez mért — fékezése, valamint a középiskolát végzettek nagyobb számú bevonása. Emellett fontos, hogy a pályaválasztási döntés előtt álló fiatalok képességeik szerint a népgazdasági igények és lehetőségek Ismeretében válasszanak szakmát. Ez eleve csökkentené a lemorzsolódást és a felesleges képzésből eredő népgazdasági veszteségeket.

A szakmunkásképzés személyi és tárgyi feltételeinek javítása az

V. ötéves tervben is kiemelt feladat. Az állami erőforrásból megvalósuló beruházások mellett a szakmunkásképzési alapból keli megoldani a képzés vállalati eszközrendszerének fejlesztését. As elméleti és gyakorlati oktatás tar. tós összhangja is csak így érhető el.

Wolfárt Mária

a KSH közgazdásza

1*X#X#X*X*X*X#X*X#X*X*X#X,X#X,X#XvXVsV*VaVsV*VsVaVa%V«VaVaV*%Va%VaV«

Az előítélet

Az emberek tetteik nagy részét valószínűségekre alapozva tervezik meg és hajtják végre. A mindennapok követelményei csakis ezt teszik lehetővé, hiszen igen kevés az olyan eset, amikor a teljes bizonyosság jegyében cselekedhetünk. Ez a valószínűség tapasztalatok sokaságán alapszik és olyan esetekre vonatkozik, mint például, ha arra számítok, hogy X most is pontosan fog érkezni b találkozóra, mivel eddig mindig pontos volt. A gyakorlaton alapuló valószínűség nélkül nem tudnánk élni, mivel minden egyes véleményalkotásnál (Ítéletalkotásnál) részletesen, majdhogynem tudományos alapossággal kellene elemezni mindent következő lépést. A valószínűség és az erre épülő előzetes ítélet tehermentesíti gondolkodásunkat, s lehetővé teszi, hogy a mindennapok ap- róbb-nagyobb ügyeiben több-kevesebb biztonsággal mozogjunk. S ha egy ilyen előzetes ítélet a gyakorlatban nem válik be, véleményünket nyomban módosítjuk, amivel Ismét csak tapasztalatainkat gyarapítjuk, s következő előzetes ítéleteink helyességét is igyekszünk biztosítani.

Hamis és makacs általánosítás

Az emberi vélemény — és magatartás — azonban nemcsak efféle, a tapasztalatok sokasága által valószínűsített talajon alakul ki. Léteznek olyan előzetes ítéletek, mégpedig igen nagy számban, amelyeket már előítéletnek nevezünk. Felvetődik a kérdés: mi változtat egy előzetes ítéletet ölőítéletté? Ha az előítéletek (és élői télét-rendszerek) bonyolult, szövevényes struktúrájából a két legfontosabb alapsajátosságot akarjuk röviden kifejezni, azt kell mondanunk, hogy ez az előzetes ítélet hamis általánosítása és makacssága. Ellenállása az igazságnak. Ha valaki néhány kedránk hagyományozott, vagy elégtelen ismeretekből kialakított) előzetes ítélet, ami ráadásul makacsul ellenáll az igazságnak — előítélet.

Az előítélettel foglalkozó szak- irodalomban általánosnak mondható az a nézet, hogy az előítélet egyben mindig erkölcsi állásfoglalás is, s ebből a szempontból mindig negatív. Pszichológiai gyökere a hit (éppen mert nem támaszkodik bizonyítékokra, hanem lényegtelen vagy egyedi — esetleg nem is létező, hanem ráfogott — jegyekből formálja meg az egészre vonatkozó túlzó és elítélő általánosságot)- Amint már Lukács György megelőlegezte: az

előítélet-rendszerek és a vallási szükséglet gyökerei azonosak.

Az előítéletes személyiség gondolkodása sztereotípiákra épül, tehát bizonyos nézetek társadalmilag tipikus megnyilvánulásain alapul. Ezek kritikátlan átvételét, azoknak az ítéletekben való felhasználását, s végső soron a tett, a magatartás alapját jelenti. A mindennapi életben — az egyéniség fejlődésében — állandóan folyik az élettapasztalatok gyűjtése, amelyek önmagukban is általánosítások s vagy igaznak bizonyulnak, vagy sem. Előítélet! funkciót akkor nyernek ha minden ellenbizonyítékkal szemben változatlanok maradnak a tudatban.

Egyéni és társadalmi előítélet

vezőtlen tapasztalatból — vafv méginkább hallomásból szerzett ’’tapasztalatból” — levon egy bizonyos következtetést, (előzetes ítéletet alkot), ám azt bizonyítékok hatására hajlandó megváltoztatni, nincs szó előítéletről. Az ellenkező esetben azonban igen. Ha valaki néhány szerelmi csalódás után azt állítja, hogy a nők mind ledérek, (vagy fordítva: a férfiak mind csapodárok), s e véleménye mellett számos ellenpélda felsorolása után Is kitart, magatartása előítéletes, mivel általánosítása túlzó, nem felel meg a valóságnak. A tapasztalat által nem igazolt (esetleg mások által

Az egyik legrombolóbb előítélet-rendszer a faji előítéleteké. Sok ember előítéletesen viszonyul a feketebőrűekhez, jóllehet életében nem találkozott vagy beszélt négerrel, s legfeljebb csak távolról látott egyet-kettőt. A hallomásokból táplálkozó előítélet is — és a társadalmi előítéletek többsége ilyen, hiszen legtöbbjét készen kapjuk — rendkívül ellenálló az igazságnak, s megvan az tulajdonsága, hogy maga a készen kapott előítélet fejleszti ki az egyénben azt az ellenszenvet, esetleg gyűlöletet, amely „saját magam gyártotta” előítélet kezdő (érzelmi) fázisa szokott lenni. Az egyéni előítéletek egyéni érzelme, két fejeznek ki, a társadalmi előítéletek viszont — éppen mert átEurópában — és hazánkban is — a második világháború előtt és alatt történt.

Az előítéletes emberek igyekeznek megmagyarázni — racionalizálni — előítéleteiket, azok jogosságát. Érdekei ellenében ritkán előítéletes az ember ! Heller Ágnes is megemlíti azt a közismert pszichológiai reakciót, hogy. ha valaki valakivel rosszat tesz — elkezd haragudni is ró, kialakítja az illetőről negatív előítéleteit. mert be akarja magának bizonyítani, hogy a sértett fél megérdemelte azt amit kapott, S így ő helyesen járt el.

Az osztálytársadalmak jellemzője

hagyományozottak — egyéni érzelmeket fejlesztenek ki. A társadalmi előítéletek számtalan valóban meglevő, bár legtöbbször lényegtelen vagy másodlagos különbségekre épülnek, s az egyének, csoportok érdekei döntő szerepet játszanak kiépülésükben és áthagyamányozódásukban. Ilyenek a faji, a nemi. a korbéli, az etnikai (valamely népre jellemző) a nyelvi, a vallási különbségek, az iskolázottsági, a szakmai és a kasztkülönbségeik és még mások. A meglevő eltérések valós talaján — az osztálytársadalmakban — számtalan előítélet terem, s ezeket gyakorta használják politikai célokra is. Gondoljunk csak a fajvédelem torz mítoszára, s mindarra, am| ennek jegyében

Az előítéletekkel kapcsolatban számos elmélet születeti. Találkozhatunk vele már az ókorban és a felvilágosodás gondolkodóinál is, akik feltérképezték kóros, pusztító jellegzetességeit. Különösen sokat tettek az előítéletek megismerése érdekében századunk kutatói. Ismeretesek pszichológiai, szociológiai megközelítési módok (a Gondolat Kiadó nemrégiben adta ki Gordon W. Allport 1953-ban megjelent művét, amely szociálpszichológiai alapokról, rendkívül igényesen és részletesen elemezni ezt az ösz- szetett kérdést, jóllehet nem látja tisztán az osztályviszonyok és az érdekek antagonizmusának szerepét az előítéletek kitermelésében.) S ezeken a megközelítési módokon belül számtalan iskola született, mint például az agresz- sziós elméletek (Freud nyomán), a frusztráció vagy az aggódás előítéletteremtő hatásában hívők nézetei- Az utóbbiak az emberi természetben meglevő „örök” tulajdonságokból vezetik le — egyebek mellett — az előítéletek keletkezését és szükségszerűségüket, mondván: az agressziós ösztön az

embertől elválaszthatatlan. Nincs helyünk ezeknek a nézeteknek • bírálatára, az ezzel foglalkozó marxista irodalom a problémakör sok alapvonását illetően megnyugtatóan rendezte a kérdést. Az előítéletek csakis az osztálytársadalmak megjelenésével és az érdekantagonizmusok kialakításával születhettek meg, s a partikularitás, a szűkkörű érdéit táplálja őket. Igen fontos az a megállapítás is e szerzők müveiben, hogy az osztályítéletek nem tekinthetők előítéleteknek, egyrészt mert osztályérdekieket fejeznek ki, másrészt pedig azért nem, mert nem hamis általánosítások. Ez persze nem változtat azón, hogy az osztályítéletekre előítéletek, sőt előítélet-rendszerek épülhetnek, s korunkban épülnek Is. Az előítélet gondolkodás pusztító és gondolkodás szűkítő. Éppen mert sztereotípiákra támas*- kodlk, s mert konokul szembeszegül a tényekkel. Az előítéletes ember saját valóságismeretét torzítja és Így egyként káros h*>' tású az előítélet tárgyával és saját magával szemben Is.

Gy. A. ;