Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

1971. október 8. • PETŐFI NEPB • ( A PÁRTSZERVEZETEK ÉLETÉBŐL Gazdagító kirándulások Az MSZMP Baja városi I-es körzet alapszervezetében hagyo­mány már az évenként szerve­zett kirándulás fürdőhelyre, illet­ve egy-egy város nevezetességei­nek megtekintésére. Az idén a Kecskemétre látogatást igényelték az alapszervezet tagjai. Különö­sen nagy volt az érdeklődés azon elvtársak részéről, akik korábban, mint aktív dolgozók kapcsolat­ban voltak a megyeszékhelyen dolgozó munkatársaikkal. Akad­nak alapszervezetünk tagjai kö­zött, akiknél húsz év telt el az­óta ... A Baja városi pártbizottság és Tengeri Pál elvtárs, a megyei pártbizottság instruktora támo­gatta, illetve elősegítette törek­vésünket. Látogatásunk során szép élményeket szereztünk Kecskeméten. A városi pártbi­zottságon történt nagyon kedves fogadtatásunk alkalmával Mé­száros János elvtárs, a pártbi­zottság titkára tájékoztatott ben­nünket a megyeszékhely fejlődé­séről. A pártbizottság munkatár­sa, Burján elvtársnő pedig kel­lemes és tartalmas programról gondoskodott. Megtekintettük a városi tanács épületét, dísztermét, a Kodály- intézetet, a Technika Házát, a művelődési központot és az épü­lő új városrészt, a Széchenyivá- rost. Fogadtak bennünket a város Il-es és IV-es körzeti pártszer­vezetei is, ahol tapasztalatcsere formájában megismerkedtünk az alapszervezetek tevékenységével. Igen kedvező képet kaptunk a város fejlődéséről. Meggyőződ­tünk róla, hogy kecskeméti elv- társaink eredményesen dolgoz­nak a város szépítéséért, fejlődé­séért. Pártszervezetünk valamennyi tagja nevében kívánom, ezúton is megköszönni a szeretetteljes, elvtársi fogadtatásunkat. Remél­jük, hogy lesz alkalmunk viszo­nozni ezt, hogy vendégül látva kecskeméti elvtársa inkát, bemu­tathatjuk városunk, Baja fejlő­dését és a körzeti alapszerveze­tek munkáját. Dombi Istvánná párttitkár Baja, I.-es körzet Fesztiválok a Nagy Október emlékére A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordu­lójára az NDK-ban ünnepségek­kel, művészeti fesztiválokkal is készülődnek. Színházi fesztivál lesz Magdeburgban, lengyel— NDK művészeti seregszemle Frankfurtban, a Vörös Október Ünnepe Berlinben. A megemlékezés jegyében szá­mos vendégjátékra kerül sor. A Szovjetunióban vendégszerepei többek között a lipcsei Gewand­haus Orchester; a potsdami Hans-Otto-Theater, a rostocki Népszínház. Az NDK-ba látogat­nak a kijevi Opera- és Balettszín­ház művészei, a leningrádi Maly Színház balettegyüttese, a moszk­vai katonai körzet ének- és tánc­együttese. (BUDAPRESS—PANO­RÁMA) A Szovjetunió története 7. INTERNACIONALIZMUS. Lenin és a szorongatott helyzetben levt Magyar Tanácsköztársaság megbízottja, Szamuely Tibor találkozó*« 1919. május 25-én. E találkozó után számos intézkedés született • Szovjet-Oroszországgal szövetséges Magyar Tanácsköztársaság meg­segítésére. Tiszthelyettesképzés magas színvonalon EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS a jogi felvilágosítás továbbfejlesztéséért Az állampolgárokra, illetve azok túlnyomó többségére egyre inkább jellemző az önkéntes jog­követés. Nyilvánvaló viszont, hogy követni csak azt lehet amit. ismerünk és értünk is. Elenged­hetetlen feltétel továbbra is a széle i körű jogi felvilágosítás az állai.i által alkotott törvények és más jogszabályok, a jogok és kö­telességek megismertetése. E célt szolgálja a Magyar Jo­gász Szövetség megyei szerveze­tének a TIT-tel közösen szerve­zett jogpropagandája is. Az el­múlt évben Bács-Kiskun megyé­ben a megyei szervezetben dol­gozó bírák, ügyészek, ügyvédek, vállalati, szövetkezeti, államigaz­gatási jogászok több mint ezer jogi előadást tartottak, örven­detes tény, hogy a jogi felvilá­gosítás során egyre több diák ismerte meg az alapvető törvé­nyeket, más jogszabályokat, ren­deleteket. Mint az a Magyar Jo­gász Szövetség megyei szerveze­tének értékeléséből kiderül, ta­valy a bajai járási csoport tag­jai által tartott előadások közül tizenhatot az iskolákban rendez­tek meg. Ennél is jobb ered­ményt értek el e téren a kalocsai jogászok, akik az elmúlt évben hatvanöt alkalommal keresték fel jogi felvilágosítás céljából a diákokat. A városokban, községekben tartott előadásokon a lakosság megismerte a törvényekből, a kü­lönböző életviszonyokat szabá­lyozó rendeletekből eredő jogo­kat. illetve kötelezettségeket, s ezáltal a mai életvitelhez szin­te már nélkülözhetetlen jogi alapműveltséget szereztek, A propagandamunka eddigi tapasztalatai tehát kedvezőek, a jogtudat növekedésével szilár­dabbá vált az állampolgári fe­gyelem. A jogpropaganda továb­bi fejlesztése érdekében a Ma­gyar Jogász Szövetség megyei szervezete és a TIT megyei szer­vezetének jogi szakosztálya nem­rég együttműködési megállapo­dást kötött. A két szakosztály részletesen meghatározta azokat a feladato­kat, amelyeket a jövőben együtt végeznek. A szakosztályok egye­bek között időnként úgynevezett koordinációs tanácskozást szer­veznek azzal a céllal, hogy a fel- világosító munkában részt vevő állami, társadalmi szervek jo­gászaival rendszeresen megbeszél, jék a legfontosabb tennivalókat, s azt, hogy milyen témák köré csoportosítsák az előadásokat; Törekvésük szerint továbbra ia együttműködnek a különböző tár­sadalmi szervekkel, tömegszerve- zetekkel is. Egyik fontos feladatuknak tart­ják azt is, hogy az eddigieknél több jogi előadást szervezzenek a fizikai dolgozóknak, elsősorban a munkajoggal, a munkaerkölcs- csel, a családjogi alapfogalmak­kal, valamim a népesedéspoliti­kai, szociálpolitikai kormányha­tározattal kapcsolatos témákban. Továbbra is közösen szervezik a hagyományos kecskeméti jo- gásznapokat, s ezenkívül mái tudományágak dolgozóinak köz­reműködésével jogi fórumokat szerveznek. A jogász szakembe­rek részére évente rendszeresen 8—10 konferenciát, s körülbelül Ugyanennyi előadást rendeznek továbbképzésük céljából. Ezeken a fórumokon a jogászok az idő­szerű jogi, politikai, társadalmi kérdéseket vitatják meg. Az eddigiekhez hasonlóan a két szakosztály az együttműködési megállapodás alapján továbbra is részt vesz az ülnöki akadémia előadásainak megszervezésében. t. l: i A magyar néphadseregben a megváltozott körülmények miatt egyre nagyobb szükség van jól képzett, szakmájukat kiválóan is­merő, a katonák nevelését értő tiszthelyettesekre. Ma már a tiszthelyettes valóban a tiszt he­lyettese, szinte valamennyien pa­rancsnoki beosztást látnak el, ne­velési feladatot végeznek. A me­gyénkben állomásozó egyik vegy­védelmi alakulat — amely a na­pokban ünnepelte fennállásának tízéves évfordulóját — évek óta rendszeresen képez ki tiszthelyet­teseket, hivatásosokat és tartalé­kosokat egyaránt. Erről beszél­gettünk az egyik „legilletékeseb- bel”, Horvátli István másodéves tiszthelyettes hallgatóval. aki hivatásának választotta ezt a szolgálatot. — A hivatásos tiszthelyettesek — mondta ez a 21 éves, Misiké­ről bevonult fiatal — önként je­lentkeznek, s felvételi vizsgát tesznek. Amennyiben fizikai adottságaik megfelelőek, elvé­gezték a nyolc általános iskolát, s megfeleltek a történelmi, ma­tematikai, fizikai és politikai, is­meretekből, úgy két éven belül — sikeres vizsgák letétele esetén — tiszthelyettessé avatják őket. Nagyon alapos munkára, ren­geteg tanulásra van azonban eh­hez szükség. A fiúknak ;két év alatt 36 tantárgyból kell vizs­gázná, köztük politikai ismeretek­ből, katonai pedagógiából és lé­lektanból, elektrotechnikából, ké­miából, gépkocsivezetésből, ma­tematikából és sorolhatnánk to­vább. Az oktatók szinte kivétel nélkül katonai főiskolát végzett tisztek, akik vagy üzemmérnöki, vagy felsőfokú technikusi vég­zettséggel rendelkeznek. A tanu­láshoz, az ismeretek elsajátításá­hoz nemcsak idő, hanem rendkí­vül sok segédeszköz áll rendel­kezésre. A napi hatórás elméle­ti. gyakorlati foglalkozás mellett kétórás egyéni tanulásra is van lehetőség, de a hallgatók ren­delkezésére áll a laboratórium, az audiovizuális oktatóterem, s minden olyan eszköz, műszer, amelynek szakszerű kezelését • Horváth István hallgató. majd később nekik kell oktatni- ok. Az iskola KlSZ-alapszerve- zete azt a célt tűzte maga elé, hogy a tiszthelyettesi iskolán ta­nulók valóban megszerezzék a kitűzött követelményekhez szük­séges tudnivalókat. Ezért tanuló­párokat alakítottak, szakmai ve­télkedőket rendeztek, gyárlátoga­táson vettek részt, meghívtak nagy tudású vegyészmérnököket, egyetemi tanárokat, s lehetőséget teremtettek a polgári életben al­kalmazott vegyi anyagok és esz­közök megismerésére. — A legnehezebb a kiképzés el­ső időszaka — folytatta Horváth István hallgató —, ugyanis ebben az időben, fél év alatt a hallga­tók tudásszintjét egyformára kell emelni. Ez egyben a vízválasztó is.' Magamról tapasztaltam, a nyolc általános bizony kevés, s fel kellett kötni a nadrágot, hogy megfeleljek a követelményeknek. Kétszeresen nehéz, egyrészt a beilleszkedés, másrészt meg ta­nulná, jegyzetelni. Kétségtelenül nagy az igénybevétel, de később már belejön az ember. Még ma • Nemcsak ismerni, gyakorolni ia kell a védőruha használatát. • Audiovizuális tanteremben folyik az oktatás. „Klinikaváros99 gyermekeknek A „zöld Varsó” szép fekvésű keleti szélén, fenyőerdő közepén épül Lengyelország legnagyobb gyermekegészségügyi központja. A jelentős erőforrásokkal létre­hozott intézményt élő, cselekvő emlékműnek szánják: annak a kétmillió-kétszázezer lengyel gyermeknek az emlékére, akiket a fasiszta terror, a háború sebe- sített meg, éheztetett és kínzott halálra. A fasort, amely a klini- kaváros főbejáratához vezet, ezért nevezik a „Lengyel Gyermekek ‘ Fasorának”. Az intézmény első részlegei már az idén fogadják a kis pá­cienseket. Amikor a klinikaváros véglegesen elkészül, 1200—1400 ember dolgozik majd itt, köztük több mint 200 orvos. Évente hét­ezer beteg gyógyítására lesz al­kalmas, az ambulanciákon pedig hatvanezer gyermeket látnak el. A gyógyítást a legmodernebb műszerek és magasfokú specia- lizáció segíti: többek között szív­sebészet, ideggyógyászat, urológia, gyermekonkológia működik majd a központban, ahol rehabilitációs kezelést is kapnak a gyermekek. A „gyermek-klinikaváros” fel­építése 1978-ban ér véget és 1979 elején — abban az esztendőben, amelyet az ENSZ-közgyűlés a „Gyermekek Évének” nyilvání­tott — kezdi meg teljes kapaci­tással a gyógyítást. (BUDAPRESS—INTERPRESS) 8. TESTVÉRISÉG. Százezer magyar harcolt a Vörös Hadsereg sorai« ban. Közülük nagyon sokan lettek itt kommunisták. Az Oroszországi Kommunista (b) Párt és a magyar kommunisták közötti szoros kaf>^ csőlátókra, a testvéri együttműködésre utal e zászló, rajta a kétnyelvf felirattal. 9. HARC ÉS GAZDASÁGI ÉPÍTÉS. Miközben a Vörös Hadsereg, többi fronton harcolva, verte vissza az intervenciós csapatok és a belső ellenforradalmárok támadásait, a hátországban rohammunkával folyt a gazdasági élet beindítása. A vasútépítés e munka fontos része volfj is jól oda kell figyelnem, hogy megértsem a szerveskémiát. Sze­rencsére parancsnokaink, tanára­ink nemcsak az órákon, de a sza­bad időben is mellettünk van­nak, segítenek, magyaráznak. A tiszthelyetteseknek mindeze­ket azért kell tudniok, mert ők oktatják azokat a katonafiatalo­kat, akik kétéves sorkatonai szolgálatra vonulnak be. Meg kell ismertetniük a vegyvédelmi felderítő eszközöket, a mérgező harcanyagok jelzésére szolgáló műszereket, az ellenük való vé­dekezést és mentesítést. Vala­mennyi sugárzó és mérgező anya­got. laboratóriumi eszközöket, az ellenanalízis végrehajtását meny- nyiségben és minőségben, labora­tóriumban és a terepen egyaránt. Al'kalmaztatniok kell majd a vé­dőeszközök használását, a sugár- mentesítést, s lehetne sorolni to­vább. — Én Kalocsán dolgoztam a költségvetési üzemnél, de sok mindenbe belekaptam, tanulni akartam. A Petőfi Népében ol­vastam az iskola felhívását, s két nap múlva már jelentkeztem. Nem bántam meg, megszerettem a honvédséget, a kémiát és a po­litikai ismereteket. Tanulmányi átlagom a négy felett van. Cé­lom? Ha felavatnak, a csapat­hoz kerülök, leérettségizem, s le­teszem a tiszti vizsgát. Az itt szerzett ismeretek jó alapot ké­peznek. A vegyvédelmi alakulat pa­rancsnoki állománya — mint ez a fentiekből is kitűnt — magas színvonalon végzi a hivatásos és tartalékos tiszthelyettesek kép­zését. Gémes Gábor % • ügyesen, pontosan kell vezetni a harci járművet. • Sinkó László hallgató titrálás- hoz készül. Október hatodika Történelmünk gyásznapjára emlékezünk ezen a napon, arra a 128 év előtti október 6-ra, amikor Aradon kivégezték azt a tizenhárom magyar honvédtábornokot, akik ellen egykaptafára húzott vádat emel­tek: sutba dobták a császári zászlót, a „lázadók” lobogója alá szegőd­tek, s igy a felségsértés főbenjáró bűnét követték el. A tábornokok nem mentegetőztek, kurta válaszaikból a katona büszkesége, a haza­fias öntudat sugárzott. A vérbírák ítélete: halál. Kilenc tábornokra bitófa, négyre pedig — kegyelemből — golyó általi kivégzés várt. Rájuk emlékezünk, Aulich Lajosra, Damjanich Jánosra, Dessewffy Arisztidra, Kiss Ernőre, Knézich Károlyra, Lahner Györgyre, Lázár Vilmosra, Leningen-Esterburg Károlyra, Nagy-Sándor Józsefre. Pöl- tenberg Ernőre, Schweidel Józsefre, Török Ignácra és Vécsey Károly­ra, s Batthyány Lajosra, az első felelős magyar kormány miniszter- elnökére, akit Haynau nem az aradi várban, hanem a budapesti Neugebünde-kaszárnyában végeztetett ki. A megemlékezés első szavai a kegyeleté, a tiszteleté, a hősök, a sza­badság bajnokai, a haza oltalmazói iránt, akik nem kértek kegyel­met, bátran fogadták a halált, de évszázadokra bevésték az utódok emlékezetébe az önfeláldozó hazaszeretet példáját. Hasonlatosan azok­hoz a vértanúkhoz, közkatonákhoz és tisztekhez, akiknek nevét ugyan nem vésték az emlékezés márványtáblájára, de példájuk hatott és erőt adott a szabadságharc bukását követő elnyomás évtizedei alatt, s akikről ma együtt emlékezünk: a kivégzett tizenháromra. Mint minden önkény, Haynau is elrettentésnek szánta a véres ter­rort, így akarta elejét venni a haladásért, a nemzeti szabadságért és az önállóságért folytatott küzdelmek folytatásának. A történelem által napirendre tűzött társadalmi kérdéseket azonban még sohasem sikerült feltartóztatni, legfeljebb időlegesen elodázni. Az elnyomók ideig-óráig átmenthették saját hatalmukat, de nem konzerválhatták az elavult, pusztulásra ítélt társadalmi rendszerüket. A népeknek a szabadságért, az önálló nemzeti létért való küzdelme előbb vagy utóbb győzedelmeskedett. Korunkban a gyarmati népek felszabadulá­sát az újgyarmatosítók próbálják terrorral, haynaui módszerekkel megakadályozni, ám dicstelen bukásuk nyilvánvaló. S ahol ma még az emlékezés is bűn a szabadság, a haladás mártírjaira, holnap már az ő példájuk nyomán látnak hozzá szabad hazában az építéshez a nép milliói. Hazánk 32 éve szabadon építi szocialista táreadalmát, s hűségesen őrzi azoknak az emlékét, akikben történelmi elődeit látja. Azt is tudjuk azonban, hogy miközben országunk a haladás élvonalába tört, a világ nem egy pontján még az önkény tombol, sárba tiporják a népek legszentebb jogait, megkötik a munkára, a harcra lendülő kezet. Van tehát okunk és jogunk emlékezni, és emlékeztetni. Az elnyo­mottakkal való együttérzésre, harcuk segítésére köteleznek bennün­ket eszméink, amelyek erőt merítenek az 1848-1849-es hősök élő, egész népünk által tisztelt emlékéből. G. G. HATVAN ÉV-HATVAN KÉP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom